Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-30 / 273. (2198.) szám
I 1929 november 80, az írok bekeje Irta : Győry Dezső A szJoveaszkói magyar írók, akikről öt- i hat év előtt annyi sokat beszéltek, jót és ( rosszat, jól és rosszul, és akikről aztán esztendőkig hallgatással pótolta ki a krónika Az utolsó nagyobb zajt, most akarva nem- r akarva eljutottak a békéhez. A szlovenszkói magyar írók békéjéhez. Eljutottak hozzá, még mielőtt istenigazában megcsinálhatták . volna a maguk háborúját a szlovenszkői ma- , gyár i r oda! ómba n. Amilyen a béke, olyan a háború. Amilyen a háború, olyan a béke. Amilyen elrontott vagy meg sem vívott , háború volt a szlovenézkói magyar Íróké, ^ olyan a békéjük is. A békében kevés részünk van: azt velünk csinálják. Ivét hét múlva kirakatüvegek mö- göt: és kulin négyesüket! .termek zöld asztalain szépen 'sarjába fektetnek bennünket, kis és nagy, vékony és vastag füzeteket, könyveket. folyóiratul a radivány okát, nem kérdezik meg egyikünktől sem, ki mellé akarsz kerülni és nem kérdezik meg, hogy meg vagy-e elégedve a szomszédoddal. Nem kérdeznek meg semmi!, csak oda raknak a kirakatba ‘és az asztalokra, a mélyen tisztelt nagy közönség kezefigyébe és punktum. □ Annyi kedves és bizakodó próba után nem az írók csinálták meg az írók ösvsze- fogásál. A közönség, a könyvhét rendezősége csinálta meg. Mert a közönség szeme ■előtt — amelyről síné ira eí stúdió előre tudom, hogy inkább , szem ügyre vesz, mint a kezeiig y éhe vesz j bennünket — most fogunk felsorakozni mint I egység: a ti/éves szlovén szk ói magyar iro- ; dalom. Jobboldali és baloldali, ilyen és : olyan világszemléleté irók most minden 1 belső különbség nélkül az irás jegyében • összefogva békességben és csendesen jele- s rmok meg a közönség előtt, amelyik tán j együttesünk előtt sem fog nagyobb megeről- 1 tetést kifejteni, mint egyesei.nk előtt eddig, i Épp ez a pont az. ahol a multiba visszanéz- ' ve holtbi züny ossággal megállapíthatjuk, hogy mért nem jobb a békénk, mint a há- , borunk volt. Azért, mert a szlovenszkói ma- 1 gyár írók nem annyira a fronton, mint in- j kább a láb tanyáidban verekedtünk, nem any- 1 nyira a közönséggel szemben álltunk ki, ' mint inkább egymással: magunkkal .szem- ; ben. Kétségtelen igaz. hogy előbb keljeit volna jönni az irók békéjének s aztán az ' Írók offenzivá jónak: egyT jó és na.gy iroda- j lommal támadó offenzivának — a közönség í meghődifására. De hogy nemi igy történt és j hogy ki-mi az oka, ez nem változtathat töb- 1 bé a tényen. ] Az erdélyi Írók, a jugoszláviai írók fölismerték a változott körülményeknek és a kisebbségi magyar sorsnak a magyar iró élei- ■ beállítottságára is rányomakodó súlyát: a másult körülményekhez másutt igényekkel és másult taktikával alkalmazkodtak, hogy szervezetten védhessék érdekeiket, amiket lenézni a mi viszonyaink közt nemcsak .magunk miatt vétek és bűn. Az irók érdekvédelmének rendezés*© elsősorban is az egyes írókra nézve teszi könnyebbé az aimugyis nehéz életküzdeknet, de az irodalomnak, mint olyannak is föl tétlenül csak a javára és érték növelésére szolgák megint csali kétszeresen a mi .speciális kisebbségi élet- körülményeink és élet lőhető ségeink közölt. Az irók érdekvédelme másutt meglerem- lette az irók békéjét is: az összefogást és a sorsközösségi, frontot:. Nálunk talán ez a mi passzív békénk fog odáig segíteni, hogy ráébredjünk' végre valahaira érdekvédelmünk megszervezésének fontosságára. □ Valljuk be. hogy elégedetlenek vagyunk a mai helyzettel. Mindeinikünknek szüksége volna az érdekvédelmünk komoly és gyakorlati megszervezésére. Nőtársaimmal való beszélgetéseim és levelezéseim a legjobb tanúbizonyság arra, hogy egy szorosabb összefogásnak, egy gyakorlatilag felhasználható tömörülésnek a vágya megvan. Ami engem illel, talán legtöbb joggal és legtöbb csalódással mégis azt a kérdést kell fölvetnem inőtársaim előtt, hogy mi akkor az oka, bogy mégse- lehetett eddig egyetlen ilyen kezdeményezést, «e tető ailá juttaf- nunk Mi az oka, hogy ha valaki kezdeményezni mert, alig kapott segítő társat a panaszkodó <V, követelő sorstársaitól és bajfár- ?• áltól0 Mi volt vagy ki volt az oka, hogy a magyar közönség elé .még nem vonulhattunk olyan keretek köz*, amilyent föllétle-1 inül megszolgáltunk és — hitünk szerint — megérdemelnénk *1 □ Ezek a kérdések az irók között újból aktuálisak akkor, mikor akarva-nemakarva egymás mellé helyez a könyvhét kiállító asztala és a könyvkereskedő kirakata. És még aktuálisabb az idő sürgetése: szlo-csuszkái magyar írók, teremtsétek meg már végrevalahára érdékvédelm i szer veiteket. Egyszeri pillantásra is vagy nyolcvan- száz könyv, anni az asztalon fekszik- Átvergődött éjszakák, felemelő percek, roppant emberi vergődések, a nyomorúság, a szenvedés, a hit és az erőfeszítés emlékei keverednek el itt szelidebb hangulatok, álmok, a vidéki romantika és a tolipróbák nyomaival. sár és arany, sár és arany. A kisvidéki nyomdák régies fecskéi ott repülnek a nagy nyomdából kikerült könyv futurista traverzei mellett: milyen szépen, milyen szomorúan, milyen majidneim egyformán kerültek össze és Isten a megmondhatója, mért nem vitte egyik se magasabbra, mint a második polc, vagy a nyolcvan centiméter magas asztal? Nem tehetek, róla, nem igy képzeltem el az irók békéjét. Nem ilyen demokráciát, nem ilyen egyforma-!-ehetőséget akartunk, azt. hiszem, mind azt hiszitek, nem ezt akartátok. De egyelőre csend. Most megvan a békesség, barátaim, akar- va-memakurva. • Nyugodjunk bele. Feküdjünk hangtalanul egymás mellett a polcon és az asztal-lapokon. Csak aimig a közönség szem- ügyre vesz bennünket és aztán továbbsétál, tőlünk, gondoljátok meg, nem volma-e itt az idő airra, hogy a Közönség felé az írók is -összefogjanak az — érdekvédelemben? Kassa nagy szelleme élőit hódolt a ker.-szoc. párt a kassai jubileumi ünnepségen Az országos keresztényszocialista párt kassai szervezete jubileumi diszgyülésének megörökítésére méltó eseménye volt Dohránszky .János nemzetgyűlési képviselő szlováknye’vü beszélte, amelyet főbb részeiben alább közlünk. Mint egykor Krisztus nagy jászolánál, szt. József, a vir justus, ugv állott pártunk szegényes, jászolos kassai bölcsőjénél a ini legjóságosabb volt nevelő Atyánk, a felejthetetlen emlékű kassai megyéspüspök is. Néma szent porait a dó mi sir-kripta zárja, I őszöm- szédságában a nagy Rákóczi sírjával, de szellemével szinte a megittasulásig teleszivhat- juk magunkat. Amig e sirt könnyeinkkel öntözzük s a sok virág mellett lelkünk, szeretetünk virágjaival is telehintjük, amig az ő égbeivelt ga- lamblelke a magasból is kegyesen tekint le reánk, addig az ő szelleme minden nagyságával, tanításával és bölcsességével itt él közöttünk, mint elvitázhatatlan örökségünk. Anyagiakban szegény püspök volt, mert gazdag bőkezűséggel az utolsó reverenda- szálig a szegényeknek élt. Lelkiekben azonban mecénásán gazdag örökhagyó apánk lett, aki a háború és a ráduplázott gonoszvilág lelki-kifosztottjait minden elképzelhető szellemi kinccsel gazdagította meg. Az ő nagy szelleme az, amely most is éltet: az ő nagy szive az, amely rajongásba kerget a jó és a szép iránt, az ő erős akarata az, amely a felismert jó mellett való kitartásra serkent bennünket: papokat, laikusokat egyaránt, akiket ő Krisztusban szült és harcra edzett. Óriási, nagy szellemi tőke áll tehát rendelkezésünkre. Ebből merítünk most erőt a további kitartó küzdelemhez, világosságot a tiszta látáshoz, irányt a biztos uííöréshez és előtörtetéshez. A keresztényszocializmus hivatása A politika majd mindenütt csődbe jutott nemzetközi vonatkozásokban, csakúgy, mint belügyi viszonylatokban. A parlamentáris rendszer is csak úgy vonaglik, mint a sztrich- nines duvad, amelynek még a szőre is mérgezett és hasznavehetetlen. A közéletet mi sem képes már megváltani a folytonos rosz- bzabbodástól. Hiába jöttek a modern szociológusok is. Azok szintén csődbe jutoLlak minden lehető és lehetetlen teóriájukkal. Nem is lesz addig kiút sehol sem, amig csak figyelembe nem veszik a maguk vegyileg ki kotyvasztott politikai számításaiknál az evangéliumi kovászt, azt az életdagasztó szent és nagy energiát, mely a csillagokat is képes áthatni s az üdvösség izét is valahogy még jobban fokozni. Bizony, bizony ennek a kovásznak mindeneket át és át kell hatnia. Az egés^éges és nyugodt fejlődésre képes ólet utáni, vágy szülte a sok be nem vált kísérlet után az u. n. keresztényszocializmust, amely ma itten még csak az első tiz éves kamaszkorát éli, de máris minden reményre jogosít arra nézve, hogy mihamar acélos, de amellett jóságos férfiúvá fog kifejlődni, amelynek kezében a szeretet lángpallosa csak a visszavonásból, üldözésből és fajok, nemzetek, osztályok gyűlöletéből sarjadt gazt fogja rendre kaszabolni, de az embereket, összességükben az evangéliumi szeretet egy s ugyanazon eredőjére összetereli, hogy mindenki egyformán boldoguljon, hogy az a II mis/,t íkus közgazdasági fellendülésben mindenki megtalálja a maga megélhetését abban a testi, szellemi, produktív, vagy spekulatív munkakörben, amely kinek-kinek osztályrészül jutott. A szociális munka apostoli lelkű Inspirálója Ennek a nagy horderejű s az életet, igazságos állami törvények köretében kiegyensúlyozó szociális elvnek egyike • leglelkesebb teoretikus művelője volt a nagyemlékű püspök is, akinek e nemű irodalmi müvei, akár szigorúan vett szociáltudomány, akár pedig a tömegek által is könnyen felszippantó népies irány szempontjából nézve azokat, valóságos keresztényszocialista katekizmusnak tekintendők. A nagy püspöknek finom leheltet ii szociális lelke azonban nemcsak a holt betűk között rejtőzik, hanem élve. él pártunk szakadatlan apostoli tevékenységében is, eszméi pedig nagy meredeken ál. immár széles hoi- i lantokban álíalmentek a köztudalba. Méltán veszik körül ma az ünnepi pódiumon a szent áldozati oltárt azok a zászlótartók, akik a nagy szociális apostol első bátor és lelkes tanítványai voltak s akik pártunk keleti szárnyának a grémiumát ma is képezik. Nem hiába állnak mögöttük szimbólumként az igazi vasmarku zászlótartók különböző szakszervezeti és egyesületi zászlókkal. Maga a nagyi apostol, amig életben volt, püspöki méltóságához képest, távol a napi politika porától, egyéniségének magaslatáról, mint valami fényes Nap ontotta felénk a maga nemesen érző, melegítő, világitó, ködökéi:, szkepszist átütő fénycsóváját. Hatása alatt egész csöndben megindult az aktív szociális munka s oly szentül, mintha csak a templom előcsarnokában folyt volna le. A legodaadóbb tanítványok úgyszólván napi látogatói voltak akkor a püspöki rezidenciának s kiváló organizátori képeséggel lerakták pártunk számára az első fundamentumokat. Akkor azokat még csak könnyekkel, de mégis élő hittel szentelték meg a nagy eszme aktív papjai, apostolai! A tanítványok tízesztendős munkája 1 Eperjesen a keresztényszocialista eszme már előbb is gyökeret vert egy politika-mentes egyesületi keretben, de a kassai zászló- bontás után csakhamar ott is megalakult a politikai szervezet, amelynek első zsengéjét, tízéves küzdés után, a már megérett nemzetgyűlési mandátum alakjában épp az én ölembe juttatta a párt megtisztelő bizalma. Ez a mustármag jobban és jobban növekszik, le- rebélyesedik, jóllehet a mi politikai ellenfeleink az alvilág minden fúriáit fölsorakoztatták ellenünk s nem volt az a gyűlölet, amelynek mennyköveit nem zúdították volna pártunkra. Mindennek dacára a keresztényszocializmus életfáját a benne rejlő erők egyre jobban növelik s szélesítik, hogy az ne csak védelmet nyújtson a szegénynek, a kifosztott gazdagnak, a jogfosztott kiseblaségeknek, a munkát - lanoknak, az elviselhetetlen terhek alatt ros- kadozóknak, a lelkileg és erkölcsileg veszélyeztetett jövő generációknak, hanem egyúttal minél több nemes gyümölcsöt, több jogot, több békét, több megélhetést, több boldogságot s több garanciát érleljen a jövő számára. Sajnos, hogy voltak, sőt vannak olyan papi kezek is, amelyekben nem egyszer megvillant már a balta, hogy ledöntsék a Fischer-Golbrie által beültetett, s általunk gyöngéden ápolt, életadó fánkat, ahelyett, hogy velünk együtt igyekeznének a mindenütt felburjánzott gazt irtani s a könnyeinkkel áztatott szent földünket Krisztus kertjévé átalakítani. Mi, mint a nagy püspök tanítványai és nagy testamentumának az ekzekutorai büszkék vagyunk pártunkra, büszkék tízéves viszontagságokkal telt múltúnkra, amelyben kell, hogy a jobb érzésnek garanciát, lássanak aziránt, hogy bennünk nem fognak csalatkozni. Még kevésbé komoly céljainkban, amelyeket a legszigorúbb törvényesség keretében, az államegység tangólása nélkül elérendő és életképes autonómia érdekében legfőbbképpen tűztünk ki magunk elé! Emel lelt pártunk sohasem szűnik meg küzdeni a minden jóért, nemesért és igazért s a minden rossz, nemtelen s igazságtotew ellen. Ebben a küzdelemben sohasem leszünk kötelének a párt nagy koncepciójú, hitvallásos iskolákat, műhelyeket, tömegeket, a munka rabszolgáit s főleg a gazdaérdekeket védő és a keresztény öntudatot nevelő közéleti hivatásához! Mi komolyan törekszünk inkarnalizálni a szentéletü püspöknek legnemesebb szociális koncepcióit s azokat úgy a társadalmi, mint az állami életbe a lehetőség határáig átültetni. A sovinizmus ellenségei vagyunk Valahogy a szent pillanatokban a dómi kriptái borító virágözönből, az elnémult ajkakról is felénk áramlik s a messze távolba is felharsan az a tiszta szociológia, amelyet oly keresetlenül életében hirdetett: a munkáról, a kapitalizmusról, e kettőnek egymás kölcsönhatásáról, amelyek úgy viszonyianak egymáshoz, mint a gyomor a dolgozó kezekhez. Továbbá az államról és polgárainak védelméről, az egyházról s az egyháznak az államhoz való viszonyáról, stb. Az ő nemes szociális érzése teljesen idegenül állott a sovinizmus fanatizmusától, amit se a multbau, se az uj éra alatt nem tudtak megérteni sokan. Mint igaz tanítványoknak, nekünk is ki kellett vetnünk magunkból a sovmista fanatizmust, ..amely teljesen kizárja a különböző nemzetek közös és egyenlő boldogulását. Az igazi szociális érző 1 csak a napsütéses nemzeti érzés tartja meg a maga számára és megfordítva. Ez azonban egyforma melegséggel járja át a többi nemzeti érzéseket s versenyképes fejlődésére készteti, érleli magáét is, azokét is! Épp ezért nem tudok nagyobb humbugot elképzelni az olyan szocializmusnál, ha mindjárt cseh, vagy szlovák nemzeti is az, amely rögvest ve/.uvi tüzeket okád 1. i magából, ha az államba bekebelezel! más nemzet, más nyelv, más nemzeti kultúra ugyanazt a szabad levegőt követeli a maga számára, mint, aminőnek örvend az uralkodó nemzet, sőt aminöt élvezett a minden vonatkozásban már a gyűlölt s akkoriban itten germanizáló osztrák uralom alatt. I kárpátaljai usssi reformálás egyházmegye ftöigplíse Ungyároa Un gvár, november 29. (Ruszi nszkói szerkesztőségünktől.) A Kárpátaljai ungi református egyházmegye november 28-án délelőtt tartotta meg rendes évi közgyűlését Ungváron, ezúttal elsőizben az egyházközség újonnan épült kétemeletes palotájának dísztermében. Az ungvári református egyházközség ugyanis a nemeslelkü régi adakozók és alapítványt tevők pénzéből a város belsejében, a Rákóczi-uccán kétemeletes díszes bérpalotát építtetett, mellyel nagyban hozzájárult a lakásínség enyhítéséhez, egyben a palota udvarán levő épület dísztermében elhelyezést találtak az egyházi intézmények és egyesületek is. A díszes palota, melyet Fodor Béla ungvári építészmérnök tervei szerint Csongár építési vállalkozó épített, egyike Ungvár legszebb és legstílusosabb épületének, amely a „református székház" elnevezést nyerte és amely ezután központja lesz minden református hitéleti mozgalomnak. A közgyűlést tehát az is nagyjelentőségűvé tette, hogy ugyanekkor történt meg a székház ünnepélyes felavatása. A közgyűlésen egyébként Egry Ferenc volt szenátor, egyházmegyei gondnok elnökölt, aki hatalmas, vallásos ihlettől és gondolatoktól telitelt beszédében buzdította az egyházmegye tagjait a vallásosságra és a magyar nemzeti sógüeket magyarságuk mellett való törhetetlen kitartásra. mivel a református vallás elleni támadások nemcsak a vallás letörésére, de a református magyarság meggyengítésére is irányulnak. Akár igy, akár úgy vesszük, — mondotta Egry — lía a támadásnak sikerül szent vallásunk letörése, akkor elvesz a mi magyarságunk is! — Vagy ha a magyarságunk bukik', akkor elbukott a hitünk is! A kettő egymás nélkül fenn nem tartható, de meg sem semmisíthető! Ez olyan igazság, amit mindenkinek éreznie kell! És remélem, érzi is minden kálvinista magyar ember ... A közgyűlés további kiemelkedő pontja volt Komjáthy Gábor ungvári esperes évi jeleli té- se. Komjáthy Bethlen Gábor halálának három százéves évfordulója alkalmából nagy felkészültséggel méltatta a legnagyobb erdélyi fejedelem történelmi jelentőségét az egyház és a magyarság szempontjából, s megemlékezett a nngygcjőci ref. egyház háromszázcsrten- dős múltjáról. Végül Károli Gáspár protestáns bibliaforditó nagy erkölcsi példáját és nemzeti meg kulturális hatását, méltatta. Komjáthy István nagygejöoi lelkész pénz tárnoki és Nagy Sándor főjegyzői jelentése után az egyházmegyei közgyűlés letárgyalta a tárgysorozat 27 pontját. Csehszlovákia egyetlen szépirodalmi képes hetilapja a Képes Hét Gudaff tartalenJnal jelenik meg minden •sfitörtökon
