Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-23 / 267. (2192.) szám
2 T^^t-A\\GÍ^TíITRIiJa> _________________________ 1923 november 23, wornboi. —™ —~— ' IMIIIIInn—l—ír—rnimai IITIIIMHII niMMir i n i imimi.ii.i ii ’ iiiim ■■ i.imm .....III. i» rinnr»rilWTn«l~TII»TIllirMBMM^WMWrrriMWMirimiMWMi«>»IMMrTIIWW»TirTWMMWTlilT^WWMMWiMW'ITlMWMMr*irrnr**™T"~"™MMJM' Só vár, november 22. Mire a hevenyészett soraim eljutnak a Prágai Magyar Hírlap szerkesztőségéhez, addigra annak remek tollú főszerkesztője: Dzurányi László bizonyára már alaposan elhessegette ez eszme elsőszülöttségi bölcsőjétől az autonómista blokk légvárának újonnan jelentkező szülő-mestereit. Bár én magam kimondhatatlan megnyugvással olvastam arról, hogy a Slovák, mint a néppárt lelkének esat- tanós hangadója és törekvéseinek hivatalos kifejezője nemcsakhogy állást nem foglal az egységes blokk ellen, hanem ellenkezőleg, a gárda élére akar állani s oda dörög mindnyájunk felé (akik eddig egyebet se hirdettünk, egyébért se (imádkoztunk komolyabban., mint hogy egy akolba össze tér jen a jó Isten, mindnyájunkat), hogy nme, csak mi vagyunk azok, akik megértjük a kor szavát, mélyen érezzük felelősségünk súlyát, át vagyunk hatva ama kötelességérzettől, amelyek nemcsak Szlovenszkó ősszé rdekeinek, államunk nyugodt, biztos fejlődésének, hanem saját becsületünknek is tartozunk, hogy az autonómiát az eddigi monopolizálási törekvéseinkkel szakítva, közös erővel tető alá hozzuk. Ez & legújabb néppárti orientáció, amellyel immár a maga részéről is az egyedül lehető és célravezető útra tereli az autonómia ügyét, és a közös akciót nemcsak akarja, hanem az eszme szüleményt is magának vindikálja, a közvélemény előtt ugyancsak újszerű, sőt meglepő is! Hiszen az elmúlt kormányzati éra alatt, melynél a néppárt, mint annak tehetetlen függvénye, saját bevallása szerint is majdnem teljesen meddő és nagyon szánalmas szerepet töltött be; az autonómia szende gyermekét majdnem halálra altatta el, úgyhogy volt idő, amikor az autonómiát már a néppárttól is kellett féltenünk! Hála Istennek, a dolgok oda fejlődtek, hogy ezt a csalódásunkat nyilvánosan zsebre kell már vágnunk. Szivesörömest tesszük ezt. Sőt ba akarják, akár saját magunkat is megvádoljuk helyettük, csak már legyen valami a blokkból s ennek révén az autonómiából is! Mert alig volt valami fájdalmasabb számunkra, mint abbeli gyanakvásunk, hogy immár a néppárt nemcsak a harci, riadóval hagyott fel, hanem talán magát az autonómiát is szegre akasztotta a volt kormány előcsarnokában s csak éppen választási csal ogat ónak tartogat belőle valamicskét a maga visszájára fordított ta- r ©anyájában. Egy eperjesi választási gyűlésünk alkalmával, valami lelkes Bíinka-rajongó egész stílszerűen hélebömbölte a beszédembe: neoh 2ije Hlinka! Adó, nech zije, ale naozaj! Válaszoltam neki. \rorvban nem úgy, mint az elmúlt években, miikor a szegény inkább agonizált, mint élt, iminek jele, hogy egész párttestrészek elsorvadtak, mivel a fej és a szív erőtlenné vált minden kormányban való részesedés, kiváló miniszterei s egy tucat miniszterjölöltje dacára is. Bár élt volna az ő forró autonomikus lelkületű lankadatlanul, akkor az autonómiai mozgalom nem szunnyadóit volna éveken át mint valami tetszhalott egész a választásig, amikor már az autonómiának a varázsereje többé nem volt képes éppen az ő táborait ismét fanatikus hittel eltölteni, mint valaha! Bár élt volna, akkor a néppárt, nem jutott volna majdnem egész a, siralomház küszöbéig összes eddigi eredményeivel, erejével, bizakodásával, majdnem cézári ököl gesztusaival, amelyek nem egyszer már a mi szegény fejünk felett is kóvályogtak. Most tehát egész nóvum előttem, sőt szenzációs tünemény, hogy a néppártnak nemcsak az autonómia kell ismét, úgy mint nekünk, hanem az autonómiista blokk is. Sőt annak eszményi és gyakorlati elgondolását is a maga számára rekvirálja g elvitatja Dzurányitól! Jól van. Nagyraliivatott örökösről van szó. Az apasági tisztség mindenesetre egykor belekerül Szlovemszkó nagy családjának keresztelési anyakönyvébe. Ki hát a kezdeményező?! Hlinka Slovákja-e, vagy Dzurányi?! Dzurányi ugyan nem hivalkodott ez apasággal, egyszerűen férfias nyíltsággal megállásra szólította a néppárt fejét, a maga híres quo v&- diis-ával, hogy már egyszer vállalja az autonómia jelszavának nemcsak olcsó dicsőségét és az abból sarjadt minden, népszerűségét, aminőre még egy ember fia nem igen fog tudni ismét szert tenni. És ne csak az autonómiát, hanem ha kell azokat a szerintük majdnem pogány szittya magyarokat, a zabon élő szegény ruszinokat, a gyárak helyett immár csak a néma Tátraormokat bámuló zipszereket is környékezze meg már egyszer igaz, minden kerteiéstől ment jóakarattal, azzal a becsületes és nyílt szándékkal, sőt apostoli hivatással, aminövel a zsidó fajból lett apostolok feje: Péter a nagy quo vadig után azonmód vállalta, nem éppen csak volt zsidó bifcsorsosáért, hanem főleg a pogány rómaiakból egy akolba összeterelt nyájáért! Majd jött a spojme sa! Szóval a blokk sürgető szava!) Ebben a cikkében Dzurányi egyszerűen egy nagyon értékes, sóhajokból, könnyekből, reményekből s erős akarásokból összerótt gyékényt dobott oda a fáradt Cézár alá, amely gyékénynek minden atómja egy-egy szloven- szkói rögnek az aranytermése, s annyi idom, életkép van rajta, ahány változatban élünk mi mindnyájan, itten. Odadobta pedig azért, hogy nemcsak otthonosan érezze magát rajta, hanem mint hivatott vezérhez illik, kissé széjjel is tekintsen ontían s fáradt tagjai számára más pihenőt ne is keressen, mint ezt a harci gyékényt, amelyen bizony, bizony együtt kell hogy alkudjunk, vásárt csináljunk, mielőtt teljesen felkopna mindnyájunknak az álla! És midőn ez a tetemrehivás belesivitott a habozok fülébe, akik eddig sehogysem tudták magukat elhatározni arra, hogy az egységes autonómista front érdekében érdemes volna talán másokkal is szóba állani, egyszerre megszólal a Slovák, mintha csak mondaná: mit kiabálsz, te Dzurányi, amit mi már előtted. Isten tudja mióta kiabáltunk, hogy nincs másban mentség és üdvösség, mint a közös autonómista blokkban! Hát nem hallod, hogy ember-emlékezet óta egyebet se csinálunk, mint közvetítünk a testvér-nemzetek között s feledve a múlt fájdalmait megbocsátva az ellenünk vétkezőknek, egyre azon fáradozunk, hogy végre értsük meg egymást, térjünk a jobbik edzőnkhöz, hagyjunk fel már egyszer a testvéri gyűlölettel, a hasztalan féltékenységgel, s legyünk közös harcosai a mi autenóm jogainknak, hogy aztán békéé s egyformán jogos élvezői is legyünk azoknak, ha az autonómiát közös erővei kivívtuk. Kevés híja, hogy majdnem, szóról-szóra igv veri most a mellét a Slovák, mely édes zenének egyik klasszikus kifejezője: a néppárt által a választások előtt a magyarokhoz intézett választási röpirat, szintén ceak úgy csurgott a sok mézédességtől! Ennek a kedves, kollegiális és konciliáns hangnak mi mindnyájan nagyon örülünk, akik a testvérharcot nem önmagáért, hanem becsületből s elvből álltuk eddig. De bár a rossz emlékű dúló csaták után ez az elmés szójáték is nagyon kedves nekünk, mégsem maradhatunk sokáig e puszta szójátéknál, hanem konkrét tények után kell kutatnunk, mivel az autonómia ügyében tettekkel reálizált eredményekkel se Szüllőék, se Hlinkáék, se a közvetítő Dzurányiék még nem dicsekedhetnek még ez idő szerint. Azt azöcaban le kell szögeznem, hogy az őslakosság meg termékenyítő fogalmában már is bemfoglaltatik az autonómista blokk is. Ennek azonban első letéteményese az országos kér. szocialista párt s első zászlóvivője, úgyszólván apostoli hirdetője, Szüllő Géza dr. Emiatt nem egyszer gunykacaj is ért bennünket. Épp ezért nem tudom, milyen érzésnek adjak előbb helyet, meglepetésemnek-e, vagy abbeli örömömnek, hogy az őslakos-szót már a néppárt is felvette politikai szótárába. Nem kis dolog az, hisz e mögött az évezredes testvériségnek minden ténye, minden ráutaltsága mosolyog felénk. Azonban az egymásra agyarkodó farkasok csordái, sokféle jel-csaholással közénk keveredtek s a gyanútlan báránykák a szélrózsa minden irányában szétszóródtak a pártpolitika megátkozott pusztaságain! Egyszerre csak belesivitott a terhes légürbe Dzurányi hatalmas ostor csattanába, amelyre sorban felfigyeltek a szelíd báránykák, az ide-oda tolható birkák, a választott kosok. Fel bizony a Máramatostói, egész a Morva folyóig! Magük a liptói zengő hegyek is többszörös visszhanggal reagáltak a karikás csattanásra annyira, hogy most a szétszórt nyájak összete- terelését is maguknak vindikálják. A liptói büszke ormok eddig a maguk orkán- szerű zúgásával inkább szétszórták egymástól a rövid és a hosszú gyapjú báránykákat, rf\e- lyeket azonban télviz idejében is egész a bőrig lekopasztott az ádáz élet. Jól van! Legyenek hát akár ez ormok is legfőbb összeteregetői az autonómista nyájnak, mennyköves csattanói az erőnek, amelyre támaszkodnia kell az úgynevezett autonómistn közös tábornak. Szüllő Géza egész politikai múltja, Szent-Iványnak legújabban is kifejezett nagysulyu nyilatkozata a legmesszebbmenően garantálják az elodázhatatlan szlovenszkói autonómista koalíciót, amelyet minden párt egyéb elveinek fenntartásával magáévá tehet, sőt kell ig tennie, mert speciális házi ügyeink mindennél előbbre valók. A kommunisták se vonhatják ki magukat a* akcióból, hacsak önmaguk alatt nem akarják felrobbantani a hiifat. Különben egy régebbi pártnyilatkozatuk szeri lí is kötve vannak ehhez az akcióhoz. Az autonómista mozgalom malmai, ha egyszer megindulnak, minden más- erőt, amely ellenáll nekik, lemorzsolnak. Sőt az itteni honossággal biró, gyermekeik-! ben többé kevésbé elezlovákositott cseh testvéreinknek. is saját jól felfogott érdekükben keb lene az akcióhoz csatlakozniok, h-ogy az itten szerzett jogaikat tételesen is biztosítsák a maguk számára. Dzurányi László pedig hadd gobozza. a szálakat továbbra is azzal az ügyességgel és önzetlenséggel, amely jellemezte eddigi cikkeit ée addig, addig bolygassa a hangyabolyt, mig minden nagy és kis hangya az autonómiát felépítő munkába be nem áll. aawa^aaawiBBWiaiiwiniMiiiiniMiiUj göröghatolikus püspökség lesz Ruszinszkóban? Ungvár, november 21. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) A bukaresii pápai nuneiiu- noya napokban háromtagú máramaro-szigeti küldöttség utazott. A küldöttség memorandumot vitt a nunciushoz, me yben a felállítandó uj görögka t ölik us püspökség székhelyéül Már a marosszigetet kérik kijelölni. Ebben a kérdésben ugyanis már régi na re folyik Nagybánya és MáramaroHngfit között, de valószínű, hogy Márama *ossziget fog a küzdelemből. győztesként kikerülni. Értesültünk azonban arról is, hogy a msz'n- szkói schizma ellensüyozására a ruszinszkói Má ram á rosban is még egy gör. kath. püspökséget állítanának fel éspedig Huszt székhely- lyel. Hogy ez az ügy milyen stádiumban van, ma még nem sikerült megtudnunk, de az is lehetséges, hogy szorosan összefügg a román területen felállítandó püspökség ügyével. Huszt és Má ram áros sziget ugyanis igen közel esik egymáshoz s bár az uj országhatárok a régi Mimkáosegyházmegye területét több részre osztották, mégsem tételezhető fel, hogy a schizma ellen küzdő római szentszék egymás mellé két püspökséget állítson fel. Az érdekes ügy fejleményei úgy a márama- rosi, mint a máramarosszigeti köröket élénken érdeklik. Változások a Magyar Általános Hitelbank igazgatóságában. Budapestről jelentik: Amint a sajtó már jelentette, a Magyar Általános Hitelbank igazgatósága biztosította Scitovszkv Tibor vezérigazgató működését újabb időre. Ezzel kapcsolatban a pénzvilágban más változásokról is tudnak, amelyek szerint a Hitelbank elnökévé Harkányi János bárót kérték fel, aki váUalta ezt a díszes tisztséget. Klein Gmjla a Hitelbank alelnöke felmentését kérte az elnöki tisztség alól, amiről az igazgatóság rövidesen határozni fog. mámmá—w mii ^lllll»n■l^■nlll —b — Qsak mondja el F áíbján. Fábján kényelmetlenül mozdult. Érezte, hogy most valami ingoványba megy bele. Most ő érezte magát alul. Eddig mindig ő tudott többet Vilmánál; most az volt a bizonytalan, hogy nem ő tud-e valamit? . . . — Ennek az asszonak az a rögeszméje jött, hogy ő a gyilkos. — A jegyzőnél — kiáltott fel Vilma őszinte csodálkozással. — Igen. Rögtöni a temetés után, ahogy a községházára bementem bizonyos ... kikérdezések miatt . . . mint az őrült rohant be s mint egy tragikus színésznő lépett fel s vádolta magát, tekintet nélkül arra, hogy parasztok vannak jelen. Jónak láttam elhallgatta tni s megőrizni a látszatot, mert elképzelhető, hogy az emberek készpénznek vesznek efféléket . . . — Csak mondja! S közben le s fel rohant benne a vér. Soha egy pillanatra nem gyanúsította az urát ezzel az asszonnyal, de most eszébejutott hogy nagyon Í3 elegáns volt ez a nő. S szép is lehetett, akinek az ilyen magas fekete nő tetszik . . . Világi tó fehér bőre volt és soha nem ment a napra napernyő nélkül. Egyszer beszélt is arról valahol előtte, hogy mennyire nem szereti a lesül! testeket, ő akkor napkurázött s olyan lett, mint egy kreol nő . . . S most hirtelen eszébe jutott, hogy Laci erre egyszer megjegyzést ■telt, hogy o mesterséges I>amulás épipen olyan, mint az arcfesték. S most már biztos volt benne. Már biztosra vette. Laci az ő arcfestését sem bírta, de ő valami veszedelmes játékból annál jobban, forszírozta, bár neon volt szüksége rá, hiszen fiatal s bár kissé halvány, de tiszta volt a teintje. őrület, hogy az a polgárasszony a müha 1 ványságával belophatta magát a férje ízlésébe . . . Ez mind csak valahogy villanásszerűen folyt le benne s látta is a falut, a kastélyt, kedves csöndes magányával, ahol mindig valami lehetetlenséggel kellett agyonütni az időt, s azok ott lent a kis házakban vagy munkába, vagy ostoba ábrándozásba temették magukat. — Miért nem beszél? — szólt Fábiánnak. A fiatalember nehézkesen mozdult. Ebben a pillanat Irán sajnálta, hogy belement ebbe a dologba s kiütött rajta a fáradtság, í egjobban szeretett volna lefeküdni, végigkövetni a nagy sezlőnon s érezte, hogy egy pillanat alat* elaludt, volna. — Aztán kiba 'gattam az asszonyt s ő mindent elmondott. — Helyes, — mondta Vilma, s azt hitte, a rémülettől meghal. — Mi az, amit elmondhatott? — Nagyon intim dolgokat. — Igen? — Valósággal megdöbbentő. ' — Ugyan? Szegény Laci szinte úgy tűnt fel. hogy kettős életet éli. Vaunak ilyen esetek. Vámnak férfiak, akiknek költ az, hogy a legaljasabb és a legszennyesebb helyeken öntsék ki a szivüket. Nem volt a számára más ez az asszony, csak ami a városban a hivatásos nő, aki a családi emberek izgalmi túlfeszültségének a lerakodóhelye. Vannak esetek, hogy bölcs és nagymüveltségü férfiak teljesen tudatlan, műveletlen és egészen ismeretlen sarki nőkhöz mennek s ott valósággal gyónnak. Mint Midás a nádasnak. Tudják, hogy azok, akiknek beszélnek, nem értik meg őket s nem képesek megtartani az emlékezetükben, amit hallanak. Egy nagy államiéríiuról hallottam egyetemi hallgató koromban, hogy mikor a parámentben a leghatalmasabb csatákat vívta, közben felállott s elment, egy rossz konflisba ült s elment egy hotel garatba s hozatott egy nőt s annak iköotötte a szivét. T>ehe erre azt mondani, hogy megcsalta a feleségét? vagy a politikát sárba taposta? vagy hogy az eszményeket megtiporta? Nem, ő csak nem bírta már a merev és méltőságos magatartást, nem bírta a jéghideg álarcot s kiszökött egy pillanatra,kibújt a bőréből s elment vásott kölvöknek s egy óra alatt, vagy egy éjszaka alatt kiutálta magát . . . Akkor visszatért a régi életébe s újra lett félelmes és merev és megközelíthetetlen nagyság.... Ez volt Lacinak, szegénynek, ez a falusi Hőbe. Csak ő ebben is peches volt, mert ez a jelentéktelen kis teremtés megörült a nagy- szerűségtől, amibe belekerült s magának vindikálja a mártirumot. Azt hiszi, hogy neki szólt a titok s nem tudja, hogy ő csak egy szegény eszköz volt Isten tudja milyen nagy •i zgá írnak leosill apitására. Vilma úgy hallgatta a beszédet, mint az orvos előadását a betegségtől. Nem értéllé, nem érdekelte, nem bánta, ö tudni akart. Neki csak a rettenetes tény volt fontos, a fenyegető hálálj « most azt vártaj hogy minden pillanatban bekövetkezbetik a vég: a szerelem vége! — Mit beszélt? — kérdezte ereje utolsó megfeszítésével. — Mi történt maguk közt, Laci és maga közt május 26-án? — kérdezte Fábján. Vilma a hajához nyúlt, olyan téveteg mozdulattal, mint aki nem érti a szót — Pünkösd szombatján, — mondta Fábján. Vilma még egy pillanatig mereven nézett maga elé, egyszerre úgy érezte, megbomlott az egész világrend. Május 26. Szombat. Pünkösd szombatja! A® ura ezt a napot többször említette. Utolsó, rettenetes harc viharzott végig rajta. Egy hónapja éppen. Akkor volt utoljára nála a férj. Oh, hogy ezt egy idegen asszony tudja . . . Mintha földrengésben összeomlik az egész világ, úgy omlott össze most benne minden. Már biztos volt, tnár nem kellett többé bizonyíték. Megszűnt a hit, a vallás, istenek halála volt ez a pillanat. El veszetni te a maga istenét, az életét, a boldogság utolsó érzését, már nincs, többé senki sincs és semmi sincs, csak a fekete sötétség. Csak nézett megüvesedett szemmel, akkor felállott, két kezét felemelte s vé~ gigvágődott a szőnyegen. Fábján rémülten ugrott fel. Blanka rikoltva vetette magát Vilma mellé. Vilma ájultan feküdt a földön VI. Alkonyodott. Kinyitották az ablakokat s be tódult az esti por. Már ilyenkor szokás a* egész városban ablakot nyitni, abban a naiv reményben, hogy az alkonyat hűvösséget hoz. A nagy ház oly némán feküdt az uecán, mint a pihenő jószág. Nyitott szájjal lihegett s mintha kipárolgotl volna belőle a betegség, a láz, amely betöltötte a házinak minden *e- gót-zugái. r A szlavensikói auioiiomists blokk vidéki távlatból... Irta: DQ8RÁNSZKY JÁNOS, nemzetgyűlési képviselő FORRÓ MEZŐK resémy (39) Irta: MÓRICZ ZSI6MONB
