Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-08 / 254. (2179.) szám
2 1929 november 8, péntek. Megkótyagotodott nemzettel t romlott intelligenciával soha nem lehet kivívni az autonómiát—írja Hlinka Inkát elbucsuztató vezércikkében „A politizálást befejeztem** — jelentette ki Tuka, amikor a mandátumot elutasította — Hlinka a magyarokra és zipszerekre támad Tuka kassai bukása miatt — Prága, november 7. A Slovákban Hlinka vezércikket ir „Elejtettük Tukái?“ címmel. Hlinka a cikkben Tuka mandátumáról szólva szokott rapszodíkue stílusában eüpana- szolja, hogy a szlovák néppártnak is sok baja volt a mandátumért törtetőkkel. — Sajnos, nemcsak az agrároknál és szocialistáknál, hanem a szlovák néppártnál is megnőtt sokak étvágya a mandátumokra — írja a ludák vezér. — Ez beteges állapot, mely a demokrácia velejárója. Minden választó, aki ki tudíja mondani, hogy „tisztelt választó polgárok** és „mélyen tisztelt nép- gyűlés**, már kész képviselőnek és diplomatának gondolja magát. Főleg a pártok elnökei méltók a kaudidáMaok idején szánalomra. Minden oldaliról deputációk karavánja ostromolja őket, halom távirat zavarja vesén munkájukban. És mennél meg nem értőbbek a választók, annál kímélet leneb bűi ostromolják az elnököt meg a végrehajtó bizottságot a maguk emberre részére követelt mandátumért. Hlinka ezután élmondija, hogy a második eíkrufinlumban a párt Csűrik mandátumán kívül csak három mandátum fölött diszponálhatott. Itt elsősorban Tűk ára gondoltak. — Megkérdeztük őt magát — írja Hlinka. — A választás után fölkeresték embereink, akikhez Tuka igy szólt: „Október 27-re apelláltam. Október 27-ike döntött, meghajlok a nemzet ítélete előtt. Mandátumra nem reflektálok. A politizálást befejeztem.* Tuka szavai m índenkit elszomorítottak, lesújtottak. így cselekszik egy férfi, igy beszél egy jelemes ember: „a politizálást befejeztem**. Hlinka a továbbiakban magyarázni próbálja Tuka választási vereségét s ezért az ódiumot — a magyarokra hárítja. — Tuka, mint jogtudós — fejtegeti tovább — nagyon tisztában van a né pitéiét következményeivel és máéképp nem demonstrálhat ellene, mint hogy nem fogadja el a neki felajánlott mandátumot ő tudja, miért teszi ezt A szlovák néppárt a választási harcból kissé meggyengültén került ki, elveszített 72.000 szavazatot és négy mandátumot. Legtöbbet vészit a sötét keleten. Ez 'Tuka választókerülete volt, ahol a múltban másfél mandátumot nyertünk. Ma egyet sem. A szepesi zipsereknek és magyaroknak nem imponált sem a szlovák néppárt heroikus harca, sem Túli a jelleme sem a mi önfeláldozó odaadásunk Tuka iránt, sem autonomista programunk, amely mindenkinek megadja a magáért. Cserben hagyták őt a zipserek ég a magyarok. c* Tuka a pozsonyi fogház sűrű vasrácsai és kis ablakai mögül is jól látja, hol vannak az ő barátai. A szepesi városok és a magyar vidékek vegyes területén jelöltük.. Sajnos csalódtunk. Nem segített üt Ferenosik dr. zipeer-származása sem. A pórt itt tízezer szavazatot vesztett s ezzel Tuka sorsa meg volt pecsételve. A magyarok és a zipserek közül számosán el pár toltak és inkább politikai a gént provokátorok re és kalandorokra adták szavazatukat, mintsem az autonómia és Szlovenezkó védőjére. Az olyan nemzet, amely Barabásé kát és nem Krisztusokat választ, amely politikai kufárokat és nem a tett emberét választja, uem érdemel tiszteletet Most én Írom: Quo vadis, Domine? A kassai kerületben Szlávik dr.-t kandidálta az agrárpárt melyet Okúink a korrupt emberek pártjának nevezett. Akik nem a szlovák nemzetnek adtak földet, erdőt, bankokat, intézeteket és vállalatokat, hanem azokat a saját maguk részére és a nemzet kártevői számára nacionalizálták. Kandidálva volt Ivánka ügyvéd, a zsidók védője és a Kramár-féle kapitalista párt híve. Kandidálva volt Szent- Iváoy, Nitseh, Fedor. a magyar katolikus-protestáns párt részéről: Quo vad is? És kandi dálva vett Tuka, mint a szlovák autonómista néppárt jelöltje. Azé a párté, amely bár szlovák, de autonómista és megértést keres Szlo- venszkó autonóm lakosaival. Az igazság, a jog és a törvényt követeli mindenki számára. És ez a nép a centralista vagy integralista jelöltekre szavaz, nem pedig Tukára. Az ilyen kerület nem érdemli meg Tukát. Quo vadig? Miért szenved Tuka? Boricky ügyész azt mondta, hogy Tuka ügye nem politikai por. Mi szenvedünk, ellenben a magyarok és a németek nem szenvednek. Mit müveinek a magyarok és a németek? Tönkre teszik Tukát, rászavaznak Szlávik- ra, Ivánkára és a magyar nép gyengesége következtében az agrárok 70000 szavazatot, a magyarok 70.000 szavazatot kapnak (!), holott 1925-ben a keresztóynszocialisták csak 21.000-et kaptak. (??) A magyarok a liptószentmiklósi kerületbe® HJinka, Labaj és Pruzsinszky ellen két szepesi papot, Samizsár Bertalant és Hanzély Ferencet jelölték. Szlovák kerületben kandidálnak. Mtt akarnak itten a szlovákok ellen? Brutovecs község, egy szinszlovák falu a hegyek között, ahol senki sem tudja azt, mi az a keresztónyszocialista, magyar pártokra 187 szavazatot ad. A szlovák autonómista pártra csak tizenkettőt. Itt az embernek megáll nemcsak az esze, hanem a megértés is lehetetlenné válik: Quo vad is? Tgló körül ezrével vesztettünk szavazatokat. Késmárk vidékén százakat. Rózsahegyen százötven magyar szavazat volt, az 1925-ös nyolcvan szavazat helyett. A liptómegyei Selmecen még ma is található nyolcvanöt niegesontosodott magyarén, holott 1925-ben csak öten voltak. Mit kell itt Tukának tennie? El nem fogadni a mandátumot, abbahagyni a politizálást, mert egy megkótvago- sodott nemzettel és gyenge, romlott intelligenciával az autonómiát soha ki nem harcolhatja, megy a magánéletbe és félreáll. Tuka a mandátumot politikai, etikai és személyi okokból nem fogadhatta el. Az egész köztársaság minden kalandora rávetette és Budapest, november 7. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) Garami Ernő és Ruchinger Manó ma délután öt órakor megérkeztek Budapestro. Érkezésük időpontját a nagy nyilvánosság előtt titokban Nátha ellen Formánt ajánl az orvos. Formán azonnal megkönnyebbülést idéz elő; a túlságos nyálkaváladék megszűnik, a fejfájás és a tompa bágyadtság azonnal eltűnik. Formánt minden gyógyszertárban és drogériában kap. Ne kérjen „Egy szert nátha ellen-, hanem kérjen világosan és határozottan „Formánt- egy dobozt Ke 5.- ért ráveti magái Tukára. Ellene támadt Juriga, Tóműnek, Bélán sky, Szomolányi, Mocik, Jas- lovsky dr„ Ivánka, Medvecky. A legrövidebb időn belüli második fórumon is tárgyalni fogják pőrét. A fogházból nem bocsátották volna szabadon az esetben sem, ha megkapja mandátumát. A felelős körök e tekintetben már kifejezték véleményüket. Tukára támadj 127 napilap és mint a sakálok uszítanák a közvéleményt a hírlapokat, a parlamentet és a bíróságot Tuka erre életével fizetett volna rá. Meg kellett hajolnunk a súlyos valóság előtt, hogy ne adjunk alkalmat ellenségeinknek Tuka megtámadására és megölésére. Ezzel megkönnyitjük a magunk és az Ő helyzetét Elsősorban őreá, Tukára, a mi munkatársunkra kellett tekintettel lennünk, kinek lelkes buzgalmáról a pozsonyi kerületi bíróság előtt tanúságot tettem, mikor pSrébeTi kihallgattak. Bélájuk, hogy Tukának alkalmat kell adnunk arra, hogy lélegzethez jiisson, kipihenhesse magái és minél előbb kikerülhessen a börtönből. Mi Tukát nem ejtjük el és nem hagyjuJc cserben. Amiképpen kezdettől fogva együtt voltunk vele, úgy együtt maradunk tovább is. Számolnunk kellett azonban azokkal a körülményekkel, amelyek közé pártunk került nem Tuka mandátuma forgott szőnyegen, hanem Tuka érdekében Tuka opsége érdekében kellett ezt tenni. Főleg azért sem jöhetett tekintetbe a mandátum, hiszen Tuka képviselői tevékenységet nem is fejthetett volna ki. Ennyit ir Hlinka Tuka búcsúztatásaképpentartották a tervbe vett tüntetések elkerülése céljából. Garamiék a pályaudvarról egyenesen a Népszava házába hajtottak, ahol a sajtó képviselőit este hét órakor fogadják. Garami és Buthinger megérkeztek Budapestre FORRÓ MEZŐK RE6ENY Irtás MÓRICZ ZSIQMOMB Most a jegyző lépett közelebb e hevesen magyarázta: — A sok fordulat miatt elfelejtettem. Mikor felvettem a jegyzőkönyvet, ez a vadász volt az, aki a testet bevitte s mikor megsejtette, hogy a gyanú rá terelődhetik, abban a pillanatban, ott, mig ón a jegyzőkönyvet írtam, megszökött. Haza futott, átöltözött s nem mondott a feleségének semmit, csak elszökött. A főszolgabíró konstemálva nézett rá. A jegyzőben is elveszett minden önuralom, úgy fel volt dúlva, hogy elvesztette józaneszét. ö is csak nézett s moet nem tudott átlépni ezen a váratlan akadályon. De a parasztbiró megszólalt: — Engedőimet főszolgabíró ur, szabad egy kérdést tenni a nagyságos asszonyhoz? . . . — s választ se várva, azt kérdezte a jegyzó- nétől: — Milyen cipő volt a vadászon, mikor itt volt? A jegvzőné kábuRan nézett a bíróra. Nem felelt Nem tetszett meglátni, milyen cipő volt a lábán? — Nem. Miért? — Nagyságos asszony, — mondta a főbíró — megvan a gyilkosnak a nyoma . . . Mondja nagyságos asszony, volt Avary urnák valaha gumitalpú cipője? —- Volt — Nem volt, — kiáltotta a jegyző. — Volt, — mondta a jegyzőmé s didergett. — Volt neki. de nem szerette, égette a lábát. ~~ Ezt kell megnézni, hogy ma ia megvam-o, J — mondta a bíró. — Mert az is lehet, hogy i ahogy szokta, odaadta a cselédek közül valamelyiknek. A vadásznak éppen olyan lába lehetett, mert az egy olyan hitvány ember, az el tudta volna viselni. Ezzel megint kátyúba jutottak. — Bíró ur, — mondta a főszolgabíró — maga menjen rögtön s vigyázzon, hogy még valaki meg ne szökjön, mert ez egészen ösz- szekuszálja a dolgot. A lábatlant rögtön hozassa be, maga pedig őrködjön a kastélyban. — Igenis, — mondta a bíró s elment. Mos! hárman maradtak s mind a hárman zavarban és Ijedten néztek maguk elé A főbíró élesen nézte a jegyzőt, aztán az asszonyt, aztán újra a jegyzőt — Miért volt itt délután Avary ur? A jegyzőből kitört valami állati vadság. — Miért volt? — mondta szinte röfögve — azért volt, mert én a mezön voltam e ő olyankor idejött ha én nem voltam itthon. A főszolgabíró nagy szemet meresztett. S újra az asszonyt nézte. — Igen, — kiáltotta az asszony — én vagyok az egyetlen a világon, aki mindent tud. Én mindent tudok, mindent tudok, mindent tudok, mindent tudok, mindent tudok! Jaj a boldogtalan, jaj a boldogtalan, jaj jaj . . . És szinte hörgött — És engedtem eltemetni I Engedtem, hogy a hazugság betakarja. Pedig elmondtam a papnak is, ő is felelős, ő is hazudott, ő is mindent tud, ő is gazember, mindenki gazember, de én vagyok a legnagyobb bűnös. Az Igazságot nem lehet e1toraetni| — mondta a főszolgabíró — nyugodjon meg nagyságos asszony, az igazság napfényre kerül. . . Erre az asszony összeomlott s most megindult szeméből a könny. S elkezdett sírni. Zokogni, fuldokolva és vadul. Soká ültek igy. A főszolgabiró nem tudott mit csinálni. Próbálta fejben összevetni a lehetőségeket. Hátha csakugyan a vadász az urasága cipőjében volt . . . Aztán eszébe jutott az autó, amely megállóit a kis földvárnál, amely a kastély kertje mellett a dülőutnál van s nem látott semmit . . . Hátha az csak hallucináció volt a lábatlantól, hátha annak semmi köze; az au tónyom oknak . . . Hátha csak vendégek nézték meg a földvárat. Turisták sokszor szoktak erre járni s megnézik az ősi földváraknak ezt a ritka maradványát... Ez sokkal egyszerűbb magyarázat, hogy egy felbőszült cseléd állott bosszút az éj leple alatt . . . Most megnyílt az atjitó s egy kastélybeli ember jött be. — Tekintetes főszolgabíró ur, a nagyságos asszony tisztelteti a tekintetes főszolgabíró urat, tessék szives lenni egy percre eljöuni, mert a nagyságos asszony el akar menni és beszélni szeretne a tekintetes főszolgabíró ur- raL — Igen, megyek, — mondta a főbíró s már fel is állott. — Kérem, jegyző ur, én most felmegyek a kastélyba, de azonnal jövök, mihelyt lehet. Legyen szives addig lehetőleg az összes tanukat behozatni. Ezzel felállott, meghajtotta magát a jegy- zftué felé e megrendül tan és zugé lélekkel elment A kastély udvarán két autó állott s a cselédek a kis ház előtt ücsörögtök. Ahogy a fős zol bi ró az uecán ment, itt is, ott 19 emberek ücsörögtök. Érezte, hogy mindenki utána néz s szinte úgy volt, mintha az egész világ ellenőrzése mellett vinné az igazság fáklyáját. Egy öreg ember állott egy kerítésen belül. Megemelte a kalapját. — Jóestét, — mondta s ő szórakozottan odapillantott. Az öreg ember szeme égett a sötétben, mint egy állaté. A kastélyban a cselédek szótlanul ácso- rogtak a konyhaépület eresze alatt Már az udvar üres volt a sok kocsi után s félő csöndet lehetett érezni. Az ebédlőben ott ültek, az asztal mellett a háziasszony. A fején nem volt kalap s egészen erőtlenül s kimerültén ült. Mellette a nővére állott, aki simogatta a fejét, csókolgatta a homlokát. Néhány ur volt még ott. Bátiky dr. a sógor, s a vármegyei főjegyző, aki szintén a családihoz tartozott § egy fiatalember, az alispán testvéröccse, aki vőlegénye volt az Avary unokahugának. Szóval csak szorosan családhoz tartozók voltak. Avaryné felállóit, amint a főbíró belépett, de rögtön vissza roskadt a székére. — Maradj nyugodtan, maradj szivecském, maradj. — csillapította a nővére. Bátkyivé. A főszolgabíró kezet csókolt. Érezte, hogy az asszony megszorítja a kezét, szinte görcsösen kapaszkodik bele. — Fábján, — mondta — jaj, Fábján . . . ö nem tudott egy hangot se szólani. oly mélyen lesújtotta a szegény asszouyt bánata. — Mi történt Fábján? — mondta az asz- szony. — Maradj csak szivecském. — mondta Bát- kyné — majd István elmondja. Bátky előbbre lépett s kezet fogott a főszolgabíróval. — Parancsolj helyet. A főbíró leült. ^Folytatjuk.) (26
