Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-13 / 233. (2158.) szám

6 1939 október 18, vasárnap. MÜNCHEN, Irta: EGRI VIKTOR München, október 12. A bajor főváros nem akar tudni őszről, lombhullásról, szemező esőről, borús égről, München az évszázadok óta fönnálló Oktober- festjét ünnepli és mintha a magas magisztrá­tus ebből az alkalomból az égi hatalmassá­gokhoz fordult volna a nyár meghosszabbítá­sáért, ragyogóan derűs az idő, a közeli Alpe- sek meleg lehelete, a. Föhn, elkalandozott a házrengeteg közé, hogy az amúgy is ünnepire hangolt lelkeket még nyáriasabb kedélyre de­rítse. Az érkező idegen egy kicsit elkábul az ok­tóberi München berlinies forgalmától, a pálya­udvar környéke most olyan, akár a Potsda- mer-Platzé, kavargó, lármás, katonás rendű, de az Oktoberfest jóvoltából néhány vonással jellemzőbb: kedélyes és népies. Kedélyes, mert ez a vonás, akár a bécsi polgáréhoz, hozzátartozik a bajor sörivóhoz és népies, mert a közeli környék ontja a maga eredeti népviseletében megjelenő mulatozókat. A Festwiese 15 perc alatt elérhető. Nappal egy óriásra fölnagyolt Angol-park, három hullám- vasuttal, száz körhintával, száz mulatságos bódéval, ahol krokodilustól, kétszázkilogra- mos bajuszos dámáktól a Mars-lakókig minden csoda látható; közben százméteres „Bierhal- lék“ terpeszkednek, mindegyik többezer férő­hellyel, de ember legyen a talpán, aki ezek­ben a sörcsamokokban délután öt óra után ülőhelyet akar kiverekedni magának. Mert ez a ,,Festwiesere“ való látogatás netovábbja: beülni egv sörcsarnokba, hallgatni a rezesban­dát. énekelni egy dalt ezer torokkal együtt és közben meginni néhány kanosó sört. A mér­ték egy liter, kevesebbet nem mérnek ki és ha a harmadik kancsónál abbahagynád, ferde szemmel néznének rád szomszédaid, akiknek egy tucat kancsó meg se kottyan. Hallom, hogy van müncheni polgár, akinek napi adag­ja úgy a húsz Masskrug körül jár, de ezt a teljesítményt némi kételkedéssel kell fogadni. Húsz liter sör, micsoda egyhelyt ülni tudás, micsoda elmélyülés és elmerülés kell ehhez a teljesítményhez! Micsoda hallatlan gondolatok kavaroghatnak egy *örmámorba hajló agy­ban? Nyilvánvaló, hogy laikus vagyok és nem konyátok a söriváshoz, állapítottam meg a második kancsónál, amikor a gondolatok tel­jes hiányát észleltem elnehezülő fejemben és hiába lestem egy ihletés pillanatra, mely meg­magyarázza nekem, miért kell tízezer ember­nek ebben a rettenetes füstben, sörszagban, emberi kigőzölgésben főnie és pácolódnia, mi­kor kint nyárias meleggel ömlik a nap és a fák, a füvek sárgába hajló zöldje olyan, mint­ha tavaszban volnánk! A sör mellé valami harapnivaló kívánkozik. Aki élelmes, az papírzacskókban elhozta ma­gával otthonról és most kézzel nyúl a papir- tálba. Ebben a kézzel való evésben van vala­mi speciális kedvesség. Úrnő és cseléd, herceg és proletár szorong egy asztalnál, sörözik és falatozik, mintha minden , társadalmi korlát leomlott volna és nem dúlna kint kenyér- és politikai harc. A mindenható sör, melynek jó­voltából megteremtődött a Festwiese, egy családdá forrasztja össze ezeket a mámort kereső százezreket. Ezt csinálja ma és ezt csi­nálta évszázadok előtt és ha most a csirkét, a „weisse Bratwurstot" kézzel falatozókat lá­tod, azt is hiheted, hogy a középkorban vagy, semmi sem változott, az ember kapott egy kis civilizációs mázt és a ruhája változott. Közép­korban vagy hullámvasút, villanyos körhin­ták, tobogánok ellenére egészen estéiig, ami­kor fölgyulnak a Festwiese villanylámpásai. A kép nyomban megváltozik, a középkor el­tűnt és egv gigantikus, amerikai méretű fény- város tárul elénk, kápráztató effektusokkal. Körök, hullámok, hidak, óriás csillagok eleve­nen Temegő fényből! És köztük száz- és száz­ezer ember, ezer és ezer hang, — Madách nem képzelhette el fantasztikusabban a londoni vásárt. Az estében pedig a Bierhallék még jobban telezsufolódnak, a füst most szinte késsel vág­ható bennük, sörfolyamok omlanak, acélnyár- sakon százával sülnek a csirkék a szemed előtt és ezrével pörkölődnek a roston a kol­bászok. München gyomra az októberi ünnep­séghez mérten a tízszeresére tágult, ivás, evés és ének, ebből áll ez az őszi farsang, táncolni egy párt sem láttam. Az októberi Fostwieset a Gráf Zeppelin is megtisztelte látogatásával. München óriási lelkesedéssel délután két órára várta iparának ezt a legújabb csodáját és a léghajó ezúttal, sem hazudtolta meg a német pontosságot, amennyiben előírásosan megjelent, 200 méter­nyire a város fölött tisztelgett, körben repült, távolról olybá' tűnt, mint egy óriásra dagadt hal, amely az égre tévedt, de a közelben, Maybaeh-rriotorjainak mély zúgásával, nyú­lánk, szivaralaku testének fénylő ezüstsziné- vel a német akarat és munka szimbólummá fokozott teljesítménye volt. Ahogy könuye- dén, szinte hihetetlen mozgékonysággal elsu­hant a házak, a parkok fölött, meg lehetett érteni azt a határtalan lelkesedést, amely, mint a techniaki tudás és tökély netovábbját, az egész világon fogadta. Az Oktoberfest a néplés szórakoztatások rnelleH még egy különleges csemegéről is, gon­doskodott. Ez a csemege a százesztendős szü­letésnapjának évfordulóját ünneplő Anselm Feuerbachnak gyüjtfyményea kiállítása a Neue Pinakothekáhan. Nem a kiállítókon múlott, hogy ez a csemege kissé erőtlennek, éretlen­nek és unalmasnak bizonyult. Feuerbach ro- manticizmusában sok a csinált, teremfalakat betöltő nagy vásznain az akarat nem tart lé­pést a tehetséggel. Valami sivár hangulat csap meg, ha elhaladunk e szerencsétlen, a ma,ga korában túlságosan félreismert, tragi- gus életű festő alkotásai mellett. Komorságá­ban nincs rembrandti erő, romanticizmusában Kedves ismeretlen Barátom! Fogadja szívesem ezt a néhány soromat Joga van nem szívesen fogadni őket ée kikér­ni magának azt a beavatkozást, amelyet ön ebben az esetben, amelyről itt szó lesz, meg­tagadott. Kérem, ne hivatkozzon arra, hogy nekem legalább is az a kötelességem önnel szemben, mint amit ön avval a hölggyel szemben tartott kötelességének, alá miatt moet nemesszi vüség- okozta kellemetlenségei, sőt anyagi kellemetlenségei vannak, de mig ön egy asszonnyal áll szemben és elkészülhe­tett a legrosszabbra, addig mi kelten férfiak vagyunk egyrészt négyszemközt, egyébként pedig a nyilvánossággal szemben diszkrétek, mert a nevét nem említem meg. Azt se ves­se a szememre, hogy tanácsokkal el van lát­va és idegen embertől amúgy sem fogad el tanácsot. Minden ember el van látva tanács­csal, mégis mindig ostobaságokat követ el, különösen pedig ott, ahol a szivére hallgat, amikor üzletet kellene kötnie, nem gondolva arra, hogy az üzletkötés a szívügyek legjobb regulátora és a lelki összeütközések legkipró- báltebb Westingh ouse-fékje. ön, kérem, előnyben részesítette a szívügyet és ezzel kö­vette el azt a hibát, amelyből kifolyólag kény­telen vagyok most önnek Írni. Mert, kérem, olyan valamit követett el, ami már nem az ön privátügye és az egész emberiséget ér­dekli, vagy legalább is az emberiség gondol­kodó részét. Elöljáróban azonban hadd mondom el az ön esetét a színésznővel. Adrienné Drust- nalf hívják ezt a szép fiatal párisi színésznőt, aki véletlenül az ön gyógyszertára előtt állít­tatta meg elegáns autóját egy délután. Be­ment önhöz és nagy, igen nagy adag Veronáit eredetiség, portréiban lélek. Csak néhány ró­mai asszonyfeje, egy szentképe és néhány itá­liai tája indít meg. Medeája, Iphigenilja és a többi nagy kompozíció olyan, mint egy felna­gyított Stengel-lap, úgy fest, mint önmagának reprodukciója, pátosszal teli, de & veret erő­sen megkopott, a színek hiába égnek, harsog­nak és komorlanak, valami fájdalmas üressé­get. mégsem tudnak áthidalni. München a kiállítással eleget teát Anselm Feuerbach emlékének, az Oktoberfest igazi csemegéjével azonban az idén adós maradt. Talán az ünnepi heteket ■ követő zenei hét fogja meghozni ezt a csemegét, melyen a pro­gram szerint Kodály Zoltán és Bartók Béla szerepelnek néhány szerzeménnyel. kért önnek, Uram, Joggal feltűnt a venouál- adag szokatlan nagysága és a fiatal színésznő szokatlan szépsége. Nem csodálom, hogy gyors esze a két azokat Lanság egymásmellet­tiségének mélyebb értelmét instituciósan fel­fogta és kötelességének vélt eleget tenni, de egyúttal váratlan vehemenciával felébredt érdeklődésének, amikor beszédbe elegyedett a szép kuncsafttal és megkérdezte tőle, kicso­da és mit is akar avval a töméntelen vero- nállaJ. A szép teremtés embertársnak, barátnak, megértő szívnek nézte önt és megmondta, hogy színésznő, egy nagy párisi színház kis színésznője és egy nagy szenvedély rabja. Megmondta, hogy Adrienn© Drust a neve, hogy nagyon, nagyon elkényeztetik a párisi pénzfejedelmek, saját kis palotája, szolgasze­mélyzete, autója van, mindene van, csak egy nincs: egy nagy, egy valódi, egy reprezen­táns szerep egy ugyanolyan darabban. Igaz­gatója gazember, aki csak magának él, más itéletéreMiem ad semmit, nem törődik a szép­séggel, nem törődik a felajánlott pénzekkel, arra való hivatkozással, hogy ő a tiszta művé­szet ügyét szolgálja. Közel egy éve áll a harc és Adrienné belefáradt. Halálosan fáradt, aludni akar. Sőt: halálosan aludni. ön, kedves gyógyszerész Ur, élet és halál Ura, gondolkozott, mialatt keze az élet és ha­lál egymástól meg nem különböztethető porai közt turkált Arra a meggyőződésre jutott, hogy meggyőzi Adrienned álláspontja tartha­tatlanságáról. ön úgy cselekedett, mint min­den ember az ember társsal: a más álláspont­ja rendszerint tarthatatlan, ön jogtalanul* céltalanul és minden valószínűség szerint a legnagyobb veronál adagnál is halálosabb­1 Első szlovák ékszer-, arany- és ezfistgyár Tulafeflonoso&ts FS!©$T2« TESTVÉREK Gyár: Bratislava, Ferenciek tere 1. Telefon: 57. IP Eladási hely: ■Á Bratislava, Mihály-utca 6. Telefon: 16—02. Elsőrangú készítmények ékszer-, arany- és ezüstárukban — 50% megtakaritás — Eladás eredeti gyári árakon U-arany és ezüst, valamint érmék fazon átdolgozását a legolcsóbb árak mellett vállaljuk Brilliáns átdolgozások alkalmával |p a kő befoglalásánál t. vevőink jelen lehetnek Állami alkalmazottak 5% engedményt kapnak pf Javításokat azonnal eszközlünk KÖRNYEI ELEK: NÉGYSZEMKÖZT Huszonnégy éves nyúzott életem cinikus mosolyait, csontjaim nyomát néziem pucér magamon és eszembejut: apám testéből, melyből vétettem, nem maradt más nekem, mint néhány fehér csont egy korhadó koporsóban, mit gyerekkoromban jó mélyen lebocsátotfcak a földbe a pozsonyi András-kertben, hová elmegyek egy évben egyszer és megállók az akácvirágos sir előtt. Hiába keresem kék-eres kezét, hogy kezembe vegyem és szóljak: de jó Így kéz a kézben élni.. f ősz haját hiába keresem, szemének szelíd nézését, hogy láthatná barázdás homlokomat és fáradt szememből olvasná ki fiatalom öregedő éíletem&t. Nékem már nem lesz kisfiam, ki testemből vétetve egykoron meditálni fog afölött, hogy apja halála után mit zárt magába a sir s csupán e rimtelen vers, (agy őszinte órában született gyermekem) sir majd később is arról, ml jutott eszembe, mikor huszonnégy éves klnzott életem cinikus mosolyait, csontjaim nyomát látva pucér testeimen, azt mondtam apámnak: a fehér csontoknak egy korhadó koporsóban, hogy kerestem öt az emberek között. Levét egy életmentő párisi gyógyszerészhez Irta : NEUBAUER PÁL Megnyílt az IRIS PENZIÓ Pozsony, LÖritlCZkapU ucca 17. Central Passage Modern komfort, Elsőrangú bázikonyka. Dr. Institorisfié tulejdonosnő személyes vezetése mellett. unalmasan dumálni kezdett, ön „fejtegetett**, „rámutatott", „okoskodott", „intett" — ön megtett mindent, amitől egy szép és elkese­redett fiatal leány az életkedv utolsó atomját is elveszítheti, pláne egy gyógyszertárban, ahol terjengő szagok és illatok kijózanitólag ad oeulos demonstrálják a testi élet csapniva­lóan kontár berendezését, önnek törvényelő- irásos kötelessége lett volna, a Veronáit meg­tagadni, de épp ilyen kötelessége lett volna, a száját befogni. Tudja-e ön, mi az: egy re­prezentáns szerep? Nem. ön tudja, mi a ly- sofortm, azt is, mi a veronál, de azt, hogy mi- ént vágyik néha egy szép fiatal színésznő ar­ra, hogy egy nagy adag veronál birtokába jusson, azt, igen tisztelt gyógyszerész bará­tom, nem tudja. Elleneseiben nem dumált volna, nem rögtönzött volna morális kapaci- tálást, jó cipészhez híven megmaradt volna a sámfánál és nem vállalta volna Savonaroia prédikátor fenkőlt szerepét. ön gyógyszerész, akinek sejtelme sincs a gyógyszerről ós annak rendeltetéséről, való­ban kiváltotta az ellenhajtást: Adrienné Drust cselhez folyamodott, látva az ön nagy, fene- ketlen-filiszteri butaságát és fordított egyet a dolgon, mondván, hogy a nagy bánattól é* életunt-ságtól nem tud aludni, adjon neki Ve­ronáit, hogy pihenhessen, ön adott s Adrien­né a legszebb pillantással ajándékozta önt meg, mikor a gyógyszertárból eltávozott. Harmadnap azonban újra megjelent Ezub- tel a fúria jelmezében. A párisi lapok azt Ír­ják, hogy nemcsak hihet elen sértéseket vag­dosott a fejéhez, hanem néhány olyan poroeí- láncsészót is, amelyekben ön gyógyszereiket kotyvaszt. Igaza volt, véresen igaza: ön ve­ronál helyett hánytatészert adott a szép Ad­riennének, így akarván a meggondolatlant az életnek megmenteni. Uram, Ön tisztességes filiszter, de én kénytelen vagyok nyíltan Ad­rienné mellé állni, sőt azt is helyeslem, hogy beperelte magát azért, mert megmentette az életét, amihez önnek semmi köze ás amire nem volt joga. Kártérítést követelt Adrienné egy megmentett életért. Magas összeget kö­vetel öntői. Joggal: 5 szabja meg, mennyit ér az akarata ellenére megmentett élet gócpon- tosan összesüritett elkeseredése. Az ilyen erőszakos életmentés és az óletutálat közt szoros viszony áll fenn, amire ön, életmentő nem gondolt, ön konzerválta Adrienne-nek - az élettel szemben érzett csalódását, utálatát, elkeseredését. Ez az, amihez önnek nem volt joga. Képzelje el a dolgot ugv, ahogyan lejátszó­dott: Adrienné Drust hazament a veronállal, leült az íróasztalához és búcsúleveleket irt |Csizi jód Erőm Gyógyvíz! a legerősebb jódos források 1 I I Csizfiirdő, Szlovenszkó. I Ezekbe a levelekbe belesirta mindazt, ami miatt fiatalon a halálba indult Szüleinek, is­merőseinek, barátjának irt, de elsősorban szívből gyűlölt színigazgatójának, akinek a lelkén kellett volna, hogy száradjon ez az ön- gyilkosság. Micsoda benső remegéssel irta ezeket a leveleket a szép, a fiaital Adrienn©.... Majd bevette a Veronáit és halálos szomorú­sággal lefeküdt, várva a halált. A haléi he­lyett förtelmes démonok bukdácsoltak be a£ ajtón és az ablakon: a hányási inger s a gyo- morcsikarás manói, az életbe visszarántott lélek ajtaján és ablakain át pedig a kétség- beesés: nevetségessé tettem magam! Adrien­né ugyanis postára tette a leveleket, mielőtt megöleltette volna magát a halállal. Holnap kézbesítik őket, rohanni fognak a művésznő lakására, akit még mindig a hányinger foj­togat, ahelyett, hogy halottan bizonyítaná a maga igazát.,. Valóban igy történt: ön megmentette Ad­rienné életét Ennek az ára az volt, hogy a művésznő három nap és három éjjel hányt, ön nevetségessé tette, ön tönkretette Adrien­nét, ön olyan negatív reklámot csapott neki, hogy nem -tud többé zöld ágra vergődni- Mond­ja, Uram, mi jogon tette ezt? önt jószívűsége miatt el kellene ítélni, öntől el kellene ven­ni a gyógyszertárát. Mert ha ön nem tud kü­lönbséget tenni olyan élet közt, amely vero­nál os halál után vágyik ée olyan halál közt, amely hasos ik orgatásos hányás alakjában je­lenti az életet, aikkor, Uram, ön közönségéé sarlatán! Vagy azt hiszi, hogy a nagy-nagy élet szomorúságot az emiber csak úgy kÜhány- hatja magából? Azt írják, hogy ön megrög­zött agglegény és igen gazdag. Büntetésből el kellene vennie Adriennét feleségül. így megtudná, mi a veronál és ml a hánytatő Fogadja megkülönböztetett utálatom eme leg­enyhébb kifejezését. a Képes Ifiét szépirodalmi képes hetilap. Bgyee geá*n Ara | keres*.

Next

/
Thumbnails
Contents