Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-18 / 288. (2213.) szám
1821 deoeatber 18, ezeráa. 'PMIGAI-MaG^A'RH! rlai> Seipel az osztrák alkotmányreformről Bécs, december 17. Seipel dr. volt osztrák kancellár politikai tartalmú füzetet adott ki, melynek címe: „Küzdelem az osztrák alkotmányért". A Reiohispost rövid kivonatot közöl a műiből, amelynek előszavában a volt kancellár a legújabb alkotmánykompromisz- ezummal foglalkozva megemlíti, hogy az eddig elért eredmény szép, de nem teljes. A kormány ée a parlament vállvetett munkájával redményt érteik el, de az igazi demokrácia egyebet követel. A jövőben az alkot- mányreviziót folytatni kell és nyugateurópai mintára teljesen át kell idomítani az osztrák parlamenti életet. Báóyabáborak Ausztráliában London, december 17. Az ausztráliai Uj- Dél-Wales kormánya önkéntes munkásokkal újra fel akarta venni a munkát a Rothary bányákban, ahol a munkaadók kizárták a béremelést követelő munkásokat. Négyezer sztrájkoló munkás ma reggel hirtelen körülzárta a bányát és el akarta kergetni az önkéntes munkásokat. A rendőrség felvette a harcot a támadókkal és a csata egész nap tartott. Egy bányamunkás meghalt, negyvenöt megsebesült, köztük a volt bányaügyi miniszter is. A bánya és a rendőrhivatal közti telefonvezetéket átvágták. A Sydney- vel való telefonöszeköttetés szünetel. A bánya munkások ScuIlonhoz, Ausztrália munkáspárti miniszteréhez folyamodtak, aki kijelentette, hogy az ügyet átadja a döntő bíróságnak. Dél-Wales kormánya azonban nem hajlandó elismerni a döntőbíróság kompetenciáját. Hanussen kliensei részben ménfő, részben férhető vallomásokat tesznek Feínemderitett gyilkosságok, buza-árah, dadogás ügyében járultak az emberek Hanussen — mint egy csoda — elé A szakértők első összekoccanása — Derűs jelenetek tanúkihallgatások közben Uj munkanélküli Sörvény Angliában London, december 17. Az alsóház 273 szavazattal 199-cel szemben tegnap este elfogadta az uj munkanélküli törvényt. A törvényjavaslat harmadik olvasásánál a konzervatív párt nevében Steel Middland a követke- kező javaslatot tette: A ház tiltakozzék a törvény ellen, amely fölemeli a kincstár kiadásait és a nemzetre váratlan terheket ró. A munkanélküli alap az elmúlt évben két millió font passzívát mutat föl. A konzervatív javaslatra Snówden pénzügyi kancellár válaszolt és kijelentette, hogy a Labour Party kénytelen konzervatív elődjeinek bűneiért vezekelni. A munkanélküli alap tényleg inszolvens, mert a munkanélküliek száma még mindig jóval 1,200.000 felett van, holott az alap csak ennyinek fizetéséről gondoskodik. A munkáskormány intézkedései következtében a munkanélküliek száma azonban egyre csökken s igy remény van arra, hogy az alap hamarosan szolvenssé válik. A tanárok nem kapnak az idén karácsonyi remunerációt Prága, december 17. A Lidové Noviny jelentése szerint az idén nem az összes középiskolai tanár és igazgató kap karácsonyi remunerációt. Az iskolaügyi minisztériumnak erre a célra csak mintegy háromszázezer koronája van. Egyenlő felosztás mellett egy-egy tanárra mindössze 54 korona jutna. A minisztérium ezért elhatározta, hogy csupán egyes érdemes kiváló tanerőknek fog magasabb ösz- szegü remunerációt adni. Az erre érdemesítendő tanárokat a minisztérium a főigazgatók előterjesztése alapján fogja kiválasztani. A remuneráció kifizetését már a napokban megkezdik. Az egyébként is rosszul fizetett középiskolai tanárok körében ez a hir rendkívül szomorú karácsonyi meglepetésként fog hatni. A stíovenszkói országos képviselőtestület küldöttségeinek eredményes prágai tárgyalásai Prága, december 17. A szlovenszkói országos képviselőtestület hattagú küldöttsége Kál- lay József dr. tartománygyülósi képviselővel az élén ma délelőtt a harmincmilliókoronás kölcsön ügyében tárgyalt a szociális biztosítási központtal, a Zemská Bankával és a nyugdíjintézett központtal. A tárgyalások eredményre is vezettek s a szlovenszkói országos közigazgatás 30 millió koronás kölcsönt kap 30 évi törlesztésre. Ezt az összeget kizárólag kórházak építésére, viziutak 'és országutak építésére, valamint föld javítási célokra fogja a szlovenszkói országos hivatal fölhasználni. A bizottság a parlamentben Englis pénzügyminiszterrel és Slávik bel ügy miniszterrel is tárgyalt az 1930. évi országos költségvetés jóvá- Ea.gyá«a ügyében. Leitmeritz, december 17. Erik Jan Hanus- sennek, a harminchatrendbeli csalás és hat- rendbeli csalási kísérlet címén vádlottak padjára ültetett telepátának pőre egyike a legérdekesebbeknek, amelyeket az uj idők termeltek. Nem a vád súlyossága áll a tárgyalás fókuszában, hanem ismeretlen vagy eléggé fel nem derített jelenségek a lélek és tudat- alattíság birodalmából. Hanussen szarkazmussal és temperamentummal, érvekkel és szuggesztiv állításokkal igyekszik bebizonyítani a törvény embereinek, hogy mindenható ura, szuverén uralkodója ennek a birodalomnak, amelynek területére a tudomány még nem hatolt be eléggé s berendezkedéséről még nem mert alkotni véleményt. A tegnap kihallgatott első tanuk inkább mentőtanuk voltak s ez a körülmény fedvilla- nyozóan hatott a vádlott amúgy is elektromos feszültségű kedélyére, úgyhogy Hanussen hébe-korba gúnyos vitába szállt a vele szembehelyezkedő szakértőkkel. A pör különlegességére legélesebb fényt vet az a körülmény, hogy a bíróság elnöke úgyszólván szabad és korlátozatlan szólásjogot engedélyez a vádlottnak, nyilván azzal a bölcs szándékkal, hogy — ha már egy ilyen természetű pörre sor került, — hulljon annyi fény és annyi árny a pozitív álláspontot képviselő Hanussen és a negatív állásponton lévő két szakértő szájából a titokzatos birodalom területére, amennyinek a homályában a bíróság megformálhatja véleményét. Hanussen már nem tartja magát látnoknak A tegnap délutáni folytatólagos tárgyaláson Ruderer Károly detektivfelügyelőt hallgatták ki. A teplitzi detektív vallomásában elmondotta, hogy Hanussen egy előadása alkalmával felirta egy régebben történt gyilkosság adatait. — Hanussén — vallotta Ruderer — a feladatot meglepő tökéletességgel oldotta meg, mert olyan részleteket emlegetett, amelyekről Teplitzben rajtam és egy tisztviselőn kívül senki sem tudhatott. Teljesen kizártnak tartom, hogy Hanussent a részletekről valaki informálhatta volna. Az elnök megjegyzi, hogy a tanú a rendőrség egyik legmegbízhatóbb és legbecsül- tebb embere, ezért nagy súlyt helyez vallomására. Az államügyész megkérdi Ruderert, hogy milyen benyomást tett rá az egész experimentum. De a tanú nem tud választ adni, mire az államügyész a vádlotthoz intézi a kérdést. Hanussen vállat von s azt mondja: — Magam sem tudom, hogyan magyarázzam meg az egészet. Azelőtt szent meggyőződésem volt, hogy látnoki képességekkel bírok. De alaposan megvizsgáltam magam s ma, ezen bűnvádi eljárás után, csak azt mondhatom, hogy telepátia volt. Egyébként tudatában vagyok annak, hogy ezen jelenségek igazi okáról 8 mivoltáról exakt felvilágosítást nem tudok adni. Nagy szenzációt kelt a hallgatóság körében egy Willomitzer nevű leitmeritzi kereskedőnek a vallomása. A tanú a háborúban eltűnt sógora sorsáról akart tudakozódni Ha- nussennél, s ecélbótl felirta egy papirszeletre sógora utolsó tábori levelezőlapjának dátumát. Hanussen transzba jött s percek múlva megadta az eltűnt férfi pontos személyleirását és tábori szárnál Seracky szakértő erre megjeovzi, hogy valóban szó lehet bizonyos telepatikus jelenségekről, de bizonyos szkepszissel tekint továbbra. is a jelenségekre. Hanussen kifizeti a rosszuljárt klienseket Élénk, tartós derültség kíséri a következő tanú, egy Riohter nevű teplitzi cukrász vallomását. A tanúnak annakidején ellopták az óráját, mire Hanussenhez fordult, hogy mit csináljon. Hanussen azt válaszolta, hogy tegyen közé egy hirdetést az újságba a* „Elve&zett“-roratba s 100 koronát kért a tanácsért. A tanú most is követeli a pénzt, mire a vádlott megkéri védőjét, adja vissza neki a pénzt, ami meg is történik és a 76 éves öreguir örömtől sugározva hagyja el a termet. Hanussen erre vonatkozólag megjegyzi, hogy azért kért klienseitől pénzt, mert különben állandóan ostromolták volna. Aki Hannussen tanácsára hausse-ra spekulált .Viador tsdher nősek! molnár a következő tanú, áld elmondja, hogy a hetivásáron hallott Hanussen különös képességeiről, mire hozzáfordult azzal a kérdéssel, hogy emelkedni fog-e a búza ára. Hanussen a kérdésre igennel felelt. „Én rábíztam magam erre a jóslatra, amely 2-50 koronámba került, az eredetileg tervezett félvagon búza helyet négyet vásároltam s az egészre ráfizettem 4000 koronát", — mondja a tanú és kéri pénzének a visszafizetését. Hanussen erre ügyvédje utján nyomban kifizetteti a 250 koronát, ami ismét nagy derültséget kelt a hallgatóság körében. Fucbs dr. teplitzi idegorvos, aki éles kampányt vezetett Hanussen ellen, tanúvallomásában előadja, hogy telepátiának látta Hanussen produkcióit, viszont még ebben is eléggé kételkedett a sürgő-forgó titkárok jelenléte miatt. Egy Mastair nevű földműves jelentéktelen tanúvallomása után szintén Hanussenhez fordul: „Hanussen ur, nekem ez a kirándulás pénzembe van, itt kell maradnom éjszakára is. Járuljon hozzá valamivel a költségekhez." Hanussen erre védőjéhez fordul: „Doktor ur, fizessen ki ennek az embernek 150 koronát." Majd a közönség felé: „Sikereimet magamnak kell megfizetnem." A tanú nagy hajibókolás közepette veszi át a pénzt és megrázza Hanussen mindkét kezét, miközben sok szerencsét ki vári neki. Egy Mischler nevű asszony Hanussen képességei mellett tesz vallomást, miire Seracky szakértő megint csak kételyeit emlegeti. Hanussen erre hajlandónak mutatkozik a tárgyalási teremben megismételni a kísérleteket « hajlandó minden vizsgának alávetni magát. Az elnök kijelenti, hogy erre még később vissza fog térni s azután a tárgyalást ma délelőttre halasztja. Terhelő tanuk vonultak lel a mai tárgyaláson A .mai tárgyalási napon terhelő tanuk egész sora tett vallomást. Hanussen ezekre a vallomásokra a tőle megszokott temperamentummal reflektált. A vallomásokat az általa lemásolt jegyzőkönyvi vallomások segítségével kísérte és ismételten rámutatott a felmerülő ellen tm om dósokra. A tárgyalás megnyitásaikor az elnök bejelenti, hogy Hellbich potsdami törvényszéki főtanácsos, aki okkult dolgokban már számos Ízben exponálta magát, levélben felajánlja szolgálatait a bíróságnak. Azután folytatják a tanúkihallgatásokat. Az első tanú Waíter vasúti főfelügyelő, aki arról számol be, hogy Hanussen kísérlete kudarcot vallott. A vádlott er re vonatkozólag izgatottan kijelenti, hogy az nem volt 'kísérlet. Riedl Albán, a következő tanú elmondja, hogy Hanussenhez az előadáson azt a kérdést intézte, mi történt az apjával, aki 1923. október 15-ém 20.000 koronával a zsebében nyomtalanul eltűnt. Hanussen kijelentette, hogy apját egy bánya mellett gyilkolták meg. Leírta a tetteseket is, de kinyo mosásukért 3000 koronát kért. A tanú erre megszüntette vele a kapcsolatokat. Az államügyész erre fölemelkedik helyéről s a következőket mondja: — Hanussen ur, nagyon jól tenné úgy a maga, mint a tanú érdekében, ha a tettest most kiderítené. Hanussen erre kijelenti, hogy a pör lefolytatása után, amikorra visszanyeri lelkierejét, megkísérli ezt. Ruppert lobositzi tanító, a kővetkező tanú, elment Hanussen előadására, mert azt hallotta, hogy Hanussen a gomboloy (ama bizonyos indus g.olyófüzér) segítségével dadogókat gyógyit. Mielőtt azonban erre a gyógymódra sor került volna, jelen volt a tanú, amikor Hanussen tüt szúrt az orcáján keresztül, miközben nem lett volna szabad véreznie. De a tanú észrevette, hogy Hanussen vérzik s a nagy nyilvánosság előtt odakiáltott neki: „Hanussen ur, hiszen maga vérzik!" Hanussen erre dühbe gurult s a tanút kiutasította a teremből. Ami Hanussen egyéb képességeit illeti, a tanú úgy nyilatkozik, hogy nem annyira telepátának, mint inkább ügyeis megfigyelőnek találta őt. Elbeszéli még a vádlott egy másik produkcióját is. Játtékkártyákat kellett elrejteni a terem hallgatóságánál s eközben Hanussen állandóan fel és alá járkált a teremben. A tanú megfigyelte, hogy valamennyi néző feszülten Hanussent követte tekintetével, míg azok, akiknél a kártyák voltak, mereven maguk elé néztek s Hanussen ilyenformán nyomozhatta ki könnyű szerrel a kártyák rejtekhelyét. Hanussen erre hajlandónak nyilatkozik a kísérletet megismételni. Azonban az elnök ezt nem engedélyezi. Összeütköznek a szakértők A következő tanú, Klug lobositzi üzemvív i zető kihallgatásánál kerül elsőizben se- a szakértők összeütközésére. A tanú ugyanis kijelenti, hogy Hanussen egy magántársaságban rendezett szeánszánál igyekezett minden percben másra gondolni, nehogy koncentrálja magát s igy megkönnyítse Hanussen munkáját. Forster szakértő erre megjegyzi: — Érdekes, hogy telepatikus kísérletek sikerüléséhez egyáltalában nincs szükség koncentrációra. Fischer szekértő erre föláll és a következőket mondja: — Nem tartom helyesnek kollégámnak a fölfogását. Rizikó a jóslásban Azután SteberI Máriát hallgatják ki, akinek férjét még régebben meggyilkolták. A tetteseket nem derítették ki, mire az asszony Hanus- senhez ment. Hanussen 150 korona ellenében kijelentette, hogy a tettes jó állásban van s a gyilkosságot nyomorában követte el. Azonban szükséges kímélni őt. Hanussen erre a vallomásra megjegyzi, hogy azért nyilatkozott ebben az- értelemben, mert bizonyos rizikóval járt a jóslása. Amennyiben ugyanis az experimentum nem bizonyult volna helyesnek, exisztenciájától fosztott volna meg egy embert. Tévedni emberi dolog Azután Tomschik teplitzi gyárost hallgatják ki. Tomschik volt az, aki a pör lavináját megindította. A tanú föl világó szitást kért egy betörésre vonatkozólag, amelyet egy nappal azelőtt nála elkövettek. Akarata ellenére a jelenlévő Her- csik csendőrkapitány Hanussen titkára, Juhn közvetítésével hamis adatokat mondott be, amelyeket Hanussen azután transzban hűen elismételt. Hanussen erre csak azt jegyzi meg, hogy nem emlékszik pontosan vissza az esetre, különben is tévedni emberi dolog. Azután kihallgatják Klöckner teplitzi kerekedét, aki egy százmárkás bankjegyet vesztett el és Hanussen megnevezte azt a helyiséget, ahol az történt. A tanú valóban visszakapta ott a bankjegyet.. A tárgyalást azután délutánra halasztották. Egy millióéves emberé koponyát találtak Kínában London, december 16. Egy kínai geológus Peking környékén paleoantropológiái ásatásokat végzett ée ezek köbben rábukkant egy sértetlen ősemberi koponyára. A szakértők a pekingi ősembernek, a Sinanihropus Pe- kingiensisnek korát egy millió esztendőre becsülik, ügy a híradást, mint a hozzáfüződő merész következtetést a 1 gnagyobb óvatossággal kell fogadni. / geológiai harmadkorból egyetlen biztos ősembercsointvázat nem ismerünk s a negyedkor sokat vitatott jáva- emberéről ma már tudjuk, hogy nem tekinthető a mai ember ősének. enyhe és ízetlen hashajtószer Miután teljesen fájda- lommentes és ártalmat- / lan, kis gyermekeknek Ve J is adható. Minden gyógyszertárban kapható