Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-17 / 262. (2187.) szám
10 rPRXCAl-A\AG'^AR-HlRIiflIy lttt BWWBber 17, rti»ámy. Hatvan esztendős a Szuezi csatorna November 17-én hatvan esztendeje, hogy nagyszabású ünnepségek keretében megnyitották Port Said kikötőjét, a P’öldközi- és a Vörös-tengert ösz- szekötő Szuezi-csatorna befejezésével a keleti hajó- forgalom számára. Ezt az óriási jelentőségű tényt akkoriban elragadtatással ünnepelte az egész emberiség. Port Said, illetve Suez rendkívül fontos és a hajóforgalom szempontjából szinte pótolhatatlan jelentőségű kikötője az elmúlt hatvan év alatt olyan nagyarányú fejlődést mutatott fel, aminőre alig van példa a kikötőforgalmakról vezetett statisztikai kimutatásokban. Ma már mindenki tisztában van azzal, hogy a Szuezi-osatoraa a keletindiai és ausztráliai hajóforgalom szempontjából milyen elkerülhetetlenül szükséges volt. de éppen ezért önként felvetődik a kérdés, vájjon miért nem fogtak hozzá már sokkal régebben a csatorna megépítéséhez? A szakembereknek csak a XIX. század derekán tűnt fel az a körülmény, hogy a 6ós tavakkal telített sivatagmedence, amely Afrika ás Ázsia között hosszú földnyelvet alkot, min légy természetes utat rajzolt a csatorna számára. Köztudomású, hogy a Földközi-tengernek a Szuezi Golffal való összeköttetésének terve már hosszú idő óta fog’alkoztaPa az illetékes köröket. Krisztus' születése előtt 600- ban Necho fáraó tervei szerint a Nílus melletti és ma már romokban heverő Bubastis városából terveztek csatornát építeni, amelyet száz évvel később Dárius pénz i király valóban meg is építtetett! Ezt a csatornát később újra betemette a homok és csak Traján császár idejében fogtak hozzá annak újbóli megépítéséhez. A római világbirodalom bukása után ez a nagyszabású viziut, amelyet „Traján folyamának" neveztek, ismét teljesen tönkrement és csak Omar kalifa, Mohamed második utódjának uralkodása idején próbálkoztak annak ismételt helyrehozásával. Ramses, Napóleon és a Sneas-Társaság A világhírű egyiptomi pharaok iözül iega II. Ramses is sokat foglalkozott a tervvel hogy csatornával köti össze a Nílust a palesztinai sós tavakkal, illetve a Vörös-tengerrel. Évszázadokkal később a velenceiek terveztek csatornaépítést Ázsia és Afrika között, különöse® akkor, amikor észrevették, hogy kereskedelmi forgalmuk lebonyolítását rendkívül károsan befolyásolja a hónapokig tartó hajóút, amely Afrika megkerülésével vezetett a Jóreménység foka körül. Újabb három évszázad letelte után nem csekélyebb személyiség, mint maga Napóleon rendelte el a két tengert összekötő csatorna tervein k elkészítését és a franciák császárjának nagyszabású gondolata csak azért nem valósulhatott meg mert akkoriban egy Lepérre nevű francia mérnök azt a téves megállapítást vetette a kőztudatba, hogy a Vörös-tenger Otthoni-Jódkurák Kérje az otthoni esizi ivó és fürdő korák használati utasítását. Csízfürdő szintje ti* méterrel magasabban fekszik a Földközi-tengerénél. Ezt a fatális tévedést C6ak 1841-ben oszlatta el egy Negrelli nevű osztrák mérnök s ugyanakkor az Afrikát és Ázsiát összekötő tőid- sáv átezakátásának gondolata határozott formát öltött. Saind egyiptomi király 1858-ban a szuezi munkálatok kormányzó-felügyelőjévé nevezte ki Njg- rellit, aki azonban csakhamar meghalt. Most /égie újból egy francia mérnök, Lessepe Ferdinánd vette kezébe a csatornaépítési munka irányítását. Lesseps páratlan akaraterővel teremtette meg az úgynevezett Suez Társaságot és tiz év leforgása alatt megépíttette a csatornát. A csatorna Lesseps tervei szerint Port Said déli részéből indult ki és a sós-tavakkal telt arab medence mélyedésében összesen 160 kiloméjer távolság után betorkollik a Szuezi kikötőnél a Vörös- tengerbe. Érdekes körülmény volt, hogy ax építkezési munkálatokban ax angolok nem vettek részt, mert csodálatosképpen nem biztak a mtt sikerében. Csak esztendőkkel később, amikor már hatalmas üzleteket kötöttek a Szuez Társaság tagjai és a vállalkozás minden emberi forgalmat meghaladó fellendülésnek indult, keltette fel az angolok érdeklődését a Szuez-csatorna és a brit birodalom iparfejedelmei csakhamar bölcs körültekintéssel biztosították a Szuez Társaság részvénytöbbségét a maguk számára. Az egyiptomi khedive, aki akkoriban állandó pénzzavarral küzdött, nagyarányú kölcsönöket vett fel a brit pénzintézetektől akik a kölcsönök ellentértékeképpen átvették a fejedelemnek mintegy négymillió font sterling értékű Szuez-részvényeit. A tisztára franciákból álló Szuez Társaság kebelében ilyen módon az angolok szinte döntő befolyásra tettek szert. A részvénypakettek megvásárlása minden tekintetben briliáns üzlet volt az angolok számára, mert az nemcsak kiváló tőkebefektetésnek bizonyult, hanem olyan óriási osztalékot is fizetett, amelyhez hasonlót nem ige® könyvelhettek el akkoriban egyéb részvénytársaságok kimutatásaiban. Vizen — ivóvizet A Szuez Társaság bevételeit főleg a hajózási forgalom alkalmával fizetett vámolt, továbbá az ivó- vizszállitás és a csatornaépitő részvénytársaság tulajdonát képező földeknek haszonbérletbe való kiadása képezte. A hajóforgalom által teljesített vámfizetések ezidőszerint is a jövedelemnek oroszlánrészét képezik. A Szuez-osatornának a világ hajózási forgalma szempontjából való jelentőségét I. Abbas-Hilimi egyiptomi kihedive kijelentése bizonyítja legtalá— A P. M. H. eredeti riportja —> Másfél ewtondővel ezelőtt szomorú, parádés, nagy temetés volt Budapesten: teljes katonai pompával helyezték örök nyugovóra Lebó István 48-as honvédet, a nagy idők utolsó tanúinak egyikét, akit az utolsó 48-as honvédnek hitt a magyar közvélemény. Föllapozva az akkori ujságjelenléseket, gyönyörű temetése lehetett, képviseltette magát a kormányzó, a kormány, a parlament mindkét háza, valamint sok közhivatali méltóság is, egyszóval: olyan temetés volt, amilyennek lennie kellett egy 48-a-s honvéd temetésének. A magyar közvélemény azonban tévesen hitte, hogy Lebó István volt az utolsó 48-as honvéd, mert utána is maradt még valaki a nagy idők tanúiból s ez a valaki Kassán él a Dohány-ucca 25. számú házban. Holleések Pálnak hívják, nemsokára már a 97-ik évét tapossa, de még ma is meglehetős jó kondícióban levő, egészséges ember, látszik, hogy egy erőtől duzzadó generáció fia. Hollecsek Pál, akin kivűl nincs már életben senkisem a 48-as honvédek közűi s így joggal számíthatjuk őt a nagy idők utolsó tanújának, végigkiizdötte a szabadságharcot elejétől egész a fegyver- letételig, azután hazajött, itthon besorozták a császári hadseregbe, ahol szintén tiz esztendőt szolgált n a hadnagyságig vitte, majd leszerelt és nyugalomba vonult s azóta itt él Kassán egy csendes kis dohányuccai házban virágai és galambjai között, melyeknek minden reggel és minden délután elviszi a reggelijéhez és uzsonnájához járó kenyere felét s amelyek annyira ismerik és szeretik Őt, hogy amint az udvarra lép, csoporto&tól szállanak kezére- vállára. Kilencvénhétosztendős kora ellenéré minden reggel hat órakor kel, a napsütéses nyári napokat kis kertjében, vagy -a Rákóczi- köruti sétány padjain tölti, ismeri minden gyerek és ismeri talán minden idevaló kassai polgár az aggastyán, fehérhaju Hollecsek bácsit, az utolsót azok közöl, akik a gyönyörű 48-as magyar forradalmi Fiatalsághoz tartoztak. A kis kadétból komoly, hős katona A gőgösen terpeszkedő városháza kétemeletes épülete mögött olyan szerényen húzódik meg a világosbarnára festett, földszintes, kis dohányuccai ház, mintha minden pillanatban attól félne, hogy a gőgös városháza még jobban elterpeszkedik és széttapoesa. Különös érzéssel nyitok be a szerénykedő, kis ház kapuján, hogy megszorítsam az öreg Hollecsek bácsi kezét s megkérdezzem: hogy van és volt akkor, mikor a magyar mezőkön még azt dalolták: „... elfogyott a regimentje .. Hollecsek bácsi, meg a leánya, egy végtelen kedves, magyar asszony, együtt fogadnak. Mikor elmondom, ki vagyok és hogy cikket szeretnék Írni róla az újságba, magyaros vendégszeretettel ültetnek le és Hollecsek bácsi, az utolsó 48-as honvéd, kérésemre lassan, elgondolkozva mesélni kezd, mint amikor valaki régi, elsárgult, levenduláé emlékek között keresgél —< Úgy volt, kérem — kezdi —•, hogy amikor a resurrectio megkezdődött (igy mondotta az öreg: resurrectiónak), akkor én a kassai katonaintézetbon voltam kadét. Egy őrmesterem azt mondotta, hogy mi is elmegyünk. Egy nap el is indultunk Mecenzéfre, ahol több társammal együtt, 1848 április 8-án, besoroztat- tam a híres Szepesi Vadászok zászlóaljába, melynek Comides Lajos őrnagy volt a parancsnoka. Azután elkezdtük a háborúskodást a császári ármádia ellen & én végigharcoltam az egész ro&urrectiót, amíg csak Zsibónál, az < oroszok előtt, le nem tettük a fegyvert. Rüdi- j gcr generális volt az oroszok parancsnoka, a i tisztjeinket bizony nem engedte szabadon, a j legénység azonban mehetett, amerre akart. [ lóbban, aki 1859-be®, a csatorna ünnepélyes megnyitása alkalmával a következő kijelentést tette: — Országom most már nem afrikai állam többé, hanem Európának egy része lett! Kétségtele®, hogy a fejedelem szavai a lelkes túlzástól eltekintve, a valóságnak megfelelően jellemzik a helyzetet, mert nyilvánvaló, hogy a Szuez-csatorna megnyitása óta Egyiptom a hajózási forgalom szempontjából sokkal közvetlenebb kapcsolatot nyert a kontinenssel, mint valaha. Gazdasági szempontból a Szuez-csatorna felavaIgy jöttem haza én i* Kassára, visszakerültem a katonaintézetibe, ahonnan 1852-ben be&orox- tak a 34.es császári regimentbe. Tiz esztendeig ettem a császár kenyerét, jó katona voltam itt is, a solferinói csata napján hadnagy letetem, végül 1862-ben kvietáltam, megnősültem s azóta itt élek állandóan Kassán. —. Hány éves volt, Hollecsek bácsi, mikor beállott honvédnek? — kérdem tovább. — Tizenöt sem voltam egészen, 1833-ban születtem. — Hány csatában vett részt? — Régen volt az, nem emlékszem már pontosan, — feleli elgondolkozva az öreg. — Annyit tudok, hogy ott voltam mindegyikben, ahol csak lehetett. —i Sebesülve volt? —• Csak egyetlenegyszer az egész resurrec- tió alatt. Mikor a végén az oroszokkal harcoltunk, egy kozáktól kardvágást kaptam a homlokomra. — Mindjárt mutatja is a homlokát, ahol 81 esztendő múltán is élesen látszik a vsebforradás. Hollecsek bácsi ereklyéje — Valami Írása nincs Hollecsek báosinak, hogy miképpen szolgált? —< Van bizony, kérenf. Cornides őrnagy úrtól van egy írásom, hogy jó katona voltam s csak túlságosan fiatal korom miatt nem lettem tiszt. Már csak a kópiája van meg, mert az eredetit beküldtem a Magyar Nemzeti Múzeumnak. Nagyon szép irás, úgy őrzöm, mint az ereklyét, oda nem adnám semmiért, — mondja halkan az öreg 48-as honvéd éB már mondja is a leányának, hogy keresse elő a kazettából, ahol az iratait tartja. Előkerül az írás. Kópia, ahogy az öreg mondotta, szép, kaligrafikus másolata az eredetinek, de a szövege német. —■ Miért német az irás — kérdezem meglepetéssel —miért nem magyar? —< Azért, kérem, mert Cornides őrnagy ur egy szót sem tudott magyaruL Szepe&sógi német volt, mindig németül beszélt, de jobban gyűlölte az osztrákot, mint a magyar. Betűzni kezdem az írást. Igaza van Hollecsek bácsinak, ez a néhány sor megérdemli, hogy szent ereklyeként őrizzék. A 48-as magyar Fiatalság dicséretét, majd egy évszázados élet büszkeségét jelenti ez a pár sor, amit a magyarul nem tudó Cornides őrnagy adott : Hollec&ek bácsinak. Megkérem, hogy engedje meg a közlését: „Szegí-Lotig, 25. Juli 1867. Cople ZEUGNIS Kraft welchen ich bestátige, dass Herr , Fául Hollecsek, gegenwártiger Lehrer des - Elisabetheums in Kasohau, im Jahre 1848 aüs einem Militár-Erziehung-Institute in den un tér meinem Commando befindlichen Já- gér-Batallion Aufnahme fand, dass er vöm i Márz angefangen bis zu unserer Waffen- j streckung in August bei Zsibó in Siebenber- ^ gén, echátzbare Dienste leisteto, dass er in zahlreiohen Kámpfen mit den Kaiserliohen 1 Truppén durch Unerschrockenheit die Acb- J tung des Ganzén Corp erwarb und dass sei- nen Avancement nichts, i als seine zárté Jugend im Wege stand. I Als ich furnér bei meiner Rückkehr aus den Exil von England im Jahre 1860 viel- faohe Gelegenheit hatte zu erfahren und zu S eehen, dass derselbe Herr Paul Hollecsek ( den Erwartungen, die ich von seinem Fáhig- t koiten und politi&ch seinem Verhalten bog- te, vollkommen entsprach, so empfehle ich ^ bestons dieson tapferer Verteidiger und * treuen Sóim dér 1848-er Gesetze zűr weite-j,/ táea rendkívül nagyjelentőségű kőrülmé®y vo*. £ világforgalom tekintetében mérhetetlen tévőiságvá fekvő pontok megkőeelitéee volt lehetővé által® é* ige® eok tengeri kikötő a Szuez-osatornának köszönheti fejlődését, sőt létezését is. Maga a Földközi-tenger pedig, amely annakelőtte, mint beltenger a nemzetközi hajóforgalom szempontjából alig jött számításba, a Szuez-csatorna megnyitás* után világforgalmi szempontból közvetlenül az Atlanti Óceán után foglalja el helyét az óceánok és tengerek sorában. ren erspriesslichen Verwendung im Dienste des Vaterlands. L. Cornides, m. p. Honvéd Major.** Eddig szól az irás. Hollecsek bácsi úgy tekint rá, mint egy drága kincsre * nem adná oda semmi pénzért. Igaza van. Í4Í korona havi nyugdíj Mostani helyzete felől érdeklődöm. A 97 ets- tendős öregur helyett leánya felel: — Magas korához képest elég jól bírja magát Állandóan jó étvággyal eszik b talán ec a szerencséje. Csak a látása és hallása gyöngül napról-napra. Mindennap reggel hatkor kel, télen k hideg vizzal mosakszik tetőtől- talpig, a korán fekszik le, mindjárt uzsonna után. Azelőtt sokat sétált kint, például na^ ponta kijárt a temetőbe édesanyánk sirjáhox, az utóbbi időben azonban már csak a Rákócri- utra ment ki, ha szép, napos volt az idő. Eső*, őszi időkben kénytelen egész nap itthon ülni s mindig fölolvastat velem két-három újságot. — Bizony, szépen főiszaporodtunk ennyi idő óta, eddig 13 unokája és 12 dédunokája van az öregnek, de ha megéri a jövő' esztendőt, akkor valószínűleg már ükapa is lesz. Végszóra toppan be egyik unokája, egy 30 év körüli szép szál ember, aki éppen hadgyakorlaton van Kassán. Kötődni kezdenek veié az uzsonna-kérdés körül és Hollecsek bácsi hangosan követeli, hogy adjanak uzsonnát az unokájának is. -r&jg, — Nagyon jószivü és vendégszerető az öreg, — vág közbe mosolyogva a leánya. —• Amíg a vendégünket meg nem kínáljuk, ő sem' eszik. Kenyerének felét mindig zsebrevágja, azután kiviszi a galamboknak. Igaz, hogy szeretik is érte. Tovább érdeklődőm a nyugdija felől. — Mint nyugdíjas katona 141 korona és néhány fillért kap havonta, mint árvaházi gondnok szintén kap valamit. Az egész azonban alig tesz ki havi 500 koronát. Féltékenyen ügyel minden pénzére. Ha csak egy koronát ad kölcsön valamelyikünknek s nem adjuk vissza időre, követeli vissza a pénzét. Búcsúzáékor hos&zasan megszorítom Hollé- esek bácsi kezét. Szomorú szavakkal kísér ki: —< Nagyon öreg ember vagyok már én. De azért nagyon szeretném, ha meg tudnám érni a századik esztendőt..,. őszinte szívvel kívánom neki ezt s amikor becsukódik mögöttem a kis dohányuccai ház kapuja, úgy érzem, mintha a régi magyar Fiatalság gyönyörű, tiszta levegőjéből egészen más világba léptem volna. Kelembéri Sándor. Tamás Lajos: Mikor a vers meghal Verset te is írsz, mikor a* álmok szárnyára 81m És mélán meredsz aj esti kályha rőt tűsébe. Vagy megállsa a fenyvesek alatt s a madarat néped, Amint aa ig hegyén fütyül s a párját várj*. Mindnyájan írunk verset, ki ceruzával hófehér [papíron, Ki öntudatlan játrava egy láthatatlan hárfán, Még a gonosa életében is van pillanat, mikor lel[két a versnek adj*. Mindnyájan irnnk verset, int a vers m ritka, Gyöngéd, mint a gyermek bőre, tfinő, > lint a villám, Ha megfogtad, már elrepült, elaltatod, mi raép volt, Szivárvány aa életen, csak káprásat m egész — Mondod s lassan megtannlsa Álorcásan hazudni. Tizenhárom unokája és tizenkét dédunokája van az utolsó 48-as honvédnek, aki Kassán él Látogatás a nagy idők utolsó tanújánál, aki 15 éves korában végig* küzdötte a szabadságharcot — A 97 éves Hollecsek Pálnak egyetlen vágya, hogy megérje a ÍOO esztendőt ■ «r. r? fr.-t rr mr.m mr)nmn* •* Mimtrtw. v ">r < • v'tt-.-v.. lm -f loagorakiallittás-iwcBwwiaiBWBtMM..iBi)iwüiPáuiBHi»A|uw m iuaumammummsmuumm-> Kosice, Z síi na, ,-orum Mozipalota, „Musika" Hangszerház. Fő-utca 63. Árajánlat díjtalan- C“" ANT. PETROF világhírű zongoráiból
