Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-03 / 275. (2200.) szám
IW9 december 8, kedd. Losonc város közönsége bizilüatianságának újabb megnyilatkozása Beiánsky városbiróval szemben A város szombati Izgalmas közgyűlésén Gíller János bizalmatlansági indítványt terjesztett elő — A polgári pártok feljelentést tesznek a kötefessigmulasztő sztaroszta ellen gok is meghajoltak, az egy Sacher Aladár dr. kivételével. Majd újból Schwamberger állami főjegyző szólalt fel Beiánsky védelmére és kijelentette, hogy ő mint szlovák ember másképp látja a dolgokat s különben is a biróság nem hozott Belánskyra marasztaló Ítéletet. Beiánsky nevében bejelenti, hogy nem fog résztvenni a közgyűléseken, mivel a közgyűlés nem adott elégtételt neki akkor, amidőn az egyik városatya őt igen snlyosan megsértette. Az állami fője^vző ezen bejelentése még olajat öntött a tűzre. Elemi erővel tört ki a felháborodás a város egész közvéleményével szembehelyezkedő sztaroszta ellen. Tarján Ödön azt válaszolja az állami jegyzőnek, hogy meggyőződése szerint Losonc minden polgáráról fölteszi, hogy van erkölcsi érzéke, hogy Beiánsky eljárását helyesen ítélje meg. Nincs különbség magyar és szlovák morál között. Ha tehát Schwamberger álláspontját tenné Losonc város képviselőtestülete magáévá, azzal azt bizonyítaná, hogy Beiánsky eljárásának nincsenek morális következményei, csak azért, mert denunciálásával mentesült az igazságszolgáltatás megtorlása elől, amikor- bűntársa tizenötévi fegyházat kapott Oppenheimer Ferenc dr. indítványt telt, j hogy szólítsák fel Belánskyt, hogy 15 nap le- j forgása alatt jelenjen meg a város tanácsa és közgyűlése előtt s csak azután tegyenek további lépéseket. Sacher Géza dr. azt indítványozta, hogy indítsanak fegyelmit Beiánsky ellen. Végül a polgári párti városatyák elhatározták, hogy a köíelességteljesitéséí megtagadó Beiánsky Károly sztaroszta- ellen feljelentést tesznek a kerületi hivatalnál s kérik a havi Semmi haladás PALABA nélkül! Védi az Őn szemét és növeli az Ön biztonságát. 2000 koronás fizetésének a beszüntetését A rendkívül izgalmas lefolyású közgyűlésnek ezután alig maradt ideje, hogy a tárgy- sorozaton szereplő ügyeket letárgyalja s az ügyek nagyrészének az elintézését ismét egy uj közgyűlés napirendjére tűzték ki. Á düsseldorfi rendőrség . maga elé képzeli m Fantomotf akinek nem tud nyomára — A rém nem lakik Düsseldorfban — A Fantom londoni elődje — Losonc, december 2. (Saját tudósítónktól.) A losonci városi képviselőtestületi közgyűlések már évek óta a munkaképtelenség, a szenvedélyes kilengések és a feltörő elégületlenség sorvasztó jeleit mutatják. A városi adminisztráció körül súlyos mulasztásokra, visszaélésekre jött rá a város közönsége s a közvéleményben forronf ő felháborodás tör utat magának a városi özgyüléseken. Különösen a városi háztartás körül észlelt bajok szítják az izgalmakat. Legutóbb a város elöljárósága arra a ballépésre szánta el magát, hogy a város számadásait négy-öt évre visszamenőleg felülvizsgáltatja. Ezzel a munkával a kerületi hivatal főszámvevőjét és egy számvevőségi alkalmazottját bízták meg s részükre 10.000 korona honoráriumot fizettetett ki. Amint ez köztudomásúvá vált, még fokozottabb erővel lángolt fel a felháborodás, mert a város elöljárósága a számadások ellenőrzésére hivatott felügyeleti tisztviselőket fizette meg busásan, akik hivatalos óráik alatt teljesítették magánmunkaként azt a munkát, amit hivatalból kellett volna teljesiteniök. A városi háztartásnak, 9 városi üzemek kezelésének megvizsgálására nemrégiben külön bizottságot kellett alakítani, amely heteken át foglalkozott a nehéz feladat teljesítésével s megállapította, hogy a városi üzemek kezelésénél lelkiismeretlen pénzpocsékolás és minden szakértelem nélküli adminisztrálás folyik. A fejtetőre állított városi adminisztráció hibáiért természetesen mindenki a város vezetőségét okolja. Elsősorban Beiánsky Károly sztaroszta ellen hangzanak fel vádak, aki hosszú hónapok, sőt évek óta csak ,ugy tessék- lássék foglalkozik a város ügyeivel s évenként alig egyszer-kétszer vesz részt a tanácsüléseken, vagy a közgyüféseken. Az általános elégüietlenségnek ilyen atmoszférájában ült össze november 30-án a városi képviselőtestület. A közgyűlés elején, tekintettel arra, hogy a városi számvevői állás is napirendre volt tűzve, Csicsmanec* Iván kerületi főnök elnökölt. A közgyűlés a számvevői állás betöltését, tekintettel arra, hogy a pályázók képesítését nem találta megfelelőnek, a választást a jövő évi áprilisi közgyűlés napirendjére tűzte. Ezen határozat kimondása után a kerületi főnök eltávozott a közgyűlésről. Vele együtt távozott el Beiánsky sztaroszta is. A közgyűlés 'vezetését Danek második alsztaroszta vette át. Napirend előtt Giller János dr. hivatkozva arra a köztudomású tényre, hogy Beiánsky sztaroszta hosszú hónapok óta a tanácsülések és a közgyűlések munkájában nem vesz részt s hogy kötelességmulasztásai miatt általános a felháborodás városszerte, indítványozza, hogy a város képviselőtestülete fejezze ki Beiánsky sztarosztával szemben bizalmatlanságát. Még jóformán be sem fejezhette Giller János dr. bizalmatlansági indítványát, amidőn felszólalt Schwamberger József állami főjegyző s bejelentette, hogy vétót emel az indítvány előterjesztése ellen. — Ez politikai ügyi Ez Tuka-per! Ezt nem engedem szóba hozni! — kiáltozta az állami főjegyző, annak dacára, hogy sem Giller János, sem más egy szóval sem említette Be- lánsky politikai szereplését. Sacher Aladár dr., aki egyedüli barátja Belánskynak az egész képviselőtestületben, szintén az indítvány ellen szólalt fel s azzal érvelt, hogy az indítványtevő nem hozott fel pozitívumokat Azután Tarján Ödön szólalt fel. —- Eleget teszek Sacher Aladár dr. felhívásának — úgymond, — s pozitívumokat fogok előterjeszteni. Ezt megelőzően azonban felvilágosítja Schwamberger állami főjegyző urat, hogy neki nincs joga egy indítvány megtételét, csupán a kimondott határozatot megvétózni. Majd igy folytatja: — A város képviselőtestület tagjai olvasták az újságokban a Tuka-per tárgyalása alkalmával, hogy Beiánsky éveken keresztül hivatásszerűen foglalkozott hazaárulással. A Tuka-perben nemcsak mint bűntárs, hanem mint kezdeményező és denunciáns szerepelt. És ha az a bizonyos 27. §. büntetlenséget is biztosított számára, — Losonc város képviselőtestülete etikai lehetetlenségnek tartja, hogy a város élén a hazaárulásból csak a denunciálás mentő paragrafusa által kime- nekedett egyén álljon. Losonc város polgármesteri székében nem ülhet olyan egyén, aki éveken át hazaárulást követ el s ezután denunciálással menekszik a büntetés, alól. Tarján Ödön világos okfejtése előtt az egész képviselő testület, még a cseh és szlovák t*~ Düsseldorf, december 2. Düsseldorf városának nevét a .szenzáció vette szárnyaira. A szenzáció a tömeggyilkos képében rejtőzik. Valaki jár-kel, él, örül és szenved a gyönyörűen ^fejlődő városban, aki szórakozásképpen embert öl. Eddig húsz merényletét ismeri a rendőrség. Egy ismeretlen, akitől retteg a nagyváros. Egy rém, aki a szó szoros értelmében uralkodik a város fölött, aki belekerült az iskolák tanrendjébe is, mert a gyermekeket, fájdalom, korán föl kell világosítani — az emberiség rosszaságáról Berlin legkiválóbb kriminaüstáinak vezetésével a rendőrségnek külön osztálya csak vele foglalkozik, az ucca, a kávéház, a családi otthon, a szalon csak arra vannak teremtve Düsseldorfban, hogy a gyilkos nyomait kutassák. Kemény megpróbáltatás a város vezetőire, férfiakra, akik megszokták a legezövevénye- sebb eseteket is gyorsan földeríteni, száznegyven rendőrre, akik éjjel-nappal a vakmerő gyilkost keresik és kétszázezer lakosra, akiknek mindegyike egy detektív leleményességével iparkodik a várost a rettenetes rémtől megszabadítani. Kétségtelen, hogy ez az ember nem düsseldorfi. Egyszerűen megtagadják őt. De hogyan került be az életvidám városba? A halál az élet egyensúlya Az utolsó esztendők statisztikája csak arról beszél, hogy a nagyvárosok egyre nőnek, szaporodnak és Európában egyre több lesz a metropolis. Berlin ma tízszer akkora, mint ötven esztendővel ezelőtt volt. Düsseldorf is. Viszont a statisztika azt tanítja, hogy a nagyvárosok törzslakossága egyre fogy, mert a születések száma messze a halálesetek mögött marad. Európa metropolisaiban, az őslakosságot számítva, negyven-ötven százalék a különbség a halálesetek és az élveszületések között. A pusztulás javára. S ha a statisztika nem csal, a számok nem hazudnak, akkor a nagyvárosok, a csodás metropolisok a halálnak volnának szentéivé. Pár évtized és minden metropolis tülbő volna lakói számára. Ez azonban nem igaz. Az élet ellentmond a statisztikának, a lakosság csaknem mindenfelé szaporodik — amerikai tempóban, de nem azért, mert az újszülöttek száma fölülmúlja a természet csökkenését, hanem mert a nagyvárosok egyre uj vért kapnak a messze vidékről. A bevándorlók száma állandóan nő, a városok magukhoz vonták a falvak népét, az emberek oda tódulnak, ahol talán többet kereshetnek, de ahol bizonyosan ezer az alkalom a mulatóira, a szórakozásra, a költekezésre, meg a szerelemre. A nagy vidék fölösleges emberanyagának egy részét esztendőnkint rendszerint odaadja a városok fölfrissitésére. Természetesen nem mindig a javát, nem mindig azokat, akik meg tudnak maradni az erény utjain, hanem nem egyszer a lelkileg gyengéket, akik azután áldozatául esnek az úgynevezett városi életnek. Úgy mondják, hogy a düsseldorfi gyilkos ezek sorából került ki ___ Az t is mondják a szakértő rendőri tekintélyek, hogy ez az ember nem azért gyilkol, mintha pénzre vágyódnék. Nem is öl kizárólag lelki betegségből, hanem emberi gonoszság és állati brutalitás egyesülne!? minden tettében. Egy gyilkos lénye sehogy sem lelhet rokonszenves, egész magatartásából szükségszerűen kisugárzik az a nyugtalanító, bántó, izgató — valami, amely keli, hogy szökésre késztessem mindenkit, aki vele érintkezők. És a gyermek is ösziönszerüen megérzi, hogy éppen ezzel a bácsival nem szafbad együtt maradnod, hanem sietned kell haza szüléidhez. Mégis egy sereg leányzó járt a gyilkossal, kirándult vele és gyermekek fogták meg a kezét, mentek vele sétálni a halálba. Hogy lehetséges mindez? Tehát nem valami műveletlen, garázda ember, hanem talán valaki, aki érti a módját, mint lehet embertársaihoz közeledni. aki tud mulattatni, hogy eloszlasson minden aggodalmat, aki meg bírja nevettetni hallgatóit és nagyszerűen játsza a másik életében az ártatlan ember szerepét. Ma Düsseldorfban mindenki gyanús, aki az uccán jár, él, dolgozik, vagy lopja a napot. A legkisebb gyanú is hívőkre talál és néhány szegény bolond mellett már diplomás emberek is szerepelnek a rendőrség egyre növekedő listájában. Csak az igazi bűnös ismeretlen. Milyen lehet a rém? Berlin egyik rendőri hí ressége megpróbálta képzeletben megfesteni a gyilkost és azt mondta róla, hogy magasnövésü, szőke férfi, aki hajfürtjeivel rons a szépek sorában. Hogy szúró tekintetével ne bántsa a-z embereket és ne keltse fel gyanújukat, szemüveget hord és még kevesen voltaik, akik szemeiben olvashattak. A hangja kétségtelenül kemény, de behízelgő tud lenni, rábeszélőképességével gyorsan hidat ver, hia ismeretséget próbál kötni. Nem szemeli ki áldozatait, a véletlenre biz mindent. Puszta véletlen, hogy eddig neon került kézire, véres tetteinek nincs tervszerű alapja, kiinduló pontja, sokszor nem is gondol arra, hogy emberéletei pusztítson, de mégis megteszi, ha alkalom kínálkozik ró. Csak egy hibája van, hogy kissé hiú, azért írogatja névtelen leveleit, hogy azután kéjjel élvezze az újságok kommentárjait. De nem oly szorgalmas levélíró, amint azt a közönség képzeli, hatszáz levél közül, aani az utolsó hetekben a rendőrség kezébe került, csak hármat bt a Fantom. A düsseldorfi rém elődje A régi bűnügyek elfakult Írásait böngészve, a düsseldorfi tömeggyiikos vérengzésedhez hasonló számos esetet találunk. Már a múlt évszázadokban is voltak hasonló rejtélyes tö- meggyilkosságok, amelyekről kétségkivül bebizonyítható, hogy kéjgyilkosságok voltak. A kriminológusok szerint valamennyi nemcsak beteges hajlamú, hanem elmebeteg is volt, meri. csak igy magyarázható az a hihetetlen vakmerőség és ravaszság, amellyel a gaztetteke I: végrehajtottálk. A düsseldorfi esethez leginkább hasonlít „Jack, a cseri'. „Jack the Ripperí'-nek nevezte saját magát 1888 őszén a londoni Trafalgar Square kövezetén felmetszett hassal, holtan találtak egy nyolcéves kisleányt. Megállapították, hogy kéjgyilkosság áldozata lett. A nyomozás nagy apparátussal indult meg. A kisleány személy- azonosságát sem állapították még meg, amikor egy másik forgalmas uccán ugyanolyan körülmények között találtak rá egy kisleány holttestére. Ez egy londoni ügyvéd kisleánya volt. A tettesnek neon akadtak nyomára. Kékkőt múlva megismétlődött az eset. A hasfe^ metszés valamennyi holttestnél pontosan megegyezett. A vizsgálat során arra jutottak* hogy a kéjgyilkos csak orvos lehet, mert más ilyoa szabályosan és egyezően nem tudta volna a hasfelmetszést végrehajtani. Gyanúba ikerültek az összes londoni orvosak. Hetekig folyt a vizsgálat az anatómiai intézetben, de minden erőfeszítés hiábavaló volt Közben kiderült, hogy az első áldozat egy Liverpool melletti községből való volt. Nem tudták megállapítani, hogy került Londonba és miképpen tudta a tettes a holttestet a legforgalmasabb uccán észrevétlenül elhelyezni. Átlag ti-E-üzenkét naponként ismétlődtek a gyilkosságok. Csupa nyolc-tízéves leányka volt az áldozat. A. tettes pedig Jack the Ripper néven küldözgette a leveleiket a londoni lapok szerkesztőségeihez, amelyekben előre bejelentette a gyilkosságokat, óriási izgalom volt egész Londonban. A szülők nem engedték gyermekeiket felügyelet nélkül az uccára. Ennek dacára fél év alatt tizenhét kéjgyilkosság történi. A rendőrség azt sem tudta megállapítani, milyen körülmények között tűntek el az áldozatok. Egyetlenegy tanú sem volt, aki a meggyilkolt gyermeket látta volna valaki idegennel beszélni. Jack the Ripper az 1889. ér tavaszáig működött. Azután gyszerre elhallgatott. A szerkesztőségek nem kaptak több levelet és a gyilkosságok megszűntek. A tettesnek sohasem akadtak nyomára. Tíz év múlva Rio de Janeiróban jelentkezeti egy ember, aki azt áUitotta, hogy egy Stanley nevű volt londoni orvos, aki Rio de Jancdróba vándorolt ki, halálos ágyán meggyónta neki, hogy 6 vök a Jack the Rip per. ö követte ed a szörnyű gyilkosságokat, bősz- szuból azért, mert kisfiát fiatal leányok megrántották és ez vitte korai sírba a gyermekét. Ezért állt bosszút a fiatal leányokon. A hírre a londoni rendőrség embered Rio de Janeíróba utaztak. Azt megállapították, hogy Stanley orvos a gyilkosságok idején tényleg praktizált rövid ideig Londonban. Az, hogy fia volt, aki kora gyermekségében sírba szállt, nem bizonyult valónak. Az ember, aki előtt az orvos halála közeledtével meggyén fa régi bűnét, továbbra is megmaradt állítása mellett, de semminemű támpontot sem sikerült találni arra, hogy valóban az orvos volt a rettegett howltelmieiibssr^
