Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-21 / 265. (2190.) szám
•PRXGAlAI^GÍ^EmRLAP 1929 november 21, csütörtök. A lerombolt Szentföld városaiban, gyarmatain Egy berlini újságíró tanulmányútja az arab-zsidó harcok színhelyén — A jeruzsálemi kórházakban a mészárlások sebesültjeinél — A véres napokról beszéls az özvegy, az aggastyán és az anya Tel Avivban cionista magyarok között — Angol katonák felvonulása a sztrájkoló Jeruzsálemben Jeruzsálem, november tf). Jeruzsálem tele van a múlt emlékeivel és kincseivel. A kirándulók mees-zef öleiről zarándokolnak ide. hogy lássanak és csodálkozzanak. Jeruzsálem azonban nem az egész Palesztina s most a zsidó- arab feszültség idején nem lehet a csak turista szemével nézni a festői várost. Nem azért jöttem ide, hogy megcsodáljam a város szépségeit Az a feladatom, hogy megértsem a zsidó-arab problémát és kitapogassam azokat az okokat, amelyek kirobbantották a szörnyű vérengzést. Sorra jártam Palesztina városait é6 jelenleg Tel Avivban tartózkodom. Elhanyagolt országúton tettem meg az utat Jeruzsálemtől Tel Avivba, ebbe a zsidó városba, ahol olyan a* élet, mintha az ember el sem hagyta volna Európát. ötvenezer lakosa van a zsidó városnak. Mindenki héberül beszél és úgy lászik, mintha az emberek nem is vennének tudomást arról, hogy néhány kilométerre dühös beduinok és irigy arabok élnek. Tel Avivban teljes a rend. A zsidó rendőrség őrködik fölötte és megakadályoz minden rendzavarást. Ha az angolok ellenőrzik is Palesztinát, ez az ellenőrzés bajosan terjed ki Tel Avivra és biztosra veszem, hogyha egy angol belép a városba, akkor leemeli kalapját a rend és a modern európai szellem előtt, amely Tel Aviv minden uccájá- ból és házából árad. Magyarok a »kis Párisbun« Ez a kereskedőváros húsz évvel ezelőtt még nem is volt meg. A helyén szikla és terméketlen föld terült el. Húsz év alatt hatalmas iramban fejlődött a város; és ma már tekintélyes fővárosnak számit. Gyakran nevezik Tel Avivot „a kis Páriának1’, j Magam is úgy találom, hogy Tel Aviv emlékeztet Párisra. A magyar cionisták pedig, akik nagyszámmal élnek Palesztinában. Tel Avivot a szép Budapesthez hasonlítják. Amikor kimondják látszik arcukon, hogy' ezzel nagy tiszteletben részesítették Tel Avivot. * Ezek a magyar cionisták mindig lelkesedéssel és nagy szeretettel gondolnak Magyarországra. Már megírtam, hogyan találkoztam néhánnyal egy este megérkezésem napján. Ép vacsoráztak, férfiak és asszonyok, és szinte átszellemült arccal beszélgettek a távoli Magyarországról. Az egyik elővett egy mandolint, a többiek régi magyar nótákat énekeltek, amelyeket még gyermekkorukban tanultak otthon... A mandolin húrjai zengtek és a i magyar cionisták boldog emlékezésben énekek ok a magyar nótákat... A héber költőnél Most ismét találkoztam égy magyarral. Iió, Hammeiri Avigdor-na-k hívják. Ezt a héber nevet vette fel. Rendkívül barátságosan fogadott és ar.gy szívélyességgel ismertette meg velem irodalmi működését. Beszélgetésünk során tisztán láttam, hogy komoly, meggyőződései cionista. Beszélgettünk a múltról. Magyarországról és Budapestről. — Ó Budapest... — mondta boldog emlékezéssel Hammeiri Avigdor. — Higgye el, semmit sem felejtettem el. A magyar cionisták, akik itt élnek, sohasem felejtik el régi hazájukat. i Sokáig beszélgettünk. Hammeiri Avigdor, mint minden palesztinai zsidó, bizonyságot szolgáltat rendkívüli cselekvőképességéről, szorgalmáról és 1 szívósságáról. A palesztinai politikai életben je- j lentővS pozíciót vívott ki magának és azok közé a ' ísidók közé tartozik, akik a zsidóság hatalmát, a ‘ ssidó hadseeg megrszervezésévei akarják biztosi- :ani és az a céljuk, hogy maguk kormányozzák az 1 országot. Később így beszélt a héber költő: — Bennünket, palesztinai magyarokat, nriudmnyiunkat ugyanaz a szellem hat át. Mi nem * vagyunk keleti zsidók, hanem megmaradtunk ma- * nyároknak. Bátran tekintünk előre és nem vészit-!1 ük el bátorságunkat. ! Büszkén mondja később, hogy a magyar zsidók nílyen bátran és hősiesen viselkednek az arabokkal vívott harcban, amikor az arabok megrohanták 1 i. zsidó telepeket. — Mi meg tudjuk védeni magunkat s ez azért 1 'an igy, mert minden körülmények között meg- v írizzük energiánkat és bátorságunkat. Ez a szel- z em, amely áthat bennünket, még Magyarország- r ól való: magyar szellem és mi mindig, valnhány- zor szükséges, tantijeiét adjuk ennek a szellemnek. 1 Hammeiri Avigdor költői munkássága során héber nyelvre fordította a magyar irók müveit. ^ tegismertette palesztinai honfitársaival Ady Endre * ■őrseit, a régi magyar klasszikusokat és sóikat r ordít modern magyar Írók müveiből is. 11 — Ez az én legnagyobb gyönyörűségem, — 1 riondta őszintén a héber költő. — Annyira szereim a magyar nyelvet, hogy nem tudok ellenállni rínak a vágynak, hogy mindazokat a szépségeket,! melyeket a magyar irodalom fejez ki, megismer- |{ •sse-m az itteni zsidósággal. n Különösek ezek a palesztinai zsidók, akik ott j, BÜlettek távol a Dunaparlon. Zsidó hazafiak, de a gyanakkor megmaradtak magyar haza Piáknak is. r* *4 sztrájkoló Jeruzsálemben k Azt hallottam közben, hogy baj van Jeruzsálem- a ben. Rögtön visszautaztam. Három óráig tartott az i- autóul, miközben arab falvakon haladtunk lceresz- a tül. Vájjon mi történhetett? A muzulmánok abbahagyták a munkát. Valahány arabbal találkozom a útközben, mindegyik ellenséges pillantást vet a felénk. t Csodálkozva láttam Jeruzsálemben, hogy a vá- i ros egyik fele szinte halott. Minden üzletet és s minden műhelyt, ahol arabok dolgoznak, bezárták, t A keresztények már csak okosságból Í6 követték 1 az arabok példáját. Csak amikor megérkezik az autó a zsidónegyedbe, akkor látok egy k'is élénkséget és kereskedelmi életet. Az történt, hogy az arabok kimondták az általános sztrájkot. A muzulmán végrehajtóbizottság határozta el és . proklamálta a sztrájkot azért, hogy tiltakozzék a- kormány uj utasítása ellen, melyet a Panaszfal- ügyében hozott. Legalább is ezzel magyarázzák a . sztrájkot. Mégis meg kell tudnom pontosan, hogy- mi az oka a sztrájknak. Autón elhajtatok a Da- . maszkuszi kapu mögé, ahol a muzulmán végre- ; hajtóbizottság székel. Mondják ugyan, hogy veszé- lyes odamenni, mert nagyon izgatottak a kedélyek , és fenyegető a hangulat. Az autót mégis mega1 ii- . iom a Damaszkuszi kapunál és belépek a házba, . ahol az arabok végrehajtóbizottságának a hivatala van. Az arab szlrájhvezérnél A lépcsőházban hemzsegnek az arabok és csak nagynehezen tudok utat törni közöttük. Jobbrabal- ra lökdösnek. Utát követelek, mégpedig ordítva, | mert megtanultam, hogy az arabokkal csak ordit- { va lehet beszélni eredményesen. Végre feljutok az j emeletre és szó nélkül benyitok Djemal Kussewi : szobájába. j ő a sztrájk fő-tfőezervezője- Amikor megpillant. ezzel fogad: — ön az első újságíró, aki ide belépett. A! többiek nem mertek idejönni. Pedig hát mi pacifisták vagyunk. Békésen demonstrálni akarjuk, hogy mi vagyunk többen és meg akarjuk védelmezni jogainkat. Az európai lapok sok mindent összeírnak rólunk és ezek az állítások nem mindenben fedik a valóságot. Az arab nép Palesztinában egységesen kiizd az angol kormány politikája ellen. — Tehát azt mondja, hogy London ellen harcolnak? — mondom az arabok sztrájk vezér ének. — A kormány ellen küzdünk. A sztrájknak az i a célja, hogy felrázza az angol közvéleményt. Ha i ilyen módon nem érünk célt. akkor attól sem rettenünk vissza, hogy az adózás terén is kikiáltsuk a sztrájkot. Nem fogunk adót fizetni, de ha még ez sem használ, akkor majd más eszközökhöz folyamodunk. — Még egyszer az erőszak eszközéhez? Djemal Husseini mosolyog: — Igen, az erő-zak eszközéhez nyalunk, ha provokálnak bennünket. Úgy Iáiszik, a szenvedélyek még tovább tüzelnek. A vérengzés újabb veszedelme a levegőben lóg. Gépfegyverek Palesztina uccáin S egymásután érkeznek az újabb hírek. Ab- dallah emir Transjordánia királya szolidaritásból proklamálta az általános sztrájkot, Ibn-Saud pedig üzenetet küldött a palesztinai araboknak és biztosította őket barátságáról. A zsidók megőrizték nyugalmukat. Felkerestem Harry Sacbert, a cionista végrehajtóbizottság tekintélyes tagját. Nem a mi feladatunk — mondta Sacher, — hogy beleavatkozzunk az eseményekbe. A palesztinai kormánynak a feladata ez. A kormánynak 1 megvan az ereje és ha akarja, engedelmeskednek neki. — És ha fenyegetik a zsidó telepeket? — Sohase féljen! Ezek a telepek most már megvédik magukat. Menjek vájjon a rendőrfőnökségre és ott tudjam meg az újabb részleteket? Hűséges autóm tovább visz. Felrobogunk a Soleiman uccán Jeru- , zsálem magaslatára. Közben megállt az egyik ! rendőr. — A csapatok ép most vonultak ki — mondja a ' rendőr. ' ’ Csakugyan alig haladok tovább, teljesen díszben felvonuló katonákat és rendőröket pillantok meg. Feszes lépésekkel vonulnak el a katonák és mögöttük 7.kram/e gurulnak a gépfegyverek. Most már be sem kell mennem a rendőrfőnökség épületébe. Látom, mi készül. London óvatos. A sebesülteknél } . . > De nem tudok a szállodában maradni, hiszen | kinn a forró napsütésben egymást érik az eseroé- , nyék. De hová menjek? A soffőrnek megmondom, hajtson a líadftssába és a Biohur HoHmba, Jeru- 1 zsálem két nagy kórházába. Meglátogatom a vé- 1 rengzés áldozatait. g Ma már sokan megfeledkeznek rójuk. Emlékezzünk hát rájuk, akik a mészárlás napjaiban olyan borzalmakat éltek át. A Hadassa kórházban a vérengzés sebesültjei közös kórteremben feküsznek. Azok közül, akik túlélték, fájó sebekkel a mészárlást, csak négyen kaptak különszobát. A áldozatok nagy részét Hebronból szálTtották ide. Pedig a hebroni zsidók a legjámhorabbak és jó barátságban éltek az arabokkal körülbelül fél évszázada. A hebroniaik nem is nagyon foglalkoztak a cionizmussal. A női sebesültek közül Leiser asszony az első, akivel beszélgetek. Fejét nagy fehér kötés borítja. — Borzalmas volt, ami történt — mondja — Istenem, szörnyű vissza is emlékezni rá. Augusztus 23-ikán puskával és tőrrel felfegyverzett arabok berontottak a házunkba. Otthon maradtunk, mert a kormány biztatott bennünket, hogy meg fog véde’mezni... És a kormány elhagyott bennünket. Megszegte Ígéretét és csak igy történhetett, hogy az arabok berontottak a zsidó negyedbe. A férjemet agyonszurták. Az egyik fiamat ott a szemem láttára megragadták és késsel elvágták a torkát. Engem a fejemen sebezhettek meg. Könnybelábad Leiser asszony szeme az emlékezéstől és nem tud többé egy szót sem kinyögni. A férfiosztályon találkozom az öreg Misrahival, aki mély álomban hever. Ez az öreg Yemenből való. 65 éves. Hirtelen felébred és alig hallhatóan mondja: — Az arabok a házam udyarán leptek meg. Még el tudtam menekülni, de az egyik szomszédom, egy Aehmed nevű arab, akinek annyi szívességet, tettem, észrevett és torka szakadtából kiabálta a többi arabnak: Ott szalad a zsidó, öljétek megl" S az öreg mo6t halkan folytatja, mintha imádkozna: — Hárman vagy négyen rámvetették magukat, a földretepertek és megkötöztek. Isten csodája, hogy megmenekültem Halott gyermek az anya karjai között A Bicliur Holimban feküsznek a hebroni gyerekek,. de csak néhányan. A többiek útközben meghaltak. A főorvos mondja: — Hosszú az ut Hebrontól Jeruzsálemig. A sebesült gyerekek, akiknek legnagyobb része fején kapott sérülést, úgy haltak meg, hogy kifolyt az agyvelejük. Az első szobában megpilbutok egy 24 éves csinos fiatalasszonyt, Louba Segalt. Egyetlen gyermekét a karjaiban tartotta, amikor a házban megjelentek a gyilkosok. — Magamhoz öleltem a kicsikét, — beszéli a fiatalasszony. — Az egyik arab rákiáltott a többiekre: „Vegyétek el a gyereket tőle!“ Felzokogtam: ..Engem ö'jetek meg. csak őt ne bántsátok!" És látnom kellett, amint röhögve mondták: „ő fog meghalni, te életben maradsz, hogy szenvedj." Pillanatnyi csend után folytatja: — Könyörögtem, de hiába. A karjaim között ölték meg a kisfiámat. Igen, ezt tették. S amig őrjöngve magamhoz szorítottam a kicsikét, egymásután levágták három ujját azok az elvetemült gyávák... Engem pedig agyba-főbe vertek ... így kerüttem ide. A zokogás fojtogatja a szép fiatalasszony hangját. Kinn ragyog a paleszttnai sötétkék ég. Ez a mélységes ég látja-e még egyszer a mészárlásokat? Titokzatos halállal meghalt a Carnarvon-expedició utolsó tagja is Richard Bethell tegnap negyvenhatéves korában váratlanul meghalt — Tutankámon haragúé szelleme vagy ismeretlen természeti erők játszottáli-c közre az expedíció tagjainak elpusztulásában ? London, november fi. A nyolcadik halott . . . Lord Carnarvon és Howard Gallér expedíciójának utolsó életbenmacadt tagja is váratlanul és titokzatos körülmények között tegnap meghalt. A tudományos világ amely megrendült lélekkel áll a negyven- hatéves korában .elhunyt Richard Bethell ravatala-mellett, idegesen csak a vállát vo- j nógatja s ismeretlen erők felé mutat Nyolc évvel ezelőtt szállott alá a Királyok völyyébe lord Carnarvon nyolctagú expedíciója s ma már az expedíció egyeten tagja sincs életben. ; A titokzatosság árnya lebeg ma is a nyolc | halál fölött, váratlanul, látszólag minden külső ok nélkül haltak el Carnarcontól kezdve egészen Richard Bethellig valamenyVérszegémy gyermekek igyák a Csizi-vizet, Csizfürdő swmnmBBrmiMKmmitmmmriri 11 nyy ürasr nyien. Még a lord hirtelen halálako szárnyra kelt a legenda, amely az egypto lógiai kutatásai nyomán porzott fel, hogy a siri nyugalmukban megbolygatott fáraói szelleme áll bosszút, a kegyetlen tudóso kon s később, amikor egymásután ragadta el £ rejtélyes halál az expedíció többi tagját is :sak megerősödött a hit, hogy T után Icámon laragvó szelleme áll itt bosszút a s irha borra fásért. A legutolsó áldozat Richard Bethell. Szilién részt vett a Királyok völgyében folyt nunkában mint Howard Carter titkára. A ragytudorjiányu ember általános tiszitelétiek örvendett nemcsak az angol, de az egész udományos világban, ezért halála kétszeres ájdaíimat váltott ki. Bethell már a Királyok tölgyéből való visszatérése után házasodott s Kislányát, mivel az angol törvény ennek uiXn mond ellent, Neferlari-ra kereszlel- tette. így hívták ugyanis Tutankámon feleségét is. Bethell az utolsó áldozat s az utolsó titok- atos haláleset nyomán újból felelevenedik a ita, amely valamik épp okát s magyaráznál szeretné adni a természetrőlötti hatalmak ^avatkozásának látszó halálszériesnek. ls- neretlen természeti erők felé mutat a tudorán y, tétova, bizonytalan, de elfogadható osztassál. A fáraók bosszúálló, haragvó szelleméről szóló baljós babonának természetesen nem lehet hitelt adni s egyelőre meg kell elégednünk azzal a magyarázattal, amelyet a tudomány nyújt. Ez a magyarázat azt állítja, tö ma még ismeretlen erők rejlenek a természet csodálatos műhelyében, amelyeket évezredekkel ezelőtt, az antik kultúrák virágzása ■ idején az emberiség már ismert, de a kultúrák pusztulása eltemette ezeket az ismereteket, kivesztek az emberiség emlékezetéből s uj európai kultúránk csak lassan jut ismét birtokába a régiek elveszett tudományának. Ennek bizonyítéka például az, hogy számos találmányunk csak évtizedes, ellenben az ásatások s a tudomány kutatásainak tanúsága szerint a régi egyiptomiak vagy kínaiak régen ismerték azokat. Gondoljuk el, hogy a tudomány még csak nemrégiben is mint tekintett a hipnózisra, mit tudott a villanyosságról, az aviatikáról, a rádióról, az X-sugarakról, a telegráfiáról, vagy ki ismerte a mikrobák fontosságát Pasteur előtt? Természetfölötti erőket szimatolna egy középköri ember, ha ma feltámadna, mindennapi élelünk használati tárgyai mögött is és ugyanígy keresünk természetfölötti erőket a régi egyiptomiak életében. Tesszük ezt pedig annak tudatában, hogy a régi egyiptomiak hatalmas kultúra közepette éltek. A régiek nem ismerték például a villanyosságot és a rádiót, viszont sok olyan dologról lehetett tudomásuk, amelyet a mi kultúránk talán csak évszázadok múlva fog újra felszínre hozni. Ha mi most érintkezésbe kerülünk egy ilyen számunkra elveszett természeti erővel, amelyet az egyiptomiak fel tudtak használni, természettől öt ti nek kiáltjuk ki. Valószínűnek kell venni, hogy az egyiptomi fáraók, akik felbecsülhetetlen értékű kincseket tétettek holttestük mellé a sírba, preven- tive is hatásosan védekeztek a kriptába behatoló rablók ellen. Itt kell keresni a nyolc titokzatos halál magyarázatát s nem a babonában. Mert gondoljuk el például, hogy egy holttest mellé bizonyos mennyiségű rádiumot helyeznénk a koporsóba ? évszázadok múlva utódaink, akik már megint nem fognak esetleg semmit sem tudni a rádiumról, feltörik a koporsót. A rádium hamsa borzalmas lenne a titokkal szembekerült emberekre, csakúgy, mint mi most, haragvó szellemeket, természetfölötti erőiket keresnének a rádium hatása mögött, r J
