Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-25 / 293. (2218.) szám

1929 december 25, szerda.

25

HBBsragM.nanaM

A nők szociális munkál

Irta; Szikssy Béláné

A* utolsó félszázad nagy változást hozott, a nők életviszonyaiban. Mig a világháborúi megelőző években a nők hivatása majdnem kizárólag az otthonra és a szükebb családi körre szorítkozott, addig a nehéz gazdasági viszonyok kikényszeritettek sok nőt az élet küzdelmébe, hogy a férfiakhoz hasonlóan keresse meg kenyerét. Ehhez járul még az a szomorú tény, hogy a világháborúban tízmillió egészséges házasulóképes férfi veszett el, másik húszmillió meg rokkant lett, igy a leányok igen nagy része társtalan maradt és bár maguk a legnagyobb gvámolitásra szorulnának, mégis ő nekik kell egyedül megküzdeniük az élet nehézségéivel. A mai nőre igy egész más és többoldalú feladatok várnak, mint anyáinkra és nagyanyáinkra. Sohasem volt oly sokféle kísértésnek kitéve a fiatal leány, mint épp napjainkban. Mig egyrészről a nehéz megélhetés, munkanélküliség, lakásínség, drágaság igen nehézzé teszi a boldogulás lehetőségéi, addig másrészről az emberek túlzott élvezethajhászása, fényűzésre való hajlama, meglazult erkölcsi felfogása veszi körül, őket. Igen nagy felkészültségre, erős, egészséges jellemre van szükség, hogy megállják a helyüket az életben. A régi tradíciókhoz..,. való ragaszkodás ma már nem elég, hanem szükséges, hogy a modern nő haladjon a korral, erőteljes, sokoldalú egyéniség legyen, aki ragaszkodik ugyan a régi kor ideáljaihoz, de emellett újakkal bővíti ki azokat. így alakul ki egy uj női. típus: a mai kor női ideálja.

Szerte a világon mindenütt feleszméltek a ■*'' nők, hogy mily nagy feladatok várnak reájuk a mai forrongó, átalakulófélben lévő világban. Összetömörültek különböző egyesületekben a női társadalom emberjavitó, tár- sadalomnemesitő elemei, hogy céltudatos munkával felneveljék az uj női generációt: a mai kor Mártáit és Máriáit. Nem vonhatja ki magát ezen munka alól egy jobbérzésü, gondolkodó nő sem. Hisz gyermekeink sorsa fordul kockán, hogyan fog számukra kialakulni a jövő. Csakis akkor számíthatunk egy jobb kor eljövetelére, ha nem vonja ki magát senki sem a ráháruló köteleség alól, amellyel nemzetének és embertársainak tartozik. Nem élhet senki sem kizárólag csak önmagának, vagy családjának, hanem be keld állania a társadalom munkásai közé, hogy nagyobb tudásával, élettapasztalataival, Vagy anyagi erőivel támogassa a nehezebb viszonyok közt élő embertársait.

Kétségtelen, hogy ezen szociális feladatok felösmerésére előbb nevelni kell a nőket és ez a nevelés csakis a gyermek-, a serdülőkorban kezdődhetik. így alakultak világszerte azok a nagy nőnevelő társadalmi egyesületek, amelyek épp ezt tűzték ki célul.

Hadd említsek fel itt néhányat a legjelentősebbek közül.

A Keresztyén Leányegyesületek Világszövetsége (Worlds Joung Womens Christian Association). 1855-ben Lady Kinaird alakította meg az egyesületet, ma az öt világrészben elterjedt mozgalom.

Célja: a leányok valláserkölcsi nevelése, majd a magukban megerősödött jellemek beállítása az éleibe. A nevelés négyféle irányban hadad: úgymint a lelki élet kifejlesztése, értelemfejlesztés, testnevelés és társadalmi munkára való kiképzés. Néhány vonás az egyesület tevékenységéről:

Az erkölcsi irányítás mellett praktikus szaktanfolyamokat tartanak íetíu, tudományos előadásokat rendeznek, olcsó nyelvórákat, önképző köröket nyitnak, .hogy az egyesület tagjai minden képességük kifejlesztése által bármilyen hivatásnak mindjobban tudjanak megfelelni. Leányotthonok, olcsó étkezők, állásközvetítők könnyítik meg a leányok sorsát. Egészségük fenntartására nyári üdülőtelepek, torna, sport, és játékklubok szolgálnak. Gyári munkásnők érdekvédelméről, nemes szórakoztatásáról is gondoskodás történik.

1926 junius havában Budapesten tartotta a Szövetség világgyülését, hol ötven nemzetnek mintegy négyszáz kiküldöttje vett részt. A szociális és gazdasági viszonyok tanulmányozására meghívták a Genfben székelő Nemzetközi Munkaszövetség (Bureau Iníernatio- nad de Travail) titkárát is.

A budapesti egyesület az elmúlt évben kétszáz szegény gyermekkel foglalkozott, uzsonnát, mese- és énekórát adott számukra. Üdülő otthonokat tart fenn; Debrecenben most épül egy nagy árvaház napközi otthonnal. Monostor pályában a falu leányai csipkeverő telepet létesítettek. Mindezeken a területeken a leányegyesület kiképzett tagjai látják el az oktató, nevelő, vezető, útbaigazító munkát.

Az előbbi egyesülettel hasonló irányzatú és az angol gyarmatokon például 600.000 leányok közt folytatja nevelő munkáját. A leánycserkészetet Lady Baden Powell alapította Angliában a fiuk mintája után, de a nőiesség teljes megőrzése mellett. Ma már az egész világon elterjedt mozgalom, Angliában és az angol gyaramtokon például 600.000 leánycserkész van. A liliom a cserkész jelvénye és az a leány, aki ezt a szive felett viseli, önként áll be azok közé, akik eleinte csak ösztönösen érzik a jobb, nemesebb utáni vágyódást, de akikből később kialakulnak az élet azon harcosai, akik nem fognak az élet küzdelmében elbukni.

A csapatmunka abból áll, hogy a tagokat a heti összejöveteleken szinte játszva tanítja a vezető mindazon ösmeretekre, amelyekre a nőnek mint anyának, mint háziasszonynak, vagy kereseti pályán lévőnek szüksége van,

de amelyekre az iskola —■ sajnos, — nem oktat. Például az anyai hivatásra^ való előkészülés, a hygiénikus csecsemő- és gyermek- ápolás, első segélynyújtás, a háziasszonyi teendőkben való jártasság, különféle kézimunkák ismerete stb. A munkatervbe illeszkedik a nemzeti érzés ápolása, illetve ébrentartása. Nemzeti irodai!műnk. hagyományaink, mondáink, népművészetünk, népdalaink ismerete stb. A leáuycserké-z nemcsak jelleméi, lelkét műveli, ismereteit gyarapítja, hanem testét is ápolja, edzi. Kirándulások, torna, a szabadban való testedző játékok lényeges kellékei a Cserkészetnek. És főképp: a cserkészet kiviszi a leányokat a szabadba, az erdőbe, a természet ölébe. A fiatal gyermekleányok a cserkészel ben járják az élet isko- j Iáját, hogy majdan hasznos tagjai legyenek! a társadalomnak.

Mig a két fentcmljtelt egyesület cNc sóiban 1 a fiatal leányok jellemképzését t űzte ki fő-j céljául, addig van számos egyesület, amely j az érettebb nők, asszonyok közül szedi tag- j jaii és azokat állítja be a szociális munkára. \ ilyenek például a Katolikus Kök Világszövetsége. az ,-ií\A“ szövcKé- amely 1929 augusztus havában tartotta IX. kongresszusát Buda'■'esten. Tanulmánytárgyát ezúttal a népesedési kérdés képezte. A tárgysorozaton a következő !.{'V-nz..,oc szerepeltek: A népesedési kérdés faluban és a városban. Az anya (különös tekintettel a jelenkor női problémáira). Erkölcstan! és lélektani fejtegetések. A népesedés kérdése és a törvényhozás (a gyermek, az anyaság, az emberi élet védelme, a népies családok is tápolása). Népesedés és a nemzetközi munkapiac. Az egyesület áldásos munkát fejt ki világszerte.

Azonkívül ma már nagyon sok államban felállították a katolikus nőegyleteket is, igy Csehországban a német katolikus nőegylet (Katholiscber Frauenbuöd dér Deuisehen in Bulimén, Máhren und Schlesien) működik több mint 20 éve a legáldásosabban, az anya- és csecsemővédelem terén. Elszegényedett beteg anyák üdüléséről, gyógykezeléséről gondoskodik. Küzd az erkölcstelen irodalom ellen. Házassági tanács-központokat létesít. Nyári táborozások keretében vallási és erkölcsi oktatőelőaáásokat rendez különösen fiatal diákleányok részére stb.

Felemlítem továbbá A Fiatal Leány Barátnői (Fédératiion internationale des Amies de la Jeune Fille) nemzetközi egyesületet, mely Genfben székel. Ez az egyesület fiatal leányok védelmét tűzte ki céljául, tagjai kötelezik magukat, hogy minden oly fiatal leány barátai, támogatói lesznek, aki kenyér- kereset céljából idegenbe kénytelen menni. Az egyesület számon tartja azon fiatal leányok névsorát, akik idegenbe mennek, ezeket az állomásokon várják, jó tanáccsal, útmutatásokkal ellátják őket, otthonokat tartanak fenn számukra. Ezenkívül intézeteket létesítettek oly leányok számára, akik letértek az egyenes útról, ezeket foglalkoztatják, nevelik és őket állásokba igyekeznek elhelyezni.

Minden európai állam közül talán NémetCtpojéi: ápolja

a SCHMÖLL Pasta

10

»WNOTV.,l

országban történik a legfőbb a nők szociális kiképzése körül. így pMüáid slagban

minden népiskolát végzett leány köteles 3 évig továbbképző toufelyrmokra járni. Ezen tanfolyamokat kétszer hetenként, tartják és fél napig tartanak. Itt tanulnak foltozni, stoppolni, anatómiái, betegápolást, rsccsemőgón- iozást.. Nagy súly! löki ebiek a főzésre is, igy például megtanulják az ■ - lek vitamintartalmát, beíegkoszi í-üs**-c'i léséi. iáv*‘áió házi kasztot. Ezenkívül videkenkint vándor tanfolyamokat rendeznek, hol a falusi leányok szabni, varrni tanulnak, varrógéppel bánni, hímezni, foltozni stb. Karácsony előtti időszakokban vándor-főzőtanfolyam okit rendeznek, mikor is mindenki maga hozza el magával a főzéshez szükséges nyers,anyagol

A betegápolás .terén is gyönyörűen vannak szervezve a bajorok. Minden községnek megvan a maga szakszerűen képzett községi betegápolónője, aki ingyen ápolja a község betegeit, anyáit, csecsemőit. A tüdővészes betegeket. külön kell a Tüdovészközpontba bejelenteni, ezekhez külön felügyelőnél küld ki a Központ, hogy a fertőzés ne terjedjen és ingyen gyógyszerekkel látja el okot. A tüdő- vész leküzdésére külön vándortanfolyamokat rendezne!:, ellenőrzik a lakásviszonyokat, a Családok gazdasági helyzetét. Minden egyén, aki évi 3 márkát fizet az úgynevezett Elisaten Verembe, ingyenes ápolónőt kap 8 heti idő- I tartamra. A 8 hét leteltével 50 pfenniuget kell'naponta fizetniük.

Ezen néhány példából kit ült ily mily sokoldalú áldásos munkát fejthetnék ki a nők kellő szervezettség és előképzés mellett.

Nálunk, Szlovenszkón, még sajnos nagyon is a kezdet kezdetén vagyunk és sok még a teendő. A „Nagyasszony44 társadalmi és kulturális lap van arra hivatva, hogy a magyar nőket egy táborba tömörítse, célt, irányt szabjon nekik, beszámoljon a különböző munkákról és ösmertesse a nőkkel, hogy mit hogyan lehet tenni. A magyar társadalom teljesen magára van hagyatva, saját erőire tá- maszkodhatik csak, igy mindenki azzal teljesíti legjobban nemzete iránti kötelességeit, ha e lapot minél szélesebb rétegben terjeszti és maga is beáll a dolgozó, nevelő, népgyá- molitó Nagyasszonyok gárdájába.

<R Q037I©3<Ö‘SŐ3(

Orta: ^Darkó Osioán

Bence József gombkötőmühelyében szorgalmas munka lassú mozgalma közepette beszélgettek a legények. Egy köpcös, kövér, piros- arcú, aprószemü legény sebes szavakkal beszélgetett érdekes történetet. A többiek, de maga Bence József is érdeklődéssel hallgatták s munkájukból föl-föltekintettek rá. A hosszú asztalt kétfelől sűrűn beülték s a beszélő az ablak felőli saroknál végezte a munkáját. Ilyeneket mondogatott:

—. Szálfa? Azt mondám-e, hogy olyan volt az az ötvöslegény, akár a szálfa? Erőtlen beszéd! A szálfa áll egy helyben s ritka, ha mozdul. Vihar legyen, de ugyan derekáé, amelyik odébbsegiti. Ez az én legénypajtásom pedig, akiről beszélek, ha testi mivoltára hasonlatos volt is a legszebb vihorláti egyenes sudár fenyőszálhoz, hanem már abban, hogy kicsiny időig is szívesen állott volna meg egyhelyiben, abban már ugyanbizony különböző volt tőle... Téglás Gábornak hívták a szavas vezérlegényt, gyönyörűséges vezető cimborámat. Maguk az ötvösök háthogy tüzbe léptek volna utána s érte, mikor még mi, különbség-munkáö. lévők is haltunk meg érette... Hát ö csinálta, el ne feledjük, a nagy feltámadást az igazságtalanul végező szász mesterek ellen Kolozsvárt. Magam is láttam a derék kavargásukat. Ahol biz ez a Gáborka jelentkezett, vihart i? támasztott lám ő maga, a szaladó szálfa. Ritka csoda az ilyen... Mégis itt, szomorúságomra inaiglan is, rajtavesztett szegény feje. ügy hozták másnap reggel halotti lepedőben vissza azok után, amiket elmondogaték őkéiméről.

Egy kistermetű, idegenbeszédü legény bizonykodva er ősi tette:

— Igaz lehet, mert akárhová lépem a járásomat, mindenütt hallásomat kapom róla.'

— Bikfic! — szólt közibe jóakaratu nevetéssel Bence József is —, te se tanultál rendes beszédet az univerzitási professzoroktól sem.

—» Derékéletü legénynek nagyhírű halála vagyon! — mondotta most komoly hangon egy nagybajusza, idősebb legény.

*) Mutatvány a szerző karácsonyra megjelent, ,.J WH«totonv“ cim ü rét: őri véből.

Valaki hozzátette még?

— Halálánál is dicsőbb élete!

A sarokban, az ablak árnyékában kicsiny oktatóasztalnál két gyereklegényke bajlódott zsinórfonással. Az egyik most gyámoltalanul szólt a nagyok beszédjébe:

— Azután osztán hol is volt az ötvöshábo- ru? Mörre van Kolozsvár, Burgundiában-e?

Bence József mesteri szigorú hangon kiáltott rá a siivölvényre:

— Szégyeld magad, Márton, szemed süsd le! Nap s nap itt ülsz, hallgatod feljebbvalóid okos beszédeit s végeztével ilyeneket kér- dezsz! Mutathatsz ezerszép mestermunkát, ha én egyszer kimondom a céhgyülés előtt, hogy &zép Kolozsvárt Burgundiába tetted, léphetsz visszafelé akár egy évet is... No hol van Kolozsvár, Porc László?

A kisasztalnál gubbasztó másik kis tanuló- legény remegő hangon válaszolt a mesternek:

—• Ahun virág női a házak tetejin!

A legények kórusban nevettek:

— Méghogy virág a. házak tetejin! Honnan szeded, Lacika?

— Tímár bá’ mondta.

—■ Ki az a Tímár bá’?

— Ott lak, ahun mi. Verőbélyen. Gyomirtó, urívirág ültető, akit elad.

—• S ő mondta, hogy Kolozsvárt virág női a házak tetejiben?! Mire mondta?

— Öregszülém urivirág hajmáját vásárta nála Jancsikánk sírjára s akkor, mert drágának mondta a hajmát, Tímár bá’ azért mondta drágának, merthogy Kalazsvárvól hozatta a házak tetejiről.-^Az meglehet! — mondta most a nagyba- juszu öreglegény. — Láttam én a prágai templomtornyon is akkora liliomvirágot, mint egy harang. Aki érte ment, mielőtt letéphette volna, elszédült és hányát esett holtan a mélységbe. Végtére egy kis gyerek mászott fel érte, ez aztán le is. hozta, de mire földre ért, akkorra vén ember lett belőle, nagy szakállal, ritka ősz hajjal, hogy a földön ember meg nem ismerhető őt... Van ám csodálatos város a világon s ilyen szép Kolozsvár is.

Bence József most komolyan szólt közbe:

— Színtiszta igazság. Egyet mégse felejtsünk: aűol fiatal korában a vándorlólegény megfordul, ha éhesen, ha szomjasan, mind szép ;iz a hely később, öreg korára.

— Csak mégis legszebb, ahol a szivét is* otthagyja, — lódította ábrándos hangon az előbbi köpcös mesélő legény.

— Jó, jó, — állt fel aggodalmasan Bence József. — Erről majd este, munka után beszélgetünk. Hadd lám, mire végzitek az arany- zsinórt, szuszogok?

Odalépett a két tanuló legénykéhez és föléjük hajolva nézte egy darabig őket. Végül fejét csóválva mondotta:

— Lesz ebből es-uf ökörosfor, nem himes zsinór. Akaszthatsz tehénre kolompot véle, nem sujtást ünnepi mentére... Ne járjon Burgundiában az eszed, de ide figyelj. Ezt a szárát fogd meg két szélső kis ujjad közé, ezt a szárat, igy ni, nagyujjad és a kövér ujjad közé, szorosan, erősen húzd át, gyorsan cseréld és alkalmas ujjaddal nyomd meg, már azt se mondom, hogy melyikkel... így ni!...

Megmutatta a megszeppent legénykének a zsmórfonás ügyes módját. Pántos ládából uj fonalakat vett elő, egyik végüket közös csomóra kötötte, szöget dugott a csomóba és beverte az asztalka kimagasló szélébe:

— így fonj ni! — magyarázta és táncoló tiz ujjával sebesen cserélgette a készülő zsinór szárait. A két legényke nyitott szájjal, a legények odapillantó helyesléssel nézték.

Szaporán süriilt a munka s termett a sokfajta portéka a legények kezében. Kerekre faragott fagombokra ügyesen burkoltak néhányon fényes fekete fonalat. Megbogozták, megforgatták, két szállal, hárommal egyszerre varrták s már mintásán, pompásan el is készültek eggyel-eggyel. Mások valódi arany- szállal sodortak hosszúkásra faragott fapálcikákat. Varrott dolmánygombokat, szörbélü, bőrkülsejii gombokat, asszonyi fehér titkos gombokat, egyszerű barna fonalgombokat készítettek mások. Voltak, akik hosszú tűvel dolgoztak, mint a szürszabók, mások a végtelen fonal végét az asztalhoz erősítették, a fagomb •magját (az egyik kezükbe fogták, a másikkal, két hosszú ujjúkkal ügyesen csomózták rá a fonalat.

— Le ne nézd a gombkötést, zsinórfonást, te gyámoltalan! — zsörtölődött Bence József a két. kislegénnyel —, nagyobb s többfajta módja alig van valamilyen mesterségnok!...

— Próbálj gomb nélkül ruhát ölteni ma.- gadra. — mondta tudákosan egyik legény.

— Bizony, próbálj! A gomb. ha kicsiny jószág is. csak ugv tartja össze a ruházatot, mini az abroncs a hordót. Anélkül a bordó, gomb nélkül a rajtadvaló esik széjjel. Mondok egyet, igazat. Gomb nélkül nem érkezett volna az emberi nemzet sem mostani kifejlődött állapotáig!... v

Még tovább is folytatta volna a szép mesterség dicséretét Bence József, ha az ablak alatti hangokra figyelmes nem lett volna.

— Ne te né, még megérem, hogy Máté édesöcsém igyekszik " hozzánk. Eridj, nézd meg csak Mártonka, hogy ő-e az?

A kislegény felállt, ment, de szégyenülten mondta:

— Megnézem, de ’ meg hogyan ismerem? Soha én a Bence uram öec&eurát nem láttam!

Bence József jókedvűen nevetett hozzá:

—-'AíAzt elhiszem, bikfic. Idejét se tudom, amikbr itt járt. Mégis meg kell, hogy ismerd száz közül is, egészen az én formám.

Mártonka kinn .termett az ajtón s már lépett is vissza rajta:

— Van itt az udvaron egy egészen olyan formájú, mint nagy jó uram s véle vagyon egy félig olyan formájú is.

— No már erről történetet írok! — kacagott Bence uram és nekiindult az ajtónak. Hanem a küszöbön egyidőben lépett be a dolgözószoi bába Kelemen az édesapjával. Egymásnak koccantak és összeölelkeztek.

Bence Máté köhécselve kezdett hozzá:

— Kedves bátyám, alkalmasabb jövetelemet «ohase lelhettem volna. Sokszor fáit a lelkemnek, hogy itt élünk kőhajitásra egymástól s azóta, hogy Kelemeu elindulása felett annyira igen hajba kaptunk, mégsem láttalak egyszer is. Pedig hányszor mondogattam magamban: Helyénvalónak látod-e Máté, jó s igaz származású dolognak látod-e te Máté. testvér s testvér között ezt a mi különbözésünket?!... Nem láttam soha, mégis tartottam. Máig, testvér uram, de nem tovább. Ma megtettem, amit sokszor mondottam magamban: Te vagy a fiatalabb Máté, erjgyj! József bátyád csak jót akart, amikor ellene volt a Kelen elvándorlásának! ...

Bence József erős marokkal szorongatta, az öccse kezét és úgy felelte:

— Csurgatott méz nem tisztább és nem édesebb, mint amilyen igaz ez az igazság. Azt mondtam, amit most is mondanék, ha el nem múlt volna az ideje: a Benee-esaíádban volt, van s legyen gömbkötömester. mert anélkül semmit sóin érünk. Nekem pedig fiam nincs. Legyen a vérem vére, Kelemen öcséin ... De ö többre nézett s adja a jóságos Mindenható,