Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-24 / 242. (2167.) szám

<*29 október 24, etttttröfc. ae folyosóin maradtak, amikor a megbu­kott miniszterek már a* Elyséen jártak. A leghiggadtabban Briand viselkedett, aki a bukás után a termet ragyogó mosoly- lyal hagyta el és karját fölemelve fordult a köriiláll ókhoz: # — Végre egyedül! A megbuktatok mosakodnak Ugyanaltkor azonban kijelentette baráta­inak, akik ama véleményüknek adtak kifeje­zést, hogy a tizenkettedik Briand-kabinetteí bizonyára a tizenharmadik fogja követni, hogy elege volt a játékból és esze ágában sincs az uj megbízatást elfogadni. A jelen­pillanatban senki sem tudja, mi fog történni. Bátran azt lehetne mondani, hogy a kormány nem amiatt bukott meg, ami miatt leszavaz­ták. A jobboldali sajtó sem kockáztatja meg, hogy a tizenkettedik Briand-kormány meg­buktatását összefüggésbe hozza a locamoi politikával. A bukást kizárólag belpolitikai természetű kérdések okozták, egyes képvise-1 lök ingerültsége s az a látens elégedetlenség, j amellyel a középpártok tagjai hónapok óta, j még Poincaré idejéből követik az alapjában véve jobboldali kormány belpolitikáját és ál­landó tiltakozását. Egyedül az Echo de Paris jegyzi meg, hogy Briand bukása nem vélel- j len müve volt, hanem a fokozódó nyugtalan-, ságra vezethető vissza, amellyel a francia köz-1 vélemény Hága óta figyeli a zárkózott fran­cia külpolitika irányát. A többi jobboldali lap i megelégszik azzal, hogy Tardieu megbizatá-1 sát propagálja, mint az uj Bloc National friss ! erejű, fiatal miniszterelnökét. A Petit Pari-1 sien és több más mérsékelt lap szerint a ka­bineti bukását a radikális szocialisták mérsé i kelt és kompromisszumokra hajlamos elemei j okozták, akik a reimsi kongresszus után Da- ( ladiert és csoportját fait accompli elé akar-' ták állítani, hogy a polgári szélső baloldali | így intranzingens magatartásának föladására 1 és a baloldali és középpártok központi kon-1 centrációjának megalakítására kényszeritsék. A baloldali lapok egységesen Ítélik meg a j helyzetet. Briand megbuktatása szerintük nem | jelenti a baloldal bizalmatlanságát a Briand i féle külpolitikával szemben, s a balpártok j 220 nemmel szavazó képviselője csupán azt ; akarta demonstrálni, hogy a jelenlegi egész­ségtelen és paradox kormánytöbbséggel az összekuszált belpolitikai helyzetben nem lehet tovább kormányozni és tisztulásra van szük­ség. Hosszú kormányválság? Az Ere NouveHe a legtalálóbban jellemzi a lelyzetet, amikor megállapítja, hogy a baloldal i nemzeti egység, a joboldal a loearnoi politika allén szavazott és véletlen összefogásuk kor- mánvkrizist okozott. Most végre elérkezett az óra, írja a baloldali orgánum, hogy a parlament vála&szon a baloldal, vagy a jobboldal politi­kája között. Daladier lapja szerint az egyetlen lehetőség a tiszta baloldali kormány megalakítása, A J?epublique‘ a szocialistákhoz apellál és mint­egy kötelességükké teszi, hogy ne sza-1 asszák el az alkalmat és járuljanak hozzá a kormányala­kításhoz. Viszont León B!um éppen tegnapi be­szédében jelentette ki, hogy a szocialisták és Bethlen István a magyarországi zsidóság helyzetéről Válasz Peyer Károly interpellációjára — Nincs háttérbe- szorítás — Teljes szigor az egyetemi rendzavarók ellen Budapest, október 23. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefon jelen Lése.) A képviselŐházbam ma interpellációs nap volt. A ház elfogadta Kálnoky Bedő Béla javaslatát a részvényjog sürgős reformjáról, ezután rátért az interpel­lációkra. Legérdekesebb volt Peyer Károly interpellációja a magyarországi zsidók védel­me tárgyában. Azt hangoztatta, hogy amikor Apponyi, mint a kormány megbízottja Géni­ben a népszövetség előtt kérte a palesztinai zsidóság védelmét, ugyanakkor itthon hát­rányt jelent a trafik- és italmérési engedé­lyeknél, ha valaki zsidó vallásu és ma is van­nak a különböző iskolákban zavargások, ame­lyek mindig a zsidó vallásnak ellen irányul­nak. Bethlen István gróf miniszterelnök emelke­dett ezután szólásra. A kormány érek óta foglalkozik a zsidó­kérdéssel, — mondotta a miniszterelnök — és a szenvedélyek lecsillapítása terén ered­ményt is ért el. Aki ezt tagadja, nem mond igazat. Különben is a palesztinai és a ma­gyar zsidók között párhuzamot nem lehet vonni. Nálunk a magyar zsidóság túlnyo­mó többségben magyar hazafias érzelmű. Ez a halias érzelmű magyar zsidóság kikéri magának azt, hogy az ö helyzetét valaki pártpolitikai célokra használja fel. Ami az italmérési engedélyek kérdését illeti, a leghatározottabban tagadja, hogy hátrányt jelentene bárki számára is, hogy zsidó val­lásu. Semmiféle ilyen szempont nincs a megítélésnél. Nem felel meg a valóságnak az sem, hogy tanítókat azért, mert zsidó vallásnak, elbocsátottak állásukból. A miniszterelnök ezután rátért az egye­temi zavargások kérdésére. Kijelenti, hogy a polgári hal pártok összefogásának a jelenlegi parlamenti helyzetben nincs sok értelme. Blutn mai kommentárjában is rendkívül tartózkodó­nak mutatkozik és nem mond sem igent, sem nemet. Egyszóval a helyzet komplikált. Általános vélemény szerint a kormánykrizás megoldása nehéz lesz. A múltban Ppinparé kormányát csak azért nem buktatták még és a természetellenes összetételű kormány csak azért tudott aránylag sokáig uralmon maradni, mert a képviselők érezték, hogy a kormány megbuktatása után nehezen találnak kiutat a zavaros helyzetből. A hatás Németországban Berlin, október 23. A német birodalmat Briand bukásakor egyedül az a kérdés érdekli, vájjon Franciaország eddigi külpolitikai iránya megmarad-e, vagy sem. A Lokalanzeiger sze­rint Briand valószínűleg megtartja a kültigymi­ópp az egyetem rektorának erélyes fellépé­se folytán nem fordultak elő zavargások a tudományegyetemen és a közgazdasági egyetemen. A műegyetemen történt zavar­gások miatt a kultuszminiszter -felszólította a rektort, hogy erélyes eszközöket vegyen igénybe. Itassay Káiroly: Ott van az ügyész. Bethlen István: Teljesen igaza van kép­viselőtársamnak. Én is azon az állásponton vagyok, hogy büntetendő cselekményeket az egyetem falain belül nem szabad elkövetni. A baj az, hogy eddig még nem tudták meg­állapítani a zavargók személyét. Elsősorban tehát gondoskodni kell arról, hogy ez megál­lapítható legyen. A zavargások megszünteté­sére két mód áll rendelkezésünkre. Az egy Ili az, hogy a rendőrség az egyetem körében is teljesítse a maga kötelességét. Ha a zavargá­sok folytatódnak, a kormány el vaD határoz­va arra, hogy ezzel az eszközzel élni fog, vagy pedig hozzányúl ahhoz a fegyverhez, amelyet már a tavasszal igénybe vett, hogy az egyetemet arra az időre becsukja, amig a nyugalom és a rend biztosítva nincs. Ez ultima ralin, mert hiszen azokat is sújtja, akik a maguk részéről semmit sem követtek el. Egyelőre bízunk abban, hogy a műegyete­mi rektor erélyének sikerülni fog, amint ez a másik két fakultáson is történt, a rendet helyreállítani. Peyer Károly a miniszterelnökkel polemi­zálva azt állítja, hogy a belügyminisztérium­ban a honosítási ügyeknél különbséget tesz­nek állampolgár és állampolgár között. Bethlen miniszterelnök kijelenti, hogy az az állítás nem felel meg a valóságnak. Az a helyzet, hogy Magyarországon nem kívánjuk niszteri tárcát és igy változás nem várható. A B. B. Z. véleménye szerint a francia parlament a jövőben ig alkalmat fog adni Briandnak, hogy kényes békemisszióját befejezze. A bukást nem a külpolitikai események következtében támadt idegesség, hanem Franciaország pártpolitikai fejlődésének bizonytalansága okozta. A kamara bal és jobb szárnyának egy időben történt ro­hama a Germania szerint azt bizonyítja, hogy a krízist nem szabad egységes álláspontokra visszavezetni. Viszont éppen az egymással el­lentétben álló nézetek különfélesége miatt ne­héz prognózist állítani és a krízis politikai kö­vetkezményeit lebecsülni. A német nemzeti Ta- geszeitung szerint a Briand-mak szemben meg­nyilvánult bizalmatlanság a jövőben föltétlenül a francia külpolitikában is érezhető lesz és ép­pen ezért német részről óvatosságra, van szük­ség. A Vorvárts a francia szocialistákhoz apel­lál ég aktív kormánypolitikára serkenti őket. ^xarnnMampűm illatos teltseget kölcsönöz a hafnak* a galíciai bevándorlást. A magyar zsidóság * ezt óhajtja. Ebben tehát én a magyar zsidósággal egy nézeten vagyok. A névmagyarosításoknál talán óvatosabban jár el a belügyminiszter, mint a háború előtt jártak el. de ez azért van, mert nem akarjuk, hogy a jövőben magyarnak tekintsék a Kun Bélákat. A ház nagy többsége a miniszterelnök vá­laszát tudomásul vette. Afganisztánból köztársaság lesz? Kalkutta, október 23. Kabuli. eddig el­lenőrizhetetlen jelentések szerint Nadir khán Afganisztánt köztársasággá akarja ki­kiáltani. Egyelőre nem foglalkozik tervének kivitelével, mert mindenekelőtt a rendet és a nyugalmat akarja visszaállítani, de amint sikerül ellenségeit végleg legyőznie, köztár­sasági alkotmányt ad nemzetének. Király- lyá választását ideiglenesnek tekinti s ab­ban az esetben, ha köztársasági terve nem sikerül, Amanullahnak adja vissza a koro­nát. Az olasz trónörökös házassága Milánó, október 23. Umberto olasz trónörö­kös tegnap Brüsszelbe utazott, ahol a közeli napokban eljegyzi Mária Jósé belgiumi her- cecmőt. Amig Brüsszelben szocialista kormány volt uralmon, Mussolini közbelépésére az el­jegyzést egyre halogatták, de most, amikor minden akadály leomlott, az ifjú pár végre egybekelhet. A siiiing szilárdan ál! Becs, október 23. Reiseh Richárd, az Osztrák Nemzeti Bank elnöke, ma nyilatkozatot telt közzé, amelyben biztosította a közvéleményt, hogy a silling legyöngüléséről szóló hírek alaptalanok. Az úgynevezett csendes deviza- tartalékoktól eltekintve, a silling hatvanöt százaléka van valutárisan fedezve s igy szó sem lehet az osztrák valuta zuhanásáról. Reiseh nyilatkozata a jobboldali körökben nagy megnyugvást keltett. Zeppelin Spanyolország fölött Friedrichshalen, október 23. A Gráf Zep­pelin ma reggel 6 óra 48 perckor Eckener dr. vezetésével fölszállott körülbelül 85 óráig tar­tó spanyolországi útjára. A Zeppelin ez alka­lommal a barcelónai világkiállítást akarja meglátogatni. Fedélzetén tizenhat utas tartóz­kodik. MAGYAR EMBER NEM SZAVAZHAT A MA­GYAR FRONT ÁRULÓIRA! mám f©UK# MEEOK m: MEdlNY ,,5> Irta: B* © s* I« sZSIOHONB A kastély ajtaja megnyílt. A jegyző lépett j be elsőnek s szinte be kellett hunyná a sze- i méí, olyan fény volt. Minden lámpa égett az egész épületben. De a fatáblák be voltak zárva, azért nem látszott ki semmi a fényből. — Ki gyújtotta fel a lámpákat? — A nagyságos asszony parancsolta. A jegyző bejárta a szobákat, óvatosan e szinte lábujjhegyen lépve. Utána hosszú sor­ban vonultak a férfiak s asszonyok, minden­ki ment, mint egy elvonuló kisértetcsoport. Senki se szólt, mindenki összevonta magán a vékony nyári ruhát. — Megálljának — szólt a jegyző — min­denki távozzék, csak azok maradjanak, akik jelen voltak az eseménynél. A népek összenéztek e erre csak hárman maradtak bent. A szobalány, a vadász, meg a kocsis. Kimentek az ebédlőből a háteő ajtón a tor­nácra. — Itt volt félten tve? — Igen. — Hány órakor jött a fiatalúr? — Már akkor lement a nap. — Mennyi idő múlva történt az esemény? — Nem sokára. — A nagyságos ur mikor ment be? — .16 délután ment be komival. A másik kocsis ment vele, az orosz. A jegyző megállóit a tornácon s megnézte a kertet. Ahogy a villany kigyult, amely a kertet megvilágította, a bokrok, a díszfák előbukkantak a holdtfény különös homályá­ból, kísérteties volt A jegyző lement a tornác elé s- megtalálta. a vértócsát. Megállott a lépcső alsó fokán s nem lépett a kavicsra. Gondolkozott, számított. — Melyik oldalról kapta a lövést a nagy­ságos ur. A vadász gondolkozott. — Jobboldalról. — Jobboldalról? — Igen. Itt ment be neki, a vakszemén a golyó a jobboldalon. — Jobboldalon — mondta a jegyző. — Ak­kor nem is kaphatta a tornácról a lövést. A vadász hallgatott. A jegyző ránézett a vadászra, kutatva, úgy hogy az kényelmetlenül kezdte magát érezni. — Maga látja — mondta a jegyző — ha ott állott a nagyságos ur, nézze, és valaki a tor­nácról rálőtt volna, az csak szembe vagy bal­oldalról lőhette volna meg. A jobboldala egé­szen a túlsó oldala volt, akkor ő a lövést csak a túlsó oldalról kaphatta. Igaz? — En nem tudom — mondta a vadász ha­bozva. — Mit nem tud? Mit kell ezen tudni? Néz­zen oda! Akinek egy csepp józan esze van, az láthatja, hogy lehetetlenség volt innen a jobboldalát célba venni. A vadász most már csökönyösen hallgatott. — Igaz? — En, kérem* alássan, jegyző ur. csak azt tudom, hogy én innen szaladtam elő a kert fel fi] s a nagyságos ur ott feküdt a kavicson. — Hogy feküdt? A vadé«z abban a ptHanatban krfektkdt a tornácon s mutatta, ahogy elterülve, két ke­zét hátra vetve látta a testet. — Na látja, ez is azt mutatja, hogy a másak oldalról kapta a lövést, azért esett el igy. Ha szend e kapta volna, akkor hanyatt esett vol­na ... Jól van ... Hol a test? Bementek a hálószobába. Az ágyon ott volt levetkőztetve, fehér alsó ruhában s le­takarva fehér lepedővel a test. A jegyző odalépett, felemelte a fejről a ta­karót, rápillantott s újra visőzatakarta. — Ez tiszta dolog — mondta csöndesen, azzal kiment a szobából. A vadász egész testében remegve állott a másik szoba közepén. — Nagyságos ur — mondta — isten a ta­núbizonyságom ! A jegyző furcsán nézett rá, — Magának mi baja?... Én nem vádolom magát. — Isten a tanúm! — ordította el magát a vadász. A jegyző megértette a féléimét. — Maga őrült — kiáltott rá. — Ha maga az istálló felől jött, maga nem is jöhetett a jobboldalára, mert baloldalról futott elő!... Inkább arról beszéljenek, hogy nem hallot­také két lövést? — Nem — mondta a szobalány ijedten — csak egy borzasztó nagy pukkanás volt De iszonyú nagy. — Gyerünk ki. Zárjanak be mindén ajtót, majd felvesszük a jegyzőkönyvet a kis ház­ban. Kimentek s a kastély ismét olyan félelmes és komor lett, mint volt. Úgy állott ott, mint ■egy kripta. A oselédnép hallgatag csoportja állott a cselédház előtt. Egy-egy suttogó szó. A jegyző leült az asztal mellett s elővett egy csomó iv papírt s töltőtollat. Imi kez­dett. — Hol van as as ember? — András, András — adták tovább a sut­togó szót, de a vadász erem felelt. — Hijják be. Mig ő irt, elszaladtak többen utána. — Hogy hijják magát? — kérdezte a szo­balányt a jegyző. — Bükki Erzsébet. — Hol született ... Hány éves? ... Mióta szolgál itt?... — A kocsis adatait is felje­gyezte. — Tekintetes jegyző ur, nem leljük az An­drást. — Keressék. Üresen hagyta neki a ihefyet, aztán tovább irta a jegyzőkönyvet. Mikor készen volt a tényállás rövid előadásával, azzal jöttek visz- sza az emberek, hogy a vadász megszökött. A lakásában járt, a feleségének azt mondta, hogy adja elő a .másik ruháját, felvette s..azt mondta, hogy neki be kell menni a városba, mert a jegyző elküldte s azzal a puskáját a vállára vetette s elment — A marha — mondta a jegyző. Ebben a percben autó szirénája hallat­szott. Mindenki az ajtó elé sietett s kifigyelt reszketve az éjszakába. Valaki kinyitotta a kaput az autó bejött az udvarra. Felhajtott a ház elé, de nem a tornác alatt állott meg, hanem az udvar kö­zepén. A főkapitány szállott ki belőle, a nagysá­gos ur sógorával, Bátky nagyságos úrral, akit jól ismertek s két idegen ur forma ember­rel, detektívek kel. Kétségbeesve s csüggedten álffrttak a cse- lédembenek. A detektívek rögtön beterelték őket a oselédlházfoa. A főkapitány s a másik ur a kastélyba 'Tok. jegyző bemutatkozóit: — A1 ás szolgája, főkapitány ur ... Nyissá­tok ki «* ajtókat * Ilii " Ml—

Next

/
Thumbnails
Contents