Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-14 / 259. (2184.) szám
my november 14, eflUtÖTtbk. 'PRA'fiíAl'/ v >AOYAR KiUliA# ■^MTi^^»MiwrmTiiT^riVTMftJt,^-B,l,IPMaaniglEHgl*aeBiai”l|ll>n0WgMmMIMCTWWPMnlBMtMmKaiMIM Nagy beszéd a fegyverszünet emléknapián — Hoover: A békének ne áldozzák fel a nemzetik függetlenségét és az igazságot — Az államférfiak feladata oly béke megteremtése, amely lehetetlenné feszi a háborút nő álMepoutjáit azon pesti körökhöz; melyek rendületlenül hangoztatják, hogy az utódál- lamok magyar kisebbségei előharcosai a trianoni békeszerződés Magyarország javára történendő revíziójának? Nem akarunk széles vitába bocsátkozni Szüllő dir.-ral. Mert már tegnap rámutattunk arra, hogy semmiféle szlovák kihívásra nem válaszol, nem magyarázza meg a maga lépéseit és a mi közvéleményitok számára nem ad tisztázd nyilatkozatot még olyan súlyos esetben sem, amilyen volt fösegitiŐjének, Flachbartfa Ernő dr.-nak tavalyi szökése külföldire bíróságaink fe1 elősségrevonása elől. Ezeket a dolgokat főleg mi tartottuk evidenciában és épp azért egyáltalán nem ujjongunk, hogy a prágai beijedt szocialisták hányják ezeket Szíiillő szemére. ♦ A szocialistáknak csak azt .hozzuk emlékezetébe, hogy nekik is volt egy Svihájjuk, aki cseh képviselő létére elárulta párt,iát és nemzetét Becsnek. Volt egy Janousck- jük. aki Budapesten Kun Bélánál Szloven- szkó népbiztosa volt. Megvoltak a viszályaik az intemacionáléval. Aztán emlékeznek a mi szocialistáinknak a második internacio- nálé 1923-as háborn utáni hamburgi kongresszusára. Hogy viselkedtek ott a német szociáldemokraták a köztársasággal szemben? Rosszabbul, mint Szüllő a brüsszeli és később a genfi kisebbségi mozgalomban. S amennyiben a német szociáldemokraták az internacionáléban engedékenyebbé lettek a köztársasággal szemben, engedékenyebbé lett Szüllő is a kisebbségi mozgalomban. Épp ezért a köztársaság iránti engedékeuységet egyformán kell méltányolnunk s egyforma mértékkel kell mérnünk az elnézésben a magyarokkal szemben éppúgy, mint a cseh országrészekben a németekkel szemben. Vájjon ott is még mindig elohuzogatják-e az 1919-es dolgokat? Nem szabad a választás utáni lázban megfeledkezni arról, mi bir pozitív értékkel és előnnyel az államra nézve. Szüllő legutóbbi nyilatkozata ilyen értéket képvisel az állam szempontjából már azokban a szavakban is, hogy „a csehszlovák államot azért alkották meg, hogy egy nemzeti igazságtalanságot megszüntessenek". Szüllő "ezt eddig ilyen pozitív formában sohasem mondta. Nyilatkozatát egészében hűvösen fogadták, csak az a prágai baloldal idegeskedett, amely az ausztriai szociáldemokrata párt vezéreitől kér segítséget Bécsben, hogy adjanak intést a csehszlovák köztársaság német szociáldemokratáinak, hogy ezek lépjenek be a mi kormányunkba. Mind a két szocialista párt ezt csinálja és mindkettő egyformán kiáltja Szüllő ellen: hogy Bethlen, bizalmas embere a csehszlovák kormányba akar jutni. A mi szociáldemokratáink és a német szociáldemokraták eleget tettek annak az intervenciónak, hogy Kun volt népbiztosa, Kalmár Szlovenszkón mandátumot kapjon. A lap a következő sorokkal végzi cikkét: — Ha semmi más, agy legalább az lesz Szüllő nyilatkozatának haszna, hogy Szüllő abbahagyja eddigi állandó világjárását és a mi viszonyainkról a mi méreteink között, náWashington, november 13$ Hoover elnök a fegyverszünet emlékünnepén’ beszédet tartott, melyben annak megállapításából indult ki, hogy mindenki, aki végigszenvedte a háború borzalmait, tartós békét óhajt. Egyszersmind azonban mindenki joggal követelheti, hogy ennek a békének ne áldozzák föl nemzete függetlenségét és az igazságnak amaz alapelveit, amelyek nélkül a civilizáció csődöt mondana. A szabadság és az igazság feláldozása még a háborúnál is súlyosabb csapás és az államfér* fiáknak a feladata olyan béke megteremtése, amely e kettős csapást lehetetlenné teheti. — Ezért az önvédelemre épp úgy kell készülni, mint a békére. A mai béke még csak fegyveres béke s az az egész világon 30 millió ember áll fegyverben (beleértve a tartalékokat is), a háború előtti 10 millióhoz viszonyítva. A washingtoni tengerészeti leszerelési konferencia és a német hajóhad elpusztulása folytán a világ tengeri hadereje valamivel csökkent, de a légi haderő és egyéb gyilkoló eszközök sokkal rettenetesebbek, mint amilyenek a világháború alatt voltak. A nemzetek között fennál ó félelem, bizalmatlané ág és orvosolatlan sérelmek a jövő háborúk gyújtó anyaga. A békét nem lehet elméleti szólásmódokkal és hangzatos jelszavakkal biztosítani. Mint ahogy az egyének között, épp úgy a nemzetek között is bármikor súrlódások és viták keletkezhetnek, amelyek háborúhoz vezethetnek. Nem szabad elfelejteni, hogy bizonyos nemzetek között számos, még megoldhatatlan probléma létezik. Bizonyos népek magasa,bbfoku önkormányzatot követelnek, mások a háborús emlékek hatása alatt inváziótól és leigáztatástól félnek, és mindezeken kívül még évszázados, régi viták nyugtalanítják a világot. Nyíltan be kell tehát vallani, hogy a világ összes nemzetei bármikor kisebb-nagyobb vitákba, vagy ellentétekbe sodródhatnak, ami bármelyik pillanatban háborúhoz vezethet. A nemzetek közti viták békés elintézésére szolgáló szervezet még tökéletlen. Amerika a kellő fenntartásokkal hozzá kell lünk, szemtől-szembe fog beszélni. Idehaza s végső következményében az állam talaján, mérsékeltebben és azon komplikáltság nélkül, melynek különben Szüllő mostani nyilatkozata is részben áldozatul esik, ahol Szüllő a csehszlovák köztársaság iránti lojalitásának ad kifejezést. A Slovensky Dennik cikkeire még visszatérünk . hogy járuljon a nemzetközi állandó döntőbíróság támogatásához; hogy a nemzetek közti viták bizonyos faját bírói utón intézhessék el. Hasonlóképpen érdeke Amerikának, hogy a többi nemzet is békés utón intézze el egymásközti vitáit. A fontosabb feladat azonban a súrlódások és viták mélyében gyökerező okainak végleges kiirtása. Ez okok egyike a fegyverkezési verseny. Hogy egy nemzetet a súlyosabb katonai terhek viselésére rá lehessen bírni, valamilyen veszélyt vagy ellenséget kell felfedezni, félelmet és bizonytalanságot kell felébreszteni, hogy a nemzet hajlandó legyen a terheket vállalni. f A Londonban tartandó konferencia remélhetőleg korlátozni fogja a tengerészeti fegyverkezést, de leszerelni csak kölcsönös megegyezés alapján lehet. Míg a viták békés elintézésének szervezetei meg nem erősödnek, mig a nemzetközi becsületesség meggyökerezése feleslegessé nem teszi a népek közti félelmet, addig nem lehet várni azt a kölcsönös bizalmat, amely egyedüli alapja az önvédelem korlátozásának. Aki másképp jár el, az csak uj háborúknak az útjait egyengeti. ..Ilivé vagyok a kellő felkészültségnek, hogy egyszer s mindenkorra biztosak legyünk afelől, hogy egyetlen idegen katona sem léphet hazánk területére." Végül a tengerek szabadságáról hangsúlyozottan teljesen egyéni felfogását adta elő I I I a I n&fic&tta —j Jieredd feí 1 j kéíú ^ | Hoover. E szerint ő az élelmiszer szállító hajókat a kórházi hajókkal egyenlő elbánásban részesítené. Elérkezett az ideje annak — mondotta, — hogy nők ég gyermekek éhhalálát kiküszöböljék a modern háború fegyvertárából. Ennek megokolását Hoover a modern ipari államok élelmezési és gazga-sági rendszerének bonyolultságában látja. Végül kijelentette, hogy MacDonaíd amerikai útja alatt nem kötött semmiféle szerződést, vagy nem vállalt előre em- miféle kötelezettséget, pusztán a két ország közötti viták lehetőségeit beszélte meg barátságos szellemben. A magyar nemzet békÉben akar élni és fejlődni — mondotta Zsitvay Tibor magyar igazságügyminiszter Budapest, november 13. (Budapesti szerkesztőségünk telefon jelentése.) Zsitvay Tibor igazságügy miniszter a katonai bűn te>tŐtörvényjavaslat tárgyalásánál ma felszólalt a parlamentben. Beszédében örömmel állapította meg, hogy a javaslat túlnyomó része ellen érdembeli kifogást senki sem emelt. Kijelentette, hogy a magyar aspirációk a monarchiában a katonai jogszolgáltatás terén nem érvényesülhettek, ezért meg ke]] ragadni most az alkalmat, hogy Magyarország az avult és idegen, 1856-ból származó pátenstől megszabaduljon és nemzeti, valamint alkotmányos szempontból megalkothassa katonai büntető jogát. A magyar nemzetben nem 61 semmiféle háborús szándék, a magyar nép csak azt követeli, hogy hagyják békében élni ée fejlődni. Kijelenti még, hogy a® uj jogszabály az eddigi drákói jogszabályok hatályon kivül helyezését célozza és lényegesen enyhít a katonai büntetőjogon. Elfordult s azt mondta: — ügy éltek, mintha ötezer holdjuk lett volna tehermentesen. Az asszony összehúzta a szemét s józanul azt mondta: — Nem. •—Nem tudom, latén ments, én nem akarok kritizálni, én segíteni akarok. Most, hogy közöli te a feleségével, amit tudott, egész meg volt pihenve. Mintha letette volna magáról a felelősséget Az asszony lassan megfordult, ő is megnyugtatta magát azzal, hogy a nővérének pártjára kelt. A férfi még azt mondta: — Én azt hiszem, ezzel a száz-száztizezer pengővel teljesen szanálni lehetett volna a birtokot. — Kell is, — mondta Blanka ós visezasza- ladt a nővéréhez. Vilma ugyanabban a helyzetben ült, álmatagon s fújta a füstöl — Kis fiam, édes kis bogaram, — ment hozzá Blanka s megcsókolta a homlokát. — Mi van? — kérdezte Vilma. — Semmi . Semmi fontos, — mondta kitérően Blanka. S leült a szék támlájára. — Mondd babuskám, miért hivattad Fábjánt? Vilma hallgatott. Csak nézett maga elé. — A bécsi dologról akartam vele beszélni, — szólt egyszerűen. Blanka rémülten nézett rá. — Irt a nő? Vilma Intett — Nem mondtad. — Fényképet küldött. — A gyerekről? — Igen. Hallgattak. — Tudod, hogy Lacinak egyetlen vágya volt a gyerek... Én nem tehetek róla . . . Hogy nekünk nem vo-lt . . . Neki ez volt a rögeszméje... Meg is mondta nyíltan, neki gyerek kell... Ezzel lehetett őt tőrbe csalni... Volt ott egy alkalmazott, annak volt egy fia, arról az hitte, hogy az övé s most éppen Debrecenbe akarta küldeni gimnáziumba. Tényleg nagyon hasonlított. Éu is elfogadtam, hogy hasonlít. Különösen a szemén lehetett megismerni, hogy ugyanúgy néz ki, mint ő nézett.... Ez egy szent dolog volt nála, hogy Így vágyott a gyerek után... Olyan büszke volt a családjára, a nevére... Én mondtam neki hogy váljunk el... De nem akart... őrülten szerelmes volt s azt kívánta, hogy operációnak vessem alá magara. De én ettől nagyon féltem. Tudod, hogy még foghúzást se bírtam soha el ... ő biztatott, hogy nem reménytelen. Még csak ötéves házasok voltunk. Vau eset rá, hogy tizenöt év múlva jön az első... Én azt is mondtam neki, hogy vegye magához azt a kis fiút. Nagyon kedves gyerek, igen csinos. Szerettem ő miatta ós sajnáltam, hogy cselédsorban éljen, és fogom is tanit- tatni, azt nem tudom, hogy lehet az ő nevét ráruházni . . , — Na de hát a bécsi, az csak nem komoly? — Nem, — mondta Vilma elszántan — az nem. Most is néztem a fényképét, idegen , i . eekUroöan neked, hogy idegen „ , » De az a zsaroló bestia, az nagyon sok péuzé- be került . . . Erről akartam Fábjánnal beszélni, mert a nő fenyeget. Nem tudom, milyen iíások vannak a kezében. Az még legénykorJ dolog . . . Jaj oly fáradtan hajlott le, úgy unta az életét. — Fábján nagyon derék fiú, — mondta később. — Az egy tiszta derék ember, ő az egyetlen, akiben bizom. összeborzongott, összerázkódott. — Papp Béni az egy sötét . . . — Drágám, édeseim, — csókolta meg a haját Blanka. — Nem lett volna szabad ... — mondta Vilma — de nem tudtam. Nem voltam ura magamnak . . . Akkor éjjel . . . Borzasztó, amit láttam... ügy tűnt fel nekem, mintha... Elhallgatott, aztán fimondta: — Ive akart tartóztatni. Lehet az? — Kicsoda? Papp Béni? — Igen. — Rettenetes! BHamkán oly heves főfájás tört ki, hogy nem bírt ülni, az ablakhoz szaladt s az üvegtáblához nyomta a fejét. Sokáig volt ott, akkor hirtelen kicsit fel- eiikoltott. Papp Béni ment az ablak alatt s felköszönt. Látni lehetett, hogy idejön. Visszatántorodott az ablaktól. Most Vilma nézett rá ijedten. — Mi az? — Jön. — Papp? Blanka esak intett. S erre mindkettőjükön valami remegés volt. Aztán Vilma azt mondta: — Nagyon helyes. Beszélni akarok vele. S hideg volt és nyugodt s azonnal felállott. Nem akarta, hogy ide jöjjön; arra'gondolt, hogy az ügyvédi irodába mennek s ott találkozik vele a sógora jelenlétében. Férfi védelme alá menekült. Vilma előrement, egyenesen, egyszerűen s benyitott a Bátky irodájába. Blaivka utána. Bátky, aki még mindig az éltbiztositási kötvény tanulmányozásába volt belemerülve^ ijedten nézett fel s elfordította a papirt, aztán sebtiben rátett egy rakás aktát, hogy eltakarja; pedig Vilma ugyan fel neon ismerte volna, mi az, ami előtte van. — Kedves, — mondta s elébük sietett Blanka szólott sietve: — Láttam az ablakból, hogy Papp Béni jön s Vilma beszélni akar vele. Báíiky rémülten nézett Vilmára. — Ne tedd azt, szivem, kíméld magad az izgalmaktól. Az Istenért, ne csinálj ilyeneket Vilma nyugodtan mondta: — Nem, ez elkerülhetetlen, nekem beszélni kell vele. S már le is ült egy fotelbe, amely az asztal mellett volt s a kliensek számára volt kikészítve. Bátky szorgoskodott — Ne ide, inkább oda az asztal mellé. A belső sarokban kis asztal volt bőrdiván- nal s bőrfotelekkel. Vilma megingatta a fejét s ülve maradt. Látni lehetett hogy üzleti tárgyalást akar s nem baráti csevegést. Ebben a pillanatban már kopogás is volt az ajtón. Bátky odasietett. A segédje állott ott s jelenette, hogy itt van a főkapitány ur. — Kérem, — mondta neki Bátky — maga most menjen el — s kereste az ürügyet. —* Menjen el az alispán ur Öméltóságához és azonnal mentse ki azt a hallatlan dolgot, ami történt, hogy elküldték őt a kapuról s nagyon kérje meg ő méltóságát, hogy ne vegye rossz néven s kérje meg, hogy én mikor tehetném nála tiszteletemet. — Igenis, — mondta a segéd, aki maga is távoli rokona volt az alispánnak s az Ő külön ajánlatára került Bátky hoz. Azzal vis*- szaliuzódtíU. REGIÜY <31) Irtás MÓRIC! lliaNONB
