Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-27 / 245. (2170.) szám

ki, vasárnap. ÁRISt A NŐÁLLAM Irta: MÁRAi SÁNDOR Társadalmi osztályok, néha városok, s né­pek is megadják magukat időnként a nőnek: ilyenkor veszi kezdetét a nők uralma, amilyet a történelem ismert és feljegyzett, — a bécsi Stekel írja a modern házasságot tárgyaló ki­tűnő tanulmányában, hogy még napjainkban is akad néhány primitív nép, ahol a nőké min­den előjog, és Spárta, Egyiptom, Tibet, India, Germánia asszonyállamairól pontos feljegyzé­sek vannak. Lehet, hogy Európa felett a ma­triarcha-tus uj korszaka dereng, a férfiak vir- csaftjának teljes és szégyenletes csődje után, ■— éppen Stekel hajlik e felfogás felé, s „év­ezredek történetét mérlegelve'1 úgy látja, mint­ha újból a nőuralom korszaka közeledne. Tud­juk eléggé, hogy a mi világunkban a „nemek harca" offenzivába lépett, a nő, miután elhagy­ta a háremet, s az élet egész frontján mint egyenrangú partner kér helyet és jogot, minde­nekelőtt fellázad a „kétféle erkölcs" ellen, ne­mi és emberi egyenjogúságra törekszik, meg­követeli a maga részére is mindazt, ami eddig a. férfiak kiváltsága volt. Európában ez a moz­galom tétovább és lassúbb fejlődésü, mint Amerikában, ahol bizonyos értelemben egyál­talán nem túlzás már „nőuralomról" beszélni, —• igaz, hogy ez a nőuralom ott egyelőre nem annyira a nemek egymás ellen folytatott sza­badságharcának következménye, mint inkább a fegyverszünet egy fajtája, valami tisztesség­telen. zsarolási feltételekkel bőségesen megtűz­delt. kényszerű békeszerződés, amelynek súlyos terheit az amerikai férfi, mint legyőzött, fél a hadisarcot, nehezen nyögi. A nők ilyen előretörésének okait hibásan ke­resik csak-szociális és csak-szexuális motívu­mokban, Mind a kettő közrejátszik, mint min­den nagy emberi mozgalomban, de a nemek ideiglenes hatalmi szerepcseréjének harmadik, múlhatatlan feltétele az a krízis, amely az em­beri társadalmat a nagy kultura-hullámok ki­cserélődési periódusaiban az élet minden front­ján megejti. A nők előretörése kultura-válsá- got is jelent, nemcsak a szociális berendezke­dés krízisét, vagy a szexuális öntudat és er­kölcs revízióját. A civilizált, úgynevezett fe­hérbőrű emberiség a nagy, az emberi történe­lem során szabályszerű visszatérésekkel meg­ismétlődő kultúra-válságok egyikét éli a mi időnkben. Nem tudjuk elképzelni se, milyen lesz tartalma és formája annak az uj kultúrá­nak, amely felé tartunk: a kollektív ember kul­túráját éppen olyan kevéssé sejthetjük, mint idegen csillagok lakóinak élet-feltételeik — er­kölcsi érzéke, szépségideálja bizonyosan lesz és más lesz ennek a kollektív embernek, éppen úgy más, mint ahogy szerelmi élete, felfogása a családról, a szexuális tulajdonjogról más lesz, mint a miénk. Lármás, látszatra zagyva civilizációnk, primitiv gépekkel és mechanikai problémákkal meg tömött korunk interregnnm két- kultúra között. A tempó, amellyel a civili­zált emberiség az élet uj, kollektív formái felé iparkodik, ez a motoros tempó ne tévesszen meg: az átalakulás ás fejlődés folyamata egyen­letes és lassú. Párisban például effélét látni: $ A város cégérében a nő áll. Mintha érette történne minden, az ő ízlését iparkodnak ki­elégíteni divat, művészet, architektúra, ipar, az élet külső kerete színben, vonalban, modor­ban ízlésesen effiminált. A nő viszi a szót, ő Ítél, s nagyon gyakran ő ad direktívákat, kreál stílusokat. A férfi mintha csak felelne és vég­rehajtana. A városnak ez az elnőiesedő folya­mata persze nem máról holnapra történik, vég­telenül lassú, s eredete elvész a francia élet történetében. A francia nő mindig értett hozzá, hogy az első és utolsó szó az övé legyen a csa,- Iádban: mély és egészséges, céltudatos élet­kedvük, s az a nagy családalkotó képesség, családot s családi érdeket tartani, vezetni, ösz- szefogni tudó képesség elsőrendű tulajdonsága a francia nőnek. A nőnek ez a masculin-akti- vitásu előnyomulása, ami most megérzik Pári- son, persze kétségbe és elgondolkozóba- ejt: a férfi effiminálódott-e, vagy a nő lett-e férfia­sabb ezekben az időkben? Valószínűleg pár­huzamos a két folyamat, s az aktivitásba lé­pett nő feltűnően hagyta rajta kezenyomát a városon. Az elamerikaiasodás és az elnőiesedés kettős folyamata érzik Párison. A nő elhagyta a foyert, bizonyos értelemben elhagyta a sza­lont is, azt a bizonyos szalont, ahol Páris ké­szült, s műhelyben, hivatalban, üzletben dik­tálni kezdte szándékait és ötleteit. A nő az elgondoló, az impulzust adó, s fő­ként az eladó: a férfi az exekutáló. Nagy szín­házi trustöket, nagy áruházakat, gyárakat, hi­vatalokat nők vezetnek, a férfiak mintha hátul kuksolnának valahol, elfoglalva a könyvelés alacsonyrendfl munkájával. S a nőnek sikerei is vannak, ötletes, szellemes, gyors felfogású, simulékony természetű, udvarias és graciózus lénye a francia nőt elsőrangúan alkalmassá teszi nyilvános szereplésre. A francia férfi örökké a zárkózott, kispolgári, nehézkes, elő­ítéletekbe és tradíciókba bolecsökönyösödött hangya marad: a nő tündököl, csillogtatja szi- noí! lényét, bűvöl, s amellett könnyebben fogé­kony újdonságok iránt s ingeniózus is. A nő azelőtt az élet, kulisszái mögött ült: ma ő a vé­detté, <• a férfi a népség és katonaság, önálló­sága meghökkentő. Anélkül, ' hogy bájmit is vesztett volna pozíciója kelemessógcibő! a fér­fivá! szemben, szerelmi ön,állóságot szerzett, s nyitott szemmel, öntudatosan, szemforgatas nélkül jelentette be & hölgy választás jogát. A „garconne" nem regényfigura többé Páriában, hanem a nő természetes elhelyezkedési formá­ja a változott életviszonyok között. Egyetlen lépéssel egyenrangú szabad partnerként lépett föl a férfi mellé, s tehetsége igazolta önkényes előretörését. ízlésük, modoruk kellemes biz­tonsága, az a jóindulatú báj, amelyet a francia nő lénye kisugároz, uj szint adott a városnak. Egy kissé minden az ő kedvére és kényelmére készül. Ezért, egy kissé, minden bájosan ízlés­telen az uj Párisban. Ez az, amit az idegen csak nehezen és sokára ért meg ott, amitől a berlini émelyeg s amit az angol Párisban udva­riasan lenéz. * Például igy érezni ezt, feszengve és kényel­metlenül: nem nagy chanco ma Párisban férfi­nek lenni, — az ember egy kissé személyzet­nek érzi magát, s ezért a kényelmetlen érzé­sért csak feminin gazdájának megejtő és elbá­joló lénye kárpótol. Ahogy az nj francia be­rendezési architektúra teljesen nőies, bágyad­tan cákornyás, színekben tulmeleg, vonalakban t-ulédes és lágy, — a férfi feszengve ül ebben a stilizált milienben, mint egy bondoirban — ugv az élet maga, a dolgok tempója, ideges­sége, ize, illata más, coquettebb, nyugtalanabb, tompitottabb, egyszóval nőiesebb. Nézzenek meg egy uj párisi üzletet, szalont, akár hiva­talt, a szórakozás és mondainrtás helyeiről nem is beszélve: éppen az az „uj tágyilagosság" hiányzik ax élet stílusából, az a monumentális egyszerűség 6a nyugalom, amely a kor férfi­produkcióját jellemzi. Est a feminin vonást különösebb nehézség nélkül ki lehet mutatni az uj francia irodalom, színház, művészet szfé­ráiban is. Igaz, hogy ez a nőiesség talán azért nem bántó, mert a város igazi lényéből fakad, amely artisztikus, tehát egy kissé femmin örökké, — a francia nő soha nem volt „suffra- gette", e, a blaustrumpf szeművé som All jól neki: megmarad nőnek, miközben emberi egyenjogúságát hangsúlyozza. Az egész átala­kulás inkább ösztönös, mint programszerű. A férfi beleilleszkedik az uj állapotba. Mit lehet tenni? Az üzlet, hála Madamenak, vagy talán Madame dacára, kitünően megy, — vala­hogy minden ragyogó francia mögött látja az ember a hozzájatartozó szürke és nem nagyon ápolt francia férfit, amint elégedetten dörzsöli a kezét és gratulál sajátmagának az nj munka- beosztáshoz. Madame vezeti az üzletet, ez két­ségtelen. Nyájas a világhoz, s természetes kedvességgel inkasszálja sikerei mellé a Sze­rencs eki vánat okat. Az, hogy az égés* struk­túra alja kissé remegő és nyugtalan, s van benne, s mindenben, amit csinálnak, valami bi­zonytalanság ízlésben, koncepcióban, s főleg sok időszerűtlenség, egészen más kérdés. Ideges és finom kezenyoma meglátszik az uccákon. az élet tempóján, intézmények és be­rendezések modorán. Valami remegés és tájé­kozatlanság van mindebben: az ember érzi, hogy olyan kéz vezeti, amely bizonytalan, s szeretné maga is, ha vezetnék. De a férfi kussol, mert kiderült, hogy sza­márságokat csinált, amíg reája bízták az üzle­tet: véres és aRg jóvátehető szamárságokat. Ez most Madame sora, az uj fordulóig, Idegen konyhák* izek * és egyebek Irta: EGRI VIKTOR Maaiipassantnak bizonyára nem volt igaza, mikor azt mondta, hogy csak az ostoba em­ber nem Ínyenc, viszont Rossini joggal felel­te bámuld járna k, aki méltatlankodott dézeő- néje bőséget?. és Ízes fai&itaá máait: „Kedve­sem, azt hiszi, hogy csak a butáknak vsa jo­guk ahhoz, hogy jól egyenek?" Eniilat-Sa varin, a francia gurmandéria nagymestere „Az izek pszich ológi ájá“-bán egyszerűen kijelenti, hogy a népek sorsa táplálkozásuktól függ, ami szintén túlzás, de annyit elismerhetünk, hogy a konyha, akár az évii Rzappuufogya^ztáa, fokmérője vala­mely nép jólétének. Ahol tsz élet színvonala alacsony, críJt elsősorban bajok vannak a konyha körül és pecsenyék ingerlő szaga he­lyett olcsó szeszek mámorának pállott állatai csapnak meg. Igazolásiul egyfelől elég a ru­szin panaszt napi kásájára, másfelől a skan­dináv népek napi hét étkezésére utalni. (Ko­déi yosk-edő északi utazók és kutatók állítása szerint a norvégek és svédek napi hélszori étkezése hallgatag jellemükkel egyeztethető össze. A bénaságra kárhoztatott nyelvet va­lamivel kárpótolni kell, ha beszéddel nem, hát tejeskaláosok állandó forgatásával.) Mig a skandináv konyha a tömegre, a tejes és tajaxott ételek, a húsok, halak, mártások •és lóvék mennyiségére, bőségére és az étke­zések gyors egymásutánjára fekteti a súlyt, addig a francia a változatosságra. Moliere Harpagonja dolgozószobájának ajtaja fölé azt irattá, hogy az ember nem azért él, hogy egyék, -hanem azért eszik, hogy éljen. Manap­ság a Brillat-Savarinok hazájában aligha akad valaki, aki célszerűt találna ebben a inondiásban; abszurdum ez az intelem még a .szanatóriumokiban soványitó kúrát tartó nők­nek is, akik a kúra idején beérik ugyan napi 5t szem szilvával, félliter borral és az éhhalál ellen rendelt száraz zsemlyékkel, . gyanítom azonban, hogy csak azért, hogy az eredmé­nyes kúra után megint nyugodtan nekilát­hassanak a.z élőé1 teles és salátás tálaknak, a bonyodalmas módon elővarázsolt mártások, a húsoknak, melyekről azt hinnéd, hogy tej-; szines sütemény, vagy a süteményeknek, me­lyekről kiderül, hogy finoman aprított, pá­colt, spékelt, izekben áztatott, levőkben főtt, pirított és sütött húsokból készültek. A francia konyhamester azt vallja, hogy ex étkezés ünnepség, mely ééetérzéwedinek fel­fokozását szolgálja. Ezek szerint meg tudjuk érteni azt a szakácsot, aki tőrével szi veoszur- ta magiát, mikor egy ünnepi ebédhez nem jöttek meg idejében a megrendelt halak ée ezért a hősi gesztusáért több eert kap a La- roussetbao, mint például Foch marsall. Foch marcalit idézve kiegéezitésűg meg keH emlí­tenem An atele Francéért, aki suertent az «an- beriség bökeehb lesz akkor, ha a pecsenye­sütő nyársat többre fogja tartani a kandmtáíL Bölcs és merész mondái! vo3t ea, he meggon­doljuk, hogy jóval a háború előtt került fel­jegyzésire. Ha má,r az íróknál tartónk, illik utalni Du- mias pere-ra, aki ötszáz kötetnyi munkásságát •egy „Diotiomneire G astronomique-kel koro­názta, vagy a fiára, aki salátákat fedez M, Charles Monseletre, aki a konyha örömeit versben énekli meg és himnuszt ir a disznó­ka rajhoz és malacpecsenyéhez. Csengő rí­mekben saláták, mártások, ízes húsok, ritka ffi?zelik a fantáziát és ingerük az r "•}úgyis hajlamos ínyeket. Mennyivel poéti- kusaíbb ez a tavaszi dalok szokott zöldségei­nél! U-ram bocsáss, akad olvasó, aki még a verset is élvezni tudja! Amiben mesterek voltak az apák, ári: mű­vészetté fokozzák az utódok. Az írókat1 gon­dolom ezalatt, akik a konyha körül mester­kednek. A La Garconne szerzője például el­lenőrizhető hírek szerint az íróasztal mellől konyhájába siet, Marost Prévost, a Félszüzek Írója, recepteket gyárt, melyek epés kritiku­sai szerint jobbak -regényeinél és valahol ol­vastam, hogy egy színpadi szerzőt darabja bukásánál azzal vigasztalja kritikusa, hogy szakácskönyve jobb és maradandóbb mii va­lamennyi drámájánál. Nagy dicséret ez olyan orsóban, ahol nemcsak győztes hadvezérek kapnak szobrot, hanem sajtok feltalálói is, ahogy kién tttrttat Maróé HaireiM, * Caarnew* bert-aajt éké készitójéveiL Varrnak vendéglők, melyeknek é&npg&n naprótruajpra és évrŐt-évre egy menü szere­pel Például leves, fiatal jéroe, rákvajfoa* pi­rított oeukagombóc, srarvaegambával *péke& libamáj articsókával, mandulaísgyiait és gyümölcs. Ezt kapja az ember ebédre, vacso­rára, télen és nyáron. Eltérés, akár árnyakat- beli, neon lehet. Ha pontyot' akarsz csuka he­lyett, odébb kell állná egy háznál. Ilyen vök a menü évtizedekkel ezelőtt és ilyen kész év­Otfisonl-Jédkurák kérjen prospektust Fürdoigazgatóság CsizfUrdo 8 tizedek múlva. Magától értetődő, hogy éri az elérhető legnagyobb tökéllyel készült, menü#- nem eheti az ember nap-nap után. Az étlap n neon változik, de változik az asztalhoz ülő l vendégsereg, A Raedecker goudoekodSk ró- = la, hogy ne maradjon üres valamely asztal. Újabban sokat panaszkodik a francia sajtó, h hogy az igazi ínyencek kiveszőben vammsiki Veszélyben a francia konyha! Papirosán, [, könyvekben, trezorokban őrzött kézíráson * füzetekben cser és ezer recept, de nrindíin­kább kevesebb lesz a vendég, aki valamely. " egészen delikát inyencfalatot kér, melynek H rendelésénél izgalomba jönne maga a havi ötvenezer frankkal megfizetett konyhafőnöK ws. Az Ínyencek kihalása korántsem 60. Qsoh ' szeíüggésben a gazdasági helyzettel. Ma töb­ben esznek jól, mint ettek a múlt században, a háború ellenére ie emelkedik nyugaton az élet színvonala, az igazi goursnetek száma mégis egyre fogyatkozik. Az ok a oocktaiJba® és egyéb kiyorikkmaozé, egyatted iayrt .rontó szeszekben rejlik. A francia fronton harcok amerikai katona. és a háború utáni amerikai invázió meghono- " si tolta az étkezések előtti cockfaifivást. A* “ i vontak fontosabb az ital, mint az étel, ez régi 3 igazság. A francia Ínyenc i® rászokott az ital­ra, de nem a könnyű francia pecsenye é» ne- 1 hezébb desazer tiborokra, hanem * torkot iűh r sw*55, uj pohár felhajtására ingerlő szines * mérgeki-e. Az aperitifből nehéz mámort adff " cocktail lett és aa ivónak mindegy, hogy 3 szarvasgombával iakatják jól vagy burgonya B vak Régebben sok baj voít a német konyha feS­3 rűil Magyar utas egyheti poros* pauzáé utón " totema tóriumba vonulhatott vagy a berrüné ■ inesrű almáslepéoyein® és egyéb ostrixos " iMjTTjalmaánáí, barna lével leöntött bécsi sne­- letétinél, a Generalszószuak elkeresztelt de* ■ fi-níáíhatatlan Ízetlenségnél sóhajtva «nléke­■ rétit az otthoni fuiósbélesekre vagy paprikás csirkékre'. Amit a porosz konyha a magyar- gyomor kárára müveit, arról fejezeteket le- £ hetne írni. Emlékszem -egy Krafteappe-ra, ■ amit a háború utolsó hónapjaiban tálaltak ■> elém egy frontmögötti tierii-étkezdében. Yo® f benne zöldség, répa, borsóíőzelék, bab, me­- télt tészta, sőt még apróra vágott hús is. A’- menü három tálból állott, már mint a szom- 1 szádjaim három tállal fogyasztottak ebből a'- Krafteuppe-ből, az elsőt leves, a másodikat- hús és a harmadikat tészta gyanánt. A ,be­- legtes Brőtdhenek" ízetlenségében is uíólér- ( hitetlenek voltak. Mostani német utamon kePemes meglepe­- tés ért. Egyetlen ebédemen sem jlárfak ceáb­■ láncot az otthoni ételek, a német konyha- kezd izesedmi, alighanem a német katona jő­- voltából, aki belekóstolgatott idegen konyhák I fazókjaiíba. A Generalszósz eltűnt, a húsok : ízes máriásokban kelletik magukat, bécsies ■ zamatok csíklandozuaJt, halak ós saláták ■ franciás receptek szerint készülnek, csak a tészták körül vannak még bajok. De kezdet­' nek a meglévő szinte sok. Újság, hogy a jő polgári, belországheli vendégekhez szokott panziókban ebédhez és vacsorához erem adnak kenyeret A háború alatt Németország elszokott a kenyórevéstől. Ma burgonyával pótolja és nem gondol ke­nyérre. Közben egy kicsit kalóriákat számol és sört iszik. Sört iszik aperitif gyanánt nyomban reggeli után, Ízelítőnek a vacsora előtt, egy pohárral, két pohárral, esetleg töb­bel, hogy a közben és utáaról ne beszéljünk. A délutáni sörivásra pedig ezt mondja: „Komimén Sió mit auíf ciné Tassé Ka.ffeef" Jobb lokálban kicsit táncol az ilyen söröe- kávé mellett molett parimernőjével, aki sriu- tén nem veti meg az-árpalét és nem srabó- dik, ha repetáim líéE!. Nem a táncot, haocaa a kriglif. MindAmeTIett: Das Essen i*t «#*i Feri wmr Steigerung des Tvebensgofühls — mondotta nekem az evésről egy német asztalsnoűnemé*- dom. Aki valaha Németországban járt, meg tag­ja érteni a bámulatomat, mely éri a német l szájból hallott * francia mondást jllett. m || ^§ Első szlovák ékszer-, arany- é« ezflstniár §§§1 TulaltíonOMll I FJSOS’BTá® tfESMfVÉB&EIC | Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. Bratislava, Miháíy-utca 6. Telefon: 16—02. H Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban fejÉÉI Pl — 50% megtakarítás — Eladás eredeti gyári árakon O-arany és ezüst, valamint éri;Ak fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett ^ vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak Javításokat azonnal eszközlünk fciííiílü jjp

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents