Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-17 / 262. (2187.) szám
8 'PMGAlMACtekTRHmijAR 19S9 werrtmábor 17, Polgári kimenő Rám lehet mondani, hogy páholyból néven mz egészei. Nem egyezer, nem kétszer. Minden szom bot este. Évek óta. A kávéház zöld plüss páholy ábm ülök ülünk, orvosok, ügyvédek, kereskedők, uta tők; igazgatók, hajadonok és jól konzervál negyvenesek, sakkozók, römizők és virstlizők háztulajdonosok és lekracholtak, ülünk a vastag füstben csendeskén és elszántan, az illusztrált lapolc barrilcddjai mögött és nézzük egymást. Ez a legjobb, mondják. Szombat este — ugye — el kell menni valahová, a kávéház semleges hely, az ember találkozik az ismeréseivel, megiszik egy feketéi és ezzel szemben kiolvashatja az összes lapokat, az asszonyok a „Vogue“-ot, a ,J)ame“4, van zene,vü- lány fény és egy kis életszag, muszáj kimozdulni néha, üzleti érdek is, hogy lássák az embert, elegei hajszolódik napközben és szombateste jólesik egy kicsit felfrissülni. Erre a felfrissülésre készül minden, az uj ruhák, amit — kedves Strassné ugye megcsinál szombatra? az összejövetelek egy szűk és merev kis plüss páholyban, az ismerkedési alkalmak, leány-elővezetések, rokonvendégek bemutatása, táncoló kedv és kvaterkázó vidámkodás. A polgári kimenő bíborló ékkövecskéje a hétnek. így érzik, igy hiszik. A polgári kimenő falán modernizált tradíciója a hétvégi pihenésnek, ezért ragaszkodnak hozzá $zimel és erőszakkal, jó és rossz viszonyok között, jóllakotton és vacsora nélkül, elegánsan és gyűrötten, igy keli legyen, mert máskép‘ nehezen is lenne érthető ez a gyermekes és mohó vágy « szonibaiesti kimenő képzeletben édessége után. A polgár ül os irodában, gyógyít a rendelőben, üzletei bonyolít, tanul és receptet készít, utazik és könyvel, spekulál és hajszolja magái és szombat este végre pihenni szeretne. Nem papucsban és házikabátban, gyermekeit térdén ringatva, hanem a középosztály pihenőtoalettjében: sötét ruhában és divatos nyakkendővel, elegáns asszonnyal, divatos zene, képeslapok és kapuciner, vagy akár pezsgőfröccs és Ulafény mellett, egyszóval élni és jól élni szerelne és széiszákráztai- tsi, felgyújtani, meglobogiatni maradék kedvét, amit kényes betegek, hülye periratok, szekáns vevők, hatalmaskodó feljebbvalók és reménytelen hétköznapok föl nem emésztettek benne. Szóval, kimarad. Már félkü énekor este megjelenik a kávéházban a feleségével, lihegve és kipirulton, nyiXott szemekkel, frissen borotválva és precízen ondóiéivá, jobbra- balra biccent a fejével az ismerős asztalokhoz a pincérek régi jóbarátkéni üdvözlik, kapu- ebiert iszik és külföldi képesujs ágakat harap hozzá, a Szinházi Életben tovább olvassa a folytatást a Beregi Oszkár önéletrajzából, elegáns és könnyed pózban ül, őnagysága kalap bon maradt és egy utolsó simítási végez az orrán udvariasan és mosolyogva beszélgetnek egymással, ismerősöket várnak az asztalhoz, jólérzik magukat, ünnepelnek és pihennek a szikrázó fényben, áradó melegben,zenés-me- lódiában, érezni, hogy eljött a hetedik nap, amit a kinyilatkoztatás óta öröm és kötelesség megünnepelni. ' Közben meglelik a kávéház vendégekkel és ] szivarfüsltel, a ventillátor mellbetegen és 1 lankadtan működik, a „Sonny boyt“ a zenészek már vagy huszadszor eregetik a levegőbe, mint valami kopott luftballont, az asszonyok lelkiismeretesen áttanulmányozták már a „Modeme Wett“-et és csinált derűvel szó- s rakoznak tormás vurstlik és pugesos minyo- 1 nők fölött és a lábukat dörzsöígetik, amelyik 1 ilyenkor szabályszerűen lezsibbad a szűk pá- j bolyban, a lehetetlen pozitura miatt, amelyik j bármely fakimak becsületére válna. A tereimben már nincs egy tenyérnyi hely sem, a pincérek cirkuszi mozdulatokkal tor- \ násszák át magukat az asztalok között, kök- i kaőt és pállott a levegő és a sűrű hangzavar- i ból messziről álhallalszik egy keresztrejtvény- fejlő hangja, cmint függőlegesen és vízszintesen tűnődik, két posztőügynök izzadtam, sakkozik az asztalnál és az egyik páholyból kitartóan figyelnek egy férjet, aJci egy jó órája nem szólt a feleségéhez. Az egyik asztalnál fiatalemberek ülnek, harmincévesek, szép, megérett legények, többnyire diplomásak és gondterheltek, csen-1 desen ülnek és mosolyiaűmül, az elhelyezke-j ílés, megélhetés, talán a nösűlés problémájával a vállukon, idegesek és lehangoltak, vagy várnak egy állásra, vagy már elvesztették, szégyenkezve és keserűen viccelődnek önmaguk fölött, korán fizetnek és hazamennek. Tizenegy után megérkezik a színház és m,o- dkijzönség, friss levegőt és egy kis üdítő ele ! vmségei hozva magárnál, de ez futó és erőtLevél, leányaimhoz Irla: Erdős Renée Tudjátok milyen most ax fez? Mint volt Francatinak utolsó feze! , Oarázsdongásu, bársonyos, meleg —- Kék, puha köddel jön a reggel t S nappal borlze van a levegőnek. Fenn, az Aldobrandinl parkban ’ Nem hullott aranytóbb éj bíborosabb Levélözön, mint itt, a rákoshegyi kertben, ’ S a ciprusok sem lengették fejük Lágyabb ritmusban, mint Itt, a jegenyeakácok - És mily mohón nyitják ki kelyhiiket A szegfűk, violák és krizantémok S minden kerti virágok! Oh Veronikám, ha emlékesei még Villa Falconlerlre, a tóra, Amelyet annyi költő énekelt meg! Ha emlékszel még sok évszázados Ciprusaira, melyek körülvették, Hogy olyan volt, mint egy óriás smaragdtál A napfényben! S alkonyaikor olyan volt, Mint egy fekete bársony ravatal! Ha emlékszel még reá: hidd el nékem, Keresztur kis tava, partján a jegenyékkel S a füzekkel, most vetekedik véle, Ha fölveszi az alkony színeit. Igaz, a gólya visszaköltözött már Másik hazájába! Elhagyta fészkét Ott, a legmagasabb jegenye csúcsán! Nem ül féllábon s nézi a vidéket, Mint ahogy láttuk a nyáron, Mikor kocsink arra suhant el... Párosán jöttek a tavasszal, S most fiaikkal mentek vissza Délre, Gólyalelkükben elvivén magukkal Rákos síkjának emlékezetét. S ez emlék, meglásd, vissza csalja őket Jövő tavasszal... CorneHám, Széfem! Tudod-e: A nagy diófa a kertben Már mind lehullatta gyümölcsét! Hiába állok alatta! Hiába várom, Mikor hull le egy elkésett dió! Mikor még itthon voltál, ugy-e jó von Kimenni alá, böngészni a földön, A fü között? Ugy-e öröm volt Minden talált dió? De én Csak téged néztelek, ahogy ott álltái, Virágos ruhádban, repülő hajjal, Serdülő, kis hajadon, a vén diófa alatt — S szebb volt nekem e kép, Mint Botticcelli Primaverája! S tudjátok, mi történt ma reggel? A bokron egy érett málnaszemet találtam Október végén — egy málnaszemet! Letéptem, tenyeremre tettem. Néztem. A napfény rátüzött. Olyan volt, Mint egy rubinkő. Vagy mint egy megfagyott [vércsepp S ti nem voltatok Ht, hogy odaadhattam volna! Hát föltettem egy galyra. Hadd jöjjenek a ficánkoló cinegék, egyék meg! < S oly szépek most az alkonyatok! Telve Szomorúsággal! A nap [ Piros felhők kíséretével megy pihenőre, I Mint aranyruhás menyasszony, akit Nyoszolyólányok fürge serege kísér S utána az ég sápadt opálszinü Mig csak a köd • a sötétség El nem veszi fényét... Ilyenkor betérek a házba S a fütött szobában leülök egy sarokba Lehunyom a szemem és rátok gondolok, Tirátok gondolok, kislányaim, S hogy milyen messze vagytok tőlem! Félórányira csak és mégis milyen messze! S agy megslrok ott, hogy mire apátok Feljön a kertből, a szemeim égnek. Kiesőtől perezel öblös baritonja Betölti a házat! Hiszen tudjátok! Elmondja a százszor elmondott „Anyai túlzását — a Kenguru-szereimet: Parázs öeszeveszés — hiszen tudjátok! Utána jön a csendes vacsora, Vacsora ntán egy kicsit kártyázunk, Kilenc óra után pedig Meg ki-ki aludni • a házra rábond A csönd, az éj, a nyugalom... Ilyenkor én előveszem a könyvet, Amit most olvasok. A középkori regényt Tristanról s a jó bretagnei lovagokról. Olvasok hőstettekről és csodákról, Elvarázsolt kastélyokról, Merlinről és Pata Morgan áról! Arthnr királynak kerek u^talánfl, Parsifalról és a szent Grál keheiyrftl, Melybe Krisztus kiöntött vére hullott. Olvasok a néma hajóról, Mely magányosan szállt a tengeren, Rajta a halott király. Szivében a tőrrel Olvasok, olvasok És lelkem a régi legendák Fényét fölissza és átsuhan Rég elveszett világok kapuján. És elvarázsolt erdők utjain Bolyong és szedi a mesék virágát —■ Gyönyörködik, ujjong, megnyugszik S álomba szendéről — így élek most, tőletek távol És gondolatban mindig vétetek, Leánykáim, édes CorneHám, Kis Veronikám -— mindig véletek! És hat napon át folyton készülök A vasárnapra, mikor mehetek Hozzatok, a kis csomagokkal És nézhetem, hogy bontjátok ki Csillogó szemmel, mohón a papirt És majszoljátok az itthoni jót És mesélitek szünet nélkül Egy hossza hét élményeit Pajtásokról, tanárról, tannláarát. A dacl-ról és korrep-ről, A ti áldott és gyermeki Világotokból, honnan visszatérve, Annyi melegséget hozok magammal, Annyi napfényt, amennyiből egy hétig Megint eléldegélek. És most búcsúzom. Isten áldása legyen rajtatok És csókjaim! Gondoljatok reám... A tudomány hadjárata a halát ellen Még ma is él egy asszony, akit 1923-ban adrenalin-injekciókkal leilámaszlottah Ncwyork, november 16. Sikerülhet-e az orvosoknak leküzdeniük a halált? Erre a kérdésre próbál feleletet adni a legújabb tudományág, a thanatolö£ia. Tulajdonképpen már a 90-es években kezdtek felmerülni ezek a problémák akkor, amikor Langendorf német biológusnak sikerült egy halott nyúl szivét percekre ismét dobogásba hozni. A tudományos világ már ekkor felfigyelt. Később azután, amikor Carel amerikai tudós halott állatok testéből kivágott sejlszövetdara- bokat megfelelő anyagban szaporítani kezdett, még nagyobb volt a feltűnés. Rengeteg kísérlet folyt azóta ilyen irányban. Sherrington és Heiinanns professzoroknak sikerült levágott macska-, illetve kutyafejeket egy darabig életben tartani és nemrég írtak a lapok azokról az orosz tudósokról, akik a levágott kutyafejeket csővel kapcsolták a testhez és hosszú ideig éleiben tartották őket. Ezekkel a porblémákkal foglalkozik a thanatológia, a haláltan, amelynek azonban paradox a neve, mert tulajdonképpen az élet tudománya akar lenni. A célja ennek a tudománynak az, hogy mesterséges szívműködést, vérkeringést idézzen elő akkor, amikor a természeteset már megbénította a halál. Sikerült már régebben egy olyan tápláló folyadékot készíteni, amelynek kémiai ösz- szetótele közel áll a vér kémiai összetételéhez. Azt is sikerült bebizonyítani, hogy egyes, a szervezetből kioperált szövetréáfceket, sőt szerveket is, mint például a szivet, sikerült egy darabig életben tartani ennek a folyadéknak a segítségével. A kísérletezők megfigyelték, hogy A testből kivett szervek, ha alacsony hőmérséklet mellett tartjuk őket, napokig teljes épségben megmaradnak és ha sikerül olyan állapotokat teremteni, amilyenekben ezek a szervek annakidején a testben voltak: ezek a szervek tovább funkcionálnak. A testből kivágott szív ismét dobogni kezd, a levágott nyulfül szőre növekszik, a levágott len. injekció csak, pár perc múlva megint gyűröttek az arcok, az asszonyok már kalap nélkül, fáradtan és csapzoüan ülnek, a férfiak pedig, akik az ünnepi hangulatban udvariasan és kedveskedön odaüllek az asszonyok kazé, valami tiltokzatos erőtől hajtva már megini összebújlak egymás között, üzletről beszélnek és pácienturáról, politikáról és ilyenkor mindig akad a társaságban egu asz- szony, aki tapintatosan proponálja, hogy talán elmennének innen valahová, egy pohár sörre, vagy egy tangóira? Ez az ajánlat láthatóim, mindenkit felvillanyoz. Az ember a legkellemesebb szituációban is hajlandó elhinni, hogy máshol jobb, hát még ilyenkor, szioarfüstben és émelyítő unalomban, kiolvasott újságok é$ elszitt cigaretták között? Már sietnek, a ruhatárost, — aki otthon Észtéit és rettegett családapa — borzalmasan leszidják, ha nem rohan, mint egy élő ruhafogas és a kimenő édes mámora annyira elszállt már, hogy azt az ötven fillért is észreveszik és bosszankodnak' miatta, amennyivel többet számított fel a föpincér. F éltizen,kettőkor ott fogod látni őket a kávéház elölt, amint aléltan tanakodnak, hogy hova lehetne menni agy passzirozott rolcforti- ra, vagy egy pezsgöfröccsre, egy táncra, egy emberi ujjak heteken át elevenek maradnak és körmeik őt hét alatt másfél miül méternyit növekszenek. Hering ét> Denke német professzorok as emberi hullából kivett esi veket utólag dobogásra bírták és Winterstein professzor egy háromhónapos embriónál két óra hosszat el tudta érni as élet megnyilvánulását Brjuchenenko és Csecsül!n orosz tudósok * levágott kutyafejet úgy tartják életben, hogy egy elektromos müsziv segítségével mesterséges vérkeringést idéznek elő. A levágott kutyafejnek hamarosan kinyílnak a szemei. Ha valaki megcsípte a kutya füleit, a fül megrándult, mint az élő kutyáé. Ha « kutya orrát izgatták, szája kitárult, mintha ugatni akart volna. Néha könnyek folynak a szemekből, a levágott kntyafej sirt... Amikor azután a mesterséges vérkeringés megszűnt, beállott az agónia: a levágott fej szája kinyílt, lélegzetért kapkodott és a szemek elüvegesedtek és megszűntek az ideg- reakciók. Á kutyafej” nem mozdult többé. A legújabb érdekes kísérletek emberekkel; 1923-ban operáció közben egy asszony meghalt Szívverése hat percig szünetelt. Ekkor as orvos adrenalin-injekciót adott Tiz másodperc múlva a szív njből verni kezdett és az asszony még ma is él. Ez az egyetlen mai ember a világon, aki elmondhatja magáról, hogy feltámadt Normet francia orvos olyan vérszérumot tan Iáit fel, amelynek segítségével életben tarthatók azok a betegek is, akiket 75 százalékos vérveszteség ér. Dandy baltimorei egyetemi tanárnak három esetben sikerült életben tartania olyan betegeket, akiknek agyvelejéből egy réteget kioperált Ankét a pozsonyi magyar könyvhét ügyében Pozsony, november 16. A december 8—15. között tervezett országos magyar könyvhét csütörtökön este jólsikerült amkétet rendezett a Kereskedelmi Testület előadótermében. Megjelentek a társadalmi egyesületek, a diák- szervezetek, a napilapok, a könyvkereskedők : és könyvterjesztő vállalatok képviselőt A_s ankét informatív jellegű volt; a gyűlésen BaI logh Edgár elnökölt. Jarnó József író a Ka- zinczy-Tárwtság megbízásából az országos könyvhét programját ismertette s a szlovenszkói magyar irodalom jelentőségét méltatta. Az ankét megvitatta a pozsonyi könyvhét szellemi és technikai kérdéseit, és a következő határozatokra jutott: 1. A pozsonyi könyvhét rendezősége három bizottságot alakit, ezek külön-külön végzik a könyvhét társadalmi, kulturális és könyvkereskedelmi munkáját. A társadalmi bizottság magábanfoglalja a pozsonyi társadalom minden szervezetét felekezeti, világnézeti és politikai különbség nélkül. A pozsonyi könyvhét rezsiköltségeit ez a társadalmi bizottság teremti elő. A kulturális bizottságot a hivatásos írók alkotják. A kereskedelmi bizottság a helybeli könyvterjesztő vállalatokból és könyvkereskedőkből alakuL Ez a bizottság veszi kezébe a könyvhét minden üzleti részét s a könyvhéten tuhnenőleg is a könyvpiacra vonja a szlovenszkói magyar irók jeles könyveit. 2. A pozsonyi könyvhét fővédnökévé az ankét Bújnák Pál dr.-t, a Komensky-egyetem magyar tanszékének tanárát kérte föl. 3. A pozsonyi magyar lapok a könyvhét idején szlovenszkói magyar antológiát adnak olvasótáboruknak legalább 2 oldal terjedelemben. A pozsonyi rendezőség könyvismertető reklámfüzetet ad ki Peéry Rezső szerkesztésében s kiad plakátot is. 4. A könyvhét pozsonyi programja háromnapos. A hivatalos megnyitón Bújnák Pál dr. és Sziklay Ferenc dr, beszélnek s a társadalmi és kulturális egyesületek köszöntik a szlovenszkói magyar könyvet. Két kulturestén a tervezet szerint Barta Lajos, Szvatkó Pá! dr„ Győry Dezső, Darkó István, Antal Sándor, Jarnó József, Simándy Pál, Földes Sándor. Tamás Lajos, Paál Ferenc, Egri Viktor és Sza- latnai Rezső szerepel. Fölkérik szereplésre az Egyházi Zeneegyewületet, a Munkásdalárdát és a Toldy-Kör énekkarát is. Az egyetemi hallgatók zárt estére hívják meg az írókat, ahol a kisebbségi magyar irók akadémiájának tervét vitatják meg. 5. A kereskedelmi bizottság könyvvásárt és k-önyvkiállitást rendez a Primáspalotában s a magyar társadalmi egyesületekkel karöltve egy vasárnap folyamán könyvsátrakat állít föl a város forgalmas pontjain, ahol az irók ib részt vesznek a könyvek árusitásában. mosolyra, egy kis éltető illúzióra, percekig állnak, behúzott nyakkal, ásítva, tapogatózva a sétáló esőben, őszi kődben, közben valakinek eszébejut, hogy másnap Mielőtt korán el kell mennie egy temetésre, egy gyűlésre, üzleti megbeszélésre és különben is már nincs kedvük, fáradlak és elnyütiek, boldogtalanul enerv Altok és a kiérdemeli és megvágyott kimenő szombatesli kékzakkós mámor ja és on- doláli pompája úgy fest rajtuk, mini szomorú lelenc gyér ekeknél a frissen mosott arc és fiséin kötény, akiket néha bemutatnak pár percre az elök cl öv bizottságnak. Se, Napy Mid,
