Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-15 / 260. (2185.) szám
MBBM0^;maamnngwiBniB?^^5Ba^isiBiaCTWBB^asa5aaMetagwBi«giM^ M sál ioM-dfiis tersnészeftiadésuM Prága, november 34. Amint a. Prágai Magyar Hírlap már jelentette, kedden kiosztották Stockholmban az irodalmi ét a tudományos Nobel-di- jakat. Az irodalmi dijat Thomas Marin nyerte Az 1928 évi természettani NobeLcliiat Owen W. Ri- ehardsonnaik, a londoni egyetem tanárának, az lí'29 évi természettani dijat pedig Broglie Lajos Viktor herceg párisi tanárnak Ítélte oda a svéd tudományos akadémia.Owen V/. Richardson neves fizikus, aki igen sokat foglalkozott a Röntgen-sugárzás elméletével és főképpen a Röntgen sugárzásnak az elekronokkal való kapcsolatát derítette fel és elsőrangú eredményeket ért cl az atom magjára vonatkozó vizsgálataival. 1914 ben nagy munkája jelent meg „Az anyag elektron el- mélete“ címmel. 1916-ban „Forró tárgyakból történő elektromosság kisugárzás41 címen megjelent müve a modern fizika és az uj aí-omelmélet egyik alapvető munkája. Riohardeon volt az, aki az elektron kisugárzást kapcsolatba, hozta a folyadékok gőzölgésével. Érdekes megemlíteni, hogy az elektron kisugárzást először Edison észlelte. Richardson foglalkozott a jelenség tudományos törvényszerűségének megállapításával s rájött arra, hogy ugyanolyan törvényszerűség áll itt is fenn, mint a folyadékok gőzölgésénél. Az észlelt jelenséget a tudományos világban Richardson után „Richardson-féle jelenségnek" is nevezik. Broglie Lajos Viktor herceg párisi tanár még egészen fiatal ember és az ő kutatásaira el lehet mondani, hogy valóban világmegmozdulást jelentettek a fizika történetében. Ö az úgynevezett „bullám mechanikának" a meg- alapitója. A Plank-féle elmélet szerint az energia is atomokból áll. olyan megoszthatatlan részekből amelyeknél kisebb energia nem képzelhető el. Ezek a kis energiarészek nem egyformák, nagyságuk függ a rezgésszámtól. Például a fényenergiák közül a vörös színnek van a legkisebb és az ibolyának van a legnagyobb rezgésszáma. A vörös szín energia kvantuma tehát kisebb, mint az ibolyáé. Az energiakvantum arányos a rezgésszámmal és ez az arányossági tényező, egy univerzális állandó, amelyet a tudományban Plank-féle állandónak hívnak. Borglie kimondotta, hogy minden mozgáshoz tartozik egy hullámzás, úgy hogy tulajdonképpen a viiágon nincs is más, mint hullámzás. Piánk elmélete szerint — mint mondottuk — minden hullámzáshoz tartozik egy bizonyos energia- kvantum. Borglie megfordította ezt a tételt és kimondta; bárhol van energia, annak megfelel bízó nyos hullámzás. Borglie kiszámította azután, hogy milyen hullámzás, felel meg minden mozgásnak. Itt azonban egy időben baj mutatkozott. Tudni kell, hogy amikor fényhullámok Ósszeta- láikoznak, interferencia jelensége keletkezik, vagy sötétebb, vagy világosabb szín bukkan elő. Ugyanez a jelenség mutatkozik a hangbullámoknál is. Ha azonban ez igaz, akkor ugyanilyen interferencia jelenséget kell tudni kimutatni az elektronok mozgásánál is — jósolta meg Broglie. A jóslat egyideig nem nye-rt beigazolást s ez tudományos körökben bizalmatlanságot keltett. Másfél évve’ Broglie kijelentése után egy Davison nevű amerikai fizikusnak és társának sikerült tényleg kimutatni, hogy az elektronok összetalálkozásából ópugy interferencia keletkezik, mint a fényhullámok összetalálkozásából, Igv Broglie jóslata tudományos bizonyítást nyert és hullámtechnikai elmélete most már világszerte elismert. Schrödinger zürichi tanár, akit később Piánk ntódjául a berlini egyetemre hívtak meg. foglalkozott ugyanezzel a kérdéssel és tudományos körökben egyideig azt hitték, hogy ha Brog- liet Nobel-dijjal tüntetik ki, akkor azt Schrödin- gerrel kell majd megosztania. A bizottság döntése nem igy történt. Broglie egyedül kapta a fizikai Nobel-dijat. Kétségtelenül meg kell állapítani, hogy Broglie herceg elmélete uj világfelfogást teremt a természettudományban. A kémiai Nobel-dijat két tudóé között osztotta, meg a bizottság, az egyik Hans v. Euler-Chelpin, aki a stockholmi egyetem német származásai tanára, a másik Harden Artúr londoni tanár. Mindkét tudós a cukorfajták erjedése terén végzett kutatásaikkal keltették fel a tudományos világ figyelmét. Idevonatkozó tanulmányaikért kapták meg a Nobel-dijat. Antiszemita zavargások Varsóban Varsó, november 14. A lengyel fővárosban tegnap a zsidó diáikok több helyen összeszólal- kxrztak a lengyel diákokkal s a vita csakhamar véres verekedéssé fajult. Amikor tegnap a lengyel orvostanhallgatók konventjén több zsidó diák megjelent, a többség megám ad la és elverte őket. Az egyik zsidó diák revolverrel védekezett, de a fegyvert kiütötték kezéből és a fint félboltra ver-ék. A tüntetések később az uocán folytatódtak, különben, amikor a zsidó egyetemi hallgatók is segítségeit kaptak. Az antiszemita zavargásoknak csak a rendőrség tudott véget vetni. — Az amerikai tőzsdekrach újabb áldozata Newyorkból jelentik: A rortm.sleri gáz és vjlkimoí-f-iági társaság elnöke, aki a legutóbbi tőzsdekrach on több mint egymillió dollárt veszített, tegnap öngyükoflcágot követett el és azonnal meghalt. H Mslkizntus nem nemzetközi, hanem nemzetek fölStti Mikes szombathely! püspök válasza a nemzetköziség vádiéra Budapest, november 14. A Foedeiratio Eraerica.ua most tartotta évenként szokásos nagy káptalan ját a Vigadóban. A hatalmas tereim zsúfolásig megtelt Emericánásokkal, akik a fővárosból és a vidékről jöttek el a szövetség országos közgyűlésére. A megnyitó beszédet Mikes János giróf szombathelyi megyéspiispök mondotta. Azt a -kérdést vetette fel: megérdemli-e a katolicizmus a nemzetköziség vádját? Kiemelte, hogy a világ minden részén egy a hit és ebben van a katolicizmus általánossága; egy az erkölcs, ami szintén a katolicizmus általánosságának a következménye. Amint a családapa és anya nem akarja gyermekeit egyformán nevelni, hanem minden gyermekét egyéni hajlam szerint készíti elő az életre, ngy a katolikus anyaszentegyház is általános, de nem akar általánosítani, nem akarja unLfikálni az ő gyermekeit, hanem igyekszik minden gyermekében a faji karakternek megfelelően a legtöbbet kihozni. Az egyház ezt a nemes nacionalizmust sehol le nem faragta. Sok példán látjuk ezt, de legjobban az egyház legidősebb leányánál, Franciaországban, ahol a francia nem mindig katolikus, de a katolikus mindig francia. Vájjon a katolikusok nem vitték-e száz százalékig a legtöbb lelkesedést a világháborúba? Vájjon azután, hogy a Kalocsa és Csorna vidéki akasztásokon és a gyüjtőfogházban a katolikusok a numerus claususon messze túlmenő számban szerepeltek szenved őlegese n, nem látszik-ei, hogy a katolicizmus volt a legvörö- sebb posztó a nemzetközi vörösök szemében? Ha a tudományos kongresszusokra azt mondják, hogy ezek magasabb értelemben véve nemzetköziek, akkor ezt a magasabb értelmet el kell ismerni a katolikus egyházra is, amely nem tartalmaz egyebet, mint tudást az örök életre vonatkozóan. Éppen ezért az egyház nem nemzetközi, hanem tanításainak felségességénél fogva nemzetfeletti a katolicizmus szépsége. Az egyház felemeli a nemzeteket a sülyedésből, a materializmusból és éppen azért, mert a nemzeteket és egyéneket tudja • felemelni, vagyunk büszkék a katolicizmusra és kívánhatjuk, hogy a katolicizmus is büszke lehessen mireánk. Hossantartó taps fogadtaa szombathelyi püspök nagyhatású beszédét. Szeííemjárás egy gráci házban Rejtélyes leihő lebeg, kövek esnek, bútorok mozdulnak meg Grác, november 14. Kirchbauer hivatalnok lakásán egy idő óta rejtélyes jelenségek történtek, melyeknek híre már az egész környéken elterjedt. A jelenségek miatt a házat a nép már ,Jdsértetház“-mak nevezi. A rendőrség egyik detekíivfeltigyelője maga is tanúja volt a jelenségeknek. Egy éjszakán át figyelte a házbelieket és tanulmányozta a helyzetet. Amikor belépett a belső kis szobába, Weisz Fridával találkozott, akinek személye kapcsolatban van a jelenségekkel, melyek őkörütötte szoktak fellépni. A leány vőlegénye karjába kapaszkodva, épp ki' akart lépni a szobából, mikor egyszerre az összes jelenlevők meglepetten kiáltottak fel: Felhő lebegett le a lépcsőn és egy idő múlva teljesen eltűnt. A rendőrségi felügyelő azt mondja, hogy világosan látta a felhőt és annak létrejöttét nem tudja megmagyarázni, mert előzetesen átvizsgálta az emeletet és megállapította, hogy ott nincs senki. A leány azt mondotta, hogy az volt az érzése, mintha a lépcsőn valaki valamit feléje dobott volna. - / A vizsgálat megállapította, hogy Weisz Frida a jelenség előtt egész este súlyos idegrohamokról panaszkodott, melyek mindig közvetlenül a jelenség előtt lépnek feL Azóta minden nap hasonló jelenségek történnek vele és pedig akkor is, ha egyedül vau, akkor is, ha másokkal van együtt. Az az érdekes, hogy egy teljesen újonnan festett és berendezett szobában is ilyen jelenségek léptek fel. Hamu eseti valahonnét és mogyorónagyságu kövek hullottak a padlóra. A bútorok ide-odamozogtak a szobában. Karcolás, kaparás hallatszott és időközönként az ágy úgy ingott, hogy teljesen ki van zárva, hogy emberek idézhették volna elő. Az orvosok állandóan vizsgálják a leányt, aki a jelenségek felléptéig teljesen egészséges volt. Az esetről ellentmondó a vélemény. A spiritiszták szerint szellemjelenésről van szó. Az orvosok megint csak azt mondják, hogy beteges képzelődés az egész, aminek azonban ellentmondanak a szobában megtalált beesett kővek. A kiváncsiak oly nagy tömegben állnak a kisértetház előtt, hogy a rendőrség csak nagynehezen tudja a forgalmat fenntartani, meri a ház éppen villamosmegállónál van. Weisz Frida csak rendőri fedezet mellett tud a klinikára menni, ahol naponta megvizsgálják. Egy szobor viszontagságai a mintázástól a kiállításig A lej Anna Sedlácsková feje, de kié a törzs? A nagy drámai művésznő szerint Főit szobrász látatlanba modellálta hozzá az övig meztelen törzsei — Vörös selyemlepel fedi nyakig most a szobrot Prága, november 14. A prágai régiségkereskedőiknek semmiképpen sincs szerencséjük a kirakataikkal. Emlékezetes az a pontosan három év előtti groteszk játék, amely egy félmeztelen aktot ábrázoló kitűnő festmény körül folyt le egész Prága nagy gaudiumára. Egy Demartiini nevű jőhirü festőművész egyik alkotását. amely övig meztelen asszonyi alakot ábrázolt, a Národni trida egyik műkereskedője kitette a kirakatába. A festmény neon keltett valami túlságosan nagy feltűnést a járókelők között, de a rendőrség mégis fölszólította a műkereskedőt, hogy a képet vonja be a kirakatból. A műkereskedő gondolt egyet s a rendőrségi felszólítást követő napon már valóban nyüzsgő tömegek tolakodtak a kirakat előtt. A kereskedő ugyanis a szó szoros értelmében felruházta a szobrot a szükséges morális habitussal, amennyiben a kirakat felső részéből spárgán két fázékfrdftt bocsátott alá, amelyek domborulata pontosan eltakarta a homorú festmény obszcén részeit: az akt kebleit. Csak egy napig volt látható az erkölcsös műtárgy. Miután mindenki k i c sodál kozta s el nevelte magát, a kereskedő bevonta a képet s a köze rk ölesnek is eleget tett. Hasonló eset foglalkoztatja most a prágai ni-iivésztársadalmai, ha más vonatkozásban is. Bizonyos idővel ezelőtt valamennyi prágai illusztrált lapban napvilágot látott egy szobor fényképe, amely egy övig meztelen nőt ábrázolt. A fénykép alatt ez a szöveg állott: Anna Sedlácsková, a kiváló drámai művésznő. A fej valóban a nagy művésznő feje volt s csak most derült ki, hogy a törzs már idegen eredetű. A szobor nagy feltűnést keltett, különösen, amikor a Národni trida egyik üzletében plasztikus valóságában is megjelent, a kirakat fényében és nyilvánosságában. A névtelen és szövegmentes szobornak nagyszámú bámulója akadt, mert a karakterisztikus, szép fejben mindenki első pillanatra felismerte a kedvenc primadonna jellegzetes profilját és hajviseletét. Azonban valami ismeretlen hatalom beavatkozott a műélvezetbe s egy nap bevonták a szobrot, hogy kevéssel rá újból kitegyék a lakatba, de már vörös selyemlcpelbe borítva, amely nyakig befödte a szobor törzsét. Később újabb változáson esett át a szobor, mert amúgy leplesen bekerült az üzletbe, ahol pultra állították, de olymódon, hogy a kiváncsi néző a kirakaton keresztül megint csak megpi I lan thatja kedvenc primadonnáját. Mi idézte elő a szobor metamorfózisát? Két fél is elmondhatja, de mindegyik másképpen. Anna Sedlácsková igv adja elő a szobor genezisét : Egy Főit nevű fiatal prágai szobrász, ugyanaz, akinek műtermében néhány hónappal ezelőtt egy spiritiszta szeánsz alkalmával Tu- tankámon szelleme porrá zúzott mindem! dúló haragjában, aanaJkidejéu 1929 november 18, péntek. megkérte a művésznőt, hogy engedje meg a fejét márványba faragni. A művésznő eleget tett a kérésnek s a szobrász kifaragta a pompás fejet. Nagy volt azonban a művésznő meglepetése, amikor megtudta, hogy a szobrász még amúgy látatlanban hozzámintázta a fejhez az alakot is g az övig meztelen szobrot kiállította egy kereskedésben. A felette kellemetlen esetet azonnal jelentette Sedlácsková a férjének s ez azonnal közbelépett a szobrász utján. Ez az intervenció volt nyilván oka az első metamorfózisnak, mert akkorifan öltöztették nyakig érő peploszába a szobrot. Mivel azonban tegnapig sem került ki a szobor az üzletből, a művésznő elhatározta, hogy még utoljára interveniál a szobrásznál s ha ez a szobrot nem távolítja el az érdeklődők látóköréből, a bírósághoz fordul oltalomért büntető feljelentés utján. Főit fodrász viszont ezt állítja: — Anna Sedlácsková abban a poziturában állt modellt, amelyben őt a szobor ábrázolja. Látjuk tehát, hogy ugyanannak a szobornak a keletkezéséről a nézetek homlokegyenest ellenkezőek. Ha tehát az ügynek bíróság előtt lesz folytatása, érdekes lehet, hogy a két művész mit mond majd egymás szemébe. Sedlácsková szerint a szobor íél-falzifiká- tum, Főit szerint élethü ... KIVÁNCSI az érvényesülés tifkára? Olvassa el a KÉPES HÉT legújabb számát! A Képes Hét eheti száma rendkívül érdekes cikket közöl „Utak a siker felé" cim alatt, ahol egy nagytudásu pszichológus az érvényesülés alap- feltételeit analizálja oly éles meglátásokkal és finom humorral, melyek ezt a közleményt a lap díszére teszik. Ki ne akarna érvényesülni? Ki ne akarna sikereket elérni? Ez a cikk megtanít bennünket a jobb életlehetőségek elérésének titkaira. Tájékoztatásul ideiktatjuk a tanulmány egyik pontját: „A közönséges ember szemében az érvényesülés rendszerint megmagyarázhatatlan fátyollal fedve, misztikus, titokzatos fényben jelenik meg. Kiváló egyéniségek életrajzaiból és saját közléseikből elég tapasztalati anyagot gyűjtött már össze a tudomány ahhoz, hogy a sikert ne kelljen többé titokzatos hatalmak szimpátiájaként felfogni. Egy komoly tudományos ág, az „érvényesülés tudománya" alapozódott meg azáltal, melynek a gazdasági életben s főleg annak eladási és reklámterületén veszik hasznát. „Szerencséről" csak akkor beszélhetünk, ha valami — minden megerőltetésünk nélkül — hull az ölünkbe, ha, mondjuk, megnyerjük a főnyereményt. Ezzel szemben a céltudatos munka eredménye és bére a „siker". Ezzel nem áll ellentétben ama tény, hogy nagy felismerések gyakran pillanatok felvillanó fényességében lesznek tudatosakká a geniális ösztön föllobbanásában. Mert ezek a pillanatnyi felismerések sokáig értek a tudatban, vagy a tudat alatt, mig végre elharangozhatott a felszabadító „Heuréka!" Herczeg Ferenc pompás elbeszélésének befejező részét, Kosáryné Réz Lola, a legkedveltebb magyar Írónők egyikének frappáns novelláját (N. Zoltán Aranka kongeniális illusztrációival), Jarnó József „Tragédia" cimü prózai Írását, N. Jaczkó Olga novelláját, az „Örök játszmát*', Wallace izgalmas regényét, Paul Morand és Orbán Janka nagyszerű verseit találjuk a főlapon. A rovatrészben Karinthy Frigyes eredeti felfogású lélekelemzést nyújt a zseni hiúságáról a nagy Írótól megszokott fölényes humorral, Márai Sándor az emberi vágyak relatív voltáról cseveg élvezetesen, Vozári Dezső az Európában szétszéledt oroszokról ir hangulatosan, Nagy Endre a magyar irő sorsát egy gazdag amerikai kereskedő helyzetével veti össze, Komlós Aladár Osvát Ernő hálálát kommentálja cikkében. „Estélyi ruhák" a cime az illusztrált divatkőcVeraónyeknek, „Autó- és a nő" cim alatt pedig ötletes elmefuttatást találunk az autósportnak élő modern nő világáról. Grafológia, szerkesztői üzenetek, kpresztswi- rcjtvóny egészítik ki a szövet részt. Az illusztrációs anyagban is rendkívül gazdag szám bizonyára uj barátok a! fog szerezni a kedvelt folyóiratnak.