Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-22 / 292. (2217.) szám
űtfTOiH-^vJvovy^reKwi® Kxraramftt'mrau 1929 december SS, vasárnap. iWii 4J t& ဠUJ fii V Üí IL írja: MÁRA!SÁNDOR FOTOMONTÁZS, <929 (Dttnnyomii t&oc] Egy ember megy a Deák Ferene-táreai, barna felöltőben s arra gondol, hogy egy kis üveg milliméterrel arrébb, már egészen más. S talán ott kezdődik igazán a világ, ami láthatatlan üvegszemed számára. A film körül találták fel a fotomcmtáast, most már felkapták politikai szónokok és irodalmárok. Az eljárás, látszatra, nagyon egyszerű politikában és irodalomban is, ezért dilettáns óiknak melegen ajánlom. Ismétlem, csak látszatra. Ha valaki komolyan csinálja, nagy feladat s rendkívül nehéz a megoldása, mint általában, sajnos, mindennek, amit komolyan csinál valaki. „Komoly" alatt azt értem, hogy az elején kezdi és a végén végzi s nem hagyja ki azt, ami közben van. A foniomontőr azt mondja, ha irő történetesen, hogy pardon, ez lehet szabály a természetben, de nem szabály a művészetben. Hol áll megírva, Mózes melyik könyvében, hogy a művésznek müvét elején kell kezdeni s a végén befejezni? Hol az a paragrafus? Ha úgy tetszik, kezdhetjük a közepén s végezhetjük az elején. Vagy. egyszerre keresztüMvasul, az egészet: ba igy is az egészet tudja adni! . . . Ez éppen a nehéz az eljárásban az egészet adni. a belső konstrukció látható vonala nélkül. Itt nehéz csalni a fotomontázzsal. ügy ragasztani össze a képeket, hogy az egész szervesen hasson. Ezt a részét a munkának már nem ajánlom dilettánsok számára. Csirizszaga van különben az egésznek. A suszter vigyázzon, hogy müvének ne legyen áruló csirizszaga. A nyájas olvasó talán nem is tudja, hányszor és hányféle formában találkozik napjainkban az uj technikával, a fotomontázzsal. A nyájas szerző is öntudatlanul nyúl néha hozzá, mert nagyon kényelmes. A nyájas kritikus pedig füleljen, mert a benyomás gyakran Jákobé, de a csiriz, ami összetartja az egészet, még gyakrabban Ézsaué. A fotomontáz;-' ” iTn' szabad' összetéveszteni a szürrealizmus e • -\i i f randa társas játékkal, mely a papíron derüre-bórura összeragaszt mindent, ami eszébe jut. A fotomontázs a valósággal dolgozik, azért veszedelmes. A valóságból csak azt választja össze, amire szüksége van. Ha felületesen nézzük, azt hisszük, ez a valóság. Ha alaposan megnézzük, látjuk, hogy csak az összeválogatott valóság. Nagy lehetőségei vannak a fotomontázsnak minden téren. Életmódokat lehet kidolgozói ezzel a technikával, továbbá színdarabokat és regényeket, az ember mgspórolja az indokolásra szükséges időt, egyszerűen demonstrál. Több, mint jelszó. A kor legjellemzőbb eljárása. Energikus, praktikus, olcsó, magamnak se kerül többe. Dilletánsok, fürgén az uj csapásra. Szabad megint egy időre a pálya. konyakot vegyen-e vagy egy uj csövet a rádiójába. Felül, jobbra, a pápa a Vatikán kis trőnter- mében fogadja az olasz királyt és a királynét. A király csizmában van, katonaruháhan. Középen, oválisán, S. A. R. le Prince Heritier dTtalie, week-enden, civilben, kalap nélkül, egy kerítésen ül, jobbján Mrs. Davies New- yorkból. Karácsonyi számunk ára 15 frank, előjegyzés minden újságárusnál, előkelő olvasókör. Don Papos és Alfréd Döblin az esztendő uj technikájával megírják regényeiket. Mind a kettő jó. A fotomontázs titka az, hogy a szerző látszólag egymáshoz nem tartozó elemeket kivág a képből vagy az életből s mindent keresztül- fcasul egymás mellé és fölé ragaszt Az összbenyomás aztán kiadja a cselekményt sokkal kom prímái tabban, mintha konzekvens és hosszadalmas konstrukcióval épül fel a mü. így oldalra például tiz-tizenöt eseményt lehet csoportosítani, keresztbe ragasztani az egészen egy reflektor vagy agy világitó torony fénysávját s alárni 1929 vagy Béke és Áldás mindenki gondolhat, amit akar. Azok az uj, 6X9-es költők, akik apparátussal fotográfáinak össze verseket, románcot és balladái, néha meglepőét produkálnak ezzel a technikával. Fejíbevágja a nézőt, mint az amerikai filmeken a gummibottal fej,becsapott ember, úgy ingadoz fejünk és mellünkre csuklik. Színház, mozi, irodalom, újságírás lázasan dolgoznak az uj technikával, a lehetőségek végtelenek. Mindjárt megmondom, hogyan lehet vele csalni,? Mert lehet. Egy kitűnő német újságíró összeragasztott például ezzel a technikával képekből és szövegből egy kitűnő könyvet, melynek cime: „Deutschland, Deutschland über alles." Félelmetes könyv, csak éppen nem igaz. Hiába, mondjuk: a foto nem csal, a fotóval nem lehet vitatkozni. A foto is csal. Azért csal, mert a rohanó és végtelen világnak csak egy 6X9-es pillanatát örökíti meg. De ami a lemezen kívül van, jobbra és balra, az is világ s ami a levegőben van és viz alatt, az is világ s minden egybetartozik, minden ugyanabból a sejtből való, egymásból és egymáshoz át kimutatható és magyarázható. Ha lefotog- rafálok egy ronda embert s aláirom „I/hom- me“ vagy „Mensoh", vagy „így nézünk ki", az nagyon szuggesztiv, de még nem az „Ember". Az még csak egy ronda ember. Vannak gyönyörűek is.A foto mellbevág s azt mondja: ez a valóság. Első pillanatra úgy teszik, vitathatatlanul igaza van. De ha elfordítod a képtől a fejed, látod, hogy ördögöt van igaza, jobbra és balra egészen más valóságok vannak, millió s egyik sem hasonlít a másikra. Aki szóban vagy írásban valótlanságokat rasszindulatuan csoportosít, az hazudik és rágalmaz. Aki képekben valóságokat rosszindulatúan csoportosít az is hazudik és rágalmaz. A részlet valósága, ha szintétikus értelmet adok neki, hiába valóság, , egyben hazugság is. Veszedelmes technika ez, képekkel. A világ nem csak olyan, ahogy hideg üvegsze- mekkel látod, kedves Camera. A világ, egy Az én esetem Hamussennet Irtai NEUBAUER PÁL Azaz, hogy nem is volt eset. Legalább is akkor nem, amikor történt. Viszont éppen ez teszi esetté, tipikusan ' Hanussen-esetté, amely révén önkéntes tanúnak keltett volna jelentkeznem a Hauussen-perben. Most úgy áll ez a per, hogy Hanussen a tárgyalóteremben be akarta mutatni telepatikus képességeit és szuggesztiv erejét, hogy ártatlanságát bebizonyítsa. Ügyész és védő nem tudtak megegyezni és ezért a bíróság a pert hat hétre elhalasztotta. Arra való tekintettel, hogy Hanussen ezúttal nem került abba a helyzetbe, hogy megmutassa telepatikus bűvészet© valódi csodáit, én elmondom a vele történt esetemet, amely, habár kis mértékben, de hozzá fog járulni egy nagyon bonyolult lelki történés tisztázásához. Egy éve lesz, hogy egy szerkesztőségbe léptem, melynek tagjai kivétel nélkül rendkívül szkeptikus, okos, sőt cinikus emberek. Amikor az előcsarnokba léptem, ahonnan jobbról és balról ajtók vezetnek a szerkeszt tőségi szobákba, egy embert köralakban álltak körül, az ajtók tárva-nyitva, senki sem dolgozott, mindenki ennek az embernek a szavára figyelt. A beszélőt nem láthattam, de már az első hangok fonétikája nagy hatással volt rám. Kényszernek engedve én is a szerkesztők közé vegyültem és hallgatni kezdtem a kör középpontjában álló ember előadását Ez az ember Erik Jan Hanussen telepata volt. A segédszerkesztő meglátott, intett Hanus- sennek, aki abbahagyta az előadást, bemutatkozott és arra kért, menjek vele egy kávéháziba, fontos mondanivalója van. A segédszerkesztő lázban égő szemmel megmagyarázta, hogy Hanussennek van egy szenzációs regényötlete, olyan regény, amellyel milliókat lehet keresni. Ezt a regényt Hanussen, aki nem tud írni, vázlatban el fogja nekem mondani és én megírom, ő, a segéd- szerkesztő ezennel máris megvásárolta lapja számára. Ha ezt a segédszerkesztőt nem ismertem volna hideg, józan, pénzkeresésre beállított, í cinikus embernek, nem mentem volna Ha- I nussennel a kávéházba. De látván, hogy va- | lósággal lázban ég, kiváncsi lettem és mag | akartam tudni, milyen lehet ez a szenzációs regénytéma. Elmentem a telepatával a kávéháziba, ahol egy emeleti félreeső helyen ültünk asztalhoz. Itt kezdődik az én esetem Hanussennel. Hanussen beszélni kezdett, belekezdett a regénytémába, amivel az imént az egész szerkesztőséget hipnotizálta. Az én esetemet azzal a megállapítással kell kezdenem, hogy nem találkoztam még Hanus.senhez hasonló szuggesztiv erővel. Újságíró létemre kezdettől fogva úgy voltam beállítva, hogy nem engedem magam megtéveszteni és csak a mondatok tartalmára fogok figyelni. Regénytémából mindenki hordoz magánál féltucatot és csak ha megírásra kerül a sor, kitűnik, hogy nem is téma. Mert minden téma ugyan, de ainií annak kiáltanak ki, biztosan nem az Hanussen első mondata megfogott: hihetetlen „téma" volt, eddig fel nem derített atmoszférából kiemelve, valóságos zseniális koncepció. A mondatok logikai és vizuális szempontból egyaránt zárt sorokban ömlöttek .szájából és még csak azt sem mondhatnám, hogy szuggesztiv pillantáshoz vagy gesztushoz folyamodott volna, abból a célból, hogy jobban megértesse magát, vagy megnyerjen az ügynek. Nyugodtan beszélt, hagyta, hogy félbeszakítsam és magyarázott. Pillanatra sem jött zavarba. Ereztem, hogy a nagyszabású regény képe elejétől végig legaprólékosabb gonddal átgondolva készen áll előtte. Minél tovább beszélt, annál meggyőzőbb volt. A részletek bősége harmonikusan illeszkedett bele az egész koncepció struktúrájába és ha valahol ür mutatkozott, ő bravúros rögtönzéssel betöltötte Fantasztikus regényalakok és képek, helyzeek és történések vonultak fel és az öletek merészsége magával ragadott. Két óra hosszat hallgattam Hanussent és ki vámárához képest nem jegveztem, mert, mint mondotta, ő ezt sokkal jobban és határozottabb formában most mindjárt gépbe fogja diktálni. Visszamentünk a szerkesztőségbe és Hanussen egy leánynak tényleg gépbemondia az imént hallott regényt. Minden képet- minden helyzetet, sőt minden nüanszoL pontosan megismételt és tizenöt oldalt diktált tele. Mikor az utolsó mondat elhangzott, meg voltam róla győződve, hogy a segédszerkesztőnek igaza volt: szenzációs téma, amellyel milliókat lehet keresni... Két hétig pihentettem a fiókomban a Ha- missen-kéziratot. Egy este elővettem, hogy megkezdjem a kidolgozást. Háromszor is elolvastam: kongott az ürességtől, az ötlettelenségektől, a legnaivabb naivitásoktól! Nem volt téma, ötlet sem volt: nagy, szürke semmi. Elmondtam a dolgot a segédszerkesztőnek, aki nagyot nevetett: — Hát persze, hogy semmi! Egy fillért sem adok érte! Na! De amikor elmondta, arannyal mértem volna fel! Persze: elmondta, de nem irta meg. A semmit nem lehet megírni, de szuggérálni igen.' Ez volt az én esetem Hanussennel. És most már kérdem: csalás volt ez a regény- téma, —- hipnózis? Nem nagyobb és nem kisebb, mint minden, ami* velünk történik. És azt hiszem, minden hipnózis és szuggeszció. És ha csalásnak nevezzük, vájjon kit .Ítélünk el miatta?... ElsS szlovák ékszer-, arany-és ezBstnsár FROSTIG TESVWÉSSEK, Bratlslava, Eladási hely: Mihály ucca 6 sz. tel. 1602 Gyár; Ferenciek tere 1 sz. tel. 57. Karácsonyi és újévi ajándékok! Legnagyobb választék ékszer és órákban, valamint arany és ezüstáruban, rendkívül jutányos áron. A VÉGSŐ SZÓ Még ki nem mondtam én a végső szót: Még adhat az Élőt valami jót. Még varrhat telkemre uj hímet is. S adhat a költőnek uj rímet is. Sokat én nem kívánok. Igazán. Csak tűnődöm az Élet vigaszán. Az Élet egymaga is annyi seb. Báliatunk attól úgyse lesz kisebb. Hogy mért olyan ő, nem is sejtitek. Az Élet napja, éje mért rideg? Még mindig nem tudjátok, mért van az? Az Élet száján mért sir száz panasz? Mért hervadott el minden csókja már? És mért fagyott meg minden bókja már? .. Mert ott járt az Élet, hol te meg én. Mert ő is háborúba volt. Szegény. Az Élet nem beszél, hát irok én, Az Élet nem jajgat, hát sírok én: Fiatal volt, mint én s a viadal Vége kudarc volt és nem diadal. S a bánat tankja rajtunk úgy tapos, E szörnyű vendég már mindennapos? Be jó lesz egyszer, magához ha tér És uj viharral zúg a régi vér. Ha arcunkról a ránc feledni jár És lelkűnkbe ver gyökeret a nyár. Öröm nő ősszel, télen úri bál, Fogam lesz nyakán s cirógatja sál: Még adhat az Élet valami jót. — Ezért vem. mondtam ki a végső sqőtl r dobosi Eret líidisiisíraÉlil I nem a fertőző be- tegségek légiója, mert ezeket már leküzdötték, hanem I szívbajok, cukorbaj és a koszvény. E betegségek gyógyi- | tás-ira Podébrady | fürdő specializálódott. | Inhalatórium f Podébrady egész éven át üzemben | van. Kérjen magyar prospektust! f His Masters Voice gramophonszalon, Philips, Zenith és Telefunken rádiókészülékek bizományi íerakata Neuwlrth Károly, Kassa, Malom u.l.l.em. Telefon 156. Telefon 156.
