Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-25 / 293. (2218.) szám

36 1929 december 25, szerda. 4gw^ara<resT^>c«fT^j*pv^ ip»ipir»ra».xt:prFvy?^»ftT'T?,7r^'3f3Mil3HMC!g^^ Dicsőség a zöld mezőn és békesség a zöld asztalnál! Visszatekintés az 1920. év magyarországi és szlovenszkói magyar sportéletére Irta: JELŰNEK FERENC ágakkal az aszfali-tennisz is, amelyben Ma­gyarország hegemóniáját az elmúlt esztendő sem döntötte meg. Az egységes magyar sportnak kvalitásos esztendeje kedvező hatással volt a szloven- szkói és ruszinszkói magyar sportéletre is, amely földrajzi fekvésénél fogva — a legter- mészetszerüleg érzi és viseli a magyarorszá­gi sportélet árny- és fényoldalait. A szlovenszkói és ruszinszkói magyar sport­ban ebben az esztendőben több oldalról haladást jegyezhetünk fel. A futballban természetszerűleg újból csak a nagyobb városok: Pozsony, Kassa, Lo­sonc, Érsekújvár, Komárom, Léva és Eperjes ^domináltak, amely városok felvevőképessége megbirja a prágai és magyarországi csapatok vendégszerepeltetését is. Szlovenszkó magyar bajnoka, egyben a Prágai Magyar Hírlap vándorserlegének újabb győztese a pozsonyi Ligeti lett, amely csak kevés különbséggel nem tudta megszerezni Szlovenszkó bajnokának ci- mét is. Az atlétikában — amint azt nemrég rész­leteiben is kifejtettük, — szintén csak egyes városok domináltak, azonban elhatározó si­kerrel. Ebben az esztendőben az atlétika Sztaniszlavt, a kiváló eperjesi atlétát emelte magasba, aki magasugrásban szerzett orszá­gos rekordjával aratott sikert a szlovenszkói magyar sportéletnek. Messzebbre került mái1, azonban mégis csak a szlovenszkói magyar sport gyermekének tartjuk Koscsák Józs'eíet is, aki az idén bebizonyitotta, hogy Európa egvik legjobb, középtávfutója. — Névszerint kell még megemlítenünk a kassai Haílát is, aki a marathoni futásban Budapesten a bar­Prága, Karácsony. Véget ért az 1929. esz­tendő is és a sportélet' részben a megérde­melt pihenőre tért, vagy pedig kirándulások­kal, túrákkal evez át az uj esztendőbe. Az el­múlt esztendőt sport szempontból nem jelle­mezték nagyobb, kiemelkedőbb emóciók. Az olimpiász utáni év egyébként is1 a pihe­nés esztendejének számit, amelyben a világtornán szerzett tapasztala­tok és tanulságok még csak gyönge mérték­ben és formában jutnak kifejezésre. Az 1929. év Szlovenszkót és Ruszinszkói érdeklő ese­ményeiről ezen a helyen már bővebben meg­emlékeztünk, most csak nagy általánosságban akarunk kitérni az utolsó hetét élő sportesztendőre, amelyet a magyar sport homlokteréből és nézővona-* Iából akarunk kritika alá fogni. Középeurópa 1929. évének sportesemé­nyeiben a magyarok uralkodtak. Magyarország válogatott futballcsapata a Prágában alapított Európa - Svehla - Serleg megszerzésére döntő csatákat vívott, sikerrel és teljes eredménnyel. A magyar válogatott csapat Prágában szerzett, győzelemnek is be­illő eldöntetlenjével biztos favoritja lett az Európa-bajnokságnak, amely az elkövetke­zendő évben dől el Magyarország és Olaszor­szág között Budapesten — a legnagyobb va­lószínűség szerint magyar győzelemmel. Az Európa-serleg mellett Magyarország a Középeurópai Kupa győz­tese is lett. A budapesti Újpest volt az a csapat az idén, amely a magyar futball ere­jéről és fejlődéséről hatalmas tanúbizony­ságot tett és a prágai forró talajon vívta ki azt a hármas sikert, amely a Középeuró­pai Kupa büszke birtokosává tette. Ebben az esztendőben a magyar csapatok Prágában már fokozatosan jobb eredménye­ket tudtak elérni, amiket azonban kissé le­rontott a Hungáriának és a Ferencvárosnak késői, tartalékos csapattal szenvedett kudar­cai. Mindezek dacára a magyar futball ebben az esztendőben a legteljesebb elismerést vívta ki a szakértők részéről is, amint azt a prágai válogatott csapat kitűnő kapitánya, Kada is megálla­pította akkor, amidőn Középeurópa legjobb és legeredményesebb futballistáivá a magya­rokat nyilvánította ki a rádióban tartott — ezrek által meghallgatott — előadásában. A magyarországi futballsporttal egyen­rangú, sőt talán még nagyobb arányú sikere­ket jegyezhetett fel az elmúlt évben a magyar uszósport. A magyar sportemberek szivében sajgó fáj­dalomként élt még az a kudarc, amit a veret­lennek hitt magyar válogatott vizipőló együttes Amsterdamban, az olimpiász döntő­jében elszenvedett, amikor az augusztusi „hat nemzetek" tornáján a magyar vizipóló team bebizonyitotta, hogy az amsterdami vereség csak a balszerencse eredménye volt. A magyarok a Klebelsberg-serleget olyan im­ponáló fölénnyel nyerték meg, hogy kétsége sem állhat fenn annak a ténynek, hogy az egész világon Komjády Béla nagyszerű csapata játsza a legjobb vizipólósportot. I)e nemcsak a vizipőlóban, hanem az úszás­ban is elsőrangú eredményeket könyveltek el a magyarok. A magyar 4X200 méteres sta­féta augusztusban megdöntötte a világrekor­dot, a 4X100 méteres staféta pedig az Euró- pa-rekordot adta át a múltnak. A magyar uszósport fennen ragyogó csillaga: Bárány István ebben az esztendőben szebbnél-szebb eredményekkel bizonyította be, hogy a profivá vált Weissmfillérnek egyetlen számbavehető utódja. A magyar uszósport az európai uszótársada- iomnak ma vezető tényezőjévé vált, ami a nemzetközi szövetségben is természetszerű kifejezésre jut. A többi sportokban: az atlétikában, tennisz- ben, vívásban, boxban és birkózásban Ma­gyarország részéről is csak fejlődést tapasz­talhattuk az elmúlt esztendőben. Az atlétiká­ban számos uj magyar rekord született, sőt Szepes Béla révén Európa-rekordot is köny­velhetett el a magyar sport. Teniszhon a magyar Davis Cup-csapat pompásan szerepelt, természetesen az összes sikerek az örökifjú Kehrling Béla nevéhez fűződnek, aki a párisi, wimbledoni és ri- viérai versenyeken is dicsőséget hozott a ma­gyar névnek. Vívásban —• sajnos — szomorú veszteség érte Magyarországot Ters^ánszky világbaj­nok és Lichtenecker dr. tőrvivóbajnok halá­lával. A boxban Kocsis Antalnak profivá való vá- hna okozott némi handikapet, míg a birkó­zásban uj erőkkel gyaropodott a nagy nevet viselő sportág. Szoros kapcsolatot tart lenn már, a sport­madik dijat nyerte meg erős külföldi konkur- rencia ellen. A szlovenszkói és ruszinszkói tenniszélet­ben, —• amely ebben az esztendőben a saját! segítségére volt utalva,— sem fedezhettünk fel visszaesést. Sőt éppen a magyar klubok versenyei vol­tak azok, amelyek nivó tekintetében ki­emelkedtek az összes szlovenszkói verse­nyek közül. Az ungvári, lévai és tátrai meetingek ered­ményei mutatták meg, hogy a kisebbségi ma­gyar tenniszsport dominálja Szlovenszkó és Ruszinszkó tenniszéletét. Az úszásban a Pozsonyi TE újból vissza­szerezte az elmúlt évben elvesztett hege-; móniáját. A PTE vizipólócsapata megnyerte ismét' az országos bajnokságot, Steinér és Heiling i uj rekordokkal bizonyították be a torna egylet úszóinak fölényét, amely pontokban is arra a kifejezésre jutott, hogy Csehszlovákia legjobb férfi úszóival a Po- j zsonyi TE bir. Sajnos, az egyéb sportokban — a téli j sportot kivéve, — a szlovenszkói és ruszin-; szkói magyarok nem sokat hallatnak maguk­ról, aminek természetes oka az, hogy a többi sportágak mindezideig szervezetlenek. A szervezettség tervszerű kiépítésére első­sorban is a Magyar Testnevelési Szövetség a hivatott, amely ez irányú munkásságát már meg is kezdte és reméljük, hogy azt céltuda- j tosan végre is hajtja. Karácsonykor, a béke ünnepén, illik be­szélni a sportbékéről is. Fájdalom, e te­kintetben nem a legrózsásabb a helyzet. A magyar sport berkeiben még mindig szét­húzások, békétlenségek dúlnak. Kassa harcban áll Pozsonnyal, a Kassai AC a Ma­gyar Testnevelési Szövetséggel, a budapesti Magyar Labdarugó Szövetség a Csehszlovák Futbatll Associációval folytat hadművele­teket. Hinni akarjuk, hogy a szeretet ünnepének magasztos érzései a harcoló felek szivében is a béke és egyetértés érzéseit ültetik el. Igv a jövő esztendőben a szlovenszkói és ruszin­szkói magyar sportélet megenyhült atmoszfé­rában kezdheti meg friss és ujult erővel a sport és a testnevelés nemes munkásságát, hogy valóra váljék eme karácsonyi jókivána- tunk: „Legyen dicsőség a zöld mezőn és békes­ség a zöld asztalnál." A szlovenszkói és ruszi tenniszsport Í929-ben Ungvár, december 24. A tenniez a háborús és forradalmi idők után évröl-évre hatalmasan ter­jed az egész világon. A „fehér sport" ©zeretete Szlovenszkón és Ruszinszkóban is teret hódit úgy, hogy ma — divatos politikai nyelven fejezve ki — a tenniszsport nagyméretű demokratizálódásáról beszélhetünk. Nemcsak az érdeklődők szaporod­tak, bánéin a ténylegesen tenniszezők száma is a legutolsó „békeévek" sokszorosára emelkedett; sok helyen annak tízszeresé+, sőt húszszorosát is meghaladja. Ennek a kedves sportnak örvendetes, uagy el­terjedésével nem áll arányban az általános já- tékszinvonal emelkedése, amelynek főoka a céltudatos jáíékosnevelés hiánya. Játékosaink — kevés kivétellel — csaknem vala­mennyien általános és egyéni hibákkal bőven el­látott autodidakták. Egyesületeinknek nem áll módjában arra hivatott, hivatásos oktatókat, „tré­nereket" tartani. A tenniszezők nagy tömege azzal a kényelmes indokolással, hogy ő úgyis csak „szó­rakozásból" tenniszezik, nem törődik játékának még a könnyen kiküszöbölhető hibáival sem. Van­nak — hála Istennek számosán —, akik saját ma­gukat figyelik és hibás ütésük megjavítására töre­kednek. Az ömmegfigyelés nagyon fontos, de még nem minden, azon egyszerű oknál fogva, hogy ön­magunkat nem láthatjuk és igy előfordul , hogy nemcsak a kisebb hibákat, a „szálkákat", de sok­szor a vaskos hiányokat, a „gerendákat" sem lát­juk meg. Jobb játékosaink rendszerint élethivatásukkal elfoglalt emberek, akiknek az oktatásra sem kedvük, sem energiájuk, sem idejük nincsen. A játékosok fejlődésükben teljesen önmagukra és hasonló tudásu játékostársaikra vaunak utalva. A nagy versenyeken szereplő nagyságok megfigye­lése kétségen kívül sokat jelent. Sajnos, erre a mi városainkban igen ritkán, nyílik alkalom; a „na­gyok" néhány napra feltűnnek és eltűnnek. Ezek­nek a figyelése sem adhat tartós és kielégítő eredményt. Egyetlen segítség a hivatásos oktatók alkalma­zása, A amelyre az egyesületek saját erejükből képtele­nek. Itt kellene végre ereznünk a Csehszlovák Tennisz Szövetség támogatását, amit, sajnos, álta­lában mindenben nélkülözünk. Valamennyi tag­egyesület, de különösen a versenyrendezők, ha­talmas pénzekkel adóznak a Ösl. L. T. A.-nak, ami­ből semmit sem látnak viszont. Még a „szövetség ál­la! kiküldött" nagyságok költségeit is a verseny- rendező egyesülettel fizettetik meg. Nem csoda, hogy ilyen viszonyok mellett a ten- niszező egyesületeknek aránylag csekély száza­léka tagja a szövetségnek és hogy a bonnlevő régi tagok is az anyagi megtéri)olóst szembeál­lítva a szövetségtől kapott semmivel, a kilépés gondolatával kénytelenek foglalkozni. A Ösl. L. T. A vegyen példát a szomszédállamok tennisz-szövef©égőitől és vezesse be a szövetségi vándortréneri intézményt, mert a vidéki tennisz- sport fejlődése csak essen az utón érhető el. A legutóbbi, novemberi évi közgyűlésen beveze­tett •snparend-íerről a P. M. H. már elmondott* előzetes véleményét, amelyhez hozs venni valónk nekünk vidékieknek nincsen. Nem nézzük vér­mes reményekkel az uj beosztást és nem tekint­jük csodaszernek, amely a szlovenszkói és ruszin­szkói tenniszsportot a mai elszigetelt magára- utaltságából kivezeti. A „Csehszlovákiai Magyar Tennisz Szövetséginek a németek mintájára va­ló megalakításának .nem tudjuk mi áll útjában? Reméljük, hogy a Csehszlovákiai Magyar Test­nevelő Szövetség tagegyesületei részrée alapított „Révay István-serleg" elnyerése iránt a jövő év­ben megkezdődő klubközi mérkőzések élénkséget visznek a vidéki tenniszsportba és a városok, il­letőleg egyesületek küzdelmeinek az egyetemes játékos fejlődés is hasznát fogja látni. Az elsőosztályu játékosok sorában az év folyamán kevés uj névvel találkoztunk. Évek óta nagyjából ugyanazok a nevek vezetnék a szlovenszkói és ru­szinszkói ranglistát, ha lett volna ilyen. Sajnos, nem áll arányban az uj tehetségek felbukkanása a régiek laesankinti visszavonulásával. A hölgyek közül r pozsonyi Eoroívicskáné első­sége vitán felül áll. A nagyszombati Hacker Györgyi és az idén. feltűnt nagyszőllőei Grosz Manci következnek utána. Grosz M. csupán egy íz­ben szenvedett vereséget az ungvári Böhm Blanká­tól; legyőzte Schmidtnó Kerekes Verát, Kont An­nit, Lux Babát, Sebeit P étemét, Bárczyuét és Per- hácsnét. A további sorból Bárczynó és Perhácsné neve emelkedik ki, akik állandó, megbújható já­tékukat játsszák. Az utánuk következők sorából nehéz lenne valakit kiemelni, a következő nevek mind csaknem egyenlőerejii játékosokat képvisel­nek, akiknek egymáshoz való erőviszonya a kevés versenyeredmény folytán nincsen tisztóz­va: Ezek Kregár Danica Pozsony, az ungvári Schmidtnó Kerekes Vera, Lux Baba és Böhm Blanka a beregszászi Kont Anni, a munká­csi Zapletálova, a kassai Ma-tuner Zsazsa. Eletf- oszíályu bölgyjá tósok ok továbbá az eperjesi Fü­leseimé Roleizek Dusi, a kassai Várnayné és Hortelendy Lili, Arányi Stefi. A kitűnő pozsonyi Nebeskáné, ügy látszik, viez- szavonult a versenyzéstől, többen ezidén egyálta­lán nem, vagy csak igen keveset, — régi nevük­höz nem méltóan, <—<■ szerepeltek. A férfiak közül a legtöbb jó eredményt a po­zsonyi Nedbálek érle el, aki más életmód mellett országos, sőt nemzetközi viszonylatban is a leg­jobbak sorába küzdihetné fel magát Másodiknak a zsolnai Hechtet, harmadiknak a pozsonyi Kleint veszem, bár mindketten prágai egyesület színei­ben szerepelnek. Utánuk jön a régi nagynevű besztercebányai Bárczy Oszkár, aki ez idén egyes versenyben alig indult; igy az utána következők­kel szemben való erőviszonya nem állapitOiató meg. A pozsonyi Bulla, a kassai Gottosmann Sán­dor dr. ós Kabrle dr., a csehszlovákiai magyarok bajnoka: Wcidenhofíer József, az ungvári Pelikán dr., a rimaszombati Jelűnek Miklós, a kassai Vajda, a lévai Somogyi következnek a jobbak so­rában. Az érsek újvári Adamovich, a pozsonyi Hiibácsok és WoidenholF r Béla, a rimaszombati Jelűnek Ernő, a kassai Tisnovsky, a beregszászi Kertészek és Ssékely Pál vagy kevésért, vagy egy­általán nem szerepeltek. A hasonlóak sorában még jónéháuy játékost említhetnék fel, akik több szereplés után jogosan kérhetnek helyet a szlo- venszkői és ruszinszkói elsőosztályu tenniszezők között. A játékosok számos klubközi és helyi jelentősé­gű kisebb versenyeken mérték össze erejüket Külföldi versenyeken a legjobbnak tartott Ned­bálek érte el a legszebb sikereket. A többiek általában jelentéktelen szerepet ját­szottak. Nemzetközi versenyek voltak Pozsonyban, Pöe- tyénben, Léván, Besztercebányán, Ótátrafüreden, Kassán és Uugváron. Valamennyi város nagy ten- tiiszmultra tekint vissza. A régi versenyrendezők közül elmaradt Érsekújvár, Ipolyság és Rima­szombat. Az ilyen nagyobbszab® m. nemzetközi sportese­mény megrendezése az óriási előkészítő és lebo-' uyoliíó munkától eltekintve, hatalmas költségek­kel jár, amelynek a legtöbb helyen csak igen cse­kély részét fedezi a bevétek A „nagyságok" költ- ségmegtéritése (?) egyre nagyobb , összegeket emészt fel. A mecénások mindig ugyanazok és nem kimerít hete {lenek. Mindezen felül a dijak iránti igények is egyre fokozódnák. így az áldozatot hozó versenyrendező egyesületek mindig nagyobb ne­hézségekkel állanak szemben. A szövetség ahe­lyett, hogy segítene, még maga is hatalmas járu­lékokat kasszái be az egyesületektől. Ha a mai helyzet nem változik, jóstehetség nélkül is megál­lapítható, hogy a versenyek számának szaporodá­sa nem várható. A belföldi legjobbak közül egy-két versenyün­kön resztvettek: Kozseluh. Menzel Zaörálsk, Soyka (versenyelek leghűségesebb, általánosan rokonszenves látogatója), Marsalek, Sáda. A nők közül Deutschné, Blanár, Merhaut, Riedlné, Mu- nory és Gráüss. A magyarok közül Bánó, Krepuska, Halter, Vav báró Jacobi és Révay József jöttek el verse­nyeinkre, míg Kehrling, aki tavaly a Tátrában és Uugváron is indult, ezidén .sehol sem örvendeztet­te meg híveit. A legjobb magyar hölgygárda ezzel szemben, különösen a tátrai versenyen, csaknem teljes számban felvonuU: Scnréder dr.-né, Baum- garten Magda, Gönczné Baitrok Ica,Latesz Csilla, Paksyné, Tihanyiné. Az osztrákok közül Artenset, Hagsnauer Emmyt és Groszt láthat luk. Ezidén talán, először szerepeltek itt a legjobb lengyel játékszín vonalai, jelentő Stolarov-fivérek é,y Jung kisasszony. A románok közül az idén gyengén szereplő Lup- pu dr.-t és Dörnert láthattuk viszont, akiket ren­des látogatóink közén sorozhatunk. Ekiőizben járt közöttünk a fiatal jugoszláv baj­nok, a zágrábi Schaffer, az exbajnok Balázs Ist­vánnal, akit szintén gyakrabban látunk majd. A legnemzetközibb társaság és a legnagyobb mezőny a tátrai és az ungvári versenyen gyűlt egybe. /-in A szlovenszkói és ruszinszkói tenniszsportról rajzolt vázlat sem az e Huzakodásra, sem a csüg- gedésre nem ad okot. Bár sok tennivaló, a helyzet mégsem vigasztalan; különösen, ha az egyre e--oorodő játékosokat és a tenniszsportért áldozatot hozó lelkes, munkás vezetőket látjuk. A tennisz nem tartozik az ol­csón űzhető sportok közé. A játékosok további megterhelése nem lehetséges. A tenniszezők im­már hatalmas gárdája adja a tehetségeket, küzde­ni tudást, szorgalmat és munkát, az anyagi hiá- nyokoh segítsen az állam, a módos társadalom és a szövetség. A karácsonyi ünnepek sporteseményei Az idei karácsonyi ünnep ismét a középeuró­pai csapatok túrázásának jegyében áll. Csehszlo­vák, 'magyar és osztrák klubok csaknem az egész Európát bejárj, k, mindenütt szives fogadtatásra találva. A kettős ünnep vázlatos sporteseményeit az alábbiakban adjuk: Prágában csak a Tenlitzer FK vendégszerepei a Bohemians ellen. Budapesten és Bériben csak kisebb jelentőségű mérkőzések lesznek. Dec«ymber 25-én, szerdán a Hungária Milánóban az Ambrceiana, a Ifi. kerü­let Rómában a Lazio, a Budapesti SE Sevillában a Reál BB., az Újpest Egviptombau vendégszerepel- A prágai Viktória Zeizskov Athénben, a uagyszom- bati Ratpid Montpellierbeu, a Slavia Parisban, a Sparta Kosire Afrikában, a bécsi Austria Barce­lonában, a budapesti Nemzeti Veronában' vendég- szerepei. December 28-án. csütörtökön a Hungária az FC Milánóval, a III. kerület a firen­zei Fiorentinával, a BSE az FC Malagával, a Nem­zeti az FC Caealeval, az Újpest egy egyiptomi csapattal játszik. — A prágai Sparta Leipzigbuu a Wackerrel, a Slavia Mühlhatusenben, a Viktória Zeizskov Athénben, a bécsi Austria Barcelonában, a Sparta Kosire Afrikában, a Meteor Vili. és i briinni Móra ve ka Slavia Belgiumban és Hollan­diában játszanak. )( Az UAC 1929. évi tenniszversenyére tiszíc- letdijat adományoztak: Egry Ferenc, Korlátb End­re dr-, szenátor, Plotényd Nándor, Rohn Sever in. Szemere Gyuláné, Tomcsányi István, Slrasenernó Virányi Erzsébet. Guftmanné Virányi Rózsi, Taliy Étidre dr., Gulovics Tivadar, Kende Csaba. Kor. r Lajos, Csuha László. Novak Lóránt dr., Ru.-ssiy Gábor dr., Fehér Dávid dr.. Herskovils Jenő, Lu­kács Géza dl*., Czibur Sándor, Virányi György. Leuchtag Pál, Papp Ferenc. Klein Ignác cég, Wein- berger Adolf ékszerész, Ungvár-Uzuorod főváros, Ungvári Csehszlovák Sport Club, Beregszász vá­ros, Nagyszőlős város, Csehszlovákiai Magyar Testnevelő Szövetség, Sv.lovák Alt. Hitelbank, Dm Tiabaink, Podkarpatskij Bank. Beregszászi urak e* hölgyek, Na^yszőllé i urak és hölgyök, Ungvári urak és hölgyek. Ungvári orvosok. Ungvári iigy • vódek. A nemeshslkü adományozóknak hálás kö­szönetét ezúton mond * verseny rendewVé^o.

Next

/
Thumbnails
Contents