Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-30 / 273. (2198.) szám

ittasai misszliia holtponton — yfliwi előtérbe került a hivatalnokkormány terve Ma Udrzsal csak Czeli-vel tárgyalt — A német pártok elégedetlenek a fölkínált két tárcával I lémül© garami harangok Prága, november 29. (§) A Prágai Magyar Hírlap egyiik minapi számában a napihiirek között néhánysoros közlemény húzódott meg, amely talán sok ol- vásónknak el is kerülte a figyelmét, mert nem vezető helyen veit betördelve, hanem az utolsó hasáb legvégére került, egyszóval nem laipsaenzációt jelentett, azonban mégis tragikus szenzációt rejtett magában, egy nemzet pusztulását, senyvedését, öngyilkos­ságát. Arról szólt ez a hír, hogy Patay Ká­roly barsi esperes drámai szavakkal muta­tott rá egy garamvölgyi lelkészi beiktatáson a garamvölgyi kálvinista magyarság szomo­rú pusztulására, lassú, de fokozatos elsorva­dására az egyke következtében. Megrázó ta­núbizonyságul hozta fel a beiktatási ünne­pélyt, amelyen az egész alsóvár adi egyház- község, a falunak egész lakossága résztvett s a templom nagytrészíben mégis üres, mig negyven év előtt, midén az esperest mint ifjú lelkészt iktatta be az alsóváradi gyüle­kezet, a nép nem fért be a templomba. Nem voltam ezen a garammenti egyke- területen, nem ismerem, csak olykor-olykor olvasok róla megdöbbentő számadatokat, csak olykor-olykor ráz meg Patay Károly es­peresnek lélekbe markoló szava, ügy kép­zelem magam elé Patay Károlyt, mint Ráko­si Viktor regényének, az Elnémult haran­goknak hősét, Simándy Pált, aki egy erdélyi magyar falut akart a román tenger közepén megmenteni nemzetének. Fájó szívvel kel­lett látnia, hogyan fogynak hívei, hogyan nyeli el őket az idegen tenger, a végén az­után magában maradt, hogy egyedül szólal­tassa meg a harangokat, búcsúzó szivének utolsó üzenetét Nem tanulmányoztam köze­lebbről a kisebbségi magyarság életének szempontjából annyira jelentős garamvölgyi egyke-kérdést és statisztikailag nem is tu­dom megállapítani, vájjon milyen pusztítást végzett idáig a nemzet eleven testében ez a kór. De hallom azoknak a tapasztalt embe­reknek a szavát, akik ismerik ennek a vi­déknek minden bujáí-baját. Innen is, onnan is érkezik be egy-egy jelentés, egy-egy cikk, amely mind a magyarság fokozatos keves- bedésérol, öngyilkos sorvadásáról számol be. Fogynak a gyülekezetek, néptelenednek az iskolák. Van olyan református iskola, hogy a tanuló gyermekek száma az utóbbi öt esz­tendőben a felére apadt! Álljunk meg egy kissé ennél a megdöbbentő adatnál! öt év alatt! Most fessék kiszámítani, mi lesz, ha ez igy megy, a következő öt évben, azután megint a rákövetkező öt évben — és na­gyon hamar ebjubank oda, ahol a számadás véget ér! Amikor már a Garami mentén nem lesz magyar kisebbségi kérdés. És ne mondja senki, hogy a fogyás nem szokott ilyen arányiban folytatódná, hogy enyhül, vagy meg ás áll, mert ha van is ilyen eset, a szabály az, hogy a fogyás inkább még roha­mosabb szokott lenni idővel. Nem ismerjük pontosan a gairamvölgyá magyarság népesedési viszonyait, de a hoz­závetőleges becslésekből megdöbbentő kép tárul elénk. A magyarság természetes sza­porulata negatív, ezt a megdöbbentő tényt meg kell állapítani és olyanok becslése sze­rint, akik a helyzetet ismerik, az egyke-terü­leten é vről-évre legalább 100 l élekkel csök­ken a magyarság, vagyis a halálozások szá­ma jelentékeny mértékben múlja felül a szü­lésekét. Száz magyar lélekkel kevesebb ■rfmlsn eataoMbea • Garami mentém. Mjrt Prága, november 29. A kormányalakítási tárgyalások a mai napon seni haladtak előre és minden jel arra vall, hogy a hét végéig nem is lesz döntés. Udrzsal miniszterelnök nem változtatta meg álláspontját a minisz­teri tárcák elosztására vonatkozólag. A mai napon az esti órákig nem is tárgyalt a cseh szociáldemokratákkal, csak Czeeh dr. német szociáldemokrata vezérrel tanácskozott, aki­nek újból fölajánlotta a közélelmezési tárcát, Czeeh azonban kijelentette, hogy pártja a holnap Aussigban tartandó kongresszuson ezt a tárcát föltétlenül el fogja utasítani. Udrzsal tárgyalt ezenkívül a német agráriu­sokkal is, akik újból hangsúlyozták, hogy az egészségügyi tárca számukra elfogadha­tatlan, Udrzsal azonban nem mutatott haj­jelent ez? Egy egész egyházi gyülie<ke®etef ! Nem csoda, ha már nem telik meg az alsó- vár adi templom, amely negyven évvel ez­előtt, Patay Károly beavatásakor, szűknek bizonyult a község befogadására. Száz em­ber csaknem egv falut jelent, hát minden évben csaknem egy kis faluval fogyjon meg a magyarság a saját bűnéből, a saját öngyil­kos erkölcstelenségéből? És ez igy vau vé­gig az egész területen, a negyvenezer ma­gyar lakta garamimenti földön. Imficiálva van az egész terület! Olyan tény ez, amely mellett neim haladhatunk el részvétlenül, amely melleit meg kell állanunk és tanács­koznunk kell az orvoslás módozatairól. Itt tényről van szó, arról, hogy a magyarság pusztul, számokkal és tényékkel igazolható állítás ez, nem pedig elmélet, amelyről vi­tatkozni lehet pro és kontra. Korlátozatlanul romboló erővel állunk szemben, amelynek pusztítása évről-évre növekszik s végül is megsemmisít mindent, ha idejében gátat nem vetnek neki, illetőleg, ha szembe nem állítják vele a szaporító, fejlesztő, épátő erőt. Mert a veszedelem megszüntetése még nem élég, a veszedelem utján való megál­lás ott, ahol vagyunk, nem más, mint a hal­doklás prolongálása, állandósítása, rosszabb a halálnál. Megmenteni csak a javulás bír bennünket. Nem ismerjük anég egész precízen a szám­szerű adatokat, de úgy értesülünk róla, hogy a népesség csökkenésével párhuzamosan változnak a gazdasági és birtoklási viszo­nyok adatai is. És ez természetes. Az egyke- rendszer mellett feltétlenül gazdasági vdsz- szaesésnek kell bekövetkeznie. Nincs elég munkás, dolgos kéz, de meg kiért-miért is törődni annyit? Az egyszerű megélhetést a föld úgyis megadja, valamivel több vagy ke­vesebb meg úgy sem számit. Több termelés­sel, jobb földdel, izleteeebb gyümölccsel ugyan, ki is törődnék ott, ahol nem kell a jövendőre, a gyermekekre gondolni ? Az egykének egyik főoka, mint köztudo­mású, a birtok megoszlásától való irtózás. De hát mi fog történni, vagy máris mi törté­nik? Nem oszlanak meg a birtokok, egészé­ben mennek majd át idegen kézbe. Az fog történni, hogy a magyar nép lába alól el­megy a föld, a földről elmegy a magyarság: mi marad a magyar nemzetnek? Ne feled­jük el, hogy itt ezen a területen most leple­zetlenül folyik a fajták harca, a struggfle fór !*fe és téJUtes ereiével érvényesül Darvsáénak landóságot arra, hogy más tárcát adjon ne­kik. A német szociáldemokraták és a német agráriusok most már azt a közös álláspontot foglalják el, hogy mégsem lehetséges az, hogy 37 német képviselőnek (16 agrárius és Kafka-csoport, 21 német szociáldemokrata) két ilyen jelentéktelen tárcái adjanak, mint amilyen az egészségügyi és a közélelmezési tárca. A miniszterelnök ma délelőtt résztvett az agrárpárt parlamenti klubjának alakuló ülé­sén. A képviselőházi klub elnökévé Staneket választották meg, mig a szenátusi klub el­nöke Donát lett. A két klub ezután közös értekezletet tartott, amelyen Udrzsal röviden referált tárgyalásairól és annak a reményé­nek adott kifejezést, hogy a közeli napokban ilrfffTiiírfJnwiil^BiiritTlimKgw^ iiiihmiih iii i»n— iim iii a szelekcióra vonatkozó törvénye. A népek, fajok harcában az gyózedeimoskedük, ame­lyik frugárlisaibíb, tehát beveeeft hol beéri és jobban szaporodik. Fel kellene riMgoeitami népünket arról is, hogy mennyire helyén­való a takarékoskodás, az élelmiszerekkel való ökonomikus gazdálkodás, de ez más téma. Most arról van szó, hogy ma már számszerűleg megállapítható, hogy ennék az országnak a területén a szláv emberfajta sokkal vitálisabb a magyarnál. Természetes szaporulata jelentékenyebb. Mig a magyar­ság természetes szaporulata ezer lélekre •tizenhét, addig a szlávoké huszonnégy. Ez j^nár a fajták különbözőségében rejlő tény. "Most már, ha öngyilkos módon állandóan csökkentjük ezt az arányt, akikor az 1940. évi népszámlálás kétségbeejtő percentuálás eltolódásokat fog a mi hátrányunkra ered­ményezni. Az anyagi szempontokon, materiális érde­keken felül erkölcsi téren milyen súlyos és kárhozatos az egyke rombolása! Az egykés világ küLön erkölcsi világ, külön világrend. Olyan, amelyben minden az erkölcsi pusztu­lást szolgálja. Alapja az önzés, hitetlenség, minden szent dolognak, eszménynek, szán­déknak megcsúfolása, a kényelemben, fény­űzésben, gondatlanságban élni akarás, nem- törődés semmi egyébbel a világon, vagy egyenesen üldözése a másfajta, a szellemi •és erkölcsi fejlődést szolgáló törekvésnek. Az egykés világ közömbös a közügyek, a magyarság, közömbös az egyház, a lelki mű­velődés, közömbös a drága hagyományok­ban gazdag múlt és a megsemmisüléssel fe­nyegető sötét jövő iránt, ami csak akkor há­rítható el, ha minden magyarban a kisebb­ségi élet kötelességeinek tudata élő valóság­gá válik. Nincs az a fekélyes nyavalya, mely hasonlatul szolgálhat az irtózatos lelki, er­kölcsi betegséghez és pusztításához. A bib­liai bélpoklosnak volt vágya meggyógyulni 'és hozzá hite — ezek nem akarnak meg- gyói yulni, hallani sem akarnak róla. Mi a teendő tehát? ölhetett kezekkel néz­zük fajunknál;, nemzetünknek pusztulását? Beletörődjünk abba a sorsba, hogy tizhusz éven belül a magyarságnak Pozsonytól Té- csőig húzódó negyven kilométer mélységű határpásztáját a Garami völgyiében megsza­kítsa egy más népfajtáju nemzedék? Fel kell venni a harcot a nemzet testét megmételyező erkölcsi kórral szemben. Az egyke ejtem UkHenNk mm MM egpe*­eldől a kormányalakítás kérdése. A délutáni órákban Udrzsal ismét megjelent a parla­mentben, meglátogatta Malypetr házelnököt és megtárgyalta vele a nemzetgyűlés össze­hívásának technikai előkészítését, az össze­hívás napját azonban még nem tudták meg­állapítani. Tekintettel arra, hogy a tárgya­lások még a jövő hétre is át fognak nyúlni, a nemzetgyűlésnek a jövő hétre való egybe- hivása teljesen bizonytalanná vált. A cseh szociáldemokraták és a cseh nemzeti szocia­listák ma a szocialista népházban tanácsko­zást tartottak, a német agráriusok pedig a cseh agráriusokkal folytattak eszmecserét. E jelentésekből arra lehet következtetni, hogy a tárgyalások még jóidéig el fognak húzódni és ha Udrzsal továbbra is ragaszko­len módja, hogy évről-évre végighallgatjuk a riadóikat, amelyek az inficiált területről érkeznek, azután nyugodtan napirendre té­rünk a probléma felett. Itt a ránk kővetke­ző generáció sorsáról van szó, arról a gene­rációról, amely még meg sem született és nem is akar megszületni. Helyes é,s szép do­log, ha kulturális kérdésekkel törődünk, ha könyvhetet rendezünk, a falvakba elvisszük a kultúra áldásait, helyes 'és üdvös, ha gaz­dasági szakelőadásokat tartunk; ha gazda- isági szervezeteket létesítünk, egyszóval he­lyes, szükséges minden aprólékos nemzeti részletmunka. Azonban: primum vivere, dein philosopbari! Először élnünk kell, az­után pedig bölcselkedhetünk. Itt arról van szó, hogy a garammenti magyarság életét biztosítani kell. Itt hamarosan meg kell ke­resni az orvoslás módozatait. Az államhatalom Augustus császár Íróra óta küzdelembe szállt az egykével szemben. Módszerei mindig azonosak voltak. Agg­legényadó, többgyermekes családapák meg- jutalmazása, jelentékeny adókönnyitések stb. Az államhatalomnak ilyen támogatása csak nemzetileg egységes államban értékes, de ott sem mindig eredményes. A mi segítő eszközünk ebben a harcban elsősorban az az erkölcsi erő, amelyet az egyházak repre­zentálnak, másodsorban a kulturális, felvi­lágosító munka, de bizonyára vannak egyéb hatékony segédeszközök is, amelyek harcba vihetők. A porosz-francia háború után Franciaor­szágban nagy mozgalom indult meg a nem­zet eleven erejének fokozására. Sokszor a nevetségbe fulladt ez a munka, amikor meg­szervezték a bábákat, a bábák felügyelőit, a bábák felügyelőinek felügyelő szervezetét. De mindez dicséretes óéiból, a nemzet jövő­jének érdekében történt, mert a franciák jól látták, hogy a népek küzdelmét a statisz­tikai adatok döntik el. Milliónyi ankétot ren­deztek ebben a kérdésben. Az egykét nem szüntették meg, de a nagy társadalmi meg­mozdulásnak volt pozitív eredménye. Ne­künk is törődnünk kell ezzel a problémá­val, meg kell beszélnünk minden oldaláról a kérdiést és keresnünk kell a remédiumo- kat. Ez a munka pedig nem várhat ad grae- cas kalendas. Patay Károly barsi esperes alsóváradi beszéde töb kell hogy legyen egy alkalmi szónoklatnál, harangkongatás ez is, mint a Simándy Pálé volt. Ne engedjük, hogy AJsóvemdégiiben elnémul janak a h>- mmgW ^ 9 8 1929 november 30 Bőfizetési ár: tornnia 300,, J*** pl Szlovenszkót és ruszinszkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II», Panská uüca negyedévre 75, havonta 25 Ki; külföldre j • .» . ** 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó­évente 450, félévre 226, negyedévre 114, Főszerkesztő: pOUllKai napilapja felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/III. — Te­havonta 38 Kő. Egyes szám ára 1 *20 K ?. DZURANY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA lefon: 34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Fraha

Next

/
Thumbnails
Contents