Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-29 / 295. (2220.) szám

12

MILYEN IBŰ VÁRHATÓ

A* időjárás teváMwa. is nedves és eayfw*. — M&jsFögnósfa: Jobbára felhős, kevés enpaMal,

enyhe, gyönge délnyugati sséBeL

A FEHER ORSZÁGÚT

— Héthó napi foghásra ítéltek egy pozsonyi

varfrtéaaergyárosl0. Pozsonyi erericesatőeégüink t»- feforaálja: Ma délelőtt a peaBonyi törvónyBaék

Baboe tanácsa héthőnapi fogházra ítélt© Sohaiffsr Jaroesláv ohnüts iSeíőeégü magánhivaitftráokot. Sahaiffer Pozsonyban Marsky és Sdhaffor néven rovart rbőezer-gyárai alapított. és a lapokban nasgy- hangn hirdetéseket tett közzé, hogy az 6 rovarirtó szere az egyedüli a világon, amely minden bogarat és poloskát kiirt. A megrendelések tömegével érkeztek hozzá és Soha ff er küldött is valami értéktelen port, ami mindenre jó volt, csak éppen rovarirtásra nem. A mai tárgyaláson & károsultak egées légiója jelent meg, akik rábizonyították a csalás szándékát Scihafferra.

— A fehér amerikaiakat legyőzik m — indiánok. Bemard Shaw nem túlságosan sokra értékeK az amerikai emberfajtát. I/egrutóbb egy amerikai diáktársaság előtt, mely őt Locdonbari íeJlkereste, előadást tartott arrói, hogy az amerikai faj mindinkább eltávekídik a Miérember típusától és mindiiikább átalakul indiármá, testben és lelki alkatban egyaránt Mi európaiak — mondottba Shaw — rettentő barbároknak tartjuk önöket, amerikaijaik at. önöknek valósággal ősember! ttslaj- donságaik vannak. Egészen valószínűinek tartam, hogy hamarosan visszatérnek a tollas fejdisahez, a tomaliawkhoa és sneginft vigva- mofcban fognak lakói. Az amerikaiak alakja, arca, sőt bőrének szájáé is változik az idők folyamán; éa &st hiszem, hogy as amerikaiak bőre idővel egyre vörösebb lesz. úgyhogy vé- m is a fehér amerikaiak teljesen elindiámo- sodnak. Ez a Shaw jóslata, amit tán inkább fenyegetésnek szán a® amerikaiak száméra. Shaw előtt mér az amerikai örvösek is embertani mérések alapján kimutatták, hogy az amerikai emberfaj mindinkább indián lesz, ®int fehér, káváit ha majd az európai bevándorlás nem fogja a vérét egyre fehértaji- séggal erőátgetni. Ez a!ől a folyamat adói csak egy népfaj marad Amerikáiban kivétel: a névtár, meg talán bizonyos fokig a 2sádő. De az már kérdéses lehet, hogy vájjon ijesztgetés-e az amerikaiak számára az imdiániU9s6 válás? Ás indiánok, még ha nem nézzük is őlret Cooper romantikus megvilágiatásábau, volt oiyaa értékes és rokonszenves emberfaj, hogy tulajdonságainak elterjedésétől az ame- rffcaiaknak nem kell iszonyodmiok. Az amerikaiak nem erkölcsi fölényükkel, csak technikai fejlet bégükkel győzték le egykor őket. Az indíánek ma megtörtén, rezervádőkham élnek és érdekes, hogy a itedímükábain ma ver- 1 betétien techniká jú lehérembert rendre mégis legyőzi as indfánok szelleme, mely ott ma- ■ n&dsfc tegyŐJhetetienfLl az amerikai földben, ; rfafoen, levegőben és rendre jrwghócEitía hő- '

aim

igari háziasszony*4

Fősőtanfolyasa a Tátrában a legelőkelőbb szanatériürn konyhájában — Csáky mester téli programja —

Egész Európában föltönósfc kellett- && a st&gyérfcékü ez&káosmüvészeti könyv, melyet Csáky Sándor, a tátrai Palace-szanatórium fő szakácsa adott ki ez év szeptember elején.

A lexikoníormájti hatalmas kötet méltó ©nemeréében részesült, mert sok ezer példány fogyott ú belőle « a gondos háziasszonyok konyháján kivül nem hiányzik az már ma egyetlen alvó* étterem, jobb vendéglő szakácsánál sem.

Érdeke©, hogy az előző nagy kereslet dacára á könyv iránti érdeklődés most karácsony előtt emelkedett a legmagasabb fokra: valószínűleg a karácsonyi ajándékok számát fogja növelni.

Ezer és ezer kérdéssel ostromolják Osáky mestert az urjasszonyok és urileányok, legtöbben azonban főzőtanfolyamon szeretnének nésztvenni. t ,

A szanatórium igazgatósága foglalkozott asz egyébként kényes kérdéssel és hosszas tárgyalás után megengedte Csáky mesternek, hogy 1930 február 1-től kezdődőleg négy hétí^ tartó főzőtanfolyamot rendezzen kizárólag nnasszo- ayok és leányok részére.

A tanfolyam gyakorlati része egésznapi fő uőgyakorlatból áHana, ahol a résztvevők a fő- •éet, sütést, italok eíkésritéeét gyakorlatilag aajátithatják él, az egyszerű főzéstől a főúri és diétás konyhaművészetig. A hu* földolgozása, szárnyasok, halak, vadak kezelése és készítése, cukrászat, bonbonok, cukorkák, krémek, fagylaltok, punchok. sandwichek, kocsonyák, hideg büffé «tb.

Az elméleti oktatással egyidejűiéig he lesz mutatva a modern házias terítés ebédhez, uzsonnához é* vacsorához, ételek és italok föb **oigálé/f?a stb. és hogyan lehet kevés pénzzel •jó konyhát vezetni.

A tanfolyam anyaga mindent magában foglal, amit egy jó háziasszonynak tudnia kell, természetesen módjában lesz minden kinek különleges, nem mindenoapi dolgok készítését is megtanulni.

A résztvevők 2400 koronáért 30 napig tePjes #tlátást is kapnak a Palaoe-szanatóriumban a miután egyelőre csak buszán vehetnek részt e

kedvezményes tanfolyamon, ajánlatos arra írd előbb jelentkezni Onáky (Sándor konyha-fő nőknél, Ujtátrafflreden, Palaoe-ezanatórium.

Most, ansAocr vaMsé^oe divatj® vsa x. Mbórus meraoárirásnak, nem étr- ^ dekteten egy nésmot ezetmS, MéterGiraefo könyve, aaaety #. berlini

^ BJtókihardS <fa B&ermana. oég ktedtfeár b®a jeferst meg,.

” G^gaanttboB (fehér orezágnt. VaríaiioS MonScv&aAl fcesdődik. és telán uince ás vége. Tizalcknara ^zíétee, vagy még szélesebb, mint bármeáy más eanfeer- csináka ut. Talán nean is emberi kéz müve. Kő, üa nem szegi, (senkisem törődik vele, mégis 5 megvan. Jobban, mint bármi más és éS a mag® t külön egyéni életét Olyan, mint egy jéggé fagyott, vagy megkövesedett óriási folyam. És tetsíiha'lote- | ként heverő lomha testén apró szánkók ezaled- gókiak, még kisebb lovacskákkal. Egyik srs&én befelé, másik szélén elfelé. Ennek a kisérteties útnak oeodálatc* varáasereje magára kényezealiti a meg- döbbent idegen szernél, lelkét, úgy hogy még ma is, amikor már évek és események óriási távlata választja el tőle, ma is ezivetsaorongatva ül rajta e fehér országút emléke. A Wladimir-iat ez az országát. Rajta kergették nagiajkás kozákok uem ás oly régen & Szébériába ezáutösött oroszokat. Ma persze már vonaton rtssak őket a messze világba, melynek reanénytgyfíkoló pusztaságában vész el ea a megkövesedett, kanyargó tahéí foiyasn. Szám- bólum ex a fehér országút. Tibokzatos jelzője a nem kevésbé érthetetlen Groeaore®ágnak, az orosz népléteknek, srimbótama mindea aépek életútjának, amely egyebek között csak wgy en píesant legutóbb az ötéves világháború szakadókai közé vitte ezeket a képeket Hogyan? Kiért? Miért? KI tudná pontosan megmondani. A könyvtáraik, amiket róla öeszeirtsk, csak egyórai m«gy®'rózkodá®oik, de egyetlen kötet sincs, amelyre azt lehetne mondani.: igen, hát ez az! És ott, ahol ez az országút a messzeségbe vész, megcsillan valamelye* tompa fény. Mintha egy feMz petróleum lámpájának fénye játszana egy szürke bádogedényen, amelyben az örök tea gőzölög. Ez a bádogedéray a ísajufk.

Ssáíujuntoa su-ég a írnve &esm uj. Minnk mér akkor is csajkának Mvta a baka, amikor a Fehér Owezágtrt költője még sefeofeean volt

A FEHÉR ORSZÁGÚT KÖT./TŐJE

Msrior-Graesfe es a ksőMő. Yaakos könyvet Art e j fehér országúiról, az európíú ember kálvái'iájáról világháborús Oroszorezágbae. Meier-Gnaede jónevű német iró és miikritiícus. Nyugati kultúrája ember, angolul, olaszul és franciául beszél, könyvet kt Renoirrói és Corot-ról, ellenben másfÁéw orom fogsága akit egy esőt sem tanult meg oroszul. Engedte, eőt akarta, hogy erőt vegyen rajta ae orosz Levegő, az igazi oroszok betegsége, akikről azt mondja, hogy nincs kultúrájuk, es maca, az sincs, fiemmijők sráca, csak egy van. bennük, ami viszont más emberfajtában nráes: fik>- sótusok! Lompos filozófusok. Ha közben egyebek is, ez ceek artwigy elnázésbffi esik meg velük. Meier-Gíiaefe is felcsapott erre a másfél eeeteodő- se aan®ii^fik>0őfusnak. Oblomovnek.

YóJetlenül es& hadiJogBágha. Nem fa taRtooa, cmk alfél® örakéates vőröekefesztea aebesüHszálr- litó, ideit a genfi egyezmény értelmében ki keikstt vokis nyomban cseréim. Genfi egyezmény! Ugyan kérem! Minden orosz áHcesáso® kiíhaHatják, n}- ból és újból megállapítják, bogy tévedésből fogták eL, hogy haza kell őt küldeni. Ehelyett egye® beljebb kerül Előbb a varsói koierás kasamaték-b®, oim?m as ugri-eskájaá fogolytáborba, majd a Mosskwa melletti Mofkrovba, omKin beljebb Onssdk- ba, majd Krasznojerszkfea, végMi a ezsbéraá Udinerakba.

íme, a tete zhatott fehér x& & maga láfiiataflan, títaksatos mozgásában egyre beljebb, a® örök temető felé csosEtatja azt, akisek rátéved a. láb®. Bár as a benyomásunk. Barátiba Merár-Graéíe akarta volna ezt a hadifogságot. Témát akart- Meg akarta irm a fogságot és azért fogatta el miagát. Különös gosBtow óh mindenesetre kockázatos vál- f la Beázás. Yalaimelyes affektáUság, erőltetett fel- sőbbségesség is van ebben a gesztusban, mint 1 ahogy abban is, ahogyan tárgyát és az embereket 1 kezeli. Különös olvasmány ez a könyv. Eleinte 1 keresettnek, sőt nyomasztóan unalmasnak érezzük. ! Eztán még sem tudunk, nyomott hangulatától, fa- * nyer izétől szabadulni. Fázunk tőle és mégis ma- 1 gáho® tar, akár a nagy fehér országút.

Nem lehet ezt a könyvet öeezehaeoxrlitaiaj serei Barbusse neves könyvével, eem RemarqTOe-ail, sem Markovits Rodlionnal, aki. két utóbbit háborús j könyvük ütött egyáltalán ivóvá. A fogságba jutott Meior-Graefe már iemert, kész iró. amikor orosz kéare kerül és nézése, látása, Írása már a rutinos 1 én mondjuk as knitudáa tedhnákájának minden hájjal megkent pro4e*ssoráé. A tudatomu néaai és 1 Látni akaró ejtnheré, aki Mválogatja, mit nézzen 3 meg maga körttL Semmi sincs benne Remsurque í brutális harcteréből, a Markovit*? Rodioo ösztöné- I se« tartózkodó, finom miniatw-munká já bői, nagy- J szerű megfigyeléseinek mélyenezántó bőségéből. e Kiesé szenvelgés européer e* a Meier-Graefe, akt a* orrán kereaztü1 boráéi és európai műveltségének lorgnonjáu keresztül nézi az embereket, dolgokat, es smények öeszefüggéetelen egymástól ? függését: és, — ürtfent jó társaságbeli szmokingos c ur, — mindig fegye’meimi tudja magát. E® «* t előkelő tónus mindenesetre egyéni szint és ízt ad T könyvének, de zavar, bogy embereit nem szailjadon z vezeti rAS. Állandőan a* az érzésünk, hogy az, e alakok között é« közüliünk ott áfi, — mrát rendező.

— az iró, akii .mag;! elé is állandóasn mozdulatát! i kimérő ttiikröt tant. n

enrm a *agy sarakadéfeía, amely mset mm, egyezerre meeerae kffld egész eddigi életét. ®s úmeo már kceerüfobesa nézi a. gyanakvó oroex ge&eráKst, aM úgy fest itt a harctéresa, aatet valaoiá idegeoből importált éra, ESfrtnovoí, * prapogtBÖcot, kinek as a fő, hogy a fogolyért megkapja a esaga ölvén rubelét, a nyocstídamai etókkedó fogotyj&raadó- ságot és végül * fogolytábosoMíaa a aésnot és oeairák-magyiar fogoiytáraalssst Hyeraek *. asséttőtt lábú Rltíor von Tnsffov, aki nriademkiu étaribődik s Dosstojevszkyt áLlandóaaa összetéveszti egy cága- rettasnárkával, a bénésra vágott Conte hadnagy, aki Bismarckot többre tartja Beethovenné, Kaíten- bom, aki mándig ir ée méndig előtt® vaa felsőébe arcképe, majd a pavesnyali osetrák foglyok, — ahogy Meier-G rácáé nevezi őücet; a przemysb arisztokrácia: BernstorfS gróf, az öreg népföörelö, aM nem szereti a huzatot és örül Krasanojarozk- mak, mert azt hiszi, hogy onnan raongoliaá gsabad- ságot kap, ahol majd mongol 'tigrisre vadászhat (Hacsak a nagyfejnek, „Gíosekopfetje1" el raesn rontják a dolgot) Unokaíüvére, az ötvemőteszteo- dős Krnsky gTÓf, aki néma, mánt egy hindu fakir, a magyar (?) Lasy báró, aki még jobban hallgat mert nem twi csak magyarul (?) rá aki augueE- tuebatí egy gaheiaá kuk<xricaföSdösi eiakidS, hogy orosz fogságban térjen eszméletre. És végül három osztrák generális, kedves ós seíanpatáktas figurák, kik köffiül assL aki még a fogságban fa móltóeágos tud jnaradni ée ártalma ttarrai bár, d® mrádig dühöng, a General Buiabuca „epitzaMKae^-t kapja. Finom csodálkozással szemléli as iró, a nagynéniéi, ezt a osztrák társaságot, amely csakúgy német, Érint ő maga é® mégis noeranyir© más. Mutatóba ideiktaturak egy-két jeMomaő pseí.zust.

ABOKOK AZ onmz MIÉT SZIMATOIj

A FELSZAKADT KADRAO

Itt ma nnindjért a* első nagy teflri megráalkód tatán, a miikor elsBaíkilja a nadrágja térdét. Ez » szakadás egysaerrn életre ébreszti benne Leatózó helyzeWmek tudatát. E* a szakadás ráeszméltotii

Píoösfabaa történ*. KMlgal$£k. Yaktmi kapfi- fcány vagy etaredes, aM ueca rád ménaetüL, de azért foiyion beeséL ée nagyokat kac«g közben. Meier- Graefe, a fogoly, egy sasót sem ért se egészbőL Termirázetessen felelni eeaa rád. Erre bejön, egy másik tiszt, aki beszól ugyan németül, de oiy rettenetes kiejtéssel, hogy est eesn lehet megértem. — Nem akarnak eogean kényBzerHeni. (Ez úgy

I hangzott, mint amikor v»kM aat n&ondja: tschiu.) — Miközben ezt mondja, folyton köpköd. A másik mellette áll és fesz&Mwa figyel ertgem. YMöeágos ezinház.

— A* Unter den Lktdenon as wngk még nrindig szaladgálnak esiaoe nőcskétfekel? — kérdezi.

— Hogyan?

Megismétli kérdés#'

— Mivel? Káv^?

— Crtraoa uöa*élírikeí Si^igáráak vagy nem

szsiadgáhtak?

— Valóban nem rádons.

— Ah. ön nem tudja! — víSámgyorsan «gy- jaásrai síé* a két orosw. — Volt ön Borlmben?

— Igen.

— Mikor voK utoljára ott?

— Négy hét előtt.

—• A* Uotar den Lsctdeoanf

— Igesu

Újból megfanfedfö Mrifaft <a ursteőS é* • sffe®kékről.

— Ezt sMgyen nehéc m^éltejritaBai, — feftelem- Erre a válaszra megint öessmé* a kőt eresz.

— Perese, nehéz, nagyon mehé*. De érért meg kel momJanfa.

— Azt hiszem, hegy még TüsmdSg esahid^M&ak. ] — Épp úgy, mint azelőtt? Kérem, amit ön mond, azt nem írjük tel, egészen jwíváÁBn kérdesem. Panole d’honoetír!

— Lehet, hogy foevese&foen vasHBak.

— AM! tehát kevesebben. Megint gyorsan öeewevillasMiak a ezernek. — És hogy áll a dolog a bi fortékkal?

Ext # kérdést háromszor keltett megfamétahrie.

Végül azt mondtam neki, hogy úgy tetszik, nagy tévedésben vaamaik, mert Berlin, változatlanul éM a maga régi életét Erre a németül beszélő kiküldötte a másöuit. AM beoramamdt, annak a szeme egyszerre olyan lett, mint a légypiszok. Ahol más embernek a homloka van, ennék már ott kezdődött a sörénye. Az orra olyan volt, mint egy dar gadit uborka. Azon kezdte, hogy miután most már egyedül vagyunk, kedélyesen, egészen, kedélyesen elmondhatok mindent. Például, hogy melyik hadtesthez tartozom, milyen erős a hadtest, etb- — Nem tudom.

— Nem irom fifl, — pomfe dlhonraemr. Mennyi a tüzérsége?

— Nem íikíoov

Láttam, hogy a sziojáiték mögött., amelyet most már napok óta űznek velem, valami másnak kell rejfőüBji. Ennék a fráternek a* álarca mögött fa valami egészen mást véltem látni, a nevetése mögött valamit, ami egyáltalán nem volt nevetséges, hogy csak játssza a részeget és hogy az ostoba kérdések mögött valami veszedelem fenyeget. Kezdett melegem lenni. A* atyafi egyszerre egészen közel jött hozzám.

— Nincsenek kisebb erékségtetei ? i— Hogyan?

— Nos, hát olyanok, amilyenek mrádenMnek vaunak. Közben a« egyik kezét egészen a* orrom elé tartotta. Láttam vastag ujjait, amelyeken te voltak rágva a. körmök és amelyeken a beteg bőr hólyagokat takart, melyekben valami mégha táró- j zatliam folyadék zavargóit. Ezek a hólyagok telje- ; ecn deformálták ezt a beteg kezet }

— Eridj az ördögbe, — mondtam önkéntelenül 1 bátrak őköl ve. Ekkor vettem csak észre, hogy a* ujjait úgy dörgöli egymádbor., mint aki pénzt szá- ii mól. Most már megértettem a dolgot. Arról volt á mA, nem vagyok-e hajlandó pénzért beszólni. p

— Elég volt! - mondtam erre bőszülten. Rög- n tön megórtett és egyszerre megwyhflM. arr.kifeje- a móseel kezet alkart nyújtani!. n

— ön szabad, mondta sasáraaon. Pengee, fi* a s

HHwbxiság egyelőire aoak aaayát jeteotett, hogy MU •MÉMttoei m eftabl

^baborhok: ur tb*

QartPifaokittaik jsmmmilk. SkcA. Ezek oáxdée etómmtek. Különös, öenémet kifejezéseket baeznáfrudCf melyek N^netomBágbaas rég eS&optak és újak bs« rüBcek m belyökhe. Szavaikat, amiket Németország* bán csak avult, rántepi hxvaráioe írásdkbea tafatest, ▼agy Mozart tevétekén és sexá & tegcsodáki toeerbb, őseredetí ktejtésscl fa ejtSc © sasa rakat, sőt flarégi értetamfcen használják is Őket. Es a beszéd am «sst* bar leikét kellemes, lágy, repreepak&v féíhoáaAly- ba ringatja. FormaérzélclÜ: vaa erékaek as caztré* koknak és egyezerftek és mindesit bázoayos távcA* eégból néznek. Ez a távoteág még a negjpaps szeamnéitéke. A Tábornok ur Te megásó Irtás nem Mtomriatlan, nem is tiszteteken, mkább vatemá lovagis« zengése vaa és otthoaoeaa köaevoéfea. Csodálatos, hogy ezek a* emberek fa németekí Egészen idegenek és mégis körei érezzük ököl, mint Időben tólünk messze ősöket öreg o-lajfert- ményekén. Jó velük együtt tenni, mert lényük valaori különös osadádla^ág, ameiy tőtem é» ifc Kik egészen id^ea.

Berüfitorff gróf beszél a legtöbbet. A száz év előtti Ausztriáról, amely egészen csinos kert voR akkoriban. Persze, nem amolyan angolért, db azért nagyon kedves virágoskert. Iziéseel elosztott szmekfcel: itt egy kévéé Lengyelország, ott egy kis rutén szalag, majd egy virágágy tel® cBeheldkel, egy másik olaszokkal, közben néhány román sete- főit s ea egészei tiszte, jófajta német pázsit szegte be. Nagyon helyes vett! De a harmónia megbomr krtt, mert a virágok etezaporodtak éa ösetővósr; tett a pázsit Persze a virágok neas voltak szeméi* metes ibolyák és a gyep nem vott angol pázsit Van ugyan még egy kőé osztrák füaecególy, de hiába, mái erősen tarkátlák.

KUCHLAFF YllAGTöETáYELMlW CSINÁL

A kraaaaaojiare®fci áitenteson közölték. veíücÉÉ, hogy továbbviszoek, Udisszkba. A tfazffazolgéfaré axonhat. ©teesfak tőlünk. Bumbom tábornoknak két ilyen tisztiszolgáje volt hm egyssk asslév, osszeviseaa nőtt ember, afféle tolmács. Á háború előtt valamilyen orces üzletben voit a&almasvs. Ehhez fordult most BernstoríL

— Saeretöésa a tiBBtisza^éínítt ascgterteBá, aSSe srtSr, mórt eddig aráidig vetem volS, BBásodszo*, mert saeretnésa megóvni a tetőktől.

A ferde orosz eltátotte a száját ée úgy meg, mint ahogy a botokban szokás

— Nos, Mt vae valami poposnik-főte (prapc*^ csfic). Ezzel kellene beszélni.

— A többi tiscti&zolgát fa meg akarjuk tartass,

— tette hozzá Bruek. A ferde orosz feléje is ®e«- hajoH. Készséggel elmagyarázta, hogy ss ő íönökéi ▼alarm apróság miatt 30.000 mbelr© mdw»

A akit egyébként Kuühktff Ssergiuszzwk birrsak, 300 rubellel ©Lmtézte aa egéssvu kellemetlen <k^- got Majd elrátéai est fa. Megegyeztünk fix rubelben és öt pere múlva titokzatos arccal jelent meg Kcdiiaff, jeleratv©, hogy minden rendben vao. -A tfaztiaaoigákat majd Udinszkban megkapj^, ő látta, amikor a transzportv«sető ext felírta pepiroara. Ebbe asoubzsi Beroetorif nem nyugodott

— BarfifecaaL, m frkafirkáfcra essek' kkuBEietiák wrte nak vulaasiit BBsst látod, aség a nagyíejüek (Grose- kopfoto) fírkátóeam&k etacs valutaértéke. Reeaa, itt v?® még egynéhány robel. Ktschlaff elment • egy perc múlva megint váwKajÖtt, azzal, bogy read- ben van a dolog, a legények kocsi ját már mert hozzánk kapcsolják.. Amikor megdicsértük, zavartan mosolygott. Ilyenkor ngy nézett ki, mint valaert erdei manó.

— De a legjobb vc&sa, — mondta Berostosríf, —— ha. a legények már most hozzánk jönnének. Kedves barátom, itt van még egy pér rubel, intézd «S ezt fa.

Eauttsl tovább tartott a tárgyalás, de végűi ®ó- gfa sikerűit. Mogjetení KuohlafT e m Seesee fcisstL szolgák Ifbasorbaa kÖvettA. Olyan vett m egéea, mist valami operett. Kuchlaff diezkréton a háttérben maradt és ormon hajlongott.

fWL £->

—> Bankett egy ló tiszteletére. A mmdenesetr

re szokatlan esemény ezinihölye ezúttal nem Amerika, a furcsaságok hazája, hanem London, igaz viszont, hogy a furcsa győzelmi 'lakoma rendezője amerikai dollánmlliomos * Jack H. Whitney-nek hívják. A bankettalkalmat, egy Hertvs nevű versenyló szolgáltatta azzal a tel- jesitményévei, hogy egyik versenyén arany- sor leget nyert. A díszvacsorát London egyik előkelő vendéglőjében tartották meg s a tér met, az esemény nagy fontosságához méltóan, a versenyistálló színeivel dekorálták. Vörös és fehér lévén az istálló színe, vörös és fehér szekfüiből készült ornamernek övezték a falakat, ezekből a virágokból foct koszorúk kerítették körül a tftrtexerüen pa&óalaku asztalt, virágokból készített patkó lebegett a zenekar emelvénye fölött s a zsokénak öltözött pincérek «' az istálló s-zinett viselték. A részt verő hölgyek patkóval ékesített ezüst perfőmfl® fiakkonokat, mig a férfiak ugyancsak patkós szivartartólkat kaptak emlékül, sőt még a drága havannaszivarok is, amelyeket erre a* aJb kakimra készítettek, patkós lakú címeres pa-. pirgyürüvel hirdették Heros JBosőeégét. A do lóg lényegére tartozik, hogy maga az ünnepelt is részesedett a bankett eszem-te* omjában, am ennyiben tortát, gyümölcsöt s jókora meny nyiségü franci* pezsgőt te juttattak a gyere- lábú íleTOsnak.

— Sserenesós kimenetelű aatóüssuetHktfaéa Nagy

mihályon. Nflgym ühályről jelentik: riepi»j*p este «s Moráliséról jövő autóbusz összeütközött Mioker U< pót perbenyiki földbirtoteos autójúvaL torkos urtója az ösey^űtköw^ követkertében telborolt, a* uiUHhan ülők kiestek, az autobtrez utne«i fa egy- náara estek, He ijcdt'lnu-n ífe könnyebb horwolá- jokeo kívül eeukium mmd történt kxmirtyrttt tefa