Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-25 / 243. (2168.) szám
'PRXGMtMAGÍ^'HIIUifiP 1929 október 25, péntek. Szíovenszkól és ruszlnszkói őslakosok: magyarok, szlovákok, németek, ruszinok, iparosok, gazdák, földművesek, szellemi és fizikai munkások a 2>es listára szavaznak! hírek terjesztése miatt. A sorozatos lapelkobzások Schoöer erélyes rendszabályainak kezdetét jelentik. A katasztrofális passzívum Bécs, október 24. Ausztria behozatala szeptember hónapban 291.6 millió schilling értékű volt. Ezzel szemben a kivitel 209.4 millió. A behozatali többlet 82.2 millió, ami augusztussal szemben 28.9 milliós emelkedést jelent. 1929 első kilenc hónapjában a behozatal 2-365.1 millió schiílingre rúgott (1928-ban 2.369.9 millió), a kivitel 1.608 millióra (1624.9). Az eddigi kereskedelmi pasz- szivuma tehát 757 millió schilling a tavalyi 745 millió schillinggel szemben. Zseniális trükk l— mondja Amerika az uj nagyszerű dollárhamisitásra, amely »eddig lehetetlen lel a oldott meg „Kutya magyar, büdös zsidó“ I Beregszász, október 24. I A Ruszinszkói Magyar Gazda legutóbbi száma- í lan jelent meg az alábbi nyilatkozat: „Alulírottak bizonyítjuk az alábbiak valódiságát: 1929 szeptember bő 17-én megje’ent özv. Kálli Györgyné munkácsi Lakos Arpád-ucea 24. sz. alatti lakásán egy adóhivatali, vagy pénzügyigazgatósági kézbesítő. Valami iratot akart neki kézbesíteni. Káli iné azonban nem volt otthon. Édesanyja Kosztrub Jánosáé azt mondta a kézbesítőnek, hogy | jöjjön másnap, de legkésőbb délelőtt tizenegy óráig, mert leányának azián megint el kell mennie. Másnap el is jött, de már déliájban, amikor Kálimét megint osak nem találta otthon. Dulva- fulva elment Harmadnap aztán odahaza találta Kállinót, aki az irat kikézbesiteni akarásakor megkérdezte: „No mi az?" — „Porció", — felélte a kézbesítő. Kálimé kezébe vette az iratot, hogy elolvassa. A kézbesítő rámordult, hogy írja alá gyorsan a vétivet, mert neki nincs ideje várni. „Csak meg lehet tán néznem, hogy mi van az írásban és hogy nekem ezól-e?" — felelte Kálimé s megtoldotta ezt azzaL, hogy ha a kézbesítőnek nincs ideje várni, akkor nem veszi át az iratot Erre a kézbesítő csehül ordítozni kezdett, ezt'kiabálva többek közölt: „Kutya magyar, büdös magyar", majd, mintán nem tudta biztosan, hogy keresztények, vagy zsidók laknak-e a házban, hozzá- toldotta: „Kutya isidé, büdös isidé, adob én neked!" Ezután a stelázsira dobta az írást és odakiáltotta: „Ne, akaszd fel magad!“ — A házbeüek szó nélkül hallgatták a szidalmazást, egy szóval sem ingerelték a kézbesítőt, aki valósággal dühöngött. A kézbesítő állítólag legionista, mintegy 45 éves, pipás, magas növésű, szökés, kopottas mháju ember. őzt. Kálli Györgyné, Kosztrub Janosné, Kosztrub János." Newyork, október 34. Mesteri tökéletest'éggel hamisított szá/dolláros bankjegyek kerültek forgalomba a newyorki „döwntown" bankok pénztáraiban. A hamisítványok technikailag óJy ügyesek, hogy veterán bankpénztárosok még nagyit.óüveggel sem tudják megkülönböztetni a hamisat a valóditól. Az amerikai bankjegyek hamisításéi eddig lehetetlennek tartották. A papírpénz anyagába ugyanis még az előállítás előtt titkos eljárással apró selyemszálakat fonnak az állami papírgyárban és az így impregnált papirost egy hamisító sem tudta még megközelítően sem utánozni... Ha a bankjegy gyanúsnak tűnt fel. egyszerűen a, világosság felé kellett tartani és a papírban levő apró selyemszálak minden kétséget kizárólag eldöntötték, hogy a pénz valódi-e vagy som? Az újonnan hamisított bankjegyekben azonban benne van a selyemszál. A Wall st-reeti National City Bank egy csomag százdoíláros bankjegyet gyanúsnak minősített- és szakértőknek adta ki vizsgálat íróijából. A szakértők a pénzt valódinak jelentették ki és megjegyezték, hogy a papírpénz a használat miatt iátszik halványabbnak a szokottnál. A bank azonban nem elégedett meg a vizsgálattal, hanem felküldte a gyanús szár/d óllá,romokat Washingtonba az Állampénztári Hivatalhoz. Mikroszkópiái vizsgálat alá vette a bankjegyeket, az Állampénztári hivatal kijelentette, hogy ezek a százdollárosok a legtökéletesebb hamisítványok az amerikai bankjegyek történetében. A hamis százdollárosok szabályos selyemszálas bankjegvpapiron készültek ... A hamisítók egyszerűen elővettek a valódi egv- és tizdolláxos bankjegyeket és azokat kémiai utón megszin- t-elenitették ... Ezen eljárás révén ..valódi" bamkjegypapirra tettek szert, amelyet azután százdolláros bankjegyek készítésére hrsznáitak fel... A bankjegyek nyomása oly tökéletes, hogy a hamis százdollárost csak a szinte! eni- tési eljárás következtében beállott kémiai processzus révén lehet megfelelő reagensek alkálin a zárni v a 1 feli sin e rni. s A közönség érdekeinek megvédésére az Állampénztár rendeletet adott ki, hogy a bankok bán benyújtott minden egyes százdollárost tu lajdonosa köteles aláírásával ellátni. Az aláirt bankjegyeket a pénzintézetek Washingtonba küldik vizsgálat céljából és csak valódiságuk bebizonyítása után írják az üzletfél szármájának javára, A kormány a Secret Service révén a legna- ; gyo’rvb eréllyel nyomoz a hamisítók kézrekeri- tésén. A hamisítások ügyét a legnagyobb titokban tartják, hogy pánik ne törjön ki. A nyomozás eddigi megállapítása szerint a hamisítványok valószínűleg Kanadából vagy Európából jönnek és gyártójuk a bankjegy-készítés technikájának páratlanul álló zseniális művészei. lirrfirrYirrniii II — iiimpi mini n ■un i n n mihimii—ni iiniMmwi wi—b ■immiMii Beniczky, az utolsó turóci alispán, a szlovák nép atyja volt Shuttéty József visszaemlékezése a nyolcvan éves Beniczky Kálmán működésére — Legendás közeli múlt, rideg jelen Ezen a képen azt latjuk, hogy a magyar alispán még a hajdani magyarországi szláv mozgalmak kellős középpontjában is élt-halt, az igazgatására bízott népért s a szlovák nemzetnek valóságos atyja volt. Amit Skultéty a Pazurik-eset kapcsán mond Beniczkyről, az ma. ebben a,z ázsán-provoka- tőrös világban, amely már a baráti, sőt vérrokoni kötelékeket is szétszaggatja, valóságos I egendaszámba na egy. A magyar alispán az egykori szláv mozgalmak főfészkébeu elfogatja az ázsán-provo- katőrmunkára induló s a szlovákoknak ártani akaró, eltévelyedett fiatalembert, csak azért, mert a spícliinesterséget talpig úri, gavallér jelenre nem képes elviselni én azzal sem törődik, hogy háromévtizedes feddhetetlen munkássága végén ezért a jelle- mes, gavailéros cselekedetéért állásától fölfüggesztik. Milyen groteszkül hat már csak a puszta gondolat is, hogy ma egy járási ná- cselnik oda dobná az állását csak azért, hogy egy, a magyar kisebbséghez tartozó polgáron elkövetendő jogsérelmet megakadályozzon. Ma nincs már ilyen tisztviselő, ma az ilyen hivatalnok emléke már csak a múlt idők legendáiban él. Beniczky Kálmánnak, Turócvármegye utolsó alispánjának alakja alkalmas lesz egykoron arra. hogy köréje ilyen, ma hihetetlennek látszó. azonban megtörtént regék fonódjanak. Skultéty Józsefnek pedig hálásak vagyunk nemcsak azért, hogy egy magyar közigazgatási tisztviselőnek emléket emel, hanem főképpen azért, hogy az ily megtörtént regék megörökítésével cselekvőleg hozzájárul ama másik, az ezeréves elnyomásról szóló otromba, koholt mese elfelejttetéséhez s ezzel a magyar—szlovák viszony gyógyításához. Déva sziléit ősrégi romjaira bukkanlak Déva, október 24. Alig néhány kilométerre fekszik Dévától Marosnémet.i község, román néven Miutia. A tudósok és köztük elsősorban Maliász József dévai múzeumi igazgató, már régen megállapították, hogy a község alatt egy ősrégi római város fekszik eltemetve, amely egyike volt a római birodalom leggazdagabb városainak. A város feltárására csak most került a Eor, araikor is az ásatásokat a Maros partján kezdették meg mintegy negyven munkással. Az első lelet egy lakóház volt, melynek nemcsak az alapzata van meg épeégben, hanem egyes helyeken egész falrészek is megmaradtak. úgy, hogy a ház teljesen rekonstuálható. Érdekes, hogy az egyik szobában teljes határozottsággal megállapítható a kalorifer, azaz a római házakban akkor használatban volt központi fűtés, amely abból állott, hogy a tégla- é$ agyaglapokból épült padjai aíá forró levegőt engedtek. Az első ház után mindjárt egy na^- gyobb, hétszobás épületre bukkantak mely még inkább hivatva van a tudományom világ érdeklődését felkelteni Ennek az épületnek a felszínre került romjaiból ugyanis határozottan meg lehet állapítani azt a körülményt, hogy a római birodalom megszűnése után valamilyen ba-bár néptörzs foglalta el ezt a területet. A házat primitív módon ismét lakhatóvá tették s ott tanyáztak mindaddig, amíg egy újabb invázió elkergette őket. Az ásatások folyamán a munkások csákányai alól Maliász igazgató érdekesebbnél érdekesebb leleteket szed öwsze. A különböző közhasználati tárgyak kések, sarlók, edényok és domborművű csereprészek körött különösen nagy figyelemre tarthatnak számot azok a szivárvány minden színében játszó íjvegdarabok, amelyek a kétezerévé* földalatti álom után is oly csodálatosan megtartották épségüket, hogy a,z üveggyártásnak ezt a fokát a TegmoderneVé) technika, nem tudta utolérni,, Prága, október 24. A szlovák nemzetnek a magyar uralom alatt szenvedett ezeréves jármáról és elnyomásáról szóló mese a történelmet kutató tudós, a komoly politikus szemében mindig mese volt, a népek kölcsönös gyűlölködését hirdető hecc- politikusok azonban újból és újból előveszik ezt a mesét, különösen most, a választásokat megelőző korteshetekben, amikor az eszmékből kifogyott agitátoroknak hangzatos frázisokra van szükségük. Hogy az elnyomatás regéje a megérdem- lett feledés homályába merüljön s ezáltal a magyar és szlovák nemzetnek a határokon belül s azokon túl is kiterjedő barátságos közeledése előmozdittassék, ezt elsősorban a szlovák sajtónak kellene munkálnia. Az ilyenfajta őszinte megnyilatkozások azonban a fehér hollónál is ritkábbak, éppen azért nem hagyhatjuk említés nélkül Skultéty Józsefnek a Národnie Novinv 112. számában megjelent ama cikkét, amelyet annak illusztris írója a hajdani Turócvármegye utolsó magyar alispánja, Beniczky Kálmán méltatásának szentel ennek nyolcvanadik születésnapja alkalmából. A „Múlt és jelen" című cikk szószerint a következőket tartalmazza: Beniczky Kálmán volt turóci alispán 1918 novemberében azt mondta, hogy ő nem lesz a csehszlovák köztársaság polgára s Pestre ment. Néhány hét múlva azonban már panaszkodott amiatt, hogy hát ott még hegyet sem lát s január elején már ismét otthon volt a turóci Rakovbau. Az országos viszonyok s az iskola adtak irányt az ő szellemének is. A megyei közigazgatás élére kerülve, a magyar ügy szolgálatában a saját pénzét és vagyonát Is költötte; a lelke mélyén azonban egy érzés maradt, amely különleges embernek, gavallérnak tartotta meg őt. Amikor a világháború megkezdőilött, nemsokára az után összeírták a szlovák nemzet vezéralakjait, akikot internálni kollett. Alispánunk írásban és telefonon igyekezett meggyőzni a minisztériumot arról, hogy az nem volna jó politika s mikor az nem segített, vonatra (llt, Pestre ment — s bennünket nem internáltak. Majd amikor a háború harmadik évében a rnárt.orii nyomdákból már az idősebb tanon- eokat is katonának vitték s attól tartottunk, hogy a lapjaink sem jelenhetnék meg, Beniczky alispán a Mártonban dolgozó orosz foglyokból adott a nyomdának katona-betűszedőt. Múzeumunk ellen — ugyancsak a háború alatt — az volt a panasz, hogy egy csomó, a nec- pali Justb-kastélyból elidegenített okmány van a birtokában. Az alispánnak kellett a dolgot megvizsgálnia a Múzeumban. Ott megmondták neki, hogy milyen (tisztességes) uton-módon kaptuk a necpali okmánytárat; az alispán az eléje tett okmányok közül egy levelet vett a kezébe s mikor látta, hogy az éppen egy Be- niczky-irat, azonnal így szólt: „Hiszen ennek sehol sem fogják jobb gondját viselni, mint itt.." És már diktálta is a megyei jegyzőnek a jegyzőkönyvet, hogy a muzeum tisztességes módon szerezte meg az okmányokat. Vagy egy másik eset: Egy raegtévedt szlovák fiatalembert, Pazurik dr.-t, jogászt, a ha- tárréndőrség 1917-ben Romániába akarta küldeni (Bukarestbe s más városokba), hogy ott a szlovák kereskedők után kémleljen. A gavallér alispán undorodott az Ilyen dolgoktól: a fiatalembert már a tepllc—stub- nyai állomáson lefogatta s Mártonba kisértette. igaz, hogy ezután fölfüggesztették állásától. S bárha Beniczky Kálmán Túróéban harmincéves működése alatt, igen nagy munkát végzett a magyar ügynek, eme „vétsége" miatt többé riém helyezték vissza állásába. A oikiriró ezután a negyvennyolcas szabadságharcból ismert Beniczky Lajos és az alispán Beniczky között von párhuzamot, majd ezzel fejezi be cikkét: „Beniczky Kálmán ur, 1919-tőí csöndben élve az ő Rakovjában, már sok szép dolgot müveit. Az ev. egyházban jótékonyságával tűnik ki. Nyolcvanadik évében tisztelettel és bzí- vélyesen üdvözöljük őt." Beniczky Kálmánt, Turócvármegye utolsó alispánját ezek után igazán fölösloges volna bemutatnunk, szebb, nemesebb képet aligha adhatnánk róla, mint amilyet Skultétytől ka.p- tunk. Olvasóink előtt azonban a Národnie No- viny s a cikkíró Skultéty Józsof sem ismeretlenek s ezt a lapot és Skultétyt senki sem fogja magyarónnak tartani még csak tréfából som. És ez, az államfordulat előtt is magát szlováknak valló férfiú vállalkozott arra, hogy a kigunyolt, másoktól elátkozott magyar közigazgatási rendszer egy vezető emberének, a vármegye első tisztviselőjének a fotográfiáját adja. Hoover: „A kardokat ekékké változtatom1* Louisville, október 24. Az Ohio-csatorna megnyitásának ünnepén Hoover elnök szenzációs hatású beszédet mondott. Hoover bejelentette, hogy „a kardokat ekékké fogja átváltoztatni" és azt a pénzt, amelyet az állam a londoni lefegyverzési konferencia után megtakarít, az amerikai csatornahálózat kiépítésére fordítja. Ez az összeg véleménye szerint évi húsz millió dollár lesz, amellyel az amerikai csatornázás elhanyagolt rendszerét modernizálni lehet. Az Ohio-csatorna az amerikai csatornarendszer egyik legfontosabb része és Pitts- burgot, a pennsylvániai acélipar központját, köti össze a mexikói öböllel. A hatszáz kilométer hosszú és 2.7 méter mély csatorna az Illinois államban fekvő Kairóig nyúlik, ahol betorkol a Mississippi folyamba. A brünni MAKK tanévnyitó közgyűlése Brünn, október 2-1. (Saját tudósitónktól.) A pozitív és lelkes munkakészség jegyében tartotta meg e napokban a brünni MAKK tanévnyitó közgyűlését. A közgyűlést a nagy számban megjelent tagok nagy érdeklődése mellett Takáts elnök nyitotta meg. Megnyitóbeszédében rámutatott a Kisebbségi sors nehéz harcát vivő magyar diákság súlyos helyzetére és komoly kötelességeire. Ennek az egyeiem'es kisebbségi küzdelemnek bátoí harcosa a brünni MAKK is, amely nem exponált képviselője egy szellemi irányzatnak sem. nem követi azt, ami szétválaszt, hanem csakis azt, ami összetart és egységbe foglalja a magyar erőket. Egyformán dolgozunk — úgymond — mindenért, ami magyar és mindenkivel, aki küzd az ifjúság szent jövőjéért és a benne fejlődő értékeknek fajunk javára való fordításáért Az alapszabályok felolvasása után Kavasch Jenő kuMurreferens ismertette az egyesület ezévi kul- turprogramját, amelynek főrésze a három szakosztályból álló szeminárium munkaanyagát öleli föl magába, továbbá szabad egyetemi előadásokat, oknyomozó történelmi felolvasásokat, kultures- tólye-ket, egy egyetemes kuli líránkét tervezetét, nyelvkurzusokat, gépkocsivezető tanfolyamot stb. A közgyűlés az értékes programot részletes vita után egyhangúan elfogadta. Majd Takáts elnök Ismertette afc érsekül vári diákkongresszus eredményeit, örömét fejezte ki afölött, hogy a diákság egymásra talált és tolmácsolta a kongresszus kérdését, hogy a brünni MAKK a közelmúltban kizárt tagokat jelentkezésük esetén vegye vissza, amit a közgyűlés hatá- rozatilag ki is mondott. A közgyűlés a leglelkesebb hangulatban rrt véget. 4
