Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-07 / 253. (2178.) szám

1929 november 7, ©söt&rMflfc, A FAGYÁS ÉS GYÓGYÍTÁSA A láb- éa kéefogyáB tünetei többókevésbó mám- denikl elölt ismertek. A fogyás foka szerint meg­különböztetünk : I. fokú fagyási, amidőn a fagyás által sérült bőr piros, duzzadt, erősen fájdalmas lesz. E heveny­tünetek lezajlása után a bőr kékes pirossága, kis­foki! duzzadtsága visszamarad és csatlakozik hozzá rendszerint esténk int fellépő kin-os visz­ketés, nappal pedig tűrhetetlen fájdalom, amely a cipő viselését szinte lehetetlenné teszi. Gyakran előfordul, hogy a fagyott terület közepe a rossz táplálkozása viszonyok folytán feifekélyesediík, a fekély gyógyulási hajlama rendkívül rossz és Oly­kor nehéz feladat elé állatja az orvost. II. fokú fagyási, amidőn a piros, duzzadt, rend­kívül fájdalmas fagyott területen a hám hólyagocs- kák alakjában felemelőddk. A hólyagocskák né­hány napon belül megpukkadnak, a bennük levő savó kiürül és a hólyagocskák helyén nyílt feké­lyek vannak, amelyek igen fájdalmasak és igen nehezen gyógyulnak. III. fokú fagyási, amidőn a fagyás az összes lágyrészeken keresztül jóformán csontig hatol. Az ilyen kereszt kifogyott lágyrészek elhalnak, ezeket megmenteni nem lehet, ezek az ép szövetektől gennyedő oáfatok alakjában leválnak. Ilyen ter­mészetű súlyos fogyásokat tömegesen láttunk a kárpáti harcokban. Ez elváltozásokat; a hideg és fagy okozza, azon­ban nem mindig egyedül. Tapasztaljuk ugyanis, hogy nagyobb társaság téli kirándulásakor tagjai közül egynéhánynak lefagy a keze, vagy lába, i annak ellenére, hogy ezek talán még jobban, még melegebben voltak felöltözve, mint a többiek. Vagy látjuk azt, hogy még alig volt számba vehető hideg, talán Ír—2 fok nulla alatt és máris jelent­keznek fagyásokkal olyan betegek, akik egészen bizonyosan jő melegen voltak felöltözve. Tehát a fagyás lértrejövésének bizonyos alakjainál egy má­sik tényezőnek is szerepelnie kell és ez a : disz­pozíció. A fogyásra diszponáló egyéneknél már a kisfoku hideg ás beidegzési és ennek folytán vérkeringésd zavarokat idéz elő, különösen a perifériás része­ken, amely zavarok főeredménye a vér pangása, ami által ez a terület nem kap friss és forró vért, tehát kihűl és gyorsabban fagy meg, mint az egyébként rendesen ellátott területek. Ezek a za­varok alkalmasak arra, hogy aránylag csekély hi­deg már fagyási sérüléseket okozzon. Természete­sen, ha valaki szűk cipőben jár, amely a vér­keringést mechanikusan akadályozza, nincsen elég melegen felöltözve, sokáig tartózkodik hidegben és keveset mozog, akkor különösebb diszpozíció nélkül is érheti fagyási sérülés. A fentiekből magától értetődik a helyes véde­kezés és kezelés, amely főbb vonásokban a követ­kezőkből áll: Bő cipő, bő és meleg keztyü, meleg harisnya. Ha sokáig tartózkodunk hidegben, mozogjunk so­kat, mozgassuk erősen a lábfejet ée dörzsöljük többször alaposan kezünket. Aki fagyáéra hajla­mos, az igyekezzék mér a nyár végén ezt a baját rendbehozatal. Rendszerint vérszegény, ideges emberekről van szó, tehát célszerű őket felhizlal­ni, végtagokat alaposan masszírozni, esetleg kvarc­lámpával besugározni, a vérkeringési zavaróikat belsőleg adagolt készítményekkel befolyásolni A kifejezett fagyáét pedig borogatásokkal, a heveny- szak lezajlása után pedig röntgen besugárzásokkal gyógyítjuk. Hangsúlyozni kívánjuk: Sokkal fontosabb a fo­gyást megelőzni — igy ennek érdekében mindent meg kell tenni — mint magát a fagyási sérülést meggyógyítani, mert nem egyszer úgy a beteg, mint az -orvos türelmét erŐ6 próbának teszi ki. K. J. ár. Tömegével rontotta meg az iskolás gyermekeket egy bestiális berlini cipész Berlin, november 6. A német birodalom fő­városának egyik elővárosában, Schmarden- 'dorfban tegnap egy visszataszító erkölcsi bot­rány pattant ki. Egy 53 éves családos cipész­ről kiderült, hogy másfélév óta az iskolásgyermekek egész se­regét szoktatta a lakására, ahol minden kép­zeletet fölülmúló orgiák játszódtak le. A cipész először egy tízéves 'kisleányt rontott nmeg, majd rávette a gyermeket, hogy társnőit is hozza magával. Legutóbb már két tízéves kisfiút Is bevon­tak a kicsapongásokba, amelyekre hosszú időn át sem a szülők, sem a hatóságok nem lettek figyelmesek. A napokban az egyik érdekelt szülő gyanút fogott, jelentést tett a rendőrségnek, amely rajtaütött az ember- bőrbe bujt fenevadon. A cipész tagadni próbált, de kiskorú áldozatai szemébe mondták gazságait. A rendőrség a ci­pészt letartóztatta. Az „Antituberkutin" diadala — Küszöbön a kötelező szérumoltás — Páris, november 6. Santacucene román orvostanár tegnap a francia akadémia ter­mében Igen érdekes és nagy föltünést kel­tett előadást tartott az „antituberkulin“­szérum gyakorlati alkalmazásának eredmé­nyéről. A tanár rendkívül kedvező véle­ményt mondott a tuberkulózis legújabb szé­rumáról, amelyet gyermekeken próbált ki. A professzor 17.535 gyermeket, köztük 1005 pozitiven tuberkulotikust oltott be az uj szérummal, aminek eredményeképpen a ha­landósági arányszám több, mint ötven szá­zalékkal csökkent. Minthogy az oltás tech­nikája annyira tökéletesedett, hogy ma már semmiféle veszélyt nem rejt, elérkezett az ideje annak, hogy a tuberkulózis elleni pre­ventív beoltást kötelezővé tegyék. A román orvostanár tapasztalatait egyébként a fran­ciaországi és más országbeli kísérletezések is megerősítették. A francia sajtó azt köve­teli, hogy Franciaország legyen az első a világ államai között, amely a kötelező anti- tuberkulin-oltást elrendeli. Készül a naptárreform — Egy erdélyi származású tudás terve — Oenf, november 6. Több mini négyszáz javaslat éckezett a nép- szövetséghez a naptárreform tárgyában. Egy amerikai javaslat látszott eleinte a legsike­rültebbnek, amely az évet 13 négyhetes hó­napra akarta felosztani, évente egy, szökőév- bem pedig két naptáironkivüli külön béke- nappal. Á javaslat ellen komoly kifogások nyilvánultak, igy elsősorban az egyházak ré­széről. A legújabb javaslatot Bedeus báró erdélyi származású német tudós terjesztette a nép- szövetség elé. , Bedeus javaslata a 12 hónapos éven alapul, az egyes hónapokat azonban két csoportra osztja. A negyedévek kezdő hónapjai: január, ápri­lis, julius és október a javaslat értelmében öt teljes hétből, tehát 35 napból, a többi nyolc hónap mindegyike csak négy hétből, tehát 28 napból, az egyes negyedéveik pedig továbbra is kiiiencvenegy napbél állanáhak. Az évnek igy pontosan 52 hete, vagyis 364 napja lenne. Az elmaradó napokat minden hatodik év­ben egyenlítenék ki egy szökőhét beiktatá­sával, amely december ötödik hete lenne. Minden hónap hétfővel kezdődnék és az ünnepek is minden évben ugyanarra a napra esnének. A naptárreform Bedeus javaslata szerint 1934 január elsején lépne életbe, mintán ez a nap hétfőre esik és igy az uj időszámítás simán csatlakozhatnék a régihez. „Tánc a vulkán telejen" — Pless hercegnő emlékiratai — — Leégett egy francia kolostor éfi elégett egy apáca. Páriából írják: Raloeheleben tegnap reggel kigyulladt ogy apáca-kolostor. Az egyik (idős apáca spirituszon reggelit főzött magának (» közben a ezeoz lángra lobbant. A szerencsétlen 74 éves apáca szénné égett, a többieknek sikerült kimenekülni az égő kolostorból. Az egész épület elhamvadt, csak a mellette lévő kis kápolnát fdkerftlt a tűzoltóknak megmenteni. a Képes Hét wépii Halmi képes hetilap. Kcr.M fiám to * tart**' A régi Európa nemzetközi arisztokrata tár­saságáról fest színes képet most megjelent em­lékirataiban Pless hercegné, ki a II. Vilmos- korabeli német főúri társaságnak egyik vezető nőalakja volt. Londonban jelent meg a könyv és címe: Tánc a vulkán tetején. Pless herceg­né előkelő angol uricsaládból származott, atyja Cornwallis-West ezredes volt. A kis Mária Te­rézia, vagy mint a saját, köreiben nevezték: Daisy, egészen fiatal leány volt, mikor részt- vett első londoni szezonjában. Ott ismerte meg Pless Henrik herceg, a londoni német nagykö­vetség ifjú követségi titkára, ki mellesleg szól­va Európa egyik leggazdagabb embere, szilé­ziai roppant terjedelmű uradalmak, temérdek kastély és palota tulajdonosa volt. Miss Daisy úri, de egyébként meglehetősen szerény viszo­nyok közül jutott egyszerre a legnagyobb gaz­dagság fényébe. Emlékirataiban, melyek kis­leány korától fogva tett feljegyzésein kezdőd­nek, rendkívül érdekes képeket tár fel abból a világból, mely azóta a múlt a feledésbe ha­nyatló világa lett. Elmondja, hogyan ismerke­dett meg férjével a Holland House álarcos bál­ján. A fiatal herceg megkérte kezét s ő ezt Írja naplójába: „ügy vettem észre, hogy anyám becsvágyó és kívánja ezt a házasságot. Azok­ban a bohó időkben az anya nagyra volt vele, ha leányán már az első szezonjában túladha­tott. Túladhatott — mily csúnya szó! Frigyes császárné kegyében Rövid idővel azután, hogy Berlinbe érkez­tem, nem csekély ijedelmemre kivittek Fried- richshoíba Frigyes császárnéhoz, a császár anyjához, ki Edward király testvérnénje volt. A császárné egyike volt a legnemesebb, legsze- retetreméltóbb nőalakoknak, kikkel az életben találkoztam. Rendkívül finomlelkü nő volt b éreztem, mily magányos életet él. Az első nap, a lunch után, mikor láttam, hogy a császárné künn ül az erkélyen, a zongorához ültem b el­énekeltem ezt a dalt: „Home, sweet home“ (Otthon, édes otthon). Gondoltam, a császárné lelke talán Angliában időzik. Nem akartam szólni hozzá, lezártam a zongorát 8 kiosontam a szobából. Ettől a pillanattól fogva megbíz­ható barátnőm volt. Látogatásaim kedves em­lékezetében maradhattak. Azt hiszem, összeha­sonlítást tett sorsom és a maga sorsa közt, I mely akkor kezdődött, mikor, alig tizenhatod- félóves kedves, ifjú, fenköltleíkü leánykorában először tette lábát Németországba. Amig csak ólt, sohasem hagyott el s utolsó tetteinek egyi­ke volt, hogy azt mondta a császárnak, hogy fogadjon védelmébe és segitő jóindulatába. Mindjárt észrevettem, hogy hihetetienül ostoba etikett uralkodik Nómet- ! országban. , Plessben a saját házamban, mikor egyik szobá- I hói a másikba akartam átmenni, csengőitek, i ogy szolga feltárta az ajtót s lakáj lépdelt előt- i bem, bárhová mentem. Nekem pedig ilvonkor I csak az volt a kívánságom, hogy bár megszök­hetnék. Mindenekelőtt meg kellett tanulnom németül, hogy megmondhassam nekik, hogy ez a szertartás fölösleges, hogy magam is ki tu­dom. nyitni az ajtót és segítség nélkül térhetek ágyamba. Férjemnek mindez nem tetszett. És egész házaséletünk alatt örökös volt közöttünk a nézeteltérés a. szolgákkal való bánásmód I kérdésében. Sohasem engedték .volna, hogy „otthon legyek“, mikor férfilátogató jelentke­zett s én egyedül voltam apósom házánál, Ber­linben. Egyáltalában sohasem volt szabad férfival egyedül beszélgetnem s természetes, hogy ez néha nagyon unalmassá vált. De hát jobb nagyon is keveset szórakozni, mint nagyon is sokat, különösen mikor az em­ber csinos, fiatal és férjes asszony. Egyszer kanapén ültem a saját házunkban, apósom s mások jelenlétében és Eitel Fritz herceg, aki akkor még zsenge és bátortalan ifjú volt, mel­lettem ülve itta’ a kávéját. Nem gondoltam semmire, miért is gondoltam volna? De atyánk másnap igy szólt hozzám: —* Ne tedd ezt Németországban, gyermek, nálunk sohasem szabad urnák ülni a hölgy mellett a kanapén. Hozhat ő széket magának. Mosolyognom kellett, de apósom sokkal kedvesebb volt hozzám, semhogy kedvem lett volna vitába bocsátkozni vele.“ Levél a császárnak 1905 október 25-én Pless hercegné a követ­kezőket irta naplójába: „Plessből levelet Írtam a császárnak. Azt hiszem, dühös lesz, de nem bánom. Annyira kiábrándultam belőle! Hat évvel ezelőtt ragyo­gó példaképnek tekintették minden országban. Anglia azt kérdezte: Mit gondol erről a csá­szár? Mit tett volna a búr háborúban ő? Fran­ciaországban azt mondták a royalisták: Bár volna nekünk olyan uralkodónk, mint ő. Orosz­ország epedő szemmel nézett a német uralko­dóra. És még ki nem? Németországnak nincs most egy szövetségese sem. El van szigetelőd^ ve, az angol királyt pedig még ellenségei is Európa legnagyobb diplomatájának tartják. Bizonyos, hogy a császár rosszul játszotta a játékát. Oly borzalmasan tapintatlan, hangos és szín­padias." Ugyanannak az évnek december elsejéről igy szól a hercegné nap ló jegyzete: „A császár ma délután elutazott. Nagyon szeretetreméltó volt. Első este hosszan beszélgettünk arról, amiről már Írtam neki. így szóltam hozzá: — Miért nem hagyhatja felséged veszteg az alvó kutyákat? Mivégből megint Marokkóról, beszélni? A trónbe szódnek éles bírálatot kel­lett provokálnia! Nem vette róssznéven a szavaimat. Csak nagyon fölindult egyszer, vagy kétszer, sőt könnyet láttam a szemében. Sok olyanról tett említést, amit AngolQrszág kedvéért tett meg. Mikor Viktória királyné temetésére Angliában járt, nem volt hajlandó búr tábornokokat fo­gadni; Edward a király elé diszkiséretot kül­dött, mikor az Homburgba jött. Azt mondotta, hogy mindezt semmibe sem vették: azt mon­dotta, hogy Lensdowne lord beszédei nagyon sórtőek. Végzetszerü kérdés ez! Mindkét ország egy fajból való s mégis igen nagyon különböz­nek egymástól. Mindketten meg vannak győ­ződve, hogy nekik van igazuk s mindketten azt hiszik, hogy a másik hatalmaskodni akar rajta és kisebbíteni akarja a világ szemében. A császár nagyon koserü csalódásként érzi azt, hogy balul Ítélik meg s hogy nem szeretik. Ö mindig első szeretne lenni. Képes a legna­gyobb. mértékben felindulni bármily csekélysé­gért s loipjfcitets* k&vÓMÁ feidjAk íákou tartani indulatát, hogy félelmükben nem mon­danak meg neki mindent. Edward király egyszerűen nem szenvedheti a császárt. Bizonyos vagyok benne, hogy nincsenek igazi ellenséges szándékai Németországgal szemben, de a körmét mutatja, mihelyt német ember kerül a szeme elé. Nagy hibák esnek mindkét részről. Londonban és Becsben Az 1906-ik évet Chatswortban kezdtük, ahol a szokott újévi ünnepet ülték a király és ki­rályné tiszteletére. Edvard király nagyon tes­tes ember volt, bottal járt s vadászaton 6zéken ülve lőtte a vadat. Egyszer azt kérdezte tő­lem, hogy nem mennék-e vele sétálni a lunch után. Azt feleltem: — De igen, ha felséged úgy kivánja-. De sok­kal szívesebben sétálnék George Holforddal (a szolgálattévő kamarással). Erre mindenki fölkiáltott: —• De. Daisy, hogyan tehette? Azt feleltem, hogy a király azt kérdezte tő­lem, volna-e reá kedvem, nekem pedig nem volt kedvem negyedmagammal ülni egy dohos autóban. Hogy az angol fejedelmi személyek­kel mindig úgy bántam, mint emberrel szokás s úgy vettem észre, hogy ez tetszik nekik. Márciusban Cannesbe mentem. Ott kaptam a hirt, hogy Hans (Pless herceg) Becsben a lá­bát törte. Tüstént Bécsbe utaztam. Atyánk már ott volt és Hans nagyon kellemes, jókedvű beteg volt. Szeretem Bécset meg az osztráko­kat. Naplómba ezt Írtam akkor, 1906 májusá­ban: „Annak, aki nem járt. itt, sejtelme sincs róla, mily más az itteni társaság, mint a más országoké. Angliában fesztelen és kényelmes az életmód. Az erkölcsöt és erkölcstelenséget filozofikusan szokás tudomásul venni. Senki sem hábordik fel, mindenki türelmes, pletykál­nak, de inkább a tréfa kedvéért, mint rosszin­dulatból. Ausztria előkelő és jámbor, a világ legkülönb sport-űző országa Anglia után, asz- szonyai jó feleségek, jó: anyák, néha mulatsá­gosak, többnyire korlátoltak: vidám lelküek, jószivüek, mindig megannyi „grande dame“. Ebéd Schönbnmnban Nagyon érdekes volt Bécsben lennem, mi­kor a német császár odajött látogatóba. Vala- mi nagyon ebben a városban sohasem szeret­ték. Mindenki azt mondta: Minek jön? Soha­sem tesz semmit anélkül, hogy célja nem vol­na vele! Érdekes, hogy ez az ember, aki csupa ész és akaraterő, mennyire alábbszállt a világ szemében, ügy látszik, senki sem szereti és senki sem bízik benne. Sajnálom őt, mert eljön az idő, mikor majd csalódottan magára marad. Hogy alapjában véve jó-e, vagy rosszindula- tu-e, még nem tudhattam meg bizonyosan. A Bécsből való elutazásomat megelőző este Kinsky Lillivel Schönbrunnba mentem ki a két császár ebédjére. Nagyon kevés nő volt ott, egészben véve mintegy húszán voltunk: Mon- tenuovo hercegné, Kinsky hercegné, Fürst-en- herg hercegné, Metternich hercegné (az öreg), két, vagy három udvarhölgy, két magyar s egy, vagy két más hölgy. Bemutatásra nem nyílt lehetőség, mert az öreg császár tüstént megszólított s Hans hogyléte iránt érdeklő­dött. Aztán biccentett az öreg fejével, nagyon örült. A német császár is nagyon udvarias volt és sokat kérdezett tőlem. Öttó királyi herceg felesége, akiről eddig azt hittem, hogy a száját sem tudja kinyitni, úgy beszélt, mint a vizára- dás. Az ebéd merő pompa volt. Aranytányé­rokból ettünk. Remek orchideák mindenhol, az asztalon, a szobák sarkaiban és az ebédlőterem ajtai körül. Ebéd után meghallgattuk egy min­den korú férfiúból álló dalegyesület énekét; néhányuknak ősz volt már a szakálla, de az énekük összhangzatos volt, utóbb már kissé egyhangú is. Edward király és a németek Londonban, az Apsey Houseben résztvettemí egy érdekes bálon, ahol Ena hercegnő, a mos­tani spanyol királyné, nagy feltűnést keltett bájos és üde egyéniségével. Azért emlékszem oly jól arra az estére, mert Edward király ak­kor mondotta nekem: —t Szemtelenség, hogy Metternich (a német nagykövet) nincs Ascotban, pedig ott van a királyné és ott van minden más nagykövet. Azt feleltem neki: — Mensdorff annyira fiatalabb, mint ő, a többiek meg házasemberek s feleségük, leá­nyaik vannak, a szegény Metternich pedig öreg és agglegény. De nem mentem sokra. A király fel volt paprikázva minden ellen, ami német. — Titokzatos ókori feliratokat találtak. Lon­donból írják: A Rashanra in-diai városban titokza­tos ókori feliratokat találtaik. A feliratok körülbe­lül 3000 évesek lehetnek és egy teljesen ismeret­len nyelv ismeretlen hetijegyeiből állnak. 26 kü­lönböző belőj egyet sikerült a feliratokban találni. Eddig a legkiválóbb régészek és nyelvészek vizs­gálták meg a feliratokat, de nem tudnak rájönni, hogy milyen nyelven szólnak. Ezek a betűk telje­sen élt ütnek minden eddig ismert em*eri Írás­jeltől. — Londonban megalakult a „gyalogosok szövet­sége". Londonból jelentik: Tegnap alakult meg Londonban a gyalogosok szövetsége Cecil lord el­nökletével. A szövetség határozatai a legélesebben kárhoztatják az autóforgalom veszélyes voltát és kiemelik, hogy a gépkocsiforgalomnak évenk ut több, mint hétezer emberélet esik áldozatul. A szö­vetség fokozott oltalmat kér a gyalogosok számára és legközelebb tiltakozni fog a közlekedési minisz­ternél a tervezett utrendészoti törvény ellen, amely WfíS mütíbetaL jM ggtUk határ&L

Next

/
Thumbnails
Contents