Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)
1929-11-12 / 257. (2182.) szám
1999 ttgrember 12, kedd. Sziillő: „Nekünk törvénySiozóknak olyan utakon kell járnunk, melyeken népünk számára eredményeket érhetünk el“ A Praser Tagblatt vezető helyen interjút közöl Szfillő Géza dr.-től, melyben az országos keresztényszotialista párt vezére bejelenti, hegy csak abszolút garanciák mellett hajlandó tárgyalni Prágával Prága, november 11. A Pragier Tagblatt va-sámapd száma vezetőlhelyee Szüllő Géza d'r.-tol interjút fcöziöl, melyet az országos keresztén yisaociali-sta párt vezére a berlini Uílstein távirati Iroda niun/katársáinaik adott. Az interjúban Szültlő a következőiket imondita: — Mi nem kisebbségnek, hanem állaan- polgároknak érezzük magunkat. A magyarság államalkotó elem, melyet egy idegen államihoz csatoltak, de tudatában yan a maga államalkotó erejének. Nekünk megvan a mezőgazda és polgári osztályunk, megvan a saját intelligenciánk. Amit esetleg a magyar államnak föl lehet róni, nem szabad a mi terhűnkre Írni. Mint állampolgárok teljesítjük kötelességeinket. Jó katonákat adunk az államnak, ezt többször megerősítették vezető helyről, kötelességtudó adófizetők vagyunk, de pofjankók nem akarunk lenni. Meg aikarjuk őrizni nemzeti mivoltunkat. A csehszlovák államot azért alkották, hogy jővátegyenek egy nemzetiségi jogtalanságot, mi azt akarjuk, hogy ebben az államban a magyar is megőrizhesse énjét. — A napi politikában nekünk, törvényhozóknak olyan utakon kell járnunk, melyeken népünk számára eredményeket érhetünk el. Én sohasem voltam elvi ne- gativista, s már maga az a tény is bizonysága ennek, hogy a parlamenti életben résztveszek. Én mindenkivel kész vagyok tárgyalni, de az első lépést ehhez másoknak kell megtenniük. Ha én tenném az első lépést, akkor koldus lennék, aki valamit követel. Mi, csehszlovákiai magyarok ismerjük a magunk erejét ég ismerjük az állam erőit. Ezért ismétlem: én mindig kész leszek tárgyalni azokkal, akik becsületesen akarnak tárgyalni. Készek vagyunk a kormányba való belépés kérdésében is tárgyalni, azonban természetesen bizonyos garanciák ellenében, amelyek kétféle természetűek; 1. személyiek, mert attól függ, ki az, aki velünk tárgyal és ki adja a g: randákat, 2. időbeliek. Habár Szüllő közelebbről nem részletezte az „időbeli garanciákat" — kommentálja a nyilatkozatot a Prager Tagblatt — mindazálta! ezt ugyiláiszik úgy kell érteni, hogy ő nem hajlandó elfogadná ad calendas greaeoas lejáratú ígéreteket. A nlémet lap még a következőket fűzi az interjúhoz: — Szüllő dr.d az öregebb csehszlovák politikusok jól ismerik, mint az egykori magyar delegációk előadóját. Masaryk, Kramár, Udrzsal, Hodzsa még a háború előtti időből ismerik benne az akkori országgyűlési képviselőt, aki azután császári és királyi kamarás lett és Ferenc Ferdi- nánd bizalmasának tartották. Az utóbbi napokban házkutatás volt nála, mely a Dobránszky esperes-plébánosnál lefolyt házkutatással volt kapcsolatos, akit ugyancsak az országos keresztényszocialista párt listáján választottak meg. Szüllő kijelenti, hogy nem tudja, miért foganatosították ezeket a házkutatásokat, csak anyuját tud, hogy többek között az útlevelét és Runciman angol politikus egyik táviratát is lefoglalták nála. Országos jelentőségű, impozáns ünnepség hereiében iktatták be Rimaszombatban a tiszáninneni református egyházkerület uj püspökét és főgondnokát Péter Mihály püspöki programbeszédében az egyház és nemzet érdekeinek védelmére hívta lel a lethészi és tanítói kart — „Távoztassuk magunktól az egyenetlenkedést, a felebaráti torzsalkodást“ Rimaszombat, november 11. (Kiküldött mun- j katársunk távirati jelentése.) Kettős ünnepre kondultak a rimaszombati ősi kálvinista templom harangjai vasárnap délelőtt. E napon kezdődtek meg ugyanis Rimaszombatban a tiszáninneni uj református püspök és főgondnok beiktatási ünnepségei. A város képe már a szombati napon teljesen megváltozott. Szlovenszkó minden részéből Rimaszombatba érkeztek a református egyház papi és világi vezetői. A vendégeket Rimaszombat városának társadalma felekezeti különbség nélkül meleg szeretettel fogadta. A két napot egybefoglaló beiktatási ünnepségek vasárnap délelőtt féltiz órakor kezdődtek meg a tiszáninneni egyház- kerület rendes közgyűlésével. A közgyűlést a zsúfolásig megtelt püspöki tanácsteremben nyitották meg pontban féltiz órakor. Szűcs István ungi esperes magasra- szárnyaló imája után Tornallyay Zoltán helyettes főgondnok nyitotta meg rövid beszéddel a közgyűlést és bejelentette a püspökválasztás eredményét. Azután fölszólította a közgyűlés tagjait, hogy az ünnepi istentiszteletre vonuljanak át a református templomba. Felséges látványt nyújtott, amidőn harangzúgás közepette a közel száz feketepalástos pap a püspöki palotából a templomba vonult. Dacára annak, hogy az időjárás nem volt kedvező, százakra menő közönség nézte végig a fölvonulást. A templom hajóját ekkorra már zsúfolásig megtöltötte a közönség, úgyhogy sokan a templom előtti téren rekedtek. A templomot a református Leánykör tagjai virágdíszbe öltöztették és különösen pompázó diszt varázsoltak az Ur asztala köré, mig a délszaki növényekkel elkerített helyen az egyházkerületi elnökség foglalt helyet a püspökkel és a főgondnokkal együtt. Tizenketten, mint az apostolok. A püspök beiktatása és eskütétele Áihitatos csöndben vette kezdetét az uj püspök és főgondnok beiktatása. Hárem gyönyörű egyházi ének után Virágh József esperes mondott szivéhez szóló imát. Ima után Tornallyay Zoltán főgondnokholyettes lelkes éljenzés mellett jelentette be, hogy a tiszáninneni református egyházkerület uj püspökévé Péter Mihály gáiszécsi lelkészt. volt meg. egybázkerületi főjegyzőt választotta prófétáéról: Ne küldj engemet oda Uram! Kétségem azonban máris múlik, mert megerősítem magam az Ur szavával. Ne félj, veled leszek! Megerősítem magam Pál apostol leikével, aki nékem az apostolok között az eszményképem. Keresztyén Testvéreim! A mi helyzetünk, általában az egész keresztvénségé, hasonlatos a Pál apostol idejobelihez. A világ lelke, amit ő az alapigében: hatalmasságoknak, az élet setétségének, az ördög álnokságainak nevez, — ma is ébren van. Magát az apostolt is, aki, mikor e levelet irta, fogságban is volt, — de a keresztvénséget is, — milyen kicsinek, milyen erőtelennek érezhette volna ezekkel szemben, ha a harcot fegyverekkel akarta volna velők felvenni. De az apostol, akire ott a damaskusi utón rászállt az Istennek lelke, Krisztusnak a lelke, aki ezzel a lélekkel szertejárva építgette a gyülekezeteket, jól tudta, hogy a világ leikével szemben csak ezzel az erővel eltelve lehet harcra kelni egészen a diadalomig. Ezért, ha célt akar érni, óh, pedig akart, a keresztyén- séget úgy képzeli, mint annak minden tagját egv-egy harcost, akiben ott lakozik az Urnák lelke. Sőt mint egy gondos hadvezér, katonáit tetőtől talpig fel is öltözteti Istennek minden fegyverével. Derekukat beövezi igazlelkü- séggel, odaadja nekik az igazság mell vasát, sarut húz a lábukra, mely az evangyéliomból kiáradó békesség és szeretet, fölvenni parancsolja a hitnek paizsát, az idvesség sisakját, kezükbe teszi a lélek kardját, az Istennek beszédét s hogy serege mindenben Krisztus katonái legyenek, ajánlja figyelmükbe a Szentlélek által indított, szüntelen való imádkozást minden szentekért, minden jó ügyért, ajánlja a minden dologban való éberséget, állhatatosságot. Jól tudja ő azt, hogy a világ lelke egy „ pillanatig sem pihen, mindig harcra készeiéiül, mindig támad, fegyverszünetet nem tart, "békét, ha köt is, csak a keresztyén- ség megalázásával, — hogy a győzelem biz^ tos legyen, melyben szempillantásig sem kételkedik, — ezért ilyen gondos, ezért ilyen körültekintő. A bejelentés után Dusza János gömöri esperes bejelentette, hogy a rimaszombati egyház Péter Mihályt lelkészévé választotta és öt állásába beerősitette. Most Magda Sándor egybázkerületi helyettes papi főjegyző fölolvassa az eskü szövegét, amelyet Péter Mihály messzire szóló hangon mond utána. Az esküjét letett főpapot Tornallyay Zoltán üdvözölte megkapó szép beszéddel és a püspököt hivatalosan is beiktatta méltóságába azáltal, hogy a püspöki pecsétet kezeibe adta. Erre az esperesek kézrátétele következett, majd a legidősebb esperes: Szűcs István apostoli áldásban és áldó imádságban részesítette az uj püspököt. Péter Mihály könnyekig meghatva fogott kezet az egyházkerület tisztikarának tagjaival s a következőket mondotta: — Fő tiszteletű és Méltóságos Egyházkerü- leti Közgyűlés! 1898-ban tetteim le mint felszentelt lelkipásztor az esküt. A régi római időszámítás szerint egy emberöltő telt el azóta. Az Ur bizonyára meghallgatta és megerősítette az én akkori esküvésemet, ment íme többre bízott. Most erősibtettem be a rimaszombati egyház lelkipásztori állásába s a tiszáninneni egyházkerület püspöki székébe s letettem a főpásztori, a püspöki esküt is. A bibliában neim egy helyen van megírva, hogy midőn Isten valakire valamikor magasabb küldetést bízott és az, bár kész volt az Űrért magát feláldozni, de mégis megrettenve féladatának nagyságától, így kérte Istent: Ne küldj engemet oda, mert én gyönge vagyok. De az Ur igy felelt: MegevSküszöm neked, hogy veled leszek. És ilyenkor a gyönge, de Istenben bizó és az erős Isten ígéretéből származtak rendszerint a legnagyobb tettek, a mózesi, a prófétai, a lutheri, a kálvini cselekedetek. — Mikor én magamra vállalom e kettős terhet: mélyen érzem ugyan emberi gyarlóságomat; de hallani vélem az Isten szavát és az ő biztatását is. Sőt amikor kezembe vettem ezt a püspöki pecsétet, úgy éreztem, mintha lenyúlt volna felém onnan a magasságból egy kéz s homlokomra ütötte volna azt a pecsétet, mellyel az elhivottak megjegyeztetnek. — Én tehát elindulok, megyek a -kéz útmutatása nyomán. Tudom, merre vezet; azért nem félek. Ti se féljetek utánam jönni. Az Isten megy előttünk. A seregek Urának, Istenének parancsára szét fog nyilni előttünk a Vörös-tenger. Már most is adjuk alá magunkat az Isten vezetésének s kérjük, hogy legeltesse lelkünket szent igéjével. Ámen! Ezután Szűcs György, az uj rimaszombati énekvezér dirigálása mellett felhangzott a rimaszombati vegyes kar gyönyörű karéneke: Beethoven: „A nagy egek az alkotót dicsérik". Alig hogy elhangzott a fenséges ónek, Péter Mihály püspök emelkedett fel és a virágokkal díszített szószékről a következő irányt mutató, remeikbe készült főpapi programbe- szédet mondotta: ?°t, Péter Mihály püspöki programvallása Keresztyén Testvéreim! Sok fontos pillanata volt már az én életemnek, de ezek között egy sem volt olyan nagy, mint ez a jelen óra, mikor itt állok előttetek, hogy mint a tiszáninneni ref. egyházkerület törvényesen megválasztott püspöke legelőször szóljak hozzátok. Kettős érzés hatja át most a lelkemet: az egyik az örömé, a háláé. Hálával borulok le az én jó istenem, előtt, hogy engemet, az ő igénytelen szolgáját, hűnek talált a kevesebben és többre bízott; de hálás köszönetét mondok a tiszáainneni ref. egyházkerületnek is, hogy megajándékozott nagyrabecsült bizalmával s elsővé tett az egyenlők között. De amikor mindezeket alázatos szívvel tolmácsolom, el Dem hallgathatom azt a másik érzést, a kétségét, az aggodalomét. Lehet az én küldetésem Istentől való ugyan, de mégis csak gyarló, erőtelen ember vagyok, a feladat pedig oly nagy, a környező veszedelmek oly ijesztők, hogy nem volna csoda, ha az én szivemet is megszállná a kishitűség, az én ajkamról is elröppenne a magamat vonogató szó, mint egykor a Mózeséról, mint nem egy Az igehirdetés szüksége Kér. Testvéve-kn! Krisztus Serege! Pásztorságot, vezérséget nyertem Istentől. Nem rózsás a mi ágyunk, nem sima a mi utunk. Küzdelem vár reánk. Nézzetek széjjel, hogy ujjong a világ lelke a Krisztusi ügy feletti diadal reményében! Támadja kereszténységünket, nem egy ponton a világi tudomány ész ok okát állít vele szemben, a mérleg egyik serpenyőjére ráteszi a Krisztus fából ácsolt egyszerű keresztjét, a másikra a modern kor nagyszerű vívmányait, rámutat a haladás arzenáljára. Mik vagytok ti hozzánk képest, hogy képzelitek ti velünk a harcot felvenni? De ez a harcmezőnek csak egyik része. Birodalmak alakultak, vagy készültek kialakulni, más világnézeti alapon, mint a mienk. — S ez még nem volna baj, ha azok. akik -keresztényeknek neveztetnek, mind az Isten, a Krisztus leikével volnának teljesek, készek volnának az ő ügyéért hárem kelni, ily vallomást tenni az apostollal: Nekem mind életemben, mind halálomban nyereségem a Krisztus. — De valljuk meg, nem maguk a keresztények alázzák-e meg akkor Mesterüket, nem ők teszik-e kétessé a diadalt üres lélek nélküli kereszténységükkel? Kevesek-e köztük a lélek megoltói, a tétovázók, a se hideg se meleg szivek, a magukat mindennél jobban szeretők, a Mammon imádói, a névle-g vagy félig’ keresztények, akik meg vannak ugyan keresztelve, de életükön nem tükröződik vissza az evangyéliuro. És ha szavaim csak azokra vonatkoznának, akik az életben legalul állanak, — de mondjátok meg: a legmagasabb polcon ülők világszerte, mind Krisztus követői-e, sőt rájuk illik-e gyakran amit Jézus, a vak vezetőkről mondott? Ezért hívlak én titeket, Krisztus serege, ezért akarlak felöltöztetni, sőt lazítalak benneteket, de nem a fennálló rend ellen, nem országok ko-má- nyai ellen, — mert a földi hatalmasságoknak onnan felülről kell származniuk, akiknek mi engedelmességgel tartozunk, — de lázitlak az ördögnek álnokságai ellen, az élet sötétségének vezérei ellen, a lelki gonoszságok ellen, a gonosz ellen, mely tüzes nyilakat szór felénk Legyetek erősek az Urban és a hatalmas erejében, hogy inegáll- hassatok a veszedelmes időben. Öltözzél ele fel az Istennek mind-en fegyverét. Rámutatok ezekre a fegyverekre. Vegyétek fel legelőbb a hitnek paizsát. A* Istenbe, a mi gondviselő Atyánkba vetett V
