Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-27 / 270. (2195.) szám

1 ‘TOaaMr/VYMitoR-HTRItfig 1929 a«remíb»r 27. szerda* Benes a revízió ellen „Nyolc év előtt azt gondoltam, hogy ez lehetséges. Ma már másként gondolkozom" — Magvar kritika Benes szűkkeblű statisztikáiéról különböző tanácskozások, így délelőtt ülése­sedet a cseh szocialista párt Majd Udrzal mi­niszterelnök tárgyalt délelőtt az agrárpárt raegbizottaival. A déli órákban Bradács foly­tatott tanácskozásokat Srámekikal, líráméi­nál és Dolánszkyv.al. A német agrárpárt or- sezáges vezetősége a Goldenes K re uzl-vendég­lőben tartott ülést. Mintán lapzártáig az ag­rárpárt elnökségének ülése még nem nyert befejezést, nem lehet tudná, miijen kormány- többség alakul. Ha az agrárpárt beleegyezik abba, hogy a jövő kor mánykonstel Ideiéből kizárassék a német líereszténysszocialista és a szlovák nép­párt, a német szociáldemokraták részvétele a kormányban ennek dacára sem vehető biz­tosra, mert a német szociáldemokraták kijelentették, hogy kormánybalépéstik előtt ismerni akar­ják a kormányprogramot és biztosítékot kí­vánnak valamennyi kormánybalépő párt- tél, hogy egyes követeléseik, különösen knltnrpolitikai követeléseik fel lesznek vé­re a kormányprogramba. Ez az álláspont természetesen még jobban komplikálja a helyzetet és nem tartják ki­zártnak azt. hogy az agrárpárt igenlő döntése esetén sem tud megalakulni a koncentrációs kormány. A német agráriusok, párt vezetősége megállapította azokat az irányelveket, ame­lyeket a kormányprogramba felvenni óhajt és egyhangúlag amellett foglalt állást, hogy bárminő összetételű kormányban is részt- res*. A cseh szociáldemokrata párt parlamenti klubjai ma megalakultak s a képviselőházi klub elnökévé Tomaseket, míg a szenátusi klub elnökéül Soukupot választották. Az agrárpárt döntése lapzártakor még nem | került nyilvánosságra s igv nem tudni, hogy , milyen kormánytöbbség alakul, azonban erő-1 sen tartja magát az a Mr, hogy a mai napon esetleg a késő éjszakai órák­ban tisztázódni keli a helyzetnek. A polgáriak és szocialisták teljes pgrifásfeaii ? A prágai tőzsdén ma erősen tartotta magát a hír, hogy estig megalakul a kormány, A Prager Abendzeiíung jelentése szerint a tár­gyalások annyira előrehaladtak, hogy már a kormány összetételéről szóló hír közzététele várható. A koalíció a lap értesülése szerint a német kérésztényvvzocialisták és a szlovák néppárt kihagyásával a régi polgári koalioiő pártjaiból, a cseh nemzeti szocialista, a cseh szociáldemokrata és a német szóéi áldemo­! krata partiból alakul meg. Magában a kormányban a polgári és n i Budapest, november 26. Valamennyi buda- j pesti lap feltűnő helyen közli a Newyork Ti-1 mezben megjelent Benes-intorjut. A csehszlovák külügyminiszter ez alkalommal Maccorm&c Johnnak nyilatkozott. Az újságírónak arra a kérdésére, nem volna-e tanácsos visszaadni Magyarországnak azt az aránylag keskeny sávot az ország déli határán, ahol magyarok laknak. Benes a következőket mondotta: — Nyolc év előtt azt gondoltam, hogy ez le­hetséges. Ma már másként gondolkozom. Nyolc évvel ezelőtt kompromisszumot készítet­tünk elő és ajánlatokat tettünk Magyarország­nak. Ennek végeredménye az lett, hogy a ma­gyar propaganda megerősödött. Neon szabad ezt a kérdést csupán önmagában nézni, mert Magyarországnak tett bármily engedmény csak felbátoritan áa magyarokat, hogy töb­bet kérjenek és minden engedményt csak ugródeszkának használnának fel a háboruielőtti Magyarország visszaállítására. A békebeli magyarországnak 14 millió lakosa volt, ezek közül csak nyolcmillió tartozott a/, uralkodó magyar fajhoz. Ez a helyzet sokkal igazságtalanabb volt, mint az, hogy 650.000 magyart csatoltak Csehszlovákiához, elte­kintve attól, hogy ezeknek a magyaroknak a visszacsatolása 100.009 szlovák elvesztésé­vel járna, akik ugyanazon a területen laknak. A mi ural­munk alatt ennek a népességnek saját újságjai és iskolái vannak, a magyar uralom alatt egyi­ket sem adták meg nekik és valószínűleg me­gint nem kapnák meg, ha Magyarországhoz ke­szocialista csoport egyformán nyolc-nyolc tárcával lenne képviselve. A pénzügyminiszteri tárcát mint hivatalnok Englis venné át. A szocialisták csak 5 tárcát kapnak? Német kormánypárti körökből eredő érte­sülésünk szerint IJdrssal elképzelése szerint tehát javaslatot ennek a lakosságnak vissza­adására, még akkor sem, ha ezáltal a magyar propagan­dának a világ közvéleménye előtt élét lehetne venni. Az interjúvoló újságíró ezután felemlítette, hogy Alidrassy Gyula nem sokkal halála előtt azt a kijelentést tette neki, hogy most több ok volna a háborúra Európának ezen a részén, mint 1914-ben. — Ez azoknak a felfogása, — válaszolta Be­nes, — akik elvesztették hatalmukat és terüle­tüket a háború következtében. Csehszlovákia, Románia és Jugoszlávia nem látnak okot az összeütközésre. Az Andrássy által előrelátott háború veszedelme csak addig fog feunálla.m. amig a háboruelőtti gondolkozásmód képvise­Budapest, november 26. Kenéz Béla dr. or­szággyűlési képviselő, a statisztika professzora, bővebben nyilatkozott azokról a statisztikai adatokról, amelyeket Benes csehszlovák külügy­miniszter a Newyork Times-nek legutóbbi in­terjújában adott. Kenéz Béla dr. a következő­ket mondotta: —- 1. Nem igaz az, hogy Magyarországnak a háború előtt csak 14 millió lakosa lett volna. Az 1913-ík év végén Szent. István koronája -or­szágainak népessége meghaladta a 21 milliót, a magyar anyaország népessége pedig megköze­lítette a 19 milliót. — 2. Nem igaz az. hogy „Csehszlovákiához 050.000 magyart csatoltak". A teljesen hitele- magyar adatok szerint több mint 1,070.000 ma­a leendő kormánypártok között a követke­zőképpen fogják szétosztani a miniszteri tárcákat; Az agrárpárt a miniszterelnökség mellett kap három szaktárcát, a cseh szo­ciáldemokrata párt a német szociáldemok­ratákkal együtt három tárcát, a cseh nem­zeti szocialista párt és a cseh néppárt kettőt, a cseh nemzeti demokrata párt, a cseh ipa­ros part ém a német agrárpárt egyet-egyet. A bel ügyminisriériuniót Oemy, a pénz­ügyminisztériumot pedig Englis fogja ve­zetni, mint pártonkivilii hivatalnokminisz- tor. A német szociáldemokraták a minisz­teri székre nem Oeh pártvezért, hanem Taub képviselőt dezáiguálják. iői ki nem halnak. A régi osztrák-magyar mo­narchia ideológiájának el kell tűnnie; csak ak­kor lesz igazi béke, és ez sem a határok reví­zióján keresztül fog jönni, hanem a gazdasági közeledés által, amely a határo­kat a gyakorlatban eltünteti. Ez nem következik be mindjárt de lépésről-lé­pésre haladunk ebben az irányban. A kisan- tantot mindig úgy tekintettem, mint egy ilyen közeledésnek lehetséges bázisát és most még inkább úgy tekintem, mert-" a kisantantnak, mint katonai szövetségnek fennállása gyakorlatilag elvesztette szüksé­gességét. Ami szemem előtt lebeg, hasonlít ahhoz a. ter­vezethez, amelyet Briand az európai államok­ban képzelt eh gyárt juttatott a trianoni diktátum csehszlovák uralom alá. De még Csehszlovákia hivatalos statisztikája is többet, 745 ezer magyar mutat ki Csehszlo­vákia területén. („Statistisches Handbuch dér Cechoslovgkischen Republik“, 1928. 276. lap.) — és ezenfelül a szlovák földön külön nemz. gyanánt 155.000 zsidót, akiknek nagyrésze magyar. Ha számítás­ba veszem is, hogy a csehszlovák politika hatá­sa alatt sok magyar vándorolt ki az utóbbi években Csehszlovákiából, Benes a magyarok létszámának megállapítá­sában mindenesetre néhány 100.000-rel téve­dett. — 3. Nem igaz, hogy a magyar uralom alatt a szlovák népességnek nem voltak saját isko­lái és újságjai. Magyarországon 1913-ban 381 szlovák nép­iskola volt, ebből 221 római katolikus és 154 ágostai hit­vallású evangélikus felekezeti jellegű. Egyedül a mostani Szlovenszkón 354 volt a szlovák nép­iskolák száma. Ehhez még csak azt fűzöm, hogy a magyar állam évről-évre jelentékeny állami segítséget juttatott nemzetiségre való tekintet nélkül a felekezeti iskoláknak: 1918- ban a magyar, német és szlovák nyelvű római katolikus iskolák 5,964.000, a német és szlovák nyelvű ágostai hitvallású evangélikus iskolák 985.000 aranykorona államsegélyben része­sültek. Szlovák nyelvű hírlap 1913-ban 41 jeleni meg Magyarországon, ebből 12 politikai. Ezt a tényt a csehek is elismerték, hiszen a cseh statisztikai folyóirat 1923-iki évfolyamá­nak februári száma megállapítja, hogy a ma­Első Szlovák Leánykiházasitó Intézet m. sz. Ko§lce? Hlavná (Fö-u.) 7. Képviseletek Szlovenszkó és Podkarpatszka Rus minden nagyobb varosában. Hozományról gondoskodunk, ha tagul belép. Kérjen prospektust rül-nenek. Mint a demokrácia képviselője, nem tehetek Ellentét Benes statisztikai adatai és a csehszlovák hivatalos statisztika között POMŐ ÜSZŐK aiiiiv Irtás MÓRICZ ES*®ff@SS® A főkapitány soká hallgatott, aztán élesen felnevetett: — Azt hiszem, igazad van. — Na látod. De az asszonyokkal nem lehet bírni. Igazán arra gondoltam ma. hogy gépek vagyunk, de nem ismerjük ennek a gépnek a törvényeit. Tele van zavarral az élet, de ezt a zavart mindig az asszonyok csinálják azzal, hogy nem elégszenek meg az élet egyszerű lényeivel, hanem mesterségesen romantikát kevernek bele. Itt van például ez a Fábján- eset. Vilma és bábján. Ha a dolog kiviszgá- láfSál bábjáéra bízzák, akkor az sose lesz ki­vizsgálva. Mert ez az ember nem reális em­ber. Ennek egyszerre száz dolog jut az eszébe s nem tud választani, hogy ha kérésziülra ér, melyiken menjen tovább. A nem fontos dol­got nem tudja megkülönböztetni a fontostól, ídecipeíi ezt a szerencsétlen találmányát, a jegyzőnél, akit véleményem szerint egészen ki kell küszöbölni az egész dologból. A jegy- zőnére csak abból az egy szempontból van saüíkség, hogy tud-e nyomot adni a gyilkos személyét illetőleg. Mire az, hogy pletykát termeljen, hogy itten megutAHassa Vilmánál, oz urát. Egy lépéssel nem viszi tovább a dol­got. Legfeljebb annyi értéke van, hogyha Vil­ma elszakad attól a fantazmagóriától, hogy az urának az emlékéhez mini valami szentség­hez ragaszkodik, akikor könnyebben belemegy abba, hogy a följelentést megtegye. A főkapitány újra nevetett. Szóval most már hajtandó. — Mire? Hwv n följelentést megtogyo. , — Nem. Még nem. De én azt hiszem, az lesz a vége. Csakhogy ón ezt nem szeretem. Én nem akarom azt, hogy ő megutálja sze­gény Lacit. Hát Istenem, mindnyájan férfiak vagyunk. Fene bánja, tetszett neki az a kis falusi ártatlanság; talán elég intelligens volt hozzá s jól esett neki elkolyogni olyan dolgokat is, amit nem kellett volna. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy mem szerette a fe­leségét. Hát ki nem jártatta már a száját... Én egy jó családapa vagyok. Két gyerme­kem vau, de megtörténik, hogy az ember lát egy szoknyái, s kiváncsi, hogy... Na ... Utálatos, de ha az ember a feleségéi kímél­ni akarja ... Mert. ugy-e, ax asszony nem mindig hajlandó arra, hogy az ember túlsá­gosan kifárassza. Szóval égy asszony kevés, egy ilyen jó koszton élő és vérbő és tettre kész embernek. De ha a feleségemet meg­csalom, ahogy mondják, barátom, olyan bűn­bánóan, olyan megalázkodva jövök vissza hozzá. Annál jobban imádom. Imádom, ba­rátom, nem tudok jobbat mondani. Ügy imá­dóin, mint az oltári szentséget. Kálvinista vagyok, de valósággal oltárnak érzem, mi­kor megtérek hozzá. Hál. Laci is így volt. Nem szabad ebből olyan nagy dolgot csinál­ni; én tudom, mi volt neki a felesége. Egy bánata volt, az, hogy nem volt tőle gyereke. No de az a jegyzŐné, az is meddő. Meddő te­hén, A biblia pedig azt mondja, hogy három dolog elérhetetlen, nem tudom pontosan: három Iélhetetlen dolog van a világon. A föld, amelyik minden vizet éli szik, az ég, amelynk minden csillagot befogad s a •med­dő asszony, aki megtérüli a száját s azt mondja, köszönöm, és táncolva elmegy'. Neki csak egy időre kellett az a teremtés. Az őt nem elégítette ki. Az csak olyan lelki kipa- kolás volt. Kár volt. Mert nem szabad olyan közel keresni a megkönnyebbülést. Nekem van egy elvem, az, hogy: cselédekkel soha... A házban levő többi nő, az nekem nem nő, hanem háztartási alkalmazott Felőlem az Isten angyalát szerződtetheti a feleségem, ón azokat nem látom meg. Az engem nem iz­gat. S ez volt a baj ennél a szegény Lacinál, hogy ő na gyúr volt. Egy igazi régi vágású nagyur. 0 valahogy úgy képzelte, hogy őt megilleti a jus primae noctis. Minden nő, aki az uradalmában volt, az ő tulajdona volt s kellett neki. Én éhhez polgár vagyok. No de ezt Vilma is tudja. Én beszéltem már er­ről Vilmával egyszer, két vagy három évvel ezelőtt, mikor kiderült, hogy egy béresné­nek fia van s azt a fiút Laci taníttatni akar­ja s a magáénak tekinti. Megmgyanáztam neki, hogy ezt nem szabad úgy fognia fel. Ez nem hűtlenség. Ebben az emberben volt egy igen nagy érzés: utolsó tagja volt a csa­ládjának s utódot akart. Voltak neki ilyen esetei legónykoirából, van egy bécsi nő, va­lami táncosnő, aki zsarolta s 5 engedte ma­gát zsarolni, mert ott is volt valami, egy gyerek. A mi társaságunkból1] nő tudja, hogy a férfi nem szent, annak múltja van. Istenem, ha nekik nem volt trónörökösük, akkor el kellett fogadni azt, aki volt, felté­ve, hogy józan ész szerint elhihető az apa­ság. — Mit akarsz ezzel? Mit akarok?... Törő lék evvel a bula Fábjánuaü, aki összebonyoljtja a dolgokat... Nem szeretem ezeket a zavaros embereket. Menjen az Ilyen ember poétának, avagy fes­tőnek, vagy miniszteri titkárnak, de hagyja békén a becsületes közigazgatást. Itt nekünk emlberekre van szükségünk; akiknek nincs hangulata. Itt ilyen emberekre van szükség, mint te. meg én, meg a többiek, egészséges, józan emberek kellenek, akikkel nem törté­nik ilyen kisiklás... Mondok valamit: ez az ember nekem gyanusaöb mindenkinél... Becsületszavamra, hajlandó volnék, ha ha­talmam volna rá, rögtön letartóztatni. De liát persze semmi alapom nincs rá. Először is honnan vett volna ő autót. Aztán ugyanaz­nap jött be az alispán úrhoz vonaton ... Nevetett. Hátradőlt a székében s hogy végre kibeszélte magát, megnyugodva s ki­pihenve ült a sötétben. Kintről az uccai lámpák világítottak be. — Nincs igazam? — De igen — mondta a főkapitány s ■egy ujj cigarettára gyújtott Ahogy a láng fellobbant, az arca sápadt volt és gyűrött A szemei furcsán, kanosaiul néztek a kicsi lángba. Most kinyílt a/z ajtó s Blanka jött be, — Hallod — mondta az. urának - te itt sötétben vagy? —• Sötétben vagyunk. — Ki van itt? A főkapitány megmozdult. Blanka kicsit feleikül tolt. Aztán felgyuL tolta a villanyt, — Maga az? Mér* ijed meg tőlem ? ■ kérdezte a fő­ka pifány. Blanka komolyan mondta; ■ Éppen azért; jövök be, mert Vilma ar­ra kért, hogy telefonálj — szólt az urához, fordulva — érte — s rómutaioH a főkapi- iányra. — Értem? Igen. magáért. Na lám. megéreztem. Már itt is vagyok. Blanka rápillantott. De valamire akarom kérni. Arra, hogy nagyon kíméletes legyen. Vilma nincs jói v

Next

/
Thumbnails
Contents