Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-28 / 271. (2196.) szám

'PT^GAI-MAGfeflR-FTlRIiAE? 1989 uovMttbér 88. eMMFrfflL 1 Mhe ODOLT 'napcmta kéí&xer-—.1 Ikreid fit ficíjOYvűiodat I I éventbkétix^ f I ....... i ' min* ........nfiiniivni'vmTwrfj Ne mzetközi tárgyalások a flottakonferencia előtt Elkészültek a japán instrukciók — Francia minisztertanács — Külön japán delegátus jön Párisba (Spinű), cseh iparospárt: vasút vagy köz­niunikaügy (Mlcsooh), cseh nemzeti demokrata pért: kereskedelmi (Matpusok vagy Novak), német szociáldemokrata párt: népjóléti (Czeek vagy Taub). A belügyminiszteri és pénzügy­miniszteri tárcát újból hivatalnokemberrel Iöltik be és pedig valószinüleg belügyin ín.isz­Loudon, november 27. Tokiói jelentések szerint a jaipán császár tegnap aláírta a lon­doni flottaikonferenciára kiküldött japán de­legátusoknak adott instrukciókat. Az instruk­ciók főbb pontjai a következők: Japán a tízezer tonnás és nyolchüvelykes ágyukkal fölszerelt cirkálók tekintetében a hetvenszázalékos arány betartását kívánja. Követeli, hegy jelenlegi buvárhajóállomá- nyát meghagyják és tiltakozik a tengeralatt­járók hajóneniének eltörlése ellen. A köny- nyü cirkálók hajónemében ugyancsak hel­MWWBÜBHWiai f..ij JC) tér ismét Cserny lesz, pénzügyminiszter pedl-g Hugi is. li agrárok ditrtatófikus föllépése fölborítja a helyzetet Prága, november 27, Lapzártakor a parla­menti helyzet teljesen fölborultnak látszik. Egy cseh szocialista képviselő parlamenti tu­dósítónk előtt kijelentette, hogy a szociáldemokrata párt teljesen megszakí­totta az érintkezést a miniszterelnökkel. Edrzsal ma délelőtt ugyanis a szociáldemokra­ta párt megbizottainak ultimátumszerűén ki­jelentette. hogy az uj kormány összeállítása a polgári és a szocialista pártokra vonatkozólag csakis 9:5 arányban történhetik és ezen vál­toztatni nem lehet. A szociáldemokratáknak fölajánlotta a népjóléti és az igazságügyi tár­cát, a cseh nemzeti szocialistáknak a külügyi es postaügyi, a német szociáldemokratáknak pedig a likvidálás alatt lévő közélelmezési tár* cát." A szociáldemokraták erre kijelentették, hegy ez nemcsak hogy 9:5, hanem — mivel Cserny belügyminiszter is agrárius — 10:5 arány és ily erőviszony mellett még csak tárgyalá­sokba sem hajlandók bocsátkozni és azonnal Hhagyják a miniszterelnökségi épületet. A német szociáldemokraták kategórikusan elutasították a nekik fölajánlott jelentékte­len tárcát. Az agráriusok eljárása szocialista körökben óriási fölháborodást keltett. A miniszterelnök még csak meg sem mu­tatta a szocialistáknak a teljes kormánylis­tát, a kormányprogramról pedig egyáltalán , bán nem volt hajlandó velük tárgyalni és így a szocialisták ily körülmények között nem hisznek abban, hogy megegyezés jöhet- I no létre köztük és a polgári pártok között. . Egyes verziók szerint kisebbségi polgári kormány van készülőben, más verziók szerint a hivatalnokkormány listája már el is készült. Az optimisták mindamellett nem tartják egé­szen reménytelennek a helyzetet és biztosra veszik, hogy újból megkezdődnek a tárgyalá­sok. amikor Udrzsal taián engedékenyebb leszj j A cseh néppárt, két.vzinü játékot folvtatl ! amennyiben egyrészt Udrzsal szorult helyzetét arra használta föl, hogy fontosabb miniszteri tárcákat követeljen a maga számára, másrészt azonban tárgyalásokba bocsátkozott a cseh ! szociáldemokratákkal és fölvetette a kérdést, | nem volna-e lehetséges olyan kormányt és 1 kormánytöbbséget alakítani, melyből kiszorí­tanák az agráriusokat. Ez természetesen nagyon messzemenő terv, amelynek megvalósulása máról-holnapra nem történhetik meg. A komplikált helyzetre való tekintettel te­hát nem lehet egyáltalában, tudni, hogy mikor és mily kormány alakul meg, mindamellett azonban az a vélemény, hogy a jövő bét szerdájára egybehívják a parla­mentet, csütörtökön, pénteken megalakulnak már a bizottságok és az uj képviselőház elsősorban az uj forgal­mi adóról szóló törvény meghosszabbítását tár­gyalja le, amely ez év végével lejár. ven Százalékos részesedést láván a a tor­pedón Idő zökben szintén. Amennyiben a ha­talmak elfogadják Japán követeléseit a tíz­ezer tonnás cirkálók és a tengeralatt­járók kérdésében, a tokiói kormány hajlan­dó engedményeket tenni a könnyebb cirká­lóknál és a torpedóüldözőknél. A csatahajók tekintetében Japán szívesen be­leegyezik a huszonötezer tonnások korlátozá­sába és a tizennégy hüvelykes ágyuk egyed­uralmába. Japán szerint a csatahajók élettar­tamát a jövőben a következőképp kell meg­állapítani: A csatahajó huszonöt év alatt avul el, a cirkáló busz, a torpedóüldöző tizenhat, a tengeralattjáró tizenhárom év alatt. Ellentétek a francia kormányban ? Párís, november 27. A fraaicia miniszterta­nács tegnap kizárólag a ílottalefegyverzés kérdésével foglalkozott, de végérvényes dön­tést egyelőre nem hozott, A Jurnal szerint a miniszterek a kormányban levő ellentétek el­simításán fáradoztak. Holnap vagy holnap­után a tárgyalásokat folytatják és addig nem fejezik be, amig a francia álláspontot megszö­vegezik s a francia instrukciókat kidolgozzák. A Matín szerint a kormány kitart eddigi irányelve mellett, azaz az eljövendő londoni konferencián éppúgy, mint annakidején Washingtonban, tiltakozni fog az egyes flot- takategóriák koefficiens szerint való osztá­lyozása ellen. A Petit Párisién úgy tudja, hogy Franciaor­szág és Olaszország néhány nap múlva újra fölveszik magán tárgyalásaikat. A francia sajtó sokat vár a Japán delegátus megérkezésétől, aki Briand-nal tárgyalásokat kezd a tenger­alattjárók kérdésében. A japán megbi zott, aki valószinüleg a londoni japán delegáció elnöke lesz, pontos instrukciókkal ellátva máris el­indult Tokióból és december végén érkezik Parisba. Lefegyverzés — és uf tengeralattjáró!; Paris, november 27= A touloni arzenálban tegnap elkészült a jugoszláv flotta számára épített két óriási tengeralattjáró. A hajók a Smeli és az Osvetnik nevet kapták és a jövő héten egy francia torpedófhtjna kíséreté­ben Ragu zaba indulnak. Berlin, november 27. Sztálin uj győzelme, amelyet a kommunista párt jobb oldali ellen­zéke fölött aratott és amellyel végleg lefegy­verezte a Bucharin-Rykov-csoportot, a közel­jövőben az orosz politikai élet gyökeres át­szervezését fogja maga után vonni. Mint is­meretes, a népbiztosok tanácsának elnöke. Rykov, de most mint az ellenzék meghódolt vezérét hamarosan megfosztják amugyia je­lentéktelen és inkább csak dekoratív állásá­tól, A népbiztosok tanácsának élére Sztálin egyik hfí embere kerül. Lenin idejében a párt vezetése és a kormányéinökség egy kézben összpontosult, de Lenin halála után Rykov lett a tanács elnöke, míg a pártvezetés Sztá­lin kezébe került. Egyelőre nem tudni, vájjon Sztálin maga lép-e most Rykov örökébe. Sztá­lin mindeddig tartózkodott a reprezentatív feladatoktól és inkább a háttérben dolgozott Most azonban olíhatatlan hatalmi vágya a de­koratív állásokat is meg akarja kaparintani és környezetének tudomása szerint komolyan pályázik Rykov helyére. Ha nem ő, akkor Molotov, Sztálin legbizalmasabb embere kerül a népbiztosok tanácsának élére, Az is lehst, hogy Molotov megmarad a komintern elnök- ségben és uj embert hívnak meg Rykov he* lyére. Jólértesült körökben Andrejevet, a nemzeti tanács elnökét emlegetik, ámbár An- drejev mindeddig nem szerepelt a politiká­ban. Rykovot valószinüleg a külföldre küldik ogy nagyobb követség élére. FORRÓ MEZOK RS6ENY Irta: **6stlCl ISI6KONB (43) — Már megint valamit csinált az a hó­lyag? - mondta fesztelenül Bátky. — Bábján nagyon derék ember — mondta Blanka meggyőződéssel. — Hiszen ha az asszonyokra volna bízva, hogy ki a derék ember — morogta Bátky. — Szive van — mondta Blanka. — Fantáziája van, n-eim szive — mondta Bátky s leütötte a cigarettája hamvát a ha­mutálcába. Mikor Blanka elkísérte az ajtóig, csönde­sen azt mondta: — Egyedül van. Vigyázzon. Vilma pongyolában ült az ablak melleti egy fotelben. Feje fölött a sarokban álló- Jámpa világított s vörös fényt vetett rá. A főkapitány tág szemmel s ijedten nézte, oly sápadtan s leromloltan ült ott, mint alá elvesztette az élettel való kapcsolatát. Megállott, az ajtóban, onnan -nézte. Ki­mondhatatlan szép volt, szemei lehunyva, de ugv érezte, mintha a lecsukott pillákon keresztül is nézne. A szépség maga volt ez a nő. Rőt barna haja aranyosan csillogott, arca kendőzetlen volt s mégis úgy tűnt fel, mintha az egész nő csupán szépség volna. A vonalai, a formái, az árnyékok a szeme alatt, fehér bőre, a ki­vágott ruhában elefán foson tszeriien tündök­lő nyaka é* melle, gyönyörű lába a köröm- cipőben, a erlyem harisnya testsztnű fénye, ‘•zine, illata, az egész teremtés mintha arra volna szánva, hogy ennek ne legyen szive, ne Jegyen lelke, ne legyen benne semmi, ami más mint maga a szépség, a fizikum r-riltogó gyönyörű ségo, Vilma felemelte az ujját kicsit s intett, hogy jöjjön közelebb. Ez az intés ie olyan volt, mintha ezért magáért hálát kellene adni az Istennek, hogy ez a kicsi mozdulat megtörtént. Olyan volt, mint valami életen- tuli lény, amiért hálásnak kell lenni, amiért meg lehet halni. Nem is tudott magának számot adni, nem bírta az érzéseit gondolatokkal követni, en­gedte, hogy fásultan és kábultan lüktessen a szive s vadul és rendetlenül verjen a pul­zusa. Ahogy közeledett az asszonyhoz, minden kis lépéssel mintha meghatványozódott vol­na a hősége, vérének az izgalma, s mikor le­üli előtte egy párnázott székre, úgy érezte léázédül. — Látja így vagyok — mondta Vilma ked­ves halk és különös hangján. —- Olyan va­gyok, mint egy igen-igen öreg asszony. El is mosolyodéit hozzá. S az a mosoly ott maradt az arcán, s mégis úgy tűnt fel, mint­ha maga a fájdalom mosolyogna. Felemelte a két kezét e mindkettőnek az ujjaival elfésülte homlokából a hajat s ott maradt két gyönyörű keze az arca mellett, szelíden, mint a kis bárányok az anyjuk mel lett, Összebújva, össaestmulva. Arcát ráhajtot­ta a két keskeny kézre s maga elé nézett soká. Valakinek segíteni kell rajtam, mert én nem tudok segíteni. Nem tudom mi lesz, mondta aztán — egyelőre kiestem az életből. — Az nem történhetik meg, — mondta dü­börögve a főkapitány. — Maga, az élet! A, maga számára vau az élet, Vilma mélyek-, betegen hallgatott* — Maga most más, — mondta csöndesen — egészen más, mint akit akkor láttam , . . akkor éjszaka . . . A. főkapitány lehajtotta a fejét s a Vilma cipődre esett a tekintete. Ezek a cipők halványak voltak s keske­nyek. Oly különös volt elgondolni, hogy fehér és rózsaeres láb van bennük, vékony ujjacs- kákkal, akik mint a rózsabimbók vannak fel­fűzve, s ahogy a szemét emelte, hirtelen oly merészen szökkent fel a karcsú lábszár, hogy beleszédült. A feleségére gondolt, akinek olyan volt a bőre, mini a tömött ludé, olyan fehér s tele puffadásokkal. — Mit csinál a felesége? — kérdezte Vilma. A férfi megdöbbent, vére leszállt, megint lel rohant, az arca vörös lett: ez is arra gon­dol? Kitalálta a gondolatát? — Vénül — mondta mogorván. Négy és fél évvel öregebb nála, de hússzal látszik vénebbnek. Mért vette el? — Szerettem . . . Gazdag is volt ... És neki köszönhettem, hogy a társaságba jutot­tam, mert az én apám néptanító volt s igen messze voltam az aranykulcsos királyi ka- marásságtól . . . De igy egyszerre kész em­ber lettem, s egyenes utón mehettem előre... Vilma kitátotta a száját s mély lélékzetet vett, megborzadt e rettegett, hogy a férfi olyan dolgokat fog mondani, amit most nem bírna el. Ha neki ilyen férjjel kellett volna . . . Hirtelen szökött a gondolata. Mikor Ber­linben jártak, megvette márványban egy gö­rög szobor, a „diszkes zdobó“ másolatát s so­hase mondta meg, miért... Laci volt. Egé­szen az ő alakja, karja, finom, sporttermete... Gsak nemrégen is megnézte s nevetett, hogy még most. is ugyanaz. Pedig nagyon elhanya­golta magái, az utóbbi időben. már egészen úgy mozdult, mint aki nem Lorödiik az életé Lehunyta a szemét és szédült Szó e csönd­be nem illett. — Hány gyereke van? — kérdezte a férfit. — Nem tudom. A feleségemtől kettő. Vilma megrezzent szemmel nézett a férfira. Nem kellene véget vetni ennek a beszélge­tésnek? ügy érezte, hogy ingoványba megy. Rettegett, hogy7 bárdolatlanságoknak teszi ki magát. A férfi a mag3 módján zokogott. — Azt hiszi, a feleségem bánja?... Nem— ő úgy bánik velem, mint az anyám. Mintha az volna. Képes volna minden nőt leányának fogadni, akiről megérzi, hogy nekem tetszik. Ma már mindent elkövetett, hogy eljöjjön magához; a legnagyobb kegyetlenséggel kel­lett elbánnom vele, hogy megakadályozzgm. — Hogy bánt el vele? A férfi hallgatott- Vilma azonban valahogy megérezte, hogy brutalizálta. össze rázkódott. Megszédült vele a világ. Ha őt valaha meg­ütötte volna ... — Maga nem ismeri mi a nő, — szólt go­romba bizalommal a férfi. — Az egy szörnyű találmány. Aki olyan közel ismeri a uökel. mint én. Tudja, a nő, alapjában véve valami állat. Nem több, mint egy nőstény állat, csak éppen beszólni tud. De nem azt teszi, ami1* mond, amit beszél, hanem azt, amit az a nős­tény állat tesz, aki nem tud emberi nyelvet. Ha a praxisomban nőkkel volt dolgom, én azokkal nem is törődtem különben, csak egy módszerem volt velük. Úgy nézni ökot, mint állatokat. Például nem volt még eset rá, hogy egy nő-bünöisbő! emberi vallomást lehetett, volna kivenni, vagy hogy egy uői tanú bár­mit mond js, akár terhelőt, akár nem terhe­lőt, hogy én azt egy pillanatig is komolyan vettem volna. Én csak azt néztem, ti ogy mini állat, milyen fajhoz tartozik. Emse vagy keov ke, vagy béka, a szerint, fogadtam a vallom-'* sukal. Az semmi, amit mond a no. -Valamit akar. Azt kell meg tudni, hogy mii akár. Akar, *ta£y neon akar. Sztálin átszervezi e szovjet ffiilÉirát Rykovot eksapja —- I diktátor vágyik minden pozícióra — Moíaiov és Andreiev az előtérben — •

Next

/
Thumbnails
Contents