Prágai Magyar Hirlap, 1929. november (8. évfolyam, 249-273 / 2174-2198. szám)

1929-11-12 / 257. (2182.) szám

Kai udniHili ts oldal

Kait HáRHRk 12 o’dal

VIII. évf. 257. (2182) szám * Kedd ’ 1929 november 12

Előfizetés! ár: évente 300, félévre 15Q negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké. Egyes szára ára 1*20 Ke

A szlovenszkóí és ruszinszkói ellenzéki pártok

Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő:

DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA

Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, II, emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága 11., Panská ul 12/IH. — Te- lefon:34184, — Sürgönyeim:Hírlap, Praha

A mm munkansplai

Irta: JAROSS ANDOR

Egy választás a ani kisebbségi életünkben olyan, mint a hirtelen fellángoló önvédelmi harc; félre kel dobni az alkotó munka fegyvereit; egy időire eUpihen a munka a nemzeti organizmus épülettömbjén s a nemzeti munka összes napszámosai az önvédelmi harc katonáiként vonulnak ki a választási front mezejére. A and szempontunkból nem is jelent egy ilyen választás egyebet, mint megibolygatását a nyugodt építő munkának és kénysizerhadíbavonuláet: az ön védelem

sáncaim A most lezajlott választásnak sem lenne kisebbségi életünk szempontjából egyéb jelentősége, ha az önvédelem helyesen felfogott érdeke nem kovácsolta volna meg az automomista pártok választási egységét. Ez a választási egység tizenegy év önálló kísérletei után mint szükségszerűség jelentkezett és a választás eredményei alapján beváltnak tekinthető. Bevált nemcsak számszerüiség szempontjából, hanem még inkább morális és önérzetet fejlesztő hatásánál fogrva is.

A magyarság szempontjából nagy eredmény volt látni az országos keresztény szociálist a párt és magyaT nemzeti párt egységes választási frontját és higyjSk el mindazok, akik esetleg néhány szavasa tt'öbbletet vártak volna a külön listával való taktikánál, hogy olyan általános megnyugvást és imponáló erőérzetet váltott ki mindenfelé a vállasztóközönségnél az „egy magyar lista" s olyan politikai erőt és biztonságot mutattunk a hatalmi tényezők felé, hogy ez nem álllMbató arányba az amugyis labilis kilátású „régi rendszerrel".

A választás azonban már lezajlott s amikor nyugodt önérzettel konstatálhatjuk, hogy pártjaink a régi létszámmal lesznek képviselve a törvényhozásban, egyben ész-, re kell vennünk, hogy most már felszállt a köd, mely a választások alatt a jövőt bizonytalan körvonalakban engedte csak láttatni és iszonyú nagyságú a tér, melyet munkával kell betöllenűnk, még pedig olyan munkával, melyhez nem fog hozzájárulni segítő kéz, mert mi épp úgy, mint eddig, a magunk két kezére és magunk fejére leszünk utalva. A kisebbségi élet sivár, nehezen termékennyé tehető szántóföldjei várják az eke- vasat, várják a boronát, hogy megfelelő talajjal fogadhassák a nemzeti élet szántóve- íőit és a jövő életet csirába szökkentő vetőmagot.

Kisebbségi sorsba hullott nemzetünk organizmusának kiépítése, illetőleg a megkezdett *munkának maradéknélkül i, konzekvens folytatása lesz a jövő igazi tennivalója. A két párt között fennállott választási egységnek itt várom én az üdvös, tényleg a lövőibe nyúló hatását. És éppen azért nem örülök és velem együtt nem örül sok a nemzet sorsát szivén viselő miagyar ember annak, hogy ismételten hallottuk, hogy a választások lezajlásával felbomlott az időleges paktum a két párt között s mindkét párt megindul a maga külön utján. Teljes mértékben osztom azt a felfogást, hogy az adott körülmények között szükség van mindkét párt szervezeteinek feutartására, azaz szükség van aura, hogy mindkét párt a maga programijának von zörejével álljon a nemzeti tömörülés szolgálatában; de viszont feltétlení szükségesnek látszik, hogy mindazon kérdéseikben, melyek a szlovemszkői magyar organizmust mint egészet érintik, a két pért összes szervei (tehát parlamenti

ül fálisitssok réméve! akarja kierisiakolra a szeiiaüsta blokk a viris-zölti foaliciéi

A szlovák néppárt magyar osztályt akar szervizni? - itiziss is ItaiyáM pártja

felbontotta a szövetséget a Kramár-pártta!

Prága, november 11. A belpolitikai bizonytalanság következtében a vasárnapi sajtó a kormányalakításról csak kombinációkba bocsátkozik, A tárgyalásokat e héten folytatják és valószínűleg a hét végéig tisztázódik, hogy Udrzsal dezignált miniszterelnöknek vájjon sikerül-e kormányt alakítani, vagy sem. A baloldali blokk sajtója most már egész nyíltan olyan kormánykoalíció mellett csinál hangulatot, amelyben egy baloldali blokkal izemben e,gy hasonló erejű polgári blokk álljon, vagyis nem akar beleegyezni abba, hogy a koalícióban a polgári pártok majorizálják a szocialistákat.

Peroutka publicista a Lidové Novinyben a következőket Írja:

Ha a polgári blokk nem akar eddigi merev magatartásától eltérni, úgy a helyzetet csakis uj választásokkal lehet likvidálni s az uj választás még jobban megerősítené a baloldalt.

Mindezekből látható, hogy a baloldali blokk semmi szín alatt nem akar együttdolgozni a terjes polgári blokkal; "A -jnbboídair sajtó ezzel szemben viszont rámutat arra, hogy a baloldali blokk legjobb esetben csak 92 képviselővel rendelkezne a polgári blokk 147 képviselőjével szemben.

A demokrácia mellett — Írják —, hogyan lehet követelni azt, hogy 92 képviselőnek

ugyanolyan befolyása legyen a kormány-1 bán, mint ]47-nek? Még abban az esetben is, ha csakis a csehszlovák pártok alakiía- \ nák meg a kormányt, a polgári blokknak 117 képviselője volna, mig a szocialista blokknak csak 71.

A polgári blokk már több Ízben kijelentette, hogy egységes marad s az egység tűn-! tető demonstrálására- kedden, vagy szerdán ismét összeül a nyolcas bizottság, hogy a polgári pártok további magatartásáról döntsön. Ügy látszik, hogy a szocialista pártok taktikája arra irányul, hogy a polgári pártokat engedik tanácskozni, de köz-ben összeveszejtik őket s azután nyitva áll az ut egy olyan koalíció megalapításához, amelyben a szocialisták és a polgári, pártok erőviszonya kiegyenlítődne. Még bizonytalan, hogy ez az állóharc meddig fog tartani. Tény azonban az, hogy a polgári pártok közül azok, amelyeknek kifelé áll a rudjuk, a polgári blokk megmentése érdekében még áldozatokat is hoznak, igy elsősorban a szlovák néppárt, amely elejtette Tukát, csakhogy magát a pártot, ki ne AöyéV a kormánytöbbségből. A cseh néppárt is engedékenyebb a mezőgazdasági problémákban, de a legnagyobb harcot Kramár nemzeti demokrata pártja vívja a szocialisták ellen. A német kormánypártok közül semleges álláspontra- helyezkedett a Rund dér Landwirte, mert hiszen

az, mint a cseh agrárpárt uszályhordozója, már nem önmaga- dönt saját sorsa- fölött, hanem mindent a cseh agrárpárt döntésétől tesz függővé.

fcaíarjdes terve

A szlovák néppárt vezéreit és sajtóját erősen foglalkoztatja az őslakos szlovenszkóí front megalakításának gondolata. A néppárt különösen azért ideges, mert az országos keresztény-szocialista párt jelentékeny eredményeket ért el szlovák vidékeken és szlovák viszonylatban is komoly harcosa lett az autonómista politikának.

A bríinni Lidové No vány ezzel kapcsolatban az alábbi érdekes jelentést irja: A szlovák néppárt közvetlenül a választások után, amikor ráocs-udott vereségére, azzal vigasztalta magát. hogy az autonómista tábor az ő szavazatvesztesége dacára megerősödve került ki a választásból, mert amit a szlovák néppárt vesztett, azt a magyar keresztényszocialisták és Szent-Ivány magyar nemzeti pártja nyerte és ez a két magyar párt ugyancsak autonómista párt. A magyar ellenzéki pártok sajtója most, hogy a néppárt nem adott mandátumot Tubának és

megfosztotta őt a Slovák főszerkesztői állásától is,

szemére veti Hlinkának(?), hogy elárulta Tuképviselői épp úgy, mini községi helyiszer- vei) egyöntetűen, egységes vezetés alatt határozzanak és cselekedjenek.

Ha az elmúlt évek választási statisztikáit átnézzük, úgy arra a felismerésre jutunk, hogy a magyarság pártjai által elért szava- zatmennyiségek bizonyos stabilitást árulnak el 1923 óta (első járási és megyei választások); azaz a magyar társadalom egy nagy rétege politikai szervezettséggel áll pártjaink mögött, melyet sikerült ugyan azóta némileg növelni, de lényeges gyarapodást ez fel nem mutat. Nem nehéz megállapítani, hogy a magyar pártok mögött álló, szervezettnek tekinthető tömeg legnagyobbrészt a polgárságból rekrutálódik és kb. 150.000 a száma azon magyar elemnek, mely más pártokat tüntet iká bizalmával; ezek legnagyobb része viszont a munkásságból kerül ki, akik a különféle imternaciomális pártokiban helyezkednek el.

Maga ez a statisztikából dedukált megállapítás alkalmas arra, hogy a jövő munkájának főbb irányvonalát meghatározzuk. Az a tény, hogy a magyar polgári társadalom politikailag szervezettnek tekinthető, megszabja a további programot; a politikai szervezettség kétségtelen eredmény s a jövő feladata az, hogy ezen szervezettséget társadalmi és gazdasági alapokon továbbfejlesszük. A nemzeti organizmus épülete csak úgy lesz viharálló, szilárd alkotás, ha a politikai szervezetek acélvázát a gazdasági szervezettség betonjával és a társadalmi szervezettség modern technikájával egészítjük ki.

A társadalmi szervezkedésnek is megvannak már nálunk a maguk ,7elsö fecskéi"; megalakult a Társadalmi Egyesületek Szövetsége. megvannak a városi kulturális egyesületek 'és munkája kezdetén áll itt a Szlovemszkői Magyar Kulturegyesület, mely- hek már többszáz faluban is megvannak a fiókjai. A munkának programszerű rendszerességgel kell tovább folynia és elsősorban a falu társadalmi megszervezését kell céljául kitűznie; itt még teljesen töretlen talajjal fognak a magyar kultúra pionírjai találkozni nem egy helyütt, de ez a talaj kínálkozik a felszántásra és megművelésre és ha elegendő időnk és energiánk lesz — ennek pedig kell lenni —úgy a magyar társadalom megujhodó friss energiával telített élete innen fog kisarjadni, ahol mérhetetlen mennyiségű erőtartalék és tehetség van beágyazva a közöny és a mindennapi kenyér hétköznapi gondjai közé.

A nemzeti szervezettség betonja pedig a gazdasági szervezkedés, mely azt célozza, hogy a nemzeti társadalom egyedeit a nemzeti érzelmi közösségen kívül a gazdasági érdekszálak is egybefüzzék. Az életet, a megélhetést alapjában véve a gazdasági kérdések viszonylatai szabályozzák és ezek révén tudják a kormánypártok is a maguk eümemaetienitő törekvéseiket legintenzívebben keresztülvinni. A nemzeti társadalomnak tehát az önvédelem is parancsolja az oJyanirányu gazdasági szervezkedést, melynek révén a nemzeti társadalom bizonyos mértékben függetlenítheti magát a többségi nemzet gazdasági erejétől és a maga erő- tartalékait saját nemzeti céljai érdekében használhatja fel. E célra a szövetkezeti szervezkedés a legalkalmasabb és ennek széleskörű, a különböző foglalkozási ágak szerinti kifejlesztése nálunk bizony jórészt a jövő nagy feladata. Még igen gyenge hajtások a szövetkezeti élet fáján a mi eddigi szövetkezeti alakulataink, ennek azonban főoka abban rejlett, hogy a háború után rossz idők jártak a szövetkezeti eszmére és elment a kedve az iparosnak és gazdának egyaránt a szövetkezetek támogatásától; ma azonban életkérdésünk, hogy meg tudjuk-e valósítani a mi népünk egységes gazdasági frontját s népünknek meg kell értenie az idő szavát.

A választási statisztika azonban még mást

is mutat s itt is bátran vezessük le a tételből a tennivaló tanulságot. 150.000 a száma azon magyaroknak, akik még nem találták meg az utat egyik pártunkhoz sem, azaz nem érzik a történelem szekerének igazi hajtóerejét, mert azt hiszik, hogy az internacionalista váltón át olyan sínekre kerülnek, ahova nem tud az uralkodó soviniszta nacionalizmus vonata átgördülni; pedig tévedésük súlyos, mert ők lesznek ennek a vonatnak első elgázolt áldozatai. A magyar munkásság egy nagy része nincs velünk a nemzeti önvédelem harcában; ez a tudat kétségtelen felelősséget jelent; mert a gyár nemzeti organizmus nem lehet teljes a magyar munkásság nélkül. A jövő épitő munkájának tehát egyik kardinális részét keli hogy képezz© az a feladat, miként lehessen — ha f okozat osan is — a m agyar munkást visszavezetni a: nemzeti gondolat sáncai és a nemzeti életf berkei közé. Kétségtelen — miután itt a társadalom gazdaságilag leggyengébb egyedeiről van szó —, hogy ez részben kenyérkérdés is, a szó nemesebben felfogott értelmében, de azt hiszem — bár megoldását addig is siettetnünk kell agitatórikus eszközökkel —, hogy a jól keresztülvitt társadalmi és gazdasági szervezkedés a maga potenciális energiájával megadná a módot arra is, hogy nemcsak morálisam,*' de anyagi okoknál fogva is a nemzeti társadalom vonzkörébe jutna a magyar munkás.

Nem mondtam újat, amikor fenti gondolataimat leírtam; kitaposott nyomokon járok; nyomokon, melyeket a történelem mes- gyéjén azon népek hagytak hátra, melyeket sorsuk mostohasóga megajándékozott — ha egyidőre is — a kisebbségi sors keserű kenyerével. Ezek a nyomok vezethetnek bennünket is; követésük nem lesz nehéz, csak sok kitartást és legyőzhetetlen akaratot kivan.