Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-25 / 243. (2168.) szám
2 1929 október 25, péntek. Likvidáljunk, amíg nem késő! irta: Dobránszky János, az országos kér. szoc. párt alelnöke s az eperjesi Yálasztökerfilet listavezetője Sóvár, október 24. Hanibal ante portáé. Tülekednek a pártok. Közelednek a döntő pillanatok. Az időelőtti választást a kormányokonticiós pártok önzése eey»EBsmv.^Eccaoi»LTi!3aaEBantroi Ml M I III IIHIHi I MWIII, 11,11 iill II Illli il I II I un ií&stirnngu gj ogy- és ivóviü. Köhögésnél, rekedíséfjuél «<b. forró tejjel keverve, enyhülést nyújt. okozta. Egymással akarnak leszámolni a bársonyszékek miatt. Ennél a párviadalnál akarva nem akarva millió választó-stafétának kell asszisztálnia. Ez a párviadal Szlovénszkó őslakosságának is módot nyújt ahhoz, hogy egyszer már alaposan lelikvidáljon az eddigii egészségtelen s benső összetételeiben is képtelen kormányrendszerrel, hogy elégtételt csikarjon ki mindazokért a kormányzati bűnökért, melyeket ellenünk ez a rendszer következetesen elkövetett, hogy méltó választ adjon már egyszer azokra a mérhetetlen igazságtalanságokra, kíméletlen támadásokra, gyógyíthatatlan sebekre és lealázó kinullázásokra, amelyekkel e rendszer súlyos keze 11 év óta sújt bennünket. Itt az ideje, hogy ezt a kemény kezet leoldjuk nyakunkról s puhább kézzel cseréljük ki, amelybeu az autonómia áldó anyai kezére ismerhetnénk rá. Itt az ideje, hogy idevaló testvéreink közül végre ocsúdjanak fel már ópiumos mámorukból azok is, akik eddig többé-kevésbé talán jóhiszemüleg is tologatták egyik-másik kormánykoaliciós pártnak a szekerét azon az úton, amelyen minden reménységünk, boldogságunk s önrendelkezési jogunk messzire el lett hordva tőlünk. Azért pusztulunk minden tekintetben, mert sorsunk száguldó autóját nem a tulajdonképpeni népakarat keze dirigálja, hanem a politikai csalafintaság, mely az egyes érdekeltségeket gyönyörűen ki tudja játszani a maga javára. Itt az ideje, hogy végre megmozduljon a jobb lelkiismeret azokban is, akik vagy egyszerűen eladták magukat a vesztegető korrupt expozituráknak, vagy úgy megijedtek saját maguk árnyékától, — különösen, ha csak hajszálnyi függésben is vannak a párt- hatalmasságokkal szemben, — hogy jobb meggyőződésük ellenére is a Szlovvenszkó- ellenes sovinizmussal tartottak. így aztán közvetett okozói lettek úgy a mi általános nyomorúságunknak, mint a saját maguk le- alázó, szolgai sorsuknak is. A sok korrupció, meg sérelem mindezek lelkére is ráveti sötét árnyékát. Itt az ideje, hogy már egyszer hagyjunk fel1 a testvérgyilkos gyűlölködéssel és a dölyfös sovinizmussal s egy családként, egy testvérként mindnyájan kezet fogjunk egymással közös érdeke inkért, elleneinkkel szemben abban a lelkiismereti tudatban, amellyel tartozunk saját magunknak. Szlovén szikónak és a jövőnek. Legfőb ideje, hogy már egyszer megkíséreljük megtisztítani közéletünket, társadalmunkat, népünket, iskoláinkat azoktól a destruktív elemektől, akik Istent nem ismerve minden pozitív religiónak esküdt ellenségei s fanatikus apostolai az atheizmusznak. Irdatlan már eddig is az a rombolás és az a métely, amely nemcsak a materialista intel- lektuellek, de már az egyszerű nép lelkében is számtalan helyen belerágta magát. Itt az ideje, hogy már egyszer utálattal forduljunk el azoktól, akik hatalmas vállverege- tők kedvéért nyílt ellenségei a ml autonómista mozgalmainknak. Itt az ideje, hogy számon kérjük nemzetgazdasági krízisünket mindazoktól, akik annak, mint a hatalom kiváltságos kezelői egy- uital legfőbb okozói is voltak eddig. Itt az ideje, hogy számon kérjük tőlük azokat a milliókat is, amelyeket az adóprés sajtolt ki belőlünk, de amelyeknek beruházási, folyamszabályozási, segélyezési és egyéb természetű ellenértékét mi szlovén szkó iák távolról sem kaptuk vissza abban az arányban, amelyben a terhekkel boldogítanak bennünket. Itt az ideje, hogy Szlovenszkónak állami és kincstári üzemei az autonómia kivívásáig is az országos hivatal és képviselet hatáskörébe utaltassanak, amelyekre eddig abszo- lute semmi befolyásunk sem volt. Itt az ideje, hogy már egyszer rácsapjunk ama politikai üzérkedők kezére is. akik polgártársatok szent tulajdonát képező vagyo- nokban kén vük-kedvük szerint vájkálnak. irdatlan províziókkal diszponáltak s a földreform végrehajtásából a legaljasabb pártvesztegető politikát csinálták. Bitr ok maradékokkal pedig olyanokat jutalmaztak, akik nem Szlovenszkóért, hanem ellenkezőleg annak jól felfogott érdekei ellen exponálták magukat. Ezekből egy uj birtokososztályt varrtak nyakunkba a réginek mezőgazdasági szakértelme s intelligenciája nélkül. Ezek az uj birtok- arisztokraták bizony távolról sem lesznek képesek, de kedvük sincs hozzá, olyan mintabirtokokat teremteni, mint aminők a régi középbirtokok voltak, amelyek valóságos szakiskolákként szerepeltek kisgazdáink részére. Itt az ideje, hogy végre már lehetetlenné tegyük azt a gazdaságpolitikai rendszert, amely mesterségesen elősegíti az árdrágítást. Legfőbb ideje, hogy útját egyengessük az olcsóbb állami háztartásnak is, ha csak nem akarjuk áll and ősi tani majd minden házban az adóvégrehajtók napi látogatásait és nem akarjuk összetett kezekkel nézni gazdasági összeroppanásunkat épp az elviselhetetlen adóterhek miatt. Itt az ideje, hogy a külpolitikát is pacifistább vizekre kén yszeri lsük, mint amilyeneken eddig evezett s ily módon a véderő horribilis tehertételein is könnyitsünk. Itt az ideje, hogy mór egyszer érvényt szerezzünk a mi Szlovenszkónkra és összes kisebbségünkre vonatkozó nemzetközi egyezményeknek is, amelyek épp oly teljes mértékben kötelezik az államot velünk szemben, mint amennyire kötelező a köztársaság állameszmé- je az összes polgárokra- nézve. Mert éppen a kisebbségi jogvédelem az, amely leginkább ki vau nullázva nálunk nemcsak a gyűlölt magyarsággal, de a szlovák nemzettel szemben is. Hiszen nemcsak az állami alkalmaztatás terén a szlovák ember — keveseket kivéve — mindenütt a rövid ebbet húzza még saját anyaföldjén is, de még a nyelve sem dominál ugv idehaza minden hivatalban,' minden iskolában, mint ahogy kellene. Itt az ideje, hogy végre közös erővel és akarattal kivívjuk Szlovetiszkó részére az autonómiát, amelyet mi nem csaléteknek tartogatunk, mint ahogy látszólag annak szánták a pittsburgi tárgyalásokon. Mi az autonómiát életszükségletnek, a belső béke egyetlen előfeltételének tekintjük, úgy hogy ennek megadása megteremtené a harmóniát a szlovákok és csehek között is. Az autonómia hiányában a mind nagyobb felületeken előálló és állandósuló súrlódásokért ilyképpen tehát a felelősséget kénytelenek vagyunk magunktól elutasítani abban a szent meggyőződésben, hogy mint minden más sérelem, úgy ez a likvidálásán nagy kérdés is kormányaink szükkeblüségének és rövidlátásának a bűne, mely előbb-utóbb megbosszulja magát. Mint látjuk, sok-sok likvidálni valónk volna a mostani kormány rezsi mm el. S egyáltalán semmi jót sem remélhetünk az itteni politikától mindaddig, amíg jobb belátásra nem kényszerítjük összes politikai ellenfeleinket kezünkben a szent elhatározás lándzsájával, a garantált jog fegyverével és az igazság pajzsával. De hát vájjon megérett-e népünk arra, hogy már egyszer igazán és a legkomolyabban mérlegelni tudja az ilyen döntő pillanatok hord- erejét, mint ami nők előtt most is állunk? .Sajnos, egyelőre népünk egész tömegeiben még nem tart ott., bár a kijózanodás egyre nagyobb a politikai narkotisták legnagyobb riadalmára. Az alvó oroszlán ébredőben van. Dajkamesékkel már nem sokáig lehet őt álomban tartani. Idegen fü, judás-pémz, ámítás nem imponál már neki, mert tudja, hogy minderre keményen rá kell fizetnie. De majd akkor, amikor Szlovenazkó egész népe oly közös elhatározással, mint amilyen közösek érdeket közös sorsa és élete, egy emberként a saját lábára áll és az urnáknál nem lesz többé hajlandó önönmaga ellen szavazni, akkor az autonómia kérdése önmagától fog megoldódni!! Csak az a kérdés, mikor mozdul meg már Hodza „apánk" lelkiismerete is e történelmi Magyar asszonyok, magyar lányok Legyen nevetek százszor is áldott, Ha eljöttök mind és leadjátok Az Isten nevében a számot! hivatás számára, hogy nemcsak a gyászma- gyarok „apja" és Prágának olyan kelletlen udvari szállítója legyen, akitől szabadulni szeretnének a sovin.ista vetélytársak is, — hanem igazi nemzeti vezére legyen a saját népének abban a nemes értelemben, amint ezt találóan megírta Dzurányi László egyik nem- régi vezércikkében^ —■ s igazi nagystílű ál- lamférfia legyen egész Szlovenszkón, ahol nemzeti kisebbségek vannak, amelyek közül legtöbbet szenved a magyar. És még nagyobb a.z a második kérdés, hogy mikor jut el Szlovenszkónak legnagyobb harcosa: Hliuka András a végtelen csalódások ama végső pontjához, amelynél végre arra a belátásra jut majd, hogy se népét, se Szlovén- szkot nem lesz képes tisztán saját erejéből mindaddig az igéretföldjére kivezetni, mig bennünk hatalmára agyarkodó filiszteusokat lát. Mig igazságot nem szolgáltat mindazoknak, akiket sokszor, de sokszor megbántott, mig csak le nem mond arról a kizárólagos hatalmi vágyról, hogy csak a mi teljes kapitulációnk után állhat szóba velünk és amíg minden szlovenszkói kisebbséggel, amely a keresztény világnézet talaján áll, mint egyenrangú fegyvertárssal kezet nem fog. Erre az őszinte kézfogásra várunk, mert mi komolyan akarunk autonómiát az eddigi politikai rendszer szanálását, békét, győzelmei és boldogulást a mi szlovenszkói Krajinánk összes fiad és leányai számára. IIIIIUIIWII f wuvuMuraLXLU-ua VÁLASZTÁSI NAPTÁR Október 20-fól október 27-ig a választói névjegyzékek a községi hivatalokban ismét ki vannak téve közszemlére. Október 27-én reggel nyolc óráig a körzeti választási bizottságok elnökeinél bejelenthet ők a párt-bizalmi személyek. Október 27-én reggel uyoe órakor minden választási helyiségben megkezdődik a szavazás. Október 29-én délelőtt ti* órakor székhelyeiken összehívás nélkül összeülnek a kerületi választási bizottságok (I. skrutinfum.) November 4-én délelőt4 tii Órakor a központi választási bizottság összehívás nélkül összeül Prágában (II. és III. sknitittium) Ekkor nyújtják be a pártok a II. és III skrotiniuir részére jelöltlistáikat November U-ig, (illetőleg a választás eredményétől számított 1’ napon b~lfl!) benyújthatók a választási bírósághoz a választásé" • elleni felebbe- zécek. MAGYAR EMBER NEM SZAVAZHAT A MA GYÁR FRONT ÁRULÓIRA! FORRÓ MEZŐK SSECÜÍiV (16) Irta: MÓRICZ SSI9MONB A főkapitány rosszkedvűen nézett a jegy- J tő re. i — Ki adott hírt a jegyző urnák? — Egy asszony szaladt hozzám s azt mondta, hogy a nagyságos urat agyonlőtték. Kötele. g szerint azonnal küldöncöt küldtem a ffzolgabiró úrhoz, magam pedig idejöttem. — Nagyon helyes — mondta a főkapitány. Bementek a kivilágított ebédlőbe. Bátky idehaza volt a házban. Mint ügyvéd ő volt a sógorának a jogi tanácsadója is s a nővérek nagyon szerették egymást, úgyhogy mindennaposak voltak egymásnál. Alig pár napja volt idekint utoljára s konstatálta, hogy azóta egyetlen bútordarab sem mozdult. el a helyéről. A jegyző udvariasan felajánlotta, hogyha parancsolják, nem zavarja a főkapitányt a munkájában. — Kérem, kedves jegyző ur, csak maradjon. Itt voltaképpen maga képviseli a hatóságot, az én hatásköröm egyáltalán nem terjed ki erre a házra. Csak mint a sértett képviselője vagyok jelen a család képviselőjével . . . Hát hogy képzeli, jegyző ur, hogy folyt le az esemény? — Már nekem tiszta képem van, — mond ta a jegyző s előadta megfigyeléseinek eredményét. Végigvezette az urakat a lakáson, ki a verandára, elmondta, hogy hol volt. a féri telt asztal hol ült Baltazár Pista, hogy á háziasz- -zony valamiért bent volt a szobában e abban a pillanatban történt a lövés, mikor kifelé jött. Hogy a vadáét hogy szaladt elé az istállóból, hogy hívta a kocsist, hogy hozták fel a testet. — Súlyos hiba történt, — mondta a főkapitány — nem lett volna szabad hozzányúlni. S úgy nézett a jegyzőre, mintha ő volna felelős érte. — Pardon, — mondta a jegyző — én ebben a pillanatban jöttem, csak éppen kihallgattam az embereket, én nem voltam jelen .. . Sajnos, a nagyságos asszony parancsot adott, ami emberi szempontból ért ehető is . . . Ezzel elmondta gyanúját, hogy itt, véleménye szerint, egy pillanatban két lövésnek kellett eldördülnie, mert az egész személyzet csak egy hangot hallott . . . ellenben két sebesülés történt. — S ezt hogy magyarázza, jegyző ur? — kérdezte rémülten Bátkay. * — Nem tudom máskép, csak hogy valaki lesben volt s szegény Ava/ry urat azért lőtte le, hogy megmentse a barátját. — Barátját? — kiáltotta a főkapitány. — Igen, mert kiderült, hogy ketten voltak itt fiatalemberek. Az egyik Baltazár ur, akit személyesen jól ismerek, a másik nem tudom ki volt, de arról mindenki tud, hogy az autóban ketten voltak fegyverrel. Lehetséges, hogy a másik fiatalember lesben állott. — No, majd a vallatás kideríti — mondta a főkapitány 8 összenézett Bátkyval. — Itt vannak, akik felhozták? — kérdezte könnyes szemekkel Bátky. A Jegyző erőket adott neki, mert a nagy, kövér ember, kövérek szokása szerint sírt s hogy megszólalt elvesztette az erejét s csaknem összerogyott. — Sajnos, az egyik, a vadász, úgy látszik, megszökött. — Megszökött! — kiáltott a főkapitány. — Igen. A főkapitány tűnődve nézett körül — megszökött, megszökött — ismételgette s kardjával gondolkozva verte a padlót. — Nézzük meg azt a szegényt — mondta megtört hangon Bátky. — Majd a vizsgálat folyamán — mondta a főkapitány — nem kell úgy felizgatni magadat kedves. *'••**. Bátky ott maradt a széken, hanyatt ejtette magát 8 szemeit lehunyta. — Jaj, szegény ember, szegény ember ... Ott ültek a tornácon. Kint a kert felől égtek a nagy százas izzók s a hold is teljes fénnyel. Rajok borult a csönd s egy percre dermed t és súlyos hangulat borult el. Most meg lehetett érezni, hogy az emberi életet valóban csak a halálon keresztül lehet megérteni. Mindhárman sápadtabbak voltak, mint rendesen. Maguk elé csüggedtek, a jegyző a kis feleségére gondolt, hogy nem ijedt-e meg otthon; a felesége ideges, csaknem hisztérikus teremtés volt, szeretett volna minél hamarabb hazamenni, de látta, hogy ez lehetetlen. Hosszú hallgatás után egy belépő ember Vesztette fel Őket. Az egyik detektív volt. Jelentést tett. — Méltóságáé főkapitány ur, a kihallgatást itt méltóztatik elrendelni? — Igen. A detektív megfordult, és kiment. Egy perc múlva visszajött a szobalánnyal. A jegyzőnek feltűnt a lány hallatlan izgalma « Témülete. Sirt a lány s egész testében reszketett 1 — Na, mi történt? —■ kérdezte a főkapitány. A leány hallgatott s nem találta a szavakat, amit mondania kellett. A detektív keményen, de emberséges ham gon mondta: — Mindent mondjon él a méltóságos urának, úgy aho£& történt Semmit se szabad elhallgatni. A leány a kötényét a szeméhez emelte. — Méltóságos ur, kézit csókolom, — erre kitört a sírása — én semmit se tudok, mert én abban a percben hoztam be az ételt, mikor a pukkanás volt és ón úgy megijedtem, hogy a tálat is elejtettem — s odamutatott az ajtóhoz, ahol már fel vol mosva a folt — Miért nincs ott a tál? — kérdezte a főkapitány. — MéltÓ6ágos ur, nem tudtam, hogy ott kellett volna hagyni, én fel takarítottam. — Ez a baj. Ezért nem lehet aztán soha tiszta képet kapni, — kiáltott a főkapitány, — Na, hát aztán. — Azután én csak azt láttam, hogy a méltóságos ... a nagyságos ur a fejéhez emelte a revolvert és elsütötte s meghalt. A jegyző megdermedve nézett a leányra. — Nekem nem igy mondta el, — szólott A főkapitány felállóit — Mindent úgy mondjon el, ahogy vau. — Igenis, kézit csókolom. — Itt történt a tornácon? — Igenis. — Itt? . . . Hisz odalent van a vértócsa. — Igenis. _ — Hol történt hát? — Odalent. — No, megálljon csak, ne legyen megijedve. magának a világou semmi baja sem lesz. Érti? . . . Hogy folyt je a dolog? — Veszekedtek. Riooda? A nagyságos ur, meg a nagyságos a wn obi • • ’
