Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-25 / 293. (2218.) szám
______________________..........................................................................._...__ | |m 27 Lá togatás Petőit Sándor unokaöccsénéi,aki kocsimosó Kerepesen és maga is verseket ir Az ember ilyenkor karácsony felé mindig témákat keres, hogy mit is írhatna a lap karácsonyi számába, főként olyat, amit az olvasóközönség érdeklődéssel olvasna. Úgy gondoljuk, ezzel az interjúval feltétlenül meglepjük olvasóinkat, hiszen Petőfi Sándor édes unokaöccséröl nem igen olvasgattunk, de nem is igen hallottunk. Jó öreg lehet ez az ember, gondolják az olvasók, pedig Hruz Dezső csupán negyvenkét esztendős. Hruz Dezső ugyanis Petőfi anyja, Hruz Mária legkisebb becsének, Ádámnak fia. Amikor Hruz Mária már régen asszony volt és Petőfi is a világon volt, akkor születhetett Hruz Ádám, Hruz Mária kései öccse és igy történhetett meg, hogy Petőfi Sándor első unokatestvére ma javakorabeli ember. Kerepesen Iákik Hruz Dezső, aki a hentesmesterséget tanulta ki, de a mai szörnyű munkanélküli világban kocsimosó éjszakánként a Marta au tótaxivállala tnál. Felesége okleveles szülésznő a községben és ebből tengődnek nagy szegényesen tizennyolcéves lányukkal Juliannával. Felkerestük Hruz Dezsőt kerepesi zsellérlakásukban. Eleinte nem sok bizalommal fogadnak, de amikor elárulom, hogy a „nagy rokonság” ügyében járok náluk, lassan megolvad a jég és Hruz Dezső beszélni kezd. Első pillanatra rendkívül feltűnő a hasonlatossága Petőfi Sándorhoz. Égő mély szemei, háromszög alakú, lefelé hegyesedé arca, nagy homloka, kiálló arccsontjai és 'apró Petőfi-bajusza egészen a költőre emlékeztetnek. — Szegények vagyunk, nincs állandó állásom. Megjártam az egész háborút, visszajöttem és tíz év óta nem tudok elhelyezkedni. Apám, Hruz Ádám, Petőfi Sándornak nagybátyja, itt Kerepesen korcsmáros volt. Most is itt a kocsmája. Majd oda is elmegyünk. Halála után átvettem, de nem tudtam fenntartani pénzhiány miatt Most húgom és sógorom kezelik. f,Sokan voltunk gyerekek. Reám már nem Jutott mód a tanításra. Két polgárim van mindössze, aztán hentes lettem. A háború elején bevonultam, kétszeri megsebesülés után fogságba estem, majd visszakerültem. 'Azután a nemzeti hadseregbe léptem, de leszereltem, rövid ideig kocsmároskodtam, belebuktam ebbe és most kocsizsirozó vagyok éjszaka a Martánál, Petőfi relikviák — Apámnak még rengeteg hagyatéktárgya volt a Petőfi-családból. Apám ott volt Petőfi öccsének, Petrovics Istvánnak haláloságyánál, aki reáhagyott mindenfélét. Sokáig őriztük a dolgokat, aztán megtudta a Petőfi-Társaság, hogy mink van és elkérte tőlünk. Odaadtuk.,. Ingyen adta oda apám, csupán azt kérte, hogy engem valami biztos nyugdíjas álláshoz juttassanak. — Sok idő eltelt már és azóta is csak Ígérgetik. Én pedig már beleuntam a sok utánajárásba. Többek közt egy nagy ládát adtunk oda., amelybe Petrovics István neve és lakóhelye marha vérrel volt beleírva. Egy könyvet is adtunk, amelybe Petőfi sajátkezűén irta bele néhány versét. Ezenkívül több fényképet és apróságot ajándékoztunk a Petőfi-Táraságnak. Most csak egy imakönyvünk van, amely az öreg Petrovics Istváné volt, Petőfi apjáé. E’ be Bajza József sajátkeziileg irta bele néhány versét. Van ezenkivül egy Petőfi- képii.nk, amiről azt állítják hogy azt Jókai már és megvan még az a varázsicce, amivel Petőfi apja szerette vendégeit megtrétálni. Ezután átmegyünk Hruz Ádám volt kocsmájába. A gazda, Hruz Dezső sógora, Kökény uram barátságosan fogad. Tréfás, jókedvű, nem olyan fáradt és panaszkodó, mint Hruz Dezső. Leülök emellé az asztal mellé, amely mellett Petőfi is ült és verset is irt talán. A szobában csupa Petotfi-emlék. Körül a faA Cook-ember előre ment, levette a sapkáját és megállt a legalsó lépcsőfokon: — Itt születet a Megváltó, — mondta. Minden hangsúly nélkül, ahogy csak egészen nagy színészek és angolok tudnak beszélni, akik a drámai pillanatokat végletekig fokozzák a hangsulytalansággal. A szöveg effektusa felől oly biztos volt, hogy nem tartotta érdemesnek megerőltetni a hangját, ezt a gyakorlott speaker-hangot, mely egy angol világcég megbízásából a világ csodáit és látnivalóit jutányosán és megbízhatóan konferálja be. Ez a „csak utánunk, Sir“-hang volt ez, ez a „vessünk egy pillantást jobbra, ez itt a Hymalája, ez itt a menny, ez itt a pokol, gyerünk, gye- rünk“-hang, amitől itt, ebben a homályos és szűk barlangban, egy kissé mind megborzongtak és önkénytelenül közelebb állottak egymáshoz. A kis csoport egy pillanatra megriadt és összehuzódott. „Itt született a Megváltó4* — mondta Cook embere, nem is unottan, nem is nagyképűen, nem is tisztelettelenül, csak éppen hivatalosan: éppen ez a hivatalosság döbbentette meg őket. Mintha ezt mondaná valaki, miközben karonfogja a szomszédját: „Nézze, ez a kopasz ur, aki most megy ki az ajtón, az ott Cézár.44 Csendesen álltak. A helyiség homályos volt, egy örökmécses égett gyenge, rot-es fénnyel. A szájakból meleg pára szállt, egy kissé részegek voltak az autóuttól, a friss levegőtől, a hegyeken, Juda hegyein, amerre átjöttek az autóval, pásztortüzek égtek, Tel Avivból jöttek, a tenger, a napsütés és a pálmák mellől, s fáztak itt fenn a hegyen. A lépcső aljában álltak meg, és várakozva néztek maguk elé. — Ott jobbra feküdt, József, — mondta most a Cook-ember. — Balra volt Mária nyoszo- lyája, mint a tábla mutatja. S a középen, a falban, ott volt a jászol. Odafektették a'Megváltót. Elhallgatott, alkalmasint, mert nem tudott a témáról egyebet mondani. Azzal a pontossággal, amely az angol világcégeket annyira jellemzi, kimerítette mindazt, amit ebből az alkalomból mondani lehetett. Aztán kissé félreállt, s várta, hogy leteljen az a tiz perc, melyet a Társaság londoni irodájában turisták részére a Megváltó születési helyének megtekintéséhez előirányoztak. Neki nem volt ebben a tiz percben semmi dolga tovább, sőt, ut-asi- tásában az állt. hogy „tiz perc szünet áhítatra, mely a Szent Helyen elfogja a látogatókat44. Rögtön utána ez "állt az utasításban: „ebéd Jeruzsálem, Hotel d’Albany, látogatók figyelmét felhívni kilátásra az étterercfeblakból, jobbra Getsemáne, balra Olajfák Hegye”. A sapkát forgatta a kezében, s arra gondolt, hogy az autócar soffőrje bejelentette neki reggel az első gumipár kopását, s estére tovább kell adnia a jelentést a központnak Jaffába. Aztán arra gondolt, hogy el kell számolnia a percenteket, a műit hétről a d’Albany-hotel bárjának főpincérével. Aztán arra, hogy Názá- retben hagyta múlt kedden a keztyüjét, le fog telefonálni. Aztán nem gondolt semmire, mert nyolc év óta mindennap délelőtt tizenegy óra harminc perckor itt állott egy csoport emberrel a Megváltó születési helyén, emberekkel, akik jórészt mind térdnadrágot hordtak és szürke sapkát, s csontos nőkkel, skót és ir ladykkel, akik a Biblia-Társulat egy kiadványát tartották a kezükben és nem adtak borravalót. Ion „Petőfi halála”, „A segesvári csata44, „Kossuth Lajos”, a „Talpra magyar!" képei és két olajfestmény. Petőfi apjának híres varázsfccéje Kezembe adják az ereklyeként féltve őrzött majolika varázsiccét. A szélén köröskörül nyílások... Az a fortélya, hogy csak az egyik nyíláson lehet inni, ekkor a szánkba ömlik a bor, ha azonban bármely másikon kísérletezünk, úgy végigömlik rajtunk... Természetes, hogy elhibázom ... Hatalmas nevetés. A buosuzásnál Hruz Dezső titokban a fülembe súgja, hogy ő is szokott versekét írni, most ugyan már nem ir, mert ezekben a nehéz időkben úgy a u kinek vau kedve verset írni. Megígéri, hogy majd mutat belőlük. Buda László. tiszteletteljes emberi érdeklődésnek. A görögkatolikus templomból, melyet a. Megváltó születési helye fölé építettek, halkan csengett le a barlangba fiatal leányok karéneke és az ezüst csengők zenéje. „Kyrie eleyson44 — énekelték gyenge, fiatal hangon a leányok. A csengők álomszerűén, a messziből szóltak. Egy mély férfihang szakította meg időnkint az éneket, ilyenkor a csengők viharosan vágtak bele ezüst hangjukkal a dallamba. Ide- lenn, a barlangban, elmosódottan szivárgott csak ez a sokféle távoli hang, keverve valami gyönge, távoli tömjénillattal, melyet évszázadokon át processziók hurcoltak be ide magukkal. A szűk helyiségben nem állott oltár," az alacsony kőfalban három meztelen márványlap mutatta csak az elhelyezkedés topográfiáját. A hajón ismerkedtek össze, Alexandria és Jaffa között. Egy szakállas német orvos, aranykeretes pápaszemmel, hegyes és nyugtalan profillal- az alacsony, boltíves ajtó legalsó lépcsőfokán állott meg. Negyvenöt körüli, rövidlátó, kellemes arcú ember volt. kissé szkeptikus száj, munkától és gondolkodástól finomra miveit homlok, a szemek körül a jókedv és türelmes elnézés egy vonása. Az orvos két fiatal skót között állott, főiskolai hallgatók szabadságon, mániákus utazók, akik e pillanatban a következőket gondolták: „Ez itt a Megváltó születési helye.44 Ha egyáltalán éreztek valamit, úgy az a bizonyos elismerés volt Cook iránt, aki betartotta a programot és elhozta őket ide is, ami egyébként természetes. Az orvos megigazította pápaszemét, s óvatosan nézett egy rövid pillantással jobbra és balra szomszédjai felé. Úgy érezte, hogy okosabb lett volna társaság nélkül jönnie ide, ebben a kollektív bámészkodásban van valami feszélyező. Egy fiatal zágrábi ügyvéd állott a feleségével azon a helyen, melyet a Cook-ember igy határozott meg: „Balra volt Mária nyoszolyá- ja, mint a tábla mutatja.44 Az asszony, nagyon finom és fiatal osztrák szépség, itt is az ura karjába kapaszkodott, az utifátyolfc feltolta a kalapján, aggódva és bátortalanul fogta az ura karját, nászuton voltak. A fiatal ügyvéd iparkodott elfogulatlanul, komolyan és érdeklődve nézni maga körül, a fiatal férjek mindentudó arcával, akiket.semmi nem. lephet meg asszonyuk jelenlétében különösebben, mindent előre láttak s minden helyzetről meg van a maguk biztos és csalhatatlan véleményük. Az asszony időnkint felnézett az urára, valami szemérmes bátortalansággal, a nászút permanens szerelmi szédüléséből egy ocsudással, mintha most eszmélne, hogy hol van és tanácsot várna, mit tegyen? A férfi fontoskodva nézett körül, aggódó arckifejezéssel, mintha felülvizsgálná a nelyet, s egy öntudatlan fejbiccentéssel adta az asszony tudomására, hogy minden rendben és a helyén van. Egy beretvált, idősebb, választékosán öltözött ember állott a sarokban, fekete ruhában, szinte szalonszerüen, mély gyászban. Ez a szótlan, előkelő arcú ember, akiről csak annyit tudtak utitársai, hogy „görög, vagy albán44, tökéletesen udvarias modorával elhárított eddig minden közeledést. Minden jel arra vallott, hogy a szótlan embernek valami nagy gyásza van, valakit elvesztett a közelmúltban, talán gyászoló apa, talán gyászoló férj. A szája körűi volt valami félelmesen, szinte dacosan komoly vonás, egy kis megvetés, amilyet alig hegedt, friss sebek rajzolnak az emberi arcra. Hogy kibirhatatlau, s mégis ki lehet bírni. Ez az ember maga elé nézett, s feketekeztyüs kezét időnként szája elé emelte és diszkréten kö- hécselt, mint aki udvariasságból nem akarja mások gondolatait zavarni, de a maga részéről már elkészült a látnivalóval s minden pillanatban hajlandó elmenni innen. f S még egy öreg angol házaspár állott a barlang közepén, az egykori jászol előtt, egyike azoknak az utazó angol nagykereskedő-házaspároknak, akik ötven év után minden esztendőben felkerekednek, s útikönyvvel a kezükben fáradhatatlanul lenyomozzák a világban az emberiség történetének általánosabban ismert, és nagyobb fáradság nélkül hozzáférhető színhelyeit. A két idősebb ember ide-oda topogott, valami groteszk otthonossággal, mintha személyes köze lenne a Megváltó születési helyéhez, felül kelleno vizsgálatok, hogy egy bizonyos helyen beszámolhassanak róla. A nyolc ember szótlanul állott és várták a Cook-ember jeladását, hogy indulhatnak-e? Az első percek után valamennyiüket elfogta valami feszengés, a csalódottságnak együgyű zavara, amelyet nem mertek beismerni, de már dolgozott bennük. Nem merték végiggondolni, de mintha többet vártak volna. Úgy képzelték, hogy a helynek stilizált istálló-karaktere lesz, ahogy katolikus templomokban felépítik karácsony előtt az istállót, jászollal, pa- pinnasé-állatokkal, s a kis Jézussal a szénában. Mindebből nem volt itt semmi. A hely homályos volt, nyers, szomorú. Kietlen barbárig, egy távoli pontján a világnak. Szomorúan néztek maguk elé. Az orvos volt az első, aki, észrevétlen ül, kissé enyhített a merev tartáson, mellyel belépésük pillanatától megrögződtek itt, s egy könnyű mozdulattal ,.pihenj“-be lépett: neki- clöit a 'boltozatos ajtófélfának, s c-^ry öntudatlan mozdulattal, melyet egy másodperc múlva idegesen hozott helyre, kabátja zsebébe dugta keztyüs kezét. Aztán jártat.ta szemét utitársai között és fáradtan hunyorított. Itt született a Megváltó, gondolta. A hely, minden jel szerint, autentikus, ahogy a kút is autentikus a tér közepén, akkoriban ilyen kis községben csak egy kút volt, s valószínűleg csak egy korcsma, szálloda- efféle. Messziről jöttek, a vajúdó asszony fáradt volt-. Augusztus parancsára vándoroltak. A zsidók időnként mindig felkerekedtek, valamilyen császár parancsára vagy parancsa elől, elhagyták otthonukat és vándoroltak. Az állatok melegítették az Újszülöttet, itt a hegyekben kemény lehetett a tél. Ebben az alacsony ajtóban térdepeltek a Három Királyok. Milyen mélyen él az emberben mindez, egészen mélyen. Minden, amit ezen a helyen gondolni tudok, mennyire nem az enyém már, s mennyire nem érzem szükségét, hogy az én-t, az én önkényességét közelvigyem hozzá. Mindez igy volt. Ámen. Ki tud többet? Mindent, elgondoltak már, ami idevonatkozik, két évezred emberi történelme vonta le a tanulságait mindannak, ami itt kezdődött. Persze, hogy jászolban született. Nem is Kaifás főpapi házában, aranybölcsőben. Minden nagy utat egészen alul kell kezdeni, az élet legalacsonyabb formái között. csak igy juthat előre. Ami emberi lennünk, azt ki kell hordani, a sejttől a halálig, másképp nincs fejlődés. Ami isteni bennünk, az másithatatlan és halhatatlan. Miért gondolom mindezt? Milyen szerelmesen nézi ez a fiatal nő az urát! Biztosan másállapotban- van. a másállapot első heteiben kapják a nők ezt a fájdalmas, nyers, boldog vonást a szájuk köré. Melegebben öltözhettem volna fel. Nyolcszáz méter magasan vagyunk. Fázom. Egy pillanatig tűnődött, aztán feltürte kabátja gallérját, mert érzékeny volt a torka. A skótok nem gondoltak semmit. Az angol kereskedő halkan beszélt a feleségével, s felnyitották az útikönyvet, odamentek az örök- mécs alá és a gyenge fényben utánanéztek var laminek. A beretvált, idősebb, választékos gyászba öltözött férfi egy kis undorral nézte a szorgalmas házaspárt és elfordult. A fiatal férj azzal a komolysággal nézett maga elé, ahogy jószáudéku. nem éppen vallástalan, de templomba csak ritkán járó emberek viselkednek kegyhelyeken, szinte szigorúan. Akkor megérezte, hogy az asszony keze megmozdul a karja alatt. Lenézett reá, de a félhomályban csak elmosódottan látta, az arcát. Közelhajolt, mert úgy érezte, hogy az asszony mondani akar valamit. — Tessék? — kérdezte súgva. — Semmi. — mondta az asszony. A férfi kutatva. nézte az arcot, s meglepetve látta, hogy az asszony szeme nedvesen fénylik és a szája reszket. — Mi van magával? — kérdezte fojtottam Az asszony megrázta, a fejét, finom szája remegett, a. férfi látta, hogy küzd a sírással. Ijedten suttogta: — Az Istenért, mi baj? Az asszony próbált mosolyogni, de a köny- nyek már elöntötték a szemét. Erősen fogta a férfi karját, a teste csendesen rázkódott a visszafojtott sírástól. — Nem tudom, — mondta nagyon halkan. — Olyan különös. Azt hiszem, nem vagyok jól, Jerünk el. A férfi rémült gyöngédséggel nézett reá, A Cook-ember most előlépett és megadta a jelt. Libasorban mentek fel a lépcsőkön, elsőnek a skótok, aztán az orvos, a gyászos ember, valami görög vagy albán, végül, bizonyos sajnálkozással, az aDgol házaspár. Az ügyvéd egy pillanatra visszahúzta az asszony karját. Egyedül álltak a barlangban. — Most mondja meg, mi az? —• Ki fog nevetni. — Azonnal mondja, — Mondom, ostobaság. Már nem sirt, de a hangja még meleg volt a sírástól. — Ne nevessen ki, — súgta idegesen. — Arra gondoltam, hogy az ember soha nem tudja... Elakadt. A férfi nyugtalanul bámulta: — Mit? — Hogy egy ember mire születik. Most. kinevet? A férfi hallgatott. —• Ezért? — kérdezte aztán, megkönnyebbülten. — Igen. És szégyenkezve elengedte a férfi karját. Szótlanul ment a férfi előtt fel a keskeny lépcsőn. A Cook-ember az autócar előtt állott, és integetett. — Innen a Megváltó sírjához megyünk, mondta programszerűen. ;<j készítette róla. Odaát a kocsmában Petrovics István diófa- asztala áll, amely az 5 kocsmájában is állott A társaság, nyolcán voltak, köhéoselni kezdett, jeléül annak, hogy az első elfogódottság múl óban, & kezd helyet adni egy áhitatos és p ^ffj Higénikusan mosott i ágytolBatéspelyhet jétKk vásároljon LnsíSci Ffig®pnél, Bratislava, Fürdő ucca 1. iifll Ágytollak hygiénikus tisztítását is vállalja. B6TL6HEM, TIZ P6RC Irta: MÓRRl SftNDOR
