Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-05 / 277. (2202.) szám
tPWXOM'J v tAGVARM I RJbAl? llfcít) december 5, csütörtök, i inimwirifrii ■■írni i ■mi a fejbőr tisztántartása és a haj ápolása tekintetében utolérhetetlen. kínai kormány Nikolszk-Usszuri jszkibem jegyzőkönyvet irt alá, amelyben a inukdeni kormány kijelenti, hogy a keletkinai vasútvonal kínai vezérigazgatóját elmozd'ija állásából. Ugyanakkor a szovjet-kormány kijelenti, begy az újra birtokba vett vasút igazgatására két uj hivatalnokot küld ki. Fönntartja magának azonban azt a jogot, hogy a volt vezérigazgató a keletkinai vasút egy másik fontos hivatalába kerül. Tsaj kínai delegátus szóbelileg megadta erre beleegyezését. Szakadás előtti Tokio, december 4. Japán politikai körökben lehetőnek tartják, hogy7 Oroszország és Mandzsúria között hamarosan megszakad a diplomáciai viszony. A Kellőgg-hatalmák tegnapi jegyzéke rendkívül el mérgesítette a helyzetet és az orosz felelet egyenesen visszautasitónak nevezhető. A pillanatnyi helyzetben a szakítás egyáltalán nem tartozik a lehetetlenségek közé. A nankingi kormány legutolsó moszkvai jegyzéke ugyancsak erélyes hangon van fogalmazva, úgy hogy az oroszok valószínűleg kénytelenek lesznek megszakítani a tárgyalásokat. A nankingi kormány időközben kibékült belső ellenségeivel és a fegyverszünetet arra használta ki, hogy csapatokat küldjön a mandzsuriai frontra, ahol az oroszokkal immár sokkal kedvezőbb helyzetben veheti fel a harcot, mint eddig tette. Stimton akciójának vistzhansia Newyork, december 4. Az orosz kormány elutasító válasza washingtoni kormánykörökben nagy feltűnést keltett. Viszont kedvező hatást keltett a Kellogg-paktum aláíró hatalmainak magatartása, amelyek készséggel sietnek az Egyesült Államok kezdeményezésének támogatására. Stimson lépését egyes körökben időszerűtlennek tartják. Németország lemondását a Héráid Tribüné udvariasnak, de annál határozottabbnak tartja. — Lelkészbeiktatás Gálszécsen. Gálszécsről jelentik: Fényéé ünnepi keretek ée bensőséges érzések között történt meg december 1-ón Péter Mihály református püspök ur eltávozásával megüresedett gálsaécei református lelikészá állásra egyhangúan megválasztott uj lelkész: Jenesük János beiktatása. A zsúfolásig megtelt templomban Harsány! Emmumska uirleány megható szavakkal és fehér virágcsokor átnyujtásával köszöntötte először az uj lelkészt. A beiktatást Virág József felsőzempléni esperes végezte. A gyönyörű beiktató beszédben ott csillogott a szeretet, s a jövőnek minden drága ígérete. Azután az uj lelkész tartotta meg első beszédét, mely mély hatást gyakorolt a gyülekezetre. A beiktató ünnepség után az uj lelkéisz házánál közebéd volt, ahol az egyház vezetősége s a más felekezetű lelkészek pohár- köszöntőkben ünnepelték az uj lelkészt. Házas: Meg kell teremteni valamennyi szlovenszkói képviseli és szenátor tanácskozó fórumát A szlovák nemzeti párt képviselője egy „szlovenszkói klulf megaiakitásáison látja Sziovenszkó ügyének hathatósak!) szolgálatát Prága, deoennbör 4. A szlovenszkói blokk kérdése állandóan felszínen van a szlovák sajtóban. A Národnie Noviny legutóbbi számában Rázós Márton, a szlovák nemzeti párt nemzetgyűlési képviselője, vezércikkben szól hozzá Sziovenszkó politikai koncentrációjának kérdéséhez. — Fölmerült az autononvieta blokk megalakításának problémája, mert így és nem az őslakosok frontjának kell nevezni — írja többek között Rázus. — Ez a gondolat azonban csak a nagy koalíció keretei közt volna aktuális, ahol a különböző autonóm ista képviselők és szenátorok egész természetes módon kerülnének egymás mellé az állam építő munkában. Ez esetben a Sziovenszkó érdenem marad más hátra, mint megteremteni valamennyi szlovenszkói képviselő és szenátor tanácskozó fórumát. Ha. ez a fórum — nevezzék akár szlovenszkói klubnak, akár másképpen — kezébe venné az ini- ciativát a szlovenszkói dolgokban és a szlovenszkói képviselők delegációi anga- zsáinák magukat érte, úgy a siker lehetséges és Sziovenszkó szanálása a területi lehetőségek határai közt biztosítva van. Ig,y és csakis így érvényesül a szlovenszkói ügy az uj parlamentiben. i talmi kommunisták is szMiitiemakfaták eltörölték a kegyirri kiadásokat és a felekezetek segélyezését kében dolgozó politikusok természetes viszonya alakulna ki, épp úgy, ahogy a pozsonyi országos képviselőtestületben is kialakult. Ha azonban nem lesz meg a nagy koalíció, a szlovenszkói ügynek a legbiztosabban a következőképpen szolgálhatunk. Sziovenszkó különböző politikai pártjainak parlamenti képviselete különféle programot vall. Sziovenszkó ügye ilyen vagy amolyan formában már valamennyi pártnak a programjában benifoglaltatik, különben a pártok nem is állhatnának választóik elé. De nemcsak a tartalmon fordul meg a dolog, hanem azon is, hogy ez a pont a hányadik helyen van- Nem kell más, csak az, hogy úgy az autonomistft, mint a nem-autono- mista pártok ezt a pontot arra a helyre tegyék, amelyre jelentőségénél fogva kerülnie kell. Azaz: első helyre. A napi szükséglet is rászorít erre. Az országos képviselőtestület például nem dolgozhatók a nemzetgyűlési képviselők hathatós támogatása nélkül. A továbbiakban a munka és az együttes munkálkodás alkalmas formájáról van azé. Azon elv: mi ezt vagy azt kiharcoljuk és majd meglátjuk, hogy ti elértek-e valamit, vagy sem — egyszerűen badarság. A szlovenszkói képviselők szétaprózottam széthúzásban nem fognak súllyal bírni, de megfelelő tervük sem lesz Szlovákország szanálására és felvirágoztatására. Egy szlovenszkói frakció a másik nélkül semmit sem fog tudni végezni és ha igen, úgy igen keveset, anélkül, hogy ez emelné a presztízsét. Ha már azonban az autenomista blokk nehezen képzelhető el és egységes eljárás nélkül legalább Sziovenszkó legégetőbb kérdéseiben nem lehet sikert elérni, Komárom, december 4. (Saját tudósítónktól.) Amióta a komáromi képviselő- testületben a szocialista-kommunista többség viszi a vezérszerepet, minden esztendőben törlik a költségvetésből a kegyúri terheket és az egyházak segélyezését. A kegyúri terheket több mint kétszáz esztendeje viseli a város, amely annak idején szabadsági-eveiét is ezen a jogcímen kapta, az egy- házfelekezetek pedig évtizedek óta kapják a számarányuk szerint való városi segélyt. A város közgyűlésén Osizmazia György városbiró elnökölt. A költségvetés eddig a tárgyig-simán ment, de a kegyúri kiadásoknál a szoedemek annak törlését indivtányozPaul Moineau, az ismert francia tudós, akinek a neve az elektromossággal kapcsolatos találmányok révén vált nevezetessé, a British United Press jelentése szerint egy olyan szenzációs találmányt rekonstruált, amely valósággal vetéiytársa lebet az Ezeregyéjszakából ismeretes Aladdin-lámpájának. Moineau szinte fantasztikus megállapítása lényegében a következőket mondja: Ha az ember ismeri saját testének hullámhosszát, könnyű szerrel juthat aranynak, ezüstnek vagy bármilyen keresett dolognak a nyomára. A francia tudós szerint az emberi test voltaképpen nem más, mint mozgó rádiókészülék. A találmány abban áll, hogy egy egészen egyszerű szerkezet szinkronizálja, egy- időben rögzíti a test által kibocsátott hullámokat a keresett tárgyaknak vagy személyekták. Egy szociáldemokrata vegyeskereskedő jogi „véleményt" olvasott fel egy európai hírű jogász tollából, de nevét nem árulta el. Feltűnést keltett, hogy az elnöklő városbiró nenrn őrizte meg köteles pártatlanságát és közbeszólásokkal zavarta a szónokokat. A szavazásnál 15 kommunista, szociáldemokrata és cseh szavazattal a polgári pártok 13 szavazata ellenében törölték a költségvetésből a kultusz kiadás okát. A határozat ellen felebbezéssel élnek és az a járási hivatal elé kerül, amely ebben a kérdésben már egyszer döntött a kommunista-szociáldemokrata felfogással szemben. nek megfelelő hullámhosszával és így megújul gyakorlatban a régi tudománynak a szimpatikus és antipatikus természetekről vallott elmélete, úgy, hogy ezen a réven föl lehet fedezni rejtett vizfonrásokat, elásott aranyat, olajmezőket, szóval mindazt, amire eddig a tőbbé-kevésbé megbízhatatlan varázs- vessző (Wünschelrute) utján lehetett ráakadni. Moineau dbr. kijelentette, hogy találmánya révén hajóját megbízhatóan tudja irányítani a halak rajzó csoportja felé, szóval meg tudja teremteni a szimpatikus érintkezést az ember és a hal teste között. Mérései révén — mint mondotta, — arról győződött meg, hogy az emberi test hullámhossza 22—45 közt ingadozik. Az emberi test: mozgó rádiókészülék Paul Moineau csodálatos találmánya, amellyel meg lehet találni minden kincset REGÉNY Irtás MÓRICZ. ESiSMÓli® — Hát szereti Ábrás bátyám a szín művészetet? — Nem szeretem én, gyerekem. — De ceak szeret színházba járni? — Ö kedvesem, nem járok én oda. Van húsz esztendeje, hogy nem voltam színházban, csak ha a főherceg itt van, vagy efféle. — Ejnye Ábris bátyám, már én inkább az Angélák miatt mennék el, mint a főhercegek miatt. De egész komolyan. — Az úgy is illik a te korodban. — Ja, hát az én koromban Ábris bácsi is az Agelákat kedvelte? Pardon. A fiatalok nevettek, mert Ábris bácsinak ifjúkorában még hétezer hold földje volt s ebből legalább három ezret egy híres primadonnára költött eL — Mi van az oporai esettel? — kérdezte egy fiatal szolgabirő, aki a megye más vidékéről való s igy csak mint vendég ismerte az ügyet. — Oporán e pillanatban minden csendes, — mondta Sípos Lekszi. — Szélcsend? — Igen. — Minden szenzáció csak három napig tart. — Bizony. Ábris bácsi hallgatta a beszédeket, akkor csöndesen megszóalt: — Azért sajnálom, hogy nincs színtársulat. — Na ugy-e Ábris bácsi. — É3 miért Ábris bátyám, kézit csókolom? — Olyan jó, hogy mindennap hozzák a szin- lapot. — Ugyan s el szokta olvasni Ábris bátyám ? — Nem, de annak olyan jó puha papírja van. Ránéztek az öregurra, aki rózsaszínűén, kedvesen ült ott köztük s csintalanul mosolygott rajtuk. Várberky Im re jött, szélesen-ha talmasan, s az egész társaság fel ujjongott. — Imrécske, te már megint bejöttél? — örültek neki, mórt mindig olyan örömmel fogadták a hatalmas embert, mint valami jó cirkuszi mutatványt. Ez mindig hozott valami elevenséget. — Tudjátok má az újság? — kérdezte Várberky Imre, mikor leült köztük. — Uj futballcsapat jelent meg a láthatárvm. Pestről hozatott kapust a MOVE . . . — Pestről? — Jövő vasárnap el kell menni a meccsre. — De ki finanszírozza őket? — Ez a nevezetes. Penészleky Lenke. Nagy nevetés lett. Mindnyájan ismerték Lenkét, aki az öreg Penészleky három lánya közül a legfelsőbb volt. Fiatal özvegy s nagy sportbarát. Háromezerötszáz holdjuk volt s a három fiatal nő úgy élt, mint az aranyhal a kristály medencében. , Most hirtelen az újságíró futott be az udvaron keresztül s egyenest hozzájuk: — A főkapitány agyonlőtte magát — mondta kifulladt lélekzettel. Mindnyájan megdermedtek. Egy pillanatig mély csönd volt az asztal körül. — Lehetetlen 1 — Igen. Délután kétszer volt fent Bát- kyéknál s este kilenckor ment el onnan. Felment a hivatalába, megirt két levelet, egyiket elküldte egy rendőrrel Bátkyékhoz, a másikat úgy találták az asztalán, a csendőrségnek címezne. — Rettenetes. S főbelőtte magát? — Igen. A szolgálati revolverével. Egy hosszuesövü ismétlő fegyver. Mind a hat golyó belement. Az egész félfejét szétszakította. Rögtön meghalt. Soká hallgattak. — Ez borzasztó. Ilyen dolgok! — Szegény fiúi — Benne volt ö — Mindig mondtam, hogy itt baj van. Szakadozott szavakkal szólották. Senki sem bírt magához térni. — Rettenetes, hogy valaki közülünk ... Ez igazán rettenetes! Várberky Imre komolyan nézett maga elé. — Nem bírta el. — Mit? — A karriert. — Hogy érted ezt? — Istenem. Ez a szegény Béni egy olyan feltörekvő ember volt. Szegény tanítónak a fia. s nem bírta ki ... ftn ismertem az apját. Zemplén megyéiben volt tanító, egyszer találkoztam vele. Már akkor a Béni itt volt; miár meg is házasodott s bénít ült a karrier- ■ ben. Nem volt idevaló. Nagyon könnyen sikerült neki az élet Gazdagon házasodott s egyszerre sógora lett az akkori főispánnak. Tulkönnyen haladt előre. — Tehetséges ember volt. — Igen. Tehetséges volt, de hiányzott belőle a százados beidegzettség. Azt hitte, hogy neki minden szabad. — Gondolod, hogy ő a tettes? — Ezek után nem gondolhatok egyebet Lassan nézegette az étlapot, amit elébe tett Soma, a pincér. — Nem tudok enni, — mondta — hozzon egy pohár vörösbort. — Rettenetes ez az öngyilkossági mánia, — mondta Sípos Lekszi — nem értem az emberek ma úgy gondolnak az öngyilkosságra, mintha az semmi se volna. A legkényelmesebb mód arra, hogy az ember kibújjon a felelősség alól. — Technikailag nem nehéz, — mondta valaki — ma már egész művészet. Annyi szer vau rá, kellemesek, megbízhatóak, az ember lefekszik az ágyába, bevesz egy kis fehér port, s elalszik. Aki itt marad, folytassa. — Azért barátom, — mondta Várberky —* bomlott élet ez mind. Szerenoefiak mindig a revolver-alapon dolgoznak. Mindegy, hogy mit csinál, nem érez felelősséget érte, majd a revolver segít. Mondom nektek, hogy aki öngyilkos lett, arról mindről meg lehet'állapítani, hogy valami ugrás volt az életben. Olyan, mint ha a levegőben nő egy fa. A legkisebb szél kidönti. Azok az emberek, akik a mélyből hirtelen felszöknek s nincs a hátuk mögött az ősiség, azok a hirtelen meggazdagodott kereskedők s más efféle szerencsevadászok dolga ez. (Vége J'cővetkezik.) r J \
