Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-13 / 284. (2209.) szám

1929 december 13, péntek. sült a hadszíntér, mert a támadó csapatok nem merészkednek a zendülők által meg­szállva tartott folyosókra. Az auburni nem­zeti gárda és az önkéntesek kétezer főnyi tá­bora a fegyház körül tanyázik és időnként le­váltja a zendülőkkel szembenálló csapatokat A döntő roham valószínűleg a korareggeli órákban lesz, ha ugyan a lázadók addig be nem jelentik a kapitulációt. A közvélemény szigorú vizsgálatot követel Newyork, december 12. Az auburni fegy­házban kitört lázadás fejleményeit lélekzet- fojitva lesi és figyeli az egész amerikai nyil­vánosság. A sajtó felháborodva kérdezi, mi lett annak a vizsgálatnak az eredménye, ame­lyet a júliusi íogyenolázadás után indítot­ták? Megmagyarázhatatlannak találják azt is, hogyan kerültek a fegyverek a lázadó fe- j gyencek celláiba. Mindezek olyan elvadultalak tüntetik fel az auburni fegyházban uralkodó állapotokat, hogy a közvélemény szinte forradalmi hangu­latban követel részletes tájékoztatást és azon­nali hatósági intézkedést. »Vulhánon ülőke Egy dilettáns összeroppanása Tespis kordájának kerekei alatt Felgyújtotta a csűrt a műkedvelő drámai hős, hogy megakadályozza csuios bukását Amikor a dilettáns igazi ripacsok társulatában játszik — ötévi súlyos börtönnél lakott hiúsága miatt Newyonk, december 12. Az illetékes ható­ságok úgyszólván előre látták az auburni fe- gyenclázadás kitörését, amely nem maradha­tott el, csupán idők kérdése volt, mikor és milyen alkalomból robban ki az elégedetlen­ség. Az a bizottság, amelyet Newyork állam kormányzója a júliusi lázadás okainak és kö­vetkezményeinek kivizsgálására delegált, an­nakidején részletes jelentést terjesztett Roose- veld kormányzó elé, akinek figyelmét felhívta az auburni rabok kétségbeesett hangulatára. A munkamuheIyek, amelyeket a júliusi tűz­vész használhatatlanná rombolt, nem épül­tek fel, mert az építkezésre szükséges pénzt nem folyósították. Ennek természetes kö­vetkezménye, hogy a rabok nagyrésze tét­lenül tölti a napot börtöne sötét zugában. Mindössze kétszáz rab találhat foglalatos­ságot a tűzvésztől megkímélt szövőmühely- ben, mig a többi műhely helyreállítási mun­kálatai még meg sem indultak. Ezeröt­száz rab tehát arra van kárhoztatva, hogy dologtalanul töltse a napot cellája szűk fa­lai között, amelyek a legelemibb egészség- ügyi követelményeknek sem felelnek meg. A kínzó fájdalomnak és a marcangoló kétségbeesésnek ezt a poklát még elvisel­hetetlenebbé teszi az a teljesen élvezhe­tetlen táplálék, amelyet a rabok elé tálal­nak. Bár a fegyház igazgatósága havonta előter­jesztést tesz a rabok táppénzének felemelé­sére, minden ilyen irányú ikérelme elutasítás­ban részesül. Az igazságügyi kormány kikül­döttjei, akik a múlt óv októberében inspiciál- ták a fegyház viszonyait, már akkor akut jeleit találták a fenyegető forradalmi hangulatnak, de nem állott mód­jukban a bajokon segíteni. Ezekre a célokra nem volt pénz. Jennings fegyházigazgató több ízben kijelentette: „Jól tudom, vulkánon ülök.“ Roo; eveid kormányzó válasza egy vállrándí­tás és az a mondat volt: „Ezt én is tudom, de mát tehetünk. Kevés a helyiség, építkezésre pedig nincsen pén­zünké Az utolsó helyzetjelentés Newyork, december 12. A késő délutáni órákban a lázadás lángja már kihuny Óban van. A fegyház épület körül rengeteg autó áll « az érdeklődő kiváncsiak siiirü tömegben so­rakoznak fel a katonai kordon mögött. A vá­rosban rémhírek terjedtek el és egyesek tud­ni vélték, hogy a rablázadás sikerült és a fegyenoek egy része utat talált a szabadba. — Ez a rémhír csőd! tét te ki az embereket a fegyintézet kapui elé, ahol most izgalommal ég türelemmel várják a harc kimenetelét. Délután négy órakoT a parancsnokság uta­sítást adott a támadó csapatok előnyomulá­sára. Lépésről, lépésre haladva szorították . vissza a zendiilőket, akik most már o&ak ; egy folyosót és néhány cellát tartanak meg- ( szállva. A későesti órákban ismét tűzharc keletkezett, amelyben két rab életét vesz­tette. A halottak száma tizenkettőre emel­kedett. A (támadásnak megvolt az az eredménye, hogy a még fogságban tartott túszokat kira- 1 gadták a rabok kezei közül. A lázadás ma- i radók tálán leverése most már csak órák kór- < dósé. a A génuai fegyintézet rabjai is fellázadtak Milánó, december 12. A Génun előváro­sában lévő fegyintézet rabjai között már hetekkel ezelőtt nyugtalanság ütötte fel a1 fejét. A rabok egyrésze összeesküvést szőtt I és megbeszélték, hogy kitörést kísérelnek' meg. Ma reggel a lázadók három vezére az örökre vetette magát ée csakhamar csatla­kozott hozzájuk harminc rab, akik segítet­tek az örök lefegyverzésében. \ rabok csa­pata azután a kapu felé indult, de az idő­közben alarmirozott őrség lövésre emelt fegyverrel várta őket. Értesítették a génuai j rendőrségeit fe, juöoIj. pác gem napám 1 ' BöJumsch-Leipa, december 11. Nem min- I deunapi motívumokból elkövetett gyujtoga- tás bűnesetét tárgyalta tegnap a böhinisoh-lei- . pai esküdtbiróság. Girossmann János huszon­négy éves wokeni kőműves ült a vádlottak i, padján, aki most hosszuévi börtönbüntetéssel -) fog lak ölni színészi ambícióiért. Múlt év augusztusában megérkezett Wo- 1 kenben Lippmann igazgató színtársulata és 5 Kreibieh Gusztáv vendéglőjében ütötte fel ta­nyáját. Jó öreg ripacsszokás szerint a fogad fészerét alakították át színházte­remmé s augusztus 12 -re már ki is plakatirozták ma- . gukirta papírlapjaikon, hogy Sudermann dná- . mája, a „Szent János-tiizek“ kerül bemutató • előadásra. Azonban sötét felhők tornyosultak ( mindjárt kezdetben a társulat elé. Az anszamblé drámai Mse valahol lema­radt útközben Tespis kordájáról s ez férfisztá. nélkül érkezett meg uj állomás­helyére. Nagy volt a tanakodás, honnan venni hamarjában egy drámai hősit, mikor a ven­déglőben csendesen sörözgető wokeni polgá­rok egyikének a íársulatgondok hallatára fel­villant a szeme és odaszólt csak úgy félvállról a komédiásoknak: — Hát, ha színész kell, itt van a Grossmann János, játszott ő már nem, egyszer színházast. A szorult helyzetbe jutott színigazgató kap­va kapott az ötleten, annál is inkább, mert a helyi szereplő mindig telt házat ígér s hama­rosan felkereste Grossmann Jánost, A mű­kedvelő kőműves, akinek már voltak „komoly sikerei" a wokeni színházikedvelő közönség előtt, élete álmát látta megvalósítva, mikor az igazgató felajánlotta a Sudermann-dráma fő­szerepét. Végre hivatásos színészekkel állhat a rivalda fényébe s meg fogja mutatni, hogy alakítása el fogja homályos itani a társulat va­lamennyi tagjának teljesítményét Büszkeségtől dagadó kebellel s lámpaláztól dobogó szírnél fogott hozzá a hatalmas sze­rep betanulásába. Éjt napallá téve magolta a dagályos, hosszú, patétikus mondatokat, annál is inkább, mert alig két nap állott rendelkezésére. Elérkezett a debü napja és Grossmann ha- lálsápadtan állt ki az igazi kollégák között közönsége elé. Az első sorokban ott látta szarongmi roko­nait, ismerőseit, barátait és bátorító tűzzel perzselt feléje kedvese kigyult tekintete is. Megindult a játék, Grossmann lassankint ma­gához tért iszonyú trémájából, de a darab ; csak döcögött, mert a rutinos társak ripacsos 1 gyorsaságát nem tudta követni az elfogődott - dilettáns, aki úgy tanulta be nagy immel^ám- ■ mai a szerepét, mintha határtalan idő és tűre- lem állana a rendelkezésére és senki másra “ nem lenne kiváncsi a közönség, csak őrá és mélyen zengő hangjára. Nagynehezen legör­dült a függöny az első felvonás utam, de \ mikor újból felvonták, alig tapsolt valaki, a i rokonok, ismerősök, barátok serege kínosan 1 feszengve ütötte össze gyenge tapsra a te- i nyerét, a kedves pedig halványan integetett feléje és szégyenpirtól éged orcáin mogyoró * nagyságú könnyek peregtek alá. c Grossmann kitámolygott a színfalak mögé, * ahol kollégái figyelemre sem méltatták, csak r szánakozva néztek feléje, az igazgató pedig j fogait csikorgatva, csendesen káromkodott j- Grossmann látta, hogy a csatát már elvesztet­te és 1 minden hajaszála égnek meredt, ha, arra r gondolt, hogy mi lesz a további felvonások folyamán. € Érezte, hogy soha még színész ilyen csúfosan v meg nem bukott s hozzá még olyan közönség ^ előtt, amelynek minden tagját személyesen ! ismeri. Ezért merészet és bűnöset gondolt nagy elkeseredésében. Meg kell akadályozni, hogy tovább játsz- szam — ez volt egyetlen gondolata, amely még kóválygott megbódult fejében. Kitántor­gott a kulisszák mögül az udvarra, bement a fogadós ujjonnim épült, csürjébe s égő gyufát hajított a frissen behordott szé­na közé. Majd visszatért a kulisszák közé, ahol már ké­szülődtek a második felvonásra Ekkor azon­ban az egyik színész már megpillantotta a csűrből kicsapó lángokat. Az igazgató kiment a rivalda elé, kíméletesen, elővigyázatos hangon bejelentette a közönség­nek, hogy ég a szomszéd csűr, minekfolytán a mai előadás elmarad, de a jegyek érvényben maradnak s holnap a darabot uj színésszel a főszerepben megismétlik. A közönség pánik nélkül ürítette ki a fé­szert s azonnal hozzálátott az oltáshoz. Grossmann az elsők között volt, akik a csűr­be ugrottak s mint a falubeli önkéntes tűzoltó egyesület tagja oroszlánrészt vett ki a munkából.- A megfeszített erővel küzdő tűzoltóknak vé­gül is sikerűd a tüzet a csűrre lokalizálni, de a fogadósnak ennek ellenére 52.000 koro­nás kára. támadd. A hatóságok megindították a nyomozást s ha­marosan meg i- találták a gyujtogatót a sze­rencsétlen drámai hős személyében. Letartóz­tatták és bekísérték a böhmisoh-leipai állam- üeveszstg fogházába. Közben kiderült, hogy egyéb bűnök is terhelik Grossmann lelkiis- merelét. Hackl wokeni vendéglős bejelentette, hogy Grossmann egy ízben 20, máskor pedig 50 ko­ronát lopott tőle, Paime asztalos pedig három gannofonlemezét sajnálta, amelyek 81 korona éltékben állítólag szintén Grossmann kezén sikkadtak el. A tegnapi tárgyaláson Grossmann az elnök ama kérdésére, hogy bűnösnek érzi-e magát, hangos igen-nel fe­lelt. Részletes vallomást tett, nem volt sok dolga vele a bíróságnak. Az esküdtek egy órai ta­nácskozás után hozták meg verdiktjüket, amellyel bűnösnek mondották ki Grossmannt a gyű ] tóga tás és a kétszeri lopás bűntettében, mig a gramoíonlemez-folvajlásra uem-mel feleltek A bíróság a verdikt alapján Gross­mannt ötévi súlyos börtönre ítélte el, negyedévenkinti böjttel súlyosbítva, egyúttal arra kötelezve, hogy a költségeket és a tűz­kárt 28.745 koronánvi összegben megtérítő, biz tositótársaság kiadásait kifizesse. Grossmann nyugodtan, megbékülten fogadta az ítéletet. m MŰSORON írja: MÁRA! SÁNDOR — A PÁRDUC UNJA MAGÁT ­uio*) ieg létszámban a helyszínen termett és rö­vid küzdelem után leverte a lázadást. A zendülők vezére, midőn látta, hogy terve zátonyra futott, öngyilkosságot követett el. Lámoges, december 12. A» itteni fegyház kétszáz rabja hosszabb idő óta előkészülete­ket tett a fogházból való szökésre. Kulcso­kat, fegyvereket és köteleket csempésztek be s már minden segédeszköz együtt volt, amikor a fegyház igazgatósága, tudomást -/,» rzet* a rabok szándékáról. Ma éjszakára volt kitűzve n lázadás időpontja, de a fegy- liáz őrségénél, ébersége idejében meghiúsí­totta az akciót. \ fegyvereket elkobozták é« az ösfzeeskiivé' részeseit egyes cellákba táriák. Vasárnap délután az áll a ikerben. Egy em­ber nincs kinn. Az őrök és az állatok mind­ketten ugyanannak a rácsnak foglyai, apiti- kusau bámulják egymást. Később jön két né­met, útikönyvvel a kezükben, ketrectől ket­rechez szaladnak, kontrolláljáík az állatokat. Hideg van. A fenevadak kényesen beköl­töztek téli szállásaikra. Visszatértek nyaralá­sukból, az elefánt palotájában fogad, minden csütörtök délután, teára. Az a pár állat, amely még kint didereg, spleenesen bámulja a szür­ke eget, eseménytelenül telnek napjaik. Az orosz medve még nem szánta rá ma­gát téli álmára, kint sétál a nyitott ketrec­ben, gondolkodik, hogy mi lenne okosabb. — Fel és alá, fel és alá jár, tópelődik és morog. Gondjai vannak. Ki tud ma aludni? Fájdalmas látvány az állat igy télen, mikor bekényszeritik a meleg házakba. Éppen olyan fájdalmas, mint az ember igy télen, akinek nincsen meleg háza. Teljesen észszerütlen a beosztás. A nagy fenevadak szájából párás gőz száll. A királytigris két szépen fejlett kölykóvel sé- ál, mert vasárnap délután van, két ketrecen ít. A kölykök, mai tigroiskölykök, elmond- íatatlanul neveletlenek. A mama a sarokba négy az egyikkel, tanácsokat ad neki. Egy kis leány jön, megáll, a fiatal tigris élrehajtja a fejét, a gyerek és az állat ér- leklődve nézik egymást. A tigrisfiunak gvö- íyörü szép hegyes bajusza van, persze fehér. \z állat barna, tiszta szeme felveszi a gyerek íézését, ünnepélyesen nézik egymást. Aztán mnyorit a tigris, megpledri egyik lábával a xajuszát, elfordul. Az állatok körül bűvölet van. Csendesen Dell járni közöttük. — Az ember megmossa nozdulatainak reflexében a szemét. A puma utálattal néz maga elé. Senki nem :teti. Időnként átbőgnek egymáshoz a fene- radak, közük, hogy az oroszlánnak is rosz- sul megy. Semmi nem megy már ebben a árosban. Hallottam, hogy az antilopról nincsenek a egjobb hírek forgalomban. A gazella kény- zeiregyezséget kért, A majmoknak még megy alahogy, egészen kis forgalmat csinálnak, lig a rezsit. Az óriási elefáut. egy szűk ketrecben áll lozdiilailanul, füleivel legyezi magát, óriási ab, egy lépést tehet csak balra, egyet jobbra, ’erenc József ajándéka. Egész télen iigy okázik, szegényke. A börtön fala vasból van. >up1a rács őrzi az egyik elefántot, aki jó- eménységoek néz elébe. A szomszéd börtön­én toporzékol a fiatal apa. Az áldott elefánt lönként felemeli ormányát és a saját fülébe 1. A kölykök, mai tigriskölykök, elmoud- vlyodik, biztos annak örül, hogy férje a ma- j ányos cellában legalább tavaszig nem csal- otja meg. i A vizáié mondta, hogy az elefántok között- kitört a házasság válsága. Az orrszarvú Vau ■ de Veidét olvasta. A mezei nyulak persze Iébuskálnak most- a ketrecükben, ők szeretik ezt az időt. O&to- . baságokat makogtak, buta állat egy ilyen me- • zei nyúl. Az öreg szolga, aki a diszelefántra vigyáz, szomorúan mondta: „Szenved az állat télen". Persze, hogy szenved. A nap hiányzik neki, az eső, a fény, a színek játéka, az állat­hangok, az élet. Neki is az élet hiányzik, az állatnak. t A párduc úgy unatkozik, hogy azt nem lehet leirni. Állandóan ásít, morog, fetreng, rettenetesen unja magát vasárnap délután, té­len. Én is unom magam. Mit lehet tenni? Bridgelni nem tud. Miért nem találnak ki va­lami paitience-játókot az állatok számára? Olyasmit, mint Port Arthur ostroma, ahol egy kis golyóval el kell találni egy labirintus kö­zepét? Azt hiszik, az állat, nem játszana el vele? Ez a párduc úgy szenvedett, ahogy még nem is láttam állatot unatkozni. A körmét nézte, perceken át. Aztán legyintett a farkáv- val és sóhajtott. — Vicceket meséltem neki, súgva, hogy az őr ne hallja. Szomorúan né­zett, mind ismerte. Aztán mókákat mutattam neki, két kézzel a favágót, s amit már tud az ember. Felállt, köszönés nélkül visszavo­nult belső termeibe. A homályos házakban nyers gőzzel, maró szagukban feküsznek az állatok, nem látják egymást, bőgnek, este ötkor már le kell fe- küdniök. Minden ember eszembe jutott, aki börtön­ben ül e pillanatban a világon, s este hatkor eloltják a villanyt s ülnek a sötét és hideg cellákban, mozdulatlanul. Ezt jól megcsinál­tuk, ezt a világot, rácsokkal. Amíg a párducot néztem, megint rájöttem, a magam részéről miért nem bírok állatkert­be járni? Nem bírok rácsot látni, sehol, Nem bírom el. Az amerikai bölény egy fának támaszko­dott, ő még szabadban van, különb hideget is elbír. Azt hiszem, szabad verseket ír, vagy tanulmányt E. A. Poeről. A sziámi macska ké­nyesebb, halkan köhintett kettőt, visszamá­szott a házába. A magyar kutyák pokoli lármát csaptak, gyűlésük volt. Kuvasz, komondor, vizsla, pumi, puli magukon kívül ordítottak. Arról volt szó, hogy ebben az országban nem tud a magyar faj érvényesülni, csak az idegennek megy jól. Az elefántnak, aki isten tudja, hon­nan vándorolt be. persze palotája van, a vízi­lónak fürdőszobás lakása.-- A magyar kutyák apró ólakban bak­nak — mondta a szónok —, tessék megnézni. Egy puli fontoskodva ezt mondta: „Dogo- bat..|p$!j*» aí álioaowpn véxaudc,"

Next

/
Thumbnails
Contents