Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-03 / 275. (2200.) szám

IW9 december 8, kedd. Losonc város közönsége bizilüatianságának újabb megnyilatkozása Beiánsky városbiróval szemben A város szombati Izgalmas közgyűlésén Gíller János bizalmatlansági indítványt terjesz­tett elő — A polgári pártok feljelentést tesznek a kötefessigmulasztő sztaroszta ellen gok is meghajoltak, az egy Sacher Aladár dr. kivételével. Majd újból Schwamberger állami főjegyző szólalt fel Beiánsky védelmére és kijelen­tette, hogy ő mint szlovák ember másképp látja a dolgokat s különben is a biróság nem hozott Belánskyra marasztaló Ítéletet. Beiánsky nevében bejelenti, hogy nem fog résztvenni a közgyűléseken, mivel a köz­gyűlés nem adott elégtételt neki akkor, amidőn az egyik városatya őt igen snlyosan megsértette. Az állami fője^vző ezen bejelentése még ola­jat öntött a tűzre. Elemi erővel tört ki a fel­háborodás a város egész közvéleményével szembehelyezkedő sztaroszta ellen. Tarján Ödön azt válaszolja az állami jegy­zőnek, hogy meggyőződése szerint Losonc minden polgáráról fölteszi, hogy van erkölcsi érzéke, hogy Beiánsky eljárását helyesen ítél­je meg. Nincs különbség magyar és szlovák morál között. Ha tehát Schwamberger álláspontját tenné Losonc város képviselőtestülete magáévá, az­zal azt bizonyítaná, hogy Beiánsky eljárásá­nak nincsenek morális következményei, csak azért, mert denunciálásával mentesült az igazságszolgáltatás megtorlása elől, amikor- bűntársa tizenötévi fegyházat kapott Oppenheimer Ferenc dr. indítványt telt, j hogy szólítsák fel Belánskyt, hogy 15 nap le- j forgása alatt jelenjen meg a város tanácsa és közgyűlése előtt s csak azután tegyenek további lépéseket. Sacher Géza dr. azt indítványozta, hogy in­dítsanak fegyelmit Beiánsky ellen. Végül a polgári párti városatyák elhatároz­ták, hogy a köíelességteljesitéséí megtagadó Beián­sky Károly sztaroszta- ellen feljelentést tesz­nek a kerületi hivatalnál s kérik a havi Semmi haladás PALABA nélkül! Védi az Őn szemét és növeli az Ön biztonságát. 2000 koronás fizetésének a beszüntetését A rendkívül izgalmas lefolyású közgyű­lésnek ezután alig maradt ideje, hogy a tárgy- sorozaton szereplő ügyeket letárgyalja s az ügyek nagyrészének az elintézését ismét egy uj közgyűlés napirendjére tűzték ki. Á düsseldorfi rendőrség . maga elé képzeli m Fantomotf akinek nem tud nyomára — A rém nem lakik Düsseldorfban — A Fantom londoni elődje — Losonc, december 2. (Saját tudósítónktól.) A losonci városi kép­viselőtestületi közgyűlések már évek óta a munkaképtelenség, a szenvedélyes kilengések és a feltörő elégületlenség sorvasztó jeleit mutatják. A városi adminisztráció körül sú­lyos mulasztásokra, visszaélésekre jött rá a város közönsége s a közvéleményben forron­f ő felháborodás tör utat magának a városi özgyüléseken. Különösen a városi háztartás körül észlelt bajok szítják az izgalmakat. Legutóbb a város elöljárósága arra a ballépésre szánta el ma­gát, hogy a város számadásait négy-öt évre visszamenőleg felülvizsgáltatja. Ezzel a mun­kával a kerületi hivatal főszámvevőjét és egy számvevőségi alkalmazottját bízták meg s részükre 10.000 korona honoráriumot fizette­tett ki. Amint ez köztudomásúvá vált, még fokozot­tabb erővel lángolt fel a felháborodás, mert a város elöljárósága a számadások ellenőr­zésére hivatott felügyeleti tisztviselőket fi­zette meg busásan, akik hivatalos óráik alatt teljesítették magán­munkaként azt a munkát, amit hivatalból kel­lett volna teljesiteniök. A városi háztartásnak, 9 városi üzemek kezelésének megvizsgálására nemrégiben külön bizottságot kellett alakítani, amely heteken át foglalkozott a nehéz feladat telje­sítésével s megállapította, hogy a városi üzemek ke­zelésénél lelkiismeretlen pénzpocsékolás és minden szakértelem nélküli adminiszt­rálás folyik. A fejtetőre állított városi adminisztráció hi­báiért természetesen mindenki a város veze­tőségét okolja. Elsősorban Beiánsky Károly sztaroszta ellen hangzanak fel vádak, aki hosszú hónapok, sőt évek óta csak ,ugy tessék- lássék foglalkozik a város ügyeivel s éven­ként alig egyszer-kétszer vesz részt a tanács­üléseken, vagy a közgyüféseken. Az általános elégüietlenségnek ilyen at­moszférájában ült össze november 30-án a városi képviselőtestület. A közgyűlés elején, tekintettel arra, hogy a városi számvevői ál­lás is napirendre volt tűzve, Csicsmanec* Iván kerületi főnök elnökölt. A közgyűlés a szám­vevői állás betöltését, tekintettel arra, hogy a pályázók képesítését nem találta megfele­lőnek, a választást a jövő évi áprilisi közgyű­lés napirendjére tűzte. Ezen határozat kimon­dása után a kerületi főnök eltávozott a köz­gyűlésről. Vele együtt távozott el Beiánsky sztaroszta is. A közgyűlés 'vezetését Danek második alsztaroszta vette át. Napirend előtt Giller János dr. hivatkozva arra a köztudomású tényre, hogy Beiánsky sztaroszta hosszú hónapok óta a tanácsülések és a közgyűlések munkájában nem vesz részt s hogy kötelességmulasztásai miatt általános a felháborodás városszerte, indítványozza, hogy a város képviselőtestü­lete fejezze ki Beiánsky sztarosztával szem­ben bizalmatlanságát. Még jóformán be sem fejezhette Giller János dr. bizalmatlansági indítványát, amidőn fel­szólalt Schwamberger József állami főjegyző s bejelentette, hogy vétót emel az indítvány előterjesztése ellen. — Ez politikai ügyi Ez Tuka-per! Ezt nem engedem szóba hozni! — kiáltozta az állami főjegyző, annak dacára, hogy sem Giller Já­nos, sem más egy szóval sem említette Be- lánsky politikai szereplését. Sacher Aladár dr., aki egyedüli barátja Belánskynak az egész képviselőtestületben, szintén az indítvány ellen szólalt fel s azzal érvelt, hogy az indítványtevő nem hozott fel pozitívumokat Azután Tarján Ödön szólalt fel. —- Eleget teszek Sacher Aladár dr. felhí­vásának — úgymond, — s pozitívumokat fo­gok előterjeszteni. Ezt megelőzően azonban felvilágosítja Schwamberger állami főjegyző urat, hogy neki nincs joga egy indítvány megtételét, csupán a kimondott határozatot megvétózni. Majd igy folytatja: — A város képviselőtestület tagjai olvasták az újságokban a Tuka-per tárgyalása alkal­mával, hogy Beiánsky éveken keresztül hivatásszerűen foglalkozott hazaárulással. A Tuka-perben nemcsak mint bűntárs, hanem mint kezde­ményező és denunciáns szerepelt. És ha az a bizonyos 27. §. büntetlenséget is biztosí­tott számára, — Losonc város képviselő­testülete etikai lehetetlenségnek tartja, hogy a város élén a hazaárulásból csak a denunciálás mentő paragrafusa által kime- nekedett egyén álljon. Losonc város pol­gármesteri székében nem ülhet olyan egyén, aki éveken át hazaárulást követ el s ezután denunciálással menekszik a büntetés, alól. Tarján Ödön világos okfejtése előtt az egész képviselő testület, még a cseh és szlovák t*~ Düsseldorf, december 2. Düsseldorf városá­nak nevét a .szenzáció vette szárnyaira. A szenzáció a tömeggyilkos képében rejtőzik. Valaki jár-kel, él, örül és szenved a gyönyö­rűen ^fejlődő városban, aki szórakozásképpen embert öl. Eddig húsz merényletét ismeri a rendőrség. Egy ismeretlen, akitől retteg a nagyváros. Egy rém, aki a szó szoros értelmé­ben uralkodik a város fölött, aki belekerült az iskolák tanrendjébe is, mert a gyermekeket, fájdalom, korán föl kell világosítani — az emberiség rosszaságáról Berlin legkiválóbb kriminaüstáinak vezetésé­vel a rendőrségnek külön osztálya csak vele foglalkozik, az ucca, a kávéház, a családi ott­hon, a szalon csak arra vannak teremtve Düs­seldorfban, hogy a gyilkos nyomait kutassák. Kemény megpróbáltatás a város vezetőire, férfiakra, akik megszokták a legezövevénye- sebb eseteket is gyorsan földeríteni, száznegy­ven rendőrre, akik éjjel-nappal a vakmerő gyilkost keresik és kétszázezer lakosra, akik­nek mindegyike egy detektív leleményességé­vel iparkodik a várost a rettenetes rémtől megszabadítani. Kétségtelen, hogy ez az ember nem düsseldorfi. Egyszerűen megtagadják őt. De hogyan ke­rült be az életvidám városba? A halál az élet egyensúlya Az utolsó esztendők statisztikája csak arról beszél, hogy a nagyvárosok egyre nőnek, sza­porodnak és Európában egyre több lesz a metropolis. Berlin ma tízszer akkora, mint ötven esztendővel ezelőtt volt. Düsseldorf is. Viszont a statisztika azt tanítja, hogy a nagy­városok törzslakossága egyre fogy, mert a születések száma messze a halálesetek mögött marad. Európa metropolisaiban, az őslakossá­got számítva, negyven-ötven százalék a kü­lönbség a halálesetek és az élveszületések kö­zött. A pusztulás javára. S ha a statisztika nem csal, a számok nem hazudnak, akkor a nagy­városok, a csodás metropolisok a halálnak vol­nának szentéivé. Pár évtized és minden metro­polis tülbő volna lakói számára. Ez azonban nem igaz. Az élet ellentmond a statisztikának, a lakosság csaknem mindenfelé szaporodik — amerikai tempóban, de nem azért, mert az újszülöttek száma fölülmúlja a természet csökkenését, hanem mert a nagyvárosok egyre uj vért kapnak a messze vidékről. A bevándor­lók száma állandóan nő, a városok magukhoz vonták a falvak népét, az emberek oda tó­dulnak, ahol talán többet kereshetnek, de ahol bizonyosan ezer az alkalom a mulatóira, a szórakozásra, a költekezésre, meg a szere­lemre. A nagy vidék fölösleges emberanyagá­nak egy részét esztendőnkint rendszerint oda­adja a városok fölfrissitésére. Természetesen nem mindig a javát, nem mindig azokat, akik meg tudnak maradni az erény utjain, hanem nem egyszer a lelkileg gyengéket, akik azután áldozatául esnek az úgynevezett városi élet­nek. Úgy mondják, hogy a düsseldorfi gyilkos ezek sorából került ki ___ Az t is mondják a szakértő rendőri tekinté­lyek, hogy ez az ember nem azért gyilkol, mintha pénzre vágyódnék. Nem is öl kizárólag lelki betegségből, hanem emberi gonoszság és állati brutalitás egye­sülne!? minden tettében. Egy gyilkos lénye sehogy sem lelhet rokon­szenves, egész magatartásából szükségszerűen kisugárzik az a nyugtalanító, bántó, izgató — valami, amely keli, hogy szökésre késztes­sem mindenkit, aki vele érintkezők. És a gyer­mek is ösziönszerüen megérzi, hogy éppen ezzel a bácsival nem szafbad együtt maradnod, hanem sietned kell haza szüléidhez. Mégis egy sereg leányzó járt a gyilkossal, kirándult vele és gyermekek fogták meg a kezét, men­tek vele sétálni a halálba. Hogy lehetséges mindez? Tehát nem valami műveletlen, garázda ember, hanem talán valaki, aki érti a módját, mint lehet embertársaihoz közeledni. aki tud mulattatni, hogy eloszlasson minden aggodalmat, aki meg bírja nevettetni hallga­tóit és nagyszerűen játsza a másik életében az ártatlan ember szerepét. Ma Düsseldorf­ban mindenki gyanús, aki az uccán jár, él, dolgozik, vagy lopja a napot. A legkisebb gyanú is hívőkre talál és néhány szegény bolond mellett már diplo­más emberek is szerepelnek a rendőrség egyre növekedő listájában. Csak az igazi bűnös ismeretlen. Milyen lehet a rém? Berlin egyik rendőri hí ressége megpróbálta képzeletben megfesteni a gyilkost és azt mondta róla, hogy magasnövésü, szőke férfi, aki hajfürtjeivel rons a szépek sorában. Hogy szúró tekintetével ne bántsa a-z embere­ket és ne keltse fel gyanújukat, szemüveget hord és még kevesen voltaik, akik szemeiben olvashattak. A hangja kétségtelenül kemény, de behízelgő tud lenni, rábeszélőképességé­vel gyorsan hidat ver, hia ismeretséget próbál kötni. Nem szemeli ki áldozatait, a véletlen­re biz mindent. Puszta véletlen, hogy eddig neon került kézire, véres tetteinek nincs terv­szerű alapja, kiinduló pontja, sokszor nem is gondol arra, hogy emberéletei pusztítson, de mégis megteszi, ha alkalom kínálkozik ró. Csak egy hibája van, hogy kissé hiú, azért írogatja névtelen leveleit, hogy azután kéjjel élvezze az újságok kommentárjait. De nem oly szorgalmas levélíró, amint azt a közönség képzeli, hatszáz levél közül, aani az utolsó he­tekben a rendőrség kezébe került, csak hár­mat bt a Fantom. A düsseldorfi rém elődje A régi bűnügyek elfakult Írásait böngészve, a düsseldorfi tömeggyiikos vérengzésedhez hasonló számos esetet találunk. Már a múlt évszázadokban is voltak hasonló rejtélyes tö- meggyilkosságok, amelyekről kétségkivül be­bizonyítható, hogy kéjgyilkosságok voltak. A kriminológusok szerint valamennyi nemcsak beteges hajlamú, ha­nem elmebeteg is volt, meri. csak igy magyarázható az a hihetetlen vakmerőség és ravaszság, amellyel a gaztette­ke I: végrehajtottálk. A düsseldorfi esethez leginkább hasonlít „Jack, a cseri'. „Jack the Ripperí'-nek nevezte saját magát 1888 őszén a londoni Trafalgar Square köve­zetén felmetszett hassal, holtan találtak egy nyolcéves kisleányt. Megállapították, hogy kéjgyilkosság áldozata lett. A nyomozás nagy apparátussal indult meg. A kisleány személy- azonosságát sem állapították még meg, ami­kor egy másik forgalmas uccán ugyanolyan körülmények között találtak rá egy kisleány holttestére. Ez egy londoni ügyvéd kisleánya volt. A tettesnek neon akadtak nyomára. Kék­kőt múlva megismétlődött az eset. A hasfe^ metszés valamennyi holttestnél pontosan megegyezett. A vizsgálat során arra jutottak* hogy a kéjgyilkos csak orvos lehet, mert más ilyoa szabályosan és egyezően nem tudta volna a hasfelmetszést végrehajtani. Gyanúba ikerültek az összes londoni orvosak. Hetekig folyt a vizsgálat az anatómiai inté­zetben, de minden erőfeszítés hiábavaló volt Közben kiderült, hogy az első áldozat egy Li­verpool melletti községből való volt. Nem tudták megállapítani, hogy került Londonba és miképpen tudta a tettes a holttestet a leg­forgalmasabb uccán észrevétlenül elhelyezni. Átlag ti-E-üzenkét naponként ismétlődtek a gyilkosságok. Csupa nyolc-tízéves leányka volt az áldozat. A. tettes pedig Jack the Ripper néven kül­dözgette a leveleiket a londoni lapok szerkesz­tőségeihez, amelyekben előre bejelentette a gyilkosságokat, óriási izgalom volt egész Londonban. A szü­lők nem engedték gyermekeiket felügyelet nélkül az uccára. Ennek dacára fél év alatt tizenhét kéjgyilkosság történi. A rendőrség azt sem tudta megállapítani, mi­lyen körülmények között tűntek el az áldo­zatok. Egyetlenegy tanú sem volt, aki a meg­gyilkolt gyermeket látta volna valaki idegen­nel beszélni. Jack the Ripper az 1889. ér tavaszáig mű­ködött. Azután gyszerre elhallgatott. A szerkesztőségek nem kaptak több levelet és a gyilkosságok megszűntek. A tettesnek sohasem akadtak nyomára. Tíz év múlva Rio de Janeiróban jelentkezeti egy ember, aki azt áUitotta, hogy egy Stanley nevű volt londoni orvos, aki Rio de Jancdróba vándorolt ki, halálos ágyán meggyónta neki, hogy 6 vök a Jack the Rip per. ö követte ed a szörnyű gyilkosságokat, bősz- szuból azért, mert kisfiát fiatal leányok meg­rántották és ez vitte korai sírba a gyermekét. Ezért állt bosszút a fiatal leányokon. A hírre a londoni rendőrség embered Rio de Janeíró­ba utaztak. Azt megállapították, hogy Stanley orvos a gyilkosságok idején tényleg praktizált rövid ideig Londonban. Az, hogy fia volt, aki kora gyermekségében sírba szállt, nem bizo­nyult valónak. Az ember, aki előtt az orvos halála közeledtével meggyén fa régi bűnét, továbbra is megmaradt állítása mellett, de semminemű támpontot sem sikerült találni arra, hogy valóban az orvos volt a rettegett howltelmieiibssr^

Next

/
Thumbnails
Contents