Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-15 / 234. (2159.) szám

2 T1WGA1!/V\AGV?^-HTP1ű5P 1929 október 15, kedd. Kassa város őslakossága lelkesen ünnepelte a közös listát és törvényhozóielöltieinket Szent-Ivány József és Grosschmid Géza nagy beszédben fejtették ki a magyarság és az egész őslakosság autonómista programját — Szüllő Géza nyitrai beszéde Kassa, október 14. (Kassai szerkesztőségünktől.) A magyarság pártjai impozáns demonstrációjának bizonyult a Kassán lefolyt politikai nagygyűlés, amely­nek nagynevű szónokai Szent-Ivány József, a magyar nemzeti párt vezére és Grosschmid Géza, az országos keresztényszocialista párt vezető szenátorjelöltje voltak. A gyűlést a Schalkház nagytermében tar­totta meg a két párt, melynek hívei nagy tö­megben vonultak föl a magyar kisebbségi politika két vezérférfiának meghallgatására. Szent-Ivány Józsefet, aki az 1925-ös válasz­tási kampányban valóságos csodákat müveit, amikor néhány hét alatt százezernyi hívőt tö­mörített pártjába és most ismét akkori fiata­los lendülettel állt harcba a szövetkezett ma­gyar tábor első tűzvonalában, a hallgatóság nagy ovációval ünnepelte. Éppoly bensőséges volt a Grosschmid Géza dr. spontán ünneplése is, amikor az országos keresztényszocialista párt keletszlovenszkői részének, sőt az egész keletszlovenszkói magyarságnak egyik vezé­re, Szent-Ivány oldalán megjelent a dobogón. A kerület két magyar listavezetője egymás-! mellett a két testvérpárt összefogásának lég-1 szebb szimbóluma volt. Grosschmid Géza megnyitója A gyűlést Grosschmid Géza dr. nyitotta meg. — 1920 április 4-én, husvát vasárnapján, — mondotta — volt az uj államalakulatban Kas­sán az első választógyülésünk. Ekkor tartott programbeszédem szövege szerint, mint „a keresztényszocialista párt, a vele egyesült német és gazdapárt" szenátor jelöltje lettem hitvallást azon, az itteni évszázados múltból fakadó egyszerű és természetes politikai irányelv mellett, hogy,, mi, itt élő magyarok, németek és jelentékeny részben a szlovákok is, kell, hogy egyek legyünk ezen, ezer év alatt sok szenvedést látott szülőföldünk sze- retetében és védelmében." Azóta a politika viharai szétsodortak bennünket egymástól. Ennek dacára 1925 november 7-én tartott újabb nemzetgyűlési választógyülésünk alkal­mával is újra csak azt hangoztattam, hogy: „Aki itt él, áz hordja mind a követ az újra­építéshez. Ne várjuk a csodákat. Támaszkod­junk a magunk erejére!" A templom a tudo­mányos és irodalmi egyesületek, kaszinók, társaskörök, egyletek, szövetkezetek, bankok, a színház, meg aztán a mi falvaink és váro­saink népe, a mi iparosaink, a mi kereske­dőink, a mi intelligens osztályunk minden foglalkozási ágból mind a mi erőnk, a mi erősségünk, ha egymásra talál. Hirdettem, hogy nekünk, kereszt ényszocial istáknak meg­győződésünk az, hogy a különböző világfelfo- gásu, nyelvű és foglalkozású őslakosságnak vallási és nemzeti különbség nélkül együtt kellene mennünk nemcsak a mandátumok számának lehető szaporításáért, de magáért Szlovenszkó egész népéért mindig és min­denütt. — Tiz-hosszú éven át, sok súlyos kritika és támadás ellenére, ebből a felfogásomból és meggyőződésemből sohasem engedtem, és a pártprogram és párthüség betartása mellett, de ez az érzés hatotta át pártpolitikai tevé­kenységemet is és ma, amikor pártjaink vég­re újra egymásra találtak, boldog vagyok tö­rekvéseim részleges'megvalósításának láttán és hiszem azt is, hogy amint a magyar testvérpárttal és a szepesi németekkel e vá­lasztási küzdelemben immár együtt vagyunk, ugv, ba a szenvedések és csalódások árán is, de a szlovákok egyeteménél is eljön a meg­értés órája. — így nem változott érzelmekkel, az egyet­értés, egyetakarás felemelő érzésével köszön­tőm itt a magyar nemzeti párt vezérét, Szent­Ivány Józsefet, ezzel az érzéssel üdvözlöm úgy mind a három párt itt megjelent illusztris képviselőit, valamint a mélyen tisztelt vá­lasztóközönséget is és a választói nagygyű­lést ezennel megnyitom. Grosschmid beszédét szűnni nem akaró taps és éljenzés fogadta. Az ováció elcsendesedése után Szent-Ivány emelkedett szólásra. A ma­gyar nemzeti párt vezére a következőket mon­dotta : Szent-Ivány a magyarság összefogásáról Azok az üdvözlő szavak, amelyekkel Gnos- scbmid Géza dr. barátom üdvözölt, mélysé­gesen meghatottak. Hálás köszönet értük. Amikor Grosschmid Géza dr. arra hiváliko-t zik, hogy működése pártjában s a politikai életben állandóan- arra irányult, hogy az ős­lakosság megértse egymást, hogy a magyar­ság közös fronton harcoljon, őszinte hálánkra s elismerésünkre tarthat számot. A magyar nemzeti párt létesítésének leg­főbb rugója az az emelkedett nemzeti szempont volt, hogy mindenféle olyas kér­dést kikapcsoljunk a magyarság életéből, amelyeknek felvetése, kiélezése éket ver­het a magyar tömegek közé és keressük azokat a pontokat, melyekben felfogásunk egyezik. Egyesült erővel! A jelenlegi választási küzdelem egész más természetű harcmodort, munkát kíván meg pánijainktól, mint az eddigiek, mert most ab­ban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy azok a pártok, amelyek kizárólagos joggal hivatkozhatnak arra, hogy a magyar vá- lasztétömegek nevében beszélnek, hogy a kisebbségi magyarság lelkét képviselik, a választási harcban mindenféle ellenséges­kedést, torzsalkodást kiküszöbölhetnek egy­más közti viszonyukból s együttes erővel vonulhatnak fel a választási harc frontján. Voltak, akik a választási szövetséget szkep­szissel fogadták. Igaz, hogy a két pártban való szervezkedésnek megvan a maga • gya­korlati értelme, ha a két. párt feladatának magaslatán áll, a megértő össze® iiködés és választás azonban ennek egyik szükséglete. Szent-Ivány taktikai krédója Amióta a politikai élet porondján küzdők, az a törekvésem, hogy mindenféle erőt összefogjunk s törekvéseink maximumát ilyen módon elérjük. Ez a gyakorlat ma már a tömegek legszélesebb rétegeiben gyökeret vert. Ezért jóleső öröm­mel vettem azt az általános szimpátitát, amely a közös lista irányában a magyarság nagy tömegeinek részéről megnyilvánul. Ha csak azt az egy szempontot hozzuk fel a közös lista mellett, hogy pártjaink között az egyetértést csak a választások tartamára sikerült minden tekintetben biztosítani, már azt kell mondanunk, hogy minden indok, amit a közös lista ellen fel- hozhatunk, önmagától elesik. Vannak közös ellenfeleink, akik ellen a vá­lasztási harcot meg kell harcolnunk, nem sza­bad tehát erőnket az egymás ellen,i torzsal­kodásokban, küzdelmekben felőrölnünk. A választási szövetség egyik párt függet­lenségét sem érinti, sőt kifejezetten fen tart­ja úgy az országos keresztényszocialista párt, mint a magyar nemzeti párt, mint peJig a Zlipser Deutsche Partéi önállóságát, igy tehát ebből semmi koncepció a jövő működésre ie nem vonható, kivéve azt az ön,magából folyó helyzetet, hogy a két párt érintkezése barátságosabb lesz. Ha kormánypártok ellenzékiekkel, antisze­mita pártok zsidó pártokkal csinálta’: vá­lasztási egységet, mennyivel inkább v ií ez kötelességük pártjainknak, amikor egy a célkitűzésűk, egyek az eszközeik s amikor egyik fél sem gáncsolja el a másiknak jó- szánöéku akcióit. Meggyőződésem, hogy ennek a választási egységnek jövő munkánkra is meglesz a ked­vező hatása s nemzetünkért folytatott küzdel­münkben mindinkább állandósulnak azok a közös pontok, amelyek egységes munkára bírják pártjainkat. Szívből kívánom, hogy ez minél _ gyakrabban és teljesebben l>ekövet­kezzék. A magyar nemzeti párt olyan eszmék jegyéiben alakult s működött, melynek köz­pontjában a magyar egység gondolata foglal helyet. Ezekben él s ezekben küzd tán tor iha­tatlan meggyőződéssel s megállapíthattuk, hogy ezeknek az eszméknek volt is gyökerük a magyarság legszélesebb rétegeiben, mert hiszen a vezetésem alatt álló párt az összes eddigi választási aktusokban mindinkább megerősödött. Világosan kijelentem, hogy azok a magyar testvéreim, akik az országos keresztényszocialista párt kebelében küzde­nek a magyar céiok megvalósításáért, soha­sem fogják joggal feltételezhetni, hogy a ma­gyar nemzeti párt bármilyen akciójának vagy állásfoglalásának éle a keresztényszocialista párt ellen irányul. A magyar nemzeti párt taktikájának eredményei Azok az ígéretek, amelyek a polgári kor­mány alakulását kisérték: a nemzetiségi kér­dés megoldása és a magasabb értelemben vett polgári irány erőteljesebb érvényesítése nem teljesültek s a polgári kormányzat sem egyik, sem másik szempontból nem bizonyult annak, aminek vártuk. Taktikánkról annyit mondhatok, hogy a pol­gári kormányzat kezdetekor a magyar nemzeti párt világos és nyilt követeléseit terjesztette elő a kormánynak, melyeknek teljesítéséért haj­landó lett volna áldozatokat is hozni, vagyis oly eszközöket alkalmazni, melyek a magyar kisebbségi politikában eddig szokatlanok voltak. A magyar nemzeti párt követelései a kisebb­ségi magyarság gazdasági és kulturális szük­-------------------~ sé gleteit foglalták magukban. Arra töreked­tünk, hogy a követeléseket kivívjuk, de ez a polgári kormány ellentállása folytán a leglé­nyegesebb pontokban sem volt lehetséges. Ez a taktikai lépésünk még sem volt érték­telen, mert sok helyen tényleges értékeket hozott és nem volt tanulság nélkül való, mert szereztünk egy igen értékes fegyvert, rá tudunk matatni arra, hogy Íme, volt egy Fizessen elő a 1E nr Képes Hét-re Előfizetési ára K érre 36.— Kés. Minden újságárusnál kapható FORRÓ MBZŐK REGENY Irta: M6RIC1 ISiOlfOüR (8) — Igen, — mondta ő kedvesen s elment­Erre a telekkönyvvezető, aki nagyon jól ér­tette a Hegyi magatartását, közelebb hajolt. — Hogy mondod, kedves, hogy? Hegyi odapillantott a másik asztalra s hal­kan azt mondta: — Nagy botrány volt, csodálom, hogy nem tudsz róla. Senki sem iáit tisztán, de a nyel­vek azt beszélték, hogy miikor a párbaj volt Avary és Kriegner mérnök közt, akkor keve­redett bele Papp Béni a dologba. S aztán na­gyon bent is maradt. Mert nagyon tüzes gye­rek ez a Béni. — S az asszonyka ? — Az meg olyan kapható. Legalább azt mondják- Legalább is a fáma azt mondja, hogy tiz-tizen két esetben kompromittálva volt. — Á, á. — El is tudom sorolni . . . Első volt egy nagybirtokos a szomszédjukban, a másik egy gyáros, akivel valami közös üzletet alapított Avary, a harmadik egy fess zsidó ügyvéd volt, akinek aztán el kellett menni, most Pesten van irodája. Aztán jött a Betky-korszak, az­után a Peregrinus . • . Mennyi ez már? öt... Hiszen mindegy. — Olyan szép nő? — mondta a telekkönyv­vezető s a szája i& nyitva maradt. ■ Nem tudom, olyan szép-e, de minden­esetre nagyon foss. Az ura is; nagyon előke­lők voltak . . • Harmadéve a főispáni titkár olt lőtte magát agyon az asszony ajtaja előtt, itt a Hungáriában, a Fehér-bál éjszakáján. — Ja, arra emlékszem, akkor jöttem én éde. Ec asf , , » — Volt egy pár ilyen apróság. — Á, á. — Nagyon izgató nő, — mondta Szontágh, aki szintén mint bevándorlóit, igen óvatos volt ebben a társaságban. — Izgató, — szólt a teJekkünyevezető- Pe­dig az igen szokatlan ebben a megyében. Nem? Én nem tudom, nekem csak tisztessé­ges nőkkel van dolgom és csúnya nőkkel. Nevettek egy kicsit, nem volt itt a Lekszi, hogy rossz viccet csináljon. — Ez kivétel; a sok rossz közt legrosszabb volt mindig, mondta Hegyi. De azért, ha az ember utánanézne, lehetne itt találni egy pár esetet. — Á, á. — Unatkoznak szegény nők, — mondta He­gyi, de ekkor észrevette, hogy a másik asztal­nál Lek szí nagyon fikszirozza őket s nem akar; gyanúba kerülni, hát beszüntette az ada­tokat­— Nem lebe! itt semmit se tudni biztosan, — mondta — a pletyka nem jelent semmit. — Nahát ez nem pletyka, ha igaz, ez a mai dolog, — mondta Vihorlát. — Majd megtudjuk holnap, — szólt Hegyi s a fizetőpiucért intette oda. — Na, hiszen engem igazán nem izgat, — szól: az erdélyi ember s ő is előkereste a tár­cáját. Elősző, ö fizetett, mint a jelenlevők közt a legtekintélyesebb. — Mennyibe ke­rüli az a kicsi nyúl? A t mtíí faák: — S még nagyságos ur? — Egy kis borocska volt. — Kenyér? — Egy kis kenyér is roll Mikor Hegyire körülit a sor, a fizető azt mondta: — Az egész hetit? — Nem, — mondta Hegyi — sőt Írja fel a mait ifi. Majd szombaton. Lekszi azt mondta a társaságnak: — Ezt a Vihorlát nevű spiont pedig ki kell füstölni az asztaltól. — Nagyon helyes, — szólt Vétők Pali. Várberky nem mondott semmit, de mikor az urak elmentek s köszöntek, nem vette ész­re őket. Joga volt rá, mert sietve jött vissza az új­ságíró. — Nos? Nos? — Ringék még fent voltak, esaik Laji fek­szik, láza van, nem tud lejönni. Egész este le­feküdt s most magas láza van. — Lajinak láza? . .. Megvetően legyintettek. — Minden úgy van, ahogy én megmond­tam, — szólott Várberky s öblös termetét fel­emelte. — No, gyerünk haza. — Nem, nem, még ne menjünk haza, — szólít Lekszi, meg is zunk egy feketét a kávé­házban, hátha még van valami. — Egyet nem tudok belekonstruálni, — mondta az óriás Várberky s nagyot ropog­tatott a csontjain, úgy állva, izmai megfeszi- tősével — azt, hogy miért jött be lovon, ko­csival Laci? Én azt hiszem, itt a dolog nyitja. — Megfigyeltem, hogy a főkapitány is ezen csodálkozott legjobban, — mondta Lekszi. II. A főkapitány nagy léptekkel ment. el a Hungáriából, a közkórház előtt kellett elha­ladnia a főkapitányoág félé. I A kórház ©lőtt egy autó állott s ő szoko'tt 1 ösztőnszeriiségével megkérdezte: — Kit hoztak? — Egy urat. — Honnan? — Oponáról. A főkapitány meghökkent s keményem megnézte a soffőrt. Vékony kis csirkefogó volt, a pici sapkája szemébe huzva. — Jöjjön csak be fiam. Na, egy-kettő. A soffőr megrémült az ideges, parancso­ló hangtól, látta az egyenruhát s jól tudta, hogy nem lehet szabadkozni. Visszanézett az autójára s utána ment a kórház kivilágított nagy ajtaján. Odabent mély csönd volt, éjjeli csönd, kór­házi csönd. Világított folyosókon terjengett a jód, a kloroform s az éter szaga. A kapus felesége inspekciózoti s ijedten jött a főkapitány elé. — Tessék parancsolni méltőeágos ur. — Hol van a beteg, akit hoztak. — Tessék parancsolni a műtőbe. A főkapitány sietett s kopogtatás nélkül nyitott be a műtőbe. Két fehér ruhás szolga éppen most vetkőztette az asztalon Baltazár Pistát, aki eszméletlenül feküdt s vérrel volt tele a ruhája s teste. A főorvos, ahogy meglátta a főkapitányt, elébe sietett. — Szervusz kérlek alázattal. — Mi ez? — mondta a főkapitáuy. — Ez kérlek, bizony elég komisz. Pista ba­rátunk elég kutyául van. Át van lőve a bal válla s nagyon sok vért vesztett. Azt hiszem, a legkényesebb helyen érte a goüyó a váJlü- csontot (latinul). A főkapitány intett s odébb vonta a főor­vost. Ez egy fiatalember volt, cvfkkéres. sző­ke, igen buzgó arcú ember. Fel tér Leó, s a fő­kapitány iránt rendkívül lekötelezel!, mert neki köszönheti az él lámát {FaJjrtfttjnia

Next

/
Thumbnails
Contents