Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-18 / 237. (2162.) szám

4 ___________________________________________ ím 18> v****-­tovább a kisebbségi jogokért és nemzeti igazsá­gaikért. Nagysikerül Halasztási népgyislés @s@ifánbaR Rimaszombat, október 16. Osgyán község­ben október 15-én este 6 órakor tartottak a szövetkezett ellenzéki pártok igen sikerült gyűlést. Darák János magyar nemzeti párti kisgazda nyitotta meg lelkes szavakkal mind a két párt nevében a gyűlést, utána Törköly József dr., a magyar nemzeti párt országos el­nöke szónokolt, aki beszédében azokra a vá­lasztási megtévesztési machinációkra muta­tott rá, amelyeket a cseh agrárpárt Szépés- ben és Gömörben eddig elkövetett. Ismertet­te ennek a pártnak lekenyerező politikáját, a magyar nép ellen irányzott megtévesztési kí­sérleteket, rámutatott arra, hogy ez a párt monopóliumokat akar teremem legalább is az Ígéretek terén, de amikor az Ígéreteket be kéne váltani, akkor vagy eltűnik, vagy az ál­lamkincstár által akarja kortesigéreteit bevál­tani. Bebizonyította, hogy mindazok a mező- gazdasági termelés emelését célzó támogatá­sok és segitő eszközök, amelyeket a cseh ag­rárpárt híveinek kilátásba helyez s amelyek­kel a magyar földmivelőnépet be akarja csa­logatni táborába, a magyar földművelő népet akkor is megilletik, ha nem lesz hűtlen a magyarsághoz, ha megmarad eddigi pátrjánál s nem kell azért, hogy ezeket az anyagi elő­nyöket lenyerje, esehhé lenni, illetve a cseh agrárpártba belépnie s a szavazatát a ma- j gvarság ellen erre a pártra adnia. Kitartásra j és magyar becsületre kérte a lelkesedő ma- j gyár hallgatóságot. Utána Böhm Ferenc, az országos kérész- j tényszocialista párt szónoka buzdította lelkes szavakkal az osgváni magyarságot, hogy min­denki a 2-es számú listát tegye az urnába. Bmmm a népsiöwetsésrőí és a lefegyverzésül Budapest, október 17. Ünnepies külsőségek közt nyilt meg a Magyar Külügyi Társaság Külügyi Szemináriuma. Berzeviczy Albert megnyitóbeszédében azokról a fényes szolgá­latokról emlékezett meg, amelyeket Apponyi legújabb genfi és párisi szereplésével tett a magyar hazának. Kifejtette, hogy Magyaror­szágnak sokat kell foglalkoznia a nemzetek szövetségének működésével, mert bár az ed­dig egyáltalán ki nem elégithetett, Magyaror­szág céljait csak a nemzetek szövetségének körében és annak segítségével valósíthatja meg. —■ Addig, mig a békeszerződések revízió­jának kérdését napirendre hozhatjuk, — mon­dotta Berzeviczy — bennünket a nemzetek szövetsége körében két kérdés érdekel, ame­lyekre nézve mi a békeszerződések alapján állunk s azok becsületes végrehajtását köve­teljük. Ezek a kisebbségek védelme és a le­fegyverzés. A kisebbségek kérdésében a Stresemann és Danduraud kezdeményezése a madridi tanácsülésben csak nagyon jelen­téktelen eredményre vezetett, melyet a nem­zetek szövetsége plénuma tudomásul vett. — A lefegyverzés kérdésében tagadhatat­lanul van haladás: a Kellogg-paktum általá­nos elfogadása, a nemzetközi bíráskodásra vo­natkozó fakultatív klauzula elfogadása a nyu­gati nagyhatalmak részéről és a tengeri le­szerelésre vonatkozó angol—amerikai tárgya­lások. Soká azt hittük, hogy a lefegyverzés és a háború kizárása utópia; ma hinnünk kell benne, mert ellenesetben az európai civilizá­ció jövőjében kellene kételkednünk. Oroszország soha asm osond le lessiariiMirőf? Moszkva, október 17. A Moldava-szovjet- köztársaság jubileumának alkalmából Tiras-j pótban a szovjetköztársaság végrehajtó bi- j zottsága ünnepi ülést tartott, amelyen a mól-; dacai köztársaság elnöke beszédet mondott a szovjetunió és Románia viszonyáról. Azt han­goztatta, hogy a Szovjetunió kormánya .soha­sem mondott le Besszarábiáról, ina is igényt tart rá, a besszarábiai lakosság sorsát aggódó gonddal figyeli és reméli, hogy ez az ország nemsokára vissza fog térni a szovjetköztár­saságok keljeiébe. Ujahh politikai merár?s?!et Szífiáteiií .Szófia, október 17. A bolgár főváros egyik fegforgalmasabb uccáján ismeretlen tettesek újabb politikai merényletet követtek el. Kö­rülbelül ti/, ember, akj a nagy tolakodásban rl tudott tűnni, valóságos sortüzet adott le | Vas/ilev, a legális macedóniai nemzeti bi-' zottság politikai titkára ellen. Vaszilev kö- j zcli rokona annak a merénylőnek, akit « vár j nai politikai gyilkosság után letartóztattak. | \ •-','cv elleni merényletet tehát nyilván­való; Rrotegorov hívei követték el. Va-i -ríJevct több golyó érte, le egyik sem Mibe-j ntette meg -ulvosabban. 1 A becsületes sniareii dolga, hogy lépjenek ki a porondra és folyassál azt a munkát, amit én megkezdtem — mondja Okánik Lajos dr., Pozsmi lemondott polgármestere- Interjú a mosolygó OltárciM Káptalan utcai kanonok! lakásán — Pozsony, október 17. (Pozsonyi szerkesztő­ségünk telefonjelentése.) Még mindig nem tértek napirendre a kedélyek Okánik Lajos dr., Pozsony város főpolgármesterének le­mondása feleit. Kétségtelen, hogy Okánik dr. lemondása és azok a szenzációs indokok, amikkel lemondását kisérte, oly lesujtóíag hatottak az agrárpártra, hogy alig bir felocsúdni kábultságából. Az agrárpárt csak arra szorítkozik, hogy a Slovensky Dennikben napok óta ócsárolja Okánik személyét, „csúnya szájú öreg pap­nak" és „nyelvöltögető kofának" nevezi, aki­nek „nyelvöltögetései az agrárpártot nem fog­ják porba sújtani." A Slovensky Denniknek ezek a kirohanásai Pozsony város őslakossá­gában igen kellemetlen benyomást és felhá­borodást keltenek. Okánik dr. lemondása után azonnal eluta­zott Nyitrára, amiből az agrárpárti sajtó arra következte­tett, hogy Okánik Kmetykó nyitrai püspököt kereste föl, akivel megbeszéli további lépé­seit. Kmetykó püspök tudvalevőleg a Munka­párthoz áll közel. Okánik dr. ma reggel váratlanul visszaér­kezett Pozsonyba és munkatársunk a déli órákban felkereste öt Káptalan-ucca 8. szám alatti lakásán, hogy, nyilatkozatot kérjen tőle lemondása körülmé­nyeiről. Okánik Lajos dr. mesterkanonok négyszo­bás lakásban lakik a Káptalan-ucca 8. számú egyemeletes káptalani házban, amit mint ter­mészetbeni lakást kap a pozsonyi káptalan­tól. A kanonokok fizetése nem olyan magas, amint ezt általában hiszik, a pozsonyi kápta­lan szegény és talán a természetbeli jövede­lemmel együtt is legfeljebb havi kétezer ko­ronára rúg Okánik pozsonyi kanonok jöve­delme. Okánik akkor, amikor körülbelül évi 100.004) koronát jövedelmező polgármesteri állású- j ról és az ezzel kapcsolatos különböző agrár-j párti stallumokró! lemondott, úgyszólván j két kézzel dobta ki az anyagi javakat az uccára. Okánik dr. ezután kanonoki stallumából csak igen szerényen tud majd megélni. A lemondott polgármester lekötelező szívé­lyességgel fogadta munkatársunkat. Elsősor­ban is megkérdeztük tőle, ogy olvasta-e az agrárius sajtónak ellene intézett személyes támadásait. Okánik mosolyogva feleli: — Nem olvasok újságot. Amint látja, egyet­len lapom a Le Figaro. Ezt olvasom. Ezután a lemondás körülményei iránt ér­deklődünk. Okánik a következőket mondja: | — Nyilatkozatomban, amit lemondásom! alkalmával tettem, nézetemet elmondtam. A becsületes emberek dolga most már, hogy lépjenek ki a porondra és folytassák azt a munkát, amit én megkezdtem. Ezután aziránt intéztünk kérdést Okánik- hoz. hogy mikor határozta el a lemondását. Hi­vatkoztunk azokra a lapjelentésekre, amelyek azt írják, hogy előzőleg Prágában járt volna, a nunciusnál is megfordult és Benessel is tár­gyalt. — Lemondásom nem uj keletű — válaszolja pkánik. — Már régen foglalkoztam ezzel az eszmével, azonban most láttam csak elérke­zettnek az időt arra, hogy perfektuáljam. Egy politikus életében mindig van egy bi­zonyos pillanat, amit ki tud használni. Én ezt a pillanatot használtam ki. Azonban irja meg, hogy ón semmiféle üzeneteket Hodzsa képviselő urnák neiíi küldtem, amint azt a ISlovák pénteki száma közli. — Belép-e Főtisztelendő ur egy másik pártba? így például azt beszélik, hogy a Hiinka-pártba mélióztalik belépni. — Én nem ugrálok egyik pártból a má­sikba, — feleli Okánik, — nem szokásom az anyagi javak keresése. Amint tudja, polgár­mesteri működésem alatt sem futottam ezek u tán. Említettük a volt főpolgármester előtt, hogy az ellenséges lapok azzal is megvádol­ják őt, hogy azért lépett ki az agrárpártból, mivel a közelgő nemzetgyűlési választásokon nem jelölték. — Nevetséges ez a vád. Slávik György dr., mielőtt az agrárpárt országos választási konferenciája összeült volna, kijelentette, hogy a párt engem szándékozik jelölni, én azonban megmondottam, hogy miután már egy ízben öt hónapig szenátor voltam, azon­ban püspöki hatóságaim nem engedték meg, hogy mandátumot vállaljak, én másodszor nem akarom ilyen csalódásnak kitenni válasz­tóimat. Ez az egyedüli oka annak, hogy a sze- náiori vagy a képviselői jelöltelésembe bele sem mentem. A”ra a kérdésünkre, hogy mikor adja ál polgármesieíi hivatalát, Okánik egy lemondó gesztussal így válaszolt: ■- Nekem nincs semmiféle átadni valóm, nálam nem voltak akták. Én nem mentem aktákkal és nem távoztam .aktákkal. Az én polgármesteri szobámban az íróasz­talok és a szekrények állandóan nyitva vol­tak. Nekem nem voltak titkaim. Átadni valóm semmi sincs és elhatározott szándékom, hogy nem térek vissza többé a pozsonyi városházára. Majd Okánik a lemondó levelére vonatko­zólag ezeket mondotta: — Nem igaz egyes lapoknak az a híre, hogy lemondó levelemet már Prágában megszöve­geztem. A lemondó levelemet öt példányban a lemondás napján diktáltam le titkáromnak. Senki sem tudott előzetesen lemondásomról. A lemondó levelet elejétől végig én fogalmaz­tam meg és annak egyik példányát elküld­tem az agrárpárt elnökségének. Ezután aziránt érdeklődtünk, hogy mi a vé­leménye, ki lesz az utódja a polgármesteri székben? — Ez a választás dolga. Utódomnak két­ségtelenül az lesz a feladata, hogy Pozsony városát és általában Szlovenszkó lerom­lott gazdasági életét helyreállítsa, nehogy elmerüljön a gazdasági válságban. Ezután még arról beszélt a lemondott polgár- mester, hogy lemondása óta folyton kapja az üdvözlő táviratokat Szlovenszkó minden részéről, ami azt mutatja, hogy lemondása mindenütt szimpátiákat váltott ki. Okánik Lajos személye, különösen a fal­vakban, nagyon népszerű volt, amit az agrár­párt is kénytelen elismerni. Jellemző doku­mentumot szolgáltatott erre a Tuka-pör fő­tárgyalásán az egyik tanú, Rehák nevű föld­műves, aki azt vallotta, hogy őt szintén föl­eskették a Rodobrana tagjának és emiatt nem tudott aludni. A feleségének panaszkodott ál­matlan éjszakái miatt, erre a felesége azt mon­dotta neki, hogy menjen el Okánikhoz és kér­jen tőle tanácsot. A nép a falvakban Okánik személyét nagy tisztelettel vette körül és benne feltétlenül megbízott, úgyhogy Okánik lemondása u agrárpárt igen súlyos csapását jelenti. Mielőtt elbúcsúztunk volna Okániktől, megkérdeztük tőle, hogy igaz-e az, hogy Nyit- rán Kmetykó püspöknél járt. Okánik, miközben kezet nyújt, — moso­lyogva mondja: — Kérem, én Nvitrán a sógoromnál voltam szüreti mulatságon és Kmetykó püspököt nem is láttam. Klofács üdvözli Okánikot Klofács Vencel, a cseh nemzeti szocialista párt vezére tegnap a következő táviratot küld­te Okánik dr., a lemondott pozsonyi polgár­mester címére: „Tisztelt polgármester ur, vannak em­berek, akik nagyoknak látszanak, de a nagy idők kicsinyeknek mutatja meg őket. ön nagy időkben ismét valóban nagynak mutatkozott és pedig erkölcsileg, nemzeti- leg és politikailag. Szlovenszkón, úgy lá­tom.. a nap fölkelőbcn van. Az ön tisztasága, erkölcsi és politikai nagysága előtt mélyen meghajol Klofács Vencel.“ Nagyszabású egyháztársadalmi esemény volt a ruszin református teánykörök téesői konferenciája Berták Béla püspök beszéde a református egyház lelki megújhodásáról Técső, október 17. (Saját tudósítónktól.) A kárpátaljai református egyházkerület missziói bizottsága az elmúlt hét két napján a köztár­saság keleti részén lévő egyházaik részére Té- csőn nagyszabású leánykonferenciát rendezett, amelyen a leánykörök és nőegyesületek nagy­számú kiküldöttei, nagyon sok egyházi és vi­lági előkelőség, köztük Bertók Béla reformá­tus püspök. Biky Ferenc mármaros—ugocsai esperes és Nagyiday Ferenc egyházmegyei fő­gondnok és Técső város közönségének szitie- java vettek részt. Az érkező vendégeket Té- csőnek, a református magyarság e legkeletibb várának állomása előtt lovasbandérium, fehér­ruhás leányok serege s a város lakosságának az élén a járási főnők s az egyházi és polgári vezető egyéniségek fogadták. A vonatból ki­szálló Bertók Béla kárpátaljai református püs­pököt elsőnek Kosey dr. járási főnök üdvözölte meleg szavakkal a járás nevében. Majd a vá­ros főbírája a város közönsége nevében, az egyházi togondnok a református egyház nevé­ben s egy fehérruhás leányka a Leánykor ne­vében mondottak üdvözlő beszédeket. A konferencia délután' ünnepélyes istentisz­telettel kezdődött. A zsúfolásig megtelt ősi templomban mintegy ezer hivő ajkáról zúgott föl a magyar kálvinisták himnusza: „Te ben­ned bíztunk elejétől fogva". Tusa Menyhért viski lelkész, egyházmegyei tanácsbiró buzgó imája után Nagy Lajos fertősalmási lelkész mondott alkalmi prédikációt. A bevezető istentisztelet után a közönség áhitatos figyelme mellett Bertók Béla püspök mondotta el az igazság erejétől és a gondolat mélységétől áthatott megnyitó beszédét. Arról a nagy lelki megújhodásról beszélt, amely a református egyház kebelén belül egyre örven- detesebb mértékben észlelhető. Egyházaink egyenkint és egyetemlegesen ráeszméltek arra, hogy a kereszténységnek maradéktalanul kell betöltenie azon magasztos kötelességeket, me­lyekre Istentől elhivatott. Az Isten országa építésének munkájából mindenkinek ki kell vennie a maga részét, Így különösen a nőknek is. akiknek a. gondviselés egész lényüket erre predesztinálta. Az evangéliumi eszmének a megerősítése és terjesztése célja c konferenciának. Végül szívélyes szavakkal üdvözölte a konfe­rencia összes résztvevőit, a konferenciát meg­nyitotta és mini az egyetemes konventi misz- 'ziói bizottság elnöke, elfoglalta, az elnöki szé­kel. Melléje társelnökül Nagyiday Ferencet, jegyzők(.11 pedig Szabó Béla kerületi missziói lelkészt, és Szabó Sándor zsinati tanitó-képvi- selőt. választották meg. Ezután Biky Ferenc esperes-lelkész a mára- mnros ugocsai egvházmegye nevében, fsitik fmro lelkész pedig a. vendéglátó Técső város nevében üdvözölte x püspököt és a konferen­ciát. Este vallásos estély volt a Korona-szálló nagytermében. Itt Tornyai János bilkei misz­sziói lelkész magyarázott, majd Szőke István rozsnyói lelkész Bethlen Gábor halálának há­romszázados évfordulója alkalmából mesteri módon fölépített emlékbeszédet tartott. Végül a téesői Leánykor tagjai Makkay Sándor dr. erdélyi püspök Gyöngyvirág cimü mesejátékéit adták elő. Másnap reggel a konferencia folytatása is­mét istentisztelettel kezdődött, amelyen Lajos Sándor fancsiaki lelkész prédikált. Utána Ke- nessey Kálmán dr., az ógyallai csillagvizsg’áló- iutézet vezetője, tanulságos előadást tartott „Református leány" címmel. A következő elő­adó Sárkány Lajos dr. királyházai lelkész volt. aki ,,A református asszonyáról tartott tartal­mas előadást. A mindkét előadáshoz fűződő értékes hozzászólások során dr. Buday István­ná indítványt terjesztett elő arra nézve, hogy a kárpátaljai egyházkerület területén a leány­körök és nőegyesületek szövetségét szervezzék meg. Az elnöklő püspök javaslatára az indítványt a legközelebb összehívandó konferencia napirendjére tették át. A konferencia délelőtti része Lengyel Ilonka csapi leánykori vezető gyönyörű szólóénekével végződött. Délután a lelkész- és tanítóegyesület tartott fontos értekezletet Isaák Imre helybeli lelkész elnök lése alatt. Ugyanekkor a templomban Szabó Béla kerületi missziói lelkész és Kenes- sev Kálmán dr. tartottak előadásokat a leány­kori munkáról. Az esti záróünnepélyen az igét Simon Zsig- mond asztélyi lelkész hirdette, majd Bácsy Gyula missziói lelkész a beretkei árvaházról tartott ismertető előadást. A magasan szár­nyaló búcsúbeszédet. Isaák Imre mondotta. A konferenciát legvégül Bertók Béla püspök zá­róbeszédé, főpásztori imája és a gyülekézeti ének fejete be. A mintegy 250 főből álló, különböző vidéke két. képviselő vendégsereg a legkellemesebb benyomásokkal és nemes lelki hangulatban tá­vozott. el Tócsőröl, ahol oly páratlanul meleg vendégszeretetben volt. része. — Primo de Rivern ajándéka a pápának. Ró­mából Írják, hogy Primo de Rivern spanyol minis/ loreliiök a pápának arpnyiniséje alkalmából 7.500 pozola órlékii művészi vázát küldött ajándékul. A váza acélból készült, de igen gazdagon arannyal van berakva. A díszes ölvösmunkát Alberti dí Sansobnstiani nevű művész készítette, aki, hír szerint, tizennégy évim át dolgozott a romok vasán.

Next

/
Thumbnails
Contents