Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-07 / 253. (2178.) szám

1929 november 7, ©söt&rMflfc,

A FAGYÁS

ÉS GYÓGYÍTÁSA

A láb- éa kéefogyáB tünetei többókevésbó mám- denikl elölt ismertek. A fogyás foka szerint megkülönböztetünk :

I. fokú fagyási, amidőn a fagyás által sérült bőr piros, duzzadt, erősen fájdalmas lesz. E hevenytünetek lezajlása után a bőr kékes pirossága, kisfoki! duzzadtsága visszamarad és csatlakozik hozzá rendszerint esténk int fellépő kin-os viszketés, nappal pedig tűrhetetlen fájdalom, amely a cipő viselését szinte lehetetlenné teszi. Gyakran előfordul, hogy a fagyott terület közepe a rossz táplálkozása viszonyok folytán feifekélyesediík, a fekély gyógyulási hajlama rendkívül rossz és Olykor nehéz feladat elé állatja az orvost.

II. fokú fagyási, amidőn a piros, duzzadt, rendkívül fájdalmas fagyott területen a hám hólyagocs- kák alakjában felemelőddk. A hólyagocskák néhány napon belül megpukkadnak, a bennük levő savó kiürül és a hólyagocskák helyén nyílt fekélyek vannak, amelyek igen fájdalmasak és igen nehezen gyógyulnak.

III. fokú fagyási, amidőn a fagyás az összes lágyrészeken keresztül jóformán csontig hatol. Az ilyen kereszt kifogyott lágyrészek elhalnak, ezeket megmenteni nem lehet, ezek az ép szövetektől gennyedő oáfatok alakjában leválnak. Ilyen természetű súlyos fogyásokat tömegesen láttunk a kárpáti harcokban.

Ez elváltozásokat; a hideg és fagy okozza, azonban nem mindig egyedül. Tapasztaljuk ugyanis, hogy nagyobb társaság téli kirándulásakor tagjai közül egynéhánynak lefagy a keze, vagy lába, i annak ellenére, hogy ezek talán még jobban, még melegebben voltak felöltözve, mint a többiek. Vagy látjuk azt, hogy még alig volt számba vehető hideg, talán Ír—2 fok nulla alatt és máris jelentkeznek fagyásokkal olyan betegek, akik egészen bizonyosan jő melegen voltak felöltözve. Tehát a fagyás lértrejövésének bizonyos alakjainál egy másik tényezőnek is szerepelnie kell és ez a : diszpozíció.

A fogyásra diszponáló egyéneknél már a kisfoku hideg ás beidegzési és ennek folytán vérkeringésd zavarokat idéz elő, különösen a perifériás részeken, amely zavarok főeredménye a vér pangása, ami által ez a terület nem kap friss és forró vért, tehát kihűl és gyorsabban fagy meg, mint az egyébként rendesen ellátott területek. Ezek a zavarok alkalmasak arra, hogy aránylag csekély hideg már fagyási sérüléseket okozzon. Természetesen, ha valaki szűk cipőben jár, amely a vérkeringést mechanikusan akadályozza, nincsen elég melegen felöltözve, sokáig tartózkodik hidegben és keveset mozog, akkor különösebb diszpozíció nélkül is érheti fagyási sérülés.

A fentiekből magától értetődik a helyes védekezés és kezelés, amely főbb vonásokban a következőkből áll:

Bő cipő, bő és meleg keztyü, meleg harisnya. Ha sokáig tartózkodunk hidegben, mozogjunk sokat, mozgassuk erősen a lábfejet ée dörzsöljük többször alaposan kezünket. Aki fagyáéra hajlamos, az igyekezzék mér a nyár végén ezt a baját rendbehozatal. Rendszerint vérszegény, ideges emberekről van szó, tehát célszerű őket felhizlalni, végtagokat alaposan masszírozni, esetleg kvarclámpával besugározni, a vérkeringési zavaróikat belsőleg adagolt készítményekkel befolyásolni A kifejezett fagyáét pedig borogatásokkal, a heveny- szak lezajlása után pedig röntgen besugárzásokkal gyógyítjuk.

Hangsúlyozni kívánjuk: Sokkal fontosabb a fogyást megelőzni — igy ennek érdekében mindent meg kell tenni — mint magát a fagyási sérülést meggyógyítani, mert nem egyszer úgy a beteg, mint az -orvos türelmét erŐ6 próbának teszi ki.

K. J. ár.

Tömegével rontotta meg az iskolás gyermekeket egy bestiális berlini cipész

Berlin, november 6. A német birodalom fővárosának egyik elővárosában, Schmarden- 'dorfban tegnap egy visszataszító erkölcsi botrány pattant ki. Egy 53 éves családos cipészről kiderült, hogy

másfélév óta az iskolásgyermekek egész seregét szoktatta a lakására, ahol minden képzeletet fölülmúló orgiák játszódtak le.

A cipész először egy tízéves 'kisleányt rontott nmeg, majd rávette a gyermeket, hogy társnőit is hozza magával.

Legutóbb már két tízéves kisfiút Is bevontak a kicsapongásokba, amelyekre hosszú időn át sem a szülők, sem a hatóságok nem lettek figyelmesek. A napokban az egyik érdekelt szülő gyanút fogott, jelentést tett a rendőrségnek, amely rajtaütött az ember- bőrbe bujt fenevadon.

A cipész tagadni próbált, de kiskorú áldozatai szemébe mondták gazságait. A rendőrség a cipészt letartóztatta.

Az „Antituberkutin" diadala

— Küszöbön a kötelező szérumoltás —

Páris, november 6. Santacucene román orvostanár tegnap a francia akadémia termében Igen érdekes és nagy föltünést keltett előadást tartott az „antituberkulin“szérum gyakorlati alkalmazásának eredményéről. A tanár rendkívül kedvező véleményt mondott a tuberkulózis legújabb szérumáról, amelyet gyermekeken próbált ki. A professzor 17.535 gyermeket, köztük 1005 pozitiven tuberkulotikust oltott be az uj szérummal, aminek eredményeképpen a halandósági arányszám több, mint ötven százalékkal csökkent. Minthogy az oltás technikája annyira tökéletesedett, hogy ma már semmiféle veszélyt nem rejt, elérkezett az ideje annak, hogy a tuberkulózis elleni preventív beoltást kötelezővé tegyék. A román orvostanár tapasztalatait egyébként a franciaországi és más országbeli kísérletezések is megerősítették. A francia sajtó azt követeli, hogy Franciaország legyen az első a világ államai között, amely a kötelező anti- tuberkulin-oltást elrendeli.

Készül a naptárreform

— Egy erdélyi származású tudás terve —

Oenf, november 6.

Több mini négyszáz javaslat éckezett a nép- szövetséghez a naptárreform tárgyában. Egy amerikai javaslat látszott eleinte a legsikerültebbnek, amely az évet 13 négyhetes hónapra akarta felosztani, évente egy, szökőév- bem pedig két naptáironkivüli külön béke- nappal. Á javaslat ellen komoly kifogások nyilvánultak, igy elsősorban az egyházak részéről.

A legújabb javaslatot Bedeus báró erdélyi származású német tudós terjesztette a nép- szövetség elé. ,

Bedeus javaslata a 12 hónapos éven alapul, az egyes hónapokat azonban két csoportra osztja.

A negyedévek kezdő hónapjai: január, április, julius és október a javaslat értelmében öt teljes hétből, tehát 35 napból, a többi nyolc hónap mindegyike csak négy hétből, tehát 28 napból, az egyes negyedéveik pedig továbbra is kiiiencvenegy napbél állanáhak. Az évnek igy pontosan 52 hete, vagyis 364 napja lenne. Az elmaradó napokat minden hatodik évben egyenlítenék ki egy szökőhét beiktatásával,

amely december ötödik hete lenne. Minden hónap hétfővel kezdődnék és az ünnepek is minden évben ugyanarra a napra esnének. A naptárreform Bedeus javaslata szerint 1934 január elsején lépne életbe, mintán ez a nap hétfőre esik és igy az uj időszámítás simán csatlakozhatnék a régihez.

„Tánc a vulkán telejen"

— Pless hercegnő emlékiratai —

— Leégett egy francia kolostor éfi elégett egy

apáca. Páriából írják: Raloeheleben tegnap reggel kigyulladt ogy apáca-kolostor. Az egyik (idős apáca spirituszon reggelit főzött magának (» közben a ezeoz lángra lobbant. A szerencsétlen 74 éves apáca szénné égett, a többieknek sikerült kimenekülni az égő kolostorból. Az egész épület elhamvadt, csak a mellette lévő kis kápolnát fdkerftlt a tűzoltóknak megmenteni.

a Képes Hét

wépii Halmi képes hetilap.

Kcr.M fiám to * tart**'

A régi Európa nemzetközi arisztokrata társaságáról fest színes képet most megjelent emlékirataiban Pless hercegné, ki a II. Vilmos- korabeli német főúri társaságnak egyik vezető nőalakja volt. Londonban jelent meg a könyv és címe: Tánc a vulkán tetején. Pless hercegné előkelő angol uricsaládból származott, atyja Cornwallis-West ezredes volt. A kis Mária Terézia, vagy mint a saját, köreiben nevezték: Daisy, egészen fiatal leány volt, mikor részt- vett első londoni szezonjában. Ott ismerte meg Pless Henrik herceg, a londoni német nagykövetség ifjú követségi titkára, ki mellesleg szólva Európa egyik leggazdagabb embere, sziléziai roppant terjedelmű uradalmak, temérdek kastély és palota tulajdonosa volt. Miss Daisy úri, de egyébként meglehetősen szerény viszonyok közül jutott egyszerre a legnagyobb gazdagság fényébe. Emlékirataiban, melyek kisleány korától fogva tett feljegyzésein kezdődnek, rendkívül érdekes képeket tár fel abból a világból, mely azóta a múlt a feledésbe hanyatló világa lett. Elmondja, hogyan ismerkedett meg férjével a Holland House álarcos bálján. A fiatal herceg megkérte kezét s ő ezt Írja naplójába: „ügy vettem észre, hogy anyám becsvágyó és kívánja ezt a házasságot. Azokban a bohó időkben az anya nagyra volt vele, ha leányán már az első szezonjában túladhatott. Túladhatott — mily csúnya szó!

Frigyes császárné kegyében

Rövid idővel azután, hogy Berlinbe érkeztem, nem csekély ijedelmemre kivittek Fried- richshoíba Frigyes császárnéhoz, a császár anyjához, ki Edward király testvérnénje volt. A császárné egyike volt a legnemesebb, legsze- retetreméltóbb nőalakoknak, kikkel az életben találkoztam. Rendkívül finomlelkü nő volt b éreztem, mily magányos életet él. Az első nap, a lunch után, mikor láttam, hogy a császárné künn ül az erkélyen, a zongorához ültem b elénekeltem ezt a dalt: „Home, sweet home“ (Otthon, édes otthon). Gondoltam, a császárné lelke talán Angliában időzik. Nem akartam szólni hozzá, lezártam a zongorát 8 kiosontam a szobából. Ettől a pillanattól fogva megbízható barátnőm volt. Látogatásaim kedves emlékezetében maradhattak. Azt hiszem, összehasonlítást tett sorsom és a maga sorsa közt,

I mely akkor kezdődött, mikor, alig tizenhatod- félóves kedves, ifjú, fenköltleíkü leánykorában először tette lábát Németországba. Amig csak ólt, sohasem hagyott el s utolsó tetteinek egyike volt, hogy azt mondta a császárnak, hogy fogadjon védelmébe és segitő jóindulatába.

Mindjárt észrevettem, hogy

hihetetienül ostoba etikett uralkodik Nómet- ! országban.

, Plessben a saját házamban, mikor egyik szobá- I hói a másikba akartam átmenni, csengőitek, i ogy szolga feltárta az ajtót s lakáj lépdelt előt- i bem, bárhová mentem. Nekem pedig ilvonkor I csak az volt a kívánságom, hogy bár megszökhetnék. Mindenekelőtt meg kellett tanulnom németül, hogy megmondhassam nekik, hogy ez a szertartás fölösleges, hogy magam is ki tudom. nyitni az ajtót és segítség nélkül térhetek ágyamba. Férjemnek mindez nem tetszett. És egész házaséletünk alatt örökös volt közöttünk a nézeteltérés a. szolgákkal való bánásmód I kérdésében. Sohasem engedték .volna, hogy

„otthon legyek“, mikor férfilátogató jelentkezett s én egyedül voltam apósom házánál, Berlinben.

Egyáltalában sohasem volt szabad férfival egyedül beszélgetnem

s természetes, hogy ez néha nagyon unalmassá vált. De hát jobb nagyon is keveset szórakozni, mint nagyon is sokat, különösen mikor az ember csinos, fiatal és férjes asszony. Egyszer kanapén ültem a saját házunkban, apósom s mások jelenlétében és Eitel Fritz herceg, aki akkor még zsenge és bátortalan ifjú volt, mellettem ülve itta’ a kávéját. Nem gondoltam semmire, miért is gondoltam volna? De atyánk másnap igy szólt hozzám:

—* Ne tedd ezt Németországban, gyermek, nálunk sohasem szabad urnák ülni a hölgy mellett a kanapén. Hozhat ő széket magának.

Mosolyognom kellett, de apósom sokkal kedvesebb volt hozzám, semhogy kedvem lett volna vitába bocsátkozni vele.“

Levél a császárnak

1905 október 25-én Pless hercegné a következőket irta naplójába:

„Plessből levelet Írtam a császárnak. Azt hiszem, dühös lesz, de nem bánom. Annyira kiábrándultam belőle! Hat évvel ezelőtt ragyogó példaképnek tekintették minden országban. Anglia azt kérdezte: Mit gondol erről a császár? Mit tett volna a búr háborúban ő? Franciaországban azt mondták a royalisták: Bár volna nekünk olyan uralkodónk, mint ő. Oroszország epedő szemmel nézett a német uralkodóra. És még ki nem? Németországnak nincs most egy szövetségese sem. El van szigetelőd^ ve, az angol királyt pedig még ellenségei is Európa legnagyobb diplomatájának tartják. Bizonyos, hogy a császár rosszul játszotta a játékát.

Oly borzalmasan tapintatlan, hangos és színpadias."

Ugyanannak az évnek december elsejéről igy szól a hercegné nap ló jegyzete: „A császár ma délután elutazott. Nagyon szeretetreméltó volt. Első este hosszan beszélgettünk arról, amiről már Írtam neki. így szóltam hozzá:

— Miért nem hagyhatja felséged veszteg az alvó kutyákat? Mivégből megint Marokkóról, beszélni? A trónbe szódnek éles bírálatot kellett provokálnia!

Nem vette róssznéven a szavaimat. Csak nagyon fölindult egyszer, vagy kétszer, sőt könnyet láttam a szemében. Sok olyanról tett említést, amit AngolQrszág kedvéért tett meg. Mikor Viktória királyné temetésére Angliában járt, nem volt hajlandó búr tábornokokat fogadni; Edward a király elé diszkiséretot küldött, mikor az Homburgba jött. Azt mondotta, hogy mindezt semmibe sem vették: azt mondotta, hogy Lensdowne lord beszédei nagyon sórtőek. Végzetszerü kérdés ez! Mindkét ország egy fajból való s mégis igen nagyon különböznek egymástól. Mindketten meg vannak győződve, hogy nekik van igazuk s mindketten azt hiszik, hogy a másik hatalmaskodni akar rajta és kisebbíteni akarja a világ szemében. A császár nagyon koserü csalódásként érzi azt, hogy balul Ítélik meg s hogy nem szeretik. Ö mindig első szeretne lenni. Képes a legnagyobb. mértékben felindulni bármily csekélységért s loipjfcitets* k&vÓMÁ feidjAk íákou

tartani indulatát, hogy félelmükben nem mondanak meg neki mindent.

Edward király egyszerűen nem szenvedheti

a császárt.

Bizonyos vagyok benne, hogy nincsenek igazi ellenséges szándékai Németországgal szemben, de a körmét mutatja, mihelyt német ember kerül a szeme elé. Nagy hibák esnek mindkét részről.

Londonban és Becsben

Az 1906-ik évet Chatswortban kezdtük, ahol a szokott újévi ünnepet ülték a király és királyné tiszteletére. Edvard király nagyon testes ember volt, bottal járt s vadászaton 6zéken ülve lőtte a vadat. Egyszer azt kérdezte tőlem, hogy nem mennék-e vele sétálni a lunch után. Azt feleltem:

— De igen, ha felséged úgy kivánja-. De sokkal szívesebben sétálnék George Holforddal (a szolgálattévő kamarással).

Erre mindenki fölkiáltott:

—• De. Daisy, hogyan tehette?

Azt feleltem, hogy a király azt kérdezte tőlem, volna-e reá kedvem, nekem pedig nem volt kedvem negyedmagammal ülni egy dohos autóban. Hogy az angol fejedelmi személyekkel mindig úgy bántam, mint emberrel szokás s úgy vettem észre, hogy ez tetszik nekik.

Márciusban Cannesbe mentem. Ott kaptam a hirt, hogy Hans (Pless herceg) Becsben a lábát törte. Tüstént Bécsbe utaztam. Atyánk már ott volt és Hans nagyon kellemes, jókedvű beteg volt. Szeretem Bécset meg az osztrákokat. Naplómba ezt Írtam akkor, 1906 májusában: „Annak, aki nem járt. itt, sejtelme sincs róla, mily más az itteni társaság, mint a más országoké. Angliában fesztelen és kényelmes az életmód. Az erkölcsöt és erkölcstelenséget filozofikusan szokás tudomásul venni. Senki sem hábordik fel, mindenki türelmes, pletykálnak, de inkább a tréfa kedvéért, mint rosszindulatból. Ausztria előkelő és jámbor, a világ legkülönb sport-űző országa Anglia után, asz- szonyai jó feleségek, jó: anyák, néha mulatságosak, többnyire korlátoltak: vidám lelküek, jószivüek, mindig megannyi „grande dame“.

Ebéd Schönbnmnban

Nagyon érdekes volt Bécsben lennem, mikor a német császár odajött látogatóba. Vala- mi nagyon ebben a városban sohasem szerették. Mindenki azt mondta: Minek jön? Sohasem tesz semmit anélkül, hogy célja nem volna vele! Érdekes, hogy ez az ember, aki csupa ész és akaraterő, mennyire alábbszállt a világ szemében, ügy látszik, senki sem szereti és senki sem bízik benne. Sajnálom őt, mert eljön az idő, mikor majd csalódottan magára marad. Hogy alapjában véve jó-e, vagy rosszindula- tu-e, még nem tudhattam meg bizonyosan.

A Bécsből való elutazásomat megelőző este Kinsky Lillivel Schönbrunnba mentem ki a két császár ebédjére. Nagyon kevés nő volt ott, egészben véve mintegy húszán voltunk: Mon- tenuovo hercegné, Kinsky hercegné, Fürst-en- herg hercegné, Metternich hercegné (az öreg), két, vagy három udvarhölgy, két magyar s egy, vagy két más hölgy. Bemutatásra nem nyílt lehetőség, mert az öreg császár tüstént megszólított s Hans hogyléte iránt érdeklődött. Aztán biccentett az öreg fejével, nagyon örült. A német császár is nagyon udvarias volt és sokat kérdezett tőlem. Öttó királyi herceg felesége, akiről eddig azt hittem, hogy a száját sem tudja kinyitni, úgy beszélt, mint a vizára- dás. Az ebéd merő pompa volt. Aranytányérokból ettünk. Remek orchideák mindenhol, az asztalon, a szobák sarkaiban és az ebédlőterem ajtai körül. Ebéd után meghallgattuk egy minden korú férfiúból álló dalegyesület énekét; néhányuknak ősz volt már a szakálla, de az énekük összhangzatos volt, utóbb már kissé egyhangú is.

Edward király és a németek

Londonban, az Apsey Houseben résztvettemí egy érdekes bálon, ahol Ena hercegnő, a mostani spanyol királyné, nagy feltűnést keltett bájos és üde egyéniségével. Azért emlékszem oly jól arra az estére, mert Edward király akkor mondotta nekem:

—t Szemtelenség, hogy Metternich (a német nagykövet) nincs Ascotban, pedig ott van a királyné és ott van minden más nagykövet.

Azt feleltem neki:

— Mensdorff annyira fiatalabb, mint ő, a többiek meg házasemberek s feleségük, leányaik vannak, a szegény Metternich pedig öreg és agglegény.

De nem mentem sokra. A király fel volt paprikázva minden ellen, ami német.

— Titokzatos ókori feliratokat találtak. Londonból írják: A Rashanra in-diai városban titokzatos ókori feliratokat találtaik. A feliratok körülbelül 3000 évesek lehetnek és egy teljesen ismeretlen nyelv ismeretlen hetijegyeiből állnak. 26 különböző belőj egyet sikerült a feliratokban találni. Eddig a legkiválóbb régészek és nyelvészek vizsgálták meg a feliratokat, de nem tudnak rájönni, hogy milyen nyelven szólnak. Ezek a betűk teljesen élt ütnek minden eddig ismert em*eri Írásjeltől.

— Londonban megalakult a „gyalogosok szövetsége". Londonból jelentik: Tegnap alakult meg

Londonban a gyalogosok szövetsége Cecil lord elnökletével. A szövetség határozatai a legélesebben kárhoztatják az autóforgalom veszélyes voltát és kiemelik, hogy a gépkocsiforgalomnak évenk ut több, mint hétezer emberélet esik áldozatul. A szövetség fokozott oltalmat kér a gyalogosok számára és legközelebb tiltakozni fog a közlekedési miniszternél a tervezett utrendészoti törvény ellen, amely WfíS mütíbetaL jM ggtUk határ&L