Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-04 / 276. (2201.) szám

%RSga-MAc.-^atíHnaiAg

A lerombolt Szeniiolé vámsaiban,

gyarmatain

Egy berlini újságíró tanulmányútja az mwb-zsidá harcok színhelyén A politika gyilkol Palesztinában — Helyszíni riport palesztinai arabokról és zsidókról, akik nem is tudják, hogy miért gyűlölik egymást

Tiberiade, december.

Szép langyos palesztinai este a galileai tó partján. A régi római várromok reflexe csillog a nyugodt víztükörben. És zeg-zugos, festői, rossziévegőjü uccácskáikban az öreg zsidók gallyakból sátrakat állítottak fel erkélyeiken. A sátrak alatt ülnek és imádkoznak. Sátoros ünnep.

És két lépéssel odébb az arab negyedben muzulmánok szívnak nargilét és hosszasan mesélgetnek egymásnak napkeleti történeteket, amelyekben a pornográfia eltűnik a pompás retorikai szőképek mögött..

Éppen Safedből jöttem hazafelé. Safedből, ahol röviddel ezelőtt gyilkoltak, gyújtogattak. Lefelé jövet Felső-Galileából kiszálltam Roschginában, a zsidó mezőgazdasági telepen. Barátságosan fogadtak itt és elmondták, hogy milyen szépen fejlődik ez a kis gyarmat és hogy az első zavargások hírére a telep egész ifjúsága fegyverbe állt, hogy megvédje a nőket és a gyermekeket. Különben mindenki gyűlölködésről, harcokról, konfliktusokról beszél.

9 Az én kezem tiszta.. ,#

Amint végigsétálok Roschginán, hirtelen felém rohan egv hórihorgas, harcsabajuszu arab.

— Te barát, te barát, — kiáltja felém. — Jó napot, jó napot.

A szomszédos arab falu sejkje volt. ez, a környékbeli muzulmánok vallási és politikai vezére. Percek alatt körülvett bennünket egy arabokból és zsidókból álló csoport. Nyugtalan, kiváncsi tekintetek meredtek ránk. Mindenki várta a feleletemet.

— Mit csináltál a zavargások alatt? — kérdeztem a sejktől.

— Az én kezem tiszta — válaszolta sze-1 mentbe nézve. — Megakadályoztam, hogy! bántsák az itteni zsidókat. Igyekeztem meg-! védeni, a safedieket is. Megtettem minden! tőlem telhetőt.

— Igaz, igaz — bólogattak a zsidók — sokat tett értünk, jo barátunk.

— Hát a többiek miért gyilkoltak? — kérdeztem a sejktől.

Vállat von:

— Miért pusztítja el a vihar a vetést? Miért öli meg a testvér a testvért? .. A politika gyilkolt.

A politika okozza a háborúkat és állítja szembe egymással az embereket.

Most este a galileai tó partján ennek az egyszerű arabnak a szavai jutnak eszembe és azt hiszem, hogy igaza van. Nap-nap után bejárom Palesztinát, Alsó-Judeától Felső-Ga- lileáig meglátogattam mindenütt az arabokat, találkoztam szegényekkel és gazdagokkal, civilizáltakkal és írástudatlanokkal. A Jordán völgyétől Sáron síkjáig láttam zsidó- kai, gazdagokat és szegényeket, liberálisokat és fanatikusokat. Meg kell állapítanom, hogy nem a szgény tudatlan és hiszékeny fella- hok és nem az izolált, kiközösített szegény zsidók akarták a konfliktust.

Hanem a politika.

De milyen politika? Mert annyi politika ; van itt Palesztinában. De a legkomolyabb és! a legveszedelmesebb politika egy: a régi ró-; mai elv, a „Divide et impera", két fél össze- j veszitése, hogy a harmadik annál könnyebben uralkodhassék.

Összeveszi tették egymással az arabokat js a zsidókat, hogy könnyebben lehessen mindkettőjük fölött uralkodni.

Az arabok és zsidók érdekei nem ellenkeznek egymással, jóviszonyban voltak mindig, testvérek' maradhattak volna továbbra is. De a politika ...

Náplusban tudtam meg, hogy hős vagyok. Lehet, hogy ez igy van. de akkor viszont nem hiszek a hősiességben. Mert engem nem fenyegetett semmiféle veszedelem és nem tettem tanuságot bátorságomról.

Minden oldalról figyelmeztettek, könyörögtek, hogy ne rohanjak a vesztembe^ ne keressem a biztos halált, ne induljak eí egyedül á felizgatott hangulatú vidékre, Naplus vidékére. Mégis elindultam és nem történt semmi bajom.

Nem mondom, hogy Palesztina már egészen nyugodt és hogy mindenütt veszélytelenül lehet közlekedni. A nomád beduinok nagy előszeretettel foglalkoznak rablással. Egy emberélet nem sokat számit előttük. Az európaiakat különösen gyűlölik. Az én érkezésemről pedig állítólag már értesítést kaptak és számítottak jövetelemre.

Én azonban nem féltem semmitől, hiszen tiszta a lelkiismeretem, objektív szemmel vizsgálom az eseményeket és okaikat. így siCsehszlovákia cqyetlen szépirodalmi képes hetilap'a a

Képes Hét ;

— -- .......■■

ke

rült is eljutnom Naplusba, az arab nacionalizmus központjába minden baj nélkül.

Transjordáma legnagyobb ura

Naplus Szamaria fővárosa. Az angol rendőrökön kívül én vagyok itt az egyetlen ember, aki nem Mohamed követője. De azért szabadon járhatok-kelheíek a városban a szép szamaritánus nők és a zordon szamárhajcsárok között és senkisem tesz rám kellemetlen megjegyzéseket.

Mikor Tiberiadot elhagytam, a transjordá- niai határ irányában indultam el. Keresztülmentem Beganián, a virágzó zsidó gyarmaton, átmentem a Jordánon, találkoztam Ab- dallak emir lovasaival. Abdallah emir Trans- jordánia legnagyobb ura — V. Györgv angol király után. Azután elérkeztünk egy csodálatos helyre, a „Ruthenberg koncesszióhoz". Különös az a történet, amely a Ruthenberg koncesszió keletkezéséről szól. Ruthenberg gazdag üzletember s jelentős cionista politikus, úgy akarta növelni vagyonát, hogy ezzel együtt az ország jólétét is emelje (számítva arra, hogy előbb-utóbb úgyis a zsidók kezébe kerül az egész ország). Elment tehát a Jordánhoz, nem azért, hogy megfürödjön, hanem hogy kellő munkával elektromos energiát fakasszon ezekből a habokból és elektrifikálja egész Palesztinát. Részvénytársaságot alapított, megszerzett több millió font. alaptőkét,

munkásokat, turbinákat, motorokat hozatott. Két év alatt gazdag ipartelep épült a Ruthenberg koncesszió területén.

Zugó gyártelepek vannak itt.

Ezután Beisan következett. Ez arab város. Tizenötezer lakosa van, de halott város, stagnál benne az élet. Egyetlenegy jelentősebb épülete van, a brit kormányzó palotája. A többi: nyomorúságos viskó. Mikor a városba érkezünk, kapjuk a bírt, hogy együtt ül a törvényszék és

17 arab perét tárgyalja, akik a legutóbbi zavargások alkalmával felgyújtották a betli- alphai malmokat.

Túlfűtött hangulat uralkodik a városban. Európai arcom és köntösöm ellenszenves pillantásokat vált ki az uccán csoportokba verődő benszülöttek körében. Elállják az utat, felkapaszkodnak automobilom lépcsőjére és villogó szemmel, ismeretlen szitkokat zúdítanak felém. Az egyik ember felemeli a kezét és ütni készül, de derék soffőröm hatalmas krfock-outtal eltávolítja a kocsiról. Sajnos, nem tudtam megakadályozni soffőröm egyéni akcióját. Az ütőnek izgalmas hatása lett. A felháborodott arabok tömege körülfogja a kocsit. Nagyon fenyegető a helyzet, de a sof- főr gyorsan indít, a motor vadul berregni kezd, mire a tömeg önkéntelenül is utat enged és a következő pillanatban már el száguld a kocsi.

A történelem örök rejtelmei

A ieífámodt cárevics — A kapitánykisasszony gáláns kalandjai A kicserélt királyfi ~~ A nürnbergi jöttment

A történetírók minden igyekezete ellenére, hogy a múlt eseményeit és kiváló személyiségeit körülvevő homályt szétoszlassák, még mindig akad és fog akadni a világtörténelemnek sok oly titka, melyt megoldani eddig sem sikerűit és a jövőben is megoldatlan marad.

BORIS GODUNOW ÉS Dl3IITRIJ

Teljes homály fedi például annak a személynek kilétét, aki Boris Godunow cárnak mint De- metrius, Oroszország trónjának jogos örököse, rettenetes Iván fia mutatkozott be és a cár halálát előidézte.

1584-ben az éppoly kegyetlen, mint babonás IV. Iván egy üstökös feltűnése folytán közeli halálára számított, ami valóban nemsokára he is következett. A trónon a nein egészen beszámítható cárevics, Fedor követte, aki Irinával, Boris Goduuow nővérével kötött házasságot. Ez látva Fedor gyenge egészségét, maga ás a korona elnyerésére törekedett. Hogy az egyetlen jogos trónkövetelőt, a kis Demetriuet, IV. Ivánnak Marfa Nagoy-val kötött hetedik házasságából származó fiát eltegyék láb alól, Boris röviden száműzte őt anyjával Uglitsba és titkárára bízta őrizetüket. Miután nem szűntek meg Díimitrijt továbbra is trónörökösnek tekinteni, megölette őt 1591-ben. Egy szép napon a gyermeket átmetszett torokkal találták a várkertben, de (hivatalosan azt a hirt terjesztették, hogy epileptikus rohamában megsebesült és elvérzett. Anyját, Marfát Éezak-Oroezország egy távoli kolostorába száműzték.

1598-ban meghalt Fedor és Boris lett a cár, bár a nép és nemesség nem szerette. Egyszerre az a hir jött Lengyelországból, hogy Dimitrij cárevics, Fedor jogos követője a ''non. akit Ugliteban meggyilkoltnak hittek, még él. Eddig egyszerű istáílófiu volt, most azonban felfedte kilétét és személye valódiságának bizonyítékait: a cárevics

címerével ellátott pecsétet és drágák övékkel kirakott keresztjét is felmutatta. Hiába átlátotta Boris, hogy a trónkövetelő kalandor és szökött barát, Lengyelországban és Oroszországban nem elégedtek inog ezzel a magyarázattal é; Mnizek vajda birtokán megtették az Oroszország elleni hadjárat előkészületeit. Dimitrij felvette a katolikus vallást, eljegyezte Mnizek leányát, Marinát és megkezdte Oroszországba való bevonulását. Minden vár és város önként megnyílt előtte, Boris tajtékzott a dühtől. Demetriiius mór Moszkva ellen vonult, mikor 1605 április 13-án Borist váratlanul holtan lelték lakosztályában. Egyesek azt állították, hogy megütötte a guta, mások, hogy megmérgezte magát.

Junims 20-án Dimitrij bevonult Moszkvába, kilenc nappal később pedig cárrá koronázták meg. Marfa, a valódi Demetrius anyja, semleges magatartást tanúsított; sem nem állította, sem nem tagadta, hogy Dimitrij fia volna. Amilyen örömmel fogadták Diiuitrijl, annyira gyűlölték a kíséretében bevonult, lengyeleket. Dimítrijnek Marinával való esküvői ünnepén fellázadtak az oroszok, Sulsky herceg néhány katonával behatolt a Kremlbe, a meglepett cár hiába védekezett, leszúrták és holttestét a tömeg üvöltése közepette Moszkva uocáin hurcolták.

D EON DE BEAIJMONT, V FIÚ LEÁNY

Kevésbé voszed'öjanes kuriózum egy századdal később Charles Louise d’Eoin de Beaumonl szemm g»

titka. Tonnerréban 1728-ban egy ügyvéd fiaként született, Charles Louise névre keresztelték, fiúként nevelték, de szívesen járatták leányruhában. Serdületlen korában súlyosan kompromittált egy alapítványi kisasszonyt mire sietve megint ieányruhát öltött, miáltal magára vonta XV. Lajos figyelmét', aki Versailleba rendelte. Innen Erzsébet cárnő udvarához került, ahol a francia követ unokahugaként szerepelt, a cárnő felolvasónője lett és királyának leveleit csempészte a cárnő kezéhez. Nemsokára a felolvasónő fivéreként mutatkozott be az udvarnál, a cárnő beleszeretett és_ d'Eonnak sietve el kellett Oroszországot hagynia.

A hétéves háború alatt mint hadnagy szolgált, majd kapitánnyá lépett elő. Néhány érv múlva Londonban találkozunk vele, ahol a király titkos levelezője és körülrajongott gavallér lesz, mikor egyszerre kijelentették, hogy d’Eon nem is férfi, ■hanem álruháé asszony. Számtalan fogadást kötöttek minemüségéről. Egy szép napon faragatlan fickók serege tört lakásába ée magyarázatot követeltek tőle. A lovag, aki éppen női ruhában volt, tőrt ragadott és a társaság vezérét súlyosan megsebesítette.

Egy 6Zóp napon György angol király Charles Louiset váratlanul felesége szobájában találta. Hiába bizonygatta 'a királyné, begy d’Eont mint leányt isméidé meg szülei udvarában. A kiirály XV. Lajoshoz forduli-magyarázatért. Ez is igazolta d’Eon mivoltát, egyidejűleg azonban Londonból való távozásra bírta és nagy nyugdijat biztosított neki azzal a feltétellel, bőgj’ állandóan női ruhát hord. így tért. vissza, a lovag mint d’Eon de Bau- mont kisasszony Franciaországba, hol 83 éves koráig mint nő élt. Valódi nemének titka örök rejtély maradt.

CAPET LAJOS FIA

Lajos Károly herceg, Mária Antónia és XVI. Lajos fiának sorsáról sem tudtak soha biztosat megtudni. Nyolcéves korában, szülei kivégzése után, Simon suszterhez és feleségéhez került a Temple- ba. Csak rövid sétákat engedtek meg neki a torony erkélyén és a kertken, különben a Tomple zord falai között töltötte. életét. 1794 óta — mikor Simon hivatalnoki • állást kapott és feleségével együtt elhagyta a Temple-t — a gyermek sorsát titok fedi. Rövid idővel az átköltözés előtt, Simon uj játékokat rendelt a fiú számára, közöttük egy nagy, kemény papírból készült lovat. Ennek a lónak belsejében állítólag egy másik gyermek volt elrejtve, miig a herceget duplafemekü füzfakosár- ban a Simon ókat költöztető kocsira csempészték. Annyi biztos, hogy az otthagyott gyermeknek félévig nem volt tulajdonképpeni őre és sötét kis zárkáját, melyben élt, nem hagyhatta el, vagy azért, hogy az igazi herceg igy lassan tönkromen- jen, vagy pedig, hogy az állherceg olyan állapotba kerüljön, hogy lehetetlen tegyen bármit is megtudni róla a jövőben.

Csak nyárom rendeltek M « gyermek mellé őrt. és a vizsgálatnál kiderült, hogy a gyermek egy szót sem tud beszélni és mindenkit meglepett végtagjai fejletlen volta, miután a herceg értelmes és jól fejlett fiúként élt mindenki emlékezetében.

1795 májuséban oly rosszra fordult a kis fogoly állapota, hogy több orvoshoz fordultak tanácsért, kik közül egy Dósa ült dr. ama gyanújának adott kifejezést, hogy a hét -gyernirkát kicseréltek. Rövid idő múlva, 1795 június 8-én meghalt, a I

A hatotti nrigwá wigf, atf I

pal később állítottak ki. különösem wlt foggá mazva.

„Ez a hatott — mint a rendőrkapitányok Otíitjáir — az elhunyt Gapet Lajos fia és kelten közülünk felismerték a gyermeket, ki néhány nap óta orvom kezelés alatt állott*

A homályra, mely a herceget körülvette, merni került világosság. Némelyek azt állították, hogy a gyermek eloeerélése Robespierre kívánságára történt, mások azt mesélték, hogy a valódi herceg megmenekült és csakugyan, a csalóknak egész perege adta ki magát Lajos Kárplynak, de ezeket minden esetben leleplezték.

KASPAR HAUSER TITKA

Emlékezzünk meg végül arról a fiúról, aki 1828 május 16-án a nürnbergi fagygyuvásárom Weese- nig kapitánynak címezett levelet adott át egy polgárnak. A polgár a tiszthez vezette a fiút, aki annak minden kérdésére azt mondta: Nem tóm."

Mire egy darab papirt adtak neki, melyre azt irta: „Kaspar Ilauser". A levélben az állt, hogy 1812 október 7-én a levél írójának ajtaja előtt feküdt a fiú, kit eddig nevelt, most lovas akart lenni, azért küldi őt ide.

A nürnbergi tanács bezárta a jöttmentet, később elküldte őt Daumer professzorhoz, aki némi világosságot derített a fiú múltjára. Kaspar eddig csak kenyéren és vizen élt, évekig két falóval játszott s csak utóbbi időben tanult meg egy kicsit írni és olvasni. Ez a felfedezés hagy feltűnést keltett, némelyek Napóleon leszármazottjának; tartották, mások egy Arco grófnak, később a király

10.000 forint dijat tűzött ki Hauser valódi viszonyainak felderitóje számára, de' eredmény' nélkül: 1828-ban rablótámadásnak esett Kaspar majdnem áldozatául, melyet egy majdnem egészen ‘ fekete- képű ember kísérelt meg ellene. . Minden kutatás eredménytelen maradt, testőrt adtak iné Héjé és az angol lord, Stanhope magáévá tette Kaspar ügyét, hogy végre élete titkát megfejtei;.

Mikor azonban Kaspar mind többet kezdett hazudozni s nem akart dolgozni sem, jóltevöi elhagyták. Már majdnem feledésbe merült neve, mikor ismét feléje fordult a figyelem. 1833 decemberben Hauser nagy hófúvásban ért haza, azt mesébe, hogy valaki mellbeszurta s három nap múlva meghalt"a losonci YMCA első avató ünnepsége

Losonc, december 3. Nagy ünnepség volt vasárnap a losonci Y MCA-ban. Az Y MCA okikor rendezte első legényavató ünnepélyét amelynek keretei, között azokat, az ifjakat avatta munkatársaivá, akiket 4 évi kitartó munkájával nevelt fel magának — és akik példás szorgalmúikkal és m-aga viseletűkkel ezt kiérdemelték. Az ünnepélyen, mely teázással volt egybekötve, több mint száz ifjú volt jelen s rész vett azon az európai YMCA- nak, valamint a szlovenszkói YMCA-knak a vezértitkára is. 12 ifjút avattak fel az YMCA munkatársává. A felavatott ifjak az alábbi fogadalmat tették:

T. ígérem, hogy a® élet minden pillanatában, ha jóra, vagy rosszra fordul is a sorsom, a Gondviselő Istenre bízom magamat és a Benne való hitemet igyekezni fogom mindhalálig megőrizni. 2. ígérem, bőgj7 nemcsak a saját érdekeimet fogom szem előtt tartani, lánem minden alkalommal hajlandó 1 esziek másokkal is törődni s kötelességemnek fogom ismerni, hogy úgy az egyes ember, mini az egész emberiség boldogságáért és erkölcsi javáért áldozzam erőmet és képességeimet. Minden embert testvéremnek vallók, felekezeti, nemzetiségi és társadalmi különb-- ség nélkül. 3. ígérem, hogy képességeimet fejleszteni és gyakorolni fogom, úgy a magam, mint az emberiség javára. 4. Ígérem, hogy testi erőmet és egészségemet ápolni fogom ée a tisztaság követelményeit mindig szem előtt tartom.

Az ünnepélyt Gombos Ferenc YMCA titkár nyitotta meg. A felavatást. Kuszy Eníil öv, lel- készvégezte. Ebből az alkalomból iktatták be az YMCA Legénykörének diszelnöki tisztségébe Róna Jánost.

Az ünnepélyen a város több szellemi és ipari reprezentánsa vett részt, akik közül az ifjakhoz többen mondottak üdvözlő és buzdító beszédeket. A felavatott ifjak közül pedig egyesek hol üdvözlő beszédekkel, hol szávaiatokkal, egy kis gyermekcsoport az egyik felavatott ifjú vezetésével víg énekekkel, ma jd más felavatott ifjak zeneszámokkal é* felolvasásokkal vettek részt és járultak hozzá a felavató ünnepély fényének emeléséhez. A szüneteket. Paul ovit snak, a losonci YMCA kebelében j^üködő ifjúsági zenekara tette hangulatossá és kedvessé.

—• Háború a háború ellen. Gsikágöbóí Írják: Az a kérdés, hogy az emberiséget hogyan lehetne a háború átkától megszabadítani, évezredek óta foglalkoztatja az elmélet és a gyakorlat, embereit. A problémát legutóbb az amerikai hajózási hivatal elnöke, Hurley Eduard próbálta megoldani ée tervét megküldte a nemzetközi kereskedelmi kamara elnök ének. Eszerint az örök béke úgy következhetnék be, ha a nyersanyagokat feJdoIgoyé nagyipari vállalatok egy szerződésben kölcsönösét) köteleznék magukat arra, hogy hadviselő áílpmpji- nak nőm szállítják termékeiket. Hurley azt kíván- ja, hogy cimborát urnát ilkwzék be a nepiretkÖEÍ kereskedelmi kamara legköaeiebbi üléséinek pro- PPUKto 1 ■ - • + MM'' *

_____1920 december 4, mrii