Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)
1929-12-13 / 284. (2209.) szám
1929 december 13, péntek. sült a hadszíntér, mert a támadó csapatok nem merészkednek a zendülők által megszállva tartott folyosókra. Az auburni nemzeti gárda és az önkéntesek kétezer főnyi tábora a fegyház körül tanyázik és időnként leváltja a zendülőkkel szembenálló csapatokat A döntő roham valószínűleg a korareggeli órákban lesz, ha ugyan a lázadók addig be nem jelentik a kapitulációt. A közvélemény szigorú vizsgálatot követel Newyork, december 12. Az auburni fegyházban kitört lázadás fejleményeit lélekzet- fojitva lesi és figyeli az egész amerikai nyilvánosság. A sajtó felháborodva kérdezi, mi lett annak a vizsgálatnak az eredménye, amelyet a júliusi íogyenolázadás után indították? Megmagyarázhatatlannak találják azt is, hogyan kerültek a fegyverek a lázadó fe- j gyencek celláiba. Mindezek olyan elvadultalak tüntetik fel az auburni fegyházban uralkodó állapotokat, hogy a közvélemény szinte forradalmi hangulatban követel részletes tájékoztatást és azonnali hatósági intézkedést. »Vulhánon ülőke Egy dilettáns összeroppanása Tespis kordájának kerekei alatt Felgyújtotta a csűrt a műkedvelő drámai hős, hogy megakadályozza csuios bukását Amikor a dilettáns igazi ripacsok társulatában játszik — ötévi súlyos börtönnél lakott hiúsága miatt Newyonk, december 12. Az illetékes hatóságok úgyszólván előre látták az auburni fe- gyenclázadás kitörését, amely nem maradhatott el, csupán idők kérdése volt, mikor és milyen alkalomból robban ki az elégedetlenség. Az a bizottság, amelyet Newyork állam kormányzója a júliusi lázadás okainak és következményeinek kivizsgálására delegált, annakidején részletes jelentést terjesztett Roose- veld kormányzó elé, akinek figyelmét felhívta az auburni rabok kétségbeesett hangulatára. A munkamuheIyek, amelyeket a júliusi tűzvész használhatatlanná rombolt, nem épültek fel, mert az építkezésre szükséges pénzt nem folyósították. Ennek természetes következménye, hogy a rabok nagyrésze tétlenül tölti a napot börtöne sötét zugában. Mindössze kétszáz rab találhat foglalatosságot a tűzvésztől megkímélt szövőmühely- ben, mig a többi műhely helyreállítási munkálatai még meg sem indultak. Ezerötszáz rab tehát arra van kárhoztatva, hogy dologtalanul töltse a napot cellája szűk falai között, amelyek a legelemibb egészség- ügyi követelményeknek sem felelnek meg. A kínzó fájdalomnak és a marcangoló kétségbeesésnek ezt a poklát még elviselhetetlenebbé teszi az a teljesen élvezhetetlen táplálék, amelyet a rabok elé tálalnak. Bár a fegyház igazgatósága havonta előterjesztést tesz a rabok táppénzének felemelésére, minden ilyen irányú ikérelme elutasításban részesül. Az igazságügyi kormány kiküldöttjei, akik a múlt óv októberében inspiciál- ták a fegyház viszonyait, már akkor akut jeleit találták a fenyegető forradalmi hangulatnak, de nem állott módjukban a bajokon segíteni. Ezekre a célokra nem volt pénz. Jennings fegyházigazgató több ízben kijelentette: „Jól tudom, vulkánon ülök.“ Roo; eveid kormányzó válasza egy vállrándítás és az a mondat volt: „Ezt én is tudom, de mát tehetünk. Kevés a helyiség, építkezésre pedig nincsen pénzünké Az utolsó helyzetjelentés Newyork, december 12. A késő délutáni órákban a lázadás lángja már kihuny Óban van. A fegyház épület körül rengeteg autó áll « az érdeklődő kiváncsiak siiirü tömegben sorakoznak fel a katonai kordon mögött. A városban rémhírek terjedtek el és egyesek tudni vélték, hogy a rablázadás sikerült és a fegyenoek egy része utat talált a szabadba. — Ez a rémhír csőd! tét te ki az embereket a fegyintézet kapui elé, ahol most izgalommal ég türelemmel várják a harc kimenetelét. Délután négy órakoT a parancsnokság utasítást adott a támadó csapatok előnyomulására. Lépésről, lépésre haladva szorították . vissza a zendiilőket, akik most már o&ak ; egy folyosót és néhány cellát tartanak meg- ( szállva. A későesti órákban ismét tűzharc keletkezett, amelyben két rab életét vesztette. A halottak száma tizenkettőre emelkedett. A (támadásnak megvolt az az eredménye, hogy a még fogságban tartott túszokat kira- 1 gadták a rabok kezei közül. A lázadás ma- i radók tálán leverése most már csak órák kór- < dósé. a A génuai fegyintézet rabjai is fellázadtak Milánó, december 12. A Génun elővárosában lévő fegyintézet rabjai között már hetekkel ezelőtt nyugtalanság ütötte fel a1 fejét. A rabok egyrésze összeesküvést szőtt I és megbeszélték, hogy kitörést kísérelnek' meg. Ma reggel a lázadók három vezére az örökre vetette magát ée csakhamar csatlakozott hozzájuk harminc rab, akik segítettek az örök lefegyverzésében. \ rabok csapata azután a kapu felé indult, de az időközben alarmirozott őrség lövésre emelt fegyverrel várta őket. Értesítették a génuai j rendőrségeit fe, juöoIj. pác gem napám 1 ' BöJumsch-Leipa, december 11. Nem min- I deunapi motívumokból elkövetett gyujtoga- tás bűnesetét tárgyalta tegnap a böhinisoh-lei- . pai esküdtbiróság. Girossmann János huszonnégy éves wokeni kőműves ült a vádlottak i, padján, aki most hosszuévi börtönbüntetéssel -) fog lak ölni színészi ambícióiért. Múlt év augusztusában megérkezett Wo- 1 kenben Lippmann igazgató színtársulata és 5 Kreibieh Gusztáv vendéglőjében ütötte fel tanyáját. Jó öreg ripacsszokás szerint a fogad fészerét alakították át színházteremmé s augusztus 12 -re már ki is plakatirozták ma- . gukirta papírlapjaikon, hogy Sudermann dná- . mája, a „Szent János-tiizek“ kerül bemutató • előadásra. Azonban sötét felhők tornyosultak ( mindjárt kezdetben a társulat elé. Az anszamblé drámai Mse valahol lemaradt útközben Tespis kordájáról s ez férfisztá. nélkül érkezett meg uj állomáshelyére. Nagy volt a tanakodás, honnan venni hamarjában egy drámai hősit, mikor a vendéglőben csendesen sörözgető wokeni polgárok egyikének a íársulatgondok hallatára felvillant a szeme és odaszólt csak úgy félvállról a komédiásoknak: — Hát, ha színész kell, itt van a Grossmann János, játszott ő már nem, egyszer színházast. A szorult helyzetbe jutott színigazgató kapva kapott az ötleten, annál is inkább, mert a helyi szereplő mindig telt házat ígér s hamarosan felkereste Grossmann Jánost, A műkedvelő kőműves, akinek már voltak „komoly sikerei" a wokeni színházikedvelő közönség előtt, élete álmát látta megvalósítva, mikor az igazgató felajánlotta a Sudermann-dráma főszerepét. Végre hivatásos színészekkel állhat a rivalda fényébe s meg fogja mutatni, hogy alakítása el fogja homályos itani a társulat valamennyi tagjának teljesítményét Büszkeségtől dagadó kebellel s lámpaláztól dobogó szírnél fogott hozzá a hatalmas szerep betanulásába. Éjt napallá téve magolta a dagályos, hosszú, patétikus mondatokat, annál is inkább, mert alig két nap állott rendelkezésére. Elérkezett a debü napja és Grossmann ha- lálsápadtan állt ki az igazi kollégák között közönsége elé. Az első sorokban ott látta szarongmi rokonait, ismerőseit, barátait és bátorító tűzzel perzselt feléje kedvese kigyult tekintete is. Megindult a játék, Grossmann lassankint magához tért iszonyú trémájából, de a darab ; csak döcögött, mert a rutinos társak ripacsos 1 gyorsaságát nem tudta követni az elfogődott - dilettáns, aki úgy tanulta be nagy immel^ám- ■ mai a szerepét, mintha határtalan idő és tűre- lem állana a rendelkezésére és senki másra “ nem lenne kiváncsi a közönség, csak őrá és mélyen zengő hangjára. Nagynehezen legördült a függöny az első felvonás utam, de \ mikor újból felvonták, alig tapsolt valaki, a i rokonok, ismerősök, barátok serege kínosan 1 feszengve ütötte össze gyenge tapsra a te- i nyerét, a kedves pedig halványan integetett feléje és szégyenpirtól éged orcáin mogyoró * nagyságú könnyek peregtek alá. c Grossmann kitámolygott a színfalak mögé, * ahol kollégái figyelemre sem méltatták, csak r szánakozva néztek feléje, az igazgató pedig j fogait csikorgatva, csendesen káromkodott j- Grossmann látta, hogy a csatát már elvesztette és 1 minden hajaszála égnek meredt, ha, arra r gondolt, hogy mi lesz a további felvonások folyamán. € Érezte, hogy soha még színész ilyen csúfosan v meg nem bukott s hozzá még olyan közönség ^ előtt, amelynek minden tagját személyesen ! ismeri. Ezért merészet és bűnöset gondolt nagy elkeseredésében. Meg kell akadályozni, hogy tovább játsz- szam — ez volt egyetlen gondolata, amely még kóválygott megbódult fejében. Kitántorgott a kulisszák mögül az udvarra, bement a fogadós ujjonnim épült, csürjébe s égő gyufát hajított a frissen behordott széna közé. Majd visszatért a kulisszák közé, ahol már készülődtek a második felvonásra Ekkor azonban az egyik színész már megpillantotta a csűrből kicsapó lángokat. Az igazgató kiment a rivalda elé, kíméletesen, elővigyázatos hangon bejelentette a közönségnek, hogy ég a szomszéd csűr, minekfolytán a mai előadás elmarad, de a jegyek érvényben maradnak s holnap a darabot uj színésszel a főszerepben megismétlik. A közönség pánik nélkül ürítette ki a fészert s azonnal hozzálátott az oltáshoz. Grossmann az elsők között volt, akik a csűrbe ugrottak s mint a falubeli önkéntes tűzoltó egyesület tagja oroszlánrészt vett ki a munkából.- A megfeszített erővel küzdő tűzoltóknak végül is sikerűd a tüzet a csűrre lokalizálni, de a fogadósnak ennek ellenére 52.000 koronás kára. támadd. A hatóságok megindították a nyomozást s hamarosan meg i- találták a gyujtogatót a szerencsétlen drámai hős személyében. Letartóztatták és bekísérték a böhmisoh-leipai állam- üeveszstg fogházába. Közben kiderült, hogy egyéb bűnök is terhelik Grossmann lelkiis- merelét. Hackl wokeni vendéglős bejelentette, hogy Grossmann egy ízben 20, máskor pedig 50 koronát lopott tőle, Paime asztalos pedig három gannofonlemezét sajnálta, amelyek 81 korona éltékben állítólag szintén Grossmann kezén sikkadtak el. A tegnapi tárgyaláson Grossmann az elnök ama kérdésére, hogy bűnösnek érzi-e magát, hangos igen-nel felelt. Részletes vallomást tett, nem volt sok dolga vele a bíróságnak. Az esküdtek egy órai tanácskozás után hozták meg verdiktjüket, amellyel bűnösnek mondották ki Grossmannt a gyű ] tóga tás és a kétszeri lopás bűntettében, mig a gramoíonlemez-folvajlásra uem-mel feleltek A bíróság a verdikt alapján Grossmannt ötévi súlyos börtönre ítélte el, negyedévenkinti böjttel súlyosbítva, egyúttal arra kötelezve, hogy a költségeket és a tűzkárt 28.745 koronánvi összegben megtérítő, biz tositótársaság kiadásait kifizesse. Grossmann nyugodtan, megbékülten fogadta az ítéletet. m MŰSORON írja: MÁRA! SÁNDOR — A PÁRDUC UNJA MAGÁT uio*) ieg létszámban a helyszínen termett és rövid küzdelem után leverte a lázadást. A zendülők vezére, midőn látta, hogy terve zátonyra futott, öngyilkosságot követett el. Lámoges, december 12. A» itteni fegyház kétszáz rabja hosszabb idő óta előkészületeket tett a fogházból való szökésre. Kulcsokat, fegyvereket és köteleket csempésztek be s már minden segédeszköz együtt volt, amikor a fegyház igazgatósága, tudomást -/,» rzet* a rabok szándékáról. Ma éjszakára volt kitűzve n lázadás időpontja, de a fegy- liáz őrségénél, ébersége idejében meghiúsította az akciót. \ fegyvereket elkobozták é« az ösfzeeskiivé' részeseit egyes cellákba táriák. Vasárnap délután az áll a ikerben. Egy ember nincs kinn. Az őrök és az állatok mindketten ugyanannak a rácsnak foglyai, apiti- kusau bámulják egymást. Később jön két német, útikönyvvel a kezükben, ketrectől ketrechez szaladnak, kontrolláljáík az állatokat. Hideg van. A fenevadak kényesen beköltöztek téli szállásaikra. Visszatértek nyaralásukból, az elefánt palotájában fogad, minden csütörtök délután, teára. Az a pár állat, amely még kint didereg, spleenesen bámulja a szürke eget, eseménytelenül telnek napjaik. Az orosz medve még nem szánta rá magát téli álmára, kint sétál a nyitott ketrecben, gondolkodik, hogy mi lenne okosabb. — Fel és alá, fel és alá jár, tópelődik és morog. Gondjai vannak. Ki tud ma aludni? Fájdalmas látvány az állat igy télen, mikor bekényszeritik a meleg házakba. Éppen olyan fájdalmas, mint az ember igy télen, akinek nincsen meleg háza. Teljesen észszerütlen a beosztás. A nagy fenevadak szájából párás gőz száll. A királytigris két szépen fejlett kölykóvel sé- ál, mert vasárnap délután van, két ketrecen ít. A kölykök, mai tigroiskölykök, elmond- íatatlanul neveletlenek. A mama a sarokba négy az egyikkel, tanácsokat ad neki. Egy kis leány jön, megáll, a fiatal tigris élrehajtja a fejét, a gyerek és az állat ér- leklődve nézik egymást. A tigrisfiunak gvö- íyörü szép hegyes bajusza van, persze fehér. \z állat barna, tiszta szeme felveszi a gyerek íézését, ünnepélyesen nézik egymást. Aztán mnyorit a tigris, megpledri egyik lábával a xajuszát, elfordul. Az állatok körül bűvölet van. Csendesen Dell járni közöttük. — Az ember megmossa nozdulatainak reflexében a szemét. A puma utálattal néz maga elé. Senki nem :teti. Időnként átbőgnek egymáshoz a fene- radak, közük, hogy az oroszlánnak is rosz- sul megy. Semmi nem megy már ebben a árosban. Hallottam, hogy az antilopról nincsenek a egjobb hírek forgalomban. A gazella kény- zeiregyezséget kért, A majmoknak még megy alahogy, egészen kis forgalmat csinálnak, lig a rezsit. Az óriási elefáut. egy szűk ketrecben áll lozdiilailanul, füleivel legyezi magát, óriási ab, egy lépést tehet csak balra, egyet jobbra, ’erenc József ajándéka. Egész télen iigy okázik, szegényke. A börtön fala vasból van. >up1a rács őrzi az egyik elefántot, aki jó- eménységoek néz elébe. A szomszéd börtönén toporzékol a fiatal apa. Az áldott elefánt lönként felemeli ormányát és a saját fülébe 1. A kölykök, mai tigriskölykök, elmoud- vlyodik, biztos annak örül, hogy férje a ma- j ányos cellában legalább tavaszig nem csal- otja meg. i A vizáié mondta, hogy az elefántok között- kitört a házasság válsága. Az orrszarvú Vau ■ de Veidét olvasta. A mezei nyulak persze Iébuskálnak most- a ketrecükben, ők szeretik ezt az időt. O&to- . baságokat makogtak, buta állat egy ilyen me- • zei nyúl. Az öreg szolga, aki a diszelefántra vigyáz, szomorúan mondta: „Szenved az állat télen". Persze, hogy szenved. A nap hiányzik neki, az eső, a fény, a színek játéka, az állathangok, az élet. Neki is az élet hiányzik, az állatnak. t A párduc úgy unatkozik, hogy azt nem lehet leirni. Állandóan ásít, morog, fetreng, rettenetesen unja magát vasárnap délután, télen. Én is unom magam. Mit lehet tenni? Bridgelni nem tud. Miért nem találnak ki valami paitience-játókot az állatok számára? Olyasmit, mint Port Arthur ostroma, ahol egy kis golyóval el kell találni egy labirintus közepét? Azt hiszik, az állat, nem játszana el vele? Ez a párduc úgy szenvedett, ahogy még nem is láttam állatot unatkozni. A körmét nézte, perceken át. Aztán legyintett a farkáv- val és sóhajtott. — Vicceket meséltem neki, súgva, hogy az őr ne hallja. Szomorúan nézett, mind ismerte. Aztán mókákat mutattam neki, két kézzel a favágót, s amit már tud az ember. Felállt, köszönés nélkül visszavonult belső termeibe. A homályos házakban nyers gőzzel, maró szagukban feküsznek az állatok, nem látják egymást, bőgnek, este ötkor már le kell fe- küdniök. Minden ember eszembe jutott, aki börtönben ül e pillanatban a világon, s este hatkor eloltják a villanyt s ülnek a sötét és hideg cellákban, mozdulatlanul. Ezt jól megcsináltuk, ezt a világot, rácsokkal. Amíg a párducot néztem, megint rájöttem, a magam részéről miért nem bírok állatkertbe járni? Nem bírok rácsot látni, sehol, Nem bírom el. Az amerikai bölény egy fának támaszkodott, ő még szabadban van, különb hideget is elbír. Azt hiszem, szabad verseket ír, vagy tanulmányt E. A. Poeről. A sziámi macska kényesebb, halkan köhintett kettőt, visszamászott a házába. A magyar kutyák pokoli lármát csaptak, gyűlésük volt. Kuvasz, komondor, vizsla, pumi, puli magukon kívül ordítottak. Arról volt szó, hogy ebben az országban nem tud a magyar faj érvényesülni, csak az idegennek megy jól. Az elefántnak, aki isten tudja, honnan vándorolt be. persze palotája van, a vízilónak fürdőszobás lakása.-- A magyar kutyák apró ólakban baknak — mondta a szónok —, tessék megnézni. Egy puli fontoskodva ezt mondta: „Dogo- bat..|p$!j*» aí álioaowpn véxaudc,"
