Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-14 / 259. (2184.) szám

1929 november 14, cafit&rtok. •PBKCM-AWtARHlRTiAPr 7 Fontos egyházi és tanügyi kérdésedről tárgyalt a tiszáninneni református egyházkerület rimaszombati közgyűlése Egyre súlyosabb a tanitóhiány a református iskolákban is — Miért maradtak távol a meghívott csehszlovák hatóságok a beiktatási ünnepségektől! Rimaszombat, november 13. (Saját tudósitóiiktói.) A tiszáninneni refor­mátus egyházkerület közgyűlése hétfőn reg­gel félkilenc órakor folytatta ülésezését a ri­maszombati Polgári Olvasókör emeleti ta­nácstermében. Az ülést Péter Mihály püspök rövid fohásszal nyitotta meg. Mielőtt áttértek volna a 76 pontból álló tárgysorozat részle­tes tárgyalására, felolvasták azokat az üd­vözlő tá viraí okát és leveleket, amiket az or­szág minden részéből és a külföldről intéztek egyesek és a hatóságok Péter Mihály püspök­höz és Tornallyay Zoltán főgondnokhoz be­iktatásuk alkalmából. Az üdvözlőlávi rátok közül kiemeljük Jánoska ev. püspöknek, Faj- nor Dusán ev. püspöknek, Dokus Ernő ma­gyarországi tiszáninneni ref. egyházkerületi főgondnoknak, Révész Kálmán dr.-nak, ugyanezen egyházkerület püspökének, a Ma­gyar Evangélikus Szövetségnek stb. stb. me­leghangú üdvözlőtáviratait. A napirend során elsőnek a szavazatbontó bizottság jelentése került sorra. E jelentés alapján Bernáth Zoltán ungi egyházmegyei zsinati világi rendes tagnak, Maksa József uagykaposi ref. lelkészt zsinati papi póttag­nak és Barna Béla gömöri egyházmegyei ta- náosbirót zsinati világi póttagnak választották meg. A Péter Mihály püspökké választásá­val megüresedett egyházkerületi főjegyzői, egyház-kerületi lelkészi tanácséiról és zsinati rendes lelkészi tagsági helyek betöltésére a választást elrendelték s a szavazatok beadá­sának határnapját december 31-ben állapítot­ták meg. Kon ve nti rendes lelkészi taggá Dú­sra János gömöri esperest, póttagnak pedig Szűcs István ungi esperest választották meg. A világi aljegyzői állások számát egy uj al­jegyzői állás szervezésével megszaporítottak s annak betöltésére a szavazást a többi kerü­leti tisztségre elrendelt módon szintén elren­delték. A választások kiírása után Sutka István dr. uagykaposi ügyvéd, egyházkerületi tanácsbi- ró tette le a hivatalos esküt. Püspöki jelentés Az eskütétel után Péter Mihály püspök ter­jesztette elő nagyszabású és nagyjelentőségű püspöki jelentését, amelyet — anyagtorlódás miatt — holnapi számunkban fogunk ismer­tetni. Az egyházkerületi közgyűlés egyhangúlag elfogadta a püspök jelentését és azt egész ter­jedelmében a jegyzőkönyvbe felvenni rendel­te el. Hasonlóképpen fogadták el az összes elnöki előterjesztéseket is. A számvevőszék jelentésének tudomásulvétele után jóváhagy­ták a kerület múlt évi számadásait és elfo­gadták az előterjesztett idei költségvetéster­vezetet. Simon Mihály egyházkerületi pénz­tárnok részletes jelentést tett a kerület pénz­ügyeiről, Pósa Lajos nemesradnóti lelkész, kerületi tanügyi előadó pedig az egyházkerü­leti iskolák tanügyi állapotát ismertette je­lentésében. E jelentés megdöbbentő képet fest az egyházkerületi iskolák helyzetéről; arról, hogy a kormányzat nem respektálja az iskolai autonómiát és emellett az elnemzetlenités veszedelme is fenyegeti a ref. egyház igen sok iskoláját. Belmlssziö és érvahéz Bácsy Gyula belmissziói lelkész kimerítő és részletes jelentést tett a belmissziő állásá- ■61. Ezzel a jelentéssel kapcsolatban a bel- nisszió ügyét rendezték s a közgyűlés elfo­gadta az ezzel a kérdéssel összefüggő sza- >ály rendeleti javaslatot. Nagy örömöt váltott ti a beretkei árvaház megnyitásáról szóló dőadói jelentés is, amely szerint az árvaház- mór több lelkészárva otthonra talált s ez iv folyamán további 20 árva fog még ott el­helyezést nyerni. Ugyancsak örömmel vette udomásul a kerületi közgyűlés a gömöri egy- íázmegye azon jelentését, hogy lelkészei és tanítói az árvaház fenntartására egyenként 120 korona évi hozzájárulást ajánlottak fel f hogy a gyülekezetek 20 filléres fejadóval járulnak hozzá a lelkészi és tanitói árvaház íentartási költségeihez. A dicséretreméltó példa követése céljából az egyházkerületi lözgyülés elhatározta a többi egyházmegyék- lek megkeresését. A közgyűlés a legnagyobb bizalommal tekint a beretkei árvaház jövője elé. A szlovák reformátusok sárelmei Nagy megütközést keltett a ref. népisko­lai valláskönyv szlovák kiadásának betiltá­sára vonatkozó miniszteri rendelet. Pálóczi-Czinke István püspök ugyanis évek­kel ezelőtt a szlovák ajkú református gyerme­kek részére egy ahhoz értő tanítóval lefordd­tatta a Idvezités Története cárnü vallástan- könyvót s ebből a könyvből éveken át tanul­tak a szlovákajku református gyermekek. Az egyházkerület legnagyobb meglepetésére most a kormány betiltotta ennek a könyvnek használatát állítólagos rossz szlovák fordítása miatt s igy a szlovákajku református gyer­mekek jelenleg vallástani kézikönyv nélki-? vannak, a kormányintézkedés azonban emel­lett anyagilag is súlyosan érinti az egyházke­rületet. A kormány már megelőzően a szlo- váknyelvü templomi énekeskönyv betiltására is kísérletet tett. Ugyancsak hibás szlovák fordítására hivatkozva akarta megfosztani a szlovák reformátusokat az énekeskönyvtől, de a szlovák kálvinisták gerinces ellentállásán megtört ez * támadás. Az uj énekeskönyv szlovák kiadásából most már a második van sajtó alatt. Több reszortügy lelárgyalása után a Káro­lyi-emlékünnepélyek megrendezésének ügyé­re került sor. Elhatározta a kerületi közgyű­lés, hogy minden egyházban, ahol'ez eddig nem történt meg, még az év folyamán meg­rendezheti a Károlyi Gáspár-emlékünnepet s egyben kimondotta, hogy a nagy bibliaforditó emlékére a Nagyká­rolyban felállítandó Károlyi-szobor javára gyűjtést rendel el a kerületben. Elhatározta a kerületi közgyűlés, hogy Szász Károlynak, a volt budapesti ref. püspöknek centennáriuma alkalmából kiadásra kerülő müveire felhívja a kerület lelkészeinek és ta­nítóinak s az irodalom iráni érdeklődő vilá­giaknak figyelmét, • Iskoláéi sérelmek A tanítók igazgatói pótléka ügyében a kon- venthez ir fel a közgyűlés. A gömöri 'egyház­megye felterjesztésére, miután a tanitóhiány mind fenyegteöbb mérveket ölt, elhatározta a kerületi közgyűlés, hogy miután számos református iskola tanító nélkül van s az utánpótlás ref. tanilóképzőintézet hiányá­ban teljesen lehetetlenné van téve, felirattal fordul a minisztériumhoz, hogy addig is, amíg a református tanítóképzőt megszervezik, a pozsonyi tanítóképző intézet köteieztessék a felekezeti arányszám tekintetbevétele mel­lett megfelelő számú református hallgató fel­vételére. Megdöbbenéssel hallgatta meg a kerületi közgyűlés a pelsőci református népiskolára vonatkozó előadói jelentést. Még 1928-ban történt, hogy a pelsőci református egyház tu­lajdonát képező református iskolaépület egyik tantermét katonai karhatalom alkalma­zásával lefoglalták s igy az egyház azon cél­ját, hogy a tanulók létszámának emelkedése arányában kifejleszthesse iskoláját, lehetet­lenné tették. Az akkori szándék most vált nyilvánossá, amennyiben az elfoglalt teremebn szlovák állami isko­lát nyitottak meg. A kerületi közgyűlés megbízta a püspököt, hogy az erőszakos iskolafoglalás ügyére vo­natkozó iratokat a pelsőci református egyház­tól múlhatatlanul szerezze be és a további lépéseket tegye meg. A közgyűlés befejezése Kiss Károly és Jakab Péter nagyszelmenci presbitereknek 40 éves presbiteri működésűk alkalmából jegyzőkönyvi elismerést szavaz­tak. Az ungi egyházmegye azon felterjesztését, hogy az ungi egyházak történetét magában foglaló monográfia kiadását határozta el s azt már tavasszal megjelenteti, örömmel vették tudomásul. Ugyancsak örömmel vette tudomásul a közgyűlés, hogy a monográfia előszavát és bevezetőcikkét Péter Mihály püs­pök fogja megírni. Az egyházkerületi közgyű­lés reméli, hogy az ungi egyházmegye kezde­ményező lépése maga után fogja vonni a töb­bi egyházmegyék történetének megírását is, ami mindenesetre a múlt emlékeinek felele­venítését és az egyházsze retet erősítését fog­ja eredményezni. Lelkészi, tanítói és tisztviselői változások jóváhagyása után több lelkészi és tanitói dij- levelet erősítettek meg, adásvételi szerződé­seket záradékoltak. Több nagyjelentőségű re­szortügy lelárgyalása után néhány alapító-le­velet erősítettek meg s az alapítóknak, igy Sutka István dr. nagykapui ügyvédnek, egyházkerületi tanáosbirónak 1000 koronás, Tóháthy János ősi cseri presbiternek 1200 ko­ronás és Kirston Márton rimasimonyi presbi­ternek 1000 koronás alapítványáért jegyző­könyvi köszönetét szavaztak. A napirend lelárgyalása után Péter Mi­hály püspök bejelentette a kerületi közgyű­lésnek, hogy ma jutott tudomására, hogy Szües István ungi esperes most töltötte be lelkészi működésének 50 és esperes! szol­gálatának 20-ik évfordulóját. Indítványozta, hogy a kiváló egyháziérfiu nagy érdemeit jegyzőkönyvben örökítse meg a közgyűlés. A püspök elismerő szavait meghatva köszönte meg Szűcs István esperes. Az indítványt harsány éljenzés közben tette magáévá a közgyűlés. Este hét óra felé a kerületi közgyűlés ülé­sezését berekesztette a püspök s ezzel a két­napos program végétért. A közgyűlésen meg­jelent egyházi és világi előkelőségek nagyré- sze még az esti órákban hazautazott. A testvéri szeretet s a legőszintébb feléke zeti béke jegyében lefolyt kettős beiktatási ünnepély, valamint az azt követő közgyűlés a legnagyobb rendben, programszerűen zaj­lott le s ha a rimaszombati csehszlovák ható­ságok érthetetlen és indokolatlan magatartá­sa elmarad, a tiszáninneni református egy­házkerület rimaszombati nagy ünnepre mani­fesztáoiója lehetett volna nemcsak a feleke­zeti békének, hanem az annyira óhajtott nemzetiségi békének is. Szükségesnek látjuk itt ismételten hangsúlyozni, hogy az állami hivatalok, bíróságok és hatóságok tüntető távolmaradása az egyházkerület re­formátusainak ünnepéről nemcsak a város­ban, nemcsak a rimaszombati református egyház híveinek sorában, de a Rimaszom­batba egybesereglett közönség körében i* általános megütközést keltett. Az egyházkerület elnöksége a legudvariasabb formában hívta meg a hatóságokat a templo­mi ünnepélyre és az azt követő ünnepi köz­ebédre s az udvariasságban odáig ment, hogy a meghívók mellé tiszteletjegyeket csatolt a banketten való részvételre. A meghívott ha­tóságok közül többen hivatalos formában be is jleu'tették megjelenési szándékukat, azonban az utolsó pillanatban valameny- nyien visszavonták bejelentésüket s igy sem a beiktatási ünnepélyen, sem a beikta­tást követő tisztelgésen, sem az ünnepi ban­ketten az egy szál detektiven kívül senki nem jelent meg a csehszlovák hivatalok ré­széről. Az egyházkerület elnöksége a meghí­vók s z éj jel k ül d ésé ve 1 nemcsak udvariassági cselekedetet vitt véghez, hanem dokumentál­ta is egyben azt a nem újkeletű szándékát, hosry úgy, mint kezdettől fogva, most is vál- tozatlanul a megértés és harmónia elérésére törekszik. A rimaszombati állami exponen­sek eljárása bizonyítja legjobban, hogy a bé­ke és harmónia megteremtésének lehetőségét a hivatalos körök akadályozzák meg. bgy. A barátnőié meggyilkolása miatt letartóztatott Molnár Erzsébet a sérvre hárítja a gyilkosságot Az áldozat pozsonyi nő volt — A bonyolult bűnügy részleteit még nem derítették lei Budapest, november 13. Tegnapi számunkban rövid telefonjelentés alapján beszámoltunk ar ról a borzalmas gyilkosságról, amely hétfőn este történt Győrben. Koncz Vilmos alhadnagy lakásán. Koncz Vil­mos feleségét, a pozsonyi származású 35 éves Lévai Terézt, a Magyar=ucca 33. szám alatti lakásán meggyilkolva találták. Koncz Vilmosné nyakán csontig ható vágás volt, ez a vágás valami véső, vagy furóféle esz­köztől származott A győri rendőrség azonnal nagy apparátus­sal látott a munkához, de annak ellenére, hogy másfél napja folyik a munka, még nem derült teljes világosság a titokzatos bűnügyre, amely az utóbbi idők kriminalisztikájának egyik leg­szenzációsabb esete. Molnár István cséplőgéptulajdonos fedezte fel kedden délelőtt tiz órakor a gyilkosságot, mely­ről azonnal jelentést tett a rendőrségnek. •— Ugyanekkor Koncz Vilmos alhadnagyot, a meg­gyilkolt asszony férjét, aki az éjszaka folyamán a kaszárnyában ügyeletes szolgálatot teljesített, egy ismeretlen hang telefonon felhívta és ezt mondotta: — Vili gyere haza, feleségedet meggyilkol­ták. Koncz azonnal hazarohant, ahol meggyőző­dött róla, hogy az ismeretlen telefonozó igazat mondott. Ekkor már rendőri bizottság is volt. a tett színhelyén. A rendőrség az első kihallgatóttak között vallatóra fogta a szomszédban lakó Molnár Er­zsébet nevű leányt, aki a meggyilkoltnak ba­rátnője volt és olyan napokon, amikor Koncz Vilmos alhadnagy szolgálatban volt, az aez- szonynál szokta tölteni az éjszakát. Koronata­núnak gondolták a leányt, aki bekötözött kéz zel jelent meg a nyomozó rendőrség hívására. Folyamatosan, összefüggően mondotta el az eseményeket. Elmesélte, hogy tegnap este át­ment Konczékhoz és barátnőjénél akarta töl­teni az éjszakát. Kilenc óra tájban váratlan vendégek érkez­tek Pozsonyból, egy férfi és egy nő. Mivel ezek ott akartak aludni s a lakásban há­rom ágy volt, Molnár Erzsébet eltávozott és csak reggel tudta meg a borzalmas eseményt. Molnár Erzsébet pontos, részletes személy le­írást adott a Pozsonyból érkezett állítólagos vendégekről, a férfiről és a nőről. A leányt to­vábbi kihallgatása végett ott tartották a rend őrségen és mig az állítólagos pozsonyiak után a budapesti főkapitányságra telefonáltak, addig tovább kérdezgették a tanút. Apróságokat kér­dezgettek tőle s ezekbe az apróságokba Molnár Erzsébet kezdett belezavarodni. A kihallgató rendőrtisztviselőnek most már feltűnt a bekötö­zött ujj és feltűnt az is, hogy a leány kezén karcolások nyomait látja. Detektiveket küldött Molnár Erzsébet lakására, akik a leány lakásán frissen mosott fehérneműt találtak, amelyen mindég felfedezhető volt a vér nyoma. Molnár Erzsébet vallomása egyre ingadozóbbá vált, amire keresztkérdések ostroma következett b a leány végül is megtört. Kedden délután két órakor sírva vallotta be tettét, hogy ő gyil­kolta meg barátnőjét. Kérdezték, miért gyilkolt? Azt felelte, hogy pil lanatnyi felindulásban ölte meg Koncznét. Ez a meghatározás meglehetősen gyengének tetszett s a győri rendőrség a beismerést nem tartotta elegendő bizonyí­téknak arra, hogy Molnár Erzsébet egyedül gyilkolt. Elképzelhetetlennek tartotta a rend­őrség, hogy a gyenge leány meg tudott volna birkózni, az erős, izmos Koncznéval, aki két­ségbeesetten küzdött életéért. A nyomozóhatóságoknak feltevése kezdettől az volt, hogy Molnár Erzsébet résztvett a gyilkos­ságban, de valószínűleg csak tettestársa, segítője volt egy ismeretlen harmadik személynek, valószínű­leg egy férfitámadónak. Molnár Erzsébet a kedd éjszakát ébren töltötte és egész idő alatt mereven bámult maga elé. A 22 éves leány reggelre teljesen megtört. Ami­kor újabb kihallgatásra vezették elő, első val­lomását megváltoztatta és szenzációs bejelen­tést tett. Elmondotta, hogy a gyilkosságot nem 6 haj­totta végre, ő csak segédkezett benne, a gyil­kos maga a férj, Koncz Vilmos alhadnagy. Újabb vallomását úgy formulázta meg, hogy Koncz Vilmossal előre megbeszélték a tettet. Az alhadnagynak hétfőn éjszaka szolgálata volt s ezt az alkalmat választották ki borzalma* szándékuk végrehajtására. Araikor Koncz eltá­vozott hazulról, Molnár Erzsébet rendes sz 'ká­sa ezerint átment barátnőjéhez, aki lefeküdt az ágyba, mig ő újságcikkből olvasott fel neki. Háromnegyed kilenc órakor a megbeszélés sze­rint Koncz Vilmos hazatért a kaszárnyából. A szobába polgári ruhájában lépett. Felesége cso­dálkozott, hogy inspekcióját szokatlan módon otthagyta. A férfi azonban hirtelen az asszonyhoz ugrott és élesre köszörült késsel egyetlen vágással átmetszette a nyakát. Véres tettének elkövetése után újból magára vette az uniformist és mint ha mi sem történt volna, visszatért a kaszárnyába, ahol folytatta szolgálatát. A vallomás alapján természetesen nyomban őrizet alá vették a meggyanúsított Koncz Vil­most is, aki váltig tagadja, hogy Molnár Erzsé­bet vallomásából egyetlen szó is igaz volna. Tanukkal akarja bizonyítani, hogy már hétfőn az estére hajló órákban ment fel a kaszárnyába, ahol szolgálatát egyfolytában látta el és a kaszárnyát egy pillanatra sem hagyta eL Ha elment volna, erről az őröknek feltétlenül tudomással kellene birniok. Alibitanukra hivat­kozik, akik bizonyítani fogják, hogy a kritiku* Időben a kaszárnyában tartózkodott. Mig Molnár Erzsébet Koncz Vilmos alhad­nagyra terelte a gyanút, a rendőrség más irány­ban is folytatta a nyomozást. Egy kültelki korcsmából ugyanis az a jelentés érkezett, hogy hétfőn este abban az időben, amikor a gyilkos­ság történt, egy autó állott meg a korcsma előtt. A soffőr bejött az ivóba. Mindkét keze vérzett. Ez rendkívül feltűnő volt és amikor a vérzés okáról érdeklődtek, a soffőr zavartan igyekezett kimagyarázni a dolgot, hogy def-kt- je volt és a javítás közben vérezte össze k^zét. Miután a rendőiség a soffőr viselkedését gya­núsnak találta, letartóztatásba helyezte őt, úgyszintén letartóztatták Molnár Erzsébet két fivérét is. A nyomozás a rendkívül bonyolult W&-ügyb«r- teljc? erélljel folyik tovább*

Next

/
Thumbnails
Contents