Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-08 / 228. (2153.) szám

'T^<OT-7V\AGtAR>mBMI> JS89 okMber 8, k®éi BERLIN GYÁSZÜNNEPE Stresemann utolsó utia A német főváros Ratiienau és Ebért temetése óta nem látott hasonló gyászpcmpát — Hindenburg köszöneté a diplomáciai testületnek - A tömeg csaknem megostromolta az elzárt temető kapuját — „Emlier volt, ásni annyit jelent, hogy küzdött1* — az elnök kifejezte, hogy Stresemann „utolsó pillanatig hű volt hazájához." Gyakran érték igazságtalan támadások a legthübb németet akit azzal vádoltak, hogy hazafiaitlan. holott kevés oly izzó német patrióta élt, mint ő- De az igazi hazafi nemcsak a múltba néz, hanem a jövőbe is és kemény napi munkával dolgo­zik az uj helyzet biztosítására. A hallgatóság lelki szemei előtt még egyszer elvonulnak a bal elmúlt év nagy eseményei, a kancellár sorra felhozza őket az 1923-as infláció vad ide­jét. a tövises utat, amely Lovarnőn, Genfett és Hágán át a rajnai kiürítés pillanatáig ve­zet a német nép gazdasági fellendülését és a belső pacifikálás .pehóz munkáját. Szírig hat, amikor a kancellár Híres etrumn sorsának mély tragédiáját ecseteli, amely nem engedte meg, hogy a nagy alkotó meg­élje a német Rajna teljes felszabadulásának pillanatát. De ha a közeljövőben a Rajpavidők templo­mainak harangjai bejelentik a szabadság meg­érkezését. akkor a harangzúgás Stresemann emlékének fog szólni. A kancellár mégegy­szer búcsúzik a nagy halottól és bizonyosra veszi, hogy Gustáv Stresemann emléke a né­met népben örökké élni fog. Goethe szavait idézi: — Ember volt, ami annyit jelent, hogy küz­dött. A külügyi hivatal előtt A kancellár halotti beszéde után a zenekar Beethoven Erőicáiának gyászindulóját játsza el, miközben- a koporsót leemelik a ravatalról és Stresemann utoljára vonul végig a parla­ment folyosóim­Pontosan 12 órakor őrökre elhagyta a né­met nép palotáját, A parlament előtt beláthatatlan embertömeg várta a koporsót A nagy szárnyas kapukat ki­nyitják. A rendőrség diszszázada mozdulatla­nul áll, dobpergés hangzik fel, kihozzák a rengeteg koszorút s végre megjelenik az ajtó­ban a koporsó is. Lassan, leviszik a nagy nyílt lépcsőn, mig oldalán a külügyi hivatal igaz­gatói haladnak, élükön Schubert államtitkár­ral. Késeibb a pap, az özvegy, a család, az el­nök, a kancellár, a diplomáciai testület tagjai és a meghívott vendégek beláthatatlan töme­ge következik. A koporsót a kocsira emelik- A tér fölött egészen alacsonyan fekete- gyász- j szallagokkai diszkett, repülőgépek koringe-; nek és zajuk elnyomja Kardoff alelnök bú­csúszavait, amelyek fogadalmat tesznek amel- { lett, hogy a birodalmi gyűlés tagjai a jövőben! Stresemann politikáját fogják követni. Az utolsó bes-zéd után újra megszólal a ze­ne és a gyászimenet megindul a temető felé. Az uccákou a sok százezer ember uémán, le­vett kalappal üdvözli a menetet. Sokan sír­nak, sokan virágot és koszorúkat hoznak. A Köztársaság-tértől a Békesugáruton a Bran­denburgi Kapun és az Un tér dér Lindenen át halad a menet a Wilbelmstrasséig. A scbwartz-í ot- gold szövetség tagjainak és a néppárt szervezeteinek sorfala közölt a lerne- tési menet elhaladt az elnöki palota előtt/és a külügyi hivatalhoz érkezik- Itt két percre megtorpan s a koporsó pon­tosan Stresemann dolgozószobájának abla­kai előtt áll meg. A köztársasági elnök és a birodalmi kancellár elbúcsúznak Sírese- manntól, mert itt véget ér a hivatalos szer­tartás. Hindenburg minden egyes diploma­tával kezet fog és melegen, szívélyesen megköszöni a világ részvétét. A menet csakhamar újra megindul. A WiJ- heimstrassén' át a Bellaliance-térig, a Hallei kapun át a Bergmaunstrasseig megy. míg vég­re elérkezik a Louisenstádti temetőbe. A te­mető kapuja előtt mindenki visszamarad, csak a család és a legszűkebb baráti kör jut a sí­rig. A temetőkapunál a papság és a Louisen- stádti község fogadja a koporsót, amelyet rendőrök visznek a temető kápolnájáig. Az állami operaház énekkara gyászdalokat ad elő, majd Kessler dr. udvari pap mondja el beszédét és beszenteli a koporsót. A kápolná­ból harangzúgás mellett viszik a koporsót a sírig. Az énekkar az elhunyt kedvenc dalát, az „lm. Brunnen vor dero Tor“-t énekli el. Az egyházi szertartások után a szabadkőművesek búcsúznak el nagy halottjuktól. A sirba bá­rom. rózsát dobnak: egy vöröset, egy rózsaszí­nűt és egy fehéret. A zenekar a német him­nuszt játsza és a gyászolók a karral együtt énekük. s A temetői munkások megkezdik a koporsó elföldelését. A harangok zugnak, a gyászolók megrendülve állnak a sir mellett és Gusfcav Stresemann koporsója lassan eltűnik az anya- föld. méhébeo. Hajnalban a temetőben Berlin, október 7. A LouisenstSdti teme­tőt hajnali négy óráig elzárták a közönség elől. Időközben, az éjszakai órák ellenére, ezrekre menő tömeg gyűlt össze a temető kapuja előtt és a rendőrség pániktól tar­tott, amikor négy órakor a kapu végre megnyílt és a tömeg beözönlött a sírok közé, A rendőrség csak a legnagyobb erő- Feszitéssel tudta föntartani a rendet. Ké­sőbb a közönség megnyugodott és némán vonult el Gustav Stresemann friss sirhantja előtt, amely szinte eltűnt az óriási virág­erdőben. A rendőrség kénytelen volt a tö­meg özönlését megrendszabályozni: külön utakon jöttek az emberek és külön utakon mentek el. A zarándoklód Stresemann sírjá­hoz hétfőn a késő délutáni órákban egyre tart. Rofihermere lord cikksorozatot ír az uj Németországról „Nem siránkozik, de dolgozik" — A birodalom nem készül revánsra — Anglia uj ipari vetélytársa nos, u kassaié Slávik János mérnök, ac eper­jesié Bircsák János és az ungvárié Zubaly Vá­zái. A szeuátusba Turócszentmártonban a lis­tavezető Bulovskv Milos, Liptószentmiklóson Koricsánszky István, Eperjesen Hurta István, Brsekujvárott Milofca Albert dr., Ungvárott Skladál József. — Besztercebányai tudósí­tónk jelenti: Tománek Flórián és Juriga Nán­dor kortesei cirkuszi reklámhoz hasonló mó- dou kezdték meg a besztercebányai kerületben pártjuk szervezését. A szervezkedés azonban nem nagy sikerrel járt, mert a besztercebányai szlovákság nem felejtette el azt, hogy Totná- nekék évekkel ezelőtt milyen vad autonómis­ták voltak és most az autonómia ellen foglal­nak állást. Tománekék listavezetőnek a besz­tercebányai kerületben Klein Ede főtisztvise­lőt nyerték meg. A kötött jelöltlisták elleni cseh liga vasár­nap végérvényesen megalakult s e napokban fogja megejteni a jelöléseket. A legújabb ér­tesülések szerint ez a liga Szlovenszkón is je­lölni fog néhány szlovák kerületben. A szlovák nemzeti párt főbb oldalú hosszas tárgyalások után végre választási paktumot kötött a cseh nemzeti demokrata párttal. A választási egyezmény szerint a nemzeti párt Tvánkáékkal három szlovénekéi választókerületben nyújt be közös listát, és pedig Lip tó-szent- miklóron Rázus Mártonnal az élén. Turóc- s zent marton bán- ahol ifj. Jánoska György dr.-f és Besztercebányán, ahol Vancso Mi- lost jelölik első helyen. Az egyezmény szerint a szlovák nemzeti párt minden körülmények között, kap egy mandátumot, ugv hogy Rázus végre mégis bekerül a képviselőháziba. .....murán ii mű c » nh*ii mTpiiniiiMii i Ké t furistaleány Iwfé’es szerencsétlensége a lengyel Tátrában Varsó, október 7. Zakopanétól délre, a lengyel Tátrában, a két Skolnic-nővér, mindketten a Zakopanéi gimnázium tanu­lói, egy nyolcvan méteres heg)-kürtőbe zu­hant. A szerencsétlenség színhelyének kö­zelében három kiváló lengyel turista volt, akik azonnal segítségre siettek, de csupán holttestüket találták meg. A katasztrófát az okozta, hogy a lányok nem voltak a nehéz torára, kellőleg felkészülve. VÁLASZTÁSI NAPTÁR Október 2-tól október 15-ig a válaoetói név­jegyzékek a köoBégj hivatalokban kőzeaemlóre vannak kitéve, Október 11-én déli 12 óráig kell benyújtani két példányba* a jelöltlistákat a kerületi választási bizottságok elnökeinél. Október 11-én déli 12 óráig minden pártnak be kell neveznie a belügyminiszterné’ a központi választási bizottságba egy rendes és egy póttagot. Október 11-ig a jelölőlistákat száz aláírással és a jelöltek nyilatkozatával kell benyújtani. Október lt-én délután négy órakor ül össze először összehívás nélkül a kerületi választási bizottság. A kerületi választási bizottságok elnökei a prágai, brünni és az ungvári kerületi (járási) bizottságok részéről az ottani tartományi hivata­loknál hivataloskodnak, a többi kerületi (járási) í választási bizottságok elnökeinek székhelye a kerületi (járási) hivatalnál van. Külön-külön kerületi (járási) választási bizottságok létesítendők a képviselőházi és a szenátusi választások számára. Október 12-ig bezárólag a pártmeghatalmazot- taknak be kell jelenteniük minden körzeti válasz­tási bizottságba egy rendes ée egy póttagot. Október 13-án délelőtt tiz órakor ül össze . Prágában először összehívás nélkül a központi választási bizottság. Október 13-án déli 12 óráig a pártoknak a kerületi választási bizottságok elnökeinek kezé­hez lo kell fizetniök a szavazólapotk sokszorositá sárért kivetett költségeket Október 17-ig a hivatalos lapban közhírré te­szik az összes érvényes jelöltlistákat. Október 20-tól október 27-ig a választói név jegyzékek a községi hivatalokban ismét ki vannak téve közszemlére. Október 24-ig a községi hivatalok az ezernél több lakóssal biró községben minden választónak a lakására kézbesitik a szavazólapokat és a vá­lasztói igazolványokat Október 25-ig a községi hivatalok a* ezernél "kevesebb lakóssal bíró községekben its kézbesítik minden választónak a lakására a azavazólapokat óe a választói igazolványokat. Október 27-ón reggel nyolc óráig a körzeti vá­lasztási bizottságok elnökeinél bejelenthet ők a párt-bizalmi személyek. Október 27-én reggel nyoe órakor minden vá­lasztási helyiségben megkezdődik a szavazás. Október 29-én délelőtt ti« órakor székhelyeiken összehívás nélkül összeülnek a kerületi választási bizottságok (I. skrutinium.) November 4-én déleiét* tia órakor a központi választási bizottság összehívás nélkül összeül Prágában (II. és III. skrutintutn). Ekkor nyújtják be a párfók a 1T. és III ökrutinimr részév* jelölt- lUtáikat. November 11-ig, (illetőleg a választás eredmé­nyétől számított V napon üdül) benyújthatók a választási bifő&ágbóz a váJásaLáüo’ elleni felebbe- zéeek. Berlin, október 7. A német nép vasárnap végleg elbúcsúzott Stresemann tói. A nagy állaimférfiu temetésén a verőfényee őszi na­pon sok százezer berlini vett részt s a vidék­ről iá rengeteg gyászoló érkezett a fő város­ba. Bismarck temetése óta ebihez hasonló gyászüunépségét Berlin csak kétszer látott: Walter Ratiienau és Friedrieh Ebért teme­tésén. A gyász jeléül a lobogókat val a meny­nyi állami épületen féJárbócra bocsátották. A hatalmas tömeg a kora reggeli óráktól kezdve gyülekezett azokon az uocákon, ahol a menet' végighaladt, A ceremónia központja a birodalmi gyűlés palotája volt. A palota üléstermében az elnöki emelvény előtt ravatalozták fel a koporsót, amely körül rengeteg koszorút helyeztek el, köztük Síre- séma un özvegyének, fiainak és a köztársasá­gé elnöknek hal alma s koszorúit. A fekete baldacbiot rengeteg virág takarja. Virágzó orchideák, krizánfcénvumok, rózsák és őszi virágok borítják a ravatalt. A leggyönyö­rűbb koszorúk egyikét a diplomáciai testü­let küldte. A termet és a folyosókat fekete szőnyegekkel és fekete szövetekkel vonták ; be s végig az utón, amerre a koporsót az ülésteremből ki fogják vinni, virágok, babér- koszorúk és gyertyák állanak. .Az ülésterem tiz óra felé lassan megtelik. Féltizenegykor mindenki helyén vau és meg­kezdődik a meghívott vendégek felvonulása. Az elnöki páholy mellett a diplomáciai páholyban a berlini diplomáciai testület valamennyi tagja jelen van, mindnyájan gála-egyenruhában. A miniszterek kivétel nélkül jelen vannak, élükön Rerraann Müller kancellárral. A kancellár mögött von Schubert a* elhunyt külügyminiszter államtitkára áll. A képvise­lők padsoraiban a nemzeti szocialisták és a kommunisták kivételével valamennyi frak­ció helyet foglal s még Stresemann legelke- seredettebb ellenséged, a német nemzetiek is eljöttek, élükön Weetarp gróffal, Hergt és KeudelleL Csak Huggenberg és csoportja hiányzik. A koporsó egyik oldalán a tartományok képviselői foglalnak helyet, élükön a porosz kabinettel és Ottó Braun miniszterelnökkel. A német néppártot, Stresemann frakcióját, Kaihl tanár, a párt tiszteletbeli elnöke ve­zeti. A koporsó oldalán jobbra-balra egy-egy hatalmas gyertya áll. A Neugermania-Bur- soheuiscikaft fekele-vörös-a rany zászlója födi a koporsói; Stresemann fiatalkorában en­nek az ifjúsági egyesületnek volt aktív tagja. A koporsó mellett a külügyi hivatal hat fia­tal attaséja áll őrt.. Müller kancellár beszéde Néhány perccel 12 óra előtt megnyílik az elnöki páholy szárnyas ajtaja. Nyílásá­ban elsőnek Kaethe Stresemann, a halott özvegye, jelenik meg mély gyászban, Hin­denburg köztársasági elnök karján. Utá­nuk Severing belügyminiszter következik s a birodalmi gyűlés két elnöke. Kardoff és Graef. Majd Stresemann két fia, Wolf- gang és Joachim, a pap, a rokonok és a meghívott vendégek. Hindenburg mélyen meghajlik a koporsó előtt. .Amint az elnöki páholy ajtaja beaárult, megszólalnak a hegedűk. Az ünnepélyes ak­tust a Coriolán-nyitány vezeti be. A nyitány utáp Hermaon Müller kancellár meghajlik a koporsó előtt, kilép a szónoki emelvényre és elmondja gyászsbeszédét. A betegségéből alig felépült kancellár fá­tyolozott, gyenge hangon, megibatottan és szemmelláthatóan könnyeivel küzdve búcsú­zik el a nagy halottól. A nemzet nevében bú­csúzik el tőle. A német nép egyik legnagyobb fiát veszítette el — mondja. — A kancellár Stresemann utolsó napjairól beszél, amikor a nagy államférfíu tűnő erejét ismét összeszed­te, hogy megóvja az országot az újabb kor- mánykrizietől. tleie utolsó napjainak nagy sikere volt utolsó óráinak égyedüH gyönyörűsége. A kancellár emelt, hangon ismétli még Hi.n- dentnirg birodalmi elnök szavalt, amelyekben London, október 7. Rotbermere lord a Daily Mail mai számában megkezdi Német­országról szóló cikksorozatainak közlését. Az angol sajtófejedelem a közelmúltban nagy utazást tett a birodalomban s utazásai­nak. benyomásai foglalja össze ebben a cikk­sorozatban, melynek elme: „Akarja-e a bé­két Németország?" A lord szerint Németor­szág komolyan békét akar, mert belátja, hogy a bábom óriási tévedés volt. A birodalom céljai mindazonáltal a ré­giek, de Németország most arra a meg­győződésre jutott, hogy e célokat ipari utón könnyebb les* megvalósítaná mint katonailag. Németország nem lopja az időt. azzal, hogy, mint sok máé állaim, az elvesztett háború fö­lött sopánkodik, hanem minden erejét ös­szeszedve gazdasági és ipari újjászületésre törekszik. Az exoeílkmciás urak eltűntek, a táborooki óim glóriája megszűnt és ma a vezér igazgat ól címnek nagyobb tisztessége van, mint hajdan a kegyelmes urnák volt. Rotbermere különösen a Franciaországgal, szemben megváltozott német mentalitásról számol be. A változás óriási és a nép például a közelmúltban nem botránkozott meg, ami­kor kitűnt, hogy jobboldali vezetői francia szövetséget kívánnak. A németek egyszerűen elismerik, hogy Franciaországnak katonai fölénye vau és a német araimat iparilag és kereskedel­mileg akarják kjmélyiteni. Rotbermere a háború előtt, váltig figyelmez­tette a világot a nőmét katonai politika ál­datlan követkeményéire, de most őszinte szívvel mondhatja, hogy a német revánshá- boru gondolata egyszerűen nevetséges. Né­metország ugyan még mindig Anglia legna­gyobb ellenlábasa, de immár nem katonai­lag, hanem közgazdaságilag, ami ha vesze­delmes is, de megengedett. Most, amikor Né­metország komolyan a békét akarja, Anglia feladata rendkívül nehéz és valóban minden erejét össze kell szednie, hogy' versenyké­pessé válóin. v 4

Next

/
Thumbnails
Contents