Prágai Magyar Hirlap, 1929. október (8. évfolyam, 222-248 / 2147-2173. szám)

1929-10-02 / 223. (2148.) szám

Mai szamunk 12 oldal mmmm Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ke; külföldre: évente 450, félévre 226, ne™ ^ dévsfj 114, havonta 38 Ke. E«jye« mzía *20 Ké A szlovenszkói ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztői DZURÁNY1 LÁSZLÓ ? FORGÁCH GÉZA Szerkesztőség: Prága II., Panská ulíce 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prága II., Panská ul 12/111. — Te­lefon: 34184. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Állam ai államban Irta: FLEISCHMANN GYULA dr. A tekintélyét vesztett és rég munkaképte­lennek bizonyult parlament feloszlott. A vál­ság hónapok óta húzódott és rányomta a bé­lyegét az utóbbi hónapok parlamenti életé­re. Egy év óta nem volt programja a nem­zetgyűlésnek és csak a kulisszák mögötti mesterkedésekkel sikerült mostariig kihúzni halódó életét. A. őz-véleményt váratlanul érte az uj vá­lasztások kiírása és politikailag iskolázott emberek se akarták elhinni, hogy ebben a választásokra alkalmatlan időpontban az ál­lamfő elrendeli a választást. Ennek bekövet­kezése pedig logikus következménye azok­nak a nagy ellentéteknek, amelyek főképp a cseh nép pártjai és társadalmi rétegei kö­zött évek óta fennállanak és amelyek egy vérteken, politikai fegyverekkel vívott párt- hiáboru jellegét viselik magukon. Az első évek szocialista rezsimje után egy politikai párt ragadta magához az iuiciatdvát és törtetett előre. Ez az agrárpárt volt. Elein­te csupán az agrárérdekek védelmezőjeként lépett tel a szocialista irányzattal szemben, később azonban már messzemenő hatalmi célokat tűztek maguk elé a párt mindenható vezérei. Befolyást szereztek magúknak a fontosabb hivatalokban, vezető pozíciókba á ~ maguk embereit juttatták, kezükbe ragadták a köz- igazgatást, mérhetetlen anyagi eszközök bir­tokába jutottak és egy hatalmas pártorganiz- musba szervezték be a mezőgazdák száz­ezreit. Az 1925-ben alakult polgári koalícióban magukhoz ragadták a vezetést és ettől kezd­ve döntő szavuk volt a parlamentben és az k"' mpo.üiika minden fontosabb kérdésében. Ez a helyzet egyre tűrhetetlenebbé vált nemcsak a többi társadalmi réteg előtt, ha­nem az agrár körökben is. Mindenható klik­kek uralma kezdődött Csehországban, Szlo- venszkón és Ruszinszkóban. A párt kortesei nagyszerű maradékbirtokokhoz jutottak, az agrárpárti szlovák falvak mindennemű se­gélyben részesültek, agrárpárti embereknél könnyen ment az olcsó kölcsönök szerzése stb. Mondanunk sem kell, hogy ez természe­tesen az állam, a többi osztály, a más pár­tokhoz tartozó adófizetők rovására ment. A megrémült tisztviselők alázatosan haj­longtak az agrárpárt titkárai előtt és a taní­tók közül sokan agrárpárti kortesszolgálatok­kal igyekeztek érdemeket szerezni Hodzsa Milán iskolaügyi miniszter és agrárpárti ve­zér előtt. Leégett falvakban elsősorban az agrárpárt tagjai kaptak segélyt, földosztásnál az agrár­párt érdekei döntő súllyal estek latba. Jól jövedelmező állásokhoz csak az agrárpárt segítségével lehetett jutni. Olyan hatalomhoz jutott az agrárpárt, hogy a szó szoros értelmiében államot alkotott az államban. Ez a mindenható párturalom, amely a ma­ga bélyegét mindenre rányomta, egyre el­viselhetetlenebbe vált. Az állami életben, a minisztériumokban, a közigazgatásban, a közpénzek elosztásában és felihasználásában mindenütt érvényesíteni akarta a hatalmát és befolyását. Nem vette figyelembe, hogy Csehszlovákia elsősorban ipari állam és nem alakulhat át agrikulíur országgá. Nem törődött semmivel, nem volt tekintettel senkire s előbb össze­tévesztette, később egyenesen az állam ér­dekei fölé helyezte a párt ér (tekéit. A magyar választási agvsíi zászlóbontása ezrekremeno választó tömegek előtt a deák! magiar hősi halottak emlékünnepén Szüllő Géza első beszéde a választék előtt — A szloveisszkői zsidőpárt tömegei nem engedik magukat az agrárok táborába tereltetni — A Prager Tagblatt óriási megerősödést jósol a közös magyar listának Deáki, október 1. (Saját tudósítónktól.) A gyönyörű őszi va­sárnap délutánon ragyogó szinpompában, ün­neplőbe öltözve várta Deáki község népe a nevezetes eseményt: katolikus vallásu hősi ha­lottainak emelt gránit-emlékműnek megszen- telési ünnepét. A hatalmas és virágzó magyar falu felé vezető utakon már a kora délutáni órákban valóságos zarándoklat indul meg. A környéknek 15—20 községéből igyekeznek kocsin, gyalogszerrel és autókon az érdeklő­dők Deáki felé, melynek kéttornyos ősi tem­ploma a hagyomány szerint még első szent királyunknak, István királynak alapítása. Délután két óra. A katolikus iskola udvarán gyülekezik ti­zenkét község tűzoltósága; sorakozó, vezény­szavak pattognak és katonás rendben, fesze­sen elindul a több mint 200 tűzoltó pompásan játszó zenekarral élén, utána zászlók alatt a helyi . és a szomszédos községek katolikus egyesületei, azután a közönségnek végelátha­tatlan sora kígyózik a poros főuccán végig. Az ősrégi háromhajós templom mellett, mely régóta áhitja a helyreállítás munkáját, zárt udvarban áll a nemesen egyszerű fekete gránitból készült emlékmű, a lépcsőzetes ta­lapzaton nyugvó karcsú obeliszk, amelyre arany,betűkkel van bevésve nyolcvanegy hős magyar katonának a neve, fiuk és apáknak nevei egymás után, akik elindultak a rög, a magyar tűzhely védelmére a végzetes forga­tagba, hogy onnan soha vissza ne térjenek a vág mén ti végnélküli búzamezőkre, ahol to­vább folyik a küzdelmes magyar élet. A szertartást Janics Imre dr. vágkirályfai esperes végzi a beteg bencés plébános helyett és már a szertartás elején megdördülnek a mozsarak a templom mögött emelkedő kálvá­ria-dombon. Az énekkar, fehérbe öltözött leánykák kétszólamu együttese megragadó éneke után a celebráns esperes olvassa a zsoltárokat és beszenteli az emléket. A ha­rangok megszólalnak, a zenekar egyházi éne­keket játszik és ezernyi ember ajkán hangzik fel a szent zsolozsma: „Ments meg, Uram minket Az örök haláltól...“ Majd beszédbe kezd Janics esperes, a hadi­özvegyek zokogása fel-felhallatszik a közön­ség soraiból és könnyek szöknek a szemek­be, hogy azok is megszenteljék az elesett hő­sök emlékét. Az emlékmű felszentelése után kezdődik a vecsernye. Körültekintünk a háromhajós tem­plomban és megállapiithatjuk, hogy az két kü­lönböző korban épült. Az oszlopokon nyugvó szentély az ősi épület legrégibb része. Fölötte a két csonka torony, mely Vágsellye állomás­ról már a vonatról magára hívja a figyelmet Benézünk az ódon sekrestyébe, barokk bútorai közt rejtőzött el a legrégibb magyar nyelvemlék, a „Halotti beszéd" és „Könyörgés", melyet Pray György, a tudós jezsuita fedezett fel 1880 körül. A vecsernyéről százával tolong ki a nép a szabadba és elindul a kígyózó menet a két- kilométeres főuccán a szövetkezeti ház felé. A legtöbb ember gomblyukában ott van a nap eseményének jelvénye, mely az emlék­művet ábrázolja. Már megjelenése alkalmával hatalmas él­jenzés fogadja, mely alig akar csillapodni. Szüllő Géza beszédét a következőkben igyek­szünk visszaadni: — Kétféle áldozat van, véres és vérnélküli. Mi a dúló csaták véres áldozatainak áldoz­tunk az imént lefolyt kegyeletes ünnepen azoknak, akik meghaltak a magyar gondolat­ért és a magyar haza védelmében. Sokaknak úgy tűnhetik fel ez az áldozat, hogy a mi hősi halottaink hiába ontották vérüket, a világ négy táján szétszórt csatamezőkön pihenő magyar katonák hiába haltak volna meg. Ez csak a felületes szemlélet véleménye, melyet nem oszthatunk. A világon semmi áldozat sincsen hiába, mert szent emlékük ma is itt él és élni fog közöttünk időtlen idők távoláig, mert a kiöntött véráldozat igazságot követel és hirdetni fogja a magvar fajnak ősi földjé­hez és házi tűzhelyéhez való ragaszkodó szeretetét messze évszázadokon át, Az országos keresztény- szocialista párt választási gyűlése Négy óra felé jár az idő. A szövetkezet ud­vara már zsúfolásig megtelt, odakünn pedig legalább ezer ember várakozik, akik. nem férnek be az udvarra. A gyűlést ezért künn a szabad téren kell megtartani. Az elnöki asz­talnál ott láttuk Szüllő Géza dr. országos párt­elnököt, aki a szertartás alatt érkezett autó­ján, Fodor Miklós volt nemzetgyűlési és Alapy Gyula dr. tartományi képviselőket, Pigler István dr. és Turöhányi Imre dr. ügy­védeket, a keresztényszocialista párt vág- sellyei és érsekujvári körzeti elnökeit, Kar- doss Győző kerületi titká't, Tóth Kálmán ref. tiszteleti esperest, Furdanich Aladár köz­ponti titkárt és a környék számos kitűnőségét. A hatalmas, ezrekre menő tömegből felemel­kedik egy férfiasa a szép megjelenésű, ko­moly arc és beszélni kezd: Nagy Kolos helyi pártelnök üdvözli a megjelent notabilitások és a választó polgár -kát. Értelmes, szép vai után az emlékmű pedig zarándokhelye lesz a ké­sei magyarságnak, hogy ott megtanulja a nemzetükért életüket áldozott hősök példájá­ból azt, amit meg nem tanul a történelem könyvéből. A másik áldozat vérnélküli és azt azok hozzák nemzetüknek, akik önzetlenül és lankadatlanul, erős magyar hittel harcolnak az élő nemzet jogaiért, az igaztalanságok ellen idebenn és a külföld előtt hirdetve egy néppel történt nagy igaz­ságtalanságot és minden törvényes eszköz­zel küzdve annak jóvátételéért. És ennek a jóvátételnek meg kell jönnie. Mi, magyar nemzeti kisebbség csak a magunk erejében bízhatunk, de az igazság vetése nem is érik egyik napról a másikra, azon­ban mégis megérik. Viktória angol királynő­től kérdezte valaki, hogy mi az angol nem­zet világhatalmának és erejének a titka. A királyné elővett egy kis könyvet, az angol nyelven nyomtatott Szentirást és rámutatott: Szüllő Géza országos pártelnök beszél Ennek a pártimperializmusnak egyik leg­karakterisztikusabb reprezentánsa Hodzsa Milán volt, aki a belpolitikában, ©őt egyideig a külpolitikában is pártjának döntő befo­lyást akart biztosítani és nemzetközi agrár­szervezetek létesítésén is fáradozott, ame­lyeknek burkolt céljaira rávilágított a kelle­metlen bulgáriai incidens. Ez a tisztán anyagi érdekközösségen ala­puló agráruralom megmételyezte az egész közéletet. A pártok között hatalmi versengés kapott lábra, egyre inkább előtérbe tolultak az anyagi érdekek és egyre inkább háttérbe szorult az állam érdeke. A mindenható párt- politika .gyökeret vert a legutolsó faluban is és az egyszerű földművesben az a hit gyöke­resedett be, hogy az agrárpárt hatalmasabb, fontosabb, mint az állam, az agrárpárt min­dönki ellen megvéd és mindent megad. Az állam érdekei háttérbe szorultak, a párt öncél leit, amelyben-lassan az egyéni érdekek kezdtek dominálni. Beteg lett az agyonpolitizált közélet és munkaképtelen a parlament. Mindenki min­dent a pártoktól várt és a közérdek a politi­kai pártok játékszere lett. A politikai pártok egyre nagyobb követe­lésekkel léptek fel egymással szemben és egyre nagyobb Ígéretekkel jöttek a választók elé. A krízisnek, amelynek Hodzsa Milán félre­ál Irtása és Svélik ügyetlen szózata csak etapjai voltak, előbb-ulóbb ki kellett rob­bannia. Ma úgyszólván az összes pártok ír..i..ot alkotnak az agrárpárttal szemben. Az agrárpártnak nem a legalkalmasabb a mostani időpont a választásra. A mezei munkák még folynak és a mezőgazdasági I krízis vésztjóslőan közeledik az aggódó me­zőgazdák felé. Az agrárpárt fűt-fát igér és amit csak tud — osztogat. Ezt a közeledő krízist azonban nem bírja legyőzni és a vélt erősödés he­lyett könnyen gyöngülését hozhatja meg a választási kampány. A magyarságnak is a legveszedelmesebb elleuifele az agrárpárt volt. ígéretekkel, mor­zsák elh intésével, egyes emberek megnyeré­sével megbontott sok magyar falut, hatalmá­val és befolyásával jóhiszemű magyarok ez­reit terelte az agrárpártba és elhitette ve­lők, hogy elsőrendű szívügye a szlovenszkói magyar nép sorsának megjavítása. Bár a jövő politikai horizont semmi javu­lással nem biztat, mégis egyelőre az a fel­vetünk, hogy az agrárpártot a magyar fal­vak ból kiszó ri tsuk. ez a választási programunk egyik főpontja.

Next

/
Thumbnails
Contents