Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-05 / 251. (2176.) szám
1939 november 5, kedd. 'X^kai-MagVabhirijA? 3 ^ ^ Szullo Géza: ^ ^ ^ A heresztényszccialista párt zsolnai pártvezetéséé ülésén a párt vezére a választás eredményét és a választási szövetség erkölcsi jelentőségét méltatta - nMegi@f@RiieE!ük azt az atmoszférát, hogy testvéri megériéssei tüőunk egyiiies céljainkért küzdani" felejtem el Tisza István mondását: Nehéz viszonyok között mit bánja a tisztességes ember, hogy mi történik a saját személyével. A kéresztényszocialista párt tehát a választási szövetséget befejezte. Most újból visszatér arra az útra, amelyen haladt, hogy igyekezzen minden módon: tanáccsal, támogatással s példáadással az ittlevő őslakosok szellemi és anyagi erejéről gondoskodni és őrt állani ma, amikor olyan kormányzati jelszavakat hangoztatnak, amelyek az állam és az egyház elválasztását akarják, amelyek az egyház szabadságának megnyirbálását célozzák és amikor a hitfelekezeti iskolák eltörlését Zsolna, november 4. (Kiküldött tudósítónktól.) Az országos keresztényszocialista párt végrehajtó bizottsága szombaton délelőtt 10 órakor a zsolnai Rémi-szálló különtermében ülést tartott, amelyen a végrehajtó bizottság tagjvli teljes számban jelentek meg. Az ülésnek egyetlen tárgya a II. és III. skrutiniumi jelölések megejtése volt. A végrehajtó bizottság erre nézve javaslatot dolgozott ki a pártvezetőség számára. Utána 11 órakor a pártvezetőség tartott ülést, amelyen 135-en voltak képviselve részben személyesen, részben meghatalmazásokkal. A pártvezetőségi ülést Szüllő Géza dr. nemzetgyűlési képviselő, országos pártelnök a következő beszéddel nyitotta meg: Szüllő Géza beszéde Tisztelt Pártvezetőség! Üdvözlöm a megjelent tagokat s elsősorban kérem, hogy a választási harcban kifejtett működésükért fogadják az országos kéresztényszocialista párt nevében hálás köszöneíemet. A választások lezajlottak és annak örvendetes eredményét konstatálom. Ha a most kapott szavazatokat összehasonlítjuk az 1927. és 1928. évi számokkal, akkor látjuk, hogy7 a fokozatos fejlődés el nem tagadható. De el nem hallgatható az a nagy örömet keltő megállapítás, hogy ez a szaporodásunk, amely a szavazatokban fokozatosan látszik, igazolja azt, hogy az újabb korosztályok is mifelénk orientálódnak. Vagyis nemcsak azok szivében él tántorithatatlanul a nemzeti eszme, akik más közjogi légkörben nevelődtek föl, hanem él ez a nemzeti eszme azoknak a fiataloknak a szivében is, akik már azóta serdültek föl, amióta más nevelési szisztéma alatt igyekeznek lelkűket átidomitaní. Ezek az újabb fiatalok is híven kitartanak annak a gondolatnak a szolgálatában, amely bennünket mindnyájunkat vezérel: hogy mi meg akarunk maradni a köztársaságban fajunkhoz híven, magyarnak, szlováknak és németnek. A másik dolog, amire rá akarok mutatni, az, hogy megható, hogy a lakosság minden rétege mennyire megértette mindenfelé azt az eszmét, hogy mi félretéve mindent, ami elválasztott bennünket, azt kerestük, hogy mi az, ami összeköt bennünket és e célból a választási egymáselleni küzdelmet kikapcsolva, a két párt együtt ment a választásba. Tudom, hogy az, hogy a választási szövetségbe belementünk, felelősségteljes lépés volt s a felelősség elsősorban az enyém. Hiszen nekem nem kellett volna egyebet tennem, mint ülnöm kényelmesen az elnöki székben és vinni az általunk jól megszervezett pártot a harcba, nézni a testvéri villongást, nem tenni ellene semmit s akkor mindenki meg lett volna velem elégedve. Azt ugyanis kénytelen elismerni mindenki, aki objektíve és elfogulatlanul nézi az eseményeket, hogy a mi pártunk 1925 óta nagyon megerősödött, ami végül is nem lehet tisztán csak egyeseknek az érdeme s el kell mindenkinek ismernie, hogy ebben nekem is részem van s hogy én is, mint ennek a pártnak az elnöke, kivettem a magam részét a párt konszolidálásának és megerősítésének munkájából. De én nem azt néztem, hogy mi az én kényelmem, vagy mi az én érdekem, hanem néztem azt, hogy a mi mai szorongatott helyzetünkben a párt eszköz lehet, de nem cél. A párt lehetne cél akkor, ha valaki el tudná képzelni azt, hogy olyan óriási quan- tum szavazatot tud szerezni a pártnak, ami által döntő jelentőségű tud lenni a csehszlovák respublikában és mondjuk, hogy össze tud hozni 90—100 mandátumot. Akkor lehetne ridegen, csak pártfenség gondolatát hirdetve, talán nem tekinteni arra, hogy mit csinálnak a többiek, hogyan áll a testvér, hacsak egyedül megy. De a mi helyzetünkben, ahol arról van sző, hogy négy vagy öt mandátumot tudunk-e kíilön-külön, vagy egyesülten ittlakók, őslakősok magunknak kiszorítani, a pártfenség elve nem éri meg azt, hogy a testvér a testvért ne megértéssel nézze és az ellenségét lássa benne. Elismerem azt, hogyha mi talán nem mentünk volna együtt a magyar nemzeti párttal, lehet, hogy egy mandátummal többet is szereztünk volna, de ez az egy mandátum nem ért volna annyit, mint amennyit ér az az atmoszféra, amit megteremtettünk azzal, hogy kéz a kézben, egymást megértve tudunk együttes céljaink megvalósításáért küzdeni. Mert nekünk egyedüli célunk most — s a napi politikában mindig csak a mát kell néznünk, — az és nem is lehet más, mint nemzetünk fönntartása. Nekünk ma nem kicsinyes szempontok kihegyezése által való szétforgá- csolás, de együttes megértéssel való, átfogó, erős nemzeti politika az egyetlen célunk. Ezt megértették a szlovákok is. Mert bizony, ha nézzük a szlovák kerületek szavazatait, nézzük azt, hogy csak Liptóban és Eperjesen és más vidékeken hogyan megerősödtünk, mindenütt demonstrálódott az, hogy mi nem az internacionalizmus alapján állunk, — amint azt sokan hirdetik, — hanem én mindig hirdettem és vallom azt és a katolikus egyház is azt tanítja, hogy az egyház nem internacionális, de univerzális, szupernacionális, mert nemzeti érzés nélkül valónak lenni nem akarok sem én, sem senki. Mi nem ismerjük azt az internacionalizmust, amely a nemzetiségünknek megtagadásával egyértékü. A keresztényszocialista pártnak legfőbb posz- tulátuma az, hogy keresztény legyen, a kereszténységnek pedig kategorikus imperatívusza a szeretet és nem a gyűlölködés. Aki gyűlölködik, lehet ugyan egy felekezetnek a tagja, de nem részese a kereszténységnek, mert hiányzik'belőle a malaszt, amely capaxá teszi őt arra, hogy átérezze a krisztusi szeretetnek azt a melegét, amely nélkül nincs élet sem itt, sem a túlvilágon. Pártjaink azáltal, hogy választási szövetségre léptek, nagy erkölcsi erőt mentettek meg és sok anyagi erői tudtak megtartani. Most visszakapta önállóságát miiül a két párt, de egészen más hangulattal megy neki a további küzdelemnek, mint 1925-ben, amikor a turáni átok még vert bennünket. Hogy ezt kikapcsoltuk, hogy azt az atmoszférát megjavítottuk, hogy a magam érdekét nem nézve, ebben szerepet vettem, ezért országvilág előtt vállalom a felelősséget, mert nem akarják mindenáron keresztülvinni. Ezekkel a tendenciákkal szemben felvesszük a legélesebb harcot. Mi tudunk békében élni, de tudunk harcolni is. Erre a békés életre és harckészségre fegyelmezett sorokban vonulunk föl s Isten segítségével kezdjük meg az. újabb parlamenti kampányt azzal a reménnyel, hogy ez az újabb idő meghozza eszméink diadalát. A gyűlést megnyitom. leülés a mésMM skruftiniumban A beszéd általános helyeslésre talált és nagy lelkesedést váltott ki. Utána a pár'.vezetőség elfogadta a végrehajtó bizottság javaslatát s ennék értelmében az országos keresztényszocialista párt a második skrutiniumba a következőket jelölte: a képvisele.házba: Dobránszky János sóvári esperest, a párt országos alel nőkét s a szlovák osztály vezetőjét, továbbá Turchányi Imre. dr. érsek újvári ügyvédet és Muüezky István besztercebányai iparost; a szenátusba: Herriíz Vilmos dr. besztercebányai nagyiparost. Kreibich Károly pozsonyi iparost és Kereszínry József nagy- géresi református esperest. Miniszterinfláció Franciaországban — Íz első minisztertanács — Uarttssu is Painiewé kiesett — A ianok rövid életet jósolnak az ni kormánynak Páris, november 4. A tíznapos francia kormányválság — mint jelentettük — szombaton este megoldódott. Daladier és Clementel sikertelen próbálkozásai után a köztársasági elnök Tardieu belügyminisztert bízta meg a kormányalakítással, aki már a Poincaré-kor- mánynak is tagja volt. Tardieu, miután a radikálisokkal nem tudott megegyezni, a jobboldali és középpártok csoportjából alakította meg kormányát. A külügyminiszteri tárcát az uj kormányban is Briand vállalta, noha Briand külpolitikai nézetei köztudomásúlag ellenkeznek a miniszterelnök felfogásával. Az uj francia kormánynak, az eddigi számítások alapján, össze-vissza ötven-hatvan főnyi többsége lesz az ellenzékkel szemben. Az uj kormány névsora a következő: Miniszterelnök és belügyminiszter: André Tardieu, miniszterelnöki államtitkár: Marcell Heraud, belügyi államtitkár: René Ma- naut, igazságügyminiszíer: Hubert, pénzügyminiszter: Chéron, pénzügyminiszteri államtitkár: Champetier de Ribes, külügyminiszter: Briand, hadügyminiszter: Magi- nőt, hadügyi államtitkár: Petsche, tengeré- szetügyi miniszter: Leygues, tengerészet- ügyi államtitkár: Delinge, földművelésügyi miniszter: Hennessy, földművelésügyi államtitkár: Róbert Serot, közmunkaügyi miniszter: Pernot, közmunkaügyi államtitkár: Mallermé, kereskedelmügyi miniszter: F3an- din, léghajózásügyi miniszter: Laurent Ey- nac, gyarmatügyi miniszter: Fietri, gyar- rnatügyi államtitkár: Delmont, a szociális munka minisztere: Loucheur, egészségügyi államtitkár: Oberkirch, közoktatásügyi miniszter: Marraud, testnevelési államtitkár: Henri Paté, szépművészeti államtitkár: Francois Poncet, a technikai iskolaügyek államtitkára: Barety, nyugdíjügyi miniszter: Gáliét, postaügyi miniszter: Germain Martin, a kereskedelmi flotta minisztere: Rollin. Az uj kabinet az ötvenkilenc éves harmadik köztársaság hetvenkilencedik kabinetje. Briand kabinetjéből az uj kabinetbe a következő miniszterek kerültek át: Tardieu, aki belügyminiszter volt és marad, Briand, Chéron, továbbá Magginot, aki a gyarmatügyi tárcát a hadügyminiszterivei cseréli föl, Leygues, Hennessy, Laurent, Loucheur, Germain Martin és Marraut. A kiválóbb politikusok közül az uj kabinetből kimaradt Barthon, aki igazságügyminiszter volt és Painlevé hadügyminiszter. Az uj kabinet a centrumpártok és a jobboldal kombinációja. Ámbár a baloldal megtagadta együttműködését, az uj miniszterelnök mégis óvakodott attól, hogy. szélsőséges joboldali kabinetet alakítson és a huszonnyolc tárca közül kimondottan jobboldali politikus csak négyet kapott s ezek is többnyire má- sodrendüek. Egyelőre nem lehet tudni, mily erős lesz a parlamentben az uj kabinet helyzete. A kormány sorsa a szocialista radikálisoktól fog fiiggeni. akik kijelentették, hogy az uj kormányt elvi ellenségeskedés nélkül fogadják és tetteiből fogják megítélni. A kormányban képviselt frakciók mandátum- száma körülbelül háromszáz, ami a hatszáz- íiz képviselőből álló francia kamarában kisebbséget jelent. Tardieu tulajdonképpen ezzel a háromszáz szavazattal sem számíthat föltétlenül és politikai tetteinél kénytelen lesz úgy lavírozni, hogy a mérsékelt baloldalt állandóan megnyerje. Az uj kabinet helyzete tehát ugyanaz lesz, ami a lemondott kabineté volt. A tárcák montosan a következőképpen oszlanak meg az egyes frakciók között: a köz- társasági demokraták 3, a demokrata néppárt 1, Maginot jobboldali cntrumfrakciőja 2, Tardieu centrumcsoportja 8, Loucher baloldali centruma 6, a független baloldal 2, a szocialista köztársasági párt 2 tárcát kapott. Tardieu kabinetjét a szombatról vasárnapra virradó éjszakán mutatta be Doumergue köztársasági elnöknek. A fogadtatás Páris, november 4. Tardieu kormánya ma délelőtt tartotta meg első kabinettanácsát. A napirenden az uj kormány külügyi és adóügyi politikája szerepelt. 3Iinf ismeretes, ez a két probléma kerül legelőször a kamara elé, miután Tardieu felolvasta kormánynyilatkozatát. A Petit Párisién szerint Briand kimerítő nyilatkozatot olvas föl a minisztertanácson a külpolitikáról. A Maiin szerint a kormány adókönnyítést akar bevezetni, de a költségvetési többletet egyelőre fontos közmunkákra fordítják és nem redukálják adóengedményekkel. A baloldal Tardieu kormányát természetesen máris hevesen megtámadja. A szocialista Populaire a pártokat a reakció elleni támadásra szólítja föl, míg a radikális szocialisták lapjai várakozó semlegességgel kommentálják Tardieu kormányalakítását. Valamennyi lap rövid életet jósol Tardieu kormányának. Rossz sajtó Páris, november 4. Tardieu minisztereinek és államtitkárainak száma kétszer akkora, mint a lemondott Poincaré-Briand kabinet minisztereinek száma volt. A nagy sietségben tegnap a köztársasági elnöknél tartott bemutatón a kormány egyik tagját „otthonfelejtet- te“ s Doumerguenél mindössze huszonhét miniszter és államittkár jelent meg huszonnyolc helyett. A szocialista Populaire szerint Dou- rnergue rémülten csapta össze kézéi, amikor a miniszterek beláthatatlan tömegét maga előtt látta. — Elég volt, elég a miniszter! — mondotta. — Hazám nem elég nagy, hogy valameny- nyit befogadhassa! c A Journal Oíticielleben ma reggel közzétett miniszteri lista a huszonnyolcadik tagot is felsorolja: Petsche képviselőt, aki hadügy - miniszteri államtitkár lelt. A huszonnyolc miniszter közül tizenöt a mérsékelt jobboldal tagja. \ sajtó csaknem egyhangú szkepszis-el fogadja Tardieu kabinetjét. Egyes lapok szerint a reakciós pártok nehezen viselik el, ho^ Briand, Locarno, Genf és Hága embere, még mindig a kormányukban van. A radikális Ere Nouvell© viszont a jobboldali képviselőktől fél és váltig hangoztatja, hogy7 az uj kormány nem munkaképes. A. polgári sajtó szerint Briand Tardieu jobboldali kabinetjében is nyugodtan folytatni fogja eddigi külpolitikáját. , i ,i.i ni'ji team Erii Prágában Prága, november 4. Garami Ernő, a magyar szó ciál demokrata mozgalomnak az utóbbi években emigrációban élt vezére, akinek ügyében a közelmúltban peltörlést rendelt el a magyar kormányzó és igy lehetővé tette a visszatérését, tegnap Prágába érkezett. A Garami prágai tartózkodásáról hírt adó D. N. D. közlése szerint a magyar szociáldemokrata vezér Prágában összetalálkozó tt az ugyancsak Prágában tartózkodó Adler Frigyessel, a szó-óllá demokrata int ern a cionálé titkárával, aikivel az amnesztiát nyert és hazatérő magyar szociáldemokraták magatartásának kérdéséről hosszabb eszmecserét folytatott. Sü» istái? Miksa, badans tatéi... Kontstanz, november 4. Miksa bádeni herceg, a császári Németország utolsó kancellárja, aki hosszabb idő óta betegen fekszik, néhány nap előtt szobájában összeesett és eltörte több oldalbordáját. Állapota ma annyira rosszabbodott, hogy7 minden percben számolni kell halálával, A herceg hozzátartozói összegyűltek sí betegágy körük
