Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-24 / 242. (2167.) szám

wmOTmnemeeaeHBmsMee-h s n '■ :'VI> mfnrr~r n.^s 1029 október 24, csütörtök. ii riiinni hím—iiHi—■— Tegnapi .számunkban részletes ‘ ki­vonatban ismertettük Jabloniczky János képviselőjelöltünknek a pozsonyi vá­lasztási nagygyűlésen elmondott beszé­dét. A közérdekű beszédet most alkal­munk van az alábbiakban szószérint is leközölni. • Pozsony, október 23. Én a politikáit az egyetemen mint tudo­mányt tanultam, azóta sokszor hall ottani olyan nézetet is, hogy a politika tulajdonképpen nem is tudomány, hanem inkább művészet, melyet nem tud semmiféle szorgalommal meg­tanulni, ahhoz születni kell. A gyakorlati élet­ben azután azt tapasztaltam, hogy amit poli­tikának neveznek, amit én tudománynak ta­nultam s amit művészetnek mondanak, az végered­ményben a legtöbb esetben közönséges üz­let, mely sokszor nagyon kiadós, de sok esetben nagyon piszkos üzlet. R poétika, mini öles Ezen üzletes politikának semmi kapcsolata, semmi összefüggése nincsen a tudománnyal, vagy a művészettel, ennek csak üzleti fogásai vannak. Ilyen régi bevált üzleti fogás a vá­lasztóknak a választások előtt mennél és men­nél merészebb ígéreteket tenni, hogy ezen ígéretek jövő teljesülésének édes elő-érsej­tétől megtévesztve, a választók megszédülje­nek s szavazataikat a nagy ígéretek hőseire adják. A választás után az ígéretek teljesítetlenek maradnak s uj választások esetében uj ígére­tek jönnek s újból nem teljesülnek. Ha mindazon ígéretek, amelyeket a válasz­tások előtt a választóknak tenni szoktak, csak részben teljesedésbe mentek volna, úgy a világnak már régen paradicsommá kellett volna átváltoznia. Mert a világ még ma sem a paradicsom kert­je, ez a tény á conrario bizonyítéka annak, hogy a választóknak tett ígéretek eddig tel­jesítetlenek maradtak. R'...vSlaisfésí Ígéretek éltéire- .Néhány példa ezt a legjobban fogja illusz­trálni s példák miatt nem is kell a messze külföldre elkalandoznunk, maradhatunk ott­hon, csak forgassunk néhány lapot visszafelé emlékezetünk könyvében s állapodjunk meg az 1920-ik évnél. Akkor a szociáldemokrata párt volt az ígéretek terén az uralkodó csil­lagzat. Nópfelség, a nép minden jog és hata­lom forrása stb. voltak a hóditó jelszavak és tényleg a választók milliószámra szavaztak a szó ciá Idem ok ra iák r a. S mi lett az eredmény? A szociáldemokrata vezetők részére: miniszteri székek, bank- igazgatóságok, házak, villák, autók, sok pénz és mint azt Srámek páter lapja leleplezte, 59 maradékbirtok. A nép részére: keve­sebb jog, több adó, militarizmus, nehe­zebb megélhetés. Az 1925. évi választásokon a szociáldemokra­ták által megcsalt nép a szociáldemokratákat megtizedelte, akik azután pénzükkel és ma­rad ákbir tokáikkal a „jól megérdemelt” ellen­zékbe mentek s onnan lesik azóta az alkal­mat uj prédára. Ellenben uj hős ígérők léptek helyükbe: a köztársasági agrárpárt és Hlinka pártja. Az agrárpárt földet ígért, a Hlinka-párt Szleven- szikó részére autonómiát. Mindkét ígéret nagy­szerű, érdemes támogatni azokat, akik ilyen Ígéretek teljesítésére esküsznek és tényleg a választóknak sok százezernyi serege dőlt a két Ígérő párt táborába. S mi lett az eredmény? A vezetők részére: miniszteri székek, bankvezérségek, paloták, villák, autók, sok pénz, amint ezt is Srámek páter lapja elárulta, 140 maradékbirtok. A nép részére: még kevesebb jog, még több adó, még nagyobb militarizmus, még nehe­zebb megélhetési viszonyok, még nagyobb szegénység s ezen felül a Hlinka-párt részé­ről az autonómia eltemetése. A kormánytöbbség azonban legalább a Hl in­ka-párttal szemkor nagyon figyelmednek, sót mondhatni hálásnak bizonyult, amennyiben a kormánytöbbség buzgó támogatásáért, remii- neráoió fejében a Tűk a-perrel ajándékozta meg.. De mi lőhet az oka a választóik ilyen hiszé­kenységének? A rejtély kulcsa talán a követ­kező két irányban kereshető: A választók tü megei sokkal becsű 1 ete-sebben gondolkoznak, mint azok, akik szavazataikra vadásznak, amennyiben a választók még hisznek az adott ázó szeniségóben, ami kétségtelen erkölcsi előnyük, vagy Iveigazolódik rajtuk azon ős­régi filozófiai tétel: miindus vuít deoipi, azaz ■a "világ azt akarja, hogy megcsalják, amely tény folyományaként azután az üzlet politiku­sok * MWtyuk m MfaxAL tétel második részét, mely úgy szól: ergo de- oipiatur, vagyis: csaljuk meg. Most ismét választások előtt állunk, ismét hangzainak nagyszerű ígéretek s az adózáá terhei alatt görnyedő, a súlyos életküzdelem­ben meggyengült szloven-szkói kisebbségi vá­lasztó valami megváltásra vár, mert érzi, hogy sokáig már nem tudja elviselni a leg­modernebb demokrácia szlovenszkói áldásait. Fog-e jön,ni és mikor valamilyen megvál­tás? Az itt most uralmon lévő politikai rendszer ezt nem hozhatja meg, mert hamis állampoli- tikai elveken épült fel. Hí tett a pacifizmusból? Hamis elv az államot tisztán a hatalom ere­jére építeni és nem az összes polgárok meg­elégedettségére. Évezredes elv, nem én talál­tam ki, hogy az államok legteljesebb biztonsága polgá­raik megelégedettségén nyugszik. Számos történelmi példa bizonyítja ennek igazságát, de nem is kell a messze múltban lapozni, legkirívóbb példának jelentkezik Oroszország; ötmillió szuronyt küldhetett a világháborúba, a legnagyobb létezett katonai hatalom, s mégis tönkrement, mert polgárait nem tudta megelégedettekké tenni. A csehszlovák köztársaság legutolsó állami költségvetése szerint a katonai kiadások 1928- ban 1700 millió koronára rúgtak s a hadügyek minisztere évenként még 80—100 millió pót­kiadásokra kér és kap fedezetet. Az évi álla­mi bevételeknek több mint 14%-a hadi kiadá­sokra megy el, ez kétségen kívül túltengő mi- litarizmus. S ezen valóban el kell csodálkoz­nunk, mert az osztrák-magyar monarchiában éppen a csehek mutatkoztak a legnagyobb antimili­taristáknak és a pacifizmus meggyőződéses híveinek kiál­tották ki magukat. Most pedig, amidőn alkal­muk volna tényekkel bizonyítani antimili- tarista és pacifista meggyőződésüket azt lát­juk, hogy nemcsak az állami bevételeknek óriási részét költik, hadi kiadásokra, de leg­utóbb a csehországi Tábor községben hadügyi kiállítást rendeztek, amelyet az államfő is megtekintett s ez alkalomból odanyilatkozott, hogy az államnak vassal kell megvédenie ma­gát. Az ember csodálkozásában összecsapja kezeit és felsóhajt: Elvesztették talán megváltó erejüket a pa­cifista eszmék? Hát miért nem tudnák ezek megvédeni az ál­lamot, amidőn éppen a csehek hirdették év­tizedeken keresztül ezen eszméknek az Örök békét biztositó erejét. Más alkalommal a föld- mivelésügyi miniszter: Srdinko dr., aki egyébként orvos, felhívja a csehszlovák nem­zetet, hogy küldje szívesen a hadseregbe fiait és hogy ezek szeretettel szolgáljanak a had­seregben, mert a köztársaságnak erős hadse­regre van szüksége. A leszerelés mai korszakában, amidőn a nagy és gazdag nyugati államok vezetői szün­telenül azon törik a fejüket, hogy kisebbíthet­nék hadseregeiket, nálunk az állam vezetői a fegyverkezés szellemét idézik holott Cseh­szlovákiának közvetlen szomszédai, Lengyel- országot, mely azonban szintén szláv állam, kivéve, le vannak fegyverezve. A túltengő militarizmus logikai kénysnerü- séggel az adóztatás tultengéséhez vezet el. A józan és a jövőre is tekintő adóztatás a le­hetőség határait respektálni köteles és kell, hogy a tőkegyűjtés lehetőségét ne zárja el a tömegek előtt. Ma itt a tőkegyűjtés lehetősé­ge a fix alkalmazottakra, a munkásokra és a földművelőkre nézve már nincs meg, ez ma már csak a nagyjövedelműek és a gazdagok előjoga. Az uj adótörvény legfeljebb a történeti or­szágokban hozott enyhülést, mert ott szak­avatott és tárgyilagos hivatalnoksereg hajtja azt végre, míg ide inkább csak a kevésbé szak­avatott, gyakorlatlan hivatalnokok jutottak, akik sokszor sovinizmusuk rabjai is a kisebb­ségek elleni adókivetéseknél, amit megerő­sít a kivetések elleni fellebbezéseknek szokat­lan tömege. A kivetés fogyatékosságával kar­öltve jár nálunk a behajtás kíméletlensége és azután csodálkoznak azon, hogy felüti fejét az elégedetlenség. Az Ing és kabát gazdaságpolitikája További hamis elve a mai politikai rend­szernek, hogy a történelmi országok közgazdaságát a szlo- venszkói közgazdaság rovására előnyben ré­szesíti. Ha a cseheknek sikerült, amint ezzel dicse­kedtek, az osztrák-magyar monarchia ipará­nak 80%-át megszerezni a köztársaság részé­re, akkor olyan gazdasági politikát is kellett volna követni; amely ezen nem a megkisebbi- tor Utót SHtteüdl cot biztosit. Ez nem történt meg, de hogy a cseh és morva ipar életét, biztosítsák, egysze­rűen leépítették a szlovenszkói ipart és ezzel a ténnyel még tetszelegtek hazafias érzésük­nek, amidőn a szlovenszkói ipar letörését az­zal mentegették, hogy az amúgy is magyar és zsidó kézen van, tehát nem kár érte. Ez nem közgazdasági megoldása egy köz- gazdasági problémának, hanem az ing és ka­bát módja szerinti elintézés. A cseh és morva ipar jelentette az inget, a szlovenszkói ipar a kabátot és igy süllyedt le a mai sorsra az egykor kifogástalan gazdasági virágzásban levő ezen egész országrész. Hasonlóan hamis állampolitikai elv kifeje­zetten nemzetiségi államban az egyik nem­zetiséget a jogok teljességének részesévé ten­ni s egy, vagy több nemzetiséget egy alsóbb klasszisba szorítani. Minden kisebbségi ember az állampolgársági, nyugdíj, iskolai, kultur mizériákon át nagyon ismeri ezeket a viszonyokat, nem kell velük bő­vebben foglalkoznom. Ellentét Hodzsa és Benes kijelentései között Ilyenkor választások előtt azután van őzen a téren is ígéret bőven. Hodzsa volt miniszter nyilatkozott legutóbb egy választási felhívás­ban, hogy „a magyaroknak pedig minden jogot meg fogunk adni.” Ezzel szemben azonban Be­nes külügyminiszter a népszövetségnél azt erő­siti, hogy a köztársaságban kisebbségi kérdés nincs, mert. az állam kisebbségeinek már min­dent megadott, sőt többet, mint amennyire kö­telezve volt. A két miniszteri nyilatkozat között megoldha­tatlan ellenmondás látszik fennforogni. — Ha ugyanis a kisebbségeknek minden joguk meg­van, akkor miért kell nekik jogokat Ígérni? Vagy igaza van Beneenek, s akkor Hodzsa csal­ni akart, hogy a magyar szavazatokat elnyerje; vagy Hodzsánjtk van igaza, hogy a. magyarok­nak még nincsenek meg a jogaik, 6 akkor Be­nes (közbeszólás: hazudott:) nem hazudott, ez nagyon a köznyelv szerint volna mondva, ő in kább diplomáciai nyelven fejezte ki magát, kö­rülbelül igy: csoportosítom a tényeket a cél szerint, mely parancsolja, hogy teljes figyelem* re méltattassék a csehszlovák állam szuverént* tása, mely minden jogsérelmet az állam réezé- röl kizár, s ezzel a mélyen tisztelt Népszövet­ség abba a helyzetbe kerül, hogy az igazságnak megfelelően itélhasse meg a helyzetet, miszerint a nemzeti kisebbségek ceak querulánsok.“ Mire való volna is a fényes diplomácia, ha nem tudná céljai szerint csoportosítani a tényeket? Mi pedig tudjuk mindnyájan, hogy itt sem a magyaroknak, sem a németeknek nincsenek meg azon jogaik, amelyek őket megilletik. Hodzsa „tárgyalási készsége*. De Hodzsa azt is irta, hogy minden államhü magyarral kész tárgyalni a magyar jogokról? Hát ki az államhü magyar (közbeszólás: Hodzsa apánk! Nagy nevetés.). Ennek megállapítását nem bizhatjuk Hodzsára, de állíthatjuk, hogy a köztársaság összes kisebbségei államhüek! Nekünk végül mindegy, vájjon a népszövet­ségtől, vagy belföldi tárgyalások révén érjük el jogainak teljességét, de nem vagyunk annyira politikailag éretlenek, hogy különösen a múltak tapasztalatai után garanciák nélküli puszta ígéreteknek felül­jünk. Az idevonatkozó tárgyalásokat már megkísé­relte a magyar nemzeti párt, eredmény nem volt, sőt Hlinka is, aki szintén garanciák nélkül ment pártjával a kormányt támogatni, mint tanú az eskü terhe alatt a biróság előtt nyilvánosan val­lotta, hogy semmit sem sikerült a kormányban a szlovák nép részére elérnie. Ilyen előzmények nem biztatnak eredménnyel. Kétségtelen személyi és tárgyi garanciák elle­nében hajlandók vagyunk tárgyalásokat foly­tatni, papirgaranciák azonban nem elégíthet­nek ki, hisz papiroson biztosították már egyenjogúsá­gunkat, s még sem vagyunk egyenjogúak, szó­beli ígéretekre pedig egyáltalán nem adunk sem­mit. És sajátezerü, hogy éppen azok, akik eddig jogainkat meg nem adták, azt hiresztelik ró­lunk, hogy politikánk negatív, destruktív és ál­lamellenes. Abban az értelemben, hogy negáljuk a mai kormányrendszer létjogosultságát, poéti­kánk negatív, de a kormány megbuktatására vonatkozó törekvés tekintetében pozitív és sze­retné nagyon destruálni ezt a kormányrend- szert, hogy mielőbb megbukjék, de határozot­tan tiltakoznunk kell az ellen, hogy az itteni kisebbségek politikája államellenes. Kormányellenesek vagyunk, azt nyíltan be­valljuk, de a kormány nem az állam, s ezért a gyanúsításokat visszutasitjuk. Ellen­feleink eddig semmiféle bizonyítékot nem pro­dukáltak az államellenességre nézve, tehát a vádat rágalomnak kell minősíteni. ; Ha mást nem Is eredményezett volna politikánk, az kétségtelen sikere, hogy az itt élő nemzeti kisebbségeket tömörítetté, önbizalmukat és a jobb jövő reményét fenntartotta s ezzel nyelvükhöz, kultúrájukhoz és az ősi röghöz való ragaszkodásukat biztosította. S midőn igy eljutottam politikánk némi di­cséretéhez, talán kellene is valamit igérnean a választások alkalmából. Nincs semmink, amiből ígérhetnénk a kor­mánypártok mintájára, inkább talán azt teszem, amit minden eddigi választáskor tettünk, hogy kérem Önöket: tartsanak ki, igazságunk már sokikal előbbre van, mint volt 1920-ban. Sajnos az Igazság nem jár repülőgépen, hanem úgy látszik cammogás a sorsa, de a csiga is el szokta érni a célját Persze, nehéz dolog az éhezőnek és szomjazó nak kitartást prédikálni, ahelyett, hogy ételt és italt adnánk neki. Sokszorosan nehezebbé válik a feladat, ha az éhség és szomjúság már 11 évig tart Tudjuk, hogy sok szervezet nem bírja ezt a hosszú éhezést és szomjuzást. A gyengék el­hullanak, a kenyér, a család sokakat reákf ny szerit soraink elhagyására, minden veszteség fájdalmas, de egyelőre nincs más eszközünk, mint a kitartás. KI kell tartanunk! És itt utalok Benesnek ezelőtt két hétté, prágai választói előtt tartott beszédének ama részére, melyben kijelentette a következőket: „Sokat szenvedtünk, de Masaryk professzor­ral mindig azt mondtuk egymásnak: feltétle­nül ki kell tartanunk." Tisztelt Hallgatóság! Mi volt az ő szenvedésük, akik hixusvonatokon utazgattak, luxushotelek­ben éltek, s az amerikai csehek és szlovákok adományai szolgáltatták azokat a milliókat, amelyek ehhez és a propagandához szükségesek voltak. Lelki szenvedésük lehetett, mert nem tartották szabadnak nemzetüket. Mi volt az ő szenvedésük a lövószárkok la­kóinak és a központi hatalmak hátsó országa inak éhező millióinak szenvedéseihez képest. — Ezek szenvedtek testileg és szenvedtek lelkileg a legbizonytalanabb jövő miatt é$ atyáik, fiaik, testvéreik halála és nyomoréksága miatt. S ha, tisztelt Hallgatóság, Benes külügymi niszteT a köztársaság alapítása utáni 11-ik esz tendőben szükségesnek tartja boldog cseh nem zete elé tárni egykori szenvedéseit és a kitar­tást emlégetni, mennyivel inkább szükséges ne­künk emlékezetbe idézni a szenvedéseket, ame lyek nálunk még mindig megvannak ngy fizi­kaiak, mint lelkiek és hangsúlyozni, hogy ki kell tartanunk. a Képe s Hét szépirodalmi képez hetilap. i?T*Fr^ A kitartáshoz az első lépés az erők összefo­gása. Sok tévelygés után ezt a lépést sikerült megtennünk azzal, hogy egy listán választ az itteni magyar kisebbség, a szepesi németek és a szlovák népnek velünk érző része. Ha majd Szlovenszkó összes őslakosai át lesz­nek hatva a közös lista szükségességétől, ak­kor ki fogjuk vívhatni Szlovenszkó autonó­miáját Az autonómia inkább jogi és politikai kérdés. Mi azonban nem azért küzdünk az autonómiá­ért, mert valami nagyszerű koncepció megvaló­sítására törekszünk, hanem azért, mert az autonómia a szlovenszkói őslakosság részé­re a mindennapi kenyeret jelenti. Az autonómia a körülöttünk lezajló legköze­lebbi életet jelenti. Szlovenszkón az itteni ősla­kosok ismerik, ők egyedül tudják meggyógyí­tani bajait, semmiféle csehországi kiküldött n§m képes erre, mert meg sem ért bennünket, nem nyelvileg értem ezt, de lelkileg, mert ez itt más világ, más élet.Ez igy van. Az autonó­mia az itt élő őslakók kulturális és gazdasági Vérszegény gyermekek igyák a Csizi-vizet, Csizfürdő érdeke és ha nem fog sikerülni az itteni Ősla­kosságnak kivívni az autonómiát, ez gazdasá­gilag és ezzel kulturailag is súlyos károkat fog előidézni az egész őslakosság soraiban. Ha az angolok államukra nézve nem láttak veszélyt abban, hogy az íreknek és legutóbb az egyiptomiaknak olyan széles autonómiát adtak, amilyenre mi nem is gondolunk, akkor c ak rosszakarat láthat az autonómia követelésében veszélyt a csehszlovák köztársaságra.. Különben is Masaryk elnök nyiltan hirdeti, hogy becsületes szándékú emberek mindenről tár­gyalhatnak, és becsületes szándékkal minden­ről lehet megegyezni. A szlovenszkói őslakosság becsületes nyiltság- gal a megélhetés ókából kivánja az autonómiát, talán a másik oldalon nem volna meg a becsü­letes szándék? Tisztelt Hallíra tóság! Ha. úgy vélik, hogy mindaz, amit hallottak, az Önök felfogásával és meggyőződésével is egyezik, akkor szavazza­»•*»*-*« IfettQk. 6 „Kormányellenesek vagyunk, ezt nyiltan bevslek — de a kormány nem az állam" • f lafefsnlcifey János pozsonyi beszédében válaszolt Hodzsa „tárgyalási készségéire — Komoly garanciák isii! nincs miről tárgyalni —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents