Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-19 / 289. (2214.) szám

1929 december 19, csütörtök. 'PRXCai-MAGfcVU-Hl RLAI> 5 tw»mw „Mindenkid szemben igaiságcss demokrácia" Szlovenszkó, december 18. (agy) A kormánynyilatkozat sablóncvs közr [helyei, melyeket eddig minden kormány be­köszöntőjében megtalálhat tünk, nem tévesz­tenek meg bennünket. Udrzsal nyilatkozata a valódi és mindenkivel szemben igazságos demokráciának szellemében Ígérkezik meg­oldani azokat a feladatokat, melyeket az uj idők a nép javára megkövetelnek. Ha ezek a szavak nem csak csillogó frázisok, akkor ‘egyrészt súlyos beismerést tartalmaznak a régebbi kormányok működése felől, más­részt pedig Ígéretet arra nézve, hogy a nép kívánságai az uj idők szellemében nyernek kiél égi tést. Ha Udrzsal a valódi és az igazságos demo­kráciáról tartja szükségesnek beszélni, úgy ez azt jelenti, hogy az eddigi demokrácia kí­vánnivalókat hagyott^ fenn az uj idők köve­telményeit illetően. A demokrácia akkor va­lódi, ha igazságos. Ha pedig nem igazságos, akkor áldemokrácia, tehát osztálydemokrá­cia, vagy egyes népfajok privilégiuma, mely a demokrácia álarca alatt helótasorsot szán az elnyomott osztályoknak vagy nemzetisé­geknek. Ha Udrzsal és kormánya nevében tett Ígé­retet készpénznek vénnek, amint azt alig te­hetjük, ebből mik következnének? Első sor­ban a szlovenszkói kérdés megoldása. Hogy Szlovenszkót a történelmi országok színvona­lára akarják emelni, ez igen szép elgondolás, de lássuk egyszer azt az akaratot is, mely ezt megvalósítani szándékozik és gyarmati életünkbe átülteti a hitet is arra nézve, hogy a gyarmatpolitika meg fog szűnni. Mit kíván Szteveoszkő? Elsősorban kenyeret, hogy né­pei ne vérezzenek a kivándorlás nyílt sebei­ből, azután megfelelő szociális és kulturális intézményeket. A valódi és igazságos demo­krácia természetesen leteszi a nacionalizmus szemüvegét és népi ezen keresztül vizsgálja a megoldásra váró kérdéseket, melyek a történelmi színvonal eléréséhez vezetnek. Egyik biztositéka lenne a valódi demokrá­cia politikájának az is, hogy a prágai kor­íné' . jobb belátásokat követne például Szlo- vens-v^u államsegélyeivel szemben, amelyek távolról sem ajándékokat jelentenek, csu­pán az állami közterhekből való igazságos részesedést. Ezt a történelmi országok köz- tudomás szerint „túl élvezik". A valódi és igazságos demokrácia termé­szetesen nem tesz és nem is tehet különbsé­get polgár és polgár között. Ennek alapján Udrzsal kormánya haladéktalanul be fogja nyújtani az állampolgárságról' szóló uj tör­vényjavaslatot, amelyre a parlament képvi­selői kamarája még 1926-ban záros határidő alatt utasította. Ez a demokrácia nem tűrheti azt, hogy ma, a béke és konszolidáció máso­dik decenniumában legyenek adózók és ka- tonáskodók, akik nem ülik meg az állampol­gárság szigorú mértékét. Nézzen körül Slá- vik György belügyminiszter és kollégája Dérer Iván, mi lett az úgynevezett lex Dérer végrehajtásából a Cserny-rezsim alatt! A szőrszállhasogatás mestersége egészséges sport ahhoz az akadályversenyhez képest, amelyet azoknak az állampolgárjelölteknek meg kell futni ok, akik huszonnégy esztendő óta itt laknak és ma sem állampolgárok. De a bürokrácia már nem áll meg 1906 január 1-nél, hanem azt vizsgálgatja, hogy a folya­modó vagy apja avagy öregapja hol is lakott 1871-ben, az első magyar illetőségi törvény idején. Ilyen rendelkezést a lex Dérer iga­zán nem tartalmaz. Az igazságos demokrácia, mely ezt a jel­zőt nem is tűrheti, azt követeli, hogy a föld­reformot a legrövidebb idő alatt revizió alá vegyék, mert a magyar Földnélküli János­nak csak éppen úgy joga van a földhöz, mint cseh és szlovák testvéreinek, sőt több jog­címét az is támogatja, hogy azt a főidet, me­lyet kiosztottak, nemcsak ő, hanem már az apja és öregapja is mivelte. Egy magyar köz­ség a Csallóközben néhány hold földet kért közlegelőnek, mert a lefoglalt föld közvetlen a község mellett terül el. A földhivatal még­is odaadta azoknak az ötven holdakkal ren­delkező szlovák telepeseknek, akiktől ez a pár hold föld tíz kilométerre fekszik. A mi­niszteri indokolás szerint azért hogy a tele­pesek megelégedettségét erősitse. Az igaz­ságos demokrácia nem döntött volna száz jó­módú telepes javára ezer magyar földmives kívánsága ellen. Ezer példát tudnánk felhozni a nekünk nem kedvező demokrácia nemzetünket gyöngítő rendelkezéséiről. Az uj kormány azt Ígéri, hogy „mindenkivel" szemben a valódi és igazságos demokrácia útjára lép. A Hatvanhárom munkás vesztette életét a Mac-Attisteri hánya beomlott tárnájában , % A bányalég robbanása rettenetes katasztrófát idézett elő — A bánya mélyén rekedt munkások szörnyű küzdelme a tűzzel és a mérges gázokkal —* Pánikjetenetek a mentés folyamán Mac Allister (Oklahoma), december 18. A United Press jelentései borzalmas bányaka­tasztrófáról adnak számot. Tegnap délután a macallisteri bánya egyik tárnájában, ahol 1200 méteres mélységben mintegy száz mun­kás dolgozott, robbanás történt, amelynek pusztító és romboló következményei a bá­nyakatasztrófák történetében is ritkán elő­forduló arányokat öltöttek. A szeren esetlenség pillanatában a bánya tel­jes üzemben volt és éppen egy munkásosopor- tot szállítottak le a tárna mélyére. A robbanás következtében tűz támadt, a tár­na folyosóinak fala beomlott és a bennre­kedt bányászok sorsa ezáltal meg volt pe­csételve. A mentési munkálatok óriási apparátussal in­dultak meg s a mentőkülönitmények ember- fölötti erőfeszítéseket tettek, hogy a tárna mélyén szerencsétlenüljárt munkásoknak se­gítségére lehessenek. Az égésnél keletkezett gázok elkeveredtek a bányaléggel s a szeren­csétlenség közvetlen környékét áthatolhatat- lanul vették körül. A mentőexpedició tagjai gázmaszkokkal fölszerelve szálltak le a mély­ségbe, ahol azonban csak a legnagyobb elő­vigyázatossággal haladhattak előre. Már az első földerítő ütjük eredménye is következtetni engedett a robbanási katasztrófa szörnyű pusztításaira. Az egyik aknában tizenegy < bányamunkás holttestét találták meg, abban a helyzetben, ahogyan a szerencsétlen munkásokat a mér­gező gázok a földre döntötték. Arcuk eltor­zult, testük görcsbe merevedett... igy fe­küdtek sorban, egymás mellett. A következő aknából három munkást szállítot­tak a felszínre, mind a három élt ugyan, de. súlyos mérgezést szenvedett és életüket aligha sikerül megmenteni. Mac Allister, december 18. A mentési mun­kálatok lankadatlan erővel folynak tovább. Mostanáig 30 bányamunkás holttestét szállították a föld felszínére. A tárnában szorult munkások helyzete telje-1 sen reménytelen. Ezerháromszáz méter mélységben a külvi­lágtól elzárva, égő és összeroppanó bánya- j falak között, az egyre sürüsbödő és növekvő j gázok hömpölygő hullámaiban nem marad- I hatott élve ember. Hatvanra becsülik az élve eltemetett, de való- j szinüleg már tragikus véget ért munkások szá- j mát. Minden pesszimizmus ellenére, lázasan; folytatták tovább a mentést. Esti 8 órakor az ! expedíciók tevékenységében rövid, kényszerű ' szünet állott be. A mérgező gázok mind veszedelmesebben tódultak elő, ugyhogy a mentőlegénység elŐrehatolása egyet jelentett volna a biztos halállal. Még igy is, a mentők egy részét súlyos gáz- mérgezéssel kellett kórházba vinni. Négyórás megszakítás után újból hozzáfogtak a mentési munkálatokhoz s mialatt a fölvonókészülék föl és alá járt a. mentőlcgénységgel és a bá­nyamunkások holttesteivel, a bányatelepre tömegével érkezett a hozzá­tartozók jajongó és kétségbeesetten sikol­tozó csapata. A tárna körül megrázó jele­netek sora játszódott le. Egyesek a tárna előtt sorjába rakott hordágyakon látták viszont hozzátartozójukat, akinek arcát ugv- szólván a fölismerhetetlenségig eltorzította a bánya mélyében vivőit halálküzdelem. Newyork, december 18. Az oklahomai bá­nyaszerencsétlenségnél az eddigi jelentések szerint 63 bányamunkás vesztette életét. Az áldozatok sorába számítják azokat is, akik a tárna fenekén maradtak s akikhez a mentő- legénység még nem tudott hozzáférkőzni. A késő éjszakai órákig még tizenkét holttestet szabadítottak ki az összeroppant bánya-falak alól. A betemetett munkások között 34 mexikói, 15 néger és 14 fehérbóTii bányamunkás volt. A legutóbbi jelentés szerint a mentőexpedició elérte a tárna mélyén lévő munkásokat, akik közül egyetlenegyet sem talált már életben. Nemsokára hatvan holttest feküdt a tárna szája előtt és a holttestek körül a hozzátar­tozók és a kiváncsiak ezrekre gyűlt tömege tolongott. Az első percekben a pánik és a rémület szív- szaggató jeleneteket hivott életre, később azonban lecsendesedett a tömeg és dermedt nyugalommal figyelte a mentők munkálkodá­sát. A szerencsétlenüljárt munkások negyven özvegyet és 176 árvagyermeket hagytak hátra. Szerencsésen elmúlik Angliában a „karácsonyi krízis” A liberálisok a bányatörvény meiiett — A munkáspárt mindenben engedékeny London, december 18. Az angol alsóház a bányatörvény vitáját csütörtökre napolta el. A csütörtöki vitán a miniszterelenök, Lloyd Gerge s Churchill beszélnek, majd az alsóház másodszor szavaz a törvényjavaslatról. A li­berálisok ma döntenek végérvényesen állás­foglalásukról és illetékes körök remélik, hogy a párt a törvény elfogadása mellett nyi­latkozik s igy az angol kormány „karácsonyi krízisét" sikerül megoldani. Ha a bányatör­vényt holnap a második olvasásánál elfo­gadják, akkor meg van a remény arra, hogy a harmadik olvasás utáni szavazás is kedvező lesz, annál is inkább, mert a munkáskor­mány messzemenő engedékenységet mutat. A munkáspárti Daily Héráid mai számában például fölsorolja a kormány további kon­cesszióit. Turner bányammiszter az alsóház ülésén sir Henbert Sámuel liberális szónok kérdésére kijelentette, hogy a kereskedelem­ügyi miniszternek: teljhatalma van a bányák kényszerű fuzionálását elrendelni, ha erre szükség mutatkozik. Ha időközben kitűnik, hogy a kereskedelemügyi miniszter teljhatal­ma nem elegendő, a törvén yjia vas lat bizott­sági tárgyalásánál e téren kiegészítik a tör­vényt. A bányaminiszter szerint a szón ipar­ban történt fúziók után sem kerülhető ki egyes helyeken az árszabályozó sémák be­vezetése, de a kormány bárhol hajlandó en­gedni, abc1 a kormánybiztosok más értelem­ben döntenek. A bányák fúziójánál szükséges értékmegállapitást ugyancsak kormánybizto­sok végzik és a kormány minden egyes eset­ben tudomást szerez biztosainak munkájáról. További vallomások Hanussen képességei melleit A Prágából Szatmárra küldött és hiiosztott Í0.000 dolláros pénzeslevél ügye — Két büntetőbiró Hanussen képességeiről Leitmerite, december 18. A Hanua6en-pör válto­zatlan érdeklődés mellett folyik már harmadik napja. A tegnap délutáni folytatólagos tárgyaláson az államügyész és a védők ezámos indítványt tettek, amelyekkel egyrészt a vádlott ellen, másrészt elle­ne akartak bizonyító anyagot a bíróság elé tárni. Főképpen különböző külföldi és prágai személyi­kormány elnöke egy mondatot sem szentel a kisebbségi kérdésnek, ebben követi Benes példáját, aki esztendőkig tagadta ennek a kérdésnek a létezését, mig azután Géniben nem szerzett információkat róla. Várjuk, hogy a demokrácia mérlege most már szá­munkra is mérjen. Várjuk, mert mi az elsők közt vagyunk, akik az állaim terheit erőnket messze tulhaladóan viseljük. ségek nyilatkozatait akarták indítványaik utján felolvasni. A bíróság azonban úgy döntött, hogy az előterjesztett óriási bizonyító anyagból csak a ta­núkihallgatások befejezése után fog dönteni. Azután folytatták a tanúkihallgatásokat. Schar- sach gablonci kereskedő felháborodva tesz arról vallomást, hogy üzletére vonatkozólag három ta­nácsot kért Hanussentől, de olyan tanácsokat kapott, amilyeneket minden gyerek adott volna. Hanussen erre utasítja védőjét, hogy fizesse ki a tanú költségét, 350 koronát. Azután kihallgatnak két büntetők'-ót, akiknek vallo­mása a mentőva!lomások csúcspontját jelenti/ Spican trautenaui bíró szerint Hanussen a gom- boloy segítségével egy gyilkossági esetet rendkí­vül exakt módon irt le előtte, ugyanúgy, ahogy az esetet az akták tárgyalták. Teljesen hasonló vallo­mást tesz Mayer trautenaui büntetőbiró is, aki a kísérletei egy másik bűntettel kapcsolatban Múl­tén megismételte Hanussennel ugyanezen ered­ménnyel. Azután kihallgattak még néhány tanút, akiknek vallomása szintén a mentővaUomások közé szá-, mit, mert Hanussen képességei mellett tesz tanú­ságot. A mai tárgyalás A mai tárgyaláson kihallgatták ^.avlicsek csend­őrőrmestert, aki Hanussen elfő.' áfásáról beszélt el részteleket. Azután Hercik csendőrkapitány ki­hallgatására került a sor. Hercik volt az, aki Ha- nussent hamis adatok bemondásával léprecsalta. A tanú erről te6z vallomást, mire Hanussen meg­jegyzi, hogy megtévesztés lehetősége ellen nincs biztosítva. A következő tanú Krosler 6ohönprieseni lakos, aki résztvett Hanussen tiz szeánszán. Elmondja, hogy egy cédulát adott át Hanusesnnea egy eltűnt ba­rátjáról szóló adatokkal. Hanussen öt perc múlva kijelentette, hogy az illető egy hegyi kiráduláson tűnt el, ahol egy ember bosszubél agyon^tte. A tanú szerint is­merőse valóban egy hegyi kiránduláson tűnt el. Majd kihallgatják Ekrenstein Józsefet, az Adriati- ca di Sicurta prágai vezetőjét. A tanú a prágai Anglobankból Bukarestbe küldött tíz­ezer dolláros pénzeslevele eltűnéséről tesz val­lomást. A levelet, amely az Adriaticánál be volt biztosítva, útközben kibontották, ugyhogy mire megérkezett rendeltetési helyére, pénz helyett csak papirszele- tek voltak benne. A nyomozás nem vezetett ered­ményre. Hanussenhez fordultak, aki az elveszett összeg 1 százalékát előre kérte s a feladat meg­oldása esetére újabb 10 százalékot kívánt. A ta­nú azután elmondja az ismert eseményeket. A rendőrség egy kas?""' postaíisstviselőre gyana­kodott, de később egy szatmári postatisztviselő­ben leplezték le a tettest. Hanussen, amikor meghallotta, hogy a rendőrség egy kassai hivatalnokot gyanúsít a pénztolvajlás- sal, rögtön kijelentette, hogy a tettest nem Kassán kell keresni, hanem Ro­mániában. Azt is megemlítette, hogy vezető állásban van. Lapzártakor a tárgyalás folyik. Létrejött a rnesm&és a lengiekomán opiáüstmiieii Bukarest, december 18. Az évk óta húzódó lengyel-román eptánsügyben létrejött a meg­egyezés- Ennek értelmében Románia 140 mil­lió lei* fizet a besszarábiai és bukovinai len­gyel oípÁnsoknak, akik azonban nem kész­pénzben, hanem kisajátítási bonok alakjá­ban kapjak meg a kártérítési összeget, ame- yelaiek be\állási idejét még nem állapítot­ták meg.

Next

/
Thumbnails
Contents