Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-24 / 268. (2193.) szám

6 .4 LAMPELOK Fantasztlkumbb fontam a düsseldorfinál, amely hozzáképesi egyszerű lelki egyenlet egy többékevésbé ismeretlenéi, Lampel a há- boruszülte kor komplikált kifejezője, összesü-j rideit típusa a legmodernebb anarchiának. Az a tehetséges degenerált, aki csak azért az, nvert nem maradd idője arra, hagy megnőve- lődjék és mert a legutóbbi tíz évben a húsz­éves fiuk az apákat, a nebulók a tanítókat nevették. Hasénéieverrel kezdődött, avval a da­rabjával, amely világhírűvé tette a tételt, hogy az apa zsarnok-gazember és a fiúnak' jogéban áll a családot egy jól vrényvtoii re-! volverlövéssel tőle meg szabadit cm. Bengáli j világítás mellett Beethoven IX-ik szimfóniája cs a világmegváltás zaivartagyu derviskórusa J az apagyilkosság apoteozisával. Sorban utána \ IV érj cl és Braunén: nem. a gyilkos, a meggyil­kolt bűnös. Végpont Lampel. Kataklizmád infláció, amelyben lehetetlen1 az érvényesülés. Valamit tenni kell, valami olyat, ami rendkívüli, ami jellemző, megle­pő. Fajvédelem is jó. Lampel. beáll a szélső 1 jobboldal terroristájának. Sikeresen működik, pompás bizonyítványt kap, amikor elbocsát­ják a kötelékből. Ekkor már gyilkos volt. Nem tudta senki. Lampel elégedetlen: valami rendkívülit tett, gyilkolt és mégsem vesznek róla tudomást. így nem jó, kezdjük újra: Egy kis ugrással a szélső baloldalon terem. Úgy látszik, ott sem. sikerül százszázalékosan az, ami naggyá tehetné, ezért még inierimiszti- . kusan a türingiai rendőrségnél bukkan fel, ( azonban ezt a rövid tevékenységét is csak arra használja fel, hogy a rendőrséget felje­lentse és hazaárulással megvádolja. Mikor a < vizsgálati bizottság megérkezik, Lampel már j 1 nincs ott, senki sem tudja, hová szökött. Alig! ' kezdenek a lapok az esettel foglalkozni, Lám- \ ] pel már újra a szélső baloldalon bukkan fel: j ‘ ..Pardon, uraim-, én már itt tartok!“ Az első . baloldali darab. Nagy siker, mert nagy divat 1 a. nündent-anegtámadás. Hisztérikus nők és í ugyanilyen férfiak vállaikra emelik Lampelt, ( az újdonsült Írót, a forradalom legforradal- * tmbb zsenijét. Még egy darab, még egy siker 1 ég azután egy regény ... * Egy regény és vele a legfantasztikusabb f fantom csodálatos önleleplezése. Ebben a re- i gényben, aanely a Feme-gyilkossággal foglal- \ kozik, a német fajvédők középkori téri tő mód- r szereivel, Lampel megteszi azt, amit a legpri- t mitivebb kriminalista tankönyv aaAórnásan ál- é lü be: a gyilkos visszatér gyilkossága szinhe- ® lyére. Ezt tette Lampel és ez a fantaszikwn é netovábbja. Az irót az élet el sodorhatja, Lanv- pel az irodalom el sodort ja. A siker vaksággal t verte. Siker a baloldalon, siker a forradalmi- t Sággal . . . ezért irta meg „érdekfeszítően“ I azt a faji gyilkosságot, melyet elkövetett, vagy ' amelyen részíveli s ezért tartóztatták le, ez a c könyv árulta el. f' , Politikai kalandor, labilis lelkiszervezet. A ) xikerkonjunktura szélhámosa. Minden megöl- r dalian probléma, de Lampel a jobb és a bal- j szárnyon egyaránt gyilkossággal, feljelentés- * LJíJiXcfcA-MACÍ?Xn-HTHMI> PODÉBRRDY I bajmegállapító- és gyógyintézete egész éven át nyitva van. A szív- és cukorbal, valamint a rheuma gyógyhelye. I Teli szezon I A baj megállapító- és gyógyintézet a 75 szobából álló és modem komforttal berendezett fiirdöszállodában van elhelyezve. Az épületben találhatók a szén­savas fürdők, az elektrotherapia, valamint a gyógyszeres fürdők, pld. fenyő-, K3 ichtyol-, habfürdők, stb. Az inhalatorlum az intézet kertjében van. A központi fűtéssel ellátott épület szobáiban állandó hideg- és melegvíz áll a vendégek rendelkezésére, A francia és diétás konyha orvosi felügyelet alatt van. — Nagy társas helyiségek. — Lift. — Az intézet, — amelynek vezetője MUDr. V. Libensky, — teljesen modern és 3 osztályból: röntgenologiai, elektrokardiografiai osztályból, és a kémiai laboratóriumból áll. Az intézet orvosai állandóan jelen vannak. Érdeklődésekre postafordultával válaszol a fürdőigazgatóság, Podébrady. INFORMÁCIÓ Irta: Marat Sándor v séd, forradalommal oldja meg őket és------el­tű nik. Mindig és mindenünnen. eltűnik. Cini­kus és gyerekes egyben: cinikusan öl és rá­galmaz s gyerekmódjára szalad el mindenün­nen. Az ellenkező végleten felbukkanva ölti ki a nyelvét azokra, akik még a másik oldalon keresik. Gyilkosság és irodalom.:, forradalom és reakció közt imbolygó fantom. Az egész ember írói álnév — ki hiszi, hogy valóban Lampel? Talán Bruckner, aki nem Bruckner, hanem más! Ezek az emberek a kor árnyképei, nyughatatlan sziluettek, Goethe lemur-faira emlékeztetők, véres délibábok minden érte­lem, minden akarod nélkül. Cselekednek, de a saját tettüket ellen-teltei megsemmisítik, gondolatokat fejeznek ki, hogy egyikkel a má­sikat (és fordítva) leüssék, gyáva suhanással, kézzel-nem-faghatósággal misztikus légkört te­remtenek maguk körül és tucatjával készítik n politikailag destruktív félig kész gyártmá­nyokat, amelyekkel elárasztják a piacokat. Négy heti betekintés a rend,őr ség szervezeté­be: kész a feljelentés. Két hét a fiatalok ne­velőintézetében: kész a forradalmii színdarab. Néhány hónap fajvédőknél: kész a gyilkosság s egy regény. Hetenként valami uj kis ,,megvál­tás'“ és mind enekf ölöt4 a kalandkor súg, a m>eg- váHás maszkjában. , ffasenclevar megnyugodott: vígjátékokat fab­rikál. Werfel ártatlan pátosszal kovácsolja az irodalom üllőjén a hírnevet. Bronnen filmre- génycs burzsoa lett. A Lampel-ok más alka­tnak. fíái Akai izmusuk gyűlöl minden realitást. Legfőbb Realitás az állaim. Ezt támadj ék o Lampel ok. Jobbról, is, balról is. Mindkét ke­zében revolver. A fssmpel-ok WvfíhLösnek bein a '<‘1 falon ét célnélküli célokba fik sMrn má.s sem kérdi, hová, minél:'*' A fajvédők lop:,ólnak, « fc radahrA tginkdz közönsége tau ol. A Lampel-ok pedÁg írnak és gyilkolnak, gyilkolnak é: írnak ahogy cppen a véletlen' Tisztelt Nick ur, kegyed 1914 tavaszán visszavonult a nyilvá­nos élettől, mert az a bizonyos nézeteltérése volt az emberekkel, abból a sajnálatos és elég élesen el nem ítélhető affélééi kifolyólag, mely kegyedet arra, késztette, hogy megölje Mágnás Elzát. A bíróság a maga részéről ejgyébként elég élesen Ítélte el ezt a magánügyet, ameny- nyiben Önt életfogytiglani vi'sszavonultságra beszélte rá. A dolog elmúlt, ne beszéljünk ró­la. Kellemes meglepetéssel olvastam azonban a lapokban, hogy kegyed, tisztelt Nick ur, ti­zenöt esztendőt kitöltött visszavonultságából, 3 most visszatért a szabad életbe, mert kegye­lemben részesült, s állást, lehetőleg péklegényi állást keres a dolgozó emberek szabad társa- Jalmában. Ennek őszintén örvendek, annál is inkább, mert meg van a magam magánvéle­ménye arról, hogy miért gyilkolnak az embe- -ek, a arról is, hogy milyen értékűek a rotor- siók, melyeket a sértett társadalom a gyilko­sokkal szemben alkalmaz. Föltételezem azon­ban, hogy kegyed a tizenötesztendős vissza- kTonultsággal megvásárolta a jogát ahhoz, hogy minderről hallgasson, s a magam részéről tisz­telem és respektálom kegyednek azt a meg­győződését, hogy lefizette a társadalommal szemben tartozását, szabad ember, aki csend­ben és nyugodt lelkiismerettel kezdheti elölről. 3ok szerencsét, tisztelt Nick ur. Más dolog, hogy mikor kegyed most vissza­tér a dolgozó, becsületes és szabad emberek társadalmába s ott szerény és felttinésnélküli relyet kér, mennyire tájékozott az általános reiyzetet illetően? Félek, tisztelt Nick ur, hogy •saládások érik majd. Kegyed tizenötéves hsszavonu 1 tságábán fe-stegetett képzeletében képeket arról a másfajta életről, amit a sza­bad és dolgozó és becsületes emberek folytat­lak odakünn, s amibe kegyed most becsületes gyekezettel iparkodik majd belekapcsolódni. Olvastam nyilatkozatát, melyet kiszabadulása Nem alkalmából adott a sajtónak, olvastam és a fe­jem vakartam. Rip van Winkle, ami a tájéko­zottságot illeti, kegyedhez odaállítva, szemfü­les riporter volt, tisztelt Nick ur. Azt nyilat­kozta, hogy ebben a tizenöt esztendőben csak szórványosan és megbízhatatlan forrásokból értesült, ott Illaván, a világ folyásáról, nem is tudja, igazában mi történt; hallotta, hogy há­ború és forradalom volt, dehát csak sejti in­kább az egészet. Szóval nem tud semmit. Ezt elhiszem kegyednek az első szóra. Kegyed 1914 nyarán vonult be a visszavo- nultság színhelyére, & pontosan tizenöt eszten­dőt töltött ott, most szabadult ki 1929 novem­berében. Pontosan ezt a tizenöt esztendőt töl­tötte odabenn, ezt a tizenöt esztendőt, amely­és a politikai konjunktúra magával hozza. A. düsseldorfi fantom, láthatatlan, a Lampel-ok láthatóak. Ezért femtasztikusabbak a fantom­nál. Uj em b erlipusf t eremtí l ek: a Lampel okát. Neubaner Pál. nek történetét elmesélni nem kis feladat. Nem tud semmit., komolyan? Mázlista. Engedje meg, hogy pár szóban informáljam. * Mikor kegyed bevonult az intézetbe, nyár volt és béke. Képzelem, ennyire bánta az egész dolgot. Nem kis dolog, életfogytiglan elmél­kedni valami fölött, amit az ember öt perc alatt követett el. És a, béke világát hagyta itt, igazi fákat és valóságos madarakat és egy pékmühelyt, ahol hófehér kenyeret sütöttek tényleges lisztből s a ligetben a padokon va­lóságos cselédleányok és masamódok ültek. Fájt a szive, ezt megértem. Aztán hallotta, hogy háború vau, s ott a visszavonultságban ez is bizonyosan úgy tűnt föl kegyednek, mint valami irigyilésreméltó dolog, melyet & ezabad emberek rendeznek a maguk gyönyörűségére, talán el is képzelte, milyen szép lehet uj ad- jusztirungban harmatos reggelen szabadon ma­sírozni egy szagos galíciai erdőben és katona- nótákat dalolni és délben bevárni a párolgó és illatos gulyáságyut s aztán hősiesen har­colni és érmet kapni s a legrosszabb esetben hősi halált halni a haza és a monarchia és a dinasztia védelmében. Kezet a szívre, hogy gondolt ilyesmire? Persze, kegyednek nem Ju­tott ki ebből, csak a szabad és dolgozó embe­reknek jutott ki ebből, ön bevonult 1914 nya­rán az intézetbe, ugyanakkor, mikor az embe­riség bevonult a háborúba. Most elmondom kegyednek, mi a különbség? Kegyed ebben a tizenöt évben bizonyára nem tehetett nagyobb sétákat és nem hallga­tott kamarazeneelőadásokat, ez elég sajnála­tos. Kegyed nem volt szabad ember, kegyed fogoly volt. Ezzel szemben mi, a többiek, sza­bad emberek voltunk. Azt tehettük, amit akar­tunk, bizonyos korlátozások figyelembevétele mellett. Például... kínos róla beszélni, dehát bizony így volt... ha például mi, a szabad emberek, le akartuk vágni egy ujjúnkat, vagy egy kezünket, vagy ki akartuk szúrni egy sze­münket, nem tehettük meg, — illetve, ha meg­tettük, azonnal bíróság elé kerültünk, mert. a kéz nem volt az én kezem és a szemem sem volt az enyém, ahogy a nevetésem és a visel­kedésem és a vágyaim és a szabad akaratom és a halhatatlan lelkem, semmi nem volt az enyém, —• kiderült, hogy mindezt valóba® csak kölcsönbe kaptuk, s nem a biblia értelmében, nem Istentől kaptuk kölcsönbe, hanem a ható­ságtól, — & vigyáznunk kellett, hogy a köl­csönkapott tárgyakon hiba ne essék, mert azért büntetés járt, s ragyogó szemeket és ki­fogástalan kezeket és lábakat kellett újra be­szolgáltatnunk, mikor erre felszólítottak, — s jaj volt annak, aki azt hitte, bogy a testrészei felett, önkényesen rendelkezik, — az ilyesmi­nek öncsonkítás volt a neve s rendkívül sú­lyos büntetés járt érette. Nem hiszi? Elhiszem, hogy ezt nehéz megérteni, — dehát azért vol­tunk mi szabad emberek, hogy ezt megértsük. i| ii Első szlovák ékszer-, arany- * ezOstqyár 9 m wmnmmmmmmmmmmmmtmm 1 FK&ST8G 7ES7 VÉSÉSEK* Braflslava* lllll Eladási hely: Mihály ucca 6 sz. tel. 1602 Gyár; Ferenciek tere 1 sz. tei. 57. ■■■> Ü Karácsonyi ós I H áíévi ajándékok! I Legnagyobb választék ékszer és órkában, valamint arany cs Wwm ezüstáruban, rendkívül jutányos áron. ffiniM ' 192$ noTegnfew M, raaánuy. ! s azért volt kegyed eseiekvéai szabadságában korlátozott fogoly, hogy ezt ne értse meg. Ha mi, a szabad emberek, abban az eszten­dő bee, mikor kegyed vlsezavonuít, s a rákö­vetkező esztendőben sétálni akartunk menni, akkor annak is meg volt a maga módja, <— bizonyos uccákra és kávéházakra vigyázni kellett, mert minden pillanatban jöhetett a ka­tonai razzia, e ha nem volt a felmentést vagy j betegszabadságot igazoló írás a szabad ero- | bér zsebében, hát iezkolhatott az őrjárat elől | Valószínűnek tartom, hogy kegyedet sem etet- j ték fácánnal és spékelt nyuipecsenyével, — | de amit a szabad emberek ettek ennek a ti­zenöt esztendőbek bizonyos átmeneti perió­dusaiban, például a Volga mellett a saját gye­rekeiket, arra kegyed még sem volt reáatalva, annál kevésbé, mert tudtommal nincsenek gyermekei. Mi, szabad emberek, ha szabadon le akartunk irni vagy szabadon é* hangosan el akartunk mondani valamit, akkor kivittünk a spájzba egy pár öreg cipőt és belesuttogtuk a mondókánkat, — s leveleink éppen úgy cen­zor kezén át mentek és érkeztek, vágyainkat éppen úgy el kellett bunkózni magunkban, szavunkra éppen úgy kellett vigyázni, kedve­seinkről éppen olyan keveset tudtunk, sírni w csak a kaszárnya árnyékszékében volt szabad, cselekedeteinkre éppen úgy a direkció vigyá­zott, e életünk kémlelőlyukán éppen úgy bebá­mult valamilyen megbízásból a ssuronyos őr, mint ahogy kegyeddel történt ebben a néhány esztendőben. Azzal a különbséggel, hogy kegyed, ha meg­betegedett, hivathatta az orvost és kórházba fekhetett, —< elhiszi, hogy volt egy idő, mikor nem a beteg szimulált betegséget, hanem a* orvos szimulálta a beteg betegségét, az orvos, Teisinger orvosa, akinek előre meghatározott mennjoségü emberanyagot kellett előre meg­határozott napokon a vágóhídra küldeni, fia nem akart maga is odakerülni? Azzal a kü­lönbséggel, hogy kegyed végigfekhetett cellá­jában a priccsen és álmodozhatott vagy dü­hönghetett vagy imádkozhatott, vagy papir- staniclikat ragaszthatott, -— ellentétben a sza­bad emberekkel, akiknek ebben a tizenöt esz­tendőben több ízben és több helyén a szabad és kerek földnek parancsszóra bajonettel kel­lett felvágniok egymás ha&át. Kegyed elbánt Mágnás Elzával, amiért nem lehet elég szigorúan megfeddni kegyedet, —< de nem fogja soha elhinni, hogy a szabad em­berek, miközben kegyed bűnhődött, tízmillió embert gyilkoltak le, tízmillió békés és dolgos, idegen embert, —* akikhez soha közük nem volt, akikre nem haragudtak, gyilkos és áldo­zat nem ismerték egymást, egymás nevét sem tudták, nem vágytak a másik házára és éksze­reire és vagyonára, — s azok, akik parancsot adtak erre a tömeggyilko&ságra, másféltucat együgyű és hiú és ambiciózus és gyáva, vagy közönyös ember — ezek jórészt ma is szaba­don járnak, * elismerésben és kitüntetésben fc részük van. Kegyed most azt kérd!, hogy ok nélkül nem történik az ilyesmi, valami oka csak veit a* egésznek? Erről több szó esett az elmúlt években, — többféle magyarázatot hallottunk, hogy ki volt a felelős és mi volt a célja az egésznek? Van­nak kész dolgozatok, ha érdekli, ilyen elmek­kel: „A háborús felelősség kérdése", „A há­ború okai", vannak könyvek a spektrum min­den színében, akták, bizonyítékok. Nyugodjon bele: nem volt célja. Célja a pusztulás és pusz­títás volt, oka az emberek gyávasága és nyo­morúsága. Kegyed visszavonultsága rácsai mögött ta­lán hallotta is, hogy: ,,Éljen a háború" és „Vesszen Szerbia!" — de azt nem hallotta, ahogy mi sem hallottuk, mert letagadták előt­tünk, hogy azon a napon Londonban, Berlin­ben, Párisban óriási tömegek tüntettek a há­ború ellen, tömegek, melyeket rendőro&ztagok vertek szét.. Meg kell mentenem egy illúzióját. Higyje el: áz emberiség nem akarta a háborút. Ez a sovány vigasz minden, amit nyújtani tudok kegyednek, ha itt akar közöttünk to­vább élni. Kegyed visszajött, e tizenöt esztendő után,, s nemcsak élni akar közöttünk, hanem meg­élni is. S mindegy, milyen munkát, azt hiszem: vállal mindent, legszívesebben persze pókle­gény szeretne lenni, de nem válogat, elfogad­ja, ami kínálkozik. Remélem, hogy kegyed, mint kipróbált ée érdekes ember, kap is hama­rosan állást. Elfogulatlanul megy a küzdelem­be. nem tudja, hogy családapák többszáz \isz- szautasitó levéllel a zsebükben feküsznek he családtagjaikkal a hotelszobákba meghalni, mert nem tudnak állást találni. Nem tudja, hogy mi, szabad emberek, a reménytelenség­nek micsoda sötétzárkájában élűnk, böjttel és kemény fekhellyel súlyosbítva, ahogy akarja. Nem tudja, boldogtalan ember, honnan jön és hová jött. Elárulom kegyednek, hogy az uj katonai büntetőjava&lat azzal az indokolással kívánta a botbüntetés bevezetését, mert háborúban ki­derült, hogy a katonák ebből a szabad világ­ból önként, fifikák és praktikák segítségével iparkodnak oda, ahonnan kegyed moet ke­gyelmi utón kiszabadult. Mit mondjak kegyednek. Szerencse köny- nyelmü fia? Nem lehet megszökni a. szabadság gyötrel­mei elől, még a börtönbe se. A tizenöt év el­tolt., P7. a tizenöt év. Emberek vagyunk. Jöjjön hat, vissza, Nick ur, jöjjön alázattal közénk én szenvedjen veltlnk, welcome.

Next

/
Thumbnails
Contents