Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)
1929-10-13 / 233. (2158.) szám
I 2 testvériség természetes parancsa, ami a becsületes, semmit föl nem adó politika imperatívusza és az autonomista front mindenek fölött való taktikai érdeke lenne. Hanem megtörténik az, hogy Rázus pártja Kramá- rékkal kapcsolja listáját. Hát nincs igaza Prágának, amikor a szlovákok inferioritását hangoztatja? Lehetnek-e győzelmi kilátásai egy olyan — különbéin bármennyire magas erkölcsi tartalmai — ke- nyérpoli tikárnak, ha ilyen kiskora elfogultságok igazítják a mólját? * Quo vadás, domine? Rózsahegy és Tu rócszen tm árion között semmi közeledés. De van-e közeledés Rózsahegy és Bejei, Rózsahegy és Bacsifa között? A Slovák egyik mnltheti számában cikket irt egy névtelen újságíró, becsületesen idealista, emelkedett szellem, abból az apropódból, hogy a magyar sajtónak a Tuka-pör folyamán tanúsított fair és objektív magatartását méltassa. Mint nyomasztó éjszaka után a kristályosán üde, hajnali szellő, úgy hatnak rám ennek a bátor, becsületes irá-snak a megállapításai és programmatikus gondolatai. A szlovák érdekek sok tekintetben német és magyar nemzetiségű polgártársaink érdekeire támaszkodnak, nevezetesen azon németek és magyarok érdekeire, akikkel szemben mi saáo- vákok nem akarónk asszimilációs politikát folytatni, akiket nem akarunk abszorbeálni, akiket nem akarunk kifosztani nyelvi és nemzeti tradícióikból, hanem együtt akarunk élni velük, ahogy a történelmi emlékezet ideje óta közös hazában élünk velük. Sziovenszkón a szlovák nemzet mellett lesznek nemzeti kisebbségek is, a német és magyar kisebbség, de éppen azért, mert itt egymás mellett fognak élni a szlovákok, németek és magyarok, ngy kell berendezni közös háztartásunkat, hogy békében és összetartásban élhessünk. S ezen a békén és összetartáson együtt kell dolgoznunk. Segítő kézzel és abban a meggyőződésben, hogy itt közös hazánkról és közös államunkról, a csehszlovák köztársaságról van szó. A tizhetee autonomista pör folyamán mintha már elég elképzelhetően rajzolódtak volna Id a kontúrjai együttes munkánk plattf©rmjának, melyen egy jobb közös otthont építhetünk: a szlovákok, németek és magyarok otthonált, hogy segíthessünk egymásnak mindabban, amiben kölcsönös segítségre vagyunk utalva. Ma kívánatos volna, hogy tovább ápoljuk aat, ami a legutolsó hónapokban Sziovenszkón megkezdődött Szükséges, hogy esikövetkezzék a gondolkodás nagy revíziója, hogy elkövetkezzék a kákák mély á torién tolódása, hogy szilárdan összefogjanak azok a kezek, amelyek a Sziovenszkón flő és közös ér- dekekkel, meg közös éSertsorssal összekapcsolt őslakos polgároknak becsületes együttmunkál- kodását akarják. Mi szlovákok, mint a legau- tochtonabb és legerősebb, számbelileg pedig a legnagyobb nemzet, hajlandók vagyunk elhárítani azokat az akadályokat, amelyeket mesterségesen támasztottak, hogy a közöttünk ásott szakadékok áthid afhStellának legyenek. Mily becsületes konfesszió és messsevilágító politikai program ez — a maga egyszerű és mély emberi igazságaival. És nehogy azt hagyj e Hlinka András vagy másvalaki, hogy ez egyéni megnyilatkozás és egyéni program, mert az újságíró, aki ezt leírta, valóban a nemzet pulzusán tartotta a kezét, igazságait a nép leikéből lelkedzette és akaratát a nép akaratából vetítette ki. A népéből, amely nem tud igaztalanul gyűlölni és amely nem tud elég hálátlan lenni ahhoz, hogy feledje a múltat. Vállalja és építse tovább ezt a programot Hlinka András é® máról-holnapra megszületik a szlovén szkéi őslakos nemzetek autonómista fi ont ja. * Quo vadis, domine? A szlovák néppárt vezére már szinte sztereotip-módon hangoztatja, hogy a magyaroknak mindent meg akar adni, ami a békeszerződések és a törvény alapján megilleti őket. De ezen az önmagában mitsem mondó sablon-nyilatkozaton bal sokkal inkább megtaláljuk a magyar kisebbséggel szemben követett politikájának sarkalatos lényegét abban a hasonlóképpen gyakori manifesztáció- ban, hogy: Szlovenszkó a szlovákoké. Ha ennek a Hlinka-tételnek a mélyére nézünk, hamarabb jutunk közel az igazsághoz. A tételt természetesen ebben a lapidáris megfogalmazásban nem írhatjuk alá, mert Szlovenszkő — hitünk s a históriai igazság szerint — nem a szlovákoké, hanem a földjén élő népeké, amelyek sorában a szlovák az uralkodó nemzet A korrekt definíció nem hangozhatok másképp s ha Hlinka mégis az eredeti fogalmazáshoz ragaszkodnék, ez nem jelenthetne mást, minthogy ő az autonómia keretében is az elnyomás valamilyen fajtáját szánja a magyarságnak. De lehet az is, hogy ez az állandó mementó voltaképpen csak aláhúzott tiltakozás a magyar szupremácia — lelkiében fölkisértő — gondolata ellen. Ettől pelig HUakának nincs mit tartania. A seloveneakót magyarságnak megvan a* egészséges nemzeti öntudata, tisztában van a saját értékérvel, de nem ringatózik a szap- remácia beteges illúziójában. Mi, magyarok fen tartás nélkül elfogadjuk a szlovák nemzet elsőségét és nemcsakhogy elösmerjük vezető szerepét, hanem magunk is hajlandók lennénk a közös célokért szlovák vezérlet > alatt harcolni és dolgozni, ha megbizonyosodnánk afelől, hogy a kenyér- érdekeken fölül jogosult nemzeti céljaink is intézményes elösmerésre találnak. Ennek elérésére tehát szlovák részen lenne nagyobb szükség a gondolkodás nagy revíziójára és a lelkek mély átorientálódására. Sem komoly tárgyi, sem személyi akadály nincsen, az irnponderábdlíák elhárításához pedig elegendő egy kemény, bátor gesztus. Ki olyan dóré ma Sziovenszkón, aki például a magyarónság üres korfcesvádját többé megbélyegzésnek fogná föl? Ennek és hasonló mumusoknak az elintézéséhez ma már elegendő egy légycsapó. A patologikus rosszhiszeműség ée a tudatos gonoaszság üres vádjaival szemben pedig magasan, a tények erejével fénylik az igazság, hogy a magyarság az elmúlt tizenegy esztendő alatt sohasem vétett —» beleszámítva a megpróbáltatás nehéz óráit fa — a szlovák testvéreinek tartozó hűség ellen s pillanatra sem hagyta cserben a szent kenyér: az autonómia programját fis változatlanul állja ma is a harcot, de vállalja a munkát fa, amelyhez fölajánlja tegjoíbb tudását s >— még ellenfelei által is értékelt -—. képességeit. A magyarság ^ számtalanszor volt alkalmunk leszögezni — a szabadságjogok megtermékenyítő légkörének biztosítása mellett, egyaránt becsesnek, megvédelmezendónek és kifejlesztendőnek tartja az anyagi és szellemi gazdaság minden értékét, legyen az szlovák, magyar vagy német, ha az Isten Szlovenszkó gyönyörű kertjébe varázsolta. Mert meggyőződése, hogy ex értékek teljessége. testvéri egymáerahatása ée őeszeszövő- déee adja meg a exlovenszkói kultúra sajátosan és egy edül valón értékes jellegét az európai kultúra színskálájában. Politikájában s minden közéleti törekvésében tehát a legtisztább, emelkedett patriotizmus vezeti, amely nem öemer féltékenykedést ée irigységet, hanem csak cselekvő és gyámoliíő szereteted. Ez a becsületes és tiszta patriotizmus szólal meg benne, amikor a ezlovenszkói őslakosság összefogását kívánja — egyedüli re- m idiumképpen Szlovenszkó jobb holnapja érdekében. ♦ Quo vadis, domine? Az idő homokórája gyorson pereg, csak mintha Sziovenszkón áttett volna meg a forradalommai a fejlődés és a jelszavak, szeolt» •ktöber lg, vasárnap. Igyon Gottdiener PEZSGŐT vedélyefc salakját még mindig nem bírják eihordand. A forradalom megvolt, ehmrii. Sokan az önrendelkezési jogot, mások a toróeszeait- mártoui klauzulát keresik a romok között. De közben a megmásuilt élet tovább halad és mindennap kiiujuílnak a mi sebeink. Szlovák sebek, magyar sebek, német sebek u —• szlovenszkói sebek. Vend, domine! Gyógyítsuk meg közös akarattal, közös erővel a sebeinket: kulcsoljuk át szent testvéri kézfogásban a jobbjainkat. Közös a föld, közös a munka, közös a kenyér, közös a szenvedés. Legyen közös a fifl- rózsálló jobb hajnal öröme is. * Quo vadis, domine? Egyenes lépést, egyenes szót várunk. Mert bennünket nem lehet félrevezetne. A mi káderünk szilárd: hűség és becsűdet tartja össze. A mi káderünkből sem Hlinka, sem Tulka neve nem vonz el egyetlen szavazatot A mi káderünket megbontani nem lehet, de becsületes hávó szóval, tesvéri egyezséggel meg lehet nyerni ax egész falanxot a sslo- venszkói autemómista küzdelem, egy hatalmas őslakos-front számára, amely a aaáoveoszkdl politika jelszavát irta zászlajára. Hlinka páter most történelmet csinál rózsahegyi fellegvárában. Most kell eldőlnie sár ját politikája és vele Szlovenszkó sorsának. Partikulariziinus, felekezeti őnoéliuság és rövidlátó hadvieeílés minden fronton, vagy, országos vezérség az erők összefogáséval —• a legfőbb célért. Lehet, hogy rajból csalatkozni fogunk. Hogy :tem jön a vezér ée a nagy riadó rajból csak alvással ée a prágai bársonyszékekbe va- íölsettenkedéseel fog végződni. Mi akkor is Szlovensifeón maradunk • missziónkhoz híven nem engedjük elaludni ax elárvuló ország leEküsmeretét De többé már nem kérdezzük: Quo vadas, domine? Hanem megyünk a magunk utján — a 9Mut kenyérért gSIIRé M1SŐK RE €SÍ NY 8r£a« fü&ÍRICE ZSSSMOS8E (7) Öméltósága megbízásából kéretem, hogy legyen szives, azonnal öltözzön fel, ha már lefeküdt s jöjjön le. Ide a HungáriábaAz újságíró azonnal vállalkozott rá s elment. Mikor magáikban maradtak, Várberky azt mondta: .— Palikáim, ebbe bele lehet bolondulni, eredj oda Várberkihez s mondd meg neki, hogy igen jó volna, ha átgyalogo-lna hozzánk. Vétek Pali felállott s a nagyasztalhoz sietett. — Miért, mi történt? — kérdezte az újságíró— Semmi, semmi különös, — mondta Lek- szl s a cigarettája csutkáját beleférte a söröspohár likacsos fenekébe. Várberky rögtön átjött. —- Kedves Imre, ebbe bele lehet bolondulni. Most jön Vili, — s rámutat az újságíróra — s mondja, hogy szegény Baltazár Pista valami autódefekt közben megsebesült s bevitték a kórházba. Várberky maga elé nézett— Az is lehet, hogy itt valami falazás van. — Ezt akartam mondani, — szólt Várberky. *— A soffőr nem sérült meg? — kérdezte hirtelen Lekszí. — A soffőr? . • . Beszéltem is vele . . . Még ott áll a klinika előtt. Bizony össze van törve A feje. — Megállj csak, milyen színű az autó? — Piro-. — Piros? — kiáltottak fel kelten is. Leleszi a Vétek Pali. — PirosAz újságíró gondolkozott. — Megvan- Láttam azt az autót. Különben ismerem is, mert feltűnő éppen evvel a csíkkal Ott áll a főkapitányság előtt. Újabb meglepő hir, — Te, Vili, — nézett soká gondolkozva rá, a barátjára Lekszi — megtehetnél egy szívességet. Hijd fel telefonon Ringéket s mondd meg, hogy okvellex beszélni kell Lajival. De addig csengess, mig fel nem ébrednek. Mondd meg, hogy ne haragudjanak, én, mint központi szolgabiró, azonnal beszélni akarok Lajival, az alispán ur megbízásából • . . — Hagyjátok ki az alispánt, — mondta csendesen Vétek Pali.-— Helyes. De hát akkor kit mondjak, bogyl imponáljon neki. — Mondd a főispánt Ezen nevettek. — Nagyon jő, hát mondd, hogy a főispán ur — Én úgy konstruálom meg a tényállást, hogy Baltazár, Ring Lajival indult, mert az ki van zárva, hogy Mariska meg ne ismerte volna Lajit. De valami közbejött, a Laji valószínűleg gyáva volt, nem ment elmenni vele s maga helyett a náluk lakó kis Lengyel Sándort küldte el, ő pedig azt mondta, hogy beteg. Ebben az esetben fekszik. — És a két autó, az autóosere? — Nagyon egyszerű. Mikor a sebesülés történt, Vilma be akart szaladni rögtön a Bénihez, úgyis mint főikapitány, a legjobb segítséget adhatja • . . Itt elcserélték az autót. Mivel kettő volt, a beteget betették a pirosba, ő nem mert a pirosba ülni, mert feltűnő. — Ez nagyon valószínű. Ábris bácsi intett nekik barátságosan két kézzel. — Elmegy ÁJhris bácsi? — mondta Lekezi s odasietett az öreguriboz. — Elmegyek, kedvesem, az én órám lejárt. D&SzISKSerS féSWa hogy Schmidthauer ■— Biztos, hogy piros? — Biztos, mert megfigyeltem, hogy azt gondoltam magamban, éppen olyan, mint egy pesti piros taxi. Mit gondoltál, milyen szinti? — Elegáns gyöngynázszürke, fekete ha- rántcsikkal, — szólt Vétek Pali. — Ezt nem is mondtad eddig, a csikót, — nézett rá Lekszi. — Az előbb még nem jutott, eszembe, de most rná- sn.nte látom. Még beszéltünk róla Mariskával, hogy milyen elegánsát választott. ■ceserOvIse, Európa legtartalmasabb keserű viz-forrása s mint Hlyen egyedim a maga nemében. egyedüli MBMOT.iECTSmimwe-tWMBM Gyomor- és béltsszlitó hatása páratlan. Rendszeres adag éhgyomorra fél ivó pohárral, sok esetben elegendő már néhány evő kanállal is Forrás-ismertető és syógyjavalat minden palackhoz mellékelve. Megyek haza, lefekszem— Jóéjszakát, Ábris bácsi Ábris bácsi kezet adott a fiatalembernek * aztán elegáns drapp felöltőjét magá rahuzta s elment. Úgy ment, mint egy nyugodt, bölcs férfiú, akit a világon semmi kr nem hoz a sodrából — Barátom, — jött vissza a fiatalember —« mégis nagy dolog az a nyolcvankét esztendő. Nézd, egy picit sem izgatta fel ez az egész hallatlan esemény. Féltizenkettő, ő megy. S viszont, féltizenkeittőig marad— Hát bizony az nagy dolog. Utánanéztek az öregurnak. Most tűnt él a bejáratnál. Felőle az emberek élhetnek, halhatnak, már ő felőle felfordulhat a világ. Ezalatt a nagyasztalnál az ott maradtak ösx- szébb húzódtak. Olyan másodrendű emberek. Egy Hegyi nevű ur, aká levéltáros a megyénél, s mikor jelen vannak a szóvivők, a világért egy szót nem szól, diszkrét és hallgait, S egy Szontágh nevű idősebb ur, aki a Felvidéken szolgabiró volt, s itt iraoki munkát kapott kisegítésül, ezek közelebb hajoltak a Vd- korláfhoz, aki bizonyára kérdésekkel ostromolja őket. — Hogy tényleg lett volna valami e kflott a fiatalasszonyka, meg a huncut Béni bácsi közt? — mondta Vihoriát erdélyi fifikávaJL Hegyi az asztal végén ülő Döigicsey Lacikára nézett s azt mondta: —Ki van zárva. Ki mondta? . .. Lacika igen árvának érezte magát ebben a társaságban e azt sem merte, hogy hívatlan a másik asztalhoz menjen, tehát inkább arra döntött, hogy hazamegy- Neki úgyis reggel indulnia kell, hajnalban, mert holnapután van a doktorrá avatása az egyetemen. Felállóit tehát s meghajtotta magát. — Jóéj szakát. — Jóéjszakát, kedves, — mondta a teHk- könyvvezető — hát aludni, aludni? — Igen, mingyárt indul a vonatom — Á, á. Ijaciika meghajtotta magát s azt mondta: — Doktor Dörgicsey. — Ha, ha előlegzi magának, kedives? v (Folytatjuk.)
