Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-22 / 240. (2165.) szám

1929 rictfiW 82, kedd.

2

nes és a Hradísin politikája ellen is.

Mégis mi történt. Látjuk azt, hogy

mindaz, aki Ben®® ás a Hradasin politikájával szemben áll, ma jégre van téve és újból visszatér a benesi politika kifelé é9 befelé.

Akik dagadó reményekkel vettek részt az uj átalakulásban, mind viharverten visszavonultak, vagy ideiglenesen vagy véglegesen, de a leszámolás órája ütött.

Renes miniszter tudja, hogy mit akar, átveszi a kormányzatot és megy kíméletlenül azon oél irányában, amelyet meg akar való- siiani, először kifelé akarja garantálni ennek az államnak exisztenciáját, azután befelé meg akarja valósítani azt a célt, amely ömuagáMinden nyugdíjas

2-es listára szavaz

bán cseh szempontból nemes: egy nagy cseh államnak a megteremtését.

Benes miniszter ur azonban egy koeficienst elfelejt, azt, hogy mi szlovenszkóiak is itt vagyunk.

Szlovenszkó problémájára akarok most rátérni.

Szlovenszkó a maga egész terjedelmében telitve magyarral és némettel úgy került ehhez az államhoz, hogy ezen a területen a teljes szabadság s az ön rendelkezés lehetősége .megteremtessék és megváltoztassák az az irány, amelyet a régi Magyarország idején sokan magyarosításnak, sovinizmusnak tüntettek fel és amely vádnak több kiváló szószólója akadt a külföldön is, mint Scotus Viator és mások. Megcsinálták tehát Csehszlovákiát, hallatlanul ügyes propagandával, először megalkottak egy nevet: TchecosJovaquie, Csehszlovákia és ezt ed tudták a világban terjesz- teniCsodálatos ez az ügyesség. Mert ha vesz- szűk, hogy az osztrák-magyar monarchia 1867-ben tényleg a dualizmus alapra helyezkedett, tényleg dualisztikus birodalom alakult ki reál-unió alapján, amely Ausztriából és Magyarország állt, a világ mégsem tudta azt, hogy van valahol Ausztria és Magyarország, a világ csak azt tudta, hogy van Ausztria. A cseh propaganda következtében a világ egy félév alatt tudta azt, hogy van Csehszlovákia és nem is gondolkodott többet azon, vájjon megvan-e igazában ez a Csehszlovákia. Ennek a fogalomnak bedőltek a külföldön és bed ültek itt is. Az eredményt ma látjuk, hogy a szó Tchecoslovaquie, Csehszlovákia megvan, a lényege azonban nincsen, de ismét igazzá válik Goethének az a mondása, hogy: wo dir Begriffe lehlen, setae ein Wort, und du hast den Begriff.

A külföld részére van Csehszlovákia paritásos egyenlőségi alapon, de a belföld részére kérdezem, van-e igazában paritásos egyenlöségi alapén Csehszlovákia?

Hlinka maga mondja, hogy ilyen Csehszlovákia nincsen, mert paritásos Szlovákia nincsen, csak papiroson, de 5 gondolkozik annak a felépítésén.

Ez az, amivel én még a továbbiakban foglalkozni akarok, Szlovákia helyzetével. Szlovákia a Morvától természetesen határoltan a Cerháti begyekig terjed, itt már nem természetes határokkal és ha ebben az államban keressük azt, hogy van-e közjogi Szlovákia, kénytelenek vagyunk konstatálni, hogy nincsen. Kérdem azt a szlovák politikusoktól, hogy van-e itt paritásos Szlovákia,

van-e itt szlovák nemzeti szellem, amely ki tudja élni a maga teljességét, ki tudja élni kultúrában, törvényhozásban és a gazdasági érdekek munkálásában és mindabban, amiből egy nemzet egyénisége él, ki tudja-e élni önmagát?

Vagy nincs-e mindenütt ott, ahol a maga függetlenségét akarná érvényesíteni, nem áll-e mindenütt elébe a moloch, a nagy históriai cseh államnak a molochja, amely nem használja másra fel csak, hogy ez a Szlovákia -legyen egy geográfiái fogalom, de ne legyen közjogi fogalom?

Szlovenszkó paritást akart a maga megalkotása percében a csehekkel, azt akarta, hogy az ő nemzeti egyénisége, nemzeti akarata-, nemzeti céljai sértetlenül megőriztessenek a csehekkel való szövetségben, mégis ha ma bármely szlovák hazafi nézi a helyzetet, lehetetlen, hogy azt mondja, hogy a mai helyzetben, a mai alkotmányos struktúrában meg tudja lelni ezt a paritást. Nem, a mai helyzetben nincs más megoldás, minthogy alkotmányre- vizióval az autonómia becikkelyezésével meg kell teremteni azt, hogy Szlovenszkó legyen a szlovenszkóiaké és ne legyen Szlovenszkó kísérleti gyarmat és elhelyezkedési terület azok részére, akiké Szlovenszkó tényleg, de akik nem a szlovenszkóiaké. (Lelkes helyeslés.)

Amíg ez nincs meg, addig elégedetlenség van Szlovenszkó minden lakossánál, aki állami öntudatra ébred és ezért van az, hogy itt mindannyian érzik a szlovákok is azt, hogy más útra kell lépniük, más formát kell keresniök. Ide autonómia kell!

Szöllö és a szlovák kérdés

A szlovák kérdést' régen ismerem. Már abban az időben, amikor még a régi Nagymagyaror- szág állott, sokat foglalkoztam a szlovák kérdéssel és büszkén hivatkoztam arra, hogy a legerősebb szlovák kerületek egyikének voltam egyhangúlag megválasztott képviselője. Büszkén hivatközhatom arra, hogy annak idején mindig azok közé tartoztam, akik Szlovenszkó és a szlovák nép érdekében sorompóban állottak. Hivatkozom arra, hogy Hodzsa volt miniszter ur, Zoch evangélikus püspök ur, Dérer volt miniszter ur, Ivánka Milán és a szlovákok nagyon sok vezére ismerte el lojálisán nyilvános gyűléseken is, hogy igenis én azok közé a politikusok közé tartozom, akik megértéssel viseltettek a szlovákság érdekeiért és akik a régi tradícióból kifolyólag szlovák testvéreink jogainak kiterjesztése mellett működtek.

És ebben a minőségben éreztem magam hivatottnak arra, amikor megtiszteltek azzal, hogy az országos keresztényszocialista párt elnökének megválasztottak, hogy felvegyem a tárgyalások fonalát a szlovák nép egyik vezérével, Hlinka Andrással. Első utam hozzá vezetett, s akkor rámutattam arra, hogy

nekünk itt lévő szlovenszkói lakosoknak nagyon sok érdekünk egy; mi egyek vagyunk abban, hogy mi nem akarunk csehek lenni, mi egyek vagyunk abban, hogy meg akarjuk tartani ősi szokásainkat, mi egyek vagyunk a keresztény politikai világnézetben és abban, hogy céljainkat prosperitásunkat csak keresztény világnézeti alapon tudjuk megtalálni, És ha ebben egyek vagyunk, egynek kell lennünk az autonómia követelésében is.

Sajnos, akkor Hlinka részéről elutasítás volt a válasz.

A keresztényszocialásta párt azóta is számos alkalommal kimutatta azt, hogy testvéreinek nézi a szlovenszkói őslakosokat: a szlovákokat, németeket és magyarokat és ezt a politikát képviseljük mi ma is.

Szlovákok — magyarok

A szlovákság három tagozatban van ma ebben az országban. De nem lehet szemet hunyni afölött, hogy

ebben az országban nem csak szlovákok vannak, de vannak itt magyarok és németek is, akik ha akarom kisebbség, ha akarom nem az, mert e között is éles disztinkciót lehet tenni.

A szlovákok tehát három tömegben vannak politikailag csoportosulva. Az első csoport célját Hodzsa politikája reprezentálja, aki a szlovák faj fennmaradása érdekében a csehszlovákosi- tást tartja szükségesnek, mert ő úgy véli, hogy csak a csehekkel egyesülve tudja a szlovákság a maga fajsulyát megőrizni és tudja magát mint államfenntartó elem Európa közepén fenntartani. s y .

A másik csoport az* amely Hlinka vezetése alatt áll, amely a esehekről nem akar tudni, de másról sem akart tudni és túlfűtött szlovák nacionalizmussal Szlovenszkót csak a szlovákoknak akarja kisajátítani, aki negálja a mai helyzetet, negálja a nép lelkét, negálja a politikai prudenciát. Egy darabig azt hirdette, hogy a magyarok bánata, nekik öröm, a magyarok öröme nekik bánat, ma ugyanezt mérsékelte, áthidalta, de ma is még úgy magyarázzák a magyarok és a szlovákok között való viszonyt, ahogy ezt a néppárt egyik legkiválóbb elméje, Tiszo volt miniszter ur magyarázta, aki

FORRÓ MEZÓK

RE6ENY

Irta: MÓRICZ ZSIONONB

<13}

— Oh azok nagyon 6okan vannak. Legelőször a szolgabiróságra tartozik. Félek, hogyha nem sietünk, azok már ki is szállottak a helyszínére.

Elfordult, maga is megremegett a gondolatra.

— Fábián? ... — kérdezte hirtelen az asszony.

— Igen. Persze, ő a szolgabirő a maga járásában.

— Jaj, — nyögött fel az asszony s megborzongott.

— Na lássa, — mondta a férfi s megvonag- lott. Vetélytársat sejtett rögtön. Egy diadalmas vetélytársat, benne.

Akikor gondolokodva nézett.

— Úgy, — mondta. — Úgy . . .

S újra csak hallgattak.

— És még valami, kedves Vilma, — mondta aztán — ez maga egy nagyon elhibázott lépés volt magától.

— Mi? — nézett fel rémülten a meggyötört nő.

— Az, hogy maga bejött. Hogy nem maradt ott a halott ura mellett . , . Maga szerencsétlen, ha vizsgálatra kerül a sor, ez lesz a legelső vád, hogy a maga részesedését fogják firtatni ... Azt fogják mondani, hogy ott hagyta az urát 8 bejött a szeretőjével. . .

Az asszony krétafehér lett a festék alatt. A szemei úgy meredtek, mint üveggolyók az arcából. Iszonyúan nézeti a főkapitányra, aki itt áll előtte egyenruhában « ilyen iszonyú dolgokat mond.

— - Hát belenyugszik, hogy megmentsem?

De az awuEong nem bírt mát eaóUnt

Felugrott s elkezdett futni a szobában.

Hang nélkül csak futott, mig össze nem rogyott. A férfi mohón s ijedten kisérte a szemével s abban a pillanatban, mikor látta, hogy most elszédül s elesik, odaugrott, átölelte s visszavitte a divánra.

Mig vitte, a tenyerével befogta a melleit s az egész teste újra kigyult s izzott.

De amint le akarta fektetni, az asszony újra fölegyenesedett.

— Jól van, *— mondta — jól van, jól van. Csak csinálja. Inkább meghalni. Soha nem bírnám elviselni ezt a rettenetes dolgot. Nem, nem, nem. Ilyen gyanúsítás. Soha, soha.

— No láss*. kedves, kedvesem, lelkem, szerelmem' . . . csillapodjon . .. csillapodjon . . .

S vigyázott, hogy el ne árulja magát s még jobban el ne riassza a madarat.

Mikor az asszony megcsillapodott:

— Most felvesszük a jegyzőkönyvet. Én magam akarom azt felvenni. Hogy az legyen benne, amit én akarok . . . Helyes?

— Helyes.

Ezzel a férfi leült az íróasztalhoz s elővette a jegyzőkönyvi blankettát s írni kezdett: „Felvétetett . .

— ... Ráday Vilma ... Az élőn eveket legyen kegyes ...

— Mit akar?

— A Ráday-család élőin évéit ... A nemesi előne veket . . .

— igen . . . Ivar esi és palujai . . .

— Köszönöm ... .

Darabig irt, akkor hangosan mondta:

« ii , családi néeetóltórésekből kifolyj ‘

lag egész nap rendellenesen viselkedett. Ebéd után parancsot adott, hogy fogjanak be . . . aztán . . . vacsoránál váratlanul megjelent s újra folytatta a heves beszédet... amelynek végén revolverével maga ellen merényletet követett el . . .

Mikor befejezte végre az Írást, felállott, felolvasta a szöveget s odament az asszonyhoz.

— Most jöjjön s írja alá.

— Mit?

— A jegyzőkönyvet.

Az asszony teste ellenkezett, de mégis felállott s engedte magát az asztalhoz vezetni.

— Hova?

— Ide szépen, Avary Lászlómé sz. Ráday Vilma.

— Ilyen égrekiáltó gazság! — mondta az asszony. — S kiért? . . . Kit menteit meg vele? ...

— Mindenki megkapja a maga büntetését, — mondta a főkapitány.

III.

A kastély sötét volt, de itt-ott mintha sugarak szűrődtek volna ki az éjszakába.

A hold csaknem telt hold volt s nagy fénynyel ragyogott a felhőtlen égen s az éjszaka mintha a nappalnak lett volna visszfénye, az embernek úgy tűnt fel, mintha mindent látna s ha a fények s árnyak összeborultak s felismerhetetlenné vált valami, saját magát okol la érte s nem a természetet, amelynek blztossságához úgy hozzászokott.

A kastély előtt nagy udvar volt a falu uc- cája félől, a kapuval szemben nagy grupp, amely őrt állt az éj szakában. Jobbról, balról titokzatos, nagylombu fák egész mások voltak, mint nappal. A fehér olajfa hatalmas koronája a földre bókolt, mint egy pásztorimindába öltözőit őr. A Fenyőfák mintha rogy ver tömi egeket emeltek volna s a vékonydongáju. nyirok remeglek, mint a leányok a sötétben.

azt mondotta, hogy ebben a Szlovenszkóban a magyarok és németek csak vendégek, csak vendégjoguk van, de a szlovákok akaratától függ, hogy meddig vendégek .(Derültség.)

Ezzel a két csoporttal szemben áll a harmadik csoportja a szlovákságnak, az a szlovákság, amely oda tömörül a mi zászlónk alá, amely kezd folyton jobban és jobban elterjedni a nép között, az a szlovákság, amely érzi és tudja azt, hogy ha a szlovákság meg akar maradni szlováknak ebben az országban, akkor neki nem lehet magát kiszakítani abból az eszmei körből, amely a magyar és német kultúra által tette öt mássá, mint a csehek és amely imperaíive követeli azt, hogy ne szakítson meg minden köteléket a magyar géniusszal, ne szakítson meg minden szálat a német géniusszal, ne szakítson meg egyáltalában minden köteléket, de tartsa meg és fűzze szorosabbá azt a szellemi együttérzést, amely legjobban garantálja neki azt, hogy nem lóg elcsehesedni, de meg tud maradni tisztán szlováknak. (Lelkes taps és helyeslés.)

KOzOs harc az autonómiáért

Egy igen kiváló politikusa a szlovák fajnak nekem ezt mondotta: „Mi szlovákok rájöttünk arra, hogy nemzeti egyéniségünket, nemzeti individualitásunkat, nyelvünk megmaradását és fenntartását nem gátolja a magyar, mén az nem abszorbeál, nem idomít át. A magyar nyelv más mint a miénk! Azonban a cseh bennünket meg tud semmisíteni, fel tud szívni és amalgamizálni tud, mert nyelve hasonló a miénkhez és ők erősebbek. Akik azt hittük, hogy a csehekben testvéreinket üdvözölhetjük, csalódtunk és látjuk, hogy nem testvért, de urainkat kell, hogy lássuk bennük."

A harmadik csoportja a szlovákságnak pedig az a csoport, amely az országos keresztényszocialista pártban tömörül. Hogy ezt a szlovákságot tömöritjük, erősítjük és szervezeteinket kifejlesztjük, nem azért történik, mintha ezzel elégedetlenséget akarnánk teremteni az itt lévő őslakosság között, vagy, hogy ezzel a szlovákság különböző elemeit egymás ellen uszitsuk. Nem! Ezt azért tesz- sziik, mert meggyőződésünk szerint

a keresztényszocialista párt átfogó szupernacionalizmusa teremti meg azt a kádert, amelyben a legjobban el tudnak helyezkedni a szlovákok mellett mint testvérek a magyarok és németek is.

Így tudjuk megteremteni azt a paritást a fajták között, amelyre szükség van, igy tudjuk kiküzdeni azt az autonómiát, amelyre a mi geofilozófiai alapokon nyugvó államunkban a csehekkel szemben nekünk szükségünk van. (Taps és helyeslés.)

Mi tehát nem azért tartjuk fenn szervezeteinket, hogy rontsák a néppártot, nem azért, hogy gyengítsük a szlovákságot, hanem azért, hogy előkészítsük azt a paritásos autonómiát, amely alfája és ómegája annak a politikának, amelyet mi reprezentálunk. ^

Ebben a rövid politikai előadásban benne van az, amit újból hangsúlyozni akarok: hogy amikor mi a választások csendesebb lefolyása érdekében, a választások olcsóbb megejthetése céljából szövetséget kötöttünk a magyar nemzeti párttal és a Zipser Deutsche Partei-vel,

Balról az udvaron a fák mögött kis cselédház volt. Egészen lacsony, zsindelytetejü kis ház, amelyet a gazda abban az állapotban hagyott meg, ahogy az egyszerűbb igényű ősök építették. Ez a kis ház volt csak világos és eleven.

Minden lélek, aki ebben a nagy épületben lakott, mind idegyitit. Itt volt az öreg, százéves botosispán a családjával, fiai, unokái, mind az uradalom emberei lettek, aki közülük kivándorolt s facér lakatos, vagy más mesterember lett, az is mind ebbe a házba sóhajtott haza, amelyben csak ideiglenes lakó volt száz éven át az ősapjuk. És mégis úgy tekintettek az öregre, aki kevés ősz hajával ott ült a sarokban egy rendkívül elhasznált, öreg bőrbekecsben, mintha 5 volna a rendithetetlen, szilárd alapja az életűek.

Az öreg ott ült s nem vett részt a fiatalok suttogó beszélgetésében. A szeméből könny szivárgót. Az utolsó Avary halála eljutoít öreg szivébe s csak ült, Ült, mint egy ókori emlék, aki még itt van, lélekzik s talán emlékezik az elmúlt nagy időkről.

öt-hat asszonynép volt a tágas konyhában, amely füstös volt s alacsony. A. fejekkel csaknem elérték a mennyezetet. A vastag mestergerendát, amely már éppenugy megunta a teherviselést, mint az öreg s lenyomta a falat, hogy az befelé, kifelé megdőlt.

— Jaj, istenem, istenem, — tördelte a kezét minden asszony. S a fiatalabb szobalányok s cselédek is sápadozva várták az eseményeket

Kevés szóvá’ beszélgettek.

— Éppen mikor vittem felfelé a tálat a rs inke pörkölttel, — mondta egy lány akkor hallottam a pukkanást.

— Én is hallottam, én is, éu is. — mondták rá :> többiek, isfen tudja hányadszor.

v iFolytatjak.'

Szlovenszkó mai helyzete a köztársaságban