Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-15 / 286. (2211.) szám

twurjnsmmuaa 1969 d-©c«mber 15, Irta, HÁRMAN BETHLEN Hárman voltak a tarlón: a lány, a kutya, meg a katicabogár. De mindegyik, ha meg­kérdezték volna tőle, azt felelte volna, hogy egyedül van. A lány, mert a kutya neon szá­mit és a katicabogarat nem látta. A kutya, mert a lány az ő Istensége volt, az Isten pedig természetesen mindenütt jelenvaló, akkor is, amikor egyedül vagyunk, tehát azt nem kell megemlíteni. A katicabogarat szin­tén nem látta, mert az a kalangya tetején ült. A katicabogár pedig látta ugyan a lányt és a kutyát, de csak úgy vett róluk tudomást, mint a jegenyefákról, vagy a buzakeresztek- ről: a tájképihez tartoztak, nagyok voltak és adott esetben föl lehetett rájuk mászni. A lány tizenhat éves volt, barna volt a ha­ja és piros ruhát viselt fekete pettyekkel. Maga elé nézett és mosolygott egy kicsit. Ar­ra gondolt, hogy múltkor, mikor szintén ez a ruha volt rajta, Karcsi ránézett és azt mond­ta: „Katicabogár". És ez neki nagyon, na­gyon jól esett. Mert . . . hogy igazában miért, azt nem lehet jól megmagyarázni és mások aligha értenék meg, de a lány egész biztosan tudta, hogy Karcsi, araikor azt mondta neki, hogy Katicabogár, bevallotta neki, hogy szereti. És ez oly gyönyörű, oly vá­ratlan és soha nem remélt dolog, hogy a lány nem érti, hogy a többi ember el nem vaikul a ragyogástól, amely őt azóta állandóan körülveszi. Mama ugyan nem szereti Kar­csit, haszontalan naplopónak mondja, kiből sohasem lesz rendes ember, még a vizsgáit sem tette le. A lány összéborzong: talán nem ás fogja megengedni, hogy hozzámenjen. De akkor inkább megszökik vele! Pedig ez bőin, súlyos bűn, de ő inkább elkárhozitk, mintsem lemondjon róla. Pedig nagyon fél a pokoltól. De talán éppen, mielőtt meghal, hamar meg­bánja és meggyón ja . . . Különben ez még nagyon messze van és Karcsinak előbb úgyis le kell tennie a matúrát, mielőtt elszökhet­nének, vagy jobbik esetben feleségül vehet­né. A kutya fekete volt és borzas. Nagy igye­kezettel ás egy lyukat a földiben. Kitűnő. Ki­tűnő. Valódi, ha mis italian, egérszag. Egyszer már fogott egyet. Egy pillanat alatt bekapta és lenyelte. Jó volt. Nagyon jó. Sokkal jobb, mint amit a konyhában adnak. És mégis a lány haragudott. Rákiáltott és rá is ütött. Igaz, hogy nem fájt, de ő mégis borzasztóan szomorú lett, mert látta, hogy a lány harag­szik rá. Kicsivé zsugorodott tehát, hogy megengesztelije a haragvó Istennőt, odakú­szott hozzá és megcsókolta lelógó kezét, pedig egyáltalán nem értette, hogy miért vétek az, amit elkövetett. De ha az Istennő haragszik, akkor bizonyára nagy az ő bűne. A kutya izgatottan felvakkint: Most most! Itt a szag! Már egészen közel kell hozzá lennie. És mint egy megbolondult kis forgó­szél, úgy repül ásás közben a föld körülötte. A katicabogár szorgalmasan mászik egy bu- zakalászon végig. Jóllakott, süt a nap, itt a szerelem ideje, senki sem bántja, semmitől sem kell félnie. Azt nem tudja, hogy egyszer neki is el kell pusztulnia. Ha szavakban gon­dolkoznék, bizonnyal azt mondaná: Az élet szép, szép, szép . . . A lány egyszerre felsikit: „egy katicabo­gár!" És óvatosan ujijára teszi. „Hazaviszem." Határozza el. „Gyere Bundás." Valahogy úgy érzi, hogy egy látható jelét viszi magával a Karcsival való szerelmüknek. Ha a házukig el tudja vinni és nem repül el, akkor . . . ak­kor minden jó lesz . . . A kutya szomorúan tekint a megásott lyukra. Ha még csak néhány percig áshatott volna, már meg is lett volna az egér ... De úgy látszik, ez az egér is bűn és ezért hívja el a lány ... A katicabogárnak egészen mindegy. Szor­galmasan mászik a lány egyik ujjárói a má­sikra. Itt is jó, ott is jó, mindenütt jó . . . Azután kitárja apró szárnyait és nyugodtan repül fel, el valamerre. A lány dermedten néz utána. Elment. Elvit­te .. . Maga sem tudja, hogy mát, de érzi, hogy valami szépet, ragyogót, egy kis darab piros világitó xeménységet. — Gyere Bundás l — mondja újra külö­nös, kemény hangon. A kutya aprókat, békitőket csóvál 'a farká­val, de a lány észre sem veszi, csak megy. összeszoritott ajakkal nézve maga elé. A ku­tya lapulva követi. Nagy bűn volt, sokkal na­gyobb, mintsem gondolta volna. A katicabogár sem látható már, eltűnt va­lahol a távolban. A tarló egészen üres. PESTI GALA Irtat MÁRA! SÁNDOR Azon a napon, mikor a világhírű énekes csodálatos hangja gordonkázott a pesti pó­dium fölött s -mikor hermelincapek, airanyla- mé-ruhák, kifogástalan frakkok kiáll itása kápráztatta el egy estére a szemeket, azon a napon a pesti zálogházakban, úgy az állami­akban, mint a magánköz vetítőkben, sőt leg­inkább az utóbbiakban, olyan forgalom volt az igazi gyöngysorokban és buIonokban, mint amilyen ebben az esztendőben még egyálta­lán nem volt. Ért olyanvalakitől tudom, aki benne éd a zálogos életben, minden nap tár­gyal a zálogosokkal, mert a zálogosok is tár­sadalma életet kedvelő emlberek, akik munka után este összegyűlnek egy bizonyos kávéház­ban és megtárgyalják a nap eseményeit, — tessék tehát belenyugodni, s esetleg kedvenc zálogosánál utánaérdeklődná, hogy a nagy hangversenyt megelőző napon s a hangver­seny napján hány butont, gyómántos melltüt és gyöngysort kellett kezelnie? Azt fogja mondani, hogy nagyon sókéit, — ritka példá­nyokat, a legszebbeket a városban. A nagy hangverseny napja a pesti zálogosok ko­moly ünnepnapja volt. Valami álma tag lélek, a fentidézett pompára való tekintettel, azt hi- hetné most már, hogy a nagy forgalom ék- szertáirgyak kiváltása körül bonyolódott le, — óhajt lenni exásztenciáiiis okokból néhány stréber mondáin ember: de ezek ahhoz, hogy elegánsak legyenek, hogy ragyogjanak, hogy fényt fejtsenek itoi, kiváltják a zálogházból ék­szereiket, ha már olyan mostoha hozzájuk a sors, hogy egyáltalán összeköttetésbe kell lép­niük finom életükben a zálogházzal, — ki­váltják, nem úgy, mint Pesten, ahol abból a célból, hogy ragyogjanak, beviszik a zálogház­ba az ékszert, mert ahhoz, hogy ragyogjanak, előbb ott kell lenniük a koncertteremben s ez már fejenként herminc pengő, aztán ruha kell, aztán cipő, fodrász, kesztyű, belépő kell, az urnák friss firakkvasalás kell és, ha nagyon peches s összes frakkingjét hólyagosra vasal­ták már, esetleg úgy vadonatúj frakking is kel, s koncert után vacsora kell, szóval két személynek nagyon szerény számítással száz pengő kell az estére s kétszáz pengő keli az este előkészületeire, amit csak egy módon le­het előteremteni, ha már jön az az énekes, akit meg kell hallgatná, s akit sokan hallgat­tak tehetetlen fogcsikorgatással: be a hölgy boutonjával a „nagynénihez", ahogy Pániéban nevezik, s ahogy Pesten rövid és unott bizal­maskodással hívják, a zaciha. Ékszernek meg­teszi a hamis is, de koncertjegyet nem adnak hitelbe, se taxit, se koncert után vacsorát. — Karácsonyi ajándékok. Ékszer, ezüst és óra-különlegességek a legnagyobb választékban HAHN A. ékszerész, Kassa, Fö ucca 17. a városban zordak a pénzviszonyok, de ezen az egyetlen estén mindenki meg akarta mu­tatni, hogy él s rohantak a zálogházba, hogy hermelin és aranylamé mellé valahogyan ki­váltsák a gyöngysort és a butont s a frakkba való drága inggomibokat. Aid ezt hiszi, az té­ved. A nagy hangverseny napján a legfino­mabb betevők jelentkeznek a pesti családi ék­szerekkel. Zálogba vándorolt a bútor, hogy aranylamé legyen belőle, zálogba a gy öngysor, hogy a heranedáncape előkerülhessen a zálog­ból,, nagy hangverseny volt, tehát nagy elzálo­gosítás volt. Nyomatékkal figyelmeztetem az olvasót, hogy amit itt elmondok, nem fe­lületes megfigyelés: olyan ember hozta ne­kem a hint, aki a pesti élet földalatti tárná­iban benne él, a zálogosok maguk rohantak este törzskávéházukba, érdeklődve, hogy mi van, mi készül, megjelentek az összes régi szemérmes kliensek s jöttek egészen újak, príma áru, régi pesti családi ékszerek, hol lesz a nagy gála? Akkor megtudták, hogy a koncertteremben lesz a nagy gála, s rögtön megértettek mindent. Iparkodjunk megérteni mi is. Arról van szó, hogy a gazdasági viszonyok másutt is zordak s él lehet képzelni, hogy Ber­liniben vagy Párisban hasonló gálán jelen Ezért volt nagy forgalom a híres gálaestélyt megelőző napon a budapesti zálogházakban. Az ember, mikor ilyesmit hall, felemeli a kezét és fáradtan int: elég, élég. Beszéljünk másról. Aki ott volt, emlékszik a teremre: nem is rossz mulatság, a pesti gálán előredől­ni a széken, s minit a párisi ördög, bámulni mindazt, ami az életek leemelt tetőzete alatt nyitottan tárul eléd, — nem rossz mulatság, csak elmegy tőle az embernek a mulatságtól a kedve. Milyen szép kép volt, egy estére, nagy, igazi, pesti gála: vakító nők lebegése, szép testek, finom arcok, nagyszerű vonalak, szemek játéka, mosoly, kitűnő púder és ne­mes parfüm felhője a terem fölött, csendes, zsúfoltan fülledt terem, mindenki ismerős, mosolyok rebbennek, úri publikum hódol a zenének, ünnepély, gála. A francia nemesek szórakozhattak ilyen szordinóval a jakobinu­sok pincéiben, játszhattak maguknak „társa­ságot", finom mosolyt, kecses szavakat, fél­hangon, azzal a kis merevvségigel mosolyban és meghajlásban, amit osak az tud, aki estély előtt egész nap a halálra gondolt. Szép játék és tanulságos, a pesti gála: át­hajolni a korláton s bámulni ezt a csodálatos pesti népet. Milyen szívós! Ennyi energiával máshol meg lehet teremteni azt a vagyont és jólétet, amit ez a finom tömeg a koncertterem­ben ilyen tökéletesen szimulál. Nézd, a bejövő embert: nincs más neve, ő az örök „bejövő­ember", akinek az a titka, hogy bejön vala­hová, ezért éti, sőt. ebből él, hogy senki a vi lágon nem tud úgy bejönni egy terembe, ahol Sok ember van jelen, mint ő. Nem teszi zseb­re a kezét, népi hunyorít rövidlátást színlelve el a terem fölött, ez vieux jen: nyitott moz­dulatokkal és mozdulatlan arccal jön be, a frakkja kétnapos, n frakk belső szárnyai elta­karják n mellény alsó csücskeit, ami dernier cri, most találták fel. így bejönni. Így megke­resni o helyet, így megállni, kissé hátradőlni s végignézni a széksorokon — hál hol van ez még, ez a nyugalom, ex ax Ötvenezer hold a Krimiben, ez a onyegind gArdatáaztfölény a moszkvai operában, hód van ex még? Bejönni, hát még kimenni s úgy menni M, szenvtele- nül, úriam, finoman, mintha nem tudná a tá­vozó, hogy feje fölött összesúgnak a páholy­ban: exit! Pest, ifjúság városa, emlékek városa, szennybe, nyomorba, hazugságba, illúzióba kallódott város: a gáládon át érezni igazi nyo­morodat. * Az énekes bedahajol a terembe és énekül: ej ucbnycm! ' Ez a bánat dala, a robot dala, ‘hajőbuső munkások nyomorhiiminnsza. A terem felfi­gyel. Persze, ez a dal visszhangzik a sziveké ben: csupa kötélhuzó ül Üt, akik a kötél he­lyett váltókat húznak, bonokat cipelnek, cser rétnek, magyaráznak, naponta tizenhat órát. itt ÜL, kifogástalanul, Mséé merev szemekkel, A buton a zálogban, s a butádhoz tartozó pár itt ül, kifogástalanul, kissé merev szemekkel, de mégis itt ül, mert nem lehet máskép, mert a holnapi hitele, s holnaputárii kenyere függ attól, hogy elmondják: nincs még baj velők, ők is ott ültek a drága koncerten, a gálán- Szórakozottan játszom a szóval, amig nézem őket s együgyűen botlik el a sző: ez a pesti gálya. Ej udhnyem! S azok mondják, akik ma­guk is zálogba tett butodból ülnek itt, akik tudják magukról úgy, mint a másikról, hogy baj van, mert nem is ők süllyednek már kü- lön-külön, hanem az egész gálya sülyed, mit számit, ha egyiknek könnyebb a lánca? Egy pillanatra tömegíélelem fog el: ha itt most valaki elnevetné magát, szembefordulva ezzel a ragyogó teremmel, a szemébe nevetne s kitárt karokkal felhivnvá a figyelmüket: de hölgyek! de urak! Mindent tudunk egymásról és hallgatjuk a híres énekest. A szemekben valami kis tá­volság, valami fagyosság, mintha nem gondol­nának Me? Mi van ebben a nézésben? A hol­napi gond, vagy a karácsonyi gond, vagy a jö­vő ultimé gondja, vagy annak a rémhírnek a 'gondja, hogy a kultuszminiszter januárban át­engedi egy estére operaibál-cél okra az Opera- házat? Mert a rémhír száll, hogy operabál lesz Pesten. Alikor mi lesz? A koncert még kifu­tott a butonhól, a karácsony talán kifutja a zongorából, a Szilvesztert egészen könnyen meg lehet úszni a gyertyatartökból, az ultimé egészen különös és más gondterületre tartozó fantom. De miből megy el ez az ezer ember az operabálra? Mert el fognak menni és fényes lesz. a bé­keévek ragyogására fog emlékeztetni, arany­lamé lesz és hermelin és nemes, parfüm és fegyelmezett mosoly. A tudósitó jelenteni fog­ja, hogy ki volt ott. s aki ott volt, medköov­ii yebb ültén sóhajt fel, mert bebizonyította, hogy ott volt, tehát nincs még semmi baj. Ha elm égy a te remiből s vi sszanézel a sö­tétségben kivilágított épületre, amelvben zeng az ej uohnyam: pontosan az az érzésed, hogy egy gálya süllyed itt el. kivilágított ha- jóablakaivtal, éjszakai csendben s ezer kar fá­radtan húzza az evezőt s nem tudja, hogy sü­lyed velük az egész. A zálogosok optimisták. Januárban opera­bál lesz. * Erdőházi Hugó; GYILKOS Lehajtott fejti bús kitértetek., messzi ködalakban jár előttük a halál, ijeszti minden lépésüket, mint őrjítő álom au éjfélben felljedőt... Hideg vasrácsokon csak a napsugár halálát dicsőítheti szabadságra vágyé véres lelke, ima nein hagyja el bűzös száját, csak némán borul le néha a dia sarkában s égre bicsaklé csontos fejével suttogja: mért tettem ... mért tettem ... Múlnak az évek, aa öreg bob nd már tágult szemekkel mered a múltra, remegő kesével ráncos homlokát simítja s monoton bugással már csak Így emlékezik: mért tettem, mért tettem... Valahol a végtelenből srélesen vigyorog rá a Halál...- -------------------------i i rrm------rrrt-—n—■■mm n i Al apítva 1833. Tahim JA ti s > • * - , 1 A flNg, porooQfia mgyhawakailém * . - : ■ . M KOS1CE, FÖ-utca 1% 1 üáiárolion praktikus ajándékot Wilnrotter óra és ékszerházban, KOSSCi, F0 UTCA 12. „Doxa“ 145. , „Omega** 190. „Zenl!Bi“ 195.-- koronától kapftató. Olcsó különlegességi ékszerek.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents