Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-18 / 288. (2213.) szám

1821 deoeatber 18, ezeráa. 'PMIGAI-MaG^A'RH! rlai> Seipel az osztrák alkotmányreformről Bécs, december 17. Seipel dr. volt osztrák kancellár politikai tartalmú füzetet adott ki, melynek címe: „Küzdelem az osztrák alkot­mányért". A Reiohispost rövid kivonatot kö­zöl a műiből, amelynek előszavában a volt kancellár a legújabb alkotmánykompromisz- ezummal foglalkozva megemlíti, hogy az ed­dig elért eredmény szép, de nem teljes. A kormány ée a parlament vállvetett munká­jával redményt érteik el, de az igazi demok­rácia egyebet követel. A jövőben az alkot- mányreviziót folytatni kell és nyugateurópai mintára teljesen át kell idomítani az osztrák parlamenti életet. Báóyabáborak Ausztráliában London, december 17. Az ausztráliai Uj- Dél-Wales kormánya önkéntes munkásokkal újra fel akarta venni a munkát a Rothary bányákban, ahol a munkaadók kizárták a béremelést követelő munkásokat. Négyezer sztrájkoló munkás ma reggel hirtelen körül­zárta a bányát és el akarta kergetni az ön­kéntes munkásokat. A rendőrség felvette a harcot a támadókkal és a csata egész nap tartott. Egy bányamunkás meghalt, negy­venöt megsebesült, köztük a volt bányaügyi miniszter is. A bánya és a rendőrhivatal közti telefonvezetéket átvágták. A Sydney- vel való telefonöszeköttetés szünetel. A bánya munkások ScuIlonhoz, Ausztrália munkás­párti miniszteréhez folyamodtak, aki kije­lentette, hogy az ügyet átadja a döntő bíró­ságnak. Dél-Wales kormánya azonban nem hajlandó elismerni a döntőbíróság kompe­tenciáját. Hanussen kliensei részben ménfő, részben férhető vallomásokat tesznek Feínemderitett gyilkosságok, buza-árah, dadogás ügyében járultak az emberek Hanussen — mint egy csoda — elé A szakértők első összekoccanása — Derűs jelenetek tanúkihallgatások közben Uj munkanélküli Sörvény Angliában London, december 17. Az alsóház 273 sza­vazattal 199-cel szemben tegnap este elfogad­ta az uj munkanélküli törvényt. A törvény­javaslat harmadik olvasásánál a konzerva­tív párt nevében Steel Middland a követke- kező javaslatot tette: A ház tiltakozzék a tör­vény ellen, amely fölemeli a kincstár kiadá­sait és a nemzetre váratlan terheket ró. A munkanélküli alap az elmúlt évben két mil­lió font passzívát mutat föl. A konzervatív javaslatra Snówden pénz­ügyi kancellár válaszolt és kijelentette, hogy a Labour Party kénytelen konzervatív előd­jeinek bűneiért vezekelni. A munkanélküli alap tényleg inszolvens, mert a munkanélkü­liek száma még mindig jóval 1,200.000 fe­lett van, holott az alap csak ennyinek fize­téséről gondoskodik. A munkáskormány in­tézkedései következtében a munkanélküliek száma azonban egyre csökken s igy remény van arra, hogy az alap hamarosan szolvens­sé válik. A tanárok nem kapnak az idén karácsonyi remunerációt Prága, december 17. A Lidové Noviny je­lentése szerint az idén nem az összes közép­iskolai tanár és igazgató kap karácsonyi re­munerációt. Az iskolaügyi minisztériumnak erre a célra csak mintegy háromszázezer ko­ronája van. Egyenlő felosztás mellett egy-egy tanárra mindössze 54 korona jutna. A minisztérium ezért elhatározta, hogy csupán egyes érde­mes kiváló tanerőknek fog magasabb ösz- szegü remunerációt adni. Az erre érdemesítendő tanárokat a minisz­térium a főigazgatók előterjesztése alapján fogja kiválasztani. A remuneráció kifizetését már a napokban megkezdik. Az egyébként is rosszul fizetett középiskolai tanárok körében ez a hir rendkívül szomorú karácsonyi meg­lepetésként fog hatni. A stíovenszkói országos képviselőtestület küldöttségeinek eredményes prágai tárgyalásai Prága, december 17. A szlovenszkói orszá­gos képviselőtestület hattagú küldöttsége Kál- lay József dr. tartománygyülósi képviselővel az élén ma délelőtt a harmincmilliókoronás kölcsön ügyében tárgyalt a szociális biztosí­tási központtal, a Zemská Bankával és a nyug­díjintézett központtal. A tárgyalások ered­ményre is vezettek s a szlovenszkói országos közigazgatás 30 millió koronás kölcsönt kap 30 évi törlesztésre. Ezt az összeget kizárólag kórházak építésére, viziutak 'és országutak építésére, valamint föld javítási célokra fogja a szlovenszkói országos hivatal fölhasználni. A bizottság a parlamentben Englis pénzügymi­niszterrel és Slávik bel ügy miniszterrel is tár­gyalt az 1930. évi országos költségvetés jóvá- Ea.gyá«a ügyében. Leitmeritz, december 17. Erik Jan Hanus- sennek, a harminchatrendbeli csalás és hat- rendbeli csalási kísérlet címén vádlottak pad­jára ültetett telepátának pőre egyike a leg­érdekesebbeknek, amelyeket az uj idők ter­meltek. Nem a vád súlyossága áll a tárgyalás fókuszában, hanem ismeretlen vagy eléggé fel nem derített jelenségek a lélek és tudat- alattíság birodalmából. Hanussen szarkaz­mussal és temperamentummal, érvekkel és szuggesztiv állításokkal igyekszik bebizonyí­tani a törvény embereinek, hogy mindenható ura, szuverén uralkodója ennek a birodalom­nak, amelynek területére a tudomány még nem hatolt be eléggé s berendezkedéséről még nem mert alkotni véleményt. A tegnap kihallgatott első tanuk inkább mentőtanuk voltak s ez a körülmény fedvilla- nyozóan hatott a vádlott amúgy is elektromos feszültségű kedélyére, úgyhogy Hanussen hébe-korba gúnyos vitába szállt a vele szembehelyezkedő szakértőkkel. A pör különlegességére legélesebb fényt vet az a körülmény, hogy a bíróság elnöke úgy­szólván szabad és korlátozatlan szólásjogot engedélyez a vádlottnak, nyilván azzal a bölcs szándékkal, hogy — ha már egy ilyen ter­mészetű pörre sor került, — hulljon annyi fény és annyi árny a pozitív álláspontot kép­viselő Hanussen és a negatív állásponton lévő két szakértő szájából a titokzatos birodalom te­rületére, amennyinek a homályában a bíró­ság megformálhatja véleményét. Hanussen már nem tartja magát látnoknak A tegnap délutáni folytatólagos tárgyaláson Ruderer Károly detektivfelügyelőt hallgat­ták ki. A teplitzi detektív vallomásában el­mondotta, hogy Hanussen egy előadása al­kalmával felirta egy régebben történt gyil­kosság adatait. — Hanussén — vallotta Ruderer — a fel­adatot meglepő tökéletességgel oldotta meg, mert olyan részleteket emlegetett, amelyekről Teplitzben rajtam és egy tiszt­viselőn kívül senki sem tudhatott. Teljesen kizártnak tartom, hogy Hanussent a rész­letekről valaki informálhatta volna. Az elnök megjegyzi, hogy a tanú a rend­őrség egyik legmegbízhatóbb és legbecsül- tebb embere, ezért nagy súlyt helyez vallo­mására. Az államügyész megkérdi Ruderert, hogy milyen benyomást tett rá az egész ex­perimentum. De a tanú nem tud választ ad­ni, mire az államügyész a vádlotthoz intézi a kérdést. Hanussen vállat von s azt mondja: — Magam sem tudom, hogyan magya­rázzam meg az egészet. Azelőtt szent meg­győződésem volt, hogy látnoki képességek­kel bírok. De alaposan megvizsgáltam ma­gam s ma, ezen bűnvádi eljárás után, csak azt mondhatom, hogy telepátia volt. Egyéb­ként tudatában vagyok annak, hogy ezen jelenségek igazi okáról 8 mivoltáról exakt felvilágosítást nem tudok adni. Nagy szenzációt kelt a hallgatóság köré­ben egy Willomitzer nevű leitmeritzi keres­kedőnek a vallomása. A tanú a háborúban eltűnt sógora sorsáról akart tudakozódni Ha- nussennél, s ecélbótl felirta egy papirszeletre sógora utolsó tábori levelezőlapjának dátu­mát. Hanussen transzba jött s percek múlva megadta az eltűnt férfi pon­tos személyleirását és tábori szárnál Seracky szakértő erre megjeovzi, hogy valóban szó lehet bizonyos telepatikus jelen­ségekről, de bizonyos szkepszissel tekint to­vábbra. is a jelenségekre. Hanussen kifizeti a rosszuljárt klienseket Élénk, tartós derültség kíséri a következő tanú, egy Riohter nevű teplitzi cukrász vallo­mását. A tanúnak annakidején ellopták az óráját, mire Hanussenhez fordult, hogy mit csináljon. Hanussen azt válaszolta, hogy tegyen közé egy hirdetést az újságba a* „Elve&zett“-roratba s 100 koronát kért a ta­nácsért. A tanú most is követeli a pénzt, mire a vád­lott megkéri védőjét, adja vissza neki a pénzt, ami meg is történik és a 76 éves öreguir örömtől sugározva hagy­ja el a termet. Hanussen erre vonatkozólag megjegyzi, hogy azért kért klienseitől pénzt, mert külön­ben állandóan ostromolták volna. Aki Hannussen tanácsára hausse-ra spekulált .Viador tsdher nősek! molnár a következő ta­nú, áld elmondja, hogy a hetivásáron hallott Hanussen különös képességeiről, mire hozzá­fordult azzal a kérdéssel, hogy emelkedni fog-e a búza ára. Hanussen a kérdésre igennel felelt. „Én rá­bíztam magam erre a jóslatra, amely 2-50 ko­ronámba került, az eredetileg tervezett félvagon búza helyet négyet vásároltam s az egészre ráfizettem 4000 koronát", — mondja a tanú és kéri pénzének a vissza­fizetését. Hanussen erre ügyvédje utján nyomban kifizetteti a 250 koronát, ami ismét nagy derültséget kelt a hallgató­ság körében. Fucbs dr. teplitzi idegorvos, aki éles kam­pányt vezetett Hanussen ellen, tanúvallomá­sában előadja, hogy telepátiának látta Hanus­sen produkcióit, viszont még ebben is eléggé kételkedett a sürgő-forgó titkárok jelenléte miatt. Egy Mastair nevű földműves jelentéktelen tanúvallomása után szintén Hanussenhez for­dul: „Hanussen ur, nekem ez a kirándulás pén­zembe van, itt kell maradnom éjszakára is. Járuljon hozzá valamivel a költségekhez." Hanussen erre védőjéhez fordul: „Doktor ur, fizessen ki ennek az embernek 150 koronát." Majd a közönség felé: „Sikereimet magamnak kell megfizetnem." A tanú nagy hajibókolás közepette veszi át a pénzt és megrázza Hanussen mindkét kezét, miközben sok szerencsét ki vári neki. Egy Mischler nevű asszony Hanussen ké­pességei mellett tesz vallomást, miire Seracky szakértő megint csak kételyeit emlegeti. Ha­nussen erre hajlandónak mutatkozik a tárgya­lási teremben megismételni a kísérleteket « hajlandó minden vizsgának alávetni magát. Az elnök kijelenti, hogy erre még később vissza fog térni s azután a tárgyalást ma dél­előttre halasztja. Terhelő tanuk vonultak lel a mai tárgyaláson A .mai tárgyalási napon terhelő tanuk egész sora tett vallomást. Hanussen ezekre a vallo­másokra a tőle megszokott temperamentum­mal reflektált. A vallomásokat az általa lemá­solt jegyzőkönyvi vallomások segítségével kí­sérte és ismételten rámutatott a felmerülő el­len tm om dósokra. A tárgyalás megnyitásaikor az elnök beje­lenti, hogy Hellbich potsdami törvényszéki főtanácsos, aki okkult dolgokban már számos Ízben ex­ponálta magát, levélben felajánlja szolgá­latait a bíróságnak. Azután folytatják a tanúkihallgatásokat. Az első tanú Waíter vasúti főfelügyelő, aki ar­ról számol be, hogy Hanussen kísérlete ku­darcot vallott. A vádlott er re vonatkozólag iz­gatottan kijelenti, hogy az nem volt 'kísérlet. Riedl Albán, a következő tanú elmondja, hogy Hanussenhez az előadáson azt a kérdést intézte, mi történt az apjával, aki 1923. ok­tóber 15-ém 20.000 koronával a zsebében nyomtalanul eltűnt. Hanussen kijelentette, hogy apját egy bánya mellett gyilkolták meg. Leírta a tetteseket is, de kinyo mosásukért 3000 koronát kért. A tanú erre megszüntette vele a kapcsola­tokat. Az államügyész erre fölemelkedik helyéről s a következőket mondja: — Hanussen ur, nagyon jól tenné úgy a maga, mint a tanú érdekében, ha a tettest most kiderítené. Hanussen erre kijelenti, hogy a pör lefolytatása után, amikorra vissza­nyeri lelkierejét, megkísérli ezt. Ruppert lobositzi tanító, a kővetkező ta­nú, elment Hanussen előadására, mert azt hal­lotta, hogy Hanussen a gomboloy (ama bizo­nyos indus g.olyófüzér) segítségével dadogókat gyógyit. Mielőtt azonban erre a gyógymódra sor került volna, jelen volt a tanú, amikor Ha­nussen tüt szúrt az orcáján keresztül, miköz­ben nem lett volna szabad véreznie. De a tanú észrevette, hogy Hanussen vérzik s a nagy nyilvánosság előtt odakiáltott neki: „Hanussen ur, hiszen ma­ga vérzik!" Hanussen erre dühbe gurult s a tanút kiutasította a teremből. Ami Hanussen egyéb képességeit illeti, a tanú úgy nyilatkozik, hogy nem annyira telepátá­nak, mint inkább ügyeis megfigyelőnek találta őt. Elbeszéli még a vádlott egy másik produk­cióját is. Játtékkártyákat kellett elrejteni a terem hallgatóságánál s eközben Hanussen ál­landóan fel és alá járkált a teremben. A tanú megfigyelte, hogy valamennyi néző feszülten Hanussent követte tekintetével, míg azok, akiknél a kártyák voltak, mereven maguk elé néztek s Hanussen ilyenformán nyomozhatta ki könnyű szerrel a kártyák rejtekhelyét. Hanussen erre hajlandónak nyilatkozik a kí­sérletet megismételni. Azonban az elnök ezt nem engedélyezi. Összeütköznek a szakértők A következő tanú, Klug lobositzi üzemvív i zető kihallgatásánál kerül elsőizben se- a szak­értők összeütközésére. A tanú ugyanis kije­lenti, hogy Hanussen egy magántársaságban rendezett szeánszánál igyekezett minden perc­ben másra gondolni, nehogy koncentrálja ma­gát s igy megkönnyítse Hanussen munkáját. Forster szakértő erre megjegyzi: — Érdekes, hogy telepatikus kísérletek si­kerüléséhez egyáltalában nincs szükség kon­centrációra. Fischer szekértő erre föláll és a következő­ket mondja: — Nem tartom helyesnek kollégámnak a fölfogását. Rizikó a jóslásban Azután SteberI Máriát hallgatják ki, akinek férjét még régebben meggyilkolták. A tettese­ket nem derítették ki, mire az asszony Hanus- senhez ment. Hanussen 150 korona ellenében kijelentette, hogy a tettes jó állásban van s a gyilkosságot nyomorában követte el. Azonban szükséges kímélni őt. Hanussen erre a vallomásra megjegyzi, hogy azért nyilatkozott ebben az- értelemben, mert bizonyos rizikóval járt a jóslása. Amennyiben ugyanis az experimentum nem bizonyult volna helyesnek, exisztenciájától fosztott volna meg egy embert. Tévedni emberi dolog Azután Tomschik teplitzi gyárost hallgat­ják ki. Tomschik volt az, aki a pör lavináját meg­indította. A tanú föl világó szitást kért egy betörésre vo­natkozólag, amelyet egy nappal azelőtt nála elkövettek. Akarata ellenére a jelenlévő Her- csik csendőrkapitány Hanussen titkára, Juhn közvetítésével hamis adatokat mondott be, amelyeket Hanussen azután transzban hűen elismételt. Hanussen erre csak azt jegyzi meg, hogy nem emlékszik pontosan vissza az esetre, különben is tévedni emberi dolog. Azután kihallgatják Klöckner teplitzi ke­rekedét, aki egy százmárkás bankjegyet vesz­tett el és Hanussen megnevezte azt a helyisé­get, ahol az történt. A tanú valóban vissza­kapta ott a bankjegyet.. A tárgyalást azután délutánra halasztották. Egy millióéves emberé koponyát találtak Kínában London, december 16. Egy kínai geológus Peking környékén paleoantropológiái ásatá­sokat végzett ée ezek köbben rábukkant egy sértetlen ősemberi koponyára. A szakértők a pekingi ősembernek, a Sinanihropus Pe- kingiensisnek korát egy millió esztendőre becsülik, ügy a híradást, mint a hozzáfüződő merész következtetést a 1 gnagyobb óvatos­sággal kell fogadni. / geológiai harmadkor­ból egyetlen biztos ősembercsointvázat nem ismerünk s a negyedkor sokat vitatott jáva- emberéről ma már tudjuk, hogy nem tekint­hető a mai ember ősének. enyhe és ízetlen hashajtószer Miután teljesen fájda- lommentes és ártalmat- / lan, kis gyermekeknek Ve J is adható. Minden gyógyszertárban kapható

Next

/
Thumbnails
Contents