Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-20 / 239. (2164.) szám

'PRgCGAI-A^ACAARH I RLAI> 15 ofcftflxp 80, vasárnap. Instailátor KoLstazlovenszkó első és legnagyobb kőzpontifütés vállalata, §€©siee:, Hvie.szdoszlav körút 18. Tel. 451 — A prágai diáikul enza javára kiadóhiva- takroklioz a .következő adományok folytak be: Gedeon Lásizló, Nagyrőoe 275 és Pattyantyirs Márton dr„ Hlava 50 korona. A nemes ado­mányokat rendeltetési 'helyükre juttetifcuik. — A* angol kormány szaporítja a nyugdíjas öz­vegyek számát. Londonból jelentik: A legutóbbi minisztertanács többek között jóváhagyta az özve­gyi nyugdijtörvényjavaslatot, amely a jogosultak számát félmillióval emeli. Hivatalos kimutatás szerint a terv kivitele az első hat évben 47,300.000 fontba fog kerülni. A polgári sajtó nagy aggoda­lommal kommentálja ezt az óriási költséget. A Daily Telegraph szerint „a javaslat aggasztó fényt vet a pazarlási őrületre, amelynek Ígéretével fog- dosták össze a szavazatokat a szocialisták néhány hónappal ezelőtt". — Elgázolt a szekér egy négyéves kisfiút, i Nyitrai tudósítónk jelenti: Súlyos baleset tör- j tént tegnap a Nyitra melletti Család község- j ben. Egy gabonával megrakott szekér, amely a j szomszéd faluba igyekezett, az egyik utkanya- j Tódénál elgázolta Petrik János négyéves csa-j Iádi kisfiút, akinek a kerekek felső lábszárán j haladtak keresztül. A szerencsétlenüljárt kis-1 fiút súlyos sérülésével eszméletlen állapotban i szállították be a nyitrai kórházba, ahol megái- j lapitást nyert, hogy belső sérüléseket is ezen- j vedett. A vizsgálat megindult. M. U. Dr. NEUMANN MIKSA fojrorvoe, Praha II., Václavské n. 12 j Rendel 9-1, 3-6. Telefon: 30,600 i SzmHÁz-KönWKQbTüRA Sziklay Ferenc: világ Regény, Kazinczy-kiadás — A tehervonat szétroncsolt egy idős asz- szonyí a köbölkuti vasúti állomás mellett. Pár­kányi tudósítónk írja: Megdöbbentő szerencsét­lenség történt tegnap virradóra a köbölkuti vasúti állomás közelében. Egy sertésfalkából, melyet Bircsák Adolfné 51 éves asszony őrzött, néhány állat a Sínekre tévedt. Bircsákné utá­nuk loholt, hogy lekergesse őket a veszélyes területről, de éppen akkor robogott arra egy ; tehervonat, melynek mozdonya elkapta az asz- j ■szonyt ruhájánál és magával hurcolta. A vo- ; nat teljesen szétroncsolta a szerencsétlen asz- j szony testét és mire a mentésére sietők ráta- ' láltak, már kiszenvedett. Szemtanuk állítása sierint a mozdonyvezető nem oka a halálos balesetnek. *—• Kérjen mindenütt Polénal-gyógyvizet. — Egy cígányasswmy életveszélyesen meg­sebesítette a férjét. Besztercebányai tiudósi- tóník jelenti: Zólyomradvány községben teg­nap Liosk-ó József 38 éves cigány összeveszett a feleségével. A férj ikeresetének nagy részét eUfcfca, az asszony emiatt szemrehányásokat tett. neki és így töri ki a veszekedés. A vita hevében Licakó arcai ütötte a® asszonyt, aki ette telragadta a hosszú konyhakést ég mar­kolatig döfte Licské mellébe. Az életveszélye­sen sérült cigányt a városi kórházban ápolják. jP®ii©fiappan1 | minden zffseseésSsKas B j f — Nagy tiiz Hecsén. Aranyosmaróti tudósi- tónk jelenti: Hecse községben október 17-én ismeretlen okból kigyulladt Karlik János jómódú gazda magtára. A tűz három vagon gabonát és nagymennyiségű, takarmányt ham­vasztott el. A kár biztosítás révén megtérül. j Rembrandt-Salon I perzsaszonyeg áruház Kosice, Malom utca 7. — Véres lakodalom Jlcregujíahin. Bereg­szászi tudósítónk jelenti: Kovács István be- regujfalU'Si gazdálkodó leánya a napokban tartotta esküvőjét. A faluban már szokásossá váltak a lak zik alkalmával a véres verekedé­sek s Kovács István azzal hívta meg lakodal­mas házához a vendégsereget, hogy a vere­kedés ezúttal elmarad, mert nem engedi leá­nya lakodalmát vérrel beszennyezni. A pom­pás lakodalmi mulatságban a kedv igen ma­gasra hágott s a házigazda úgy két óra táj­ban örömmel állapította meg, hogy valóiban nem történt verekedés. De a kijelentés 'kissé korai volt, mert a legények között egyre fe­szültebbé vált a hangulat egy Csele Berta­lan nevű legény miatt, aki a legszebb lány­nak a táncait magának foglalta le. Mikor az egyik szünet után ismét csak Csete vitte táncba a faluszópét, Orosz Lajos elkeseredé­sében kést rántott és összeszurkálta Csetót. Csetét súlyos sebesülésekkel szállították be a beregszászi kórházba. Az eljárás megindult. xx Pót- és Tételsorsjegy kapható WALD- BANKHáZ sorsjegyosztályánál, Kosice, Fő-n. 6. sz — XXI. osztálysorsjáték 5. osztályában ma nem volt húzás. A hmások az V.-4k osztályban november 14.-ig tartanak. vetekotej&jtjek kaphatok A lira uralmát Ady halála óta fölváltotta, a regény hegemóniája. A regény dominál Ma­gyarországon, Erdélyben és Szlovenszkón is. Főleg mennyiségileg. Nagy világrengés után 1 vagyunk, sok átalakulást, emberfölötti szenve­dést éltünk át, regényesen zord korban élünk, fölgyülemlett az epikai anyag, kifejezésre vár az elsodort falvak, elsodort emberek, elsodort népek vívódása és megfeszittetése. Kezdetben a regényírók nyersen közvetítették ezt a világ­képet, az agitátorok hangján beszéltek, ma már elbeszélnek és — müvésziebb regényeket Írnak. Erdélyben a regényirók ön vádiban, biinbá- nattal olvassák most egymás és sajátmaguk fejére, hogy elvonultak a jelen epikai problé­mái elől és — történelmi regényeket írtak. Hogy „elhunyászkodtak a jelen, az erdélyi je­len, a kisebbségi jelen elől s befurták egész fejüket az avasszagu múltba". Nem merték azt adni, ami az erdélyi magyar irodalom lényege lehetne. Hogy nem mertek „vallani és vállalni". Nálunk, Szlovenszkón nem volt divat a tör­ténelmi regényírás, sőt majdnem mindegyik szloyenszkói regény témája viszonyban volt valamennyire a világégéssel. De az erdélyiek önvádját mi is épp úgy megismételhetjük, a mi Íróink is általános problémákat akartak megfogni, nem a szlovenszkói, kisebbségi ma­gyar specifikumot. Sziklay regénye ezt a szlovenszkói levegőt — ha csak háttérfestés céljából is — már erő­sebben hangsúlyozza. Nem azzal, hogy a szer­ző a mai Szlovanszkőröl indítja el regénye alakjait és cselekményét, hanem, hogy éles szatíráját adja egy szimigyi kultúrpolitikának, olyannyira, hogy csak mi, szlovenszkóiak tud­juk, hogy ez a torz. nagyon torz kép hű tükör­kép és eleven valóság. A regény direktorának ! alakja, beszednie lóra. elíágynlásai. osettsége. j megalkuvásai, tört, ambíciója, cselekedeteinek ; szimpla rugói annyira életesen Vannak megken- i turozva, mintha riportkarcolatok volnának. \ De a világ ura csak az elején indul ilyen szlo­venszkói regénynek. A továbbiakban az Euró­pa talaján is otthonosuló tőzsdés amerikaniz­mus megtestesítőjét követi az események so­rán, Goldhandot, aki a legnagyobb szabású spekulánsok prototípusa. Aki egy ügyes, az emberek hiszékenységére alapozott ötlettel a világ legnagyobb vagyonszerző manőverét ját- sza meg, amikor Caduc csillagász fölfedez egy üstököst és kiszámítja, hogy az üstökös össze fog ütközni a földdel s ez a világ végét fogja jelenteni, mert az üstökös főanyaga a minden életet elpusztító ciángáz. Goldhand ebből az apokaliptikus jóslatból nagyszerű tőzsér-tőkét csinál, Gáthy magyar mérnökkel gázálarc-mo- dellfc készíttet, milliószámra gyártatja és érté- kesitteti a gázmaszkokat. Amikor már nyilván­való, hogy Caduc tévedett és az összeütközés elmarad, az egész kontinens sajtóját megvesz­tegeti és tovább tartja fönn Európában az ér­téktelen gázmaszkok uzsorás árusítására ala­pul szolgáló tömegpszichózist. Közben üzleti számításból közeledik Caduc csillagász leányá­hoz, Evelinehez, sőt az a bünhődós éri a szi- vetlen tőzsért, hogy ebbe a légies lányba szen­timentális módon, esetlenül beleszédül. Már- már övé a lány, már áll a nagy párbaja az amerikai nagytőkével, már majdnem az egész világ pénzdiktátora, amikor utoléri a végzet, hazugságvára összedől s a. na.gystilusu szélhá­mos a börtönbe jut. Ezekben az utolsó órák­ban, a Caduc-tistökössel való összeütközés vá­gásának lélekválságos óráiban Evelin idegláz­zal küzdve, átéli a világ elpusztulásának bor­zalmas hőskölteményét. Goldhand úgy készít­tette meg a gázálarcokat, hogy rajta és Eveli- nen kívül csak az öreg Caduc maradjon a vilá­gon életben, hogy Evelin előtt ne lehessen sen­ki a vetélytársa. A halott földön autón szágul­dozva, megrekednek a Mátra vidékén és ott mégis találkoznak egy élő emberei: Mag Matyó István magyar bányásszal. És itt Jókai fantá­ziájával rajzolja meg Sziklay a természetes, tisztalelkü, egyszerű bányász emberi nagysá­gát, és fölényét a siber-lelkü „világura" fölött. Az arisztokrata-lelkü magyar parasztban Eve­lin megszereti az nj Ádamot, méltó párjának érzi és — fölébred lázálmából. Goldhand mö­gött becsapódik a fogház ajtaja és Evelin Mag Matyó álomalakja után eóvárog. Ez az álak azonban megjelenik előtte — Gáthy magyar mérnökben. Ez a regény váza. Sziklay ezt a vázat sok látványossággal tölti ki élettől (juzzadó képso­rozattá. A modern kalandorregények kellékeit nemes kézzel használja föl ezekben a képek­ben. Alakitó ereje valósággal remekel az Eve­lin képzeletében lejátszódó utópisztikus világ­kép és szerelmi regény megrajzolásában. Ez a regény legbravurosabb része. Tisztára jókaias elképzeltető és elhitető erővel van megírva. Kristálytiszta munka, fölényes jellemrajz. Epi­zód, melyet az egÓBz mü leglényegének, lelké­nek érez az ember. Az olvasóra egyenesen le­nyűgöző erővel hat. Sziklay talán nem tudta, hogy 0 az utopizmus légüres terében ilyen nagy írói kvalitásokkal tudja építeni anyagát, különben ezt a főrészt akár kétszeres terjedel­művé is fejleszthette volna. Ott, ahol saját maga önmagából teremti az anyagot, alakító művésznek is sokkal nagyobb, mint ott, a,hol modellje a meglesett valóságos élet, mert adott kém kM liwlijoiHrt: caJU, «0bb fényképezésre csábítják és terrorizálják benne az anyagját fölényesen idomító, sőt átmásitó művészt. Az előadói dinamikája is teljesen eh­hez igazodik. A fantasztikum világának meg­rajzolásában fölényes ökonómiát gyakorol és ezzel cselekmény-feszültséget ér el, a többi részben hol túlméretezi a mellékalakok párbe­szédét, melyet hiven reprodukál, máshol pedig fordítva, novellaszerüen vonja össze a cselek­ményt, amivel kevesebb alkalmat kap hŐ6ei törekvéseinek, harcának, sorsvivásának érzé­keltetésére. Mert ebben a harcos sorsvivásban való lelki részvételűibe az, ami jelenti azt, hogy a regény reánk nézve ..érdeleieszitő". Emiatt van az, hogy Gáthynak például vajmi kevés érdeme van abban, hogy Evelin az övé lehessen, nem harcol érte eléggé, legalább is nem elég sokáig s Caducnak sincs elég sok al­kalma a csillagáért való harcra. Azonban Sziklay A világ urában alkotó ere­jének kétségtelenül a zenitjéhez érkezett. Az Evelin-epizódot egy nagy iró kvalitásaival irta meg s maga a regény nagy értéke a szloven­szkói magyar irodalomnak. Ez a regény a leg­nemesebb olvasmányok közé tartozik. Izig-vé- rig modern irás. Egész biztosan nagy publi­kumsikere lesz. mert irodalmi értékeiért még a külső sikert is nagyon megérdemli. (—) A kassaiak kulturestélyeEperjesen „Szép volt, mint egy álom. Elmúlt, mint az álom, Csak mint édes emlék él bennem tovább..." En­nek a rég nem hallott dalnak a refrénje és akkord­jai zsonganak a fülembe most, hogy- a kassaiak kulturestélyére gondolok... Hogy miért éppen ez a dal, ez a refrén? Talán azért, mert csakugyan olyan szép volt ez az est, mint bűvös álom, amely sokáig-sokáig fog élni a lelkűnkben, mint édes emlék... Talán azért, mert a kassai művészgárda kapitánya: Sziklay Ferenc dr. tényleg „Az álom­vészlélek megnyilatkozásán. Ez nem lehel más, ■mint in tűi l io. Sejtelemszerü megérzése a költő nagy lelkének, gondolatainak és érzéseinek. Ez a drága gyermek magán viseli a művész lelkű és érzésű szülők értékes jegyét. De homlokán már ott a múzsák csókja is. Az eperjesi deszkákon még ilyen tüneményes szavaló nem lépett föl. El is halmozták őt a sze­retetnek. a lelkesedésnek, a csodálatnak sok-sok megnyilatkozásával. Percekig ünnepeltek őt... ról" beszélt. Az is ott szerepelhet az okok között, hogy a kassai dalosok kurucnótáikkal a múltak álomvilágába: a kurucok legendás világába rin­gattak bennünket. És talán azért is, mert ennek az esetnek a hatása alatt úgy éreztük, hogy valóság­gá, életté szövődik Sziklay Ferencnek, a nagy ál­modozónak titkos álma, vágya, törekvése: a szlo­venszkói nagy magyar kulturervség, egymás meg- i ismerése által a nagy összefogás, összeölelkezés. egymásraborulás; a drága, a megszentelt emlékek, hagyományok alapján a ragyogóbb, 6zebb, tartal­masabb kulturélet! * Színhely a magyar evangélikus egyház nagy- ( terme. Zsúfolt ház. Előkelő, meleg közönség, amely ; testvéri szeretettel várja, fogadja a kassaiakat. A | függöny előtt megjelenik a/^ eperjesi nagy magyar j pap: Fábry Viktor. Bekonferólja az estét. Méltóan I a kassaiakhoz és önmagához. Hivatottabbra nem bízhatták volna a konferálást. Fábry beszélt, Fábry ragadta magával a lelkeket a szeretet mezőin át a szépséges múltba, a reménység felhőin át a nagy magyar egység egébe. Szomszédom azt mondotta nekem: rá nézve Fábrynak 6zuggesztiv ereje van. Jól mondta. De ez nemcsak a szomszédomra vo­natkozik. Csaknem mindenkire. Van is neki mivel szuggerálni: a lelke csupa ihlet, csupa tűz, szivé­ben sok-sok szeretet Istene, embertársai, nemzete és minden szép iránt; szeme egyszer lágyan simo­gat, másszor tüztől szikrázik, a hangja csupa mu­zsika. — Szombaton is ideálisan, szépen készítette elő a lelkek talaját az értékes magvak befogadá­sára, plántáláeára. Mindenkinek a szivében jóság és szeretet honolt, mindenki meg volt ihletve és nagy várakozással várta a kassaiak szereplésé*. * A színpadon két kassai úrnő és két kassai ur. Kezükben kotta. Szem ükben áhítat, ajkukról föl­csendül a nóta. Régi nóta. Hires kuruc nóta. Kvartettben. Precíz össze! anuláseal. Csengő a hang­juk, meleg az érzésük. Lehunyom a szememet. És képzeletemben tábortüzek gyulnak föl. És fülem­ben cseng a háborús nóta. „Csöndes éjjel a tábor­ban elmerengek a tűz mellett, Köröttem az éj­szakában katonáim szenderegnek ..." És hallom a tárogató édes-bus hangját, s Czinka Panna dalait. És látom a kurucokat lépett dolmányukban ott ?7 esztergomni táborban, a Garamtorokban — meg a nagymajtényi síkon. És sóhajok szállnak az ajkam­ról, a szivemből, amikor nagy Bercsényi Miklós szomorú nótáját éneklik a színpadon. És tűz, lelke­sedés, pajkos vidámság, fájó zokogás váltogatják egymást a szivemben, mikor a többi kuruc nótákat hallom. Csodálatos hatása ereje van a magyar em­berre a kuruc nótának. Meg az egész kuruc kor­nak. Miért? Talán a nagyságos fejedelem önzet­len, glóriáé alakja tette olyan n íp,szerűvé ezt a kort, minden magyar ember előtt. Talán a hires hadvezérek, a Berosényiek, a Vak Bottyánok le­gendás hősiessége, elszántsága. Talán az, hogy a legideálisabb szabadságharc mégis csak ez volt, amikor a szabadság szent ezeretetében összebo­rult a magyar, a szlovák, a ruthén, a zipszer nép. Talán mert soha sem szenvedett egy sereg any- nyit, mint a bujdosó kurucok, mikor a nagy majté- nyi síkon letörött a zászló... Meg aztán a nagy bujdosó poétának: Mikes Kelemennek fájó sóvár­gása a honi föld után. szomorú kesergéee Rodos­tóban, ahol „egyedül hallgatta tenger mormoláeát, tenger habja fölött futó szól zúgását — egyedül — a bujdosók közül.. És a kassai vendégek is jól tudták a kuruc vi­lágnak ezt a csodálatos varázsát. Bele is élték ma­gukat ebbe a romantikus világba és kiváló tehet­ségükkel, gyakorlottságukkal,. ki is hozták a kuruc nóták minden szépségét, fájdalmát, tüzét és lelke­sítését. Meg is örökítjük a nevüket: Gireik Gá­borné, Bogsdh Láezlóné, Pehár Laci, Burtovszky Miklós. * A harmadik kép tüneményesen szép volt. A pódiumon megjelenik egy drága gyermek. Tiz éves leányka. Sziklay Juci Sziklay Ferencnek a leá­nya. Arcán az ártatlanság bája. Szeméből mély tü* és értelem sugárzik ki. Megjelenésében, meg­hajlásában semmi raifinéria, semmi mesterkéltség, semmi betamultság. Gyönyörűség vak ránézni: Orgonanyilás az őszi avarban. Aztán szavalt. Mécs Lászlónak a verseiből. Ennek a Krisztusi szeretet­től áthatott jóságos lelkű nagy poétának a legszebb verseit szavalta. Nem is szavalta. Átélte és meg­testesítette. Olyan átérzéesel és olyan előadásban, hogy sttnte megdöbbent aa ember. Kláránk a nsQ­* Sziklay Ferenc ül a felolvasó asztalhoz. Nagy szeretettel, melegséggel, tapssal köszöntik őt. Ez az ováció a boldog és büszke apának, a kiváló kultur-referensnek és a jubiláns költő-lanárnak szól. Mind a három minőségében megérdemli. Mint kuUur-referen6 Örök^hálára kötelezte le Szl.o- venszkó magyarságát évtizedes, lelkiismeretes munkásságával, szép terveivel, biztatásával, lelke­sítésével. Nem hiába vezetője a Kazinczy Társaság­nak, az ő lelke is olyan nemes, kultúrát szerető, termelő,mint a nagy Kazinczy Ferencé volt, aki­nek az irószobája jóformán az akkori egész ma­gyar kuliménak, irodalomnak otthona volt, és aki­nek a kezében futott össze minden szál... És ha Serki Szabó József. Tompa Mihályt he­lyesen nevezte el „költőpapnak", Sziklay Ferencre igazán ráillik a „költőtanár" elnevezés. Azelőtt kis gimnazistákat tanított, most az egész szloven­szkói magyar társadalmat vezeti, tanítja a szépre, a jóra, nemzetszeretetre, tradíció-megbecsülésre, kultúrára. De egyben ugyanaz maradi: a régi és az uj tanár. A nagy diákok, a szlovenszkói magyar társadalom éppen olyan tisztelettel, nagyrabecsü­léssel, és rajongó szeretettel vannak iránta, mint a régi kis diákok. Szombaton Az álomról beszélt. Nagyon szépen. Nagyon érdekesen. Kiütközött be­lőle itt is a költő és a tanár. Mert világos, könnyen érthető volt, a sokszor nehéz problémák fejtege­tése, És a tanár világos fejtegetéséit élvezetessó tette a költő megnyilatkozása ott, ahol alkalom nyílt reá. A közönség feszült figyelemmel hallgatta végig az érdekes előadást. Egészen lekötötte a hallgató­ságot az álom miszticizmusa, a sok fölvetett és még máig meg nem oldott probléma. — No és Sziklay vonzó, lebilincselő előadása. Olyan a Sziklay stí­lusa, mint a hegyi palak: kristálytiszta; csobogá­sát gyönyörűség hallani; a pariján bizony sok a virág, a nefelejls, szine felett ezer meg ezer tarka pillangó szálldos. A költő Sziklay szép lelkének virágai, meleg kedélyének színes pillangói. Sok-sok taps volt a jutalma. * Falusi milliőben pereg le az utolsó kép. Magyar tárgyú egyfelvonásost adtak elő a kassaiak, '['örök Rezsőnek „A narancs" cimii vigjátékát. Ebben a kiscselekvényü darabban minden magyar, mindpn népies. A szereplők egyénisége, karakteré, ruhája, szobája, portája. Szóval minden. A magyar nép­életet hozza színre zamatoson, jóízű humorral. És a szereplők: Tost LászJő, Éder Elza, Pausz Baba, Girsik Gáborné, Ordódy Pista, Stefányi János, Szkalle György nagy ambícióval, legjobb tudásuk­kal, kiváló rátermettséggel hozták ki a darab min­den érlékét, jóizü humorát. Tost László elsőren­dűen alakította az agyafúrt, önérzetes, tudákos, jóizü magyar parasztnak az alakját. Élethü volt a beszédje, a mozgása, az arcjátéka. Nagyrahivatott műkedvelő. Méltó partnere volt Éder Elza, a pompásan alakított, grandiózusán megjátszott asz- szony szerepében. Éder Elzát, ezt az istenáldotta tehetségű és Ízlésű magyar iparmű vésznőt külön elismerés is illeti. Az ő érdeme, hogy a darab szcenikája olyan tökéletes volt: ő gondoskodott ró­la, hogy a darabot az eredeli matyó népviselet jelmezeiben hozták színre) Az ő érdeme, hogy olyan gyönyörű volt az a falusi szoba búbos ke­mencéjével, a plafónig érő dunyhákkal telt ágyá­val, tulipános ládájával, jellegzetes edényeivel és különösen a népviselet csodálatos szinpompájával, amely a matyó férfiak és nők ruháján tarkaHott. Szűnni nem akaró tapssal ünnepelte őt és az összes szereplőket a sokat kacagó, derült hangulatba rin­gatott hálás közönség. * „Szép volt, mint egy álom. Elmúlt mint az álom, Csak mint édes emlék él bennem tovább.. .** Teljesedett a konferáló vágya, reménye, amellyel befejezte a beszédét: „És ha majd itt kialusznak a fény, források, ha e teremben az uralmat ismét átveszi az éjszakának sejtelmes csöndje... ha majd mindnyájan hazatérnek s egy felejthetetlen estnek bűbájos emlékeivel hajtják puha párnára fejüket, kívánom, hogy suhanjon be akkor álmo­dozásukba a* estély álomképe: Rodostó lelkei lá­togatóba jöttek és ölelkeztek Nikomédia leikei­vel és a márvány tenger fölött a távolba meren­gő száműzött ringassa álmukat zsongó szavaival: „Most már nem egyedül hallgatom tenger monno* lását..." így történt. — M 1/' ^ WaÜMtttay* Bmm 4r.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents