Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-20 / 239. (2164.) szám
./ TOWBM-MacfeBSfrmnfc® Ma nyújtunk möínknak az Őszi szezónra? Alkami elárusitást rendezünk elsőrendű őszi- és télikabátokból mélyen leszállított árakon október 12-től kezdődően, tehát már most a szezon elején. Őszi kabátok Ke 290-151 kezdve! MORAVIA ruhaipari r.-t. Koüice, Hlavná Fő u. 27 2-es a ml listánk! Ifi dose Győző, Balog Péter és Morvay Jenő beszéltek nagy hatást keltve. A tsűlésí népgyülésen 500 főnyi tömeg Jelent meg s a hangulatból követkeestefave e®e»n a vidéken a két párt hatalmas előretörésre számíthat Állandó érdeklődés kíséri a két párt választási munkáját. Vasárnap csupán Nyu- gatsaloveuszkó területén több mint hetven köaségben lesznek népgyülések, amelyek közül kiemelkedő jelentőségű les* a pozsonyi népgyiilés, amelyen Szriillő Géza dr., Törköly József dr. és Jablonicsky János dr. képviselőjelöltek, továbbá Grosschmid Géza dr. szenátor jelölt vesznek részt. A gyűlés szán helye a pozsonyi Vigadó kisterme. Kezdete délelőtt 11 órakor. I pozsonyi keresztényszocialisták ¥ílasztási fölkészülése Pozsony, október 19. (Pozsonyi szerkesztőségünktől.) Az országos ke resztén y szooi ali s ta párt pozsonyi pártvezetősége csütörtökön nagy érdeklődéstől kisért ülést tartott, amelyen a választás előkészületeivel foglalkozott. Miután Aixinger László őr., a helyi szervezet elnöke megnyitotta az ülést és az október 27-iki választás fontosságát ecsetelte, felkérésére Jablonicsky János őr. képviselőjelölt behatóan ismertette a magyar nemzeti párttal és Zipser Deutsche Partéi-al létesített közös lista keletkezésének körülményeit, annak célját, nagy jelentőségét és gyakorlati keresztülvitelének módjait. Mole* * Dani szólott fel ezután. Nagy jelentőséget tulajdonit a közös listának és örömmel üdvözli azt, mert ez erőteljes lépést jelent az autonómia kivívása felé vezető utón. Az őslakos pártok összefogásának szükséges voltát hangsúlyozta ezután és javasolta, hogy a helyi szervezet minden erejével támogassa a közös listát Forstor Viktor őr. háegészitó Molec javaslatát azzal, hogy « helyi pártvezetőség biztosítsa tántoríthatatlan bizalmáról Szüllő Gésa dr. országos pártelnököt és a törvényhozó jelölteket. Szül lő Géza éltetése mellett egyhangú lelkesedéssel fogadta el a pártvezetőség a két javaslatot. Ezután Furdanics Aladár párttitkár ismertette a Pozsonyban kifejtendő propaganda- munkát, amelyben a helyi szervezet minden emberével rész tvesz. Megalakították a különböző bizottságokat és megbeszélték a® október 20-án délelőtt a Vigadó kistermében megtartandó népgyüiés előkészületeit. Aktuális ügyeket tárgyalt még a pártvezetőség és a vitában részt vetlek Neumann Tibor dr., Szloboda Károly, Neumann Ferenc, Presak Ferenc, Kovács Titusz. Végül Nyáry István biztosította a pártot arról, hogy a munkásság rendületlenül kitart a keresz- tényszociali&ta lobogó mellett. A mindvégig lelkes lefolyású gyűlés valamennyi határozatát egyhangúan hozta. A választás előtti Pozsony Pozsony, október 1#. (Pozsonyi szerkesztőségünk telefon jelentése.) A választási előkészületek a pártokon belül lázasan folynak, a pozsonyi ucca azonban alig vesz róla még tudomást,. Érdekes, hogy amíg más években a választások előtt egy héttel valóságos plakát- harc volt, most még egyetlenegy választási plakátot sem látni Pozsonyban A pártok legfeljebb röpcédulákkal korteskednek. Minden párt ugyanis az utolsó hétre halasztotta el plakátjainak kifüggesztését, nehogy az ellen- pártok emberei azokat letépjék. Szövetkezett ellenzéki pártjaink gyönyörű választási plakátjai már elkészültek és a jövő héten kerülnek kiragasztásra a falvakban és a városokban. A szlovák néppárt három nagy plakátja ma került a pozsonyi cenzurhivatal elé. Vasárnap délelőtt ti árakor a pozsonyi Vigadóban szövetkezett ellenzéki pártjaink választási gyűlése Szónokok: Szüílő Géza, Törköly JózseS Grosschmid Géza és Jabloniczhy János Pozsonyi őslakosok ott Segyetek j Összeomlik a csehországi bányászsztrájk Brüx, október 19. A bányászsztrájk a jelek szériái a közeli napokban véget ér. Az és »akcs eh országi bányatelepeken már mindenütt dolgoznak, úgy hogy a sztrájko- lók száma 2500-zal csökkent. A munka felvétele ezeken a bányatelepeken kompromisszum alapján történt. A munkaidőt megváltoztatták, úgy hogy a délutáni munkabeosztás az öt téli hónap tartamára nem hat órakor, hanem négy órakor kezdődik. A sztrájk egyedül a Bruch melletti telepeken tart teljes erővel, mert ott van a kommunista agitáció centruma. Tegnap Baríelsdorfban a német szocialista bányamunkásszövetség elhatározta, hogy véget vet a sztrájknak. A Neu- doorf melletti Sándor-bányában ötszáz kommunista nagy tüntetést rendezett. A csen- ŐTŐrjárat igen nehéz helyzetbe jutott, de a járásfőnökség intézkedésére teherautókon segítséget kapott s igy sikerült a tüntető tömeget szétverni. A kommunisták kövekkel dobálták meg a csendőröket; egy csendőr súlyosan, kettő könnyebben sebesült meg. Ma reggel a kommunisták újabb támadást intéztek a Sándor-bánya ellen, megtámadták a munkába induló munkásokat, de mire a csendőrök megjelentek, a tüntetők *zéts®él edte&. Tegnap éjszaka dsemegy órakor összeütközésre került a sor Bruch bán a sztrájkolok ém a csendőrök között Háromszáz kommunista őseimben találta magát ©gy erős esendórkülÖ- ni toi én nyel, amely a tüntető tömeget szétverte. MESE Irta: VÁNDOR A csodálatos őszi napsugár éles vonalakat rajzolt. A kőóriások eres testén fehér vékony csikók ragyogtak. Hó. Friss. Tiszta. Uj. A fűszere a havasi szellőnek. Csipőssé teszi, ha még oly tele szájjal szórja is sugarait a nap. Most lenn a völgyben szelid szél bólongat. Itt fenn vihar zug. Néha egy pillanatra megül levegőt szívni, hogy újra kezdhesse, még erősebben. Megbújunk előle az öreg vadőr és én, gránitkövek közé. A vadon régi, csendes lakója már tudja, hogy nincs mit keresni és oda se hallgat a messzeségbe, ahonnan a koronás szarvas szerelmes bőgését sejteni. Pedig olyan az most, mint az orgona távoli bugása. Odaverődik a meredek sziklafalakhoz és vonul tovább hegy-völgyön át. Alkonyodik. Gyorsan elevenedik a környezet. Gyanús alakok emelkednek ki a földből. Az alkonyat optikája ez. Nyugaton messze fantasztikus véres-vörös nyílások világítanak még a rohanó felhők közüL Megérkezik az este. Óvatosan tapogatjuk ki lábainkkal lépéseink helyét az uttalan rengetegben. Lassan haladunk lefelé a merődéi yen,, mégis egyszerre elmarad a vihar mögöttünk és mind magasabban zug a fejünk felett. A szakadékban fecsegő forrás mellett, tenyérnyi kis síkon áll friss fenyőgalyból összerótt kunyhónk. Előtte láncra kötve „Fordíts". Mély böffonésekkel jelzi, hogy ébren van. Régi cimbora. Érti a mesterségét. Vérrel aláfutott szemeiből annyi okosság, annyi hűség és becsület tekint felénk, hogy lehetetlen meg nem •zorongatni otromba nagy fejét. Apró vörös lángok táncolnak most előttem az éjszakában. Füstje sincs. A vihar egy egy darabja leválik a szikla élén és hol itt, hol amott támadja meg és ingerli az égre törő kis lldérceket... Csendes áhitat hajlik fölénk . . . Mintha a vadon éjszakája feszegetné a menünket ... Mintha tiszta, szent érzések vetése nőne... Az erdőlakó öreg vándor fáradt szemei fénylenek meg a tűzben. Beszél. Szavai egyenként hullanak ío, ritmus nélkül... mint az érett dió éjaudián. Ritkán koppan^, M-aal rői, emlékezések mérföldkövei mögül szedi elő élete egyetlen nagy szomorúságának történetét. * Régen volt... Messze innen. A vadonban éltem akkor is. Enyém volt ott a ragyogása a napnak. Nekem zúgott az erdő. A fűszálak is nekem köszöntötték hajbókolva a reggelt... Olyan szép volt minden... Egyszer vihar járt arra. Visszhangos hegyek között ez hátborzongató. Mintha összeomlanának a hegyek. Irtózatos robajjal. Nem féltem. Mégis sodort magával akarat nélkül valami. Vitt a lábam ki a vadonból, úgy, mint a szarvast, ha menekül. Egyszer csak ráláttam a falura. Nekem ez olyan volt akkor, mint a világ legközepe. Valami nagy város. Ott láttam meg. Fehér ruha volt rajta. Mint a szálfa, úgy nőtt ki a földből. Egy büszke és együgyű parasztnak volt a felesége. Nevetett, tréfált. Jóízű volt minden szava, akár a tejfel. Furcsa útvesztőket állított mindenkinek. Ne kém is. Gyöngyszemek ragyogtak vékony ajkai közül. Gond ütött érte, amikor eljöttem. Hesseget- tem. Mindig visszatért. Csak ott volt megint az eszemben. Akkor kezdtem keresni az ürügyeket, hogy hozzá mehessek. Mindig találtam. Nem volt nehéz. Naphosszat törtem rajta a fejem. Mintha szédülnék, sokszor agy éreztem. Nyugtalanság fogott el. Ilyenkor csak az csőn- desitett, ha hallottam a hangját. Lassan megszokta, hogy hozzá járok. Szerette a szomorúságomat. Öröme tellett benne. így volt ex sokáig. Egyszer azután oly vadsággal támadott meg a lelkemnek ez a betegsége, hogy elmondtam neki. Egyszerűen, ahogy az egyszerű ember beszél. — Enyém volt minden napsugara a vadonnak. Nekem zúgott az erdő, nekem bólogattak a fűszálak. És ez mind olyan szép volt. Most minden elveszett. Most itt állok kifosztva és dideregve előtte ... aztán valami szörnyű komolysággal nézett rám, amikor mondta: „Ügyen hagyja. Ex csak képzelődés. Menjen, ne törődjön annyit velem. Hiszen annyi más asszony van a világon ..Ilyen nincs egy se, én meghalok érte, mint egy pohár vízért, a pokol fenekén. Égett a torkom, mikor ezt mondtam. Akkoc caCad női ta&Aa pecqakfc k. Akkor, mintha valami meleget éreztem volna a szeméből. Azután csak jártam utána. A nyomába léptem — mig egyszer borzasztó napok nem következtek ... Eljött velem gyakran a hegyek közé délután. Vitte ma szivemet mellette órákon át az erdei ösvényen. Valami furcsa öröme lehetett benne, ha jajgattam. Ha megsimi- tottam a haját, megrezzent. Ha hozzányúltam, mindig kivédte az érintésemet. Egy ilyen nyári délután hirtelen hozzám fordult és igy mondta: „Ma azt álmodtam, hogy megfogta a kezemet és vezetett. Felfelé egy roppant meredek hegyen. És én engedelmesen követtem." Aznap volt, vagy másnap talán, hogy feleségül kértem. Csodálatos szemekkel nézett, örü- letesen szép volt. Lassan és világosan mondta: „Szeretem az uramat, én nem hagyom el — ilyesmire ne gondoljon. De ne haragudjék reám." És odanyujtotta a kezét annyi melegséggel, hogy akkor ölni tudtam volna érte. Másnap levelet küldött — ez volt talán az első levele, amit nekem irt. Fojtogatta a torkomat a betű. Azt irta benne, hagyjam eL, híremet se akarja hallani. Jobb lesz nekem is. És neki, ha vészit is vele, ha talán fáj is, igy kell tennie, összeomlott előttem a világ. Végigvágódtam a legényszobám padlóján. Mire feleszméltem, sötét este lett. Nekivágtam az éjszakának. A háza előtt a kis kapuban &z öreg komondor fogadott barátságos örvendezéssel. Koromsötét volt. Lopva húzódtam ablaka alá. Valami nagy bűnre vetemedni volt kedvem, de nem tudtam világosan, mit akarok. Mintha nehéz bor serkentett volna homályos ébrenlétre. Mintha sejtettem volna a hangját, ahogy mondta: „Maga az? Mit akar?" Valamit mondhattam, mert a következő pillanatban egy ajtó csapódott és előttem állott az asszony. Fehéren és egyszerűen. Már nem tudtam, hogy volt, csak arra emlék özem, egész szenvedelemmel ragadtam mog é« csókoltam véresre az ajkát. Azután meghúzódtam egy közeli eualitban. Várni a reggelt. Reszketett ax égés* testem, imákat mormoltam. És azt hittem, megöl a vágy utána. Ez az éjszaka soha el nem múlik az emlékezetemből. Másnap velem jött megint és hallgatagon jártunk a nyári mezőkön. Olyan szelid volt, annyi áhitat szállt belőle. Úgy szerettem, csak úgy halmozódott fel aacilemhan A «MŰát»ág. Ez volt a vesztem. Hányszor gondoltam reá, hogy a karjaimba veszem, elrabolom. Annyi börtöne van a vadonnak, — ahol elrejthetem. Nem tudtam erős kézzel nyúlni feléje. Gyönge- ség fogott el, ha mellette álltam. Egy forró nyári napon türelmetlen idegességgel vetette magát a karjaimba. Nem tudtam elfogadni a szerelmét. Szinte menekült előlem akkor, kétségbeesett szemekkel néztem utána. Jöttek azután uj és uj élmények éveken át. A tél közénk állott mindig. Elszakított és nagy- néha láttam csak. Mégis mindig vele voltam és mindig több érzés gyülemlett fel bennem. Rettentő kínlódásban éltem. Sohasem láttam sírni. Sohasem éreztem, hogy ő is szeret. Mégis mindig eljött. Sokszor kereste az alkalmat, hogy velem lehessen. Boszus volt, ha elvont valami tőle, vagy egy megbeszélt terv nem sikerült. Mégis mindig a megfejthetlen titok maradt előttem. Mintha csak szeszélyek vezették volna, mikor ngv oda vetette magát, szinte megborzadtam tőle. Éveken át vonszoltam igy az életemet. Napról-napra nehezebben lépett a lábam. Ugv rám- nehezedott a gondja ennek a nagy szomorúságnak. Ha el kellett tőle válnom, mintha mindig megszakadt volna bennem egy életfonál. Utána nagy cseppekben hullott a szivem vére. Ugv fájt, úgy jajgattam magános éjszakáimon, any- nyiszor szorult ökölbe a kezem. Nem tudta azt soha senki, mily végzetes volt. az én sorsom. Egyszer azután csodálatos szép ősz volt. Akárcsak most. Mindennap volt néhány órája nekem. Annyi meleget adott a leikéből akkor, mint még soha azelőtt. Gyönyörű volt. És amint közelebb jutottunk a végéhez, mindig több szorongás volt a szivemben. Az utolsó alkonyaton egymás mellett ültünk hallgatagon. Vékony ívvel csillogott a hold. A halántékomon lüktetett a vérem arra a gondolatra, hogy hosszú időre szakit el a sorsunk. Valami köd bontotta el a szememet.... és nem tudom, hogy történt, nem emlékezem rá... a axivének forró vérét éreztem az öklömön végigszaladni As ismeretlen erővel szorítottam belé a késemet. Megöltem... Magasan telettünk fehér folhőfoszlányt so- doitavtöea. _ Hf Mm 1SU Tulaj— SX u s > tr»g, pomOia I t i KOSICE, FS-utca £9. jbjgr véhcitflfc MAxjm árak. _______mt ofciflbcr —aáa—y.
