Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-09 / 255. (2180.) szám
2 AT-MagVaR-HI ÓLAT* elnök a következő három sarkalatos pontban foglalta össze ,»z eljövendő francia külpoli tiká irányát. 1. A kormány semmi olyan szerződést nem ír alá, amely megkurtitaná a parlament jogait, ami a ratifikációt, vagy az ellenőrzést illeti. 2. A kormány a parlament elé semmi olyan szerződéstervet nem terjeszt, amely bármily tekintetben veszéleztetné Franciaország erkölcsi, vagy anyagi függetlenségét 3. A kormány a fönti kikötések szem előtt tartásával nem zárkózik el egyetlen olyan szerződésterv elől sem, amely hivatott a múlt nehéz örökségét megkönnyíteni, a világbékét elősegíteni, és a népek egymás iránti megértését és bizalmát növelni. E három alap elv mellett a kormánynyilatkozat külpolitikai része nem tartalmaz sok örvendetest a külföld számára. A Young-tervet, a raj* mai kiürítést, a Németországhoz való kőzetet dést Tarieu meg sem említette. Ellenkezőleg, hosszú ideig időzött a határmenti erődítések kiépítésének kérdésénél és kijelentette, hogy a határ megerősítése elemi szükségszerű-ég. amelyet Franciaország a jövőben hatványozott mértékben fog megvalósítani igyekezni. Csak erős nemzetek biztosíthatják a békét s ezt az elvet fogj'a Franciaország a londoni lefegyverzési konferencián is követni. A jövőben a kormány tárgyalásai alkalmával különleges helyzetet szán azoknak a hatalmaknak, amelyek a háborúban fegyvertársai voltak s elsősorban ezeket részesíti előnyben. A beszéd belpolitikai részében Tardieu föl* emliti, hogy elérkezett az az idő. amikor a kormány fölhasználhatja Poincaró bárom éves takarékos politikájának gyümölcseit és hozzá nyúlhat a fölgyülemlett óriási pénzügyi tartalékokhoz. A kincstárban habhét milliárd frank hever, különösebb rendeltetés nélkül s Tardieu ezt az óriási összeget hatalmas invesztíciókra akarja forditani. A mezőgazdaság 1.7 milliárdot kap. Ugyanakkor hozzálátnak az ország villamos hálózatának kiépítéséhez, az ivóviztelepek megja vitáiéhoz, a telefonközlekedés modernizálásához, a vidéki biztosítási rend megreformálásához és a rádió kiépítéséhez. A kormány 1450 mii* Jiót szán az egészségügy és a szociális biztosítás kiépítésére. 500 millióért iskolaépületeket épít, 450 milLiót a tüdőbaj leküzdésére fordít, 300 miMiéért pedig kórházakat emel. Az ipar és a kereskedelem 1.8 milliárdot kap. 800 millióért utakat építenek, 100 millióért megjavítják a hajóutakat, 670 milliót a kikötők modernizálására fordítanak, 200 milliót a tengeri forgalom megjavítására és 300 milliót a kereskedelmi hajók építésére. Az invesztíció Összege tehát 5 milliárdra rúg. A kamara teljesen e hatalmas Ígéretek hatása alatt állott, amikor Tardieu befejezte kormánynyilatkozatát. Még a baloldal sem gondolt a nyilatkozat külpolitikai részére, amely csaknem reménytelen s a beszéd sikerét Moszkva újabb ágitációt kezd Magyarországon? A pesti kommun sták tüntettek a Népszava elten — Garami Ernő támadja a magyar kormányt — Budapest, november 8. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) Tegnap este ne- gyedkilenc óra táj bán a Népszava könyvkereskedése előtt kisebbmérvü kommunista tüntetés folyt le. Az összegyülekezett ifjúmunkások csoportja az orosz tanácsköztársaság fennállásának 12. évfordulója alkalmából hevesen tüntetett a Népszava ellen s a könyvkereskedés kirakatait kövekkel bezúzta. Hamarosan rendőri készültség vonult fel a tüntetők ellen, akiket a Népszava házának udvarába szorított. Harminc fiatalembert letartóztattak és ma megkezdték a rendőrségen részletes kihallgatásukat. A Magyarság jelentése szerint Moszkva a csehszlovákiai kommunista párt utján újabb bolsevista ágitációt kezdeményez Magyarországon. Az agitációs aknamunka már meg is indult burkolt formában, így a kommunista agitátorok az alkoholellene-s munkásszövetségben s egyéb ártatlan színezetű egyesületekben fejtenek ki tevékenységet. Az agitátorok túlnyomó többsége Csehszlovákiából származik, ahol előzőleg kiképezték őket az agitátoriskolákban. Az agitációlioz szükséges pénzt is a prágai kommunista központ folyósítja. Budapest, november 8. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése) Garami Ernő és Buehinger Manó, az emigrációból hazatért szociáldemokrata vezérek, tegnap este megérkezésük után terjedelmes sajtónyilatkozatot adtak. Garami a jelenlegi állapotokkal foglalkozott nyilatkozatában' Magyarország súlyos gazdasági viszonyai miatt a kormányt okolja. Ki jelen lelte, hogy a-szerinte antidemokratikus kormány ellen szabadkézzel veszi fel a harcot. Hangsúlyozta, hogy ha Magyarosrzág demokratikusabb volna, a külföldön is több barátra találna. Végül leszögezte, hogy szükség van a titkos választójogra, a gyülekezési és egyesületi szabadság biztosítására és általában mindazon intézményekre, amelyeket a külföld praxisából ismerni. A budapesti sajtó nem sok figyelmet szentel a nyilatkozatnak s a legtöbb lap kommentár nélkül közli azt le. A Budapesti Hírlap a napihirek között szemére veti Garaminak, hogy úgy tesz, mintha nem ő akart volna hazajönni, hanem a magyar kormány hívta volna haza s visszaérkezése után elfelejtette letenni az emigrációs pápaszemet, amellyel tiz évig nézte a magyar politikai viszonyokat. A Magyarság szerint naivitás lett volna mást várni Garamitól. A szociáldemokrata Népszava üdvözli a hazatér teket és ez alkalommal az emigráció likvidálását követeli. Garami a Népszavánál, Bushsiígsr a szakszervezeti tanácsnál helyezkedik el Budapest, november 8. Garami és Buchin- ger budapesti elhelyezkedésével kapcsolatban valószínűnek tartják, hogy Garami fogja átvenni a Népszava főszerkesztői állását, Bü-' 1029 november 9, szombat chinger pedig Peyer Károly helyét fogja betölteni a szakszervezeti tanácsban, mivel Peyer az utóbbi időben népszerűségét elvesztette. A Népszava felelős szerkesztője valószi- nüieg Weltner Jakab tesz. A szovjet Romániában is bujtogat Bukarest, november 8. Az orosz szovjet fennállásának 12-ik évfordulója alkalmából Románia több városában kommunista tüntetés folyt le. Bukarestben 200 kommunista vonult fel éltetve a kommunizmust és különböző tartalmú röpcédulákat osztogattak. A kivonult rendőrség szét akarta oszlatni a tüntetőket, de ezek szembeszálltak a rendőrökkel. Véres verekedésre került a sor, melynek folyamán egy rendőrt megszórtak. Végül is a rendőrség kerekedett felül és 36 tüntetőt letartóztatott. Kisenewben és Baltiban szintén tüntettek kisebb csoportok. A tegnapi tüntetésekkel áll kapcsolatban az is, hogy tegnap Románia minden városában rendőri készültség tartotta megszállva a középületeket. A bukaresti rendőrség letartóztatta Porticea- nu volt főhadnagyot, a Banoa Franco—Rou- maine tisztviselőjét, aki a szovjet javára kémkedett. Porticeanu főhadnagyot néhány hónappal ezelőtt bocsátották el a román hadsereg kötelékéből különböző elszámolási zavarok miatt. Hadbíróság elé került, amely három évi börtönre Ítélte, mivel azonban a főhadnagy fellebbezett, ideiglenesen, szabadlábrahelyez- ték. Porticeanu időközben állást szerzett az említett bankban, azonban továbbra is megfigyelés alatt állott, mert életmódját gyanúsnak találták. Tegnap sikerült Porticeanut leleplezni és megmotozásakor kiderült, hogy kettős- talpú cipőt viselt s a rejtőkben kompromittáló iratokat találtak. elsősorban az invesztíciós program jelentette. Közismert tény, hogy Tardieu erélyes és komoly ember, aki be tudja tartani azt, amit ígér. A francia jobboldal évek óta vár hata- lo.mrakerülésére, mert minden reményét a kiváló uj politikus energiájába koncentrálta. Most itt van az alkalom, hogy Tardieu megmutassa, mennyiben tud eleget tenni a személyéhez fűzött reményeknek. A sajtókommentárok Páris, november 8. Tardieu kormánynyilatkozata természetesen két táborra osztotta a francia sajtót. A jobboldali lapok kitörő örömmel fogadják az „originális** férfiút, aki uj aranykort hoz Franciaországba é9 megveti az alapját az egészséges amerikaniz-, musnak, amely a nép prosperitásához vezet. A baloldal élesen elitéli Tardieut. megbízhatatlannak nevezi, akinek ígéreteit nem szabad komolyan venni. Tardieu nem úgy beszél, mint a politikus szokott, hanem mint egy nagy vállalat vezérigazgatója, aki az osztalékot elosztja a részvényesek között.; Viszont Pertinax az Echo de Parisban elég-! tétellel állapítja meg, hogy ez a kormánynyilatkozat végre nem kupié a Kellogg- paktumról, vagy a világbékéről, hanem pozitív és megszívlelendő bejelentés. A sok nyegle politikus után végre egy atléta jelent meg a porondon. Pertinax azt követeli, hogy a genfi és a locarnói szerződés, amely ellentmond Tardieu külpolitikai programjának, mással pótcltassék. A Rajnavidék kiürítése szerencsére nem következik be és a gyenge Briand most erős vezetőt kap. A Matin szerint Franklin Bouillon tegnapi interpellációja, amelyben a képviselő élénk szavakkal ecsetelte a várható yajnavidéki német katonai revanst, óriási listást tett a kamarában. A baloldali sajtó nem nyilatkozik és megvárja Briand expozéját, amelyet a külügyminiszter csak a mai napon mond el. Ettől az expozétól függ mindem^Az Ere Nouvelle nem hiszi, begy Briand zsenialitásának sikerülni fog a Tardieu-féle reakciós I kabinettel régi politikáját követni. Az , Oeuvre Tardieu kormánynyilatkozatát féktelen demagógiának nevezi. Lehetetlen, hogy Briand külügyminiszter és Maginot hadügyminiszter egyforma külpolitikát folytasson. A kérdés az: Briand, vagy Maginot és az ország dönteni fog.-MM—i—a — nmiMWi ——■a—■—mi I HegnylU I a teljesen modernül berendezett HOTEL SEMMISÜL j KoSlce, Fö-ufca 80. (Bejárat a Posta-utcáról) I Hideg, meieg víz. Központi fűtés. Utazóknak es állami alkalmazottaknak 10 %-os kedvezmény. h Étterem. Telefon 1122. Buffet. | *— Kérlek, itten valami rettenetes dolog, valami rettenetes gyanú van s Vilma nem bírja .. . Belementünk mindnyájan abba, hogy a botrányt elkerüljük . . . Hogy az a látszat legyen, hogy véietlenség volt az oka szegény Laci halálának . , . Csak igy lehetett megmenteni a külszínt . . . Csak úgy lehetett biztosítani a temetést ... De szegény Vilmának valami rettenetes gyanúja van e nem bírja elviselni . . . A főbíró: — Igen. Parancsolj. — Az a gyanúja, — mond la Bátky — hogy nem véietlenség történt, hanem valami gazság. — Igen. — Gyilkosság, orgyilkosság. Az asszonyka fuldokló sírásba tört ki. *— Az, az! — kiáltotta könnyei közt. — Most kellene valami bizonyság, hogy Ő téved ... — folytatta Bátky. — Mert hiszen az előzményeket jól ismerjük. Mikor szegény Laci bejött a városba, biztos, hogy könnyelműség történt, valaki a megyei asztalnál köny- nyedéu valami gyanút ültetett a fejébe s ő azonnal autót vett s visszajött . . . Most az a kérdés, hogy mi történt . . . Elképzelhetetlen, hogy ő arra a szegény Baltazár Pistára fáiőjjön. Ez tisztára őrültség. Semmi oka nem volt rá. Do az még inkább elképzelhetetlen, hogy saját magára ... Ez egyszerűen non sens . . . Hát mi történt itt?! . . . Mégse lehetett egyéb, csak véletlen szerencsétlenség. Talán mikor a fegyverrel babrált, valami abszurdum történt vele ... De hiába magyarázzuk, most már napok óta, szegény Vilma nem bir megnyugodni, nem tud aludni s nem tudja elviselni azt a lehetetlen gondolatot, hogy ő a felelős . . . Hál kedves barátom, te vagy itt a főszolgabíró, neked kell itt világosságot deríteni a dolgokra s megnyugtatni ezt a szegényt. A főbíró hallgatott. Most megint uj színben tűnt fel előtte a kötelesség. Itt valóban az látszik a legfontosabbnak, hogy ez a szegény teremtés megnyugodjon. Mindenki rémülten nézett rá, mintha tőle várnák az utolsó szót. — Igen ... — mondta ő — igen. Értem. — Nekem ahhoz a szegény fiúhoz semmi közöm, — kiáltotta Vilma — mi közöm nekem ahhoz a szegény fiúhoz? ... Én szerettem az uramat ... — § újra zokogásba tört ki — és most Rt vagyok, megfosztva az uramtól .. . És én ebbe beleőrülök . . . — Igen. — mondta a főszolgabíró — nyugodjon meg nagyságos asszony; kedves Vilma, nyugodjon meg. Én már nyomozok is, én már talán látom is a dolgot . . . — TJgy-e hogy csak valami rettenetes vé- let'enség játszott itt össze? — mondta Bátky. — Máskép emberi agy el nem képzelheti a dolgot. Úgy van, — mondta a főbíró — énnekem is az a meggyőződésem. — Ugy-e hogy véietlenség? A főbíró Ital Iga (ott s maga elé nézett. — Drága Vilma, én nem akarom magát kínozni, de el tudná mondani annak az utolsó ■estének a történeté' ? Csak pár szóval. — Hogyne, én nem is tudok egyébről beszélni. Szegény Lacit — s újra zokogott — délután valaki felhívta telefonon, erre ő nagyon rosszkedvű lett. — Telefon? — mondta a főbíró. — Igen. Telefon volt; akkor ő igen elkedvetlenedett s mindjárt kiadta a parancsot, hogy fogjanak be. Hova megy kedves, kérdeztem, de ő nem felelt. Úgyhogy én azt hittem, valakihez megy át, nekem fogalmam se volt, hogy ő a városba ment be, hiszen mindig sajnálta a lovait . . . Még a zöldi oz is jó volt a drága lélek . . . De hát mindegy, én egyedül maradtam. — Hogy búcsúzott, mikor elment? — Ahogy szokott, ő nem volt egy érze^ős ember. Megcsókolta a homlokomat s azt mondta: estére jól bezárasson mindent, szivem. — Azt mondta? — Igen. — Azt hangsúlyozta, hogy jól bezárasson mindent? — Igen. Az asszony megzavarod ott s ő is eltűnődött egy percig azon, hogy miért is mondta ezt, van-e ennek valami külön jelentősége . . . Aztán elbeszélte, kapkodva s kissé összevisz- sza a Baltazár Pista megérkezését. Nem volt semmi; azt mondta, hogy erre járt s Laci után kérdezősködött . . . Aztán hozták a vacsorát , . . S abban a percben, mikor ő kilépett a tornácra, akkor hallotta a rettenetes csaltanást. Valami iszonyú nagy dördiilés volt, amit most is hall, amitől azóta egy percig sem bírt aludni. Aztán látta az urát a kavicson feküdni s felhozatta s lefektette az ágyába. S ott az ő keze közt halt meg. Egyszer sem nézeti rá, nem ismerte meg, nem látott az arcán semmi haragot. — Ki hozta fel? — A vadász. — Egyedül ? — Nem. A vadász abban a pillanatban ott volt, aztán elfutott s valakit hozott magával. Ketten hozták fel, de ő nem emlékszik semmire, mert ő meg volt rémülve. Csak arra emlékszik, hogy mikor bement a városba, az autón, az ura autóján, amivel a szegény kijött, akkor ő nem mert beleülni a piros autóiba, hanem a másikba, a szürkébe. Csönd volt, mindenki várakozással nézett a főszolgabíróra. — Mondja Vilma, kérem, milyen ember volt a vadász? Az asszony, mintha uj gondolat termett volna ki elölte, elhallgatott s gondolkozott. — Nem tudom, — mondta. — Nem volt valami baja vele? — Nem. Dehogy. Miért? — Nem panaszkodott rá Laci valami tehén- ügy miatt? — N em. ö nem szokott szél au i a gazd asági dolgok felől, ő nagyon kedves volt, nagyon gyöngéd, nagyon jó. — Még valami nagyon furcsát kérdek. Volt Lacinak olyan gumitalpú cipője? Az asszony gondolkozott. — Igen, tavaly vett. De nem használta. Én kineveltem s többet nem húzta fel. — Megvan az a cipő? — Nem tudom. Ez olyan tárgyilagos és jelentőségteljes kérdésnek látszott, hogy mindnyájan rémülten figyeltek rá. — Rögtön megnézem, — mondta Bátkvné, mintha ettől függene minden. S már szaladt is. Átszaladt a hálószobába, mindnyájan utána mentek. Kinyitotta a Laci szekrényét, ahol az alsó fachban rengeteg cipő volt. Csizma, cipők, egész tömeg s szépen, tökéletes rendben, sorban egymás mellett. De a gumitalpú cipő nem volt köztük. A főszoleabiró most megijedt, hogy egye nősbe igazította a gondolatokat. (Folytatjuk.) r FORRÓ KISÓK REGÉNY <2/' Irtai: FfÓRICI SSIOtfOMR
