Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-29 / 295. (2220.) szám

f*a& december 2Í>, gpRAKIAi-i V\AGVAR.-H1RIiAB ib Párisi selyemujdonságok Vargánál, Kassa. — Tiszta ji tás Ma&var-Komáromban, Ma­gyar-KOmánomból jelentik: Komárom szabad- ik irályi megyéd város a-z uj magyar közigazga­tási törvény értelimében mosd tartotta meg tisztujitásó't. A tisztújító kö2gyülést Alapy Gáspár konmánydőtaaiáosos, polgármester nyi­totta meg, akinek Andi t vány ára küldöttség hívta meg Komárom-Esatergom vármegyék alispánját, Pailkovich Lászlót a gyűlés termé- l>e. A jelölő választmány azután megejtette a jelöléseket. A polgármesteri állásra az egyediül pályázó Alapy Gáspár kormányfőta- nácsost jelentette ki megválasztottnak az el­nöklő alispán, aki meleg szavakkal üdvözölte Alapy Gáspárt és méltatta a város ujjáterem- ítése körül szerzett elévülhetetlen érdemeid. Majd megválasztották a tanács tagjait. Az oj tií ízt vi selői kairt a bizottsági tagok nevében Surányi Ferenc apátplébános üdvözölte. A tisztviselői kar nevében Alapy Gáspár vála­szolt. Telt házak előtt látszik a ruszinszkói magyar színtársulat ■'im.uaam | Rembrandt-Salon perzsaszönyeg' áruház Kosice, Malom utca 7. — A titokzatos sürgöny hatása. Bécsből táviratozzák: Beriach Ferenc fiatal színész, a Renaissance társulat tagja, a hét eleje óta bécai lakásáról nyomtalanul eltűnt A művész táviratot kapott, amely feltűnően felizgatta és zavarttá tette. Mielőtt eltűnt volna, író­asztalából kiszedte az összes iratokat és el­égette. Berisch egy híres berlini szín igazgató­nak a fia. kJ ^ A Wam Fám Sf^CIPOKREM^l — Békesség a jóakarata embereknek. Var- sóból táviratozzék: Bocek kézműves lakásán karácsony ünnepén véres verekedésre került a sor. Az ünnepi vendégek között vita tört ki, mely hamarosan verekedéssé fajult é6 mindenki résztvetí benne. Palackok, bútor­darabok röpdöstek a szobában, majd. a lép­csőket is felszedték és egymáshoz vagdosták a verekedők. A véres tusa teljes 24 órán át tartott és csupán akkor szűnt meg, amikor karhatalom avatkozott közbe. Nyolcán élet- veszélyesen megsebesültek és a* orvosok fel­épülésükben nem bíznak. — Uj szigetet fedezetek flfl az északi smkf tengeren. Odóból táviratozzék: Ijárton norvég tengerészkapitány, aki most a sarki vidéken hajójával tudományos kutatást végez, % VII. Hasikon király tengerén, Costa Land és Ender- -by között egy eddig ismeretlen földet, valószi- nüleg nagyobb szigetet fedezett föl. Larsen. az újonnan fölfedezett földet máris annektáita Norvégia számára. — Meghalt a bakon egy magyar-komáromi fiákeres. Komáromi tudósítónk jelenti: Löwinger József magyar-komáromi fiákeres a napokban a csehszlovákiai oldalról haladt lassú lépésben a dunai hid felé Lovai nem álltak meg a vámőrség előtt és a kocsis a baknak egyik oldalára dőlt Nem is adott vá­laszt a pénzügyőröknek, akik azt hitték, hogy felöntött a garatra. A lovak lassan lépkedtek át a magyar oldalra, ahol észrevették, hogy Löwingernek szoktlanul sápadt az arca s a megszólításra nem ad választ. Azonnal or­vosért telefonoztak, alti megállapította, hogy a kocsinak bakján érte utói a halál a fiáker- tulajdonost. Nagy részvét mellett temették el Magyar-Komáromban. Ungvár, december 28. A ruszinszkói szín­társulat Ungvárott állandóan telt házak előtt játszik, úgy hogy az idei téli érvad. anyagi ré­sze máris biztosítottnak tekinthető. Az év lezártával Polgár társulatáról ceak jót Írha­tunk. A. társulatban uralkodó rend és fegyelem, a közönség megbecsülése, a művészi köve­telményeknek mindenkor szem előtt való tartása meghozta a maga gyümölcseit A kö­zönség szereti a színészeket, komolyan veszd az egyes bemutatóikat és érdeklődéssel nézi végig az előadásokat, amelyekben a társulat mindig nyújt valami értékeseit. A társulat főrendezője Földessy Géza, fia­tal, de igyekvő és a színpadi rendezés titkait máris alaposan ismerő művész, aki e téren jelentkező tapasztalatfbeli hiányait lelkiisme­retességgel pótolja. Mint színész is közked­veltségnek örvend, mert szerepeit jól kidol­gozza. A társulat operetósaemélyaeiéneik legked- veöítebb tagja Tímár Kató, aki a társnlataál ugyan a szubrett szerepéit lenne hivatott be­tölteni, de — miként ez inát kis társalatok­nál szokásos _. valósággal a „mindenes" szerepét játssza. Amilyen ügyes, kedves, a színpadi hatásokat diszkréten használó, .in­kább egyéniségének és orgánumának elő­nyeit foglalkoztató smbreif-primadonna, ép­pen olyan mély a drámai beleélés ritka ado­mányával! megáldott prózai színésznő ia — ha keB. Tegnap még táncol!, ma megrikátlá­tott. Ez 5! Ágoston Baba énekesnő; Szépen iskolázott hangja, mindig jó játéka és kiváló saerep- tudása jellemzi. A közönség megszerette. Steflvássy Tusi, a* uj primadonna, még oly keveset szerepelt, hogy komolyabb kritikát irod srőLa még nem lehet, ügy megjelenése, mint játéktudása, párosulva kellemes orgá­numával és szépségévé!, rövidesem ..vinni" fogja a társulatot. Ugyamcsak nem volt al­kalma Borsos Máriának, a drámai szendének kiix»ntakOzni. Egyes szerepeiben figyelemre méltó jó alakítást ért el A kómika szerepé­ben H. Körösi Valér még mindig Trtolérhe- tetle®. A. férfiak között elsőnek kell említenünk Sugár Lászlót, a kellemes tenorhangu éne­keit, akinek egy pár alakítása nagy figyel­met érdemelt. Szakács Zoltán, a bonvivaut, kifogástalan színész. Szerepeit mindig nagy gonddal játssza meg. Természetes intelligen­ciája a darabok nívóját mindig feljavítja. TJgy ő, mint Sugár László, zsénerszerepek- ben klasszikus alakokat jelenítettek meg. A közönség legkedvesebb színésze azon­ban. mégiscsak Rajz Jancsi, a táncos kémi­kus, aki táncmiüivészetévél az első este meg­hódította Ungvár bőOg-yközönségét. Tőle a babért ezeloután senki el nem veheti. Elő­nye, hogy neon igyekszik a karzatnak híze­legni. Z sáo©f sterepekben kitűnő erőnek bizo­nyult Mihályi Ernő, azután Sonr Jenő, akit Szlovén szkó közönsége még kassai szereplé­seiből előnyösen ismer e végűi Hegyessy Nándor, aki szerepeinek alakijait a nagy- multu színész gondosságával hozza minden­kor ezánre. Somogyi Károlyt szintén ismeri mindenki. Vannak szerepei, melyeidben utólérfoetetlen. Különösen a legMíláitla-n abb intrikuss zerepe- ket tölti 'be nagy .Tátemmettséggel. A társulat segéderői: Deési Böske, Magya- ri Jmoi, öbován Irén, Szabó Rózsi, Erényi Klári, Csankó Ha, Kulosáir Olga, mint gór­tok, Konc István, mint ügyelő, Szappanos és Vasikff, mint táncosok s végűi Kárpáti, Bo­ros® és Riedl. A karnagy, Fest Vidor, egyfke azoknak a karvezetőfcnek, akiket a közönség ssánéaz- ként kedvéi. Fest Vidor a memóriájával nyerte meg az ungvári közönség tetszését. ö ugyanis fejből: dirigálja le az operetteket, de oly precízen, oly kifogástalanul, hogy még a viha redzett cseh muzsikus oknak a caotáiáfo'táfc is kiváltotta. Kubisták és primitívek Ma: NBLLER MÁTYÁS — Amerikai vice. Egy hatalmas felhőkar­coló dót* áll egy ember és hatalmas Havan­na-szivart szhy. Arramegy a tiszteletes és megszólítja: — Milyen remek illata van ennek » szi­varnak. — Te*. — Drága tehet egy üyen sori var. — Yes. — Mibe kertül egy ilyen szivar? — Egy dollárba. — Mindig ilyen drága szivarokat szív? — Yea. •— Nézze barátom, ha mindig csak 2 oen- Im ndvaruket artena, akkor ebből a külön­bözetiből már régen megvehetne vókia magá­nak ezt a fefbőkarcolót. Az egykedvű ember végre kiveszi száljá­ból a Havannát és megjegyzi: — Csak azért szívok ilyen drága szivaro- fcaá, nett xrár rég a> enyém a Mbtaolá A* érdeklődé©, mely az esúdfii ósod tárlat­tal szemben a közönség részéről mutatkozott, ugyancsak nem volt még csak közepesnek sem mondható. Immáron kilencedik őszi ki­állításának megnyitásához érkezett az úgyne­vezett .^Ai®ociatk>n de ptetores y oson 1 teres", mely sajnos, a* utóbbi esztendőkiben mind elnagyoltabb és fogyatékosabb anyaggal lé­pett a nyilvánosság elé. Az érdeklődésnél ta­lán csak a bizalom volt csekélyebb, mellyel a hozzáértők és mindazok, kük szivükön vise­lik a spanyol művészeit sorsát, várták a je­len asatesxlei eredményeiket Most, hogy a kiállítás már megnyílt, — saj­nos, az El Retira-bara, Madrid nagyon is félre­eső helyén, holott a madridinak, minden kul­túrát a ikezeűgyélbe és kényelme közelébe kell áliitani, hogy rászánja magáit a műélvezetre! — most megállapiiiható már, ihogy az öosz- hangulatbain bizonyos kellemes' megkőrmy&b- bfölée és Örvendetes csalódás mutatkozik, hogy hát hiszen „ugye, nem is olyan rossz ez a* őszi" Valóben, ha mindent egybevetve figyelünk, határozottan azt kell mondanunk, hogy a tár­lat elérte azt a fokot, midőn már komoly ér­deklődést igényelhet a .maga számára. Külö­nösen a festészetre áll ez, esetleg a szobrá­szatra is, mig a dekoratív művészet és a rajz még sok (kívánnivalót hagy hátra úgy szám­ban, mint minőségben, mert nem akarom a kiállítást sem egyetemesen, sem részleteiben ismertetni, nevekkel, müvekkel, adatokkal kellene dobálódznom, melyek otthon bizonyá­ra üres szavak maradnának, hiszen a modem spanyol művészeti törekvések ismereteink körétől elég távol állanak. Ehelyett inkább egy érdekes megfigyelést szeretnék megemli- iteni, mely oly karakterieztikwe nemcsak a spanyol, hanem általában a jelen1 égi európai művészetre és melyet a kiállítás' oly pregnán­san Igazol, hogy érdemes róla beszélnünk, még ha maga az egész tárlat nem is emelke­dik európaiiag közérdekű nívóra. Mint ismeretes, a spanyol nép lelkületénél, egész nemzeti karakterénél fogva (két művé­szeti stílust személyesít meg: a gótikát ée a barokkot. Sőt ha szellem történeti szemmorb' ' vizsgáljuk a stílusokat, szinte kétségtelenül azt mondhatjuk, bogi’ a barokk ép oly tipi­kus, szinte kizárólagosan spanyol lelkivilág, mint amilyen okoz a reneszánsz. A legtöbb idegen nép számára ó<> oly érthe­tetlennek ée é9v«jhetetlen«jek fog feltűnni eo a spanyol bancáác, nrifctt asnfflfy'ön Bnaloünowfl, sőt irtőcBttttal szemléMk ők Herrena minden alkotása., beleértve, sőt el’só helyen ©miiive az EacoriáBt, ezt a csodálatos épületet, mely minket lenyűgöz, a spanyolt pedig végtelenül untatja. Amit mi legaavarofiabbnak, szinte komikusnak tartunk, teszem azt: zritrabarokík épi'tésze tűket, mely főleg a mexflcőd templo­mokban jut kilejezósre — m Mámákra a mű­vészet telj© ős tökélye. A tajertelem hatásokkal dolgozó kései gótika és a szertelen hatású ba­rokk: ez a legtipikusabb spanyol művészet, mely már lényegében messzi áll minden egy­szerűségtől és primitivizmustól. Bizonyára nem véletlen, hogy a lkufbizmus,- nak igazi diadalraviivője és eSő nagy vezér© spanyol volt, «s a Pablo Picasso, aki ngyan kultúrájában szinte kiaárólag francia, de áld magával vitte születése helyéről a maia­gai, andaluz hagyományokat és emlékét. Tulajdonképpen itt kezdődik az érdekes és különös, melyre utalást már magának Picas- sonak fejlődéséiben is láthatunk. A spanyolt^ aki világéletében idegenül állott szemben minden primitivizmus sál, a kezdetben szer­telen formákkal dobálódzó kubizmius vitte vissza minden, őrök szépség JegősBbb kutforrá- sához, az egyszerűséghez, azt merném mon­dani, olyképpen, ahogy azt a reneszánsz Fi- lippino-i, és Angelico-i, avagy a preraffaeli- ták gyülekezete ée iskolája megálmodta. Ez jgy paradoxnak és különösnek tűnhetik fel, de nem nehéz figyelemmel kísérni, hogy a spanyol művészeit, mely a barokkból talán so­hasem találta volna meg a kivezető utat, mint egyszerüsitette le lassandassan a kubiznius féktelen formáit é3 mint érkezett végül te ez­úton meg a harmónia nyugodt szelídségéhez. Elvégre azt az első pillanatban is látni le­hetett, noha külsőleg rejtve maradt, hogy a kuibizmus alapelgondolásáiban nem is olyan eszeveszett és féktelen irány, mint ahogy az hirlett. A tárgyak szerkezetét, egymáshoz va­ló viszonyukat kereső, tapogató művészet vol­taképpen nem volt egyéb, mint uttörés, ös­vénykeresés a lényeges, az örök. tehát a szép felé. A legegyszerűbb dolgok a íegkomplikál- taibbak: forradalomra és lázra volt szükség, hogy megszülessen a harmónia, az egyszerű, a szép. Azt lehetne mondani, ihogy minden ha jdani igazán-művész kubis ta — beleértve Picassot is —' megtért valami egészen csodá­latos, különös realizmushoz, mely jóval több. min t a szolgai természet utánzás és úgy érezte m«g a primitívben rejlő örök szépet, mint az angol preraJfaeUták. óla talán még senki £©en. Végeredményben a kubizmns volt — nem ai az irány, hanem: — az a vajúdás, melynek lázában megszületett a primitívnek eszméje, megszületett az az eszme, azon ideál, medy teló — talán nem tévedek! — a mi harmó­niáit, stabil értékel sóvárgó koru.uk halad. A' késői gótika tutfütöt ten rajongó, * bárodrfc, sokszor liiíztórikiis lelkivilágba merült spa­nyol művészet, midőn a látszólag épp oly kaotikus, elementáris kubizmust magához ölelte — minden fiatal spanyol titán megva­dult Icóbista! — elvetette azt magot, melynek elöhb-utóbb meg kelteit teremtette a várat­lan és meglepő gyümölcsöt. Talán még sohasem láttunk a spanyol mű­vészetiben — most különösképpen a festészet­ről beszélünk — a pompa- és höftáímentes, közvetlen, a tehetőséig leegyszerűsített for­máknak olyan megjelenéséről, mk*t amelyek most lépten-nyomon íelbul-dkainnak. Diadal másán és visszavonhatatlanul, talán — sőt va­lószínűleg — nem hosszú időre, de mégis megszületett olyan spanyol primitív művészet, mely még igazi csodákat teremhet, íme, itt vám ezen a tárlatom egy kép: ön mumdo, egy világ, festette Senorita Angeles Sanstos. Nem tudom, ki ő, sajnoe, nem bmt&- rem senorita Angeles SautoBt. Föl teszem, ©Őt valószinünek tartom, hogy fiatal egészen fia­tal hölgy, mert festménye, habár a kubiamus virágkorának ítílusát uitánozza — múltot csak utánozni lehet! — mégis tehetségre vbB. S«e- aorita Angeles Santos még beleéli magát as egymás fölé meg alá teregetett, leegyszerűsí­tett forrnák körforgásába — as egén konapo z iciénak köralaku „tengely©" ven — a nagy­stílű kompozícióba, melynek részáetett n«W egyszerűséggel piogálgatja. Talán — sőt, Jva igazi tehetség: biztosan — rá fog jönni idő­vel, hogy ami képében értékes voít, a« nem a kompozíció, az egymásraMnytt feíhőks. mó­lóik, csigalépcsők, csillagok és fantomok, gnó- mok halál,tánca, hanm a primitívség; ő te megkísérel majd rajzolni egy fejet, vagy két egymásmelletti alakot, vagy valami egészen csöndeset és halkat, olyan egyszerűt, amibe manapság még szégyenlene belekezdeni. — Akikor majd bátor lesz, hogy ezt aa egysze­rűt époly naiv szeretettél, nagyvonalú biz­tonsággal fesse meg — ée* akkor remekművét fog alkotni. Mint ahogy máris pér igazi remekműben gyönyörködhetünk. Itt van példára! Cristobal Ráz képe: Retraio de Nina - a kislány. Nagy üreo, vertíkálie fe&sikok előtt — a háttérben pár elvesző kontúrja padotenak, asztaloknak — ott áll a Nina, a febémáuáe kiciike, fehér htíMÍsnyáibafl, fehér, ingBzerü üris, rövid rohé- ban, sima, gömbölyű babaarccal. Van a tartá­sában valami bájosan groteszk, iétezegen szögletes, antt csak fokoz rövid, kinőtt ruha ujja. Ahogy emmlbenéz kissé oldat ferdített fejóveL, mkttba mátauaSMt mása lenn© Honi és Milíate JSrotherhood"-ja alkotásatuaik. Pe­dig mégsem másoMs, mert újat, modemet mond modernül és újszerűén, csupán abbam hasonlítanak, hogy egyik te másik is igazi mű­vészet. Külsőleg megrajzolásban. feRogáe/bac is jel­legzetesen spanyol kép ée spanyol arvtípus Eugenio Hecrmoso Yictoria, la aldeana, „Vik­tória, a parasztleány" című képe, a tárlat egyik legszebb darabja. Mégis, nem tehetek róla, ha a lényegét, a lelkét nézem, kell hogy az olaszokra, még pedig a Filáppteókra emlé­keztessen. Az egész egy kendővel átkötött leányfej, csodálatos ivelésű szemekkel, sima, olyan lehelieí-fin oman rajzolt arccal, aminőt mér nagyon régen nem láthattímk, a háttér­ben pár egyenes vonallal odavetett házfal, nagy síkokkal, szinte alig felvázolva. Kissé sötóbebb, bujább színezés, mint a reneszánszé, de a lelkűk rokon. Végül még csak egyetlen képről raeretnék megemlékezni, talán az egész kiállítás (fő ékességéről, a ..Sárga ház"-ról. La eaea amar rilla, festette Ántonio Üriitz Ecfhagűe. Trip- íychon, mely három interieur-jeleoetet ábrá­zol a sárga házban. Mindhá romuban a nagyon kevéssé mély hátteret fal alkotja kétezer pa­rallel, egyszer pedig szögb©-hajló állásiban. •Az előtte álló szűk teret mindhárom esetben teljesem kitölti ikét-ikét alak, holland népvise­letben. Mert ez a „Sárga ház" hollandi otthon. Antonio Uritz Echagüe kedvenc, régi témája. Mintha a hajdani németalföldiek hagyományát elevenedték volna tel cetekben a roendo-arm, nagy-tőkötős nőkben, küknek csodálkozó, vagy komoly, vagy kérdő tekintete einéz fölöttünk — és ebben a két férttáSakbön, kik arcra! ugyan sokkal inkább spanyolok, -mint hollan­dusok, de kik a magas cilinderben, a pápá­val vagy a virágcsokorral hannofidkruan ol­vadnak egybe a képpel. Mindezek tetejűben pedig a testészeti technika Mmtdatos töké­lye, mely minden iratbajté* és modorosság nélkül operál mesterien a sárga ívinnél. Min­den oly egyszerű, harmonikus, tiszta, üde, hogy az emiber belefeledkezik a régi korok hangulatéba, a régi korok művészetébe és sajnálattal válik meg tői©, műkor kanéit ki kell lépni© a hétköznapok sodrába. Nem itud-om, azért-©, mert kőiben észrevét­lenül igen nagyot fordult az idők kerek© és ami itt jelen van, immár eltávozott és vis­szatérni készül az, amiről ugv véltük, hogy régóta és mindörökre halott. Az idei madridi őszi tárlat a léleknek és a primitivizmusnak őszinte, csöndes diadala.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents