Prágai Magyar Hirlap, 1929. december (8. évfolyam, 274-296 / 2199-2221. szám)

1929-12-10 / 281. (2206.) szám

2 T^CT-AW&flR-HlKLAP 1929 december 10, kedd. Masaryk elítéli a numerus dausust A köztársasági elnök nyilatkozata a Prager Tagblattban — „A numerus dausus mechanikus és ezért igazságtalan eszköz” Prága, december 9. A Prager Tagblatt egyik szerkesztőjét Masaryk köztársasági elnök ki­hallgatáson fogadta és nyilatkozatot adott a numerus clausus kérdésében. A köztársasági elnök erről az aktuális problémáról a követ­kező kijelentéseket tette: — Azt szeretném kifejezésre juttatni, hogy az emberek ne tanuljanak fölöslegesen. Akinek nincs hozzá tehetsége és nem hajtja belső szükségesség, maradjon otthon és végezzen kézmunkát. Sokkal jobban szeretem a jó gaz­dát és a jó munkást, mint a rossz ügyvédet. Éppen ebben van a baj: az emberek úgy kép­zelik, hogy a szellemi munka könnyű, tulaj­donképpen semmittevés és kívánkoznak utána. Még rosszabb azonban az a vágy, ha valaki azt kívánja, hogy a közre hasznos munkája nélkül is jói menjen a dolga. Ez a ina parvenüsége: munka és érdem nél­kül hatalomhoz és pénzhez jutni, ügy látom, hogy elég fölösleges tanuló van. Ezért vegetálnak aztán, mint ügyvédek, orvo­sok és professzorok. A jó szellemi munka éppen olyan megeről­tető, mint a fizikai, ' Az emberek azonban kitérnek a kemény mun­ka elől, ugv a szellemi, mint a fizikai munka elől. Az ifjúságot arra- kell - nevelni, hogy ne röstelje a munkát. — Nos, ezek a mostani tüntetések! A fiatal­embereknek igazuk van, amikor panaszkod­nak, hogy a tantermek néni elég tágasak a szá­mukra. Ez igazság. De azért vannak a professzor urak, hogy idejé­ben törődjenek ezzel, ezért vannak a kép­viselő és szenátor urak, hogy törődjenek ez­zel és természetesen ezért van a kormány is. Röviden: kultúrpolitikát! Ebből még igazán nincs elegünk. — Az numerus dausus egész kérdése ter­mészetesen az iskola reformjával függ; össze. De a valódi reformmal. Ha megannyi egyetemi épületet emelünk is. ezeknek a kérdéseknek a komplexumát még nem oldottuk meg. Itt csak a kiválasztás princípiuma, segít, amely szerint az egyetemi tanulmányokra alkalmatlanokat más munkaterületre kell utalni. Természetesen Ui iskolai térvény Jugoszláviában Belgrád, december 9. Az uj népiskolai tör­vény az iskolai kötelezettséget a befejezett ti­zennegyedik életévig nyolc esztendőben álla­pítja meg. A nemzeti kisebbségek iskolaköteles gyermekei részére párhuzamos osztályokat lé­tesít az uj törvény s ezekben az oktatás a gyermekek anyanyelvén fog történni. Az ösz- szes népiskolák állami iskolák lesznek. nehéz az is, hogy a tanítók az összes'tanulókat helyesen osztályozzák és a szülőknek megfe­lelő tanácsot adjanak, hogy tovább tanittas­sák-e gyermeküket, vagy pedig ne, azt sem lehet azonban mondani, hogy ebben az irány­ban nem lehetne többet tenni. Röviden és ve­lősen: a numerus clausus mechanikus és ezért igaz­ságtalan eszköz, amelyet egyes körök azért követelnek, mivel a rendkívüli, azonban részben csupán átmeneti viszonyokon a főiskolai stúdiumok tervszerű organizációjával még idáig nem tudtunk kellő­képpen segíteni. tiflajjglonosokkal London, december 9. A kormány a bánya- törvényben kompromisszumra jutott a tulaj­donosokkal. Az uj bányatörvény csaknem vál­tozatlanul a bányatulajdonosok szindikátusá­nak javaslatát tartalmazza és a kormány által erősen kihangsúlyozott szempont, a fogyasztó- közönség védelme csaknem teljesen eltűnik. A kormány kilátásba helyezte azt is, hogy a bányászatban a munkaidőnek nyolc óráról hét és félórára való leszállítását nem április­ban, hanem legkorábban júliusban, de talán még ennél is későbben lépteti életbe. A bányatulajdonosok és a konzervatív párt­vezérek kijelentették, hogy a.z alsóházban a kompromisszum ellenére, a törvény ellen fog­nak szavazni. A liberálisok a bányatörvény támogatását attól tették függővé, hogy a kor­mány ne Írjon elő olyan rendszabályt, amely lehetővé teszi a gazdaságilag gyönge és nem rentábilis bányavállalatok kényszerfuzioná­lását. Taráién izgalmas éjszakai ülésen újabb csatát nyert A francia kormányéinak pyrrhusí győzelme — A kormány huszonnégy szavazattöbbséget kapott Paris, december 9. A költségvetés vitájá­nak vasárnapi folytatása Tardieu kormányá­nak nem hozott sok szerencsét. Egy hajszá­lon múlott, hogy tegnap az esti órákban a kormány meg nem bukott. A hetek óta tartó tulhafmozott munka rendkívül kihatott a minisztereinök idegrendszerére, úgy hogy tegnap idegrohama volt. Idegességében egy egész jelentéktelen ügyben konfliktust idé­zett elő, végül is a bizalmi kérdés felvetésé­hez folyamodott és huszonhárom szavazattöbbséggel montette meg helyzetét. Természetesen a miniszterek és az államtit­károk, akik a kamara tagjai, a kormányra szavaztak, vagyis a többséget tulajdonképpen a kormány tagjainak szavazatai tették. A konfliktusra a közmunkaügyi tárca kere­tébe beállított útépítési hitel adott okot. Az eredeti költségvetési terv szerint erre a cél­ra száz milliót irányoztak elő. Tardieu ezen összegnek törlését követelte azzal az indoko­lással, hogy nagy, milliárdos tervében a me­zőgazdaság, ipar és kereskedelem emelésé­re felveendő hitel felhasználásában a költ­ségvetés keretein kívül háromszáz millió frank szerepel az útépítés céljaira. A pénz­ügyi bizottság előadója, Bedouse képviselő tiltakozott a miniszterelnök javaslata ellen. Tardieu ekkor rendkívül éles személyi tá­madást intézett Bedouse ellen, amire Be­douse is megfeledkezett arról, hogy előadó és mint pártember vette fel a harcot a mi­niszterelnökkel. Lecsapta aktáit és a kormánypad helyett a szocialista kamarai frakció egyik padjá­ban foglalt helyet. Bejelentette, hogy nem mint előadó, hanem mint pártember beszél és mint ilyen kije­lenti, h ogy a kormány nagy, milliárdos tervezete nem e£mn&ifjen székmenés 4rendezésére* egyéb, mint csalóka álomkép, amely arra való, hogy az ellenzéknek port hintsen a szemébe. Briand, Bouisson kamarai elnök és Hérán i pénzügyminiszter megnyugtatólag igyekez­tek hatni a felizgatott kedélyekre, amire Bedouse a kamara általános tetszése mel­lett bejelentette hajlandóságát, hogy előadói tisztét újból vállalja. Elhatározták, hogy a száz millió franknak költségvetésbe való be­állításáról megindult vitát egyelőre elha­lasztják. Az utépitési személyzet fizetésére vonatkozólag, tehát egy mellé leké rdésben megindult vitában mégsem leheteti elkerül­ni a döntő csatát és Tardieu felvetette a bi­zalmi kérdést: a kormány 295 szavazatot ka­pott 272 ellenében. A kormány ellen sza­vaztak az összes baloldali pártok, sőt a kor­mánytöbbség részéről is huszonhárom kép­viselő. Megegyeztek a Koburg-örőkcsók Föiöp Jéssiás herceg kifizeti €i?yll hercegei és Domthea hercegnét Bécs, december 9. Mint a bécsi lapok je­lentik, a Kcburg-hagyaték ügyében folyó egyezkedési tárgyalások eredményesen be­fejeződtek. A számos perrel s egynémely botránnyal komplikált hagyatéki eljárást Európa egész közvéleménye figyelemmel kí­sérte. A béke legfőbb föltétele az volt, hogy Fülöp Józsiás herceg adja ki a hagyatékból a megillető részt Dorothea hercegnőnek és Cyrill hercegnek. A megállapodás szerint Fülöp Józsiás herceg kötelezte magát, hogy a juss fejében Dorothea hercegnőnek 9 mil­lió, Cyrill hercegnek 4 és félmillió csehszlo­vák koronának megfelelő összeget fizet. Bár ez a megállapodás egyértelmű a régi viszály­kodást megszüntető békével, a bíróságnak mégis többször alkalma lesz szavát hallat­nia a vagyonrészek értékelése tárgyában, így birói értékelés alá kerülnek Sarolta mexikói császárnő ékszerei és egy kis kép­tár, amelyben valóságos kincsek vannak. Ezek a képek a bécsi Kóburg-paloia falait díszítették s az osztozásnál Fülöp Józsiás herceg a becslési érték egy-egy harmadát fizeti ki a két másik örökösnek. A KIÁLLÍTÁSOKRÓL Irta: HUNGARICUS VIATOR Ebiből 310.680 négyzetméter a park és kert- részi etetkre, 260.742 négyzetméter a kiállítá­si épületekre és 611.578 négyzetméter terek­re, utakra, sétányokra esik. Egy középnagy­ságú vidéki magyar város mindenestől ké­nyelmesen elférne a barcelonai kiállítási park területén. Az első, vagyis az ipari főcsoport anyagát tizenegy óriási kiállítási palotában helyzték el. Itt foglal mindaz helyet, ami az ipar, ke­reskedelem, mezőgazdaság és a velük össze­függő termelési ágakra vonatkozik. Ezek a termek természetesen első sorban a szakem­bert érdeklik, ám a laikus is szá j látva fi­gyeli. hogy gépek, hajtóerő, szerszám ok, szer­számgépek, munkabeosztás, ipari kiképzés, egészségápolás, mezőgazdaság, állattenyész­tés, bánya i par, útépítés, textilipar, házépítés, könyvnyomtatás, tudományos és művészeti eszközök, kémia, a közlekedés és szállítás, eszközeinek gyártása terén szinte a csodával határos tökélyig dolgozta fel magát az emberi ész, haladás, szorgalom. Az emberiség múltját, jelenét és a várható .jövőt látjuk előttünk nyitott könyvben felso­rakoztatva. Csak olvasni kell tudnunk e nagy könyvben, hogy azt is meglássuk, ami még egyelőre nincs benne. Hogy ez a nincs egy ál­talános európai összeomláshoz vezető újabb világháborút, vagy pedig az örök békét jelen­ti, egyelőre uja'bb (kérdőjelként vonaglik eiénik. A csoda város nagyszerübhnél-n agyszerübb épülettömbéi között kóborgunk tovább. Vil- lanyerŐ, kézműipar, építészet, könyvuyomta­lár, fényképész- és mozi-ipar sporteszközök gyártása, a külföldi országok értékes kiálli- táftd anyagának [befogadására hatalmas paLota­sorok bukkannak fel a Montjuicli hegy egy- egy terraceszerüleg kiépített hajlatán, s ma­gunk se tudjuk hol állapodjunk meg hosszab­ban, mely csoportnak szenteljünk több időt, mit bámuljunk részletesebben. Egy élethossz kevés volna, hogy teljes ala­possággal s őszinte élvezettel tanulmányoz­hassuk végig ezt a mammut kiállítási anyagot. Kiki Ízlése szerint — lehet csak az egyetlen irányelv — átszaladni mindenen, ami egyéni­leg kevésbé érdekel, órákat szentelni mindan­nak, ami. Ízlésükhöz közelebb áll s amit en­nek folytán tanulmányozni nem csak hasz­nos és szükséges, de lelki élvezet is egyúttal. S igy Nunc vemío ad fortisisinium — s a kiállí­tás látogatóinak többsége úgy vélem, velem tart —- a kiállítás legszebb, legértékesebb, legnépszerűbb csoportja a spanyol művészet történelmi fejlődését bemutató második fő­csoport. A Nemzeti Pavillouban bemutatásra kerülő spanyol nemzeti kincsanyagnak Művészet Spanyolrországban hivatalos nevet adtak. Állam, egyház, hivatalos és magán egyesü­letek, hadsereg és magánszemélyek párját ritkitó lelkesedéssel fogtak kezet, hogy minden Spanyolország művészeti múltjára vonatko­zó értéket összegyűljts ének, a korok .szerint csoportosítva a világnak bemutassák. Rövidre fogva tartalmát: a történelem előt­ti idők s a gyarmatosítás századaira, Kasztilia, Aragónia és Katalonia dicsőséges múltjára, a katolikus királyok uralmára, V. Károly csá­szárságára, az aranykor és a neoklassziciz­mus korára, a romantikusokra, 6 a nyugta­lan Izabella korabeli időikre vonatkozó mű­vészeti emlékek vannak a Nemzeti PavíIlon terűiéiben összegyűjtve s kronologikus sor­rendiben bemutatva. A Nemzeti PaviHon a kiállítás leghatalma­sabb , legfontosabb, legartisztikusabb épület­tömbé. A művészeti és anyagi becsre egész világon egyedül álló spanyol művészeti tár­gyak és emlékek gyűjteménye részére olyan keretről kellett gondoskodni, mely templo­mául szolgáljon annak az értékes klnc-stö­megnek, melyet egyetlen más ország nem tudna hasonló gazdaságban bemutatói s mely ilyen összeállításban, a nyilvános és magán- gyűjtemények anyagának ily együttes kiállí­tásában soha többé a világ szeme elé nem kerül. A Spanyol Művészetek kiállítási pavillo-nja 32.000 négyzetméternyi területen épült, tor­nyainak, kupoláinak magassága 60 méter. Legfelső emeletét, a 20 ezer személy befoga­dására alkalmas dísztereim, a Salte des Fetes foglalja el. Ami a barcelonai kiállítás spanyol művé­szeti pavilonjának különös jelentőséget ad. nemcsak műkincseinek felbecsülhetetlen érté­ke, hanem azok kulturhistóriai szempontból való tanulságos csoportosítása, korok szerint való tökéletes elrendezése. Régi képek, fegyverek, faragványok, sző­nyegek, csodásnál csodásabb gobelinek, régi bútorok, tükrök, amforák, csipkék, hímzések, drágakövekkel kirakott misemondó ruhák, öreg porcellán és üvegnemüek, föníciai görög, keresztény, bizantá, román renaissancekora- beli gótk, arabs, mór, toledói, flamand, a La­josok és a császárság idejéből származó ki­számi thatatlan értékű kincstömeget halmoz­tak fel, s vonultatnak fel művészettörténeti k ro n o 1 og: k us sor r e n dben. Egy-egy teremnek, olykor teremsornak egy-egy délutánt szánva, tereim ről-tereim re, lépésről-lépésre kell haladnunk, ha csak né­mi alapossággal óhajtjuk a világnak ezt a leg- nagyobbszerülbb művészeti gyűjteményiét vé- gigtanulmányozni. A királyi család személyes tulajdonát ké­pező gobelinok a ikiiáitittásuaik mindenesetre legnagyobb szenzációi. Első alkalom, hogy a nyilvánosság számára megköze! ithetővé tet­ték s talán egy újabb évszázad fog elmúlni, hogy még egyszer napvilágra kerüljön e cso­dás gyűjtemény. Hacsak — hisz mindnyájun­kat érhet baleset — Amerika dollárkeze a spanyol király belső termeibe is bele nem nyúl, s egyenkint, lassankint le nem aggatja, ki nem emeli, hajóira rakja, múzeumai részé­re Amerikába nem cipeli Spanyolország leg­értékesebb műtárgyait. Ma még azonban erkölcsi lehetetlenség volna, hogy a királyi család műkincseinek e legszebbjeitől, egyetlen-egytől is elváljék, de meg ma még Amerika sem annyira gazdag, hogy sok száz millió dolláros árakat adhas­son egy-egy darabért s talán az őszi tőzsde­krach 30 milliárd dollárra becsült vesztesé­gének megfelelő vételárösszeg sem volna ele­gendő, hogy példának okáért, csak a sok száz darabból álló spanyol gobelingyüjteményt is, igy együtt, ahogy a kiállítás nemzeti páviHon­jában felhalmozták, Amerika valaha is meg­szerezhesse. De hisz ez csak játék a kastélyban, játék a szavakkal, gondolatokkal és Spanyolország egyelőre halálos sértésnek venné, ha bárki is feltételezné, hogy nemzeti kincsei bármelyiké­től valaha is megváljék. Pedig Amerika nem egyszer próbálkozott, már ügynökei utján az utolsó tiz év folyamán, hogy a spanyol királyi család magángyűjte­ményének egy-egy kiválóbb festményét, go­belinjét, szőnyegdarabját megszerezze, a ha- bár alig elképzelhető horribilis árakat aján­lott fél, mindeddig visszautasításra talált. Régi mondás ugyan, hogy a világon minden meg­vásárolható, csak ki kell találni s adni az árát s meglehet, hogy Amerika is megtalálja a kellő lélektani pillanatot, amikor majd olyan ajánlattal csap le Európa egy-egy lesze­gényedett országára, hogy Krisztus palástját is leszedi róluk. r (Folytatjuk.) mmm ■■ inMn n I Az angol ntunkáskormány kompromisszumot kötött a bánya- tulajdonosokkal

Next

/
Thumbnails
Contents