Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-28 / 294. (2219.) szám

rpxmíM ■i'VV&G^AR- HI RLAI* 1929 december 28, tfombai. „Magyarország viszonya a kisantanttal szemben nem változott" e®1 Bethlen isisén író! karácsonyi nyilatkozata Magyarország belső és külső problémáiról — Aggom llteerf gróf a kisantant álléspontjáf szerződésellenesnek minősíti — Budapest, december 27. (A Prágai Magyar Hírlap budapesti szerkesztőségétől.) A kará­csony és az újév a publicisztikában igen ne­vezetes dátum. A politikai napilapok ilyenkor ünnepi számokat adnak ki és ezeket az ünnepi számokat nagyobbjelentőségü politikai meg­nyilatkozásokkal igyekszenek a tiszavirágéle- tü napi példányok sorából kimenteni és mara­dandó értékűvé avatni. A magyar publiciszti­kában Deák Ferencnek, a haza bölcsének hús­véti cikke óta nemes tradícióvá vált a vezető államférfiaknak, politikusoknak és publicis*- táknak ünnepi megnyilatkozása. Ezek a meg­nyilatkozások a legnagyobb részben összefogó visszatekintést nyújtanak egy-egy hosszabb, vagy rövidebb korszak fejlődésére, vagy pe­dig — amennyire az emberi előrelátás ezt le­hetővé teszi — a politikai problémák jövendő­beli alakulását igyekeznek fölvázolni. A budapesti sajtóban az ünnepi nyilatkoza­toknak ez a tradíciója 1029 karácsonyán is ér­vényesült. Magyarországnak úgy külpolitikai, mini belpolitikai szempontból fontos problé­mái vannak, így elsősorban külpolitikai tekin­tetben a keleti reparációk kérdése foglalkoz­tatja az államférfiakat és a politikusokat. Ez a hatalmas problémakomplexum ád aktualitást a legtöbb nyilatkozatnak, amelyek közül Bethlen isftfáfó gréf miniszterelnöknek az Az Est munkatársával folytatott beszélgetése emelkedik ki. A miniszterelnök szerint a magyar politikai élet előterében ma két probléma áll: az egyik a gazdasági helyzet, a másik a reparáció kérdése. A gazdasági kérdésnek megítélésében elsősor­ban a krízis diagnózisát kell megállapítani. Ez bárom tényezőre vezethető vissza. Az egyik Magyarország szomszédainak el­zárkózó politikája, a másik a mezőgazdasági termények árkrizise, a harmadik pedig a világpénzpiacon mutatkozó válság, E bárom tényező között van olyan, amelyik múló jelenségnek tekinthető, van azonban olyan is, amely előreláthatólag hosszabb ideig eltart. A magyar gazdasági politikának mindig az adott helyzethez kell alkalmazkodnia. A szomszédok elzárkózó politikája ■— Szomszédaink elzárkózó politikája — folytatta a miniszterelnök —, sajnos, nem te­kinthető múló jelenségnek. Nemcsak Ők köve­tik ezt a politikát, Európa összes államai, sőt az Egyesült Államok is bizonyos mértékig ha­sonló politikát követnek és félő, hogy ez a po­litika még nem ért a végéhez. Szomszédainknál ezt a mindenütt jelentkező politikai irányzatot erősbiti az a szándék, hogy Magyarországnak nehézségeket okoz­zanak, erőshitik az ő belpolitikai körülmé­nyeik,' amelyekre már többiz-ben rámutattam a nyil­vánosság előtt. A miniszterelnök itt célzott azokra a súlyos belpolitikai jelenségekre, amelyek a szomszéd államokban az utóbbi időben különösen sűrűn merültek föl, éppen az agrárpártok hatalmi politikája következtében. — Azok a szemrehányások — folytatta Bethlen István —, amelyek a magyar kor­mánynak tétetnek, hogy nem keresi a megér­tést. a helyzet rossz megítélésén alapulnak. Nem hiszem, hogy ha bármilyen kormány ven­né kezébe az ügyek vezetését Magyarorszá­gon, lényegesen változtathatna az adott hely­zeten. A mezőgaselaságí árkrizis A mezőgazdasági árkrizisről szólt ezután a miniszterelnök: — A mezőgazdasági termények árkrizise részben velejárója szomszédainak elzárkózás! politikájának, részben pedig visszavezethető az egész amerikai kontinens mezőgazdasági termelésének óriási és túlzott, fejlődésére, mely a csökkent fogyasztással áll szemben az euró­pai piacokon és visszavezethető arra, hogy az európai gazdák exisztenciájukban megrendül­vén, kénytelenek termel vényeiket a piacra dobni és gyakran olyan árat is elfogadni, mely a termelés költségeit sem fedezi. Lehet, hogy ez az árkrlzis tartós lesz, de nincs az sem ki­zárva. hogy egy-két gyöngébb termés az ame­rikai kontinensen javulást hoz. A világ pénzpiacnak krízise Bethlen István gróf a világ pénzpiacának krízisét múló jelenségnek tartja. A pénzkrizis összefügg a jóvátétcli kérdéssel is. amely fej­leményeiben állandó nyugtalanság forrása. A i'i.pnráu'ió kérdésének kiküszöbölésével ez majd r/iig-zilnik '.'czda-ági életben. M agyammá g- ru nézve éltből a. megállapításból az köveíkc- jjfjj bog)' hosszabb ideig kell számolnia a me­zőgazda.-ág nehéz helyzetével, do fokozatosan kikerülhet azokból a bajokból, különösen, ha Magyarország is el tudja intézni a maga repa- r áció j án a k p r o b lém á.j á t. A kivezető ut — Ami az állam költségvetését illeti, azt a legszükségesebb méretekig kell csökkenteni. Egy-két év alatt olyan standard költségvetés­hez kell jutnunk, amely a mezőgazdasági pro­dukció mai föltételeivel összhangban áll. Ez megoldható elsősorban az adminisztráció ra­cionalizálásával, a községi adózás és a községi háztartások revíziójával s uj számviteli tör­vény megvalósításával. A költségvetés restrik­ciója nem jelentheti azt, hogy szünet álljon be az állam beruházási tevékenységében. Amíg nagyobb állami kölcsön a reparáció kérdésé­nek elintézésével elhelyezhető lesz, kisegítő pénzügyi műveletekkel lehetővé kell tenni a vasúti beruházások megindulását, a közutak- nak kiépítését., az építkezés föllendülését. — A magyar mezőgazdaságnak egyik fő­kérdése a hitelkérdés. Rövidebb lejáratú pénz- üzletekkel kell segíteni a mezőgazdaságon. Ez­zel átmenetet lehet teremteni a hosszúlejáratú kölcsönökig. A pénzügyminiszternek sikerült a gyufakölcsön harmadik transát plasszirozni s ez a 65 millió pengő a mezőgazdaság céljaira bocsátható. Amint a. nemzetközi pénzpiac auy- nyira javul, hogy elfogadható kamatláb és kurzus mellett hosszúlejáratú kölcsönök elhe­lyezhetők lesznek, Magyarország is jelentkezni fog a maga igényeivel. ^ámrevíziő. Iparfejlesztés — A mezőgazdaság érdekében alakitta/tofct meg a vámreviziós bizottság, amely harmóniá­ban kell, hogy dolgozzék azzal az ipari tanács­csal, amely viszont az iparfejlesztéssel foglal­kozik. A két bizottság hosszabb ideig lesz kénytelen folytatni munkáját, miután igen komplikált kérdésekről van szó. Az értékesítés problémájában a kormányt semmiféle kereskedelemellenes ten­dencia nem vezeti. A kereskedelem bevonásá­val, az exportkereiskedelem helyes megszerve­zésével, az exporthitel kiépítésével kell ezt a kérdést megoldani. — A magyar közgazdaság előkelő faktorai a gabonaértékesítés* terén keresik az érintke­zést más agrárállamok exportőrjeivel. A ma­gyar kormány ezt a törekvést helyesli A hágai bsnfersncia jelentősége A külső politika legaktuálisabb kérdéseire terelődött a beszélgetés. A miniszterelnök a következő nyilatkozatot tette: —- Természetesen egy nemzetközi konferen­cia határozatai előtt semmiféle jóslásba bele­bocsátkozni nem lehet. Én azonban a magyar áiláspontot olyan erősnek, jogilag és pénzügyileg annyira alá­támasztottnak érzem, hogy bízom abban, hogy sikeresen vívhatjuk meg a végső küz­delmet a jóvátételi kérdésben. — A jóvátétel! kérdésben egyedüli döntő és végső fórum a békeszerződés értelmében a jóvátételi bizottság, amely hatalmi szóval döntheti el a reparációs kérdést. A mai nem­zetközi politika atmoszférájában azonban en­nek a hatalmi szónak a kimondá&a már nehéz­ségekbe ütközik a az egyezkedési tárgyalások léptek a hatal­mi szó helyébe. A második hágai konferen­cia célja az, hogy Magyarországgal barátsá­gos alapon létesítsenek megegyezést a ma­gyar reparáció tárgyában. A hágai konfe­rencia tehát nem diktálhat. Hágában csak az emelkedhet határozattá, amihez Magyaror­szág is hozzájárult. Természetes, hogy ha megegyezés nem Létesül, még mindig összehívhatják a jóvátételi bizott­ságot, hogy hatalmi szóval döntsön a magyar reparáció tárgyában. Ámde ebben az esetben nem lehet békés atmoszféráról beszélni. Magyarország nem fizethet többet — A mi föladatunk a konferencián az, hogy Magyarország igazát a reparációs kérdésben kifejtsük és. meggyőzzük a velünk szemben álló államokat arról a lehetetlenségről, hogy Magyarország további reparáció fizetésére kö­telez tessék. Az állam kölcsönre áttérve, a miniszterelnök a következőket mondotta: —- Addig, amig a reparációs kérdés végle­gesen rendezve nincs, az államkölcsön fölvé­tele csak a jóvátételi bizottság hozzájárulásá­val történhetik, mert a magyar állam összes vagyona és jövedelmei zálogul vannak lekötve, a reparációk cimén. Ha azonban a reparáció kérdésében megegyezés jön létre, jövedelmei a zálog alól föloldhatók éis bármilyen pénzügyi mü vei et eket 1 e b on y öli fhat. Magyarország viszonya a hatal­makhoz és a kisantattthoz Az általános külpolitikai helyzetet Bethlen István a következőkben vázolta: —- Külpolitikai helyzetünkben lényeges változás az utóbbi időben nem történt. A nagyhatalmakkal szemben nem változott a helyzetünk. Olaszországgal ma is olyan ba­ráti viszonyban vagyunk, mint eddig, támo­gatását élvezzük és nem felelnek meg a va­lóságnak azok a hirek, mintha Olaszország a reparáció kérdésében nem támogatott vol­na bennünket. —Francia és angol viszonylatban sem változott a helyzet. Mind a két állam kormá­nyával jó viszonyt tartunk fönn és igyek­szünk azt fokozatosan ezentúl is javítani. Sajnos, nem változott a kisantant államai­val szemben sem a helyzetünk, hiszen nyil­vánvaló, hogy a jóvátételi kérdések tárgya­lásánál újból velü kállunk szemben és ők a nehézségek ki:(forrásai. — Az bizonyos hogy ha sikerül a repará­ció problémáját, valamint a mesterségesen összefüggésbe hozott, ám de facto azzal sem­mi nexusban nem álló egyéb kérdéseket, mint például az optánskérdést és általában a békeszerződés 250. §-a alapján a magyar állampolgárok részéről emelhető követelé­sek ügyét elintézni: ebben az esetben újból sikerül egy olyan momentumot kiküszöbölni Magyarország és a szomszédai között, mely állandó súrlódások kutforrása volt. Viszont további fejlődés attól a politikától függ, me­lyet a kisantant mint olyan mint olyant és az egyes szomszéd államok külön-külön ve­lünk szemben követni fognak. Apponyi Albert gróf, Magyarországnak a népszövetségi tanácskozá­sokon való képviselője, a Pesti Napló ünnepi számában irt vezető cikket. Cikkének lényege szintén a keleti repará­ciók körül keletkezett bonyodalommal foglal­kozik. A kisantant, Romániával az élén, a Young-terwel kapcsolatban kiadta azt a jel­szót, hogy a háborúnak és a békekötésnek tet­szés pénzügyi következményei egyidejűleg likvid áltassanak, e a mostani időpontot a ma­8rakk-ingem és gallérom .................... Ma rhovicsnát vásárlóm l Bratial ava-Pozsony Halászkapro o. 3. gyár honpolgárokkal szemben elkövetett szer­ződésszegéseinek következményei alól való ki­búvásra és a magyar állampolgárok magánjogi birtokállományát védő szerződési cikkek hatá­lyon kívüli helyezésére akarja fölhasználni. Most ők akarják a jövőt illetőleg Trianont re­videálni, persze Magyarország kárára, a múlt­ra nézve pedig a szerződés megszegéséért am­nesztiát nyerni, rilletve annak terhét Magyar- országra hárítani, az 1943 előtt meg nem álla­pítható, igazság szerint akkor sem követelhető magyar reparációra való áthárítás alakjában. Ez az egész koncepció minden részében any- nyira monstruózus, hogy csupán a nagyhatal­mak egy csoportjának a kisantanttal szemben tanúsított szinte határtalan jóindulata folytán válhatott komoly ütközőponttá, de, ha minden jel nem csal, még ennek a jóindulatnak határ rait is túllépi. Magyar szempontból nézve a dolgot, nagyon téves az a beállítás, mintha itt csupán egynéhány optáns — többnyire nagyur magánérdekéről van szó, de az optán&ok leg­nagyobb része törpe-, kis- és középbirtokos, ezekkel pedig nincs kimerítve azoknak a sok ezerre menő magyar kisebbségi érdekeltségek­nek sora, amely az egyszerű elkobzásnak vol­na kitéve, ha a most megostromlott szerződé­ses biztosítékok elesnének. Sok millióra menő nemzeti vagyon meg­mentéséről van szó tehát az elvi kérdésen kívül, amelyben Magyarországnak vereséget szen­vednie nem szabad. Ami ebben az egész ügy­ben szomorúan jellemzi Magyarország nem­zetközi helyzetét, az főleg az a tény, hogy harcot kell vívnia a trianoni békében kö­rülírt jogállománynak megvédéséért, veszélyben van még az a kevés is, amit ak­kor, amikor Trianon készült, megmenteni si­került. Szerencse, — Írja Apponyi, — hogy nem maradunk magunkra, hogy olasz bará­taink támogatására számíthatunk s hogy ezzel széttört a vasgvürü, amelyet reánk kovácsol­ni akartak. Berzevlczy Albert — a magyar kisebbségek Jövőjéről Berzeviczy Albert a 8 órai Újságban meg­jelent A magyar kisebbségek jövője eimü cikkében meorryőzően fejti ki, hogy elnyomással és sanyargatással még egy nemzetet sem sikerült asszimilálni, sokkal inkább édesgetéssel, kényeztetéssel, csalogatással. Mária Terézia módszere vesze­delmesebb volt, mint II. Józsefé. 99 Másból a miniszternek távoznia kellene s ráadásul vád alá helyeznék” A Fronta cselt folyóirat súlyos kritikája Benesról a Huriian-féie elszámolás esetében Prága, december 27. A Fronta cimü cseh­it yelvü heti folyóirat legutóbbi számában „Gausa Hunban" címen foglalkozik Húrban követ esetével, amely a képviselőház legutol­só ülésén Stríbrny képviselő leleplezései kapcsán oly általános föltünést kelteit. — Húrban — írja a Fronta — ezredesi rangban, habár de facto nem volt légioná­rius, 1400 millió kölcsön erejéig bevásárlá­sokat eszközölt a légiók számára. Es pedig el­számolás nélkül, Az elszámolást csak 1924 tá­ján ejtették meg. Azonban akkor is csak úgy, hogy az elszámolást egy evangélikus lelkésznél találták, aki — Húrban szállítója volt. Stríbrny nem említette beszédében azt a fon­tos körülményt, hogy a hadsereg szállító lelkész egyúttal — Húr­ban apósa volt. Vagyis; a vő rendeléseket tett, az após szállított, az elszámolásra pe­dig elegendő volt az após számadása. Más egyéb nem történt, Hurbanit a nemzet­védelmi minisztériumnak meg kellett volna büntetnie. Azonban Beues nemcsak, hogy megmentette ettől, hanem gondoskodott ar­ról, hogy kinevezést kapjon a külügymánisz- tériiLiniban s végül követ legyen. Húrba nról megái lap itatták már akkor Amerikában, hogy kokainista és már akkoriban ellenezték a komoly ténye­zők, hogy gyűléseikre eljárjon és a tárgyalá­sokban részt vegyen, mert ahhoz több felelős ségbirás szükséges. A Fronta közlése szerint Húrban a külügy­minisztériumban való alkalmaztatása elölt cikkel közölt atyjáról. Hiirbaii-Yajansky ttve- tozár íróról- aki szenvedélyes ellenfele volt a régi realista irányzatnak és különösen Ma- sanyk profeszornak. A fiatal Húrban eme cik­kében azt fejtegette, hogy atyja állítólag 'ha­lála előtt egészen megváltoztatta véleményét és nagyon megbánta régebbi ellenségeskedé­seit stb. — Erre a vádra — írja a Fronta cikkírója, — hogy milliókat dobtak ki elszámolás nél­kül legtöbbször olyan árukra, melyeket a légió egyáltalában nem is tudott használni és hogy ezt a gazdálkodást maga Benes leplezte, a külügyminiszter egyszerű tagadással re­agált. Amellett oly messzire ment el, hogy olyasmit állított, hogy Hurbanmak állítólag nem lett volna fizetése. Ezzel szemben Húrban 400 dolláros havi fizetést kapott s ráadásul még egy 10.000 dolláros összeget. Tehát az akkori kurzus szerint 40.000 cseh koronát havonta és még 1 millió koronát. Ez olyan botrány — állapítja meg legvégül a Fronta, hogy máshol ilyen esetben a miniszternek tá­voznia kellene s ráadásul vád alá is helyez­nék. Nálunk, amikor Stríbrny egy huszonnégy ta­gú parlamenti vizsgálóbizottság kiküldését indítványozta, az indítvány már előre elutasí­tásira volt ítélve. Óriási alkoholcsempészés Amerikában C^ikágó, december 27. A prohibiciós ható­ság vizsgálatot indított az ipari célokra szánt alkoholnak forgalombaihozása és spiritusszal folytatott d’ugárukereskedés miatt. Mintegy 50 ,ni Miliő dollár értékű alkoholról van szó és több mint ezer üzletember, prohibiciós tiszt­viselő. vezető politikai személyiség, dugáru- kereőkedö áll vázon gya nú alatt, hogy részes az óriási alkolholcsempésaés botrányába^

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents