Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-29 / 295. (2220.) szám

\ 2 ,jí 1>S9 dwtmAw W, mÉnfi Tizévi legyházra Ítélték az olasz emigráns republikánusok gyilkos vezérét három nemzet összességének vitális érdekei­ről. Harcról, amely nem személyek és egy másik nemzet hozzátartozói ellen irányul, de amellyel igenis meg akarjuk védeni és oltal­mazni a magánk kenyerét és biztosítani a magunk gazdasági és kulturális jövőjét. A centralizmus tizenegy esztendeje vezet karcot Szilovenszkón. Kultúrpolitikájával föl akarja szívni és a maga képére hasonltain a zsendülő szlovák nemzeti kulturéletet. Egy jeles pedagógus tette a Prágai Magyar Hír­lap karácsonyi számában a súlyos megálla­pítást, hogy a centralizmus a bürokráciával szövetkezve megsemmisítette a szlovenszkói iskolák szabad szellemét A tanárok, tanítók teljesen megtagadták egyéniségüket, rende­letre élnek és cselekszenek. A ' centralista tanügyi kormányzatinak szándékában sincs tájékozódni afelől, hogy milyen kívánságai vannak Szlovenszkónak a tervezett iskolai reformmal szemben, amely különben sem más foltozó munkánál a hibáiban föli okozott osztrák iskolarendszeren. Kém az a cél, hogy a lakosságnak megfelelő modern isko­lái legyenek, hanem az, hogy az iskolák a nemzeti állam törekvéseinek megfelelő esz­közeivé váljanak. E súlyos megállapitások nem jelentenek kevesebbet, mint azt, hogy a szlovákoktól már gyökerében megvonják a lehetőséget az önálló nemzeti ikultuca megalkotására s azt akarják, hogy a Szloven- szkón élő özlávság a maga kultúrájának máslelkü értékeket görgető patakjaival a moldvaiparti kultúrát duzzassza föl. Mi nem vagyunk hivatottak a históriai igazságtétel­re, de mindenesetre a hála különös formáját kell ebben az asszimilációs politikában föl­fedeznünk azért a nagy nemzeti és kultur- szolgáílatért, amelyet a szlovák nemzet a ré­gi osztrák-magyar monarchia keretében a XIX. század elején tett cseh testvéreinek, amikor a halódó reform-mozgalom éltető ko­vászának bizonyult. E megállapi fásokat te­tézi Hliníka parlamenti beszéde, amelyben hasztalanul epekedik a széles iökolaaufané­mia után s a pozsonyi szlovák egyetemről megállapítja, hogy amiak tanítási nyelve semmiképpen sem tekinthető szlováknak s ezen a sriovák egyetemen mindössze két professzor tamil szlovák nyelven. Nincs szlo­vák opera, nincsenek szlovák sziraoövéaaek a szflowáik: nemzeti színháziban ée nkrosten egyetlen szflovák technikai főiskola sean, holott a Morván tűi négy is van. A centralista kultúrpolitikával egy vonal­ban halad, sót ezen a vonalon fölül is lendül a centralizmus gazdasági politikája, amely a maga tizenegy esztendős kártevéseivel, dez­• Paris, december 28. Izgalmas tárgyalás folyt le tegnap a párisi esküdtszéken. Egy híres olasz republikánus, az emigrációban élő Páván állott az esküdftbiróság előtt, akit rendkívül idegfeszitő tárgyalás után tízévi fegyházbüntetésre Ítélitek. Páván a múlt esztendőben revolverrel agyonlőtte a fasiszták egyik franciaországi kémét, S&voreMit. Ez a bűntett annakide­jén igen nagy feltűnést keltett világszerte. A mostani esküdtszéki tárgyaláson a vád­lottnak és a tanuknak kihallgatásából igen élesen domborodott bi az olasz emigránsok franciaországi életéinek a képe. Páván azzal védekezett, hogy menekülése óta rendkívül sokat kellett szenvednie és végtelenül élke­indusztriálásával, idegen telepesek földhöz- juttatásával, a telekkönyvi bizonytalanság fön- tartásával, a külön Szlovenszkóra szabott vasúti és tarifapolitikával, nemkülönben a kereskedelem és ipar hátérbeszoritásával a közszállitásokban és közmunkákban s az egyéb itt alig felsorolható sérelmekkel együtt annyira közismert, hogy azt részletesen elő­számlálnunk igazán fölösleges lenne. Hogy Szlovenszkó testét mennyi ezer és ezer gaz­dasági seb borítja s hogy pátriánkban igazán a mindennapi kenyér került veszendőbe, arra klasszikus bizonyság Szlovenszkó tartomány- gyűlési képviselőinek közös gazdasági platt- formon történt összefogása, amely platfor­mot egyformán magáévá tette a Prágát ado- rádó Ivánka Milántól kezdve a tartom ánygy fi­sért tette őt az a felfedezés, hogy Savorelli, akit barátságába fogadott, akiiben megbízott, szintén a fasisztáik kéme. Savorelli mindig lelkes republikánusnak: mutatkozott előtte és ő minden titkát rábízta barájára, akiit ieg- bizailimasaibb terveibe is beavatott Tettét bánja és azt most nem követné el, ment a gyilkosság teljesen haszontalan fegyver és semmivel sem hona közelebb &s embert a kitűzött célhoz. Az esküdtek tekintetbe vették ax ecytritő körülou én yeket, ellenben a gyilkosság kér­désében kimondották a bűnösséget, amire a bíróság tízévi fegyházbüntetéseed sújtotta Pa varrt lés teljessége egészen a magyarokig, nisai­nokig és a kommunistákig bezárólag. Nos Ivánka Milán aligha lenne kopható ilyen demonstrációra Prága, ellem, hogyha ez a demonstráció nem volna száz számi ékig jogosult a közös sclovenszkói kenyér réded- mében és az ország konszolidálása érdeké­ben- A centraí izmus tizenegy esztendő óta ve­zet Szlovensakóu céljai eíénéeeért tekssttet nélküli kiméi étién harcol S amikor ez a harc kiváltja a védekezés természetes és mondhat­nék : a legsaetidebb formáját, akikor tüzet kiállt a konszolidáció igazi mimfkásaira és va­kon materialista, szinte már tirannusi flöífogá- sáiban nem ismeri föl, hogy azt a magot, amely ma Szlovénszkón kícsirázóhan van, az ő keze vetette eL Az a kéz, amely Szlovén­Igyon Gottdiener PEZSGŐT sz&őn megfcevesfoitette a kenyeret. Azt nem Mtja Benes lapja, hogy Srkrveo- szbón három nemzet milliói eoenge®ek és ha noolnak tizenegy esztendő Óta a kenyérért, amely nekik az őstalajon kijár. De szánakoz­ni tud azon a néhány ezer testvérén, akik Srikrvenszkórm exponálta® — nem i» olyan sajnálni való gazdasági kfirühnények között — teljesítik azt a bizonyos nemzeti maanáőt a szent promiszkuitás jegyében. Vérkeveredés? Ám jó. De ne fetejts© el a feüWgymínJs^er lapja, hogy tefeőbb vagy egy­oldalú akarattal vértoemes átesés produkálni csak egy zoológiái kertben lehet, de nem két nemzet életeken. Ahhoz hajlandóságra, teíki egybeólvadósT^ és egyenlő falat kenyérben való osZtozásra van előbb szükség. A promiszkuitás uj elmélete méltó a oen- tr ah Tanús eddigi ideológiájához és cseleke­deteihez. Megdöbbentő is a maga őseáztteeé- gében, mert hiszen csak a rak nem látja, hogy es a prosniszkrotás nem egyélb, mint a szlovákság asszimiMlása. Mert megenged­jük, hogy a promisrinittiás jegyében a Mor­ván túlra eteaármazoftt sEÍrováíkok valóban beolvadnak a cseh közösségbe, eöenben bé- zooyos, hogy a Salovenszkóii étó csehek s megmaradnak cseheknek. Nagyon köszönjük a külügyminiszter nr lapjának, hogy a szlovenazkói autonóm ista blokkról megindult vitát ilyen tiszta megvi­lágításokkal és értékes önleleplezésóvel se­gítette előre. Nagyon hasznos szolgálat volt ex ax eszmék tisztázásának utján a még habozó szlovákoknak m autonomósto blokk naSéwM áHitására. Ax irredenta öreg ágyú újaM> fllpcldmintt- aa WOJtt pedig moecdttyaá térünk napirendre, mert hiszen ettől már a tegnaivabb srácven- szköi verebek aeon reoaennek meg. A ke­nyér parancsol g a kenyérnek sment paran­csát üres Möfíőfckel, a centralizmus házé: használatára patentározott, de valójában neea létező paprikaj a nmöck al nem lehet etoémitauá. Újévi ajándékok. Ékszer, ezOsf és 6ra-kQKSni®gessögek a legnagyobb választékban HAHN A. ékszerész, Kassa, Fö ucca 17. BÜ FÉLHOLD RLRTT Irta: ETHEÜ Gallia (5) Omer bég leült az ablakmélyedée kőpadjára, inig Jaihya tolla sercegve szántotta a papirost. Derék magyar betűiknek hosszan feketéliő eora mind sötétebbé tette a* árkust, mígnem elkészült a levél imigyen: — Én, ki vagyok Omer bég, a hatalmas császár helytartója Eeetergum várában. Te ezarkapofáju plébános! Ne várjad, hogy a eültgalaiiiib torkodba repüljön ée az uj párok m. 'mk jelentkezzenek la­kodalomra. Azért vagy az létén szolgája, hogy te boronáljad egybe nyájadból az öeeB&tartoaókaL Ha a faludban virító öreg szőlőtőkét, özv. Szelezeényi Péternél 25 napon belül nem kötöd a neki meg­felelő karóhoz, a sánta Bélády Mártonhoz, Allah látja telkemet, hogy tornyod haranglkötelén fog éjfélt kongatni nyavalyás tested. Mindezt pedig öobiraga lomból cseleikedjed, mert ha egy hangot szólsz jelen úri levelemről, a szentmártoni dombon huzat lak karóba, hogy szép kilátásod legyen a fullvilégi utazásban! Isten velünk. Kelt Esztergom­ban 14. október 1663. Jaibya végignéz legújabb szellemi termékén, a tollat elhúzva a sorok felett átvizsgálja m égegyezer, azután bejelenti, hogy kész a levéL Orner bég nem is olvastatja el magának, mert tudja, hegy dáhya munkája olyan tiszta, mint a hegyi forrás jéghideg vize. Átveszi a tollat ée a megfelelő hely­re ráp ingálja díszes kézjegyét. Ax íródeák ismeri a regulát, összeszedi szerszá­mait meg levelet, Abdi agához megy, aki csak egy pillantást vet az írásra, azután zsebébe rejti azt. V. Abdi aga feltekint az égboltra, hói a nap állása világosan mutatja, hogy itt az indulás ideje. A ki­választott busz uluifedsíy felnyergelve vezetgeti lovait az udvaron. Parancsolójuk csak egyet int kezével és megáll a kis csapat, következő pillanat­ban már lovon ül valamennyi. Nyugodtan nyargaltak kitűzött útjukon, hiszen már elesett Újvár, tegnapelőtt pedig Nyilra várára tűzték fel a lófarka# zászlókat, keresztény táma­dástól nem kellett tartant A hold haloványan szórta ezüst sugarát a tatároktól felgyújtott falvak romjaira, csak tmátf-amott vakkantett egy éhes kutya, amely döglött lovak biiflhödö húsával csilla­pította farkas étvágyát. Az emberi tűzhelyek ki­aludtak, aki tehette a Marőth körül levő erdőkbe menekült. Azért kell tehát lesbeállárti, mert á Szcdozsényiek köliáza is leégett, ott valószínűleg hiába keresnék a menyasszonyt, ki tudja honnan fog ax a templomba fepódani. De azért lehet, hogy otthon van, mert a kőház erős boltíves épület, melynek sajátságos ovális alakú padlás lővőréeei- ből nem egyszer rápuskáztak a kóborló ellenségre. A szultán katonái nem sokat beszélnek; szánté hangtalanul ezállanak le a kisszelévsényi bozótban, esek akkor mordul meg valamelyik, ha a kökény- bokor meg a vadrózsa tüskéje élesen szűrődik combjuk izmába. A rejtekhely barátságtalan; csillogó harmat öl a sárgult leveleken, minden mozdulatnál hideg zuhanyt öntve az emberi ruhák­ra. A szövet átázik, a bűvös szélben csak úgy bor­sódzik a vitézek háta az emelkedő lehűlésben. Végre kivilágosodik, a nap felszántja az őszi éj­szaka hideg kényeit, lerántva a sötét leplet a földönfutó nép szomorú tanyáiról A vidék kihalt, csak az erdők mélyéből hangzik szomorúan valami pásztorkürt jeltadó zengése. Már tix óra felé jár az idő, mikor Szelezsónyi kú­ria előtt megjelenik egyetlen ember. Óvatosan néz körül, tótszik, hogy kémleli, vájjon biztos-e a le­vegő? Kisvártatva a templomkerités nehezen vasalt tölgyfa kapuját nyitja ki valami södtótruíhás alak. Bizonyosan a plébános. Nem sejtenek tehát veszedelmet, pedig odafent a dombon mér meg­húzzák paripák hevedereit a muzulmán vitézeik. Most világosan látható, hogy teljesen nyitva a templom ajtó. Abdi aga ajkán elhangzik a parancs — ratfta! Mint • lengeteg száguld • csapot • begyen Meló, majd neki a templotodotnhook. Olyas erős as iram, hogy feldönteni látnának még a templo­mot iá, de a kapu előtt megtorpannak a paripák. Abdi aga leugrik lováról, csak öt emberrel lat be­felé, o többi künn marad. Jóikor jöttek. Az oltár előtt áll Bélády Márton, a menyasszonya, mögötte édesanyja, meg a két tanm Névery József ée Dénes. A plébános most lép ki a sekrestyéből, hogy meg­kezdje a szertartást. Bélády/ Mártont elragadja as ősi vér, felemeli botját, hogy leüsse vele a hoazálépő katonát Né- very Dénes lefogja a botot — Ne bánts senkit Márton, mert hiába minden, a kapuban sok lovas áll! Lekaszabolja a pogány az asszonyokat, ha mi neki megyünk fejjel a fal­nak; alig van már magyar vér, menteni kell a meg­maradt keveset. Bélády fogcsikorgatva ereszti földre a botját. Abdi aga meghajol és láthatóan elfogódva aaólaí meg: — Szép menyasszony mehetünk! Erzsiké krétafehéreo homlokához kap, egy si­kollyal a földre rogy. Úgy látszik, hogy a pogány katonák már gyakorlottak az ilyen dologban, mert kettő csendben megragadja és viszi kifelé. Abdi aga odaszől a papnak, hogy a mai esküvő egyelőre elmarad. Az Isten keresztény szolgájának torkán egészen ©lrekedt a beszéd, még akkor se tud mozdulni, mikor egy iránt nyújt feléje az aga. A szultán vitéze nem sokat késlekedik, hanem bele­nyomja a plébános zsebébe Omer bég levelét ée ott hagyja a társaságot. A kapu előtt nyugtalanul kapált patájával a bég kedvenc paripája, a Muraa; ént hozták el Snelen&é­A betegségek legnagyobb része ellen ma már a természet által nyújtott gyógytényezökkel küzdünk a legeredményesebben! Leoegö Fürdő Napfény Diéta Si: M keiűrflvls, Az igmándi keserüviz kapható minden gyógyszertárban, drogueriában és jobb füszerüzletben. nyi Ernái Márnára, aki exenvedéayes lovas maga | is. Ámde nédeeáíkéot hajtó tejébe nem akart visszatérni ax élet, ájultan rakták fel Abdi lovára, Oki gyermekként tartotta maga előtt a nyeregben. Szeteasécyi Péter® é kővé meredten nézte a le­zajló dolgokat, csak akkor söioltott feá, ammt leánya végleg eltűnt a szeme elől A férfiak haza- vezették, a plébános pedig úgy elrohant a roska­dozó panodhiára, mintha a föld nyelte volna eL Otthon az urak megkováeeolják a mentéséi ter­veket, Mátyás plébános pedig szelíd beikébe* méltóan leborult az imaasámolyra, tovább könyö­rögve a Mindenható kifogyhatlau kegyelméért Könnyei bőven hullottak fekete szeméből s mikor nagykockáé kendőjét keresve belenyúlt kopott ruhája zsebébe, kipottyant abból valami papiros. Rémülten látja a török levelet Háromszor keresztet vetve magára, mind tágabb- ra meredő szemmel olvassa annak nem érdektelen tartalmát, önkéntelenül tapintja meg másik olda­lát, nincs-e ottan hasonlókép valami csuda? Háta Istennek nem volt Megkönnyebbülten sóhajtja magában, begy ördög ezánkázza meg a lelkűket, csak egy Írást hozták, de meg kell adni, azt bi­zony érthetően szerkesztették. Néhányszor végig­sétál a rozoga viskó hegy-völgyesre kopott csomós padlózatán, azután önmagával beszélve ragadja meg a madzagra járó báli ácsét... megyek... ro­hanok! Nem messae van Szelezeényi barié. Titkos folyo­só rísz a plébánia kútjába, onnan hordanak vizet e földben levő buvólikakba, ha a török cdől oda- menekül ax asszony és gyerek. A kőház ferdén vágott ablakából ki lehet puskázni as erfla ajtót netán döngetni akaró ellenségre. Mátyás plébános jól ismeri a járást, öklével hatalmasat koppant a tölgyfa bejárat kemény lapjaira, mire megszólal egy öblös hang: Mi a jelszó, ki aa? — Harangkötél! .......anax, hogy mi m ördögöt be szélek, én vagyok a Mátyás plébános — hangáit kirülröL Odabent suhogva cawrik be a áriba az erős tor- lassgerenda, nagyot nyftkan a zár, emk annyira nyi ük aa a jtó, hogy becsúszik a pap, azután visszafut a biztosító oszlop, majd megfordul a kulcs. — Hála Istennek, hogy itt van íőíisxteVtKiő uram, foglaljon helyet 1 — kínálja a —wotatyát Bélády uram. Miért nem jött előbb? — Én nagy veszedelmek Idején miniig fcnáő- kozom, mert ilyenkor aisután rendesen kitted gondolatom támad. Most is Így történt, pedig csak röviden néztem meg az knádságcw könyvet. — Talán valami isteni sugallat? — Ilyen fél ének kell lennie, mert jeles szabadító tervet fimdültam lri. r .(Vége követkextfc.) '

Next

/
Thumbnails
Contents