Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-22 / 292. (2217.) szám
14 tpmgai-Ma(Aarhirlae> 1929 december 22, vasárnap. . Köz^azpa^&gP . Füssy: Rózsás tervekből nem élünk meg, sürgős tetteket várunk A pénzügyminiszter tettei alienkeznek az általa hirdetett elvekkel — A cselt iparos* és agrárpárti törvényhozók fariseuzsága — Sziovenszkónak csak szép terv jut — Ruszinszkői szárcsák és rókák mozgóképei Prágában — A hivatalnokok munkáját kétszer fizetjük — A művészetet és iparművészeiét is megnyomorítja a fényüzési adó — Prága, december 21. A forgalmi és fényüzési adóról, valamint a köz- igazgatási eljárási illetékekről szóló törvények meghosszabbítását célzó kormányjavaslatok szenátusi vitája során a magyar nemzeti párt és a szepesi néppárt álláspontját Füssy Kálmán szenátor tolmácsolta. Füssy beszédének a mottója annak a fonák helyzetnek a kidomboritása, amely azáltal keletkezett, hogy a csehszlovák pénzügyi politika vezetői az egyik oldalon a takarékosság prédikálása mellett milliárdokat pazarolnak az inproduktiv hadseregre, a másik oldalon pedig a nyomorgó lakosság legelemibb életszükségletét, az élelmiszereket, a sajtot, a száraz húskonzerveket, a ruházatot, a ruha- és fogkefét fényüzési adóval sújtják, „Füsy Kálmán megint fején találta a szöget" — mondotta egy néppárti szenátor. A közérdekű beszédet az alábbiakban közöljük: A forgalmi és fényüzési adóról szóló törvények hatályának újabb egy évvel való meghosszabbítását oélzó javaslat tárgyalásánál mindenek előtt kél dologra akarom felhívni a T. Szenátus kormány- j többségének figyelmét. Az egyik az, hogy önöknek 1 voltak híres, neves közgazdászaik és pénzügyi tekintélyeik, mint amilyen a tragikus végű Rasin miniszter volt s amilyen a mai pénzügyminiszter ur is és ezek nem egyszer, hanem ismételten is megállapították, hogy a forgalmi adó igazságtalan, hogy a forgalmi adó bénitólag hat az iparra, kereskedelemre és mezőgazdasági termelésre és éppen ezért csak szükséges rossznak tekintendő, amit a lehető leggyorsabban ki kell ki'szöbö'ni az i á ’lam i p ónzügye k bői. Érthetetlen számomra, hogy sem a kormánytöbbség, de a közben ismét miniszteri székbe jutott Englis dr. ur sem cselekszik úgy, ahogy' ezt jjó, alapos tudományos meggyőződése parancsolja, hanem a forgalmi adót, beteg közgazdasági életünk ezen egyik korokozó ba.ciHúsának életét további egy évre biztosítja. Ez az eljárás következetlen s így nincs mit csodál-j koznunk azon. Ínagy ilyen következetlenségek foly-1 tán közgazdaságunk a biztos halál felé megy. & korménypánok farizeussása A másik, számomra érthetetlen dolog az a szemérmetlenség, amellyel a csehszlovák agrárpárt és a cseh iparospárt választási kortesei éppen a magyarlakta vidékeken hét-nyolc hét előtt a forgalmi adó eltörlése iránt indítandó törvényhozási akciót ígértek s ma azt kell tapasztalnunk, hogy ezek a kortes urak, akik ma üt ülnek a szenátusban is. hirtelen elnémultak. — egy’ szavuk sincs a forgalmi adó ellen, sőt ellenkezőleg szavazataikkal hozzájárulnak ahhoz, hogy ez az adónem továbbra is gyötörje a népet. Ez olyan nagyfokú farizeusság, amely párját ritkítja. A kormányelnök ur szájából a múlt napokban e helyen azt hallottuk, hogy a kormány mindent megtesz azoknak az eszközöknek a megtalálására és a megalkotására, amelyekkel a crazdasági válság csökkentendő és az állami beavatkozás módszerét is igénybe veszi. Nos hát itt van az állami beavatkozás első eszköze, amellyel a közgazdasági helyzetet sújtó forgalmi adót — megszüntetése helyett — meghosszabbítják. Okosan tennék, ha talán egy állami kigondoló hivatalt állítanának fel, amelyre azért is szükség volna, mert az úgynevezett gazdasági minisztériumok kigondolásai nagyon is rossz utón járnák. Tessék békepolitikát csinálni Igazságtalan volnék a kormánypárti törvényhozókkal szemben, ha azt állítanám hogy valameny- nyi. mélyen hallgat a forgalmi adó javaslatánál. Akadt egy kormánypárti képviselő, aki erről a kérdésről velem a folyosón elbeszélgetett és a forgalmi adó szükségességét azzal próbálta indokolni, hogy az államnak nincs mibői fedezni a költségvetési szükségletet. Megmondtam a képviselő urnáik magam is azt, amit a pártom törvényhozói a képviselőházban. is megállapítottak röviden: tessék békepolitikát csinálni; tessék keresztülvinni a katonaság létszámapasztását, a tényleges szolgálati idő megrövidítését; tessék a fegyvergyakorlatokra évenként négy korosztály helyett csak egyet behivni s tessék meg- / elégedni azokkal a municiókészletekekl, amelyek most megvannak s akkor máris olyan megtakarítás érhető el, hogy a forgalmi adó jövedelmét az állampénztár nélkülözni tudná. Agrárpárti képviselőtársam erre azt válaszolta, hogy a hadsereg kérdése az más dolog, az nem tartozik a forgalmi adó kérdéséhez és hogy a hadsereg létszámapasztása növelné a munkanélküliek számát s a municiógyárak korlátozása esetén a gyáraknak nem volna munkájuk. Addig nyújtózkodj ameddig a takaród ér Ez az okoskodás nagyon erőszakolt és emlékezteti az olyan eladósodott ember helyzetére, aki adósságait újabb kö’osönökkel fedezi; az ilyen eljárás rendesen a teljes csődhöz vezet, vagy ha az eladósodott ember nem tudja nézni a romlását, I úgy egv revolvergolyóval véget vet nyomoruságá-1 | nak. Az állami pénzügyek teljeg csődjéhez vezet az az állami pénzügyi politika, amely a válságos, ne- i héz időkben a tisztára fényűzést jelentő fölösleges hadseregre milliárdokat költ akkor, ami* j kor a lakosság kilencvenkilenc százaléka a mindennapi elsőrendű szükségleteket, rendes táp* I lálkozást, ruházkodást — az emberhez méltó lakást nélkülözi s ezeknek a gondjával (küzd. j ..Addig nyújtózkodjál, ameddig a takaród ér!" j ■ tartja a régi jó közmondás, melynek jótanácsát, í sajnos, nem akarja ma megfogadni sem a magános, j sem az állam. Igen sok ember életében látjuk, hogy a család úgy él, hogy a családfő nem képes előteremteni a fényűző élethez szükséges anyagi eszközöket, ami természetesen az eladósodáshoz vezet. Ezt a hibát az államháztartásnak nem szabad j elkövetnie. Ha nem telik, hadseregre, tessék! annak létszámát leapasztani s akkor forgalmi adóval nem kell megnyomorítani még a legnyo- j morultabb sorsban élő polgárokat is. A réjl idókbsn is vslfafe gazdasági válságok Az az álb’tás, hogy a hadsereg szélnek eresztése következtében a munkanélküliség emelkedne, egyenesen nevetséges. Tessék megnézni a leszerelt Német.- és Magyarországot: ha nem is állít-1 juk azt, hogy eme szomszédainknak nincsen műn-1 ka nélkül is égi prbolémájuk, azonban letagad hálátlan. az, hogy ás nem olyan súlyos, mint itt, ahol a fiatalságot katonáséival ..foglalkoztatják". De különben is az államnak módjában áll munkaalkalmakat teremteni: ; tessék á fiatalságot a hasznot nem hajtó Itató- ' násdi helyett utak, vasutak épitésére folyók sza- j - hályozására és mocsarak lecsapódására befogni I. s nyomban oly virágzásnak indul a mezőgazdaság, az ipar és kereskedelem, hogy jobbat sen- j ! ki sem kívánhat. A. cseh nemzet atyja. IV. Károly király is meg- j mutatta már azt, hogy mit kell termi válságos! időkben. Nézzenek csak fel a Petimre, ott áll ma : is az „éhség fal", — akkor is nagy nyomorúság volt; Károly király azonban nem a hadseregeit gyarapította, hanem közmunkát adott az éhező népnek. Ezt kell ma is megcselekedni A kormány csak 1 servek cslnálását tervezi ; A miniszterelnök ur a kormánybemutató beszédében megígérte ugyan, hogy a kormány egy nagy beruházási programot fog összeállítani, ebben az ígéretben sem lehet azonban bízni, mert hiszen 8—9 év előtt szintén elkészült már egy nagy vas- j útépítési program, végre is hajtották, de csak f a történelmi országokban. ^ Nekünk sziovenezkóiaknak, csak Ígéret és ragyogó 1 terv jut, de i mi az Ígéretekből és rózsás tervekből nem élünk . meg, hanem sürgős tetteket várnak és követelünk. A múlt napokban is előadódott egv esemény, amely azt igazolja, hogy a kormánynak Szloven- szkőval kapcsolatban csak szép tervei vannak, a komoly munkára azonban nehezen kerül sor. A ruszinszkői Fekete-mocsár lecsap olását gondolom. Az állam évekkel ezelőtt megcsinálta az ugyneve- \ zett meliorációs alapot, amelyből a történelmi or- c szagok városaiban és falvaiban vízvezetékeket 1 létesített, amelyből azonban Szlovenszkónak és c Rusziuszkónaik egyáltalán semmi sem jutott. Ma, : amikor a történelmi -országokban már nincsen 1 végzendő lalajjavitáei munka, az alap azonban r megvan, J ahelyett, hogy annak a bizonyos Fekete-mocsár- { nak a lecsapolását megkezdenék, előadásokat x tartanak róla Prágában, mozgófényképes bemu- j. tatókat rendeznek a Feketc-mocsárbeli szár- c Csákról és rókákról s csak egyet nem tesznek meg: nem állítanak munkásokat a helyszínre j kapával-ásóval s nem kezdik meg a csatorna L építését. Pedig ha a ruszinszkői mocsarakat lecsapolnák, fi Szlovenszkó és Ruszinszkő foly óit szabályoznák, s ármenlesitő társulatokat segélyeznék, a belvizeket v levezetnék úgy Csallóközben, mint máshol, amel- 1 let munkaalkalmat találna minden épkézláb em- 1 bér s nem kellene azzal a gonddal törődni, hogy a c fiatalság munka nélkül lesz a ezért kell katonának r vinni. De az eredményben is óriási különbségek e vannak. ® A hadsereg súlyos milliókat lövöldöz el a mán- V dcn évben megtartott hadgyakorlatokon és a r gazdasági munkásokat éppen aratás és csépién a idején bevonultatja, migha ez a pénz és munka- a kacrő az éppen említett közmunkára volna beállítva, 2—3 éven belül annyi uj termőföldet lehetne szerezni, hogy a köztársaság lakosságának busával való önellátása i* meg volna oldva. művészek ágya sohasem volt rózsával megvetve, a művész, a kultúra egyik oszlopa, rendesen csak a halála után részesül elismerésben, mig életében gok nélkülözés az osztályrésze. A csehszlovák fényüzési adó még a kultúra eme munkásait is megnyomorítja azzal, hogy megnehezíti műalkotásaik értékesítését, mert azokra is fényüzési adót állapit meg- Ez az intézkedés a csehszlovák kultúra szégyenére szolgál. A sportot, a testnevelést, a kormány úgy támogatja, hogy még a futbaílabdát is fényűzésnek jelenti ki. De fényűzés itten a legközönségesebb útitáska is és a kormány intencióinak bizonyára az felelne meg, hogy az utasok zsebkendőbe kössék úti szükségleteiket. Fényűzés már az, ha az uj házaspár a konyhája számára 300 koronái drágább berendezést tcsz, ami igazán már nevetség számla megy. i De a legcsodálatosabb s a csehszlovákiai nemzete* j két a külföld előtt is ígep különös színbe helyező | intézkedés az, amely kimondja, hogy ' í a ruha és a hajkefe s mindenfajta horotTál- J kozási kellék: fényűzés. | Vagyis a ruhánkat nem szabad tisztítanunk, a ! bajunkat nem szabad rendbe hoznunk, mart kű- ! lömben pazarlók, fényűzők vagyunk s csak akkor j takarékoskodunk, ha szakaiunkat az ősember | módjára hagyjuk megnőni. Miután a ma érvénye^ és most megbosszabiían- i dó fényüzési adóról szóló törvén' tóba tővé. teszi azt, hogy az éppen említeti elsőrendű kczszí'kség- I Jeti cikkek fényűzésnek minősít essenek, ezért a j javaslat ellen vagyok kénjűebc állást foglalni. A köztiszgvissiiTft munkáját kétszeresen fizeti ez stiöalsay A közigazgatási eljárási illetékekről szóló tőr-. I vény szintén egv csodabogár. A közhivatalokat | eddig is az adókból tartották fenn s az állami hi-. I vatalnokok fizetését is a közterhekből fedezték. I Mcst az állami hivatalnok minden tollvonását még | külön is meg kell fizetni. Az ember nem tudja 1 megérteni, hogy az adókból egvszér már fizetéssel ellátott tisztviselő munkáját miért kell mégegysier megfizetni i Álláspontunkat rövidén összefoglalva követelé- seinket a napi renden levő javaslatok kapcsán a ! k.öv.A!közökben foglalhatom össze: A forga'mi adó teljesen megszüli'élendő: ha Hunfció helyett gazdasági gépgyártás kell Ami végül azt a gondot illeti, hogy mi történjék a nagy muníció gyárakkal, arra nézve útmutatást szintén a német és magyarországi volt mti- nici ógyárak sorsában látunk. Tank, ágyú, gépfegyver és muníció helyett tessék mezőgazdasági gépeket, traktorokat gyártani s ezzel ismét önmagától oldódik meg egy nagy kérdés: a gazda nem fog panaszkodni amiatt, i hogy búzájáért alacsony árat kap, ha ö is olcsón veheti meg az ekét, boronát, kaszát s ruházatát. A taksréfeosság elvének élapostolai A csehszlovák politika vezető egyéniségei e a : közgazdasági élet felelős tényezői mindig egy és j ugaynazon a helyen maradnak s mintha meg volnának babonázva, nem tudnak kimozdulni a bűvös | körből. Az egyik oldalon prédikálják a takarékos* ! kodást, a nagy adók véres behajtásával nem takarékoskodásra, hanem már nélkülözésre kényszerítik a lakosságot, emellett a másik oldalon a takarékoskodás eme álapostolai — mint már mondottam — az államháztartásban a takarékosság elvét félre* rugva olyan fényűző életre állítják be az állami gazdálkodást, amelyet nálunk sokkal gazdagabb nemzetek sem engedhetnek meg maguknak. A kisipar raeRtassieiíidö a forgalmi adó alól A kormány farizeus politikája az üvegnél is átlátszóbb a kisiparosokkal szemben is. A mező- gazdaság válsága mellett valóban a kisiparos társadalom válsága talán a legsúlyosabb. Az újságokban olvashattuk is, hogy a kereskedelemügyi minisztérium bizonyos akciókat készít elő a kisiparosok helyzetének a javítására, ellenben most. amikor itt volna az alkalom a komoly segítségre, megint nem történik semmi- Állami szubvenció helyett mindennél többet jelentene egy oly intézkedés, amely pl. az egy, vagy két munkással dolgozó kisiparos termékeit mentesítené a forgalmi adótól. Ezáltal, ha nem i* volna megteremtve a kisiparosnak a versenyképessége a gyáriparral szemben, mégis annyira előnyösebb helyzetbe kerülne, hogy nem szorulna csupán javítási munkálatokra, ahogyan az most. van. hanem megindulna tényleg a komoly kisipari termelés. A fényűzés! adó alá esó tárgyak jegyzékét módosítani fceil Külön említést érdemel a fényüzési adó. Előre kijelentem, hogy a fényüzési adónak elvi ellensége nem vagyok. Akinek telik arra, hogy drága ékszereket vásároljon, hogy különleges külföldön készített italokat és ételeket fogyasszon, az bizonyára könnyen viseli el a fényüzési adó terhét. De ha a kormányrendelettel összeállított s a fényüzési adó alá eső tárgyak jegyzékét, átolvassuk, rájövünk arra, hogy itt nálunk talán már csak a friss levegő élvezése, a kenyér és viz fogyasztása nem fényűzés de ha a kenyérhez egy' darab sajtót, vagy egy darab száraz kolbászt veszünk, n,z már fényűzés. Az említett jegyzék szerint ugyanis fényűzés számba megy az úgynevezett finom ‘sütemény, mindennemű sajt, a cukrászsütemény és osokolá- dégyártmányok fogyasztása. A munkásnak, a kis- hivatalnoknak, a nyugdíjasnak manapság nem igen jut pénz fényüzési cikkekre b nem kell külön magyaráznom, hogy a magyar szalámi — utánzatnak nevezett száraz kolbász, vagy 10 dkg. sajt elfogyasztása sohasem volt fényűzés, a csehszlovák törvény szerint azonban ezek a cikkek luxusnak vannak minősítve. Vagy mit mondjunk a ruházkodásról. A vékony gyapjúszövet, a 100 koronái drágább kalap szintén fényűzés a rendelet szerint, pedig, ha valaki ilyen kalapot vesz manapság, javarészt azért teszi, hogy azután kót-három évig ne is nézzen a kalapos felé. Teljesen lehetetlen állapot, hogy a fényüzési adó alá tartózik az olyan belföldi fából készült szobabútor, amely tiz százalékban idegen fával van kirakva. Eszerint a pénzügyminiszter ur azt kívánja, hogy lakásunkat ócska ládákkal és gya- lulatlan fapadokkal tegyük ..otthonossá", mert csak ez volna takarékosság és nem fényűzés; és nem törődik senki azzal, hogy a fényüzési adó egyszerűen agyonütötte a műbútorasztalos ipart, mert hiszen a csinos, rendes bútornak nincs keletje, mert azért fényüzési adót kell fizetni. De a rámáé falióra is fényűzés a rendelet szerint e aki a csehszlovák takarékosság elve szerint akar élpi, az homokórát, vagy napórát készít magának. A kultúra, a testnevelés is fényűzés Köztudomású dolog, hogy ** igazi, nagy festőéi már végleg nem lehetséges, úgy a kisgazdaságok és a kisipari üzemek a forgalmi adó alól feltétlenül menteőiiendők. A fényüzési adó fenntartható ngyan- a fényüzési adó alá eső tárgyak jegyzékének összeállítását azonban nem lehet a pénzügyminiszter urra bízni, banc i azt magában a törvényben kell elkészíteni. A közigazgatási eljárási illetékekről szóló törvény feltétlenül hatályon kívül helyezendő- Miután semmi garanciát nem 1 ‘ ‘ok arra nézve, hogy a kormány pénzügyi és gazdasági poUtikjsfa^ az általam éppen fentebb vázolt helyes útra t^-, jen, mind a két adótörvény javaslata ellen fogok* Szavazni. Olaszországban pénzügyi szindikátus ajakul a selyempiac árszabályozására. Rómából jelentik: Mussolini elnökletével értekezlet volt a selyempiac helyzetének megvizsgáláséra a szövőiparra való közvetlen kihatásáljaik és az ország gazdasági életére való távolabbi kihatásának megállapítása végett. Aa értekezlet eredményeképpen a kormány felügyelete alatt a legrövidebb időn belül pénzügyi szindikátus alakul azzal a céllal, hogy az árak mostani hullámzásának kor látó zására és általában,. hogy a selyempiacon árszabályozó szerepet töltsön be. A németek pénzintézeti központja, — magyar mintára. Budapestről jelentik. Csütörtökön is. hét újabb bankbukás nyugtalanította a német pénzvilágot. A német bankházak és pénzintézeti fizetésképtelenségek száma erősen közeledik száz felé, ami most már komoly gondol okoz. a birodalmi kormánynak és a németországi barikköröknek. Illetékes hely ről bekérték a magyar Pénzintézeti Központ szervezetének pontos, ismertetését és az intézmény felállítására vonatkozó törvényt. Hír szerint az a terv, hogy magyar mintára és a magyar tapasztalatok alapján fogják megszervezni a német Pénzintézeti Központot. — Ausztriában tudvalevőleg a kerete már megvan a Pénzintézeti Központnak, de a szervezet kiépítésére ott még nem került a. sor. Nem fizetnek osztalékot a, mü selyp ragyának. Külföldi híradás szerint Belgium legnagyobb nvü se Ivem gyára, a Tubize 1929-re néni fizet osztalékot. A másik világhírű ily vállalni, a Snia Viseosa sem fizet dividendát. A Bank of England aranyállománya 110 millió iont. A Bank of England elmúlt napokban ismét nagymennyiségű aranyat vásárok. A legutóbbi hetikimutatás óta körülbelül d millió font értékű szaporulattal, közel 1-40 millió fontot reprezentál a bank aranyáilománya. Növekszik a munkanélküliség Ausztriában, és Németországiban. Becsben a támogatásban részesített munkanélküliek szám i devo nt' első felében 5872 fővel növekedett. A munka - nélküliek száma ezzel elérte a 70.000 főt és az egy évvel ezelőtti állapothoz mérten fUM-T főnyi a növekedés. Ausztria területén a munkanélküliek számának növekedését, az utolsó két hétben 15.000 főre becsülik. Németországban viszont az elmúlt héten, tehát egy hét alatt, mintegy százezer fővel *titt a segélyben részesített munkáltán ok száma, akik ma egy és egynegyed milliónyian van nak.
