Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-03 / 224. (2149.) szám
Mai szántunk 12 oldal Mai szántunk 12 oídal Előfizetési ár: évente 300, félévre 150^ negyedévre 76, havonta 26 Kő ; külföldre) évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ke. Egye* szám ára 1*20 Ké A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: DZURÁNY1 LÁSZLÓ FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12, 11. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Telefon: 34184.—Sürgönyeim: Hírlap, Praha Hodisa <§u§áruja Prága, október 2. Amikor választásokra kerül a sor miná- lunk, egyszeriben felfedeznek bennünket, magyar kisebbségeket, észreveszik, hogy vagyunk s beismerik azt is, hogy van magyar kisebbségi probléma, amelyet meg is kell oldani. így a tátrai betegkuráról újból a zajló politikai arénára tért Hodzsa az agrárpárt pozsonyi gyűlésén feltűnő figyelmet forditott a magya: kisebbségre s kijelentette, hogy amint a kisebbségi krédés megoldását a németeknek a kormányba való bevonásával megkezdették úgy ? szlovenszkói magyar kisebbség próbáén áját is meg kell oldaniok. Nemcsak azt adjuk meg a kisebbségeknek, amire köteiezve vagyunk, — mondotta Hodzsa — hanem még többet eDnél, persze szol- gálniok kelll az államnak. A magyar agráriusokkal már megegyeztünk. Ha azonban akadni fog még egy olyan magyar csoport, amely az ágammal szemben lojális álláspontot foglal el, azzal is megegyezünk, • hogy Szoveuszkőt az igazságosság, munka, nyugalom és haladás otthonává tegyük. Ez megadja nekünk a jogot ahhoz, hogy mindenkit, aki „magyar politika" óimén államunkkal szembehelyezkedik, energikusan elutasítsunk. Ami az állam jövő politikáját illeti, a kisebbségi problémát a gyakorlatiban a tökéletes megoldás útjára visszük . . . Ezeket mondotta Hodzsa agitációs beszédében a kisebbségi problémáról. A magyar választók tömegei előtt nem kell sokat magyaráznunk, tiszában van vele minden magyar ember, hogy az, amit a volt iskolaügyi miniszter elmondott, csupán puffogó kortesbeszéd, nincs benne semmi realitás, nincs benne semmi igazság; s éppen ezért a magyar szivekben semmi rezonanciát nem keltenek e szavak, csak keserű mosolyt váltanak ki belőlünk. Nem hisszük azt sem, hogy azok, akik Hodzsa szavait végighallgatták, a szlovák agráriusok, komolyan vették volna pártvezérüknek a kisebbségi kérdésről tett választási nyilatkozatát, mint ahogy maga Hodzsa sem mondotta ezeket a szavakat komolyan és őszintén. Érdekes azonban, hogy Hodzsa egyszeriben felfedezte a választások küszöbén a magyar kisebbségi problémát és szükségesnek tartotta annak a kinyilvánítását is, hogy ezt a prob- lémát meg kell oldani. Csodálatosnak tartjuk ezt azért, mert amig Hodzsa felelős miniszter volt s amig irányitó szerepet vitt a belpolitikai életben, megnyilatkozásaiban soha tudomásul nem vette a magyar problémát. A jezsuiták nagy összegű dijat tűztek iki annak megjutalmazására, aki valamelyik jezsuita atya könyvéből, iratából kimutatja, hogy „a cél szentesíti az eszközt" elv benfog- laltatik. Egész bátran tűzhetünk ki hatalmas jutalmat annak, aki kimutatja, hogy a polgári koaliciő kormányzása óta nyilatkozott-e vagy egyszer is Hodzsa a magyar kisebbségi problémáról? Akkor a magyar kisebbséget bagatellizálta, csak a németeket vette észre, a kisebbségi kérdés megoldásának lényegét egyedül a német-cseh viszony rendezésében látta. Expozéiban többször beígérte az iskolai autonómiát, persze csak a németeknek. \z igaz, hogy ebből az Ígéretből még az auto- lómia kontúrjainak felrajzolása sem valósult meg, de a németeknek legalább ígért valamit a miniszter, de nekünk még az ígéret sem járt ki. Most persze négy héttel a választás előtt Ölfedezte a magyar kisebbséget is az exmi- üszter ur. mint ahogy Livingstone a Kongóiégerek milliói között évek fárasztó, 'kutató munkája után felfedezte a milliónyi töb-töböt, ridk a kulturáltabb Kongó-négerek elől a Anglia és Szovjetsroszorszég megegyezett a diplomáciai viszony ujrafölvéteiérői Hsmterson és DsvgaüewikS tárgyalásai — A Labour Parti brigtitORi pártnapja — Nehézségek Thomas beszéde körül — London, október 2. Henderson angol külügyminiszter tegnap délután találkozott Dovga- levszkivel, Oroszország angliai megbízottjával ■és háromórás eszmecsere után előzetes megállapodást kötött vele az angol—orosz normális diplomáciai viszony ujratolvétoIéröL A két államfér fiú megállapodott abban, hogy a szabályozás alá eső kérdések közé beiktatja az angliai orosz propaganda megszüntetését, az 1924-es angol—orosz kereskedelmi szerződés megreformálását és számos más fontos problémát. Ezenkívül az angol— orosz magán- és állami adósságok ügyét is rendezni fogják. A Foreign Office közli, hogy még e hét folyamán elkészülnek az előzetes megegyezésről szóló hivatalos okiratok. Henderson tegnap este egy brightoni banketten kijelentette, hogy Dovgalevszkivel megegyezett az orosz—angol diplomáciai viszony ujrafelvételéről és a kormány a parlament összeillése után kinevezheti a moszkvai nagykövetet és elfogadhatja Oroszországnak Londonba küldött követét. Henderson azt reméli, hogy a megegyezés után a két állam viszonyában tarlós javulás áll be. A külügyminiszter Anglia békepolitikájáról is nyilatkozott és sajnálattal állapította meg, hogy a birodalom évente még mindig 150 millió fontot költ az uj háború előkészitésére.. Komoly csalódás volna, ha a parlament Hoover, MacDonald és a népszövetség segítségével nem tudná a jövő szesszióban keresztülvinni a fegyverkezések csökkentését. Ellentétek a munkáspártban Brigliton, október 2. A Labour Party kongresszusának első napján Thomas, a munka- nélküliség leküzdésére alakított minisztérium vezetője, mondott nagy beszédet, A. többség tudomásul vette a miniszter nyilatkozatát, ámbár Thomas kénytelen volt elismerni, hogy bizonytalan, lehet-e a jövőben csökkenteni a munkanélküliséget. Miközben a többség lelkesen tüntetett Thomas mellett, a munkáspárt baiszárnya heves támadásokat intézett ellene. Különösén kanadai útját hányták szemére, mert a bálszárny véleménye szerint ottani ténykedésével elmérgesitette Anglia és Amerika között a kereskedelmi viszonyt. A többség lehurrogta a balszárnyat, de Thomas alig tudott válaszolni az ellene fölhozott súlyos vádakra. Elismerte, hogy Kanadában tárgyalt a kanadai buzakartell vezetőivel és megegyezett velük. a A délutáni órákban a pártvezetőség csak nagy üggyel-bajjal tudott többséget szerezni. A baloldal bizalmatlansági indítványát egymillió 100.000 szavazattal egymillió 27.000-rel szemben elutasították, azaz a pártvezetőség győzelme hajszálon függött. Egyre nagyobb hullámekaí ver Amerika monstre-botránypere Shearer bírái előli — A megvesztegetések beláthatatlan sora — Uj bizottság a háborús propaganda leleplezésére — Newyork, október 2. A Shearer-botrány egyre nagyobb hullámokat ver az amerikai közéletben. A fegyverkezés nagy propagálója cinikusan és hatást vadászva áll a szenátusi bizottság bírósága előtt. Egyre több közéleti szereplőt kever pőrébe és többnyire bebizonyosodik, hogy igaza van. Tegnap kimerítően beszámolt arról a beszélgetésről, amelyet Henty Hunterrel, az amerikai hajóépítő szövetség elnökével folytatott. Hunter volt az első, aki figyelmeztette, hogy Kellogg akkori államtitkár meg akar szabadulni tőle. Shearer annakidején kinevette Huntert, mert nem hitte, hogy a külügyi hivatal ellentétbe mer kerülni a tengerészetügyi minisztériummal. Az ideges Kelly (Kellogg) állítólagos kifakadásait tehát nem vette figyelembe. Később Shearert mégis elbocsátották. A hajóépítő konszern* erre megkísérelte, hogy a flottaliga propagamlaszónokának szerződtesse. Wilbur akkori tengerészetügyi miniszter nem emelt kifogást a szerződtetés ellen. Shearer legközelebbi kenyéradó gazdája Hearst sajtókirály volt, aki évi 24.000 dollár fizetéssel szerződtette és megbízta azzal, hogy kezdjen propagandába Amerika belépése ellen a világ- dötőbiróságba. A szenátusi bizottság egyelőre elnapolta üléseit, hogy időközben döntsön a vizsgálat további menetéről. Valószinüleg külön bizottságot küldenek ki, amely felülvizsgálja a kongresszus tagjainak megvesztegetésére irányuló propaganda tevékenységét. Ez a bizottság meg fogja állapítani, milyen rendszerű volt a kongresszusi propaganda, hol és mennyi pénzzel dolgozott és milyen eredményeket ért el. A fizetett propaganda ellenőrzésére kiküldendő bizottságot birói hatáskörrel ruházzák föl. Tagjai Borali és Norris szenátorok, a köztársasági párt baloldali szárnyának reprezentánsai, valamint a mentánál Thomas Walsh demokrata szenátor lesznek. Ez a három szenátor nyugati, mezőgazdasági államokat képvisel és igy nem keveredhetnek abba a gyanúba, hogy newyorki ipari és kereskedelmi körökkel összeköttetést tartanak fönn. Mind a hárman évek óta élesen támadják a kapitalizjobíb földekről az őserdőikbe szorultak, határ- kulikká lettek s rettenetes szegénységükben annyira degenerálódtak, hogy Livingstone előtt egyetlen európai kutató sem fedezte fel ezekben a fára mászó, makogó, bogyókon élő állatokban az embert. Hodzsa felfedezett bennünket s meglátta, hogy van magyar kisebbségi probléma is, amelyet meg kell oldani. Nem hisszük, hogy sok jót várhatna a magyarság egy olyan megoldástól, amelynek szülőapja Hodzsa lenne, aki nyíltan hirdette, hogy a Dunát szláv etnikumba kell ágyazni, ami annyit jelent, hogy ki kell huzni a párnát a Duna partján lakó magyar feje alól, akinek pártja a földreform irányításával máris jelentős lépést tett ennek az etnikai feladatnak megoldása irányában. Nem veszik komolyan Hodzsa beszédét a magyar tömegek, nem mondta ezeket a szavakat maga Hodzsa sem komolyan, de mégis volt valami oéljok, mert sokkal gyakorlatiasabb ember a szlovák agráriusok vezére annál, hogy hiába csépeljen szalmát Nos, ez a cél azokban a szavakban van elrejtve, amelyekben Hodzsa táncra szólít fel egy még nem létező magyar csoportot, hogy „együttes munkájukkal Szlovenszkót az igazságosság, munka, nyugalom és haladás otthonává tegyék". A magyar agráriusokkal már megegyeztünk, mondja Hodzsa, aki úgy látszik a Kocsis tóval s a Csömör Esvánnyal való pa- rolázástón látja a magyar agráriusokkal való megegyezést. De ha a magyar földmi velőkkel már „megegyeztek", akik a magyar választók hatvanom felüli százalékát adják, mi a csodának van szükség még egy másik csoporttal való megegyezésre, ami még nincs is meg s amit négy hét Alatt szeretnének összekala- pálni? Azért van erre a csoportra szükség, hogy néhány ezer szavazatot, a megtóveszletteket elvonják az egységes magyar listától, amelynek erejétől félnek, mert a választási szakértők, mint például tegpap a Prager Tagblatt cikkírója, a legnagyobb sikert jósolják ennek a listának. Oh, nem akarnak mandátumot adni ennek a csoportnak, mert tudják, hogy komoly kilátásai nincsenek, nem akarnak komoly bókepipát szivni s füst közben a kisebbségi kérdés megoldásának módozatairól tárgyalni vele, csak a magyarság egységét kívánják megbontani. Katót táncra invitálták s ahogy mi Katót ismerjük, könnyű is őt táncba vinni, mert nagyon riszálja magát s igen ki van pirosítva. Hosszul Ítéli meg azonban a magyar választótömegek politikai érettségét, komolyságát, nemzeti érzését és kötelességtudását, aki ilyen dugárut akar becsempészni közi bük. A magyar kisebbség tudja, hogy egy évtizede semmi sem történt a kisebbségi kérdés komoly megoldásának irányában s keserű guny- nyal veti oda Hodzsáuak, aki a köteles jogoknál szebbett, jobbat, tökéletesebbet ígér, hogyha az nr már nem tűid, vagy nem akar segíteni rajkónk, miért tesz csúfot velünk?
